A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2008. február 21.

F‑31/07. sz. ügy

Françoise Putterie‑De‑Beukelaer

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – Értékelési eljárás – Tanúsítványi eljárás – A képességek értékelése – A törvény hatályának megsértése – Hivatalból történő vizsgálat”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Françoise Putterie–De‑Beukelaer a 2005. évre vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az abban szereplő, a tanúsítványi eljárás érdekében készített „képességek” elnevezésű 6.5. rovat nem ismeri el a felperes azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperes 2005. január 1‑jétől 2005. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének azon részét, amely nem ismeri el a felperes azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) és (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kereset – A törvény hatályának megsértésére alapított jogalap – Hivatalból történő megállapítás – Feltételek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 77. cikk)

3.      Tisztviselők – Tanúsítványi eljárás – A Bizottságon belüli végrehajtás részletes szabályai – A pályázatok értékelésére vonatkozó hatáskör – Az értékelési eljárástól való megkülönböztetés – Eljárásra bocsátási feltételek

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; XIII. melléklet, 10. cikk, (3) bekezdés)

1.      Valamely levél vagy feljegyzés jogi minősítése a Közszolgálati Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartozik, és független a felek szándékától. A személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdése értelmében vett panasznak kell tekinteni az olyan levelet, amelyben a tisztviselő felkéri az adminisztrációt bizonyos aktusok meghozatalára, még akkor is, ha azt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelemként is lehet értelmezni, feltéve hogy az említett levelet a kinevezésre jogosult hatóság kifejezetten panaszként értékelte, és így a felperes joggal hihette, hogy eleget tett a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt pert megelőző eljárás követelményeinek, és közvetlenül keresetet indíthatott a Közszolgálati Törvényszék előtt.

Ugyanis, ha valamely intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben a jóhiszemű és átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését okozta, az adminisztráció nem hivatkozhat arra, hogy ő maga hagyta figyelmen kívül a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, ami a jogalany tévedésének alapjául szolgált.

(lásd a 34., 35. és 38–40. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑12/90. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1991. május 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑219. o.) 29. pontja; T‑115/92. sz., Hogan kontra Parlament ügyben 1993. július 15‑én hozott végzésének (EBHT 1993., II‑895. o.) 36. pontja.

2.      A közösségi bíróságnak lehetősége van, adott esetben pedig kötelessége hivatalból figyelembe venni bizonyos belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat. Ez a helyzet a törvény hatályának valamely határozat általi be nem tartására vonatkozó imperatív jogalap esetén is. A Közszolgálati Törvényszék ugyanis a törvényesség megállapítására vonatkozó kötelezettségét szegné meg, ha nem állapítaná meg – akár a felek erre vonatkozó hivatkozásának hiányában is –, hogy az előtte vitatott határozat olyan jogi normán alapul, amely az adott esetre nem alkalmazható, és ebből következően az előtte folyamatban lévő jogvitát maga is ilyen jogi norma alapján döntené el.

E tekintetben nem fogadható el azon érv, hogy a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő figyelembevétele a peres eljárás kontradiktórius jellegének csorbításával és a védelemhez való jog sérelmével járna. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 77. cikke ugyanis kimondja, hogy a Közszolgálati Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. Márpedig semmi sem utal arra, hogy ha e feltétel a kontradiktórius eljárás elvének és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának megfelelő garanciáját nyújtja imperatív jogalapra alapított eljárásgátló ok hivatalból történő figyelembevétele esetén, akkor ne állna fenn ugyanez a helyzet valamely imperatív jogalap figyelembevétele esetén, vonatkozzon e jogalap belső vagy külső jogszerűségre. Meg kell tehát állapítani, hogy az általa hivatalból figyelembe venni kívánt imperatív jogalap felekkel történő közlésével és a felek erre vonatkozó észrevételeinek meghallgatásával, továbbá a tárgyalás során az erre vonatkozó vita lehetővé tételével a Közszolgálati Törvényszék eleget tett a kontradiktórius eljárás elve és a védelemhez való jog tiszteletben tartása követelményeinek.

(lásd az 50., 51., 57. és 60. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑473/00. sz. Cofidis‑ügyben 2002. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑10875. o.) 36. és 38. pontja; C‑442/03. P. és C‑471/03. P.. sz. P & O European Ferries (Vizcaya) és Diputación Floral de Vizcaya kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑4845. o.) 45. pontja; C‑168/05. sz. Mostaza Claro‑ügyben 2006. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10421. o.) 39. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑576/93–T‑582/93. sz., Browet és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., II‑677. o.) 35. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat 43. cikkének első bekezdése előírja, hogy a tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról rendszeresen, az egyes intézmények által meghatározott feltételek szerint időszakos értékelést kell készíteni. A személyzeti szabályzat 43. cikkének második bekezdése kimondja: az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy eredményei alapján az érintett képes‑e az AD csoportba tartozó feladatok ellátására.

A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke átmeneti rendelkezést tartalmaz. E rendelkezés szabályozza a korábbi C vagy D besorolási osztályba tartozó tisztviselők előmenetelének módját azon asszisztensi csoportokba, amelyekbe 2006. május 1‑je után osztják be őket. A tanúsítvány a szolgálati időre, tapasztalatra, érdemekre és képzettségre való tekintettel, az intézmények által meghatározott eljárás során szerezhető meg, amely eljárásnak többek között része a pályázatok tanúsítványi vegyes bizottság általi vizsgálata is. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság a saját személyi állományára nézve 2004. április 7‑i határozatában meghatározta a tanúsítványi eljárás alkalmazásának részletes szabályait.

A Bizottság által elfogadott, a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseire vonatkozó határozatban meghatározott értékelési eljárás és a 2004. április 7‑i határozatban meghatározott tanúsítványi eljárás két egymástól eltérő eljárás, amelyek alkalmazása teljesen más szabályokon alapul.

E tekintetben, noha az ellenjegyző jogosult a szakmai előmeneteli jelentés elfogadására, feltéve hogy azt a fellebbviteli értékelő nem változtatja meg, a kinevezésre jogosult hatóságnak kell nyilatkoznia a tanúsítványi eljárás minden egyes szakaszában a tisztviselők pályázatáról. Így az említett hatóság – vagyis az értékelési eljárás ellenjegyzőjétől eltérő hatóság – feladata, hogy a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelje a pályázók tapasztalatát és érdemeit. Emellett egyedül a kinevezésre jogosult hatóság hangolja össze a Bizottság különböző szolgálatainál e szempontok értékelésének feltételeit, az ellenjegyző vagy az értékelő szemlélete gyakran a felelősségi körébe tartozó szolgálatra korlátozódik.

Ha a korábbi C vagy D besorolási osztályba tartozó tisztviselő szakmai előmeneteli jelentésének elkészítésekor az adminisztráció azért tagadta meg a felperes részvételét a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdésében előírt tanúsítványi eljárásban, mert az értékelési időszakban nem bizonyította, hogy rendelkezik a tanúsítvány megszerzéséhez szükséges „képességgel”, az eljárásban való részvételt megtagadó határozatot nem olyan módon fogadták el, ahogyan azt a tartalmára tekintettel kellett volna, vagyis a tanúsítványi eljárásra vonatkozó szabályok, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése alapján, hanem a személyzeti szabályzat 43. cikke alapján, amely az értékelési eljárásra vonatkozik. Így az adminisztráció megsértette az említett 43. cikk hatályát, amely különbözik a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikke (3) bekezdésének hatályától, valamint megsértette az értékelési és a tanúsítványi eljárás függetlenségét, ennélfogva a felperes megalapozottan kérte a szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését, mivel az nem ismerte el, hogy a felperes rendelkezik az asszisztensi feladatok ellátásához szükséges képességekkel.

Másfelől sem a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése, sem a 2004. április 7‑i határozat nem írja elő, hogy a korlátozás nélkül az AST csoportba kerülést lehetővé tevő tanúsítványt más szempontok alapján adják meg, mint a szolgálati idő, a szakmai tapasztalat, az érdemek és a végzettség. A tisztviselőnek a 2004. április 7‑i határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a tanúsítvány megszerzésének második szakaszában csupán két követelménynek kell megfelelnie, vagyis megfelelő végzettséggel és szolgálati idővel kell rendelkeznie, képességekre vonatkozó feltétel nincs.

(lásd a 64–66., 76., 80., 82., 87., 88. és 91. pontot)

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)

2008. február 21.(*)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – Értékelési eljárás – Tanúsítványi eljárás – A képességek értékelése – A törvény hatályának megsértése – Hivatalból történő vizsgálat”

Az F‑31/07. sz. ügyben,

az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján

Françoise Putterie‑De‑Beukelaer, az Európai Közösségek Bizottsága tisztviselője (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: É. Boigelot ügyvéd)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Berardis‑Kayser és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kreppel elnök, H. Tagaras és S. Gervasoni (előadó) bírák,

hivatalvezető: C. Schilhan tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. november 13‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2007. április 2‑án érkezett keresetlevelében F. Putterie‑De‑Beukelaer a 2005. évre vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését kéri, mivel az abban szereplő „képességek” elnevezésű 6.5 rovat nem ismeri el a felperes képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el.

 Jogi háttér

2        Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 43. cikke értelmében:

„A tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról rendszeresen, de legalább minden második években egyszer az egyes intézmények által a 110. cikkel összhangban meghatározott feltételek szerint időszakos értékelést készítenek. Az egyes intézmények megállapítják az értékelési eljárás során fellebbezésre jogosító rendelkezéseket, amely jogot a 90. cikk (2) bekezdésében említett panasz benyújtása előtt kell gyakorolni.

Az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy a teljesítménye alapján a tisztviselő alkalmas‑e a tisztviselői funkció betöltésére. [helyesen: Az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy eredményei alapján az érintett képes‑e az AD csoportba tartozó feladatok ellátására.] Az értékelést közlik a tisztviselővel.

A tisztviselőnek jogában áll az értékeléssel kapcsolatban bármilyen, általa fontosnak tartott észrevételt tenni.”

3        2004. december 23‑án a Bizottság elfogadta a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseire vonatkozó határozatot (a továbbiakban: 43. ÁVR határozat), amelyet alkalmazni kellett a 2006. évi értékelési időszakra (a 2005. január 1‑jétől 2005. december 31‑ig terjedő időszak). A 43. ÁVR határozat meghatározza a szakmai előmeneteli jelentésnek nevezett éves értékelés elkészítésére vonatkozó eljárást. A személyzeti szabályzat 43. cikkének első bekezdésével összhangban a 43. ÁVR határozat 8. cikkének (11) bekezdése kimondja, hogy az állást betöltő személy indokolással ellátott fellebbezést nyújthat be a szakmai előmeneteli jelentéssel szemben, amelyről a fellebbviteli értékelő a paritásos értékelési bizottság véleményét követően határoz.

4        A Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006 számában, amely a 2005. január 31‑e és 2005. december 31‑e közötti értékelési időszakot átfogó 2006. évi értékelési időszakra vonatkozik, a képességek értékelésére vonatkozó fejezetet illetően ez áll:

„E rovatot a tanúsítványi és igazolási eljárás keretében kell kitölteni. E rovatot az értékelő csak akkor tölti ki, ha azt az állást betöltő személy önértékelésében kifejezetten kéri (az erre vonatkozó négyzet bejelölésével).

A képességek rovat módosult. Az értékelőnek mostanra rendelkezésére áll az A* besorolási osztályba és B* besorolási osztályba tartozó feladatokat tartalmazó lista. Az értékelő bejelöli a magasabb besorolási osztályhoz tartozó feladatot/feladatokat, és értékeli, hogy az állást betöltő személy adott feladatra vonatkozóan milyen tevékenységet végez, valamint az e feladat ellátása során végzett tevékenység minőségét.

[…]”

5        A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke értelmében:

„(1)      A 2004. május 1‑je előtt szolgálatba lépett, a C. vagy D. besorolási osztályba tartozó tisztviselőket a következő előléptetéseket lehetővé tévő előmeneteli csoportokba osztják be:

a) a korábbi C. besorolási osztályban az AST 7 besorolási fokozatig;

b) a korábbi D. besorolási osztályban az AST 5 besorolási fokozatig.

[…]

(3)      Az a tisztviselő, akire az (1) bekezdés vonatkozik, korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjává válhat, amennyiben átmegy a nyílt versenyvizsgán, illetve tanúsítványi eljárás alapján. A tanúsítványi eljárás alapja a tisztviselők szolgálati ideje, tapasztalata, érdemei és képzettsége, valamint az AST csoport beosztásainak elérhetősége. Egy vegyes bizottság [helyesen: paritásos bizottság] vizsgálja meg a tisztviselők jelöltségét az alkalmasság szempontjából. Az intézmények 2004. május 1‑je előtt elfogadják az eljárás végrehajtására vonatkozó szabályokat. Amennyiben szükséges, az intézmény egyedi rendelkezést hoz az alkalmazandó előléptetési arány módosulásához vezető változás figyelembevétele céljából.”

6        A Közigazgatási Tájékoztató 2004. június 22‑i 70‑2004 számában közzétett, a tanúsítványi eljárás végrehajtásának módozatairól szóló 2004. április 7‑i bizottsági határozat (a továbbiakban: 2004. április 7‑i határozat) 1. cikke értelmében:

„(1)      A tanúsítványi eljárás célja a 2004. május 1‑je előtt C. vagy D. besorolási osztályba felvett olyan tisztviselők kiválasztása, akik korlátozás nélkül AST csoportba kerülhetnek.

[…]”

7        A 2004. április 7‑i határozat 4. cikke kimondja:

„[A kinevezésre jogosult hatóság] minden év szeptember 30‑a előtt megállapítja a következő évben a 8. cikk értelmében vett tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőkkel betölthető, AST csoportba tartozó állások számát.

E határozatot követően [a kinevezésre jogosult hatóság] álláshirdetést tesz közzé.”

8        A 2004. április 7‑i határozat 5. cikke értelmében:

„(1)      Az első cikkben említett azon tisztviselők, akik benyújtják pályázatukat, tanúsítványi eljárásban vesznek részt, amennyiben megfelelnek a következő két feltételnek:

–        legalább a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő, az AST csoportba való kinevezéshez szükséges végzettséggel rendelkezik;

–        szakmai előmenetele során a C. vagy D. besorolási osztályban eltöltött legalább ötéves szolgálati idővel rendelkezik. […]

(2)      Minden egyes tanúsítványi eljárás során [a kinevezésre jogosult hatóság] közzéteszi a pályázatot benyújtott tisztviselők közül azok listáját, akiket az eljárásban való részvételre kiválasztottak.

[…]”

9        A 2004. április 7‑i határozat 6. cikke kimondja:

„(1)      Minden egyes tanúsítványi eljárás során [a kinevezésre jogosult hatóság] listát állít fel, amelyen a következő szempontok alapján rangsorolva tünteti fel a kiválasztott tisztviselőket: végzettség, a szakmai előmenetel során a C. vagy D. besorolási osztályban eltöltött szolgálati idő, tapasztalat és a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelt érdemek.

(2)      A szempontok értékét és súlyozását [a kinevezésre jogosult hatóság] állapítja meg, a 9. cikkben szereplő bizottság véleményének meghallgatása után, 2004. december 31‑ig. A szempontok értékét és súlyozását a 9. cikkben szereplő bizottság javaslata alapján a [kinevezésre jogosult hatóság] évente felülvizsgálhatja.

[…]

(4)      E tájékoztatást követően a kiválasztott tisztviselők tíz munkanapon belül a 9. cikkben szereplő bizottsághoz fordulhatnak, ha nem értenek egyet a nekik adott pontszámmal. A tisztviselők a bizottsághoz fordulást kötelesek indokolni, és minden hasznos iratot a 9. cikkben szereplő bizottság rendelkezésére bocsátani.

A 9. cikkben szereplő bizottság tíz munkanapon belül véleményt nyilvánít, véleményét közli a kinevezésre jogosult hatósággal, amely meghozza határozatát.”

10      A 2004. április 7‑i határozat 7. cikke értelmében:

„(1)      A 6. cikkben szereplő lista első helyeit elfoglaló tisztviselők a 4. cikknek megfelelően megállapított álláshelyek számának kétszereséig terjedő rangsorszámig lehetőséget kapnak, hogy a következő év december 31‑ig benyújtsák az AST csoportba tartozó üres álláshelyek betöltésére vonatkozó pályázatukat.

(2)      Az (1) bekezdésben említett tisztviselők listáját a kinevezésre jogosult hatóság közzéteszi.

(3)      Az álláshirdetésben jelzik az olyan álláshelyeket, amelyeket az (1) bekezdésben említett tisztviselők betölthetnek.”

11      A 2004. április 7‑i határozat 8. cikke értelmében:

„(1)      A 7. cikk (1) bekezdésében említett azon tisztviselőket, akiket a 7. cikk (3) bekezdésében említett álláshelyekre vesznek fel, tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőknek kell tekinteni. Az ilyen tisztviselők az előmenetelre vonatkozó korlátozás nélkül AST csoportba kerülhetnek.

(2)      A kinevezésre jogosult hatóság minden év március 31‑e előtt közzéteszi a legutolsó tanúsítványi eljárás során tanúsítványt szerzett tisztviselők listáját.”

12      A 2004. április 7‑i határozat 9. cikke paritásos bizottságot hoz létre a tanúsítványi eljárás lefolytatása céljából, és meghatározza annak összetételét és működését.

13      A 2004. április 7‑i határozatot a Bizottság 2006. november 29‑i, a tanúsítványi eljárás végrehajtásának módozatairól szóló határozata (a továbbiakban: 2006. november 29‑i határozat) hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett.

14      A 2006. november 29‑i határozat 5. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„Az első cikkben említett azon tisztviselők, akik benyújtják pályázatukat, a 7. cikkben említett bizottság véleményének meghallgatása után tanúsítványi eljárásban vesznek részt, amennyiben megfelelnek a következő négy feltételnek:

–        legalább a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő, az AST csoportba való kinevezéshez szükséges végzettséggel rendelkezik;

–        szakmai előmenetele során a C. vagy D. besorolási osztályban eltöltött legalább ötéves szolgálati idővel rendelkezik. […],

–        elismerten képes ellátni az »adminisztratív asszisztens« besorolási osztályba tartozó feladatokat,

–        nem minősül szakmailag alkalmatlannak vagy nem megfelelőnek.”

15      A kinevezésre jogosult hatóság által a 2006. évi tanúsítványi eljárás során az elfogadás feltételeinek alkalmazására vonatkozóan hozott, a Közigazgatási Tájékoztató 2006. december 21‑i 59‑2006 számában közzétett határozatának „képességek” elnevezésű 3. pontja kimondja:

„az »adminisztratív asszisztens« besorolási osztályba tartozó feladatok ellátására vonatkozó képességet a 2005. évi értékelési időszakban pozitívan kellett volna értékelni.

[…]”

 A jogvita alapját képező tényállás

16      A felperes 1985 óta dolgozik a Bizottság Főtitkárságán. A felperes 1996 novemberéig az egyik igazgatóság titkárnőjeként, majd pályamódosítást követően számítástechnikai oktatóként dolgozott. Hivatalosan 2000‑ben vált a számítástechnikai képzések felelősévé.

17      A felperes C 2 besorolási fokozatból a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése alkalmazásával 2004. május 1‑jén C*5 besorolási fokozatba, majd a személyzeti szabályzat 8. cikkének első bekezdése alkalmazásával 2006. május 1‑jén AST 5 besorolási fokozatba került.

18      A 2005. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszak során – amelyről szakmai előmeneteli jelentés készült (a továbbiakban: 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés) – a felperes ugyanazokat feladatokat látta el, mint korábban. A 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés készítésekor, akárcsak az azt megelőző szakmai előmeneteli jelentés esetében, a felperes a Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006 számában előírtaknak megfelelően kérte, hogy az értékelő töltse ki a „képességek” elnevezésű 6.5 rovatot, hogy a felperes részt vehessen a 2006. évi tanúsítványi eljárásban.

19      A 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés említett 6.5 rovatába – amelynek alcíme emlékeztet arra, hogy a rovatot a tanúsítványi eljárás keretében fogják figyelembe venni – az értékelő azt írta, hogy a felperes által a referencia‑időszak során ellátott feladatok részben sem felelnek meg a B* besorolási fokozatba tartozó tisztviselő által ellátandó feladatoknak. Ebből következően az értékelő az előző szakmai előmeneteli jelentésben szereplőhöz hasonlóan úgy vélte, hogy az érdekelt nem bizonyította arra való képességét, hogy az e besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el. Mivel az ellenjegyző így döntött, a felperes 2006. június 6‑án a 43. ÁVR határozat 8. cikkének (11) bekezdésében előírtaknak megfelelően indokolással ellátott fellebbezést benyújtva a paritásos értékelési bizottsághoz fordult.

20      A paritásos értékelési bizottság véleményében nem állapított meg ellentmondást a szöveges értékelés és a felperesnek adott osztályzatok között, sem nyilvánvaló értékelési hibát a felperesnek a B* besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét illetően.

21      A fellebbviteli értékelő 2006. június 26‑i határozatában jóváhagyta a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést.

22      A felperes 2006. szeptember 26‑án „a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésén alapuló panaszt” nyújtott be „feletteseinek a 2005. évi szakmai előmeneteli értékelésre vonatkozó azon határozata ellen, amellyel nem kívánták lehetővé tenni [a felperes számára], hogy tanúsítványt szerezzen, mert nem ismerik [a felperes] munkáját […], és mert a munkakör megnevezése hibás” (a továbbiakban: vitatott határozat).

23      A kinevezésre jogosult hatóság 2006. december 21‑i határozatában elutasította a felperes panaszát, megállapítva, hogy az ellenjegyző, akinek „az a feladata, hogy az értékelő által szolgáltatott információk alapján eldöntse […], hogy az értékelt személy ténylegesen bizonyította‑e magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét”, nem követett el „nyilvánvaló értékelési hibát”. A 2006. évi tanúsítványi eljárás a pályázati felhívásnak a Közigazgatási Tájékoztató 60‑2006 számában való közzétételével ugyanazon a napon kezdetét vette.

24      A felperes Sysper 2 elektronikus aktájából származó kivonat szerint, amelyet a felperes a tárgyaláson mutatott be, a felperes 2007. január 25‑i pályázatát február 1‑jén utasították el, azzal az indokkal, hogy képességeit nem ismerték el. A felperes e határozat ellen 2007. április 24‑én benyújtott panaszát a kinevezésre jogosult hatóság 2007. május 25‑én utasította el, miután a paritásos értékelési bizottság megvizsgálta a tanúsítványi eljárást. E bizottság a kinevezésre jogosult hatóság számára készített véleményében megállapította, hogy a felperes nem kaphatott tanúsítványt, mivel a felperes B* besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét az ellenjegyző a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentésben nem ismerte el.

 Az eljárás és a felek kérelmei

25      Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága eljárási szabályzata – amely a Törvényszék eljárási szabályzatának hatálybalépéséig az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 333., 7. o.) 3. cikkének (4) bekezdése értelmében mutatis mutandis alkalmazandó a Törvényszékre – 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Közszolgálati Törvényszék írásbeli kérdést intézett a Bizottsághoz, és felhívta bizonyos iratok továbbítására.

26      Másfelől a Közszolgálati Törvényszék 2007. szeptember 17‑én levélben tájékoztatta a feleket, hogy hivatalból fogja vizsgálni azt az imperatív jogalapot, hogy a megtámadott jogi aktus megsértette‑e a személyzeti szabályzat 43. cikkének és XIII. melléklete 10. cikke (3) bekezdésének hatályát.

27      A felek 2007. október 15‑én nyújtották be írásbeli észrevételeiket a Közszolgálati Törvényszék által hivatalból figyelembe vett és velük közölt imperatív jogalapra vonatkozóan.

28      A felek szóbeli előadásainak és a Közszolgálati Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaik meghallgatására a 2007. november 13‑i tárgyaláson került sor.

29      A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        semmisítse meg a felperesről szóló, 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést, mivel az nem ismeri el a felperes azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

30      A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a jogszabályok alapján határozzon a költségekről.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

31      A Bizottság elsősorban úgy véli, hogy a felperes 2006. szeptember 26‑i, „a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésén alapuló panasz” című levele a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének és 91. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében nem panasznak minősül, hanem kérelemnek. E levélben ugyanis a felperes csupán felkéri az adminisztrációt bizonyos aktusok meghozatalára, többek között arra, hogy adja meg számára a 2006. évi eljárásban a tanúsítványt. A jelen kereset tehát elfogadhatatlan, mivel azt nem előzte meg panasz.

32      Másodsorban abban az esetben, ha a Közszolgálati Törvényszék panaszként fogadja el a 2006. szeptember 26‑i levelet, nyilvánvaló ellentmondás jön létre az említett panasz és a jelen kereset tárgya között. Ugyanis míg a kereset a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítésére irányul, addig a 2006. szeptember 26‑i levélben szó sem esik az említett szakmai előmeneteli jelentésről. A jelen kereset ebben az esetben ugyancsak elfogadhatatlan.

 A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

33      A Bizottság elsősorban azzal érvel, hogy a keresetet kérelem előzte meg, nem pedig panasz.

34      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely levél vagy feljegyzés pontos jogi minősítése a Közszolgálati Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartozik, és független a felek szándékától (lásd például az Elsőfokú Bíróság T‑115/92. sz., Hogan kontra Parlament ügyben 1993. július 15‑én hozott végzésének [EBHT 1993., II‑895. o.] 36. pontját).

35      A jelen esetben a 2006. szeptember 26‑i levelet a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének és 91. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében panasznak kell tekinteni.

36      Elsősorban ugyanis rá kell mutatni, hogy az említett levél megírásához az érdekelt a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdése szerinti panaszhoz való formanyomtatványt használt, melynek „vitatott határozat” rovatába a következőket írta: „feletteseinek a 2005. évi szakmai előmeneteli értékelésre vonatkozó azon határozata, amellyel nem kívánták lehetővé tenni [a felperes számára], hogy tanúsítványt szerezzen, mert nem ismerik [számítástechnikai képzési felelősként végzett] munkáját, és mert a munkakör általános megnevezése hibás”.

37      Másodsorban a 2006. szeptember 26‑i levél átveszi és kibontja a felperes által a 43. ÁVR határozatban előírt, a vitatott határozattal szembeni fellebbezési eljárás keretében már előadott érvelést. A kinevezésre jogosult hatóság egyébként megértette, hogy e levél a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentésnek a paritásos értékelési bizottság előtti vitatásának következménye, mivel a kinevezésre jogosult hatóság azt – mint az említett szakmai előmeneteli jelentéssel szemben benyújtott panaszt – kifejezetten elutasította.

38      Harmadsorban még ha feltételezzük is, hogy a 2006. szeptember 26‑i levelet kérelemként, és nem a vitatott határozattal szembeni panaszként lehet értelmezni, és hogy a felperesnek kérelme elutasításával szemben panaszt kellett volna benyújtania, a pert megelőző eljárást érintő hiba akkor is menthető tévedésből származna.

39      Ez a helyzet áll fenn az ítélkezési gyakorlat szerint akkor, ha az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését. Ilyen esetben az intézmény ugyanis nem hivatkozhat arra, hogy ő maga hagyta figyelmen kívül a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, ami a jogalany tévedésének alapjául szolgált (az Elsőfokú Bíróság T‑12/90. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1991. május 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑219. o.] 29. pontja).

40      Márpedig ahogyan az a jelen ítélet 37. pontjában szerepel, a 2006. szeptember 26‑i levélre adott 2006. december 21‑i válaszában a kinevezésre jogosult hatóság az említett levelet kifejezetten a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentéssel szembeni panaszként értelmezte, mivel a kinevezésre jogosult hatóság elutasította annak elismerését, hogy a felperes a tanúsítványi eljárásban való részvételhez megfelelő képességekkel rendelkezik. E válaszra tekintettel a felperes joggal hihette, hogy eleget tett a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt pert megelőző eljárás követelményeinek, és közvetlenül keresetet indíthat a Közszolgálati Törvényszék előtt.

41      A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem alapozta meg azon állítását, miszerint a 2006. szeptember 26‑i levelet kérelemnek kell tekinteni, sem azt, hogy a keresetet előzetes panasz benyújtásának hiányában mint megalapozatlant el kell utasítani.

42      Másodsorban a Bizottság vitatja, hogy a keresetet bármiképpen megelőzte volna azonos tárgyú panasz benyújtása.

43      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint tisztviselők által benyújtott kereset kérelmeinek meg kell egyeznie az előzetes közigazgatási panasz tárgyával, és érvelésének ugyanazon az indokokon kell alapulnia, mint amelyeken a panasz alapult (az Elsőfokú Bíróság T‑193/96. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑495. o. és II‑1495. o.] 47. pontja).

44      Márpedig a kereset a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítésére irányul, amelyet a Bizottság szerint nem is említ a 2006. szeptember 26‑i levél, amely ennélfogva nem tekinthető az említett szakmai előmeneteli jelentéssel szemben benyújtott panasznak.

45      Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy ellentétben a Bizottság állításával, a kereset nem a felperesre vonatkozó 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítésére irányul, hanem a vitatott határozat megsemmisítésére, amely szerepel az említett szakmai előmeneteli jelentésben, és amelynek indokolása a szakmai előmeneteli jelentés 6.5 rovatából kiderül, továbbá amely tagadja, hogy a felperes rendelkezne az asszisztensi feladatok ellátásához szükséges képességekkel, ezáltal megtagadja tőle a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdésében előírt tanúsítványi eljárásban való részvételt.

46      Márpedig a 2006. szeptember 26‑i levél olvasatából kiderül, hogy az a vitatott határozat ellen irányul.

47      Mindenekelőtt ahogyan az a jelen ítélet 36. pontjában szerepel, a felperes 2006. szeptember 26‑i panaszában jelezte, hogy vitatja feletteseinek a 2005. évi szakmai előmeneteli értékelésre vonatkozó azon határozatát, amellyel nem kívánták lehetővé tenni [a felperes számára], hogy tanúsítványt szerezzen”. A felperes ezt követően panasszal élt, kérve a Bizottságot, hogy tanúsítványt szerezhessen, vagyis azt, hogy a Bizottság változtassa meg a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentésben szereplő elutasítást. Végezetül a felperes kifejezetten azt próbálta bizonyítani, hogy „a vele szemben a tanúsítvány megszerzésének elutasítására felhozott indokok tévesek.”

48      Ebből következik, hogy a panasz és a kereset tárgya közötti összefüggés hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogás nélkülözi a ténybeli alapot, következésképpen azt el kell utasítani.

49      A fentiekből az következik, hogy a Bizottság által felhozott mindkét elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

50      Ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság a T‑576/93–T‑582/93. sz., Browet és társai kontra Bizottság ügyekben 1994. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑191. o. és II‑619. o.) 35. pontjában kimondta, a törvény hatályára vonatkozó jogalap imperatív jellegű, így azt hivatalból kell vizsgálni.

51      A Közszolgálati Törvényszék ugyanis a törvényesség megállapítására vonatkozó kötelezettségét szegné meg, ha nem állapítaná meg – akár a felek erre vonatkozó hivatkozásának hiányában is –, hogy az előtte vitatott határozat olyan jogi normán alapul, amely az adott esetre nem alkalmazható, és ebből következően az előtte folyamatban lévő jogvitát maga is ilyen jogi norma alapján döntené el.

52      A jelen esetben hivatalból kell vizsgálni azt az imperatív jogalapot, amely a személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke (3) bekezdése hatályának a vitatott határozat általi megsértésére vonatkozik.

53      A Közszolgálati Törvényszék 2007. szeptember 17‑én levélben tájékoztatta a feleket, hogy e jogalapot hivatalból fogja vizsgálni, és felhívta a feleket erre vonatkozó észrevételeik megtételére.

54      A felperes válaszában jelezte, hogy álláspontja szerint a figyelembe vett jogalap számára megalapozottnak tűnik.

55      Ezzel szemben a Bizottság a Közszolgálati Törvényszékhez eljuttatott észrevételeiben tagadja, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek lehetősége volna a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálatára. Először is a közösségi bíróság csak akkor vizsgálhat ilyen jogalapokat, ha arra a felperes hivatkozott, vagy ha az legalább közvetlenül kapcsolódik a felek érveléséhez. Ezenkívül a közösségi bíróság azon lehetősége, hogy hivatalból vizsgáljon a megtámadott jogi aktus belső jogszerűségére vonatkozó kérdéseket, egyaránt megfosztaná a hatékony érvényesüléstől az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑át, amely megtiltja a feleknek, hogy az eljárás során bármilyen új jogalapot hozzanak fel, valamint a kereset és a panasz tárgya közötti megfelelésre vonatkozó szabályt. Végezetül a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálata a kontradiktórius vita kereteinek módosítása révén a védekezéshez való jog sérelméhez vezetne.

56      Előzetesen ezen elvi kifogásokra kell válaszolni.

57      Elsősorban már megállapítást nyert, hogy a Bizottság állításával ellentétben a közösségi bíróságnak lehetősége van, adott esetben pedig kötelessége hivatalból figyelembe venni bizonyos belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat. Ez a helyzet a törvény hatályának be nem tartása esetén is, ahogyan az a jelen ítélet 50. pontjában szerepel. Ugyanígy az abszolút anyagi jogerő kérdése is a belső jogszerűségre vonatkozó imperatív jogalap, amelyet a bíróság hivatalból köteles vizsgálni (a C‑442/03. P. és C‑471/03. P. sz., P & O European Ferries (Vizcaya) és Diputación Foral de Vizcaya kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2006., I‑4845. o.] 45. pontja). Végezetül a közösségi ítélkezési gyakorlat bizonyos esetekben kötelezővé teszi a nemzeti bíróság számára – amely saját hatáskörében köteles a közösségi jogi rendelkezések alkalmazására –, hogy hivatalból vegye figyelembe a belső jogszerűségre vonatkozó jogalapokat, többek között fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek esetén (a C‑473/00. sz. Cofidis‑ügyben 2002. november 21‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10875. o.] 36. és 38. pontja, valamint a C‑168/05. sz. Mostaza Claro ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10421. o.] 39. o.).

58      A Bizottság azon érvelése, amely szerint a bíróság hivatalból csak akkor vehetne figyelembe belső jogszerűségre vonatkozó jogalapot, ha azt a felek valamelyike felhozta, vagy ha az közvetlenül kapcsolódik a felek érveléséhez, ellentétben áll magának a hivatalból történő figyelembevételnek az elvével, és elfogadása oda vezetne, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek semmiféle lehetősége nem volna belső jogszerűségre vonatkozó jogalapot hivatalból figyelembe venni, noha az ítélkezési gyakorlat szerint ez lehetséges.

59      Másodsorban a Bizottság állításával ellentétben a közszolgálati ügyekben a felperesre vonatkozó azon tilalom, hogy keresetében nem hozhat fel olyan jogalapot, amely nincs összefüggésben a panaszban előzetesen kifejtett érveléssel, és az eljárási szabályzat 43. cikkének 1. §‑ában szereplő azon tilalom, mely szerint az első beadványváltást követően semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, a felekre vonatkoznak, nem pedig a Közszolgálati Törvényszékre.

60      Harmadsorban nem fogadható el a Bizottság arra vonatkozó érve sem, hogy a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő figyelembevétele a peres eljárás kontradiktórius jellegének csorbításával és a védekezéshez való jog sérelmével járna. Az eljárási szabályzat 77. cikke ugyanis kimondja, hogy a Közszolgálati Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. Márpedig semmi sem utal arra, hogy ha e feltétel a kontradiktórius eljárás elvének és a védekezéshez való jog tiszteletben tartásának megfelelő garanciáját nyújtja, akkor ne állna fenn ugyanez a helyzet az imperatív jogalap esetén, vonatkozzon az belső vagy külső jogszerűségre. Meg kell tehát állapítani, hogy az általa figyelembe venni kívánt imperatív jogalap felekkel történő közlésével és a felek erre vonatkozó észrevételeinek meghallgatásával, továbbá a tárgyalás során az erre vonatkozó vita lehetővé tételével a Közszolgálati Törvényszék eleget tett a Bizottság által felhozott elvek követelményeinek.

61      A fentiekből következik, hogy a Bizottságnak a belső jogszerűségre vonatkozó jogalap hivatalból történő vizsgálatával szemben felhozott érvelését el kell utasítani.

62      A jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék a személyzeti szabályzat 43. cikke és XIII. melléklete 10. cikke (3) bekezdése hatályának a vitatott határozat általi megsértését vette hivatalból figyelembe.

63      Mindenekelőtt emlékeztetni kell a személyzeti szabályzat e rendelkezéseinek céljára.

64      A személyzeti szabályzat 43. cikkének első bekezdése előírja, hogy a tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról rendszeresen, az egyes intézmények által meghatározott feltételek szerint időszakos értékelést kell készíteni. A személyzeti szabályzat 43. cikkének második bekezdése kimondja: az AST csoportban a 4. besorolási fokozatba tartozó tisztviselők esetében az értékelés kitérhet arra is, hogy eredményei alapján az érintett képes‑e az AD csoportba tartozó feladatok ellátására.

65      Ezzel szemben a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke átmeneti rendelkezést tartalmaz. E rendelkezés szabályozza a korábbi C. vagy D. besorolási osztályba tartozó tisztviselők előmenetelének módját azon asszisztensi csoportokba, amelyekbe 2006. május 1‑je után osztják be őket. E cikk (1) bekezdése AST 7 és AST 5 besorolási fokozatban határozza meg a szakmai előmenetel e tisztviselők által elérhető legmagasabb fokozatát. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése értelmében a korábbi C. vagy D. besorolási fokozatba tartozó tisztviselő mindazonáltal korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjává válhat, amennyiben átmegy a nyílt versenyvizsgán, illetve tanúsítványi eljárás alapján. A tanúsítvány a szolgálati időre, tapasztalatra, érdemekre és képzettségre való tekintettel, az intézmények által meghatározott eljárás során szerezhető meg, amely eljárásnak többek között része a pályázatok paritásos értékelési bizottság általi vizsgálata is. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság a saját személyi állományára nézve 2004. április 7‑i határozatában meghatározta a tanúsítványi eljárás alkalmazásának módját.

66      A 43. ÁVR határozatban meghatározott értékelési eljárás és a 2004. április 7‑i határozatban meghatározott tanúsítványi eljárás két egymástól eltérő eljárás, amelyek alkalmazása teljes más szabályokon alapul.

67      Az értékelési eljárás – amely minden év januárjától áprilisig tart, és egy értékelőre és egy ellenjegyzőre bízza a tisztviselő szakmai előmeneteli jelentésének elkészítését – paritásos értékelési bizottság előtt zajló belső fellebbezési lehetőséget kínál a tisztviselő számára, és a fellebbviteli értékelő hatáskörébe utalja az e bizottság által elkészített vélemény alapján történő döntéshozatalt.

68      A 2004. április 7‑i határozatban meghatározott tanúsítványi eljárás négy lépésből áll.

69      Először a kinevezésre jogosult hatóság minden év szeptember 30‑a előtt megállapítja a következő évben a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőkkel betölthető, AST csoportba tartozó állások számát. E határozat meghozatalát álláshirdetés közzététele követi.

70      Másodszor a kinevezésre jogosult hatóság a 2004. április 7‑i határozat 5. cikke (2) bekezdésének megfelelően elkészíti és közzéteszi a tanúsítványi eljárásban való részvételre kiválasztott tisztviselők listáját. Ahhoz, hogy felkerüljenek ezen elfogadhatósági listára, a pályázóknak csupán két feltételnek kell megfelelniük: egyrészt rendelkezniük kell legalább a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő, az AST csoportba való kinevezéshez szükséges végzettséggel, másrészt szakmai előmenetelük során a C. vagy D. besorolási osztályban eltöltött legalább ötéves szolgálati idővel kell rendelkezniük. A listát a tanúsítványi eljárás paritásos bizottsága előtt lehet vitatni, amelynek összetétele eltér a paritásos értékelési bizottság összetételétől.

71      Harmadszor a tanúsítványi eljárásban való részvételre kiválasztott tisztviselőket a 2004. április 7‑i határozat alapján, a következő szempontok figyelembevételével rangsorolják: végzettség, a szakmai előmenetel során a C. vagy D. besorolási osztályban eltöltött szolgálati idő, tapasztalat és a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelt érdemek. A szempontok értékét és súlyozását a kinevezésre jogosult hatóság állapítja meg 2004. december 31‑ig. A rangsor a tanúsítványi eljárás paritásos bizottsága előtt vitatható.

72      Negyedszer a lista első helyeit elfoglaló tisztviselők a tanúsítvány szerzett tisztviselő által betölthető álláshelyek számának kétszereséig terjedő rangsorszámig lehetőséget kapnak, hogy a következő év december 31‑ig benyújtsák az AST csoportba tartozó üres álláshelyek betöltésére vonatkozó pályázatukat. Az említett álláshelyekre felvett tisztviselőket tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőknek kell tekinteni.

73      A jelen esetben a vitatott határozat – annak ellenére, hogy szerepel a felperes 2005. évi szakmai előmeneteli jelentésében – nem a felperes értékelésére vonatkozik, hanem a tanúsítványi eljárásban való részvételének feltételeire, ahogyan az az említett szakmai előmeneteli jelentés 6.5 rovatában szerepel. E határozat valóban tagadja, hogy a felperes rendelkezne a szükséges képességekkel ahhoz, hogy korlátozás nélkül AST csoportba kerüljön, következésképpen megfosztja őt a tanúsítványi eljárásban való részvétel lehetőségétől, ahogyan az a tanúsítványi eljárás paritásos bizottsága és a kinevezésre jogosult hatóság által a 2006. évi tanúsítványi eljárás során adott állásfoglalásban szerepel (lásd a jelen ítélet 24. pontját).

74      Márpedig az ügy irataiból kiderül, hogy a vitatott határozatot az értékelési eljárásra vonatkozó hatásköri, anyagi és eljárásjogi szabályok szerint hozták meg, nem pedig a tanúsítványi eljárásra vonatkozók szerint, amelyeket alkalmazni kellett volna.

75      Elsősorban a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés 7.2. pontjából kiderül, hogy a vitatott határozatot a felperes ellenjegyzője hozta, a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést a fellebbviteli értékelő a paritásos értékelési bizottság véleményének meghallgatása után megjegyzés nélkül teljes egészben helybenhagyta. A Bizottság egyébként a panaszra adott válaszában azt állította, hogy „az értékelő által szolgáltatott információk alapján az ellenjegyző feladata annak eldöntése, hogy az értékelt személy ténylegesen bizonyította‑e magasabb besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességét”.

76      Mindazonáltal, noha a 43. ÁVR határozat 2. cikkének (3) bekezdése értelmében az ellenjegyző jogosult a szakmai előmeneteli jelentés elfogadására, feltéve hogy azt a fellebbviteli értékelő nem változtatja meg, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott 2004. április 7‑i határozat 5., 6., 7. és 8. cikkéből kitűnik, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak kell nyilatkoznia a tanúsítványi eljárás minden egyes szakaszában a korábbi C. vagy D. besorolási osztályba tartozó tisztviselők pályázatáról. Így a 2004. április 7‑i határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében különösen a kinevezésre jogosult hatóság – vagyis az értékelési eljárás ellenjegyzőjétől eltérő hatóság – feladata, hogy a rendelkezésre álló szakmai előmeneteli jelentések alapján értékelje a pályázók tapasztalatát és érdemeit. Emellett egyedül a kinevezésre jogosult hatóság hangolja össze a Bizottság különböző szolgálatainál e szempontok értékelésének feltételeit, az ellenjegyző vagy az értékelő szemlélete gyakran a felelősségi körébe tartozó szolgálatra korlátozódik. A vitatott határozatot tehát nem az arra hatáskörrel rendelkező hatóság fogadta el.

77      Másodsorban a paritásos értékelési bizottság megvizsgálta a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés elkészítése során a felperes által a vitatott határozattal szemben benyújtott előzetes panaszt. A paritásos értékelési bizottság megállapította, hogy az ellenjegyző nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a felperesnek a B* besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátására való képességének értékelésekor. Így a paritásos értékelési bizottság közvetlenül nyilatkozott a felperesnek a tanúsítványi eljárás keretében benyújtott pályázatáról. Ezzel szemben a tanúsítványi eljárás paritásos bizottsága, amelyhez a felperes 2007. április 24‑én fordult pályázatának a tanúsítványi eljárásban való elutasítása miatt, hatáskörének hiányát állapította meg, kimondva: „amennyiben nem ért egyet szakmai előmeneteli jelentésének valamely részével (a »képesség« rovatot beleértve) vagy annak egészével, a tanúsítványi eljárás során a következő fellebbezési módok állnak rendelkezésére [; a]zonban a tanúsítványi eljárás paritásos bizottságának nincs hatásköre a már lezárt szakmai előmeneteli jelentés megkérdőjelezésére”.

78      Mindazonáltal – noha a 43. ÁVR határozat 9. cikkével létrehozott paritásos értékelési bizottság véleményezi a tisztviselő által a szakmai előmenetelével szemben benyújtott előzetes panaszt –, ahogyan az a 2004. április 7‑i határozatból kiderül, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő, és a 2004. április 7‑i határozat 9. cikkében meghatározott, a paritásos értékelési bizottságétól eltérő összetételben működő tanúsítványi eljárás paritásos bizottsága az, amelynek véleményét kikérik, ha a tisztviselő vitatja a kinevezésre jogosult hatóságnak a tanúsítványi eljárás során benyújtott pályázatát elutasító határozatát.

79      Következésképpen a felperes nem élhetett hatékonyan a tanúsítványi eljárásban a pályázatát elutasító határozattal szemben kínált belső fellebbezés eszközével.

80      Harmadsorban a vitatott határozatnak a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés 6.5. pontjában szereplő indokolásából kiderül, hogy az adminisztráció azért tagadta meg a felperes részvételét a tanúsítványi eljárásban, mert a 2006. évi értékelési időszakban a felperes nem bizonyította arra való képességét, hogy az e besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el.

81      Így a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés „képességek” elnevezésű 6.5. rovatában az értékelő azt írta, hogy a felperes által ellátott feladatok nem teszik lehetővé a „képességek tanúsítását”. Ezen értékelésre tekintettel az ellenjegyző jelezte, hogy a felperes nem bizonyította arra való képességét, hogy korlátozás nélkül AST csoportba kerüljön. A paritásos értékelési bizottság a felperesnek a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentésével szembeni fellebbezését követően kiadott véleményében erre vonatkozóan jelezte, hogy „nem talált olyan tényt, amely alapján felül kellene bírálni a tanúsítványi eljárás keretében […] az ellenjegyző által az érdekelt képességének elismerésére vonatkozóan hozott döntést”.

82      Márpedig sem a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése, sem a 2004. április 7‑i határozat nem írja elő, hogy a korlátozás nélkül az AST csoportba kerülést lehetővé tevő tanúsítványt más szempontok alapján adják meg, mint a szolgálati idő, a szakmai tapasztalat, az érdemek és a végzettség. Ahogyan az a jelen ítélet 70. pontjában szerepel, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott 2004. április 7‑i határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a tisztviselőnek a tanúsítvány megszerzésének második szakaszában csupán két követelménynek kell megfelelnie, vagyis megfelelő végzettséggel és szolgálati idővel kell rendelkeznie, képességekre vonatkozó feltétel nincs.

83      A képesség kifejezés a személyzeti szabályzat 43. cikkének második bekezdésében csupán az AST csoportba tartozó tisztviselőnek az AD csoportba tartozó feladatok ellátására való alkalmasságával összefüggésben szerepel. Sem e rendelkezés, sem pedig a 43. ÁVR határozat nem rendelkezik arról, hogy a szakmai előmeneteli jelentés készítőjének nyilatkoznia kellene a korábbi C. vagy D. besorolási osztályba tartozó tisztviselők képességéről a tanúsítvány megszerzése, vagyis korlátozás nélkül az AST csoportba kerülés érdekében.

84      A fentiekből következik, hogy a jelen esetben az adminisztráció a személyzeti szabályzat 43. cikkének második bekezdését alkalmazta analógia útján, nem pedig a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdését.

85      Igaz, hogy a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés készítői a Közigazgatási Tájékoztató 2006. évi értékelési időszakra vonatkozó 2006. január 12‑i száma alapján azt hihették, hogy jogszerűen értékelik a felperes tanúsítványi eljárásban való részvételhez szükséges képességét. A Közigazgatási Tájékoztató ugyanis előírja, hogy a tanúsítványi eljárás keretében az értékelőnek ki kell töltenie a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés „képességek” rovatát, ha az állásra pályázó személy önértékelésében azt kéri.

86      Mindazonáltal a Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006 száma jogszerűen nem adhat újabb szempontot a tanúsítvány megszerzésének szempontjaihoz, és nem kötheti további feltételhez a tanúsítványi eljárásban való részvételt sem, mivel az említett szempontok és feltételek a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott 2004. április 7‑i bizottsági határozatban szerepelnek. A Bizottság egyébként soha nem állította, hogy a Közigazgatási Tájékoztató 2006. január 12‑i 1‑2006 számában szereplő határozatnak ilyen joghatása volna.

87      A fentiekből következik, hogy a felperes tanúsítványi eljárásban való részvételének akadályát képező vitatott határozatot nem olyan módon fogadták el, ahogyan azt a tartalmára tekintettel kellett volna, vagyis a tanúsítványi eljárásra vonatkozó szabályok, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (3) bekezdése és a 2004. április 7‑i határozat alapján, hanem a személyzeti szabályzat 43. cikke és a 43. ÁVR határozat alapján, amely rendelkezések az értékelési eljárásra vonatkoznak.

88      Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat 43. cikke alapján tévesen elfogadott vitatott határozat megsértette az említett 43. cikk hatályát, amely különbözik a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikke (3) bekezdésének hatályától, valamint megsértette az értékelési és a tanúsítványi eljárás függetlenségét, amely eljárásokat a személyzeti szabályzat fent hivatkozott rendelkezéseinek végrehajtása céljából a 43. ÁVR határozat és a 2004. április 7‑i határozat állapít meg.

89      Igaz, a Bizottság a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a 2004. április 7‑i határozatot hatályon kívül helyező és helyettesítő 2006. november 29‑i határozat kapcsolatot teremtett a tanúsítványi és az értékelési eljárás között. A 2006. november 29‑i határozat 5. cikkének (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy a pályázó csak akkor vehet részt a tanúsítványi eljárásban, ha elismerik azon képességét, hogy az »adminisztratív asszisztens« szintű feladatokat lásson el.

90      Mindazonáltal a 2006. november 29‑i határozat a 9. cikke értelmében csupán elfogadásának másnapján lépett hatályba. A 2004. április 7‑i határozat tehát még hatályban volt 2006. június 26‑án, vagyis amikor a vitatott határozatot tartalmazó 2005. évi szakmai előmeneteli jelentést a fellebbviteli értékelő jóváhagyta és lezárta. Következésképpen ha a Bizottság a vitatott határozatot a későbbi, 2006. november 29‑i határozat alapján hozta, ahogyan azt a tárgyaláson állította, és feltételezve, hogy ez a lehetőség elképzelhető, akkor a Bizottság a személyzeti szabályzat 43. cikkének és a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikke (3) bekezdésének hatályán kívül megsértette a 2004. április 7‑i és 2006. november 29‑i határozatainak időbeli hatályát is.

91      Ennélfogva a felperes megalapozottan kérte a vitatott határozat, vagyis a 2005. évi szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítését, mivel az nem ismerte el, hogy a felperes rendelkezik az asszisztensi feladatok ellátásához szükséges képességekkel, és következésképpen megtagadta tőle a tanúsítványi eljárásban való részvételt.

 A költségekről

92      Az eljárási szabályzat 122. cikke értelmében az e szabályzat II. címének a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését, vagyis 2007. november 1‑jét követően a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók. Ezen időpontig a Közszolgálati Törvényszék előtt mutatis mutandis továbbra is az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó részei alkalmazandók.

93      Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az eljárás összes költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

A KÖZSZOLGÁLAT TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti F. Putterie‑De‑Beukelaer 2005. január 1‑jétől 2005. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének azon részét, amely nem ismeri el a felperes azon képességét, hogy B* besorolási osztályba tartozó feladatokat lásson el.

2)      A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi az összes költség viselésére.

Kreppel

Tagaras

Gervasoni

Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. február 21‑i nyilvános ülésen.

W. Hakenberg

H. Kreppel

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: francia.