—

a Lidl Magyarország Kereskedelmi Bt. képviseletében Kölcsey-Rieden R. ügyvéd,

—

a magyar kormány képviseletében Fazekas J., Somssich R. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Dowgielewicz, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében W. Wils és Sipos A., meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 91., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 23. kötet, 254. o.), az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 11., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 447. o.), valamint az EK 30. cikk értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Lidl Magyarország Kereskedelmi Bt. (a továbbiakban: Lidl), valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továbbiakban: Hatóság) között egy belgiumi székhelyű társaság által gyártott rádióberendezés Lidl általi magyarországi forgalmazásának a Hatóság által történt megtiltása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1999/5 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg az irányelv hatályát:

„Ez az irányelv szabályozási keretet teremt a rádióberendezések és távközlő végberendezések Közösségben történő forgalomba hozatala, szabad mozgása és üzembe helyezése számára.”

4

Az 1999/5 irányelv 2. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő meghatározások érvényesek:

[…]”

5

Ami azokat az alapvető biztonsági követelményeket illeti, amelyeknek a készülékeknek meg kell felelniük, ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A következő alapvető követelményeket kell alkalmazni valamennyi készülékre vonatkozóan:

6

Az 1999/5 irányelv 5. cikke kimondja:

„(1)   Ha egy készülék megfelel […] a vonatkozó harmonizált szabványnak vagy részszabványnak, […], a tagállamok feltételezik, hogy a készülék megfelel a 3. cikkben említett harmonizált szabványok vagy részszabványok hatálya alá tartozó alapvető követelményeknek.

(2)   Ha egy tagállam vagy a Bizottság úgy véli, hogy a harmonizált szabványoknak történő megfelelés nem biztosítja azt, hogy a készülék megfeleljen a 3. cikkben említett alapvető követelményeknek, amelyekre az említett szabványok szándékoltan vonatkoznak, a Bizottság vagy az érintett tagállam az ügyet a [távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság] elé viszi.

(3)   […] A bizottsággal folytatott konzultációt követően […] a Bizottság visszavonhatja a harmonizált szabványokat egy közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában [való] közzétételével.”

7

Az 1999/5 irányelv 6. cikkének (1) és (4) bekezdése előírja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a készüléket csak akkor hozzák forgalomba, ha az megfelel a 3. cikkben meghatározott alapvető követelményeknek és ezen irányelv egyéb vonatkozó rendelkezéseinek, valamint ha megfelelően helyezik üzembe, tartják karban és a rendeltetésének megfelelően használják. A forgalomba hozatal tekintetében a készülék nem tartozik egyéb nemzeti rendelkezések hatálya alá.

[…]

(4)   Az olyan frekvenciasávot használó rádióberendezések esetében, amelyek használata a Közösségben nem harmonizált, a gyártó vagy annak a Közösségben letelepedett meghatalmazottja, vagy a forgalomba hozatalért felelős személy értesíti az adott tagállamban a spektrum kezelésért felelős nemzeti hatóságot arról a szándékáról, hogy ilyen berendezést kíván a nemzeti piacon forgalomba hozni.

Ezt az értesítést legalább négy héttel a forgalomba hozatal előtt kell megküldeni, és tartalmaznia kell a berendezés rádiótechnikai jellemzőit […] és a IV. vagy V. mellékletben említett bejelentett szerv azonosító számát.”

8

Az 1999/5 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok a területükön nem tiltják meg, nem korlátozzák vagy gátolják a VII. mellékletben említett CE-jelölést viselő készülék forgalomba hozatalát és üzembe helyezését, mert e jelölés azt igazolja, hogy a készülék megfelel ezen irányelv összes rendelkezésének […]. Ez nem sérti a 6. cikk (4) bekezdésének, a 7. cikk (2) bekezdésének és a 9. cikk (5) bekezdésének a rendelkezéseit.”

9

Ami a CE-megfelelőségi jelölést illeti, az 1999/5 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének első bekezdése kimondja:

„Az összes vonatkozó alapvető követelménynek megfelelő berendezés a VII. mellékletben szereplő CE-jelölést viseli. A jelölés a gyártó, annak a Közösségben letelepedett meghatalmazottja vagy a készülék forgalomba hozatalaláért felelős személy felelősségére kerül a készülékre.”

10

A 2001/95 irányelv 1. cikke a következőképpen határozza meg az irányelv célját és hatályát:

„(1)   Ennek az irányelvnek a célja annak biztosítása, hogy a forgalomba hozott termékek biztonságosak legyenek.

(2)   Ezt az irányelvet a 2. cikk a) pontjában meghatározott valamennyi termékre alkalmazni kell. Ennek az irányelvnek a rendelkezéseit az érintett termékek biztonságát azonos céllal szabályozó közösségi jogszabályok különös rendelkezéseinek hiányában kell alkalmazni.

Amennyiben a termékek közösségi jogszabályok által megállapított különleges biztonsági előírások hatálya alá tartoznak, ezt az irányelvet kizárólag az említett előírások hatálya alá nem tartozó szempontok, veszélyek vagy veszélykategóriák tekintetében kell alkalmazni. […]”

11

A 2001/95 irányelv 2. cikkének a), e) és f) pontja előírja:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

12

A 2001/95 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok biztosítják, hogy a gyártók és a forgalmazók oly módon teljesítsék az ennek az irányelvnek az alapján őket terhelő kötelezettségeket, hogy a forgalmazott termékek biztonságosak legyenek.”

13

Ugyanezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésének első és második bekezdése kimondja:

„Amikor a tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben előírt, különösen a d)–f) pontban említett intézkedéseket hoznak, a Szerződésnek és különösen annak 28. és 30. cikkének megfelelően járnak el oly módon, hogy az intézkedéseket a veszély súlyosságával arányos módon, és az elővigyázatosság elvének megfelelő figyelembevételével hajtsák végre.

Ebben az összefüggésben a tagállamok illetékes hatóságai ösztönzik a gyártóknak és a forgalmazóknak az ennek az irányelvnek és különösen a III. fejezetnek az alapján őket terhelő kötelezettségekkel összhangban tett önkéntes lépéseit, ideértve – adott esetben – a szakmai szabályzatok megalkotását is.”

14

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 118. §-ának 32. pontja szerint:

„E törvény alkalmazásában:

[…]

15

A rádióberendezésekről és az elektronikus hírközlő végberendezésekről, valamint megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 5/2004. (IV. 13.) IHM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint „[a] rendelet hatálya kiterjed Magyarországon minden – az (1) bekezdés hatálya alá tartozó – készüléket gyártó, importáló, forgalomba hozó (a továbbiakban együtt: gyártó), forgalmazó, tanúsító, üzembe helyező és felhasználó természetes és jogi személyre, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetekre, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepére és képviselőjére, valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóságra”.

16

E rendelet 4. §-ának (4) bekezdése szerint az Európai Unióban nem harmonizált frekvenciát vagy frekvenciasávot használó rádióberendezés magyarországi forgalomba hozatali szándékát a gyártónak külön jogszabály szerint be kell jelentenie a hatóságnak.

17

Az említett rendelet 10. §-ának (6) bekezdése értelmében a gyártónak „megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítania arról, hogy a készülék megfelel az alapvető követelményeknek. A készülék forgalomba hozatalához a Magyarországon gyártott készülék esetén a megfelelőségi nyilatkozatot magyar nyelven vagy magyar nyelven is ki kell állítania. Nem Magyarországon gyártott készülék esetén a nyilatkozat az Európai Unió bármely tagállamának hivatalos nyelvén kiállítható. A megfelelőségi nyilatkozat tartalmi követelményeit a 6. számú melléklet tartalmazza”.

18

A Lidl forgalmazza Magyarországon az „UC Babytalker 500” típusjelű rádióberendezést, amelyet egy belgiumi székhelyű társaság gyárt, valamint lát el CE-jelöléssel és megfelelőségi nyilatkozattal. E berendezés nem harmonizált frekvenciát használ.

19

A Lidl egyik eladási helyén 2007-ben lefolytatott vizsgálatot követően a Hatóság megállapította, hogy az adott berendezés nem rendelkezik a vonatkozó magyar jogszabály előírásai szerinti megfelelőségi nyilatkozattal. Ezt követően a Hatóság megtiltotta a Lidlnek az adott berendezés forgalmazását a magyar jogszabályok szerinti megfelelőségi nyilatkozat bemutatásáig, ugyanis – miután Magyarországon a Lidl hozza forgalomba a berendezést – őt tekintette a készülék gyártójának.

20

Mivel a Hatóság nem fogadta el a belga gyártó által kiállított megfelelőségi nyilatkozatot, a Lidl bíróság előtt megtámadta a forgalmazást megtiltó határozatot, kérve ez utóbbi hatályon kívül helyezését.

21

A Fővárosi Bíróság – úgy ítélve meg, hogy az adott termék az alkalmazandó közösségi irányelveknek megfelelően minden tagállamban forgalmazható, és figyelembe véve az alapeljárás alperesének ezzel ellentétes álláspontját – az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

22

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy az 1999/5 irányelv értelmében valamely tagállam előírhatja-e a rádióberendezést a nemzeti piacon forgalomba hozó gazdasági szereplők számára, hogy megfelelőségi nyilatkozatot nyújtsanak be, jóllehet az adott berendezést annak valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező gyártója ellátta CE-jelöléssel, és kiállította róla a megfelelőségi nyilatkozatot.

23

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1999/5 irányelv – amely létrehozza a rádióberendezések Közösségben történő forgalomba hozatalának, szabad mozgásának és üzembe helyezésének szabályozási keretét – a 6., 8. és 12. cikkében tartalmazza az alapeljárás megoldása szempontjából releváns szabályokat.

24

Ezen irányelv 6. és 8. cikke az adott irányelv rendelkezéseinek megfelelő készülékek szabad mozgását biztosítja (a C-14/02. sz. ATRAL-ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-4431. o.] 50. pontja).

25

Ugyan a tagállamok – az 1999/5 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében – biztosítják, hogy a készülékeket csak akkor hozzák forgalomba, ha azok megfelelnek az ezen irányelvben meghatározott alapvető követelményeknek, a forgalomba hozatal tekintetében – ugyanezen rendelkezés második mondatának értelmében – nem támaszthatnak a készülékekkel szemben további nemzeti követelményeket. Ezenkívül ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok a területükön nem gátolhatják a CE-jelölést viselő készülékek forgalomba hozatalát.

26

Az 1999/5 irányelv ugyanis a CE-jelöléssel ellátott készülékekhez a megfelelőség vélelmét kapcsolja. E jelölés azt fejezi ki, hogy a szóban forgó készülékek ezen irányelv minden rendelkezésének megfelelnek, beleértve az irányelv által a készülékekre előírt megfelelőségértékelési eljárást (lásd a fent hivatkozott ATRAL-ügyben hozott ítélet 51. pontját).

27

E rendszerben – az 1999/5 irányelv 12. cikke (1) bekezdése első albekezdésének második mondata szerint – a CE-jelölés a gyártó, annak a Közösségben letelepedett meghatalmazottja vagy a készülék forgalomba hozatalaláért felelős személy felelősségére kerül a készülékre.

28

Következésképpen a CE-jelölésű termékeket anélkül lehet forgalomba hozni, hogy előzetes engedélyezésnek (lásd e tekintetben a fent hivatkozott ATRAL-ügyben hozott ítélet 52. pontját) vagy bármely olyan egyéb eljárásnak vetnék őket alá, amely a megfelelőségi jelölést feltüntetni köteles személyek számának megsokszorozására irányul.

29

A tagállamok tehát – az 1999/5 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének, 7. cikke (2) bekezdésének és 9. cikke (5) bekezdésének sérelme nélkül – kötelesek elismerni az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében felsorolt személyek által elhelyezett CE-jelölést. Annak előírása, hogy e személyek valamelyike megfelelőségi nyilatkozatot nyújtson be az 1999/5 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében szereplő más személyek által CE-jelöléssel már ellátott rádióberendezésekre, az 1999/5 irányelvben előírtakhoz képest további követelmények támasztásával gátolná e termék forgalomba hozatalát.

30

Ebből következően az 1999/5 irányelvvel ellentétesek azok a nemzeti szabályok, amelyek az ezen irányelvvel harmonizált területen arra kötelezik a CE-jelölésű és a gyártó által kiállított megfelelőségi nyilatkozattal ellátott termékek forgalomba hozataláért felelős személyeket, hogy újabb megfelelőségi nyilatkozatot nyújtsanak be.

31

Az a tény, hogy a CE-jelölést elhelyező gyártó a forgalomba hozatal szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található, nincs hatással e megállapításra. Épp ellenkezőleg, az 1999/5 irányelv – mivel a rádióberendezések szabad mozgását és a megfelelőségük kölcsönös elismerését célozza – pontosan ezt a helyzetet fedi le.

32

Ezenkívül, tekintettel az 1999/5 irányelv 6. cikkének (4) bekezdésére, az a körülmény sem változtat e megállapításon, hogy az alapeljárásban érintett berendezés nem harmonizált frekvenciát használ. Az ezen rendelkezés által bevezetett eljárási szabály csak arra kötelezi a gyártót, annak a Közösségben letelepedett meghatalmazottját vagy a forgalomba hozatalért felelős személyt, hogy értesítse az adott tagállamban a spektrum kezeléséért felelős nemzeti hatóságot arról a szándékról, hogy ilyen berendezéseket kíván a nemzeti piacon forgalomba hozni. Bár e szabály az 1999/5 irányelv mechanizmusainak a belső jogban történő végrehajtását kívánja végigkísérni, semmiképp sem biztosít olyan lehetőséget a tagállamok számára, hogy feltételekhez kössék vagy szűkítsék az 1999/5 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második mondatában előírt tilalmat (lásd a C-388/00. és C-429/00. sz., Radiosistemi egyesített ügyekben 2002. június 20-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5845. o.] 53. pontját).

33

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1999/5 irányelv értelmében a tagállamok nem írhatják elő a rádióberendezést forgalomba hozó személy számára, hogy megfelelőségi nyilatkozatot nyújtson be, ha az adott berendezést annak valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező gyártója ellátta CE-jelöléssel, és kiállította róla a megfelelőségi nyilatkozatot.

34

Az együtt vizsgálandó második, harmadik, negyedik, ötödik és tizedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a rádióberendezés forgalmazója a 2001/95 irányelv rendelkezései értelmében tekinthető-e e termék gyártójának, anélkül hogy részt vett volna a gyártásban, és anélkül hogy tevékenysége befolyásolná a termék biztonsági jellemzőit, valamint hogy e forgalmazó kötelezhető-e az adott rádióberendezésekre vonatkozó technikai adatokat tartalmazó megfelelőségi nyilatkozat kiállítására vagy alávethető-e a gyártót terhelő kötelezettségeknek, amennyiben ez utóbbi nem forgalmazza az adott terméket.

35

Bevezetésként emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/95 irányelv – az 1. cikkének (2) bekezdése értelmében – nem alkalmazható, amennyiben létezik az érintett termékek biztonságát azonos céllal szabályozó különös közösségi szabályozás.

36

Ahogy azt többek között a belga kormány és a Bizottság lényegében előadja, az 1999/5 irányelv ilyen különös szabályozást jelent a rádióberendezések megfelelőségi nyilatkozatát illetően.

37

Így a 2001/95 irányelv, valamint a „gyártó” és „forgalmazó” kifejezéseknek az irányelv 2. cikkének e) és f) pontjában szereplő fogalma nem alkalmazható, amikor valamely személynek a rádióberendezésre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat kiállítására irányuló kötelezettségét érintő kérdések megítéléséről van szó.

38

Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy valamely tagállam előírhat-e az ilyen forgalmazó számára általában a gyártókat terhelő és a 2001/95 irányelvből eredő kötelezettségeket, meg kell állapítani, hogy a Bíróságnak benyújtott iratok nem tartalmaznak információt ilyen kötelezettségekről, a rádióberendezések magyarországi forgalmazóit terhelő, a megfelelőségi nyilatkozat bemutatására vonatkozó kötelezettségen kívül.

39

Mindenesetre a 2001/95 irányelvből eredő különleges kötelezettségek meghatározása érdekében meg kell állapítani, hogy valamely terméket forgalmazó személy csak ezen irányelv 2. cikkének e) pontjában meghatározott feltételek mellett tekinthető a termék gyártójának, valamint az e 2. cikk f) pontjában meghatározott feltételek mellett a termék forgalmazójának. A gyártót és a forgalmazót csak a 2001/95 irányelvben rájuk külön-külön előírt kötelezettségek terhelik.

40

Következésképpen a második, harmadik, negyedik, ötödik és tizedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/95 irányelv nem alkalmazható, amikor valamely személynek a rádióberendezésre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat kiállítására irányuló kötelezettségét érintő kérdések megítéléséről van szó. Ami a tagállamok 2001/95 irányelv értelmében vett azon lehetőségét illeti, hogy a megfelelőségi nyilatkozat bemutatásán kívüli egyéb kötelezettségeket írjanak elő a rádióberendezések forgalmazása során, a terméket forgalmazó személy csak az ezen irányelv 2. cikkének e) pontjában meghatározott feltételek mellett tekinthető a termék gyártójának, illetve a 2. cikk f) pontjában meghatározott feltételek mellett a termék forgalmazójának. A gyártót és a forgalmazót csak a 2001/95 irányelvben rájuk külön-külön előírt kötelezettségek terhelik.

41

Az együtt vizsgálandó hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik kérdés az EK 30. cikk értelmezéséről, valamint azokról az esetleges indokokról szól, amelyekre valamely tagállam a CE-megfelelőségi jelölést viselő rádióberendezések szabad mozgása akadályainak igazolása céljából hivatkozhat.

42

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – miként azt különösen a Bizottság előadja – ha valamely területet közösségi szinten harmonizáltan szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést a harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az EK 28. és az EK 30. cikk alapján kell megítélni (lásd a C-324/99. sz. DaimlerChrysler-ügyben 2001. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-9897. o.] 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

Ami a rádióberendezésekre vonatkozó megfelelőségi tanúsítvány bemutatásának kötelezettségét illeti, az 1999/5 irányelv különleges szabályozást tartalmaz. Ezen irányelv szövegéből és céljából kitűnik, hogy az a hatálya alá tartozó területen teljes harmonizációra törekszik. Ebből következik, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken a tagállamoknak maradéktalanul be kell tartaniuk az irányelvet, és nem tarthatnak fenn azzal ellentétes nemzeti rendelkezéseket (lásd a fent hivatkozott ATRAL-ügyben hozott ítélet 44. pontját).

44

Az 1999/5 irányelv hatálya alá tartozó, az abban szereplő alapvető követelményeknek és biztonsági előírásoknak vélelmezetten megfelelő készülékek szabad mozgása csak ugyanezen irányelvben előírt feltételek mellett akadályozható. Amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy valamely harmonizált szabványnak történő megfelelés nem biztosítja azt, hogy a készülék megfeleljen az irányelvben előírt alapvető követelményeknek, amelyekre az említett szabvány szándékoltan vonatkozik, az érintett tagállam – az irányelv 5. cikke értelmében – az ügyet a [távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti] bizottság elé viheti. A harmonizált szabványok alapvető követelményekhez viszonyított hiányosságai esetében e szabványokat csak az 1999/5 irányelv 5. cikkében szereplő eljárásnak megfelelően lehet visszavonni. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1999/5 irányelvvel létrehozott szabályozás biztosítja az ezen irányelvben szereplő alapvető követelmények tiszteletben tartását.

45

Ezenkívül, ahogy a Bizottság is megjegyzi, abban az esetben, ha valamely tagállam a korlátozás igazolásaként az 1999/5 irányelv által harmonizált területen kívüli indokra hivatkozik, az EK 30. cikket hívhatja fel. Ilyen esetben a tagállam csak az EK 30. cikkben felsorolt közérdeken alapuló indokok valamelyikére vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltétlenül érvényesítendő követelményekre hivatkozhat (lásd különösen a 120/78. sz. REWE-Zentral, ún. „Cassis de Dijon”-ügyben 1979. február 20-án hozott ítélet [EBHT 1979., 649. o.] 8. pontját). A korlátozásnak mindkét esetben alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél megvalósítására, és nem mehet túl az annak eléréséhez szükséges mértéken (lásd a fent hivatkozott Radiosistemi egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját, valamint a fent hivatkozott ATRAL-ügyben hozott ítélet 64. pontját).

46

A fenti megállapításokra figyelemmel a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy ha valamely kérdéskört közösségi szinten harmonizáltan szabályoztak, akkor minden erre vonatkozó nemzeti intézkedést e harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az EK 28. és az EK 30. cikk alapján kell megítélni. Az 1999/5 irányelv hatálya alá tartozó területeken a tagállamoknak maradéktalanul be kell tartaniuk ezen irányelv rendelkezéseit, és nem tarthatnak fenn azzal ellentétes nemzeti rendelkezéseket. Amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy valamely harmonizált szabványnak történő megfelelés nem biztosítja azt, hogy a készülék megfeleljen az 1999/5 irányelvben előírt alapvető követelményeknek, amelyekre az említett szabvány szándékoltan vonatkozik, az érintett tagállam az ezen irányelv 5. cikkében előírt eljárást köteles követni. Ellenben a tagállam valamely korlátozás igazolásaként hivatkozhat az 1999/5 irányelv által harmonizált területen kívüli indokokra. Ilyen esetben a tagállam csak az EK 30. cikkben felsorolt indokok valamelyikére vagy a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményeire hivatkozhat.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: