—

a Roda Golf & Beach Resort SL képviseletében E. López Ayuso abogada,

—

a spanyol kormány képviseletében J. López-Medel Bascones, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében S. Chala, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében R. Adam, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

—

a lett kormány képviseletében E. Balode-Buraka és E. Eihmane, meghatalmazotti minőségben,

—

a magyar kormány képviseletében Iván G., meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Dowgielewicz, meghatalmazotti minőségben,

—

a szlovák kormány képviseletében J. Čorba, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Joris és F. Jimeno Fernández, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet (HL 160., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 227. o.) 16. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción no 5 de San Javier-hez (San Javier-i 5. sz. elsőfokú bírósághoz) a Roda Golf & Beach Resort SL (a továbbiakban: Roda Golf) által az említett bíróság hivatalvezetőjével szemben amiatt benyújtott kereset alapján indult eljárásban terjesztették elő, hogy az megtagadta egy olyan közjegyzői okirat bírósági eljáráson kívül történő továbbítását az Egyesült Királyságban és Írországban letelepedett címzettek részére, amely a Roda Golf és az említett címzettekkel külön-külön megkötött, tizenhat ingatlan adásvételi szerződés előbbi által történő egyoldalú megszüntetésére vonatkozó értesítést tartalmazta.

3

A 1997. május 26-i jogi aktussal, az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján (az Európai Unióról szóló szerződés K–K.9. cikk helyébe lépett az EU 29–42. cikk), az Európai Unió Tanácsa kidolgozta az Európai Unió tagállamaiban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló egyezményt (HL C 261., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 55. o.).

4

Ezen egyezmény nem lépett hatályba. Mivel az 1348/2000 rendelet alapját az egyezmény szövege képezi, az egyezményhez fűzött magyarázó jelentésre (HL 1997. C 261., 26. o.) hivatkoztak a rendelet preambulumbekezdéseiben.

5

Az 1348/2000 rendelet szabályozza a tagállamok között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítését.

6

E rendelet (2) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A belső piac megfelelő működése szükségessé teszi a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbításának korszerűsítését és meggyorsítását a polgári vagy kereskedelmi ügyekben a tagállamok között történő kézbesítés során”.

7

A rendelet (6) preambulumbekezdése értelmében:

„A polgári ügyek bírósági eljárásainak hatékonysága és gyorsasága azt jelenti, hogy biztosítani kell a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbításának közvetlen és gyors módját a tagállamok által kijelölt helyi testületek [helyesen: helyi szervek] között […]”.

8

Az 1348/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[m]inden tagállam kijelöli azokat a hivatalos személyeket, hatóságokat vagy más személyeket – a továbbiakban »áttevő intézmények« –, amelyek hatáskörrel rendelkeznek más tagállamba kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbítására”. Az említett rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok megküldik a Bizottságnak az erről szóló tájékoztatást, amely azt a Hivatalos Lapban közzéteszi.

9

A Spanyol Királyság 23. cikknek megfelelően megküldött tájékoztatása szerint (HL 2001. C 151., 4. o., módosítás: HL 2001. C 202., 10. o.) Spanyolországban az áttevő intézmények a különböző Juzgados (egyesbíróból álló helyi bíróságok) és a Tribunales (bírói tanácsokból álló magasabb szintű bíróságok) esetében a Secretarios Judiciales (bírósági hivatalvezetők).

10

A 1348/2000 rendelet „Bíróságon kívüli iratok” című III. fejezetének 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Bíróságon kívüli iratokat más tagállamban történő kézbesítés céljából e rendelet rendelkezéseinek megfelelően lehet továbbítani.”

11

A rendelet 17. cikkének b) pontja gyűjtemény összeállítását írja elő azokról az iratokról, amelyek e rendelet hatálya alatt kézbesíthetők.

12

E gyűjtemény a 2007. július 16-i 2007/500/EK bizottsági határozattal (HL L 185., 24. o.) módosított, a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 1348/2000 rendelet alapján az átvevő intézmények kézikönyvének és a kézbesíthető iratok gyűjteményének elfogadásáról szóló, 2001. szeptember 25-i 2001/78/EK bizottsági határozat (HL L 298., 1. o.; valamint a corrigendumok: HL 2002. L 31., 88. o. és HL 2003. L 60., 3. o.) II. mellékletét képezi. E melléklet magában foglalja a tagállamok által az 1348/2000 rendelet 17. cikke b) pontjának megfelelően közölt információkat. Spanyolországot illetően többek között az is fel van tüntetve, hogy „ami a bíróságon kívüli, kézbesíthető okiratokat illeti, azok olyan nem bírósági okiratok, amelyek a spanyol jog értelmében a kézbesítésre hatáskörrel rendelkező valamely hatóságtól származnak”.

13

Az 1348/2000 rendeletet 2008. november 13-i hatállyal – annak valamennyi rendelkezésére kiterjedően – felváltotta a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 324., 79. o.).

14

A bírósági és bíróságon kívüli iratoknak polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i Hágai Egyezmény létrehozta az iratok központi hatóság közreműködésével történő kézbesítését lehetővé tevő közigazgatási együttműködés mechanizmusát. Az említett egyezmény 17. cikke a bíróságon kívüli okiratok kézbesítésére vonatkozik.

15

Az 1348/2000 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően, az 1965. november 15-i Hágai Egyezményben foglalt rendelkezésekhez képest a rendelet rendelkezései elsőbbséget élveznek.

16

A 2000. január 7-i 1/2000. polgári eljárásjogi törvény (Ley 1/2000, de Enjuiciamiento Civil, BOE 2000. január 8-i 7. száma, 575. o., a továbbiakban: LEC), annak 223. és 224. cikkében a polgári bíróságok hivatalvezetőinek határozataira alkalmazandó eljárás megállapításakor a következőképpen rendelkezik:

„223. cikk – Szervezési intézkedések

(1)   A hivatalvezető meghozza a törvény által meghatározott eljárás lefolytatásához szükséges szervezési intézkedéseket.

(2)   A szervezési intézkedés csupán az ügy tárgyának megjelölését, a határozatot hozó hivatalvezető nevét, a dátumot és a hivatalvezető aláírását tartalmazza.

224. cikk – A szervezési intézkedések felülvizsgálata

(1)   Semmis az olyan szervezési intézkedés, amely olyan kérdésben dönt, amelyről a törvény értelmében bírói intézkedéssel, végzéssel vagy ítélettel kell dönteni.

(2)   Az előző bekezdésben foglalt eseteken kívül a szervezési intézkedések semmissége azon fél kérelmére is megállapítható, akinek az érdekeit az sérti, amennyiben az intézkedés jogi rendelkezést sért, vagy olyan kérdésben dönt, amelyről a jelen törvény értelmében bíró által hozott bírói intézkedéssel kell dönteni.

(3)   Az előző bekezdésben foglalt jogorvoslati kérelmet a határozat visszavonása iránti kérelmekre irányadó rendelkezéseknek megfelelően kell vizsgálni és elbírálni.”

17

A határozat visszavonása iránti kérelmeket illetően, amelyekre a LEC 224. cikke utal, a LEC 454. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A visszavonás iránti kérelmet elbíráló végzéssel szembeni jogorvoslat hiánya

Az olyan eseteket kivéve, amelyek panasz tárgyát képezhetik, a visszavonás iránti kérelmet elbíráló végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, tekintet nélkül azon lehetőségre, hogy a visszavonás iránti kérelem tárgyát képező kérdés újból felvethető a végleges határozat elleni esetleges fellebbezés keretén belül.”

18

A LEC 455. cikke szerint, a Juzgados de Primera Instancia (elsőfokú bíróságok) közbenső határozatai fellebbezéssel megtámadhatók, amennyiben azok „véglegesek”, vagy amennyiben „a törvény kifejezetten így rendelkezik”.

19

2007. november 2-án a Roda Golf, egy spanyol jog szerint bejegyzett társaság a 1348/2000 rendelet alapján kérte a kérdést előterjesztő bíróság hivatalvezetőjét, hogy továbbítson Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és Írország illetékes intézményeinek tizenhat, e két említett tagállamban letelepedett személynek címzett levelet. E levelek tárgya azon ingatlan-adásvételi szerződések egyoldalú megszüntetése volt, amelyeket e társaság és az említett címzettek korábban kötöttek. Tartalmuk semmilyen módon nem kapcsolódik valamely folyamatban lévő bírósági eljáráshoz.

20

Miként az a kérdést előterjesztő bíróság által a Bírósághoz megküldött ügyiratokból kitűnik, és miként arra az alapeljárás felperese észrevételeiben hivatkozik, a Roda Golf egy San Javier-i közjegyzőnél egy – annak közjegyzői jegyzőkönyvében a 111-es számon iktatott – értesítést tartalmazó okiratot mutatott be, és arra kérte ez utóbbit, hogy a hivatalvezető közreműködésével továbbítsa ezen okiratot az 1348/2000 rendeletnek megfelelően a Spanyol Királyság által adott tájékoztatás szerint illetékes hatóságnak.

21

A kérdést előterjesztő bíróság hivatalvezetője megtagadta az alapügy tárgyát képező okirat továbbítását, azzal az indokkal, hogy annak kézbesítése nem bírósági eljárás keretében történik, és emiatt nem tartozik az 1348/2000 rendelet hatálya alá.

22

A Roda Golf e határozattal szemben keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt. Többek között arra hivatkozott, hogy az 1348/2000 rendelet alkalmazásában a bíróságon kívüli okiratok bírósági eljáráson kívül is kézbesíthetők.

23

E körülmények alapján a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción no 5 de San Javier úgy döntött, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

A Bizottság a feltett kérdések tekintetében a Bíróság hatáskörét illetően két kifogást terjesztett elő. Elsőként arra hivatkozik, hogy az a határozat, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapügyben meg kell majd hoznia, olyan végleges ítélet lesz, amellyel szemben a LEC 455. cikkének megfelelően fellebbezés terjeszthető elő. Ennélfogva, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel az EK 68. cikk szerint kizárólag azok a nemzeti bíróságok fordulhatnak az EK-Szerződés harmadik részének IV. címe alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz, amelyek határozataival szemben nincs jogorvoslati lehetőség.

25

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 68. cikk szerint ha kérdés merül fel az Európai Közösségek intézményei által az említett IV. cím alapján hozott jogi aktusainak értelmezésével kapcsolatban valamely olyan nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügyben, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, ennek a bíróságnak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához a kérdésre vonatkozóan döntésre van szükséges, kérnie kell a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.

26

A jelen eljárásban feltett kérdések az 1348/2000 rendelet értelmezésére irányulnak. A rendeletet a Tanács az EK 61. cikk c) pontja és az EK 67. cikk (1) bekezdése alapján fogadta el, amelyek az EK-Szerződés harmadik részének IV. címében szerepelnek, ezért az EK 68. cikket a jelen ügyben alkalmazni kell.

27

E körülményekre tekintettel, csak az a nemzeti bíróság fordulhat az említett rendelet értelmezését illetően kérdéssel a Bírósághoz, amelynek a határozataival szemben a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.

28

E tekintetben a főtanácsnok indítványának 41. pontjában megemlíti, hogy a spanyol ítélkezési gyakorlatban bizonyos eltérések figyelhetők meg a kérdést előterjesztő bíróság által az alapeljárásban meghozandó olyan határozatokhoz hasonló határozatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségeket illetően. A Bizottság e tekintetben hivatkozik egyes olyan közbenső nemzeti határozatokra, amelyek esetében ez a lehetőség elismert, ugyanakkor nem vitás, hogy létezik nem csupán ezzel ellentétes ítélkezési gyakorlat, hanem olyan jogelméleti tan is, amely teljes mértékben tagadja az ilyen eljárásokban a jogorvoslat lehetőségét.

29

Márpedig e vita eldöntése nem a Bíróság feladata. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatali kérelmében utalt arra, hogy az általa az alapügyben meghozandó határozat a legfelsőbb szintű határozat lesz.

30

Következésképpen a Bizottság által előterjesztett, a hatáskör hiányára alapított első kifogást el kell utasítani.

31

Másodszor, a Bizottság úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot nem peres eljárásban keresték meg, hanem „bírósági eljáráson kívüli ügyben”. A Bíróságnak tehát véleménye szerint nincs hatásköre a feltett kérdések megválaszolására, lévén, hogy azok olyan esetben merültek fel, amikor a nemzeti bíróság közigazgatási hatáskörben jár el, és nem bírósági feladatkört lát el.

32

A Bíróságnak megküldött ügyiratokból úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatali kérdések egy olyan visszavonás iránti kérelem kapcsán merültek fel, amelyet a hivatalvezető azon határozatával szemben terjesztettek elő, amely megtagadta az alapügy tárgyát képező irat továbbítását. E kereset értelmében az eljárásban az egyetlen fél az alapügy felperese.

33

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikk, amelyet az EK 68. cikk értelmében az EK-Szerződés harmadik részének IV. címére is alkalmazni kell, nem teszi függővé a Bíróságnál történő keresetindítást azon eljárás kontradiktórius jellegétől, amelynek során a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést fogalmaz meg (lásd a C-18/93. sz. Corsica Ferries ügyben 1994. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-1783. o.] 12. pontját).

34

Az említett EK 234. cikkből mindazonáltal az következik, hogy a Bírósághoz kizárólag olyan nemzeti bíróság fordulhat, amely előtt eljárás van folyamatban, és amelyhez igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak (lásd a 138/80. sz. Borker-ügyben 1980. június 18-án hozott végzés [EBHT 1980., 1975. o.] 4. pontját, a 318/85. sz. Greis Unterweger-ügyben 1986. március 5-én hozott ítélet [EBHT 1986., 955. o.] 4. pontját; a C-111/94. sz. Job Centre ügyben 1995. október 19-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3361. o.] 9. pontját és a C-178/99. sz. Salzmann-ügyben 2001. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-4421. o.] 14. pontját).

35

Ily módon, ha a kérdést előterjesztő bíróság közigazgatási hatóságként jár el, anélkül hogy valamely jogvita eldöntése érdekében fordultak volna hozzá, nem tekinthető úgy, hogy igazságszolgáltatási feladatokat lát el. Ez a helyzet például akkor, amikor a bíróság cégbejegyzési kérelemről határoz olyan eljárás keretében, amelynek nem célja a kérelmező jogait állítólagosan sértő aktus megsemmisítése (lásd a fent hivatkozott Job Centre ügyben hozott ítélet 11. pontját és a fent hivatkozott Salzmann-ügyben hozott ítélet 15. pontját, valamint a C-182/00. sz. Lutz-ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-547. o.] 14. pontját; lásd még ebben az értelemben a C-210/06. sz. Cartesio-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9641. o.] 57. pontját).

36

Ezzel szemben az a bíróság, amelyhez a cégbíróság első fokú, az ilyen bejegyzés iránti kérelmet elutasító határozatával szemben fordulnak a kérelmező jogait állítólagosan sértő határozat megsemmisítésére irányuló fellebbezéssel, jogvita tárgyában jár el, és igazságszolgáltatási feladatot végez (lásd a fent hivatkozott Cartesio-ügyben hozott ítélet 58. pontját). Ebből következően ilyen esetben a fellebbviteli bíróságot az EK 234. cikk értelmében vett, a Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérdés előterjesztésére jogosult bíróságnak kell tekinteni (lásd ilyen esetekre vonatkozóan többek között a C-300/01. sz. Salzmann-ügyben 2003. május 15-én hozott ítéletet [EBHT 2003., I-4899. o.], a fent hivatkozott SEVIC Systems ügyben hozott ítéletet, a C-117/06. sz., Möllendorf és társai ügyben 2007. október 11-én hozott ítéletet [EBHT 2007., I-8361. o.], valamint a fent hivatkozott Cartesio-ügyben hozott ítéletet).

37

Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazható a jelen ügyre is. Bár a hivatalvezető, akit az 1348/2000 rendelet alkalmazásában vett bírósági vagy bíróságon kívüli iratok kézbesítése iránti kérelemmel keresnek meg, úgy is tekinthető, mint közigazgatási hatóságként eljáró személy, anélkül hogy jogvita tárgyában kellene döntenie, nem ez a helyzet azon bíróság esetében, amelynek az e hivatalvezető azon határozatával szemben előterjesztett keresetről kell döntenie, amely a kért kézbesítést megtagadta.

38

Ugyanis az ilyen kereset tárgya az említett megtagadó határozat megsemmisítése, amely állítólag sérti a felperes jogát, nevezetesen az ahhoz való jogot, hogy bizonyos iratokat az 1348/2000 rendeletben előírt úton kézbesítsenek.

39

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróságot jogvita tárgyában keresték meg, és ennélfogva az bírósági feladatkörben járt el.

40

Az a körülmény, hogy a hivatalvezető a kérdést előterjesztő bíróság szervezetrendszerébe tartozik, nem kérdőjelezheti meg e következtetést. Ugyanis e körülménynek nincs kihatása a kérdést előterjesztő bíróság alapeljárásban betöltött szerepének igazságszolgáltatási jellegére, hiszen ezen eljárás tárgya egy olyan aktus hatályon kívül helyezése, amely állítólagosan sérti a felperes jogát.

41

Ebből következően a Bizottság által előterjesztett második hatásköri kifogást is el kell utasítani.

42

A Bíróság ennélfogva hatáskörrel rendelkezik a feltett kérdések megválaszolására.

43

Két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a bírósági eljáráson kívül keletkezett, bíróságon kívüli iratok kézbesítése, amennyiben azokat magánszemélyek között kell továbbítani, az említett rendelet hatálya alá tartozik-e.

44

Elsőként azt kell eldönteni, hogy az 1348/2000 rendelet 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma közösségi jogi vagy – épp ellenkezőleg – nemzeti jogi fogalom-e.

45

A spanyol, a cseh, a német, a görög, a lett, a magyar és a lengyel kormány úgy véli, hogy a bíróságon kívüli irat fogalmának a tartalmát az egyes tagállamok jogának függvényében kell meghatározni. Az említett tagállami kormányok arra hivatkoznak, hogy az 1348/2000 rendelet a tagállamokra hagyja azt a feladatot, hogy eldöntsék, hogy a bíróságon kívüli iratok kézbesíthetők-e, és ha igen, akkor melyek. E tekintetben az említett rendelet 17. cikke b) pontjára utalnak, amely ez utóbbi végrehajtásának módjaként előírja a kézbesíthető iratok gyűjteményének felállítását, hangsúlyozva, hogy e gyűjtemény tartalmazza az ilyen iratok felsorolását, amelyek tartalma tagállamonként változik.

46

Emlékeztetni kell arra, hogy a 1348/2000 rendelet célja a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamok közötti, kézbesítés céljából történő továbbításának fejlesztése és gyorsabbá tétele. E rendelet ugyanakkor nem határozza meg pontosan és egységesen a bíróságon kívüli irat fogalmát.

47

E rendelet, 17. cikke b) pontjának értelmében, a Bizottságra hagyja azt a feladatot, hogy a tagállamokkal egyetértésben felállítsa azt a gyűjteményt, amely tartalmazza a kézbesíthető iratokat. E gyűjtemény bevezető részében kimondja, hogy a tagállamok által ekként közölt információk csupán iránymutató jellegűek. Tartalmuk ugyanakkor azt mutatja, hogy a tagállamok, a Bizottság felügyelete mellett, konkrét módon meghatározták azokat az iratokat, amelyek véleményük szerint az említett rendelet alkalmazásában kézbesíthetők. Az említett gyűjtemény megléte ellenére bizonyos, hogy az 1348/2000 rendelet 16. cikke értelmében vett bíróságon kívüli irat fogalmát közösségi jogi fogalomnak kell tekinteni.

48

Ugyanis az Amszterdami Szerződés által kitűzött cél, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget hozzon létre, és ezzel új közösségi dimenziót teremtsen, valamint annak a szabályozásnak az EU-Szerződésből az EK-Szerződésbe való áttétele, amely lehetővé teszi intézkedések elfogadását a határokon átnyúló polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, tanúsítja a tagállamok azon szándékát, hogy a közösségi jogrendben rögzítsék ezeket az intézkedéséket, és kimondják azok autonóm értelmezésének elvét (a C-443/03. sz. Leffler-ügyben 2005. november 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-9611. o.] 45. pontja).

49

Másfelől, a rendeleti forma választása a Bizottság által eredetileg javasolt irányelvi forma helyett (HL 1999. C 247., 11. o.) ugyancsak jelzi azt, hogy a közösségi jogalkotó mekkora jelentőséget tulajdonított az 1348/2000 rendelet rendelkezései közvetlen alkalmazhatóságának és egységes alkalmazásának (a fent hivatkozott Leffler-ügyben hozott ítélet 46. pontja).

50

Ebből következően az 1348/2000 rendelet 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma közösségi jogi fogalom.

51

Azon kérdést illetően, hogy bírósági eljáráson kívül keletkezett, bíróságon kívüli iratok kézbesítése az 1348/2000 rendelet hatálya alá tartozik-e, a spanyol és a szlovák kormány arra hivatkozik, hogy ahhoz, hogy valamely iratot bíróságon kívüli iratnak lehessen minősíteni, annak közvetlen kapcsolatban kell lennie vagy valamely folyamatban lévő bírósági eljárással, vagy az ilyen eljárás megindításával.

52

A Roda Golf, a német, a görög, az olasz, a lett, a magyar és a lengyel kormány, valamint a Bizottság ezzel ellentétes véleményen van.

53

E tekintetben kiemelendő, hogy az 1348/2000 rendelet jogi alapja az EK 61. cikk c) pontja. E rendelkezés – a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából – lehetővé teszi az EK 65. cikkben említett intézkedések meghozatalát. E határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területére tartozó intézkedések célja, az említett 65. cikknek megfelelően, többek között a bírósági és a bíróságon kívüli iratok határokon átnyúló kézbesítési rendszerének javítása és egyszerűsítése, a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben.

54

Hasonlóképpen, az 1348/2000 rendelet (2) preambulumbekezdése is kimondja, hogy a belső piac megfelelő működése szükségessé teszi a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbításának korszerűsítését és meggyorsítását a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamok között történő kézbesítés során.

55

Az EK 65. cikk és az 1348/2000 rendelet tehát arra irányul, hogy létrehozzon egy Közösségen belüli kézbesítési rendszert, amelynek célja a belső piac megfelelő működése.

56

E célra figyelemmel az e cikkben és e rendeletben foglalt igazságügyi együttműködés nem korlátozódhat kizárólag a bírósági eljárásokra. Ezen együttműködésre ugyanis mind bírósági eljáráson belül, mind azon kívül sor kerülhet, amennyiben az együttműködésnek határon átnyúló vonatkozása van, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

57

Ellentétben a spanyol, a lengyel és a szlovák kormány által állítottakkal, az a tény, hogy az 1348/2000 rendelet (6) preambulumbekezdése nem említi a bírósági eljárások hatékonyságát és gyorsaságát, még nem elegendő ahhoz, hogy ennek alapján kivonjuk e rendelet hatálya alól minden olyan iratot, amely nem bírósági eljáráson belül keletkezett. E preambulumbekezdés ugyanis mindössze az említett rendelet fő célkitűzésének egyik következményére utal. A bíróságon kívüli iratoknak a bírósági eljárásoknál való említése az említett preambulumbekezdésben ezért úgy értendő, hogy az ilyen irat kézbesítése bírósági eljárás keretében kérhető.

58

Egyébiránt, a kérdést előterjesztő bíróság hivatalvezetőjéhez annak kézbesítése céljából eljuttatott, az alapügy tárgyát képező iratot közjegyző készítette, miként az a jelen ítélet 20. pontjából kiderül, és mint ilyen, az 1348/2000 rendelet 16. cikke értelmében vett bíróságon kívüli iratnak minősül.

59

Ami a spanyol és a lengyel kormány által kifejtett azon aggodalmakat illeti, miszerint a bíróságon kívüli iratok fogalmának tág értelmezése a nemzeti bíróságok erőforrásai tekintetében túlságosan nagy terhet eredményezne, hangsúlyozni kell, hogy az 1348/2000 rendeletből eredő kézbesítési kötelezettségek nem feltétlenül a nemzeti bíróságokat terhelik. Ugyanis az áttevő és átvevő intézmények – amelyek az említett rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében „hivatalos személyek, hatóságok vagy más személyek” is lehetnek – kijelölése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ebből következően ez utóbbiak a bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése céljából áttevő vagy átvevő intézményként kijelölhetnek a nemzeti bíróságokon kívüli, más intézményeket is.

60

Másrészt, az áttevő intézmények és az átvevő intézmények közvetítésével történő kézbesítés nem az egyedüli útja az 1348/2000 rendelet által előírt kézbesítésnek. Így a rendelet 14. cikke feljogosítja a tagállamokat, hogy a más tagállamban lakó személyek részére a kézbesítést közvetlenül a postán keresztül végezzék. A tagállamok többsége ugyanis elfogadja a kézbesítés e módját is. Másfelől, az említett rendelet, 15. cikkének megfelelően, nem képezi akadályát az átvevő tagállam hivatalos személyei, tisztviselői vagy más illetékes személyei útján történő közvetlen kézbesítésnek. Az említett rendelet 16. cikkének megfelelően a bíróságon kívüli iratok kézbesítésére e két rendelkezést kell alkalmazni.

61

Következésképpen az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az olyan közjegyzői okirat bírósági eljáráson kívüli kézbesítése, mint az alapeljárás tárgyát képező, az 1348/2000 rendelet hatálya alá tartozik.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az olyan közjegyzői okirat bírósági eljáráson kívüli kézbesítése, mint az alapeljárás tárgyát képező, a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozik.