—

D. Klarenberg képviseletében J. Dieker Rechtsanwalt,

—

a Ferrotron Technologies GmbH képviseletében M. Trayer Rechtsanwalt,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Kreuschitz és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a D. Klarenberg és a Ferrotron Technologies GmbH (a továbbiakban: Ferrotron) között a munkaviszonyok e társaságra történő átruházásának megállapításával kapcsolatban folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2001/23 irányelv az 1998. június 29-i 98/50/EK tanácsi irányelvvel (HL L 201., 88. o.) módosított, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14-i 77/187/EGK tanácsi irányelv (HL L 61., 26. o.; a továbbiakban: 77/187 irányelv) egységes szerkezetbe foglalását hajtotta végre.

4

A 2001/23 irányelv (8) preambulumbekezdése értelmében:

„A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében szükségessé vált az átruházás jogi fogalmának tisztázása a Bíróság esetjogának fényében. Ez azonban nem változtatta meg a Bíróságnak a 77/187/EGK irányelv hatályára vonatkozó értelmezését. [helyesen: Ez azonban nem változtatta meg a Bíróság által értelmezett 77/187/EGK irányelv hatályát.]”

5

A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:

6

A 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”

7

Az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a munkaszerződés vagy a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés vagy a munkaviszony megszűnéséért.”

8

Ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdése első és negyedik albekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben egy vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része megőrzi autonómiáját, akkor az átruházás által érintett munkavállalói képviseletnek vagy a munkavállalók képviselőinek jogállása és feladatai változatlan feltételekkel fennmaradnak, és az átruházást megelőző törvényi, rendeleti, közigazgatási rendelkezések vagy megállapodás vonatkoznak rájuk, feltéve hogy a munkavállalói képviselet létesítésére vonatkozó feltételek fennállnak.

[…]

Amennyiben a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része nem őrzi meg autonómiáját, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az átruházás által érintett azon munkavállalók, akik az átruházás előtt képviselettel rendelkeztek, továbbra is megfelelő képviselettel rendelkezzenek azon időszakban, amely a munkavállalói képviselet ismételt megalakításához vagy a munkavállalók képviselőinek kinevezéséhez szükséges a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban.”

9

A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése fent említett rendelkezéseinek megfogalmazása lényegében azonos a 77/187 irányelv 1. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek megfogalmazásával.

10

A német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) 613a. §-a (1) bekezdésének első mondata a következőképpen rendelkezik:

„Egy üzlet vagy annak része jogügylettel történő átruházása esetén az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyokból származó jogok és kötelezettségek a jogutódra szállnak át.”

11

D. Klarenberg 1989. január 1-je óta munkaviszonyban állt az ET Electrotechnology GmbH-nál (a továbbiakban: ET), amely a kohászatban az ipari automatizálás, valamint a mérés- és szabályozástechnológia területén termékfejlesztésre és -gyártásra szakosodott társaság.

12

1992. május 1-jétől D. Klarenberget nevezték ki az ET „F+E/ET-Systeme/Netzwerk/IBS” (K+F/ET-rendszerek/hálózat/IBS) részlegvezetőjének. E részleg három csoportra tagolódik: a D. Klarenberg által vezetett „F+E/ET-Systeme” (K+F/ET-rendszerek), az „EDV/Netzwerk/Serversysteme/Datensicherung” (elektronikus adatfeldolgozás/hálózat/szerverrendszerek/adatbiztosítás) és a Neumann úr által vezetett „Produktion/Schaltschränke/Platinen” (Gyártás/kapcsolószekrények/platinák) csoportra, aki az egész részleg helyettes vezetője is volt.

13

A Ferrotron a kohászati mérés- és szabályozástechnológia területén termékkoncepcióra és -gyártásra szakosodott.

14

2005. november 22-én az ET a Ferrotronnal és annak az Amerikai Egyesült Államokban székhellyel rendelkező anyavállalatával „asset and business share and purchase agreement” (adásvételi megállapodás az eszközök és a vállalkozás átruházásáról) elnevezésű szerződést kötött az ET „F+E/ET-Systeme/Netzwerk/IBS” egysége által kifejlesztett következő termékekre vonatkozóan: „ET-DecNT”, „ET-DecNT light”, „ET-DecNT Power Melt”, „ET-TempNET”, „ET-OxyNet” és „FT7000”.

15

E szerződés alapján a Ferrotron anyavállalata szerezte meg valamennyi jogot a fent említett termékekre vonatkozó szoftvereken, szabadalmakon, szabadalmi bejelentéseken és találmányokon, valamint a termékneveken és a műszaki know-how-n. A Ferrotron szerezte meg a fejlesztési hardvert, az ET-hez tartozó termékanyagleltárt, továbbá az arra vonatkozó szállító- és vevőlistát. A Ferrotron átvette továbbá az ET néhány munkavállalóját is, nevezetesen Neumann urat valamint az „F+E/ET-Systeme” csoportnál dolgozó három mérnököt.

16

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a Ferrotron az említett szerződés tárgyát képező termékeken kívül a kohászati méréstechnológia területén további termékeket is fejleszt, gyárt és forgalmaz, és hogy az ET régi munkavállalóit integrálták a Ferrotron által kialakított szerkezetbe. Az említett munkavállalók egyébként a Ferrotron által az ET-től megszerzetteken kívül más termékekkel összefüggő feladatokat is ellátnak.

17

2006. július 17-én fizetésképtelenségi eljárás indult az ET ellen.

18

D. Klarenberg az Arbeitsgericht Weselnél benyújtott keresetével a Ferrotronnál részlegvezetőként való továbbfoglalkoztatását kérte. Az Arbeitsgericht Wesel azonban a 2006. november 29-i ítéletével elutasította a kérelmét.

19

D. Klarenberg fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Landesarbeitsgericht Düsseldorf előtt, és kérte az ET-vel 1989. január 1-jén kötött munkaszerződésben foglalt feltételek szerinti továbbfoglalkoztatását a Ferrotronnál. Másodlagosan D. Klarenberg kérte e bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a felek között 2005. december 9-től munkaviszony állt fenn.

20

Az említett bíróság úgy véli, hogy a D. Klarenberg által vezetett „F+E/ET-Systeme/Netzwerk/IBS” egység a BGB 613a. §-a (1) bekezdésének első mondata értelmében a Ferrotronra átruházott üzletrésznek minősül, tekintettel arra, hogy utóbbi megszerezte az érintett üzlet legfontosabb termelőeszközeit, a vonatkozó szállító- és vevőlistákat, átvette a know-how-t ismerő munkavállalók egy részét, és az anyavállalata megszerezte a legfontosabb termékekre és technológiákra vonatkozó jogokat.

21

A Landesarbeitsgericht Düsseldorf számára azonban kétséges, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházásról van-e szó. A Bundesarbeitsgericht néhány előző határozata szerint ugyanis az üzlet valamely részének új munkáltatóra történő átruházása nem fogadható el abban az esetben, ha a kedvezményezett már nem lényeges változtatás nélkül irányítja az érintett üzletrészt, és ha nem őrzi meg annak azonosságát. Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az átruházás azt feltételezi, hogy a kedvezményezett szervezeti szinten megtartja az üzletrész önállóságát. Az üzletrészt nem lehet azonban átruházottnak tekinteni akkor, ha teljes mértékben beillesztették a másik vállalkozás szervezeti felépítésébe, vagy ha a munkát egyértelműen jelentősebb szervezeti felépítésben végzik.

22

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyben a Ferrotron nem őrizte meg az érintett üzletrész szervezeti önállóságát annyiban, amennyiben az átvett munkavállalókat különböző egységekbe integrálták, ahol az átvett feladatokat ettől kezdve más szervezeti felépítés keretében hajtják végre.

23

Ilyen körülmények között a Landesarbeitsgericht Düsseldorf felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Csak akkor van-e szó a 2001/23[…] irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében egy vállalkozás, illetve üzlet valamely részének szerződés alapján más munkáltató részére történő átruházásáról, ha a vállalkozás, illetve üzlet részét az új munkáltató alatt szervezetileg önálló vállalkozás-, illetve üzletrészként működtetik tovább?”

24

Észrevételeiben a Ferrotron kétségeit fejezte ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően, vitatva e kérelemnek az alapügy eldöntésére gyakorolt jelentőségét.

25

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 234. cikk szerinti eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek keretében az előbbi az utóbbiak számára a közösségi jog olyan értelmezését nyújtja, amely szükséges az előttük folyamatban lévő ügyek eldöntéséhez (lásd többek között a C-380/01. sz. Schneider-ügyben 2004. február 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-1389. o.] 20. pontját; a C-228/05. sz. Stradasfalti-ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8391. o.] 44. pontját, valamint a C-313/07. sz., Kirtruna és Vigano ügyben 2008. október 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-7907. o.] 25. pontját).

26

Ezen együttműködés keretében kizárólag a jogvitában eljáró, a meghozandó bírósági határozatért felelősséget viselő nemzeti bíróságra tartozik, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje az előzetes döntéshozatalnak az ítélethozatalhoz való szükségességét, valamint a Bíróság elé terjesztett kérdéseinek a relevanciáját. Tehát ha az előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság alapvetően köteles határozni róluk (a fent hivatkozott Schneider-ügyben hozott ítélet 21. pontja, a C-165/03. sz. Längst-ügyben 2005. június 30-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5637. o.] 31. pontja, valamint a fent hivatkozott Kirtruna és Vigano ügyben hozott ítélet 26. pontja).

27

Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy a közösségi jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (lásd különösen a C-202/04. és C-94/04. sz., Cipolla és társai egyesített ügyekben 2006. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11421. o.] 25. pontját és a C-222/05-C-225/05. sz., van der Weerd és társai egyesített ügyekben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4233. o.] 22. pontját, valamint a fent hivatkozott Kirtruna és Vigano ügyben hozott ítélet 27. pontját).

28

Ezzel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciájának vélelme nem dönthető meg pusztán azon körülmény alapján, hogy az alapeljárás valamelyik fele bizonyos tényeket vitat, amelyek helytállóságának vizsgálata nem a Bíróság feladata, és amelyektől az említett eljárás tárgyának meghatározása függ (a fent hivatkozott Cipolla és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 26. pontja, valamint a fent hivatkozott van der Weerd és társai ügyben hozott ítélet 23. pontja).

29

Először is a Ferrotron azt állítja, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházás fennállása már elsőre ránézésre kizárt, hiszen nem bizonyították, hogy a Ferrotron által átvett elemek olyan egységet alkotnak, amely ilyen átruházás tárgyát képezheti. Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem releváns az alapügy eldöntése szempontjából.

30

Meg kell azonban állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság eltérő megállapítást tett e kérdésre vonatkozóan. Szerinte ugyanis az „F+E/ET-Systeme/Netzwerk/IBS” egység a BGB 613a. §-a (1) bekezdésének első mondata értelmében vett üzletrésznek minősül, amelyet a Ferrotronra ruháztak át, tekintettel arra, hogy utóbbi átvette az üzlet legfontosabb termelőeszközeit, valamint a vonatkozó szállító- és vevőlistákat, átvette a know-how-t ismerő munkavállalók egy részét, és az anyavállalata megszerezte a legfontosabb termékekre és technológiákra vonatkozó jogokat. Tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott ezen elemekre, és a saját felelősségére levont következtetésre, nem lehet kétségbe vonni az e bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciáját.

31

Másodszor a Ferrotron megjegyzi, hogy még ha úgy is kellene tekinteni, hogy vállalkozásátruházás történt a 2001/23 irányelv alapján, ez nem jelenti az alapeljárás felperese munkaszerződésének átruházását, hiszen az utóbbi által az ET-nél gyakorolt funkciók nagy részét az „F+E/ET-Systeme/Netzwerk/IBS” egységen kívüli egyéb egységeknél végezte, azok tehát nem kapcsolódhattak ezen egységhez.

32

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat azonban azon ténybeli háttér ismertetése során, amelybe az előterjesztett kérdés illeszkedik, éppen ellenkezőleg kifejezetten azt állapítja meg, hogy az alapügy felperese az „F+E/ET-Systeme/Netzwerk/IBS” egységet vezette. Márpedig, amint a jelen ítélet 27. pontjából kitűnik, ilyen ténybeli értékelés csak a nemzeti bíróság tehet, saját felelősségére, és helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja.

33

Harmadszor az alapügy alperese úgy véli, hogy D. Klarenbergnek nem áll jogában a munkaszerződésének átszállására hivatkozni, hiszen bár tudomása volt a közte és az ET között létrejött megállapodásról, mégis megvárta, hogy utóbbi fizetésképtelensége nyilvánvalóvá váljon, ahhoz hogy a vele szembeni igényeire hivatkozzon.

34

Márpedig Németországban az azon határidőről rendelkező szabályozás, amelyen túl az alapügy felperese már nem hivatkozhat a munkaszerződése átszállására, olyan kérdésnek minősül, amelyet – amint az kitűnik a jelen ítélet 28. pontjából – a Bíróság nem vizsgálhat.

35

Az előzőekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

36

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy utóbbi arra a helyzetre is vonatkozik, ha az új munkáltató nem őrzi meg az átruházott vállalkozás-, illetve üzletrész szervezeti önállóságát.

37

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd különösen a C-301/98. sz. KVS International ügyben 2000. május 18-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-3583. o.] 21. pontját, a C-53/05. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2006. július 6-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6215. o.] 20. pontját és a C-298/07. sz., Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände ügyben 2008. október 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-7841. o.] 15. pontját).

38

Magából a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása.

39

Feltéve, hogy a fent említett feltételek teljesülnek, ahhoz hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható legyen, az átruházásnak meg kell felelnie az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek is, vagyis olyan gazdasági egységre kell vonatkoznia, amely „az erőforrások olyan szervezett csoportja, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson”, amely az átruházást követően megtartja „identitását”.

40

Először is emlékeztetni kell arra, hogy amint kitűnik a 2001/23 irányelv (8) preambulumbekezdéséből, e rendelkezést az átruházás fogalmának a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében történő tisztázása érdekében vezették be (lásd többek között a 186/83. sz., Botzen és társai ügyben 1985. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1985., 519. o.] 6. pontját, valamint a 24/85. sz. Spijkers-ügyben 1986. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1986., 1119. o.] 11. pontját). Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében a 2001/23 irányelv a gazdasági egység keretén belül fennálló munkaviszony folyamatosságának a tulajdonos személyének változásától függetlenül történő biztosítására és így ilyen változás bekövetkezése esetén a munkavállalók jogainak védelmére irányul.

41

A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának az (1) bekezdés b) pontjával összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből kitűnik, hogy abban az esetben, ha az átruházott gazdasági egység nem őrzi meg azonosságát, az ezen 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjában megállapított fő rendelkezés hatályát lerontja az említett (1) bekezdés b pontja rendelkezéseinek hatálya. Ebből következik, hogy ez utóbbi rendelkezés korlátozhatja a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatályát, és ezáltal magának az említett irányelv által biztosított védelemnek a terjedelmét. Az ilyen rendelkezést tehát szigorúan kell értelmezni.

42

Márpedig az alapügy alperese arra hivatkozik, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott „gazdasági egység” csak akkor őrzi meg azonosságát, ha fennmarad azon szervezeti kapcsolat, amely a személyek és/vagy eszközök összességét egyesíti. Az átruházott gazdasági egység viszont nem tartja meg azonosságát abban az esetben, ha az átruházást követően elveszíti szervezeti szempontból való önállóságát, mivel a megszerzett erőforrásokat a kedvezményezett teljesen új szerkezetbe illeszti be.

43

Tekintettel azonban különösen a 2001/23 irányelv által követett célra, amely – amint kitűnik a jelen ítélet 40. pontjából – a munkavállalók jogainak átruházás esetén történő hatékony védelmének biztosítására irányul, nem lehet elfogadni a gazdasági egység azonosságának ilyen felfogását, amely az alapügy alperese által előadott szervezeti önállóságra vonatkozó kizárólagos tényezőn alapul. Ez ugyanis azt vonná maga után, hogy önmagában a kedvezményezett azon döntése miatt, hogy megszünteti a megszerzett vállalkozás- vagy üzletrészt, és azt a saját szerkezetébe illeszti be, a 2001/23 irányelv nem lenne alkalmazható ezen vállalkozás- vagy üzletrészre, megfosztva ezáltal az érintett munkavállalókat az ezen irányelv által biztosított védelemtől.

44

Pontosan a szervezetre vonatkozó tényezőt illetően ugyan a Bíróság korábban megállapította, hogy az hozzájárul a gazdasági egység azonosságának meghatározásához (lásd ebben az értelemben a C-13/95. sz. Süzen-ügyben 1997. március 11-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-1259. o.] 15. pontját; a C-234/98. sz., Allen és társai ügyben 1999. december 2-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-8643. o.] 27. pontját; a C-175/99. sz. Mayeur-ügyben 2000. szeptember 26-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-7755. o.] 53. pontját, valamint a C-172/99. sz. Liikenne-ügyben 2001. január 25-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-745. o.] 34. pontját), azt is megállapította, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazását nem akadályozza az átruházott egység szervezeti felépítésének módosulása (lásd ebben az értelemben a C-171/94. és C-172/94. sz., Merckx és Neuhuys egyesített ügyekben 1996. március 7-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1253. o.] 20. és 21. pontját, a fent hivatkozott Mayeur-ügyben hozott ítélet 54. pontját, valamint a C-458/05. sz., Jouini és társai ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7301. o.] 36. pontját).

45

Másfelől a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja a gazdasági egység azonosságát „erőforrások olyan szervezett csoportjára” hivatkozva határozza meg, „amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson”, és ezáltal nemcsak az átruházott egység szervezeti elemét, hanem a gazdasági tevékenység folytatására vonatkozó elemet is hangsúlyozza.

46

Az előzőekre tekintettel a gazdasági egység azonosságának a 2001/23 irányelv értelmében vett megőrzésére vonatkozó feltételt a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt két elem – amelyek együttesen alkotják ezen egységet -, valamint az ezen irányelvnek a munkavállalók védelmére vonatkozóan követett célkitűzés figyelembevételével kell értelmezni.

47

E megfontolásokkal összhangban és azért, hogy a 2001/23 irányelvet ne fosszuk meg a hatékony érvényesülése egy részétől, az említett feltételt nem úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli a vállalkozó által az átruházott különböző termelési tényezőkre előírt külön szervezet fenntartását, hanem – amint azt a főtanácsnok az indítványa 42. és 44. pontjában megállapította – abban az értelemben, hogy az e tényezők közötti függőségi és kiegészítő funkcionális kapcsolat fenntartását feltételezi.

48

A különböző átruházott tényezők közötti ilyen funkcionális kapcsolat fenntartása ugyanis lehetővé teszi a kedvezményezett számára utóbbiak használatát, még akkor is, ha az átruházást követően új, eltérő szervezeti felépítésbe illesztették be azokat, azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatása érdekében (ebben az értelemben lásd a C-392/92. sz. Schmidt-ügyben 1994. április 14-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-1311. o.] 17. pontját).

49

A kérdést előterjesztő bíróság feladata az előző tények fényében megállapítani az alapügyben szóban forgó átruházásra jellemző ténybeli körülmények összességének átfogó értékelése során (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Spijkers-ügyben hozott ítélet 13. pontját, a C-29/91. sz. Redmond Stichting ügyben 1992. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-3189. o.] 24. pontját; a fent hivatkozott Süzen-ügyben hozott ítélet 14. pontját, valamint a fent hivatkozott Allen és társai ügyben hozott ítélet 26. pontját), hogy az átruházott gazdasági egység azonosságát megtartották-e.

50

Amint azt megállapította a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, valamint a német kormány és az Európai Közösségek Bizottsága is a Bíróság előtti észrevételeiben, a 2001/23 irányelv 6. cikke (1) bekezdése első és negyedik albekezdésének szövege megerősíti, hogy a közösségi jogalkotás szellemében ezen irányelvet minden, az 1. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő átruházásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az átruházott gazdasági egység megőrzi-e önállóságát a kedvezményezett szerkezetében, vagy sem.

51

Végezetül válaszolni kell az alapügy alperesének azon érvére, amely szerint az átruházott gazdasági egység szervezeti önállóságának elvesztése esetén a munkaviszony folyamatossága, amelyet a 2001/23 irányelv garantálni kíván, semmiképpen nem biztosítható, hiszen a korábban a D. Klarenberg által betöltött egységvezetői állás nem kapcsolható más egyetlen másik azzal egyenértékű álláshoz sem a kedvezményezett által kialakított új munkaszervezeten belül.

52

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy valamely gazdasági tevékenységnek a közjog hatálya alá tartozó jogi személyre történő átruházása esetén a magánjogi munkaszerződés megszüntetésére vonatkozó esetleges kötelezettség a 2001/23 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a munkafeltételek lényeges, a munkavállaló hátrányára történő, közvetlenül az átadásból származó módosításnak minősül, oly módon, hogy ilyen esetben az említett munkaszerződések megszűnéséért a munkáltatót terheli a felelősség (a fent hivatkozott Mayeur-ügyben hozott ítélet 56. pontja). Azt is meg kell állapítani, hogy ha valamely munkavállaló számára a kedvezményezett által kialakított szervezeti felépítésben az e munkavállaló által az átadónál betöltött állással egyenértékű állás biztosításának esetleges lehetetlensége a munkafeltételek lényeges, az érdekelt hátrányára történő módosításához vezet, azt e rendelkezés értelmében szintén a munkaszerződésnek a munkáltató hibájából történt megszűnéséhez hasonlónak lehet tekinteni.

53

Az előterjesztő bíróság kérdésére tehát az a válasz adandó, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja úgy értelmezendő, hogy azt abban az esetben is alkalmazni kell, ha az átruházott vállalkozás-, illetve üzletrész nem tartja meg szervezeti önállóságát, feltéve hogy a különböző átruházott termelési tényezők közötti funkcionális kapcsolat megmarad, és ez lehetővé teszi a kedvezményezett számára ez utóbbiaknak azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatásához való használatát, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

54

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja úgy értelmezendő, hogy azt abban az esetben is alkalmazni kell, ha az átruházott vállalkozás-, illetve üzletrész nem tartja meg szervezeti önállóságát, feltéve hogy a különböző átruházott termelési tényezők közötti funkcionális kapcsolat megmarad, és ez lehetővé teszi a kedvezményezett számára ez utóbbiaknak azonos vagy hasonló gazdasági tevékenység folytatásához való használatát, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.