1

Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Holland Királyság – mivel a Norvégiában vagy Izlandon illetőséggel rendelkező társaságok számára fizetett osztalékokat más feltételekkel mentesíti a forrásadó alól, mint a holland társaságok számára fizetett osztalékokat – nem teljesítette az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT-Megállapodás) 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2

Az EGT-Megállapodás 40. cikke szerint:

„E megállapodás rendelkezéseinek keretében a Szerződő Felek között az [Európai Közösség] tagállamaiban vagy az EFTA-államokban letelepedett személyek tőkéjének mozgását semmi nem korlátozhatja, és a felek állampolgársága vagy lakóhelye, vagy a befektetés helye alapján nincs helye megkülönböztetésnek. Az ebben a cikkben foglaltak végrehajtásához szükséges rendelkezéseket a XII. melléklet tartalmazza.”

3

Az említett XII. melléklet, amelynek címe: „A tőke szabad mozgása” hivatkozik a Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról szóló, 1988. június 24-i 88/361/EGK tanácsi irányelvre (HL L 178., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 1. kötet, 10. o.).

4

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„A következő rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok eltörlik a tagállamokban honos személyek közötti tőkemozgásokra vonatkozó korlátozásokat. […]”

5

Ugyanezen irányelv 4. cikke szerint:

„Ezen irányelv nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy meghozzák – különösen az adójogi […] szabályozás területén – a szükséges intézkedéseket a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseik megsértésének megakadályozása érdekében […].

Ezen intézkedések és eljárások alkalmazása nem eredményezheti a közösségi jogszabályoknak megfelelően lebonyolított tőkemozgások akadályozását.”

6

Az osztalékadóról szóló 1965. december 23-i törvény (wet op de dividendbelasting, a továbbiakban: Wet DB) 1. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Az »osztalékadó« elnevezésű közvetlen adót azokra vetik ki, akik – közvetlenül vagy igazolások útján – a társasági adóról szóló 1969. évi törvény (Wet op de vennootschapsbelasting 1969, a továbbiakban: Wet Vpb) 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti részvényekből, kizárólag vagyoni jogokat biztosító részvényekből és kamatozó kötvényekből származó jövedelemben részesülnek a Hollandiában illetőséggel rendelkező részvénytársaságoktól, korlátolt felelősségű társaságoktól, betéti társaságoktól és olyan egyéb társaságoktól, amelyeknek a tőkéje részben vagy egészen részvényekből áll.”

7

A Wet DB 4. cikke szerint:

„(1)   A [Wet Vpb] 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti részvényekből, kizárólag vagyoni jogokat biztosító részvényekből és kamatozó kötvényekből származó jövedelemből nem kell az adót levonni, ha

[…]

(2)   Az adót nem kell levonni a [Wet Vpb] 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti részvényekből, kizárólag vagyoni jogokat biztosító részvényekből és kamatozó kötvényből származó jövedelemből, ha a jövedelem kedvezményezettje az Európai Unió valamely másik tagállamában illetőséggel rendelkező jogalany, és ha teljesülnek a következő feltételek:

[…]”

8

A Wet Vpb 13. cikke szerint:

„(1)   A nyereség meghatározásakor nem kell figyelembe venni a részesedés címén szerzett hozamot, valamint ezen részesedés megszerzésével és megvalósításával kapcsolatban keletkezett költségeket (a részesedés mentessége).

(2)   Részesedésnek minősül, ha az adóalany társaság:

[…]”

9

Az Izlandon vagy Norvégiában illetőséggel rendelkező társaságokat illetően a holland szabályozásban nem létezik olyan sajátos rendelkezés, amely figyelembe venné azt a tényt, hogy ezen két állam hivatkozhat az EGT-Megállapodás 40. cikkére. Az EGT-Megállapodásban részt vevő államokkal a kettős adóztatás elkerülése céljából kötött kétoldalú megállapodások alapján nem vonják le az osztalékadót a holland társaság tőkéjében való legalább 10%-os (a jövedelem- és vagyonadó tárgyában Hollandia és Izland között 1997. szeptember 25-én kötött megállapodás 10. cikke) vagy legalább 25%-os részesedés esetén (a jövedelem- és vagyonadó tárgyában Hollandia és Norvégia között 1990. január 12-én kötött megállapodás 10. cikke).

10

A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy Hollandiában az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságok részére fizetett osztalékok kedvezőbb bánásmódban részesültek, mint a más tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) államaiban illetőséggel rendelkező társaságok részére fizetett osztalékok, és hogy ebből következően a Holland Királyság nem tartotta be az EK 56. cikkből és az EGT-Megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit, a 2005. október 18-án kelt felszólító levelében e tagállamot magyarázattételre szólította fel.

11

Mivel a Holland Királyság csak halogató választ adott, érdemi állásfoglalás nélkül, a Bizottság 2006. július 6-án ugyanezen kifogásokat megismételve indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felszólította e tagállamot, hogy a kézhezvételtől számított két hónapon belül hozza meg a véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

12

Az említett tagállam erre a véleményre a 2006. szeptember 7-i levélben válaszolt, kifejtve, hogy a Közösség más tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékokat illetően a Wet DB-t 2007. január 1-jétől ki fogják igazítani. Ez a módosítás, amelyre a jelen kereset benyújtása előtt került sor, a Wet DB 4. cikkének a jelen ítélet 7. pontjában idézett (2) bekezdése elfogadásához vezetett.

13

A Holland Királyság azonban az EGT-Megállapodás állítólagos megsértését illetően azt állítja, hogy az érintett holland szabályozás nem korlátozza a tőke szabad mozgását, és ha mégis ez volna a helyzet, ez a korlátozás igazolt.

14

Jóllehet elismerte, hogy a Közösség más tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságok esetében a Wet DB 4. cikkének módosítása biztosította a holland szabályozásnak az EK-Szerződéssel való összeegyeztethetőségét, a Bizottság az EGT-Megállapodás 40. cikkével kapcsolatos kötelezettségszegésre vonatkozó kifogást illetően a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás folytatásáról és a jelen kereset benyújtásáról határozott.

15

A Bizottság előterjeszti, hogy a Bíróság a C-452/01. sz., Ospelt és Schlössle Weissenberg ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-9743. o.) 28., 29. és 32. pontjában úgy határozott, az EGT-Megállapodás 40. cikke, valamint ezen megállapodás XII. melléklete ugyanazzal a jogi hatállyal rendelkezik, mint az EK 56. cikk lényegében azonos rendelkezései. A Bizottság ezenkívül arra hivatkozik, hogy az EFTA-Bíróság ugyanígy határozott az E-1/04. sz., Fokus Bank kontra Norvégia ügyben 2004. november 23-án hozott ítélet (EFTA Court Report, 22. o.) 23. pontjában és az E-10/04. sz. Paolo Piazza-ügyben 2005. július 1-jén hozott ítélet (EFTA Court Report, 100. o.) 33. pontjában.

16

A Bizottság úgy véli, hogy a holland szabályozás hátrányos megkülönböztetést teremt a Hollandiában – illetve most már a Közösség valamely más tagállamában is – illetőséggel rendelkező társaság számára fizetett osztalékokkal és az Izlandon vagy Norvégiában székhellyel rendelkező társaságok számára fizetett osztalékokkal szemben alkalmazott adóztatási bánásmód között.

17

A Bizottság rámutat ugyanis, hogy a holland társaság által más holland társaságnak vagy a Közösség más tagállamában illetőséggel rendelkező társaságnak fizetett osztalékok esetében az első társaság mentesül az forrásadó levonásának kötelezettsége alól, ha a második társaság az első társág tőkéjében legalább 5%-os részesedéssel rendelkezik, míg a holland társaság által az Izlandon vagy Norvégiában illetőséggel rendelkező társaság számára fizetett osztalékok csak abban az esetben mentesek az forrásadó alól, ha ez a társaság legalább (az izlandi társaságok esetében) 10%-os vagy (a norvégiai társaságok esetében) legalább 25%-os részesedéssel rendelkezik az érintett holland társaság tőkéjében.

18

Ez a hátrányos megkülönböztetés a Bizottság szerint sérti a tőke szabad mozgásának elvét, mivel kevésbé kedvezővé teszi a holland társaságokba való befektetést az Izlandon és Norvégiában illetőséggel rendelkező társaságok számára, mint a Hollandiában vagy a Közösség más tagállamában illetőséggel rendelkező társaságok számára. Ezenkívül ez a hátrányos megkülönböztetés a holland társaság számára nehezebbé teszi, hogy Izlandról és Norvégiából gyűjtsön befektetéseket, mint hogy Hollandiából vagy a Közösség más tagállamából.

19

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Bíróság a C-379/05. sz. Amurta-ügyben 2007. november 8-án hozott ítéletének (EBHT 2007., I-9569. o.) 28. pontjában már határozott arról, hogy az ilyen hátrányos megkülönböztetés ellentétes az EK 56. cikkel a más tagállamokban illetőséggel rendelkező társaságok részére fizetett osztalékok vonatkozásában, amely osztalékok a holland társaságoknak fizetett osztalékoktól eltérő módon részesültek mentességben az ezen ítélethez vezető tényállás szerint releváns időszakban.

20

A jelen üggyel megegyezően az itt szóban forgó adóügyi szabályozás csak abban az esetben tekinthető összeegyeztethetőnek a közösségi joggal, és ebből következően az EGT-Megállapodással, ha az azzal járó eltérő bánásmód olyan helyzetekre vonatkozik, amelyek egymással objektíve nem összehasonlíthatók, vagy ha azt nyomós közérdek igazolja.

21

A Bizottságnak a Holland Királyság által vitatott állítása szerint az izlandi és norvég társaságok helyzete objektíve összehasonlítható a holland társaságok helyzetével, ami a kettős adóztatás veszélyét illeti azon holland társaságok nyeresége vonatkozásában, amelyek tőkéjében ezen izlandi és norvég társaságok részesedéssel rendelkeznek.

22

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ilyen esetben a kettős adóztatás elkerülésére irányuló intézkedéseket ki kell terjeszteni az összes olyan külföldi társaságra, amelyek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseket élvezhetik. A Bizottság ebben a vonatkozásban a C-170/05. sz., Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-11949. o.) 37. pontjára hivatkozik.

23

A Bizottság elismeri, hogy a nemzeti jogalkotó elfogadhat a belső piaci szabadságokkal való visszaélések elleni küzdelmet szolgáló intézkedéseket, különösen az EK 58. cikk alapján a tőke szabad mozgását illetően, és a jelen esetben az EGT-Megállapodás XII. mellékletében említett 88/361 irányelv 4. cikke alapján, amely cikk értelmében a tagállamok jogosultak arra, hogy „meghozzák […] a szükséges intézkedéseket a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseik megsértésének megakadályozása érdekében”.

24

Az ilyen intézkedéseknek azonban arányban kell állniuk az elérni kívánt céllal. Márpedig a Holland Királyság nem jelezte, hogy milyen visszaélések elleni küzdelmet szolgál az Izlandon és Norvégiában illetőséggel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékok forrásadó alóli mentességének megtagadása.

25

A Holland Királyság azt állítja, hogy a Közösség tagállamai között a tőke szabad mozgásából eredő kötelezettségeket nem lehet egyszerűen átültetni a tagállamok és az EFTA államai – mint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság – közötti viszonyokra. Szerinte ez abból a tényből következik, hogy a 2004. november 16-i 2004/106/EK tanácsi irányelvvel (HL L 359., 30. o.) módosított, a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EK tanácsi irányelv (HL L 336., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 63. o.; a továbbiakban: 77/799 irányelv) e két államban nem alkalmazandó.

26

A Holland Királyság úgy véli, hogy az adókijátszás és a visszaélés veszélye elleni harc nem egyedüli igazolása annak, hogy a Közösség tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékokat és az Izlandon és Norvégiában illetőséggel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékokat a holland szabályozás szerint eltérő bánásmódban részesítik.

27

Ugyanis ezen szabályozás szerint azon a feltételen túl, amely megköveteli, hogy a részesedés legalább a tőke 5%-át elérje, magának az osztalékok kedvezményezettjének is teljesítenie kell két feltételt, hogy jogosult legyen a szóban forgó mentességre, amely feltételek a tisztán belföldi jellegű helyzetekre is vonatkoznak, és amelyek nem hátrányosan megkülönböztetőek, mivel a kedvezményezettnek egyrészt nyereségadó-kötelesnek, másrészt az osztalékok végső kedvezményezettjének kell lennie.

28

Márpedig ezen feltételek tagállamok közötti tiszteletben tartását könnyen ellenőrizni lehet a 77/799 irányelv kötelező jellege miatt, míg az Izlandi Köztársasággal és a Norvég Királysággal kötött kétoldalú megállapodások, mivel azok nem közösségi jogi aktusok, nem teszik lehetővé a tagállam vagy a Bizottság számára az azokból eredő kötelezettségek teljesítésének Bíróság előtti követelését.

29

A Holland Királyság úgy véli tehát, hogy az Izlandi Köztársasággal és a Norvég Királysággal fennálló viszonyában a közösségi jogi aktus hiánya igazolja a forrásadó alóli mentesség nyújtásának feltételeiben tett megkülönböztetést az e két államban illetőséggel rendelkező társaságok részesedései vonatkozásában.

30

Ebben a kérdésben a Bizottság éppen ellenkezőleg azt hangsúlyozza, hogy az érintett kétoldalú egyezmények jogilag kötelezőek az említett államokra. Még ha nehezebb is elérni a nemzetközi jogi kötelezettségek tiszteletben tartását, mint a Közösség keretében betartatni a közösségi jogból eredő kötelezettségeket, ez nem jelenti azt, hogy ezek az egyezmények nem bírnak jelentőséggel az azon kérdésre adandó válasz szempontjából, hogy az izlandi és a norvégiai társaságokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés arányban áll-e az elérni kívánt céllal, azaz az osztalékadó beszedésével.

31

Ezenkívül a Holland Királyság nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy az Izlandi Köztársaság vagy a Norvég Királyság nem tartotta be az említett egyezményekből eredő kötelezettségeket, vagy hogy azok alkalmazása során indokolatlan nehézségekbe vagy késedelmekbe ütközött.

32

Az EGT-Megállapodás egyik fő célja az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának lehető legteljesebb megvalósítása az EGT egészében, úgy hogy a Közösség területén megvalósított belső piac kiterjedjen az EFTA államaira. Ebből a szempontból az említett megállapodás számos rendelkezése a megállapodás lehető legegységesebb módon való értelmezésére irányul az EGT egészében (lásd az 1/92. sz. 1992. április 10-i véleményt [EBHT 1992., I-2821. o.]). Ennek keretében a Bíróság feladata annak biztosítása, hogy az EGT-Megállapodásnak a Szerződés szabályaival lényegében azonos rendelkezéseit a tagállamokon belül azonos módon értelmezzék (a fent hivatkozott Ospelt és Schlössle Weissenberg ügyben hozott ítélet 29. pontja).

33

Ebből következik, hogy ugyan az EGT-Megállapodásban részes államokban honosak között a tőke szabad mozgására vonatkozó korlátozásokat az említett megállapodás XII. mellékletének 40. cikkére tekintettel kell értékelni, hiszen ezek a rendelkezések ugyanazzal a jogi hatállyal rendelkeznek, mint az EK 56. cikk lényegében azonos rendelkezései (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ospelt és Schlössle Weissenberg ügyben hozott ítélet 32. pontját).

34

Másrészt a közösségi jog egységesítésére, illetve összehangolására irányuló intézkedések hiányában a közösségi jog tiszteletben tartása mellett a tagállamok továbbra is jogosultak egyezményekben vagy egyoldalúan meghatározni adóztatási joghatóságuk megosztásának szempontjait, különösen a kettős adóztatás elkerülése érdekében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Amurta-ügyben hozott ítélet 16. és 17. pontját).

35

Ez a hatáskör nem teszi lehetővé, hogy a tagállamok a Szerződésben vagy az EGT-Megállapodás hasonló rendelkezéseiben biztosított mozgásszabadságokkal ellentétes intézkedéseket alkalmazzanak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Amurta-ügyben hozott ítélet 24. pontját).

36

A jelen esetben a Wet DB 4. és 4a. cikke a Wet Vpb 13. cikkével együttesen a forrásadó alóli mentességet ír elő a tagállamban székhellyel rendelkező kedvezményezett társaságok számára. A Wet DB 4. cikke (2) bekezdésének 2. pontja szerint ezt a mentességet a más tagállamban székhellyel rendelkező azon társaságoknak fizetett osztalékokra kell alkalmazni, amelyek az osztalékot fizető belföldi társaság befizetett jegyzett tőkéje legalább 5%-át képviselő részesedéssel rendelkeznek.

37

Márpedig a kettős adóztatás elkerüléséről szóló azon megállapodások alapján, amelyeket a Holland Királyság az Izlandi Köztársasággal és a Norvég Királysággal kötött – amelyek az EGT államai –, a forrásadó alóli mentesség az izlandi vagy norvég társaságok esetében csak akkor alkalmazható, ha e társaságok legalább 10%-os, illetve 25%-os részesedéssel rendelkeznek az osztalékfizető holland társaságban. Ebben a vonatkozásban meg kell állapítani, hogy ezek a társaságok, a tagállamban székhellyel rendelkező társaságokkal ellentétben, a kettős adóztatás veszélyével szemben tehát nem részesülnek védelemben, ha az osztalékfizető holland társaságban több mint 5%-os, de kevesebb mint 10, illetőleg 25%-os részesedéssel rendelkeznek.

38

Az alkalmazandó adózási szabályok közötti különbség egyrészt a Közösség tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságok, másrészt a szóban forgó két EGT-államban illetőséggel rendelkező társaságok esetében – amely utóbbiakra az EGT-Megállapodás 40. cikke ugyanúgy vonatkozik, mint az előbbiekre az EK 56. cikk – az osztalékok adóztatását illetően hátrányosan kezeli azokat az izlandi társaságokat, amelyek valamely holland társaság tőkéjében 5 és 10% közötti részesedéssel rendelkeznek, és azokat a norvég társaságokat, amelyek valamely holland társaság tőkéjében 5 és 25% közötti részesedéssel rendelkeznek.

39

Az ilyen eltérő bánásmód az Izlandon és Norvégiában, illetve a Közösség tagállamaiban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok adóztatási módját illetően alkalmas arra, hogy visszatartsa a két előbbi államban illetőséggel rendelkező társaságokat attól, hogy befektetessenek Hollandiában. Ezenkívül ez az eltérő bánásmód a holland társaság számára nehezebbé teszi a befektetések vonzását Izlandról és Norvégiából, mint Hollandiából vagy a Közösség más tagállamából. Ebből következően ez az eltérő bánásmód a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül, amelyet főszabály szerint tilt az EGT-Megállapodás 40. cikke.

40

Meg kell azonban vizsgálni, hogy igazolható-e a tőke szabad mozgásának e korlátozása a Szerződés rendelkezéseire tekintettel, amely rendelkezéseket lényegében megismétel az EGT-Megállapodás.

41

A Holland Királyság úgy véli, hogy az Izlandon és Norvégiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok az EK 58. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott eltérő helyzetek egyikében vannak, amelyek szerint az EK 56. cikk nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy alkalmazzák az adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely alapján az adózók között különbséget tesznek.

42

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következően ahhoz, hogy a nemzeti adójogi szabályozást összeegyeztethetőnek lehessen tekintetni a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, az szükséges, hogy az ebből eredő eltérő bánásmód objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozzon, vagy nyomós közérdek alapján igazolható legyen (lásd a fent hivatkozott Amurta-ügyben hozott ítélet 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a forrásadó alóli mentességre tekintettel a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok és az Izlandon és Norvégiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok összehasonlítható helyzetben vannak-e.

44

A Holland Királyság azt állítja, hogy a helyzetbeli különbség, amelyből kiindul, abból a körülményből ered, hogy az EGT szóban forgó két államával kötött kétoldalú egyezmények értelmében nem lett volna lehetséges arról meggyőződni, hogy az érintett kedvezményezett társaságok ténylegesen teljesítik-e a Wet DB 4. cikkének (2) bekezdésében a tagállamok társaságai számára előírt feltételeket, azaz hogy egyrészt a 90/435 irányelv mellékletében felsorolt, vagy minisztériumi rendeletben megjelölt jogi formák egyikével rendelkezzenek, másrészt hogy az illetőségük szerinti államban – választási lehetőség vagy mentesség nélkül – nyereségadó-kötelesek legyenek.

45

A Holland Királyság érvelését a 77/799 irányelv rendelkezéseire alapozza. Ezen irányelv értelmében, amely a nemzetközi adókijátszás és adókikerülés leküzdéséről szól, a tagállamok illetékes hatóságainak ki kell cserélniük egymással minden olyan információt, amely lehetővé teszi számukra többek között a jövedelmet terhelő adók pontos megállapítását.

46

Mivel ez az irányelv nem alkalmazandó az Izlandi Köztársaságban és a Norvég Királyságban, a Holland Királyság azt állítja, hogy semmilyen kötelező szabály nem teszi lehetővé számára, hogy a Wet DB 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő feltételek teljesülésének ellenőrzésére szolgáló információkat szerezzen.

47

Rá kell azonban mutatni, hogy ugyan a szóban forgó államok kötelességeinek jogi szabályozásában a Közösség tagállamainak jogi szabályozásához képest fennálló ezen különbség igazolhatja, hogy a Holland Királyság a forrásadó alóli mentesség kedvezményének az izlandi és norvég társaságok számára való biztosítását annak bizonyításától tegye függővé, hogy ezek a társaságok teljesítik a holland szabályozásban előírt feltételeket, ez a különbség nem teszi lehetővé annak igazolását, hogy ez a szabályozás ezen adómentesség kedvezményét az osztalékfizető társaság tőkéjében való jelentősebb részesedés birtoklásától teszi függővé.

48

Ez utóbbi követelmény ugyanis nem függ össze az egyébként az említett mentességre való jogosultság érdekében az összes társaság számára előírt feltételekkel – azaz hogy a társaságok meghatározott társasági formával rendelkezzenek, nyereségadó-kötelesek legyenek, és a fizetett osztalékok végső kedvezményezettjei legyenek –, amely feltételek teljesítésének ellenőrzésére ugyanis a holland adóhatóságnak képesnek kell lennie.

49

Ez utóbbi szempontból az iratok egyik eleméből sem tűnik ki, és a Holland Királyság sem bizonyítja, hogy a valamely társaság tőkéjében a 10%, illetőleg 25% alatti részesedés bármilyen befolyással lenne annak veszélyére, hogy az illetékes hatóságoknak téves információkat adnak, többek között a szóban forgó két EGT-államban illetőséggel rendelkező társaságok adóügyi szabályozásáról, és ennélfogva igazolt lenne az ilyen mértékű részesedés követelménye, míg ez a követelmény nem létezik a Közösség tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságok esetében.

50

Következésképpen nem lehet elfogadni a Holland Királyság által egyrészt a Közösség tagállamaiban székhellyel rendelkező társaságok, másrészt az izlandi és norvégiai társaságok helyzetének különbözőségére vonatkozóan hivatkozott érvet azon követelmény igazolására, amely az osztalékfizető holland társaságok tőkéjében való részesedésnek az előbbi társaságokhoz képest magasabb szintjét írja elő az utóbbi társaságok esetében annak érdekében, hogy az utóbbi társaságok az előbbi társaságokkal megegyezően élvezhessenek mentességet a holland társaságoktól kapott osztalékok forrásadója alól.

51

Ezt a következtetést hallgatólagosan megerősíti az a tény, hogy a Holland Királyság által az Izlandi Köztársasággal és a Norvég Királysággal kötött kétoldalú egyezmények az izlandi és norvég társaságok számára fizetett osztalékok forrásadó alóli mentességét kizárólag az osztalékfizető holland társaságok tőkéjében való részesedés meghatározott szintjének fennállásától teszik függővé, annak előírása nélkül, hogy ezen társaságok ezenkívül teljesítsék a Wet DB 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott többi feltételt is.

52

A fentiekből következik, hogy a Holland Királyság – mivel a Norvégiában vagy Izlandon illetőséggel rendelkező társaságok számára fizetett osztalékokat más feltételekkel mentesíti a forrásadó alól, mint a holland társaságoknak vagy a Közösség más tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékokat – nem teljesítette az EGT-Megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

53

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Holland Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Holland Királyság – mivel a Norvégiában vagy Izlandon illetőséggel rendelkező társaságok számára fizetett osztalékokat más feltételekkel mentesíti a forrásadó alól, mint a Hollandiában vagy a Közösség más tagállamaiban illetőséggel rendelkező társaságok számára fizetett osztalékokat – nem teljesítette az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-i megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Holland Királyságot kötelezi a költségek viselésére.