A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2007. november 21.

F‑98/07. R. sz. ügy

Nicole Petrilli

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Végrehajtás felfüggesztése iránti és ideiglenes intézkedések iránti kérelem – Sürgősség – Hiány”

Tárgy: Az EK 242. cikk, az EK 243. cikk, az EA 157. cikk és az EA 158. cikk alapján benyújtott kérelem, amelyben N. Petrilli egyrészt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján a szerződéses alkalmazotti szerződésének meghosszabbítása iránt benyújtott kérelmének elutasításáról szóló 2007. július 20 i bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztését, másrészt ideiglenes intézkedések elrendelését kéri.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg

(EK 242. cikk és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár

(EK 242. cikk és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár

(EK 242. cikk és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

1.      Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek a sürgősségre és a fumus boni iurisra vonatkozó feltételei kumulatív feltételek, így tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amennyiben az egyik feltétel nem teljesül.

A feltételek együttes fennállásának vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.

(lásd a 19. és 20. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑171. o. és II‑783. o.) 12. és 13. pontja.

2.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni. Az ideiglenes intézkedést kérő félre hárul a bizonyítási teher a tekintetben, hogy az ügy érdemi eldöntésére irányuló eljárást nem tudja kivárni anélkül, hogy ne érné őt ilyen kár.

(lásd a 29. és 33. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑65/99. P. (R). sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott végzésének (EBHT 1999., I‑1857. o.) 62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑155. o. és II‑811. o.) 25. pontja; T‑320/02. R. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑325. o. és II‑1555. o.) 27. pontja.

3.      A valamely közösségi intézményben betöltendő állásra való esély elvesztése vagyoni, nem pedig nem vagyoni kárnak minősül.

A tisztán vagyoni kár főszabály szerint nem tekinthető helyrehozhatatlan vagy akár csak nehezen helyrehozható kárnak, mivel azt később pénzben meg lehet téríteni.

(lásd a 35. és 36. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑549/93. R. sz., D. kontra Bizottság ügyben 1993. november 30‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑1347. o.) 45. pontja; T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2006. június 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑129. o. és II‑A‑2‑609. o.) 56. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.