AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2009. február 20.

T‑359/07. P–T‑361/07. P. sz. egyesített ügyek

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Marli Bertolete és társai

„Fellebbezés – Közszolgálat – Az OIB szerződéses alkalmazottai – A belga jog szerinti volt munkavállalók – Az alkalmazandó szabályozás megváltozása – Díjazást megállapító bizottsági határozatok – Egyenlő bánásmód”

Tárgy: Fellebbezések az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) az F‑26/06. sz., Bertolete és társai kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé), az F‑24/06. sz., Abarca Montiel és társai kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé), és az F‑25/06. sz., Ider és társai kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 2007. július 5‑én hozott ítéletei ellen, ezen ítéletek hatályon kívül helyezése iránt.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi a Közszolgálati Törvényszéknek az F‑26/06. sz., Bertolete és társai kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé), az F‑24/06. sz., Abarca Montiel és társai kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé), és az F‑25/06. sz., Ider és társai kontra Bizottság ügyben (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 2007. július 5‑én hozott ítéleteit. Az Elsőfokú Bíróság elutasítja az elsőfokú eljárás felpereseinek, Marli Bertolete‑nek és a Bizottság további 8 szerződéses alkalmazottjának, Sabrina Abarca Montielnek és a Bizottság további 19 szerződéses alkalmazottjának, Béatrice Idernek, Marie‑Claire Desorbay‑nak és Lino Noschese‑nek a keresetét. Az elsőfokú eljárás felperesei és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Díjazás – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 62. és azt követő cikkek; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 19. és azt követő cikkek, 92. cikk, és melléklet, 2. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Díjazás – A korábban a nemzeti jog szerinti jogállásba felvett alkalmazottak által elszenvedett díjazáscsökkenés ellentételezése

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, melléklet, 2. cikk, (2) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – Egyenlő bánásmód – Az átmeneti szabályozásra való alkalmazás

1.      Tekintettel arra, hogy a díjazás fogalma – ahogyan azt a személyzeti szabályzat 62. és azt követő cikkei meghatározzák, amelyek alkalmazandók az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 92. cikkével együttesen értelmezett 19. és azt követő cikkei értelmében a korábban a nemzeti jog szerinti jogállásba felvett szerződéses alkalmazottakra – magában foglalja a családi támogatásokat, az intézményeknek az említett alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése értelmében fennálló, arra vonatkozó kötelezettsége, hogy figyelembe vegyék egyrészt az alkalmazási hely szerinti tagállam adózásra, társadalombiztosításra és nyugdíjra vonatkozó szabályozása, másrészt pedig a szerződéses alkalmazottra alkalmazandó rendelkezések között fennálló különbségeket, úgy értelmezendő, hogy ezen intézményeknek, amennyiben a közösségi szerződéses alkalmazotti szabályozásra való áttérés során bekövetkező díjazáscsökkenést kívánják ellentételezni, tekintettel kell lenniük a díjazás e fogalmának minden összetevőjére. Ehhez következésképpen kötelesek figyelembe venni az adózásra, társadalombiztosításra és nyugdíjra korábban alkalmazandó nemzeti jog azon sajátosságait, amelyek hatással lehetnek a közösségi személyzeti szabályzat értelemében vett díjazás szintjére, még akkor is, ha az e sajátosságok közé tartozó esetleges pénzbeli előnyök nem feltétlenül képezik a nemzeti jog értelmében vett díjazás részét. Ennek következtében az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi az intézményeket, hogy amikor mérlegelési jogkörükben eljárva a díjazáscsökkenést ellensúlyozó határozatot fogadnak el, a kiegészítő összegek kiszámításakor vegyék figyelembe a nemzeti jog szerinti minden olyan fizetésbeli, adójogi és társadalombiztosítási előnyt, amely az alkalmazandó közösségi jogban a díjazás fogalmába tartozna. Ezért az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése helyes alkalmazásának minősül az, ha az intézmény a nemzeti jog értelmében vett családi támogatásokat, amelyek az állam által fizetett szociális ellátásnak, és nem a munkáltató által fizetett díjazásnak minősülnek, beszámítja az érintett alkalmazottaknak nyújtott kiegészítő összegekbe.

(lásd a 45–47. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 186/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 2029. o.) 26. és 29. pontja; a Bíróság 189/85. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1987. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 2061. o.) 18. pontja.

2.      Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása érdekében, a korábban a nemzeti jog szerinti jogállásba felvett alkalmazottaknak a közösségi szerződéses alkalmazottakra vonatkozó szabályozás hatálya alá való átkerülésüket követően nyújtandó kiegészítő összegek meghatározását illetően az intézménynek össze kell hasonlítania a szóban forgó helyzeteket az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikke (2) bekezdésének céljára tekintettel, amely cél a személyzeti szabályzatban meghatározott korábbi, a családi támogatásokat is magában foglaló tejes díjazás szintjének fenntartására és a személyzeti szabályzat értelmében vett díjazásra való átalakítására irányul. Az alkalmazandó rendelkezések céljára és a díjazás közösségi, személyzeti szabályzat szerinti fogalmára tekintettel ezen összehasonlítás az intézmény arra vonatkozó kötelezettségét vonja maga után, hogy vegye figyelembe az érintettek családi helyzetét, és különösen azt, hogy van‑e gyermekük. Márpedig mind ténybeli, mind jogi szempontból az Office des infrastructures de Bruxelles (brüsszeli infrastruktúra hivatal) alkalmazottaira alkalmazandó átmeneti intézkedésekre vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése szerinti, szerződéses alkalmazottakra vonatkozó szabályozásra való áttérés időpontjában az egy vagy több gyermekkel rendelkező személy családi és kereseti helyzete alapvetően eltér a gyermektelen személy helyzetétől, mivel ez utóbbi – sem a korábbi nemzeti szerződéses rendszer alapján, sem pedig a közösségi személyzeti szabályzat alapján – nem jogosult az eltartott gyermekek után járó családi támogatásokra mint a díjazás különös összetevőjére. Fordított szempontból a személyek e két csoportjának eltérő családi és kereseti helyzete releváns megkülönböztető szempont, amelyet – az alkalmazandó szabályozás céljára tekintettel – az intézmény jogszerűen nem hagyhat figyelmen kívül.

(lásd az 50. és 51. pontot)

3.      Az egyenlő bánásmód elvének valamely átmeneti szabályozásra való alkalmazása azt feltételezi, hogy az intézmény minden érintett személyes helyzetét pontosan a jogállásuk megváltozásának időpontjában veszi figyelembe, amely változás jelentős megszakító jellegű esemény, amely alapvetően módosíthatja az érintett jogainak és kötelezettségeinek összességét. Ha ez másképp történne, a közösségi intézményeknek – annak érdekében, hogy az érintettek jogállása ilyen ad hoc változásának helyzetében tiszteletben tartsák az egyenlő bánásmódot – az általános hatályú intézkedések elfogadása során figyelembe kellene venniük ezen érintettek személyes helyzetének feltételezett változását, ami a jövőre vonatkozó és összehasonlító vizsgálat túlzott és kivitelezhetetlen követelményét támasztana velük szemben. Ezen értékelés azonban nem érinti annak szükségességét, hogy rendszeres időközönként vizsgálják az érintett alkalmazottak személyes helyzetét, és adott esetben orvosolják az olyan személyek közötti jövőbeli egyenlőtlenséget, akik e későbbi időszakban hasonló vagy ugyanolyan helyzetben lesznek.

(lásd az 54. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑435/04. sz., Simões Dos Santos kontra OHIM ügyben 2007. február 14‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 90. és azt követő pontjai.