6.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 313/13

—

A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (harmadik tanács) T-52/03. sz., Knauf Gips KG kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletét;

—

Másodlagosan a Bíróság az ügyet utalja vissza ismételt döntéshozatalra az Elsőfokú Bírósághoz;

—

Harmadlagosan a Bíróság a 2002. november 27-i megtámadott bizottsági határozat 3. cikkében a felperessel szemben kiszabott bírságot méltányosan, de legalább 54,51 millió euróval csökkentse;

—

A Bíróság az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalapjával a fellebbező a védelemhez való jog – ideértve a meghallgatáshoz való jog elvét is – megsértésére hivatkozik. A fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta azon elveket, amelyek a terhelő dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának és a mentő bizonyítékok visszatartásának jogkövetkezményei tekintetében érvényesülnek. E jogalap első részével azt kifogásolja, hogy a Bizottság határozatát meg kellett volna semmisíteni, mivel a Bizottság nem biztosította a fellebbező számára azon terhelő bizonyítékokhoz való hozzáférést, amelyekre a határozatot azután irányadóan alapította. Az első jogalap második részével a fellebbező a védelemhez való jogának a megtámadott ítélet általi önálló megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság vele szemben jogellenesen visszatartott mentő bizonyítékokat is, aminek szintén a határozat megsemmisítéséhez kellett volna vezetnie.

2.

Második jogalapjával a fellebbező az EK 81. cikk (1) bekezdésének – a bizonyítási szabályok alapvető megsértései, nevezetesen a dubio pro reo elv megsértése miatti – megsértésére, valamint az anyagi jognak különösen az összehangolt magatartások tényállása tekintetében való megsértéseire hivatkozik, amelyek az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének a megtámadott ítéletben való jogilag téves feltételezéséhez vezettek.

3.

Harmadik jogalapjával a fellebbező a 17/62 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt 10 %-os határ megsértésére hivatkozik. A fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogellenesen tudta be neki más, általa nem irányított és őt nem irányító társaságok üzleti forgalmát. Előadja, hogy a többi társasággal nem képez gazdasági egységet.