Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62008CN0407

    C-407/08. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) T-52/03. sz., Knauf Gips KG kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2008. július 8-án hozott ítélete ellen a Knauf Gips KG által 2008. szeptember 19-én benyújtott fellebbezés

    HL C 313., 2008.12.6, p. 13–13 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    6.12.2008   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 313/13


    Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) T-52/03. sz., Knauf Gips KG kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2008. július 8-án hozott ítélete ellen a Knauf Gips KG által 2008. szeptember 19-én benyújtott fellebbezés

    (C-407/08. P. sz. ügy)

    (2008/C 313/19)

    Az eljárás nyelve: német

    Felek

    Fellebbező: Knauf Gips KG (képviselők: M. Klusmann és S. Thomas ügyvédek)

    A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

    A fellebbező kérelmei

    A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (harmadik tanács) T-52/03. sz., Knauf Gips KG kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletét;

    Másodlagosan a Bíróság az ügyet utalja vissza ismételt döntéshozatalra az Elsőfokú Bírósághoz;

    Harmadlagosan a Bíróság a 2002. november 27-i megtámadott bizottsági határozat 3. cikkében a felperessel szemben kiszabott bírságot méltányosan, de legalább 54,51 millió euróval csökkentse;

    A Bíróság az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    Az Elsőfokú Bíróság azon ítélete ellen benyújtott fellebbezés, amely elutasította a fellebbezőnek a 2002. november 27-i 2005/471/EK bizottsági határozat ellen benyújtott keresetét, a következő három jogalapon alapul.

    1.

    Első jogalapjával a fellebbező a védelemhez való jog – ideértve a meghallgatáshoz való jog elvét is – megsértésére hivatkozik. A fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta azon elveket, amelyek a terhelő dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának és a mentő bizonyítékok visszatartásának jogkövetkezményei tekintetében érvényesülnek. E jogalap első részével azt kifogásolja, hogy a Bizottság határozatát meg kellett volna semmisíteni, mivel a Bizottság nem biztosította a fellebbező számára azon terhelő bizonyítékokhoz való hozzáférést, amelyekre a határozatot azután irányadóan alapította. Az első jogalap második részével a fellebbező a védelemhez való jogának a megtámadott ítélet általi önálló megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság vele szemben jogellenesen visszatartott mentő bizonyítékokat is, aminek szintén a határozat megsemmisítéséhez kellett volna vezetnie.

    2.

    Második jogalapjával a fellebbező az EK 81. cikk (1) bekezdésének – a bizonyítási szabályok alapvető megsértései, nevezetesen a dubio pro reo elv megsértése miatti – megsértésére, valamint az anyagi jognak különösen az összehangolt magatartások tényállása tekintetében való megsértéseire hivatkozik, amelyek az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének a megtámadott ítéletben való jogilag téves feltételezéséhez vezettek.

    3.

    Harmadik jogalapjával a fellebbező a 17/62 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt 10 %-os határ megsértésére hivatkozik. A fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogellenesen tudta be neki más, általa nem irányított és őt nem irányító társaságok üzleti forgalmát. Előadja, hogy a többi társasággal nem képez gazdasági egységet.


    Top