1

A Bíróság alapokmánya I. melléklete 9. cikke alapján benyújtott fellebbezéseikben a Belga Királyság és a Bizottság kérik az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F-92/05. sz., Genette kontra Bizottság ügyben 2007. január 16-án hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését, amelyben a Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az E. Genette 2004. október 31-i kérelmét elutasító, 2005. január 25-i bizottsági határozatot.

2

Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése az említett személyzeti szabályzat módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. oldal; a továbbiakban: régi személyzeti szabályzat) hatálybalépését megelőzően ekként rendelkezett:

„Az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy:

vagy

beiktatásakor [helyesen: véglegesítésekor] jogosult az ilyen szolgálati jogviszony vagy tevékenység útján megszerzett öregségi nyugdíj iránti jogosultság biztosításmatematikai egyenértékét vagy átalánydíjas visszavásárlási értékét a Közösségeknek befizettetni.

Ilyen esetben az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselőre a beiktatás [helyesen: véglegesítés] időpontjában irányadó besorolási fokozat figyelembevételével megállapítja azon nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel a fentiek szerint befizetett biztosításmatematikai egyenérték vagy összegek alapján a tisztviselő számára jóvá kell írni.”

3

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének a 723/2004 rendelettel módosított változata (a továbbiakban: új személyzeti szabályzat), amely e rendelet 2. cikke szerint 2004. május 1-jén lépett hatályba, a következőképpen rendelkezik:

„Az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy:

vagy

beiktatását [helyesen: véglegesítését] követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét a Közösségeknek befizettetni.

Ilyen esetben az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselő alapilletménye, életkora és az átruházás [helyesen: átvitel] iránti kérelem időpontjában érvényes átváltási árfolyam figyelembevételével, az általános végrehajtási rendelkezések segítségével megállapítja azon nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel az átruházott [helyesen: átvitt] tőke alapján, az átruházás [helyesen: átvitel] iránti kérelem időpontja és az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeg levonása után a tisztviselő számára jóvá kell írni.

A tisztviselők minden érintett tagállam és nyugdíjpénztár tekintetében csak egyszer élhetnek ezzel a rendelkezéssel [helyesen: lehetőséggel].”

4

A új személyzeti szabályzat 107a. cikkének megfelelően az „átmeneti rendelkezéseket” az említett személyzeti szabályzat XIII. melléklete határozza meg. E melléklet 26. cikkének (3) bekezdése szerint:

„Azok a tisztviselők, akik határidőn belül benyújtották az átruházásra [helyesen: átvitelre] vonatkozó kérelmüket, de elutasították a kapott ajánlatot, azok, akik nem nyújtották be az említett kérelmet a korábban megadott határidőn belül, vagy akiknek a kérelmét a határidő utáni benyújtás miatt utasították el, legkésőbb 2004. október 31-ig még benyújthatják, illetve ismét benyújthatják a kérelmet.”

5

A belga nyugdíjrendszerek és a nemzetközi közjogi intézmények nyugdíjrendszerei között egyes kapcsolatok megteremtéséről szóló, 1991. május 21-i belga törvény, amelyet a Moniteur belge1991. június 20-i számában (13871. o.; a továbbiakban: 1991. évi törvény) hirdettek ki, a 3. §-ában előírta, hogy „a tisztviselők az intézmény egyetértésével kérelmezhetik, hogy az intézmény számára fizessék be a szolgálatukra vonatkozó és az intézménynél való hivatalba lépését megelőző időszakokra vonatkozó nyugdíj összegét”. Ez a törvény vezette be a különleges átviteli rendszert, az átszállást, amelyet a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében előírt biztosításmatematikai egyenérték átvitelének módozatából vezettek le.

6

Az 1991. évi törvény 9. §-a ekként rendelkezik:

„A 11. §-ban előírt átszállás hatályossá válásáig a tisztviselő az intézmény egyetértésével visszavonhatja az átviteli kérelmét. Ez a visszavonás végleges.”

7

A belga nyugdíjrendszerek és a nemzetközi közjogi intézmények nyugdíjrendszerei közötti nyugdíjjogosultság átvitelének szabályairól szóló, 2003. február 10-i belga törvény (a továbbiakban: 2003. évi törvény), amelyet a Moniteur belge2003. március 27-i számában (14747. o.) hirdettek ki, módosította a belga nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságnak a közösségi nyugdíjrendszerbe való átviteléről szóló jogszabályt. E törvény, amely a 29. §-a szerint a 2002. január 1-je után benyújtott átviteli kérelmekre alkalmazandó, a belga nyugdíjrendszerben befizetett járulékoknak – és azok kamatainak – átalánydíjas visszafizetési rendszerét iktatja be. Ezen új jogszabály szerint a belga nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultság átvitele alapot teremt a tőkének a közösségi nyugdíjrendszerbe való azonnali befizetésére.

8

A 2003. évi törvény ekként rendelkezik:

„A tisztviselő vagy az ideiglenes alkalmazott, aki azt követően, hogy a 3. § (1) [bekezdésének] 1–4. pontjában meghatározott egy vagy több nyugdíjra való jogosultságát választotta, valamely intézménynél szolgálatba lépett, az intézmény egyetértésével kérheti, hogy erre az intézményre, vagy annak nyugdíjalapjára ruházzák át – a tisztviselőnek e nyugdíjrendszerhez való tartozására tekintettel – az intézménynél való szolgálatba lépését megelőző időszakra a 7. §-nak megfelelően meghatározott összegeket […]”

9

2003. évi törvény 9. §-ának (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Az átviteli kérelem visszavonhatatlanná válik azon a napon, amelyen a [nemzeti nyugdíj]hivatalhoz megérkezik a tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott által benyújtott átviteli kérelem végleges megerősítése.”

10

A különböző rendelkezésekre vonatkozó 2006. július 20-i belga törvény (a továbbiakban: 2006. évi törvény), amelyet a Moniteur belge2006. július 28-i számában hirdettek ki (36940. o.), a 194. §-val módosította az 1991. évi törvény 9. §-át. Ettől kezdve e § ekként rendelkezik:

„A 11. §-ban előírt átszállás hatályossá válásáig az a tisztviselő, aki úgy hagyja el az intézményt, hogy nem részesülhet öregségi nyugdíjban, az intézmény egyetértésével visszavonhatja az átviteli kérelmét. Ez a visszavonás végleges.”

11

A 2006. évi törvény 195. §-ának megfelelően az 1991. évi törvény 9. §-ának ezen új megfogalmazása 2004. május 1-jére visszamenőlegesen lépett hatályba.

12

A jogvita alapját képező tényállást a következőképpen fejti ki a megtámadott ítélet:

13

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. szeptember 26-án benyújtott keresetlevelében E. Genette előterjesztette az „Egyéni jogosultságokat Kezelő és Kifizető” Hivatal „Nyugdíj” egységvezetője 2005. január 25-i határozatának (a továbbiakban: 2005. január 25-i határozat) és a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója 2005. június 10-i határozatának (a továbbiakban: 2005. június 10-i határozat) megsemmisítése iránti keresetet. Ezt a keresetet a T-361/05. szám alatt vették nyilvántartásba.

14

2005. december 15-i végzésével az Elsőfokú Bíróság az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2-i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 333., 7. o.) 3. cikkének (3) bekezdése alapján a jelen ügyet áttette a Közszolgálati Törvényszékhez. A Közszolgálati Törvényszék Hivatala a keresetet F-92/05. számon vette nyilvántartásba.

15

A Közszolgálati Törvényszék Hivatalába 2006. május 8-án érkezett kérelmében a Belga Királyság kérte, hogy az eljárásba a Bizottság kereseti kérelmének támogatása végett beavatkozhasson. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 115. cikkének 1. §-a és 116. cikkének 6. §-a, amely a 2004/752 határozat 3. cikkének (4) bekezdése alapján a Közszolgálati Törvényszékre is megfelelően alkalmazni kell ez utóbbi eljárási szabályzatának hatálybalépéséig, a Közszolgálati Törvényszék első tanácsának elnöke a tárgyaláson 2006. június 29-i végzésével engedélyezte ezt a beavatkozást.

16

A Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélettel hatályon kívül helyezte a 2005. január 25-i határozatot.

17

A Közszolgálati Törvényszék először is a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében előírt határidőre tekintettel elutasította a keresetlevél elkésettségére alapított elfogadhatatlansági kifogást, amelyre a Bizottság hivatkozott.

18

A Közszolgálati Törvényszék ezt követően úgy tekintette, hogy a 2005. január 25-i határozattal szemben E. Genette által 2005. április 22-én benyújtott panasz elutasítására vonatkozó 2005. június 10-i határozat megsemmisítése iránti kérelem a 2005. január 25-i határozat megsemmisítése iránti kérelemhez képest nem rendelkezik önálló tartalommal, tehát azok egyedüli tárgya ez utóbbi határozat megsemmisítése iránti kérelem.

19

A Közszolgálati Törvényszék először is megvizsgálta a 2005. január 25-i kérelem megsemmisítése iránti kérelmet, amennyiben az az E. Genette által a belga nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitele iránti kérelem visszavonásának Bizottság általi elutasítása ellen irányult. A megtámadott ítélet 42–50. pontjában a Közszolgálati Törvényszék először is E. Genette erre vonatkozó kérelmeit elemezte. A Közszolgálati Törvényszék megjelölte, hogy a nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultságnak a közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitelét úgy kell megvizsgálni, mint két típusú, egymást követően meghozott egyoldalú határozatokat tartalmazó műveletet, amely határozatokat az érdekelt kérelmére és mérlegelést nem engedő hatáskör gyakorlásával egyrészt a nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezetnek vagy szervezeteknek, másrészt a közösségi intézménynek kell meghoznia. Tekintettel arra, hogy az 1991. évi törvény 9. §-a szerint az érintett személy jogosult volt a belga nyugdíjrendszert kezelő szervezetek által hozott határozatok visszavonását kérelmezni, az ugyanezen törvény 11. §-ában előírt átszállás hatályossá válásáig, a Közszolgálati Törvényszék úgy vélte, hogy a jogosultság átvitele teljesen visszavonásra kerül, ha a közösségi rendszerben a megfelelő jóváírást években rögzítő határozat szintén visszavonásra kerül, és ebből következően az 1991. évi törvény 9. §-ának rendelkezéseiben meghatározott „intézmény egyetértése” csak az intézmény által a nyugdíjjogosultság átvitelekor hozott határozat visszavonására vonatkozhatott. Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék úgy határozott, hogy az E. Genette 2001. július 13-i átviteli kérelme visszavonásának Bizottság általi elutasítása elleni kérelmeket úgy kell értelmezni, hogy azok a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonásának Bizottság általi elutasítása megsemmisítésére irányulnak.

20

A Közszolgálati Törvényszék ezt követően a megtámadott ítélet 55–93. pontjában megvizsgálta a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonásának Bizottság általi elutasítása megsemmisítésére irányuló kérelmek elfogadhatóságának kérdését. A Közszolgálati Törvényszék először is hangsúlyozta, hogy az említett határozatok visszavonása iránti kérelmet, amelyet a keresetindításra előírt határidő lejárta után nyújtottak be, a 2003. évi törvénynek és az új személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikke (3) bekezdésének egymást követő hatálybalépéséből álló új és lényeges tény felmerülése indokolta. A Közszolgálati Törvényszék szerint ezek az új rendelkezések módosították E. Genette jogi helyzetét a belgiumi rendszerben megszerzett jogosultságának a közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitele tekintetében, amely indokolttá tette a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok ismételt felülvizsgálatát. Ugyanis az az értelmezés, amely szerint E. Genette nem tartozik ezen új rendelkezések hatálya alá, mind a régi, mind az új személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésére tekintettel indokolatlanul teremthet eltérő bánásmódot a belgiumi nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságaikat a közösségi nyugdíjrendszerbe átvivő tisztviselők, és azon tisztviselők között, akik esetében erre az átvitelre nem került sor. Ezenfelül e rendelkezések visszamenőleges alkalmazása a tisztviselők korlátozott kategóriáira – E. Genette esetében azonban nem – kétségessé teszi ezen eltérő bánásmód jogszerűségét a bizalomvédelem elvének betartására tekintettel.

21

A Közszolgálati Törvényszék ezt követően úgy vélte, hogy a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok felülvizsgálatára irányuló 2004. október 31-i átviteli kérelmet a lényeges új tényről való, E. Genette általi pontos tudomásszerzés időpontjától számított ésszerű határidőn belül nyújtották be. Ebből arra következtetett, hogy a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítése iránti kérelmek elfogadhatók.

22

Végül a Közszolgálati Törvényszék helyt adott E. Genette megsemmisítés iránti kérelmének, elfogadva a 2005. január 25-i határozat indokolásában szereplő téves jogalkalmazásra alapított első és harmadik jogalapot, amelyek szerint egyrészt az E. Genette által a belga nyugdíjrendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultságnak a közösségi rendszerbe való átvitele az érintett egyetértő nyilatkozatával visszavonhatatlanná vált, másrészt az említett átruházást a közösségi jog megengedő rendelkezése hiányában már nem lehetett visszavonni.

23

Az első megsemmisítési jogalapot illetően a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 103–110. pontjában úgy vélte, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot a 2005. január 25-i határozatában, amikor a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonásának elutasítását arra a tényre alapította, hogy azok E. Genette kifejezett elfogadása miatt véglegesekké váltak. A Közszolgálati Törvényszék szerint ugyanis noha az említett elfogadás tette lehetővé az említett határozatok hatálybalépését, azok csak a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidők leteltekor váltak véglegessé.

24

A harmadik megsemmisítési jogalapot illetően a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 118–135. pontjában úgy vélte, hogy a Bizottság tévedett mind a régi, mind az új személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján rendelkezésére álló hatáskör terjedelmében, és így a 2005. január 25-i határozatban tévesen alkalmazta a jogot. A különös közösségi jogi rendelkezés hiányában a nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe való átviteléről szóló határozatok visszavonására a Bíróság egyéni jogosultságot teremtő határozatok visszavonására vonatkozó ítélkezési gyakorlata vonatkozik. Miután kijelentette, hogy a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása önmagában nem alkalmas a belga nyugdíjrendszerek jogosultságainak befolyásolására, a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy a jelen esetben nem volt akadálya annak, hogy a Bizottság e határozatokat E. Genette kérelmének megfelelően visszavonja.

25

Másodszor, a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 137. és 138. pontjában megvizsgálta azon kérelmet, amely arra irányul, hogy megsemmisítésre kerüljön a Bizottság azon határozata, amellyel elutasítja E. Genette belga nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságainak a közösségi rendszerbe való átvitelére vonatkozó új kérelme benyújtását. A Közszolgálati Törvényszék úgy vélte, hogy ezt az elutasítást is meg kell semmisíteni, mivel azt ugyanazzal az indokolással támasztották alá, mint amelyre a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonásának elutasítását alapozták.

26

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. március 26-án benyújtott fellebbezéssel a Belga Királyság a T-90/07. P. sz. ügyben, a 2007. március 29-én benyújtott fellebbezésével a Bizottság a T-99/07. P. sz. ügyben fellebbezést terjesztett elő.

27

E. Genette a T-90/07. P. sz. ügyben 2007. június 30-án és a T-99/07. P. sz. ügyben 2007. július 3-án benyújtotta a válaszbeadványait. A T-90/07. sz. ügyben a 2007. május 3-i levélben, a T-99/07. P. sz. ügyben 2007. május 8-i levélben a Belga Királyság és a Bizottság lemondtak a válaszbeadvány benyújtása iránti jogukról.

28

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához a T-99/07. P. sz. ügyben a 2007. július 13-án benyújtott levélben, a T-99/07. P. sz. ügyben a 2007. július 17-én benyújtott levélben a Bizottság és a Belga Királyság az eljárási szabályzat 143. cikke alapján válasz benyújtásának engedélyezését kérték. A fellebbezési tanács elnöke a 2007. július 25-i és 30-i határozatokban engedélyezte a kérelmeket, azonban a megengedhetőség kérdésére korlátozta a beadványok terjedelmét. A válaszokat és a viszonválaszokat a megszabott határidőn belül benyújtották.

29

Az írásbeli szakasz a T-99/07. P. sz. ügyben 2007. december 27-én, a T-90/07. P. sz. ügyben 2008. január 28-án lezárult.

30

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. január 29-én benyújtott levelében a Bizottság az eljárási szabályzat 146. cikkének megfelelően kérte az Elsőfokú Bíróság általi meghallgatását a T-99/07. P. sz. ügyre vonatkozó észrevételeinek szóbeli előterjesztése céljából. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. február 19-én benyújtott levelében a Belga Királyság hasonló kérelmet terjesztett elő a T-99/07. P. és a T-90/07. P. sz. ügyek vonatkozásában. A Belga Királyság ugyanezekben a levelekben az eljárási szabályzat 50. és 144. cikke alapján kérte a T-99/07. P. és a T-90/07. P. sz. ügyek egyesítését a szóbeli szakasz és az ítélethozatal céljából. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. február 29-én és március 11-én benyújtott levelekben a Bizottság és E. Genette előterjesztették az egyesítési kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

31

Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (fellebbezési tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt a T-99/07. P. és a T-90/07. P. sz. ügyben. A 2008. július 4-i végzéssel a fellebbezési tanács elnöke elrendelte az ügyek egyesítését a szóbeli szakasz és az ítélethozatal céljából.

32

Az eljárási szabályzat 64. és 144. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében az Elsőfokú Bíróság felhívta a feleket különböző írásbeli kérdések megválaszolására. A felek a megszabott határidőn belül eleget tettek ennek a felhívásnak.

33

A Belga Királyság kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet.

34

A Bizottság kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

35

E. Genette azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy

36

E. Genette elsősorban a Belga Királyság és a Bizottság által előterjesztett fellebbezések elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel azok nem arra irányulnak, vagy nem szabályszerűen irányulnak arra, hogy az eljárási szabályzat 139. cikke 1. §-a b) pontjának megfelelően egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett valamelyik kérelemnek.

37

A T-90/07. P. sz. ügyben E. Genette előterjeszti, hogy a Belga Királyság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére szorítkozott. A fellebbezésnek így nincs hatékony érvényesülése, mivel amennyiben annak helyt adnak, a Közszolgálati Törvényszék vagy az Elsőfokú Bíróság az erre irányuló kérelem hiányában nem adhat helyt a Belga Királyság által az elsőfokú eljárásban előterjesztett, a megtámadott ítélet 32. pontjában ismertetett kérelmeknek. Ezenkívül ezt a hiányt nem lehet orvosolni a Bizottságnak a T-99/07. P. sz. ügybeli kérelmeire való hivatkozással, ahogyan azt a Belga Királyság javasolta.

38

A T-99/07. sz. ügyben E. Genette arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem szabályszerűen kérelmezte, hogy mi történjen abban az esetben, ha az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet. Ugyanis elfogadhatatlan a Bizottság arra irányuló kérelme, hogy az E. Genette által a Közszolgálati Törvényszék előtt benyújtott keresetet nyilvánítsák elfogadhatatlannak vagy másodlagosan megalapozatlannak, amennyiben a Bizottság szerint az elsőfokú jogvita tárgyát módosító új jogalapról van szó. Mivel a Bizottság nem terjesztett elő elfogadható kérelmet arra vonatkozóan, hogy adjanak helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeinek E. Genette szerint nincs jelentősége, és a gondos igazságszolgáltatással ellentétes, hogy az Elsőfokú Bíróság határozzon a Bizottság megsemmisítés iránti kérelméről, ezért az utóbbi által előterjesztett fellebbezést el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

39

A Belga Királyság és a Bizottság kéri az E. Genette által a fellebbezéseikkel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogás elutasítását.

40

A jelen fellebbezésekben az arra irányuló kérelmek hiánya, hogy az eljárási szabályzat 139. cikke 1. §-a b) pontjának értelmében egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek, nem indokolja, hogy az említett fellebbezéseket mint elfogadhatatlanokat elutasítsák, mivel azok a fellebbezőknek arra irányuló kérelmeit tartalmazzák, hogy egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék határozatát az említett szabályzat 139. cikke 1. §-a a) pontjának értelmében.

41

Ugyanis ezen körülmények között az ilyen fellebbezés relevanciája fennmarad, mivel abban az esetben, ha az Elsőfokú Bíróság helyt ad a fellebbező hatályon kívül helyezés iránti kérelmeinek, ezzel nem zárja a jogvitát, hanem visszahelyezi a feleket a megtámadott határozat meghozatala előtti helyzetükbe. A jogvitában érdemi határozatot hozó bíróság, a Közszolgálati Törvényszék, vagy maga az Elsőfokú Bíróság – a Bíróság alapokmánya I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdésében az utóbbi számára elismert lehetőség igénybevétele alapján – köteles lesz figyelembe venni az említett fél által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeket, vagy azért, hogy azoknak egészben vagy részben helyt adjon, vagy azért hogy azokat elutasítsa, ezt az elutasítást azonban nem alapozhatja arra a körülményre, hogy ezeket a kérelmeket nem terjesztették elő ismételten az előtte folyó eljárásban (lásd ebben értelemben és analógia útján a Bíróság C-12/05. P. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2006. december 14-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 107. pontját).

42

A jelen esetben az nem vitatott, hogy a Belga Királyság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Ha az Elsőfokú Bíróság helyt ad a fellebbezésnek, és az említett ítéletet egészében vagy részben hatályon kívül helyezi, a jogvitában végleges határozatot hozó bíróságnak figyelembe kell vennie az elsőfokú eljárásban a Belga Királyságnak a Bizottság támogatására előterjesztett kérelmét.

43

Hasonlóképpen, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a Bizottság ugyan – E. Genette állításának megfelelően – a fellebbezés keretében az elsőfokú eljárásbeli kérelmektől eltérő kérelmeket terjesztett elő, az azonban nem vitatott, hogy szabályszerűen kérelmezte a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. Ennélfogva ha az Elsőfokú Bíróság helyt ad a fellebbezésnek, és az említett ítéletet egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, a jogvitában végleges érdemi határozatot hozó bíróságnak figyelembe kell vennie a Bizottság elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmét, és el kell utasítania azokat a jogalapokat, amelyeket az említett kérelmek alátámasztására fellebbezés keretében először terjesztettek elő a (lásd analógia útján a Bíróság C-136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1-jén hozott ítéletének [EBHT 1994., I-1981. o.] 59. pontját).

44

Következésképpen el kell utasítani az E. Genette által a két szóban forgó fellebbezés vonatkozásában felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat.

45

A T-90/07. P. sz. ügyben a Belga Királyság a megtámadott ítélet megsemmisítése iránti kérelmében négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap arra vonatkozik elsődlegesen, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a 2004. október 31-i átviteli kérelem belga jog szerinti elfogadhatóságának értékelésére, és másodlagosan a belga jog értelmezését érintő a megtámadott ítéletben elfogadott téves jogalkalmazásra. A második jogalap az új átviteli kérelem E. Genette általi benyújtásának engedélyezése során a Bizottság téves jogalkalmazására vonatkozik. A harmadik jogalap a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonásának Bizottság általi elutasításának megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságának megállapítását érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik. Végül a negyedik jogalap a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozik.

46

A T-99/07. P. sz. ügyben a Bizottság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmét négy jogalappal támasztja alá. Az első jogalap arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék a jogvita tárgyának megváltoztatásával ultra petita járt el. A második jogalap a Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányára és a védelemhez való jog megsértésére vonatkozik. A harmadik jogalap lényegében a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatokban a Bizottság által megfogalmazott javaslatokra E. Genette által adott egyetértő nyilatkozat hatályának értékelését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik. Végül a negyedik jogalap elsődlegesen a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének megsértésére, másodlagosan az egyéni jogosultságot teremtő határozatok visszavonására vonatkozó szabályok megsértésére, a Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányára, a védelemhez való jog elvének megsértésére és egy ténybeli hibára, harmadlagosan a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik.

47

Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a jelen esetben a gondos igazságszolgáltatás indokolttá teszi először is a T-90/07. P. sz. ügyben a Belga Királyság által hivatkozott jogalap vizsgálatát, amely elsődlegesen arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a 2004. október 31-i átviteli kérelem belga jog szerinti elfogadhatóságának értékelésére, és másodlagosan a megtámadott ítéletben elfogadott, a belga jog értelmezését érintő téves jogalkalmazásra, valamint a T-99/07. P. sz. ügyben a Bizottság által felhozott első jogalapra, amely azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék a jogvita tárgyának megváltoztatásával ultra petita járt el.

48

A Belga Királyság lényegében azt állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék túllépte a hatáskörét a 2004. október 31-i átviteli kérelem belga jog szerinti elfogadhatóságának, és ebből következően az előtte lévő keresetnek az értékelésével, tekintettel az 1991. évi törvény 9. §-ára és a 2006. évi törvény 194. §-ára. Szerinte ezáltal a Közszolgálati Törvényszék megsértette a közösségi jogrend és a belga jogrend közötti hatáskör megosztásának szabályait.

49

A Belga Királyság szerint a Közszolgálati Törvényszék ezenkívül tévesen alkalmazta a jogot az 1991. évi törvény 9. §-a 2006. évi (módosító) törvény hatályba lépése előtti változatának és ez utóbbi törvény 194. cikkének értelmezése során azáltal, hogy ezen rendelkezések alapján úgy vélte, hogy a 2004. október 31-i átviteli kérelem és végül az előtte benyújtott kereset elfogadható. Mindenesetre a 2004. október 31-i átviteli kérelmet az 1991. évi törvény 9. §-ának a 2006. évi törvénnyel módosított változata alapján kellett volna megvizsgálni, amelyből kifejezetten következik, hogy az átviteli kérelem visszavonására csak az érintett tisztviselő idő előtti nyugdíjba vonulása esetén van lehetőség a személyzeti szabályzat 77. cikke által előírtak szerint.

50

Végül a Belga Királyság kéri az E. Genette által a jelen jogalappal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogás elutasítását.

51

E. Genette elsődlegesen a jogalap elutasítását kéri annak megalapozatlansága miatt, mivel az a hatáskör hiányára vonatkozó kifogást vet fel, és annak elfogadhatatlansága és mindenesetre megalapozatlansága miatt, mivel az téves jogalkalmazásra alapított kifogást vet fel.

52

E. Genette szerint nem megalapozott az a kifogás, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a belga jog értelmezésére, mivel az ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi bíróság a nemzeti jog értelmezésére hatáskörrel rendelkezik, amikor egy ilyen értelmezés határozza meg a személyzeti szabályzat egyik szabályának alkalmazását, és ennélfogva a Bizottság valamely határozatának jogszerűségét.

53

E. Genette előterjeszti, hogy a belga jog téves értelmezésére alapított kifogás elfogadhatatlan, amennyiben az az elsőfokú eljárásban már előterjesztett és elutasított kifogást ismétel meg. E. Genette másodlagosan előterjeszti, hogy ezt a kifogást el kell utasítani mint megalapozatlant vagy mindenesetre mint hatástalant. Szerinte ez a kifogás nem megalapozott, amennyiben a megtámadott ítéletben az 1991. évi törvény 9. §-át a tárgyban alkalmazandó közösségi elveknek megfelelően és a belga jogalkotó szándékainak figyelembevételével értelmezték. Mindenesetre ez a kifogás hatástalan, mivel az a megtámadott ítéletnek csak a tárgyhoz nem tartozó indokolása ellen irányul, és érintetlenül hagyja ezen ítélet fő indokolását.

54

A Belga Királyság az első jogalapban lényegében a megtámadott ítélet 49. és 50. pontját kifogásolja, amelyekben a Közszolgálati Törvényszék az 1991. évi törvény 9. §-ára tekintettel úgy határozott, hogy átszállás hatályossá válásáig a belga nyugdíjrendszert kezelő szervezetek által hozott határozatok visszavonását az érdekelt jogszerűen kérelmezheti, és a jelen esetben úgy ítélte meg, hogy az E. Genette által a belga nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitelét teljesen visszavonják, ha a Bizottság 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatait is visszavonják. Amint azt a Belga Királyság hangsúlyozta, a megtámadott ítélet ezen észrevétele alapvető a Közszolgálati Törvényszéknek a tárgyra és végül a kereset elfogadhatóságára vonatkozó értékelésében – amely kereset elsősorban E. Genette 2001. július 13-i átviteli kérelme visszavonása engedélyezése Bizottság általi elutasításának megsemmisítésére irányult –, mivel E. Genette új átviteli kérelme benyújtása engedélyezésének Bizottság általi elutasításának megsemmisítése önmagában csak az említett átviteli kérelem visszavonása elutasítása megsemmisítésének következménye volt, amint az a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának és indokolása 138. pontjának együttes olvasatából kitűnik. A Közszolgálati Törvényszék ugyanis ezen észrevétel alapján határozta meg újra a megtámadott ítéletben, hogy a 2005. január 25-i határozat megsemmisítése iránti kereset fő tárgya a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítése.

55

A jelen jogalap keretében kifogásolt észrevételekből kitűnik, hogy a tárgy értékelése, és végül E. Genette 2001. július 13-i átviteli kérelme visszavonása engedélyezése Bizottság általi elutasításának megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságának értékelése céljából a Közszolgálati Törvényszék nyilvánvalóan, de szükségszerűen megállapította a megtámadott ítéletben, hogy a 2004. október 31-i átviteli kérelmet követően a Bizottság által hozott határozat hatálya által az Institut national d’assurances sociales pour les travailleurs indépendants-nak (önálló vállalkozók nemzeti társadalombiztosítási intézete; a továbbiakban: Inasti) és az Office national des pensions-nak (nemzeti nyugdíjhivatal; a továbbiakban: ONP) az E. Genette által a belgiumi nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságok összegének kiszámításáról szóló határozatai a belgiumi jogrendben teljes hatállyal visszavonhatók.

56

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, megállapítja azon nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében figyelembe vesz azon nyugdíjjogosultság összege alapján, amelyet az említett tisztviselő az ezen intézménynél való szolgálatba lépést megelőzően a nemzeti nyugdíjrendszerekben szerzett. E rendelkezésből következik, hogy a közösségi intézménynek nincs más kötelessége, mint a saját nyugdíjrendszerében figyelembe veendő nyugdíjra jogosító szolgálati évekké alakítani az azon nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezetek által kiszámított nyugdíjjogosultság összegét, amelynél az érintett tisztviselő a Közösségeknél való szolgálatba lépése előtt nyugdíjjogosultságot szerzett. Az átvihető nyugdíjjogosultság összegének kiszámítása azonban kizárólag az átvitel által érintett nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezetek hatáskörébe tartozik (a Bíróság 75/88., 146/88. és 147/88. sz., Bonazzi-Bertottilli és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. november 9-én hozott ítéletének [EBHT 1989., 3599. o.] 17. pontja). Ezenkívül minden egyes tagállam feladata, hogy kiválassza és végrehajtsa azokat a konkrét eszközöket, amelyek lehetővé teszik a tisztviselőknek adott azon jog gyakorlását, hogy a közösségi nyugdíjrendszerbe vigyék át a nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságaikat (a Bíróság 137/80. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1981. október 20-án hozott ítéletének [EBHT 1981., 2393. o.] 18. pontja).

57

Az egyrészt az átvinni kívánt nyugdíjjogosultságok összegének kiszámításáról, másrészt e jogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerben figyelembe veendő nyugdíjra jogosító szolgálati évekké való alakításáról szóló határozatok különböző jogrendek hatálya alá tartoznak, és azok az e jogrendek által előírt sajátos bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik (a fenti 56. pontban hivatkozott Bonazzi-Bertottilli és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 19. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-233/97. sz., Bang-Hansen kontra Bizottság ügyben 1998. december 15-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 1998., I-A-625. o. és II-1889. o.] 39. pontja és a T-67/02. sz., Radauer kontra Tanács ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet [EBHT-KSZ 2004., I-A-89. o. és II-395. o.] 31. pontja). Kizárólag a nemzeti hatóságok és bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a közösségi tisztviselők által a nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok kiszámítására vonatkozó kérelmek és jogviták elbírálására, és az érintett tisztviselőknek kell az alkalmazandó nemzeti jogban előírt eljárásoknak megfelelően az ilyen kérelmekkel és jogvitákkal ezen hatóságokhoz vagy bíróságokhoz fordulniuk.

58

A jelen esetben a megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a 2001. július 13-i átviteli kérelem következtében az érintett belgiumi nyugdíjrendszert kezelő szervezetek, azaz az Inasti és az ONP határozatokat hoztak az E. Genette által a belgiumi nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok kiszámítására vonatkozóan az akkor alkalmazandó 1991. évi törvény rendelkezéseinek megfelelően. Annak feltételezése esetén – amint azt Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította –, hogy a 2004. október 31-i átviteli kérelem többek között arra irányult, hogy az 1991. évi törvény 9. §-a alapján vonják vissza az Inastinak és az ONP-nek az E. Genette által a belgiumi nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok kiszámítására vonatkozó határozatait, ez a kérelem a belgiumi jogrend hatálya alá és kizárólag a belgiumi hatóságok és bíróságok hatáskörébe tartozik.

59

Azáltal tehát, hogy megállapította, hogy a 2004. október 31-i kérelem alapján a Bizottság által meghozott határozat következtében az Inastinak és az ONP-nek az E. Genette által a belgiumi nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok kiszámítására vonatkozó határozatai az 1991. évi törvény 9. §-a alapján a belga jogrendben minden további nélkül visszavonhatók, a Közszolgálati Törvényszék túllépett a hatáskörén.

60

Ebből következik, hogy a megtámadott ítéletben a Közszolgálati Törvényszék a Belga Királyság hatáskörének elvonása nélkül nem állapíthatta meg, hogy az 1991. évi törvény 9. §-a alapján az Inastinak és az ONP-nek az E. Genette által a belgiumi nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok kiszámítására vonatkozó határozatai az érintett kérelmére visszavonhatók a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok Bizottság általi visszavonása esetén annak érdekében, hogy a megsemmisítés iránti kérelem fő tárgyaként a utóbbi határozatok visszavonásának Bizottság általi elutasítását határozza meg újra.

61

El kell tehát fogadni a Belga Királyság által a T-90/07. P. sz. ügyben felhozott első jogalapot.

62

A Bizottság azt állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék ultra petita járt el a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítésével. A 2005. szeptember 26-án benyújtott keresetlevélből, és azelőtt a 2004. október 31-i kérelemből és a 2005. április 22-i panaszból kifejezetten következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtti kereset fő tárgya nem a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása volt.

63

E. Genette kéri a jelen jogalap elutasítását elsődlegesen annak elfogadhatatlansága, másodlagosan annak megalapozatlansága miatt.

64

E. Genette elsősorban a jelen jogalapnak az eljárási szabályzat 139. cikkének (2) bekezdése szerinti elfogadhatatlanságával érvel, mivel ez a jogalap módosítja a Közszolgálati Törvényszék előtti kereset tárgyát. Az elsőfokú eljárásban maga a Bizottság is azt állította, hogy a kereset tárgya a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása elutasításának megsemmisítése.

65

E. Genette másodlagosan azt állítja, hogy a jelen jogalap sem jogilag, sem ténybelileg nem megalapozott. Mivel a Közszolgálati Törvényszék helyt adott az eljárást kezdeményező kereset kérelmeinek a 2005. december 25-i határozat megsemmisítésével, nem tekinthető úgy, hogy túllépte a jogvita objektív korlátait. Ezenkívül a tárgy, amelyet az elsőfokú eljárásban ő maga adott a keresetnek, nem bír jelentőséggel, mivel azt csak a kereset elfogadhatatlanság miatti elutasítása elkerülésének célja vezérelte. Ezenfelül E. Genette az elsőfokú eljárásban kifejtette az abból a feltételezésből kiinduló kiegészítő érvelését, hogy a keresetének tárgya a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonásának Bizottság általi elutasítása volt. Végül a közösségi bíróság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a kereset tárgyának meghatározására a keresetlevél tartalmának objektív elemzése alapján, amelyet szerinte a jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék elvégzett.

66

Mindenesetre E. Genette megjegyzi, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek hivatalból és objektíven kellett megvizsgálnia a kereset által felvetett, elfogadhatóságra vonatkozó, hivatalból vizsgálandó kérdéseket, és ebben a vonatkozásban nem kötötték a felek érvei. E. Genette szerint így a Közszolgálati Törvényszék a jelen esetben a kereset tárgyát autonóm módon értelmezte.

67

Először is meg kell vizsgálni az E. Genette által felvetett elfogadhatatlansági kifogást, amelyet lényegében arra alapított, hogy a jelen jogalap felhozásával a Bizottság nagyobb terjedelmű jogvitával kívánt az Elsőfokú Bírósághoz fordulni, mint amelyet a Közszolgálati Törvényszéknek kellett elbírálnia.

68

Az EK 225a. cikk, a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (az Elsőfokú Bíróság T-233/07. P. sz., Lebedef-Caponi kontra Bizottság ügyben 2008. március 10-én hozott végzésének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 24. és 25. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-107/07. P. sz., Rossi Ferreras kontra Bizottság ügyben 2008. március 12-én hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 26. és 27. pontja).

69

A Bizottság az első jogalapban azt állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék által kimondott megsemmisítés túllép azon, amit E. Genette keresetlevélben kérelmezett. Jóllehet a Bizottság módosította a jogvita tárgyára vonatkozó álláspontját, az ilyen jogalap, amely lényegében a jogvitának a megtámadott ítéletben Közszolgálati Törvényszék által elfogadott minősítésének vitatására irányul, nem tekinthető úgy, hogy ezáltal nagyobb terjedelmű jogvitával fordul az Elsőfokú Bírósághoz, mint amelyet a Közszolgálati Törvényszéknek kellett elbírálnia. Ez a jogalap egyebekben eleget tesz az eljárási szabályzat elfogadhatósági feltételeinek, következésképpen azt elfogadhatónak kell tekinteni.

70

Ebből következően el kell utasítani az E. Genette által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.

71

Az első jogalap megalapozottságát illetően előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint, amely ugyanezen alapokmány 7. cikke (1) bekezdésének és személyzeti szabályzat 44. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát és a hivatkozott jogalapok rövid ismertetését. A keresetlevél tehát az eljárás kezdeményező iratának minősül, amelyben a felperes köteles meghatározni a jogvita tárgyát (lásd analógia útján a Bíróság 232/78. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1979. szeptember 25-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 2729. o.] 3. pontját és a C-256/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I-2487. o.] 31. pontját; a Bíróság C-242/07. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. november 8-án hozott végzésének [EBHT 2007., I-9757. o.] 41. pontját).

72

Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a közösségi bíróság, amelyhez megsemmisítés iránti keresettel fordultak, nem határozhat ultra petita, a hatályon kívül helyezésről nem határozhat a felperesi kérelemben foglaltakon túlmenően (a Bíróság C-310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-5363. o.] 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint a megtámadott ítélet 40. és 41. pontjából kitűnik, E. Genette azt állította a Közszolgálati Törvényszék előtt, hogy „kérelmének célja nem [a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok] visszavonása, hanem hogy a Bizottság engedélyezze számára […] [2001. július 13-i] kérelmének visszavonását”, és hogy „[a] 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok még akkor is érvényben maradnak, ha a Bizottság helyt ad a felperes kérésének”. Ezenkívül a megtámadott ítélet 41. pontjából az következik, hogy maga a fellebbező terjesztette elő a Közszolgálati Törvényszék előtt, hogy a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása ebben a szakaszban nem képzelhető el, és az mindenesetre csak azzal a még meg nem valósult feltétellel képzelhető el, hogy a belga hatóságok, esetlegesen a belga bíróságok előtti eljárást követően a 2003. évi törvény alapján új határozatokat hoznak a közösségi nyugdíjrendszerbe átvinni kívánt összegek vonatkozásában. Következésképpen E. Genette az elsőfokú eljárásban azt állította, hogy a 2001. július 13-i átviteli kérelme visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítése iránti kérelmét nem lehetett a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok Bizottság általi visszavonása elutasításának megsemmisítése iránti kérelemként értelmezni.

74

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék, amint az a megtámadott ítélet 50. pontjából kitűnik, nem határozhatta meg újra a kereset fő tárgyát akként, hogy az a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítése (lásd analógia útján a Bíróság C-176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 25. pontját).

75

A Bizottság tehát helyesen állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék ultra petita járt el – amint az a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának és indokolása 136. pontjának együttes olvasatából kitűnik – a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítésével, amelyet a 2005. január 25-i határozat tartalmaz.

76

Következésképpen helyt kell adni a T-99/07. P. sz. ügyben a Bizottság által felhozott első jogalapnak.

77

Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Belga Királyság hatáskörének elvonása nélkül sem ultra petita nem határozhatott, sem az E. Genette által előterjesztett kereset fő tárgyát nem határozhatta meg újra akként, hogy az a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasításának megsemmisítése legyen. A megtámadott ítéletet tehát hatályon kívül kell helyezni, amennyiben az ilyen újraminősítésről határoz.

78

Ezenkívül, mivel a Közszolgálati Törvényszék ultra petita határozott, azáltal hogy módosította az előtte lévő jogvita tárgyát, hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítéletet, amennyiben az megsemmisíti a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása Bizottság általi elutasítását, amelyet a 2005. január 25-i határozat tartalmaz. Végül E. Genette új átviteli kérelme benyújtása Bizottság általi elutasításának megsemmisítése önmagában csak a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonása elutasítása megsemmisítésének következménye volt (lásd a fenti 54. pontot), hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítéletet is, amennyiben az megsemmisíti E. Genette új átviteli kérelme benyújtása engedélyezésének Bizottság általi megtagadását, amelyet a 2005. január 25-i határozat tartalmaz.

79

Ez előbbiekben kifejtettekből következően a megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.

80

A Bíróság alapokmánya I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozott, az Elsőfokú Bíróság a Közszolgálati Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a jogvitát érdemben maga döntheti el, amennyiben a per állása azt megengedi.

81

A jelen ügyben ez a helyzet. Ugyanis a keresetről való határozathozatalhoz szükséges valamennyi tény az Elsőfokú Bíróság rendelkezésére áll.

82

A T-99/07. P. sz. ügyben hozott ítéletben a Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság – amennyiben hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet, és úgy határoz, hogy a jogvitát érdemben maga dönti el – nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak azon az alapon, hogy a 2004. október 31-i kérelem – mivel az arra irányul, hogy E. Genette számára engedélyezzék a 2001. július 13-i átviteli kérelmének visszavonását – tárgytalan, mivel a személyzeti szabályzatban nem szerepel az ilyen engedély megadására vonatkozó jogalap. Az 1991. évi törvény 9. §-a sem szolgáltathat jogalapot a kért engedélyezés megadásához, mivel a személyzeti szabályzat erről nem rendelkezik. A személyzeti szabályzat rendelkezéseinek hatálya ugyanis nem függhet a nemzeti jog tartalmától. A 2005. január 25-i határozat tehát nem tekinthető az E. Genette számára sérelmet okozó és az utóbbi javára keresetindítási jogot adó aktusnak. A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a keresetet el kell utasítani mint megalapozatlant.

83

Az elsőfokú eljárásban a Bizottság – amelynek támogatására a Belga Királyság beavatkozott – szintén azt kérte, hogy a keresetet utasítsák el mint elfogadhatatlant, másodlagosan mint megalapozatlant. A Közszolgálati Törvényszék előtt a Bizottság által a kérelmei alátámasztására felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében előírt határidőre tekintettel az eljárást kezdeményező keresetlevél benyújtásának elkésettségére, valamint a 2004. október 31-i kérelem visszavonhatatlanságára, a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok visszavonhatatlan jellegére, az e kérelmet igazoló új tény hiányára és az ésszerű határidő betartásának követelményére tekintettel e kérelem elkésett benyújtására alapították.

84

E. Genette azt állítja, hogy a Bizottság – egyáltalán nem annak kérelmezése céljából, hogy adjanak helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeinek – az Elsőfokú Bíróság előtt új kérelmeket terjeszt elő. A Bizottság többek között egy új jogalapot hoz fel, amelyet a 2004. október 31-i kérelemről való határozathozatalra vonatkozó hatáskörének hiányára alapít. Ez a jogalap a jogvita tárgyának új meghatározásán alapul, amely – amint azt a Bizottság az elsőfokú eljárásban állította – már nem a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok, hanem a 2001. július 13-i átviteli kérelem visszavonása. Még ha feltételezzük is, hogy ez a jogalap nem új, azt el kell utasítani mint megalapozatlant, mivel azt a fellebbezésben nem egyértelműen fogalmazták meg.

85

Az elsőfokú eljárásban E. Genette egyebekben kérte a keresete elfogadhatóságának megállapítását, ennélfogva a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogások elutasítását.

86

Mivel a kereset elfogadhatóságának feltételei hivatalból vizsgálandók a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján, a közösségi bíróság feladata, hogy azokat szükség esetén hivatalból vizsgálja (az Elsőfokú Bíróság T-587/93. sz., Ortega Urretavizcaya kontra Bizottság ügyben 1996. július 11-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 1996., I-A-349. o. és II-1027. o.] 25. pontja és a T-157/96. sz., Affatato kontra Bizottság ügyben 1998. január 29-én hozott ítélet [EBHT-KSZ 1998., I-A-41. o. és II-97. o.] 21. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-132/97. sz., Collins kontra Régiók Bizottsága ügyben 1998. augusztus 20-án hozott végzésének [EBHT-KSZ 1998., I-A-469. o. és II-1379. o.] 12. pontja és a T-25/98. sz., De Compte kontra Parlament ügyben 1998. december 15-én hozott végzésének [EBHT-KSZ 1998., I-A-629. o., II-1903. o.] 38. pontja). E vizsgálat nem korlátozódik a felek által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokra (lásd az Elsőfokú Bíróság T-99/95. sz., Stott kontra Bizottság ügyben 1996. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 1996., II-2227. o.] 22. pontját, és a T-94/01., T-152/01. és T-286/01. sz., Hirsch kontra EKB egyesített ügyekben 2003. január 8-án hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2003., I-A-1. o. és II-27. o.] 16. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

87

A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke a kereset elfogadhatóságát azon feltételnek rendeli alá, hogy azt egy sérelmet okozó aktussal szemben kell benyújtani. Kizárólag az érintettek jogi helyzetét közvetlenül és azonnal érintő aktusok tekinthetők sérelmet okozó aktusnak (a Bíróság 204/85. sz., Stroghili kontra Számvevőszék ügyben 1987. január 21-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 389. o.] 6. pontja; a fenti 86. pontban hivatkozott Affatato kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. pontja). Egyebekben az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy nem minősül sérelmet okozó aktusnak, ha a kinevezésre jogosult hatóság elutasítja a tisztviselő által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján előterjesztett kérelmet, ha a kinevezésre jogosult hatóság nem rendelkezik hatáskörrel a tőle kérelmezett intézkedések vonatkozásában (az Elsőfokú Bíróság T-35/98. sz., Hecq és SFIE kontra Bizottság ügyben 1999. február 10-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 1999., I-A-11. o. és II-41. o.] 30. pontja).

88

A jelen esetben, mivel a 2004. október 31-i kérelmet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtották be, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy hivatalból kell megvizsgálni, hogy a kereset keretében megtámadott határozatok, azaz a 2005. január 25-i és a 2005. június 10-i határozat, E. Genette számára sérelmet okozhatnak-e a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében.

89

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése, azonkívül, hogy az a nemzeti nyugdíjrendszerek és a közösségi nyugdíjrendszer közötti együttműködés lehetővé tételéről szól, azt kívánja elérni, hogy a közösségi tisztviselő által valamely tagállamban megszerzett jogokat – az esetleges korlátozott, feltételes vagy jövőbeli jellegük ellenére, vagy annak ellenére, hogy azok nem elegendők a nyugdíjfizetés azonnali lehetővé tételéhez – fenn lehessen tartani az érintett tisztviselő javára, és azt figyelembe lehessen venni abban a nyugdíjrendszerben, amelyben a tisztviselő a szakmai pályafutása végén tagsággal rendelkezik, azaz a jelen esetben a közösségi nyugdíjrendszerben (a fenti 56. pontban hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 12. pontja).

90

E megfontolásokból kitűnik, hogy a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében említett „jogosultságnak” az a célja, hogy a közösségi tisztviselők számára olyan jogot teremtsen, amelynek gyakorlása csak a saját döntésüktől függ (a fenti 56. pontban hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 13. pontja).

91

A jelen esetben E. Genette gyakorolta a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében előírt jogosultságot azzal, hogy az 1991. évi törvény alapján benyújtotta a 2001. július 13-i átviteli kérelmét. Ebből következően egyrészt az érintett belga nyugdíjrendszereket kezelő szervezetek, azaz az Inasti és az ONP, másrészt a Bizottság összehangoltan jártak el annak érdekében, hogy az előbbiek az ebben a vonatkozásban az 1991. évi törvényben előírt részletes szabályoknak megfelelően elfogadják az E. Genette által a belga nyugdíjrendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultságok összegének kiszámításáról szóló határozatokat, és az utóbbi a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének és utóbbi általános végrehajtási rendelkezéseinek megfelelően elfogadja a 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatokat, amelyek ezt az összeget átalakítják a közösségi nyugdíjrendszerben figyelembe veendő nyugdíjra jogosító szolgálati évekké, E. Genette közösségi nyugdíjrendszerbe való belépésekori életkorának függvényében és bizonyos további feltételek megvalósulásától függően. Ezek a határozatok azzal a kettős hatással jártak, hogy E. Genette számára a belga jogrendben fenntartották az általa a belga nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságok összegét, és a közösségi jogrendben bizonyos további feltételek megvalósulásától függően biztosították e jogoknak a közösségi nyugdíjrendszerekben való figyelembevételét E. Genette említett nyugdíjrendszerbe való belépésekori életkorának függvényében.

92

Magából a 2004. október 31-i kérelem szövegéből kitűnik, hogy az az 1991. évi törvény állítólagos jogellenességén alapul, „mivel [ezen utóbbi] törvény által előírt átszállási rendszer […] E. Genette szerint hátrányosan megkülönböztető, és ellentétes a [régi] személyzeti szabályzat VIII. [m]elléklete 11. cikke (2) bekezdésével”, illetve azon a tényen, miszerint „mivel az […1991. évi] törvény által előírt átszállási rendszer mind a régi személyzeti szabályzat 11. cikke (2) [bekezdésével], mind az egyenlő bánásmód elvével ellentétes volt, sem az E. Genette esetében az Inasti által 2002. január 3-án, az ONP által 2002. február 13-án kiszámított »átutalandó összeg«, sem az ennek alapján figyelembe veendő kiegészítő nyugdíjra jogosító szolgálati évek számára vonatkozó 2002. június 11-i és augusztus 26-i határozatok nem voltak […] helyesek”. Ugyanis „ezen körülmények között” a 2004. október 31-i kérelem szerint „a Bizottságnak engedélyeznie kell [E. Genette számára], hogy utóbbi a belga közigazgatástól az 1991. évi törvény 9. §-a alapján visszavonja az ezen a törvényen alapuló 2001. július 13-i […átviteli] kérelmét, és hogy E. Genette új kérelmet nyújtson be a 2003. évi törvény [4. §-ának (1) bekezdése] alapján”.

93

A 2004. október 31-i kérelem tehát az 1991. évi törvény Inasti és ONP általi – az E. Genette által a belga nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok összegének kiszámítása céljából való – alkalmazásának vitatásán alapult. Márpedig a fenti 57. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen jogvita, amely a nemzeti jognak a nemzeti nyugdíjrendszereket kezelő szervezetek általi alkalmazását érinti, a régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdéséből következő hatáskörök megosztása elvével összhangban a nemzeti jogrend hatálya alá, és ebből következően a nemzeti hatóságok vagy bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és az utóbbi hatóságokhoz és bíróságokhoz való fordulás adott esetben az EK 234. cikk alapján a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséhez vezethet.

94

A régi személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése ebből következően megfosztja a Bizottságot a lényegében az 1991. évi törvénynek az Inasti és az ONP által az E. Genette helyzetére való alkalmazására vonatkozó jogvita elbírálására vonatkozó minden hatáskörtől, és ezen az alapon kizárja azt, hogy E. Genette az utóbbi szervezetektől az 1991. évi törvény alapján már elfogadott határozataik visszavonását kérelmezze annak érdekében, hogy a 2003. évi törvény alapján új határozatokat fogadjanak el.

95

E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy a Bizottság azáltal, hogy a 2004. október 31-i kérelmet a 2005. január 25-i határozattal és a 2005. június 10-i határozattal elutasította, E. Genette jogi és személyzeti szabályzat szerinti helyzetét közvetlenül és azonnal érintő aktust fogadott volna el.

96

Ebből következik, hogy a 2004. október 31-i kérelem elutasítása, amelyet mind a 2005. január 25-i, mind a 2005. június 10-i határozat tartalmazott, nem tekinthető E. Genette számára sérelmet okozó aktusnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében.

97

Ennélfogva, anélkül hogy határozni kellene a Bizottság fenti 82. pontban ismertetett érvelésének elfogadhatóságáról, vagy a fenti 83. pontban említett elfogadhatatlansági kifogások megalapozottságáról, a keresetet – amennyiben az a 2004. október 31-i kérelem elutasítása ellen irányul, amelyet mind a 2005. január 25-i határozat, mind a 2005. június 10-i határozat tartalmaz – elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

98

Mivel a tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaiban E. Genette előterjesztette, hogy a keresete a személyzeti szabályzat 24. cikke értelmében a Bizottság általi segítségnyújtás iránti kérelmének elutasítása ellen is irányult, amelyet hallgatólagosan a 2004. október 31-i kérelmében is megfogalmazott, hangsúlyozni kell, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelemnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy a Bizottság konkrétan megismerhesse annak a határozatnak a tartalmát, amelynek elfogadására felkérték.

99

A jelen esetben, ahogy a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, a 2004. október 31-i kérelem még annak jóindulatú megközelítése esetén sem tartalmaz olyan egyértelmű és pontos tényeket, amelyek lehetővé tennék azt az értelmezést, hogy az a személyzeti szabályzat 24. cikkének megfelelően a Bizottság általi segítségnyújtásra irányult. Ennélfogva a 2005. január 25-i határozatot önmagában nem lehet a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelem hallgatólagos elutasításaként értelmezni.

100

Amennyiben E. Genette szerint a 2005. április 22-i panaszból kitűnik, hogy a Bizottság elmulasztotta megtenni a személyzeti szabályzat által előírt intézkedést azáltal, hogy nem nyújtott számára hivatalból segítséget a belga közigazgatási hatóságok és bíróságok előtti eljáráshoz, hangsúlyozni kell, a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás intézmény általi elmulasztása csak akkor minősül a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktusnak, ha az intézményt a segítségnyújtási kötelezettség a tisztviselőinek vagy alkalmazottainak bármilyen kérelmétől függetlenül terheli.

101

Márpedig az ítélkezési gyakorlat értelmében főszabály szerint az érintett tisztviselőnek segítségnyújtás iránti kérelmet kell benyújtania az érintett intézményhez, és csak bizonyos rendkívüli körülmények tehetik kötelezővé a közösségi intézmény számára, hogy ezen tisztviselő előzetes kérelme nélkül a saját kezdeményezésére nyújtson valamely meghatározott segítséget (a Bíróság 229/84. sz., Sommerlatte kontra Bizottság ügyben 1986. június 12-én hozott ítélete [EBHT 1986., 1805. o.] 20. pontja).

102

A jelen esetben az akta irataiból semmilyen rendkívüli körülmény nem tűnik ki, különösen semmilyen segítség, amelyet az E. Genette-tel összehasonlítható helyzetben lévő bizonyos tisztviselők számára egyénileg nyújtottak, ami igazolta volna, hogy ezen tisztviselő számára a Bizottság a saját kezdeményezésére segítségnyújtási intézkedést tegyen (lásd ebben az értelemben a fenti 101. pontban hivatkozott Sommerlatte kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. és 22. pontját).

103

Ebből következik, hogy a Bizottság cselekvésének elmaradása a jelen esetben nem minősül a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktusnak.

104

Figyelembe kell azonban venni azt, hogy E. Genette a 2005. április 22-i panasszal egy időben kifejezetten benyújtott egy, a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási kérelmet is, amely arra irányult, hogy a Bizottság „nyújtson számára pénzügyi és technikai segítséget a belga közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóságok előtti minden olyan keresethez, amelyeknek az 1991. május 21-i belga törvény alapján a belga hatóságok által az ő vonatkozásában elfogadott határozatok közösségi joggal való összeegyeztethetőségének vitatása a tárgya”. Ezt a kérelmet a Bizottság kifejezetten elutasította a 2005. június 10-i határozatában, amely ebben a vonatkozásban sérelmet okozó aktusnak minősül.

105

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kinevezésre jogosult hatóságtól származó sérelmet okozó aktussal szembeni valamennyi keresetet feltétlenül meg kell előznie egy kifejezett vagy hallgatólagos határozattal elutasított pert megelőző panasznak. Az ezen pert megelőző eljárás befejezése előtt benyújtott kereset, annak idő előtti jellege miatt, elfogadhatatlan a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése értelmében (a Bíróság 130/86. sz., Du Besset kontra Tanács ügyben 1986. szeptember 23-án hozott végzésének [EBHT 1986., 2619. o.] 7. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-47/89. és T-82/89. sz., Marcato kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. június 20-án hozott ítéletének [EBHT 1990., II-231. o.] 32. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-78/91. sz., Moat és TAO/AFI kontra Bizottság ügyben 1991. december 4-én hozott végzésének [EBHT 1991., II-1387. o.] 3. pontja).

106

Amint az fenti 86. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hivatalból vizsgálandó jogalapról van szó, amelyet a közösségi bíróságnak meg kell vizsgálnia.

107

A jelen esetben még ha feltételezzük is, hogy a kereset a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtási iránti kérelem elutasítása ellen is irányult amelyet E. Genette a 2005. április 22-i panasszal együtt nyújtott be, azt nem előzte meg a 91. cikk (2) bekezdésében előírt előzetes közigazgatási panasz.

108

Ebből következik, hogy a keresetet mindenesetre el kell utasítani mint megalapozatlant.

109

Az eljárási szabályzat 148. cikkének első bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozott, és az Elsőfokú Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, az Elsőfokú Bíróság határoz a költségekről.

110

Ugyanezen szabályzat 87. cikke 2. §-ának első bekezdése értelmében – amely az e szabályzat 144. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

111

Ugyanakkor ugyanezen szabályzatnak a Közösségek és azok alkalmazottai közötti jogvitákra vonatkozó 88. cikke értelmében – amely az intézmények által az e szabályzat 144. és 148. cikkének második bekezdése alapján benyújtott fellebbezésekre alkalmazandó – az intézmények főszabály szerint maguk viselik saját költségeiket.

112

Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. § első bekezdésének megfelelően, amely a jelen esetben alkalmazandó, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

113

E körülmények között E. Genette maga viseli mind a Közszolgálati Törvényszék előtti, mind a jelen eljárásban felmerült saját költségeit. A Bizottság maga viseli mind a Közszolgálati Törvényszék előtti, mind a jelen eljárásban felmerült saját költségeit. A Közszolgálati Törvényszék előtti jogvitába beavatkozó Belga Királyság, amely nem kérte, hogy E. Genette-et kötelezzék a jelen eljárás költségeinek viselésére maga viseli mind a Közszolgálati Törvényszék előtti, mind a jelen eljárásban felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (fellebbezési tanács)

a következőképpen határozott:

Jogi háttér

A jogvita alapját képező tényállás

Az elsőfokú eljárás és a megtámadott ítélet

A fellebbezésekről

Eljárás

A felek kérelmei

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az ügy érdeméről

A T-90/07. P. sz. ügyben a Belga Királyság által felhozott első jogalapról, amely arra vonatkozik elsődlegesen, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a 2004. október 31-i átviteli kérelemnek a belga jog szerinti elfogadhatóságát értékelje, és másodlagosan a megtámadott ítéletben elfogadott, a belga jog értelmezését érintő téves jogalkalmazásra

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A T-99/07. P. sz. ügyben a Bizottság által felhozott első jogalapról, amely azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék ultra petita járt el, amikor megváltoztatta a jogvita tárgyát

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről