1. 

A 96/34/EK tanácsi irányelv ( 2 ) célja annak lehetővé tétele, hogy mind a nők, mind a férfiak szabadon dönthessék el, hogy gyermekeik születésekor véglegesen el kívánják-e hagyni a munkaerőpiacot, vagy egy átmeneti szünet után szeretnék pályájukat folytatni. Kétségtelen azonban, hogy az irányelv számos kérdést nem szabályoz.

2. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Juzgado de lo Social número 30 de Madrid (Spanyolország) a 96/34/EK tanácsi irányelvhez mellékletként fűzött, szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás (a továbbiakban: a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás) második szakaszának 6. és 8. pontja, valamint a 79/7 irányelv ( 3 ) tisztázását kéri a Bíróságtól.

3. 

A nemzeti bíróság előtti eljárást Evangelina Gómez-Limón Sánchez-Camacho (a továbbiakban: E. Gómez-Limón) indította az Instituto Nacional de la Seguridad Social (a továbbiakban: INSS) (nemzeti szociális biztonsági intézet), a Tesorería General de la Seguridad Social (általános szociális biztonsági pénztár; a továbbiakban TGSS), és az Alcampo SA ellen. A per tárgya a felperes részére fizetendő rokkantsági nyugdíj összege, amelyet a szülői szabadság csökkentett munkaidővel együtt járó igénybevételének időtartama alatt ténylegesen megkapott munkabér és ténylegesen befizetett járulékok alapján számítottak ki, nem pedig azon munkabér és járulékok alapján, amely a teljes munkaidős foglalkoztatásnak felelt volna meg.

4. 

Sérti-e a közösségi jogot a rokkantsági nyugdíj e számítási módja?

5.

A 79/7 irányelv 4. cikke kimondja:

„(1)   Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken:

(2)   […]”

6.

A 79/7 irányelv 7. cikke kimondja:

„(1)   Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy ennek az irányelvnek a hatálya alól kizárják:

[…]”

7.

A 96/34 irányelv célja annak 1. cikke értelmében az irányelv mellékletében szereplő, szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást 1995. december 14-én az általános iparági szervezetek (az UNICE ( 4 ), a CEEP ( 5 ) és az ESZSZ ( 6 )) kötöttek.

8.

A hivatkozott keretmegállapodás az alábbi általános megállapításokat tartalmazza:

„[…]

[…]

[…]”

9.

A „Szülői szabadság” címet viselő második szakasz a következőképpen rendelkezik:

[…]

[…]

10.

A 97/81/EK tanácsi irányelv ( 8 ) mellékletében szereplő, részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó keretmegállapodás (a továbbiakban: a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó keretmegállapodás) 1. szakasza a következőképpen határozza meg a keretmegállapodás célját:

„[…]

11.

„A megkülönböztetés tilalmának elve” címet viselő 4. szakasz kimondja:

[…]”.

12.

A munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege (Texto Refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores) ( 9 ) 37. cikkének 5. §-a, azon időszakban hatályos változatában, amikor E. Gómez-Limón gyermeke törvényes felügyelete okán élt a munkaidő csökkentésének jogával, ( 10 ) úgy rendelkezik, hogy aki törvényes felügyelet kertében közvetlenül egy hat év alatti gyermekre felügyel, annak joga van a munkaidő csökkentéséhez a munkabér arányos csökkentésével, a vonatkozó időtartamnak legalább az egyharmada és legfeljebb a fele arányában. ( 11 )

13.

A Ley General de la Seguridad Social (a szociális biztonságról szóló általános törvény; a továbbiakban: LGSS) ( 12 ) 139. cikkének (2) §-a értelmében a szokásos foglalkozásának gyakorlására tartósan képtelen helyzetben lévő munkavállaló életre szóló járadékra jogosult, amely azon összeg 55%-ának felel meg, amely a munkavállalónak a jogkeletkeztető tényt megelőző kilencvenhat hónap alatti járulékalapjai 112-vel történő elosztásának eredménye. ( 13 )

14.

Az LGSS 109. cikkének 1. §-a úgy rendelkezik, hogy valamennyi olyan kockázat és helyzet (így munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés) esetén, amelyre az általános rendszer fedezetet nyújt, „járulékalapnak” minősül – formájától vagy elnevezésétől függetlenül – mindazon díjazás, amelyre a munkavállaló keresőként munkája fejében minden hónapban jogosult, vagy – amennyiben ez az összeg magasabb – amelyet minden hónapban ténylegesen megkap.

15.

A törvényes felügyelet keretében hat év alatti gyermekre felügyelő munkavállalók csökkentett munkaideje esetében irányadó járulékalap meghatározása érdekében az egyéb szociális biztonsági jogok járulékairól és elszámolásáról szóló 2064/1995 királyi rendelet (Reglamento General sobre cotización y liquidación de otros derechos de la Seguridad Social) ( 14 ) a részmunkaidős munkaszerződések esetében érvényes járulékok rendszerére utal. E királyi rendelet 65. cikkének az ügy tényállására alkalmazandó változata úgy rendelkezik, hogy – a részmunkaidős munkaszerződés és helyettesítési szerződés alapján foglalkoztatott keresők esetében ( 15 ) – a járulékalapot a ledolgozott órákért kapott díjazás alapján kell meghatározni.

16.

A szociális biztonsági rendszeren belüli külön megállapodást szabályozó, a kiskorú törvényes felügyeletét ellátó személyekre alkalmazandó, 1991. július 18-i munkaügyi minisztériumi rendelet ( 16 ) 14. cikke úgy rendelkezik, hogy azok a munkavállalók, akik a hat év alatti kiskorú felügyelete miatti, a munkavállalókra vonatkozó szabályzat 37. cikkének 5. §-a szerinti munkaidő-csökkentésben részesülnek, a munkabér arányos csökkentésével külön megállapodást köthetnek a munkaidejük csökkentése előtti járulékalap fenntartása érdekében. A havi járulékalap ( 17 ) a munkaidő-csökkentésből eredő járulékalapok és az érdekelt fél által választható járulékalap közötti különbözetnek felel meg, mely utóbbi a teljes munkaidős foglalkoztatásnak megfelelő járulékalap is lehet. E külön megállapodás alapján fizetendő járulékok az öregségi nyugdíj, a végleges rokkantság, a halál, valamint az általános betegségekből vagy a munkahelyi baleseten kívüli egyéb balesetből eredő özvegység esetére nyújtanak fedezetet.

17.

E. Gómez-Limón 1986. december 17-től az Alcampo SA vállalkozásnál állt teljes munkaidős munkaviszonyban. hatállyal megállapodott a vállalkozással munkaidejének kiskorú, hat év alatti gyermek törvényes felügyelete céljából történő csökkentésében, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény értelmében. Ennek megfelelően a teljes munkaidő 2/3 részében végzett munkát. Munkabére, valamint a vállalkozás és a munkavállaló által az INSS részére befizetett járulékok is ebben a mértékben csökkentek. Úgy tűnik, nem kötött az rendelet 14. cikke szerinti külön megállapodást.

18.

E. Gómez-Limón munkaviszonyával nem összefüggő betegsége okán, kérelmére közigazgatási eljárás indult, amely az INSS 2004. június 30-i határozatával zárult. E határozat megállapította, hogy a munkavállaló szokásos foglalkozásának gyakorlására teljes egészében képtelenné vált, mivel patologikus rövidlátásban szenved, és jogosult havi 920,33 euró számítási alap 55%-ának megfelelő nyugdíjra, mely számítási alap a vállalkozás által ténylegesen befizetett járulékoknak megfelelően került kiszámításra. Ezen összegekbe beleszámították mind a vállalkozást terhelő közvetlen hozzájárulások mértékét, mind azokat a levonásokat, amelyeket a munkavállaló javára kell alkalmazni az INSS beszedési szolgálatához, a TGSS-hez történő későbbi belépése céljából. ( 18 )

19.

E. Gómez-Limón keresetet nyújtott be a Juzgado de lo Socialhoz arra hivatkozva, hogy bár ezek a ténylegesen befizetett járulékok, az összegük a munkaidő és a kiskorú gyermek felügyelete miatti részleges szabadság időtartama alatti munkabér csökkenéséből eredően csökkent. Azt állította tehát, hogy rokkantsági nyugdíját a teljes munkaidőnek megfelelő összeg segítségével kell kiszámítani. Ellenkező esetben nem lenne gyakorlati érvényesülése egy olyan eszköznek, amelynek célja a törvény előtti egyenlőség előmozdítása és a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése.

20.

A Juzgado de lo Social a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21.

Az INSS, a spanyol kormány, valamint az Egyesült Királyság kormánya, továbbá a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.

22.

A felek tárgyalás tartását nem kérték, így tárgyalás tartására nem került sor.

23.

Az INSS és a spanyol kormány kétségét fejezte ki az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elfogadhatóságával kapcsolatban, mivel álláspontjuk szerint a kérdés pusztán hipotetikus jellegű, és annak megválaszolása az alapügy tekintetében nem szükséges.

24.

Míg az első kérdés (amely arra irányul, hogy a szülői szabadság időtartama hatással lehet-e a szülői szabadságot igénybe vevő munkavállalónak a szerzés folyamatában lévő jogaira) általános, ahhoz képest a második kérdés (amely arra irányul, hogy a második szakasz 6. pontja vonatkozik-e a szociális biztonsági jogokra) különös jellegű.

25.

Ha a második kérdésre adott válasz nemleges, akkor az első kérdés már nem bír jelentőséggel, és azt (elfogadhatóságától függetlenül) nem kell megválaszolni.

26.

Ezért ésszerűnek tűnik először a második kérdést vizsgálni, amely logikailag megelőzi az elsőt.

27.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság három probléma tisztázását kéri. Először is, a 96/34 irányelvhez mellékletként csatolt, szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 6. pontjában szereplő, „megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok” kifejezés csak a munkakörülményekkel kapcsolatos jogokat foglalja-e magában és csak a vállalkozóval létrehozott szerződéses munkaviszonyra vonatkozik-e, vagy a szociális biztonsági jogok megtartására is kiterjed? Másodszor, a spanyol szabályozás megfelel-e a „különböző rendszereken […] alapuló szociális biztonsági fedezetre való jogosultságok folytonosság[a]” keretmegállapodás második szakaszának 8. pontjában szereplő követelményének? Harmadszor, ha a második szakasz 8. pontja alkalmazandó, lehet-e hivatkozni valamely tagállam hatóságaival szemben ezen jogra, tekintve, hogy e jog feltétlen és kellően pontos?

28.

Az e kérdés első részére adandó válasz kellően világos. Igaz, hogy sem a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 6. pontja, sem a 96/34 irányelv vagy a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás egyéb rendelkezése nem tartalmazza a „megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok” meghatározását. Mindazonáltal egyértelmű, hogy e kifejezés nem utal olyan szociális biztonsági jogokra, mint E. Gómez-Limón rokkantsági nyugdíja, ( 19 ) mivel utóbbira a második szakasz 8. pontja vonatkozik. E rendelkezés kifejezetten előírja, hogy „[a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodással] kapcsolatban felmerülő szociális biztonságot érintő valamennyi ügyet a tagállamoknak kell megvizsgálniuk és eldönteniük a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, figyelembe véve a különböző rendszereken, de különösen az egészségbiztosításon alapuló szociális biztonsági fedezetre való jogosultságok folytonosságának fontosságát”.

29.

Ezért a második szakasz 6. pontjában szereplő „megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok” kifejezés nem vonatkozhat a szociális biztonsági jogokra. Mint észrevételeiben az INSS kiemeli, a 96/34 irányelv célja annak 1. cikke értelmében a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást az általános iparági szervezetek, vagyis a munkáltatókat, illetve a munkavállalókat képviselő szervezetek kötöttek. ( 20 ) A keretmegállapodás célja nem a társadalombiztosítás körébe tartozó kérdések szabályozása, hanem annak lehetővé tétele, hogy a munkaviszonyban részt vevő mindkét fél úgy tudja munkaidejét megszervezni, hogy a munkavállalók igénybe tudják venni a szülői szabadságot.

30.

Ami a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett második és harmadik problémát illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy minden olyan esetben, amikor egy irányelv a tartalma alapján feltétel nélküli és kellően pontos rendelkezéseket tartalmaz, azokra hivatkozni lehet, amennyiben a végrehajtási intézkedéseket nem fogadták el határidőben, az irányelvvel nem összeegyeztethető valamennyi nemzeti rendelkezéssel szemben, vagy amennyiben azok olyan jogokat határoznak meg, amelyeket a magánszemélyek az állammal szemben érvényesíthetnek. ( 21 ) Valamely közösségi rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan kötelezettséget határoz meg, amely nem függ semmilyen feltételtől, és végrehajtása vagy hatálya nem függ a közösségi intézmények vagy a tagállamok bármely más intézkedésének elfogadásától. Kellően pontosnak minősül a közösségi rendelkezés ahhoz, hogy arra magánszemélyek hivatkozzanak, és azt a bíróságok alkalmazzák, ha a kötelezettségeket egyértelműen fogalmazza meg. ( 22 )

31.

A szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 8. pontja nem elégíti ki e követelményeket. Ezzel szemben kifejezetten előírja, hogy a szociális biztonságot érintő ügyeket „a tagállamoknak kell megvizsgálniuk és eldönteniük a nemzeti jogszabályoknak megfelelően”, és pusztán emlékezteti őket a „különböző rendszereken, de különösen az egészségbiztosításon alapuló szociális biztonsági fedezetre való jogosultságok folytonosságának fontosság[a]” figyelembevételére. Ez megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, amely szerint a közösségi jog jelen állapotában a szociális politika a tagállamok hatáskörébe tartozik. A szociális és foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseiket előmozdító intézkedések megválasztása a tagállamok feladata. E hatáskör gyakorlása során a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. ( 23 )

32.

A szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 8. pontja tehát nem ír elő egyértelmű kötelezettséget a tagállamok számára. ( 24 ) Ebből logikusan következik, hogy az nem kellően pontos, egyértelmű és feltétlen ahhoz, hogy arra magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt az állammal szemben hivatkozzanak.

33.

Továbbá, mint arra a Bizottság hivatkozik, az e szakaszban szereplő „szociális biztonsági fedezetre való jogosultságok folytonossága” kifejezés a szociális biztonsági jogok élvezésének folytonosságára utal, ám nem említi annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák új jogoknak a szülői szabadság időtartama alatti megszerzésének jogát. Az ügy irataiban szereplő információk alapján Spanyolország ténylegesen figyelembe vette e kérdést, jóllehet a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 8. pontja jogilag nem kötelezte erre.

34.

Hozzáteszem, hogy az 1991. július 18-i rendelet 14. cikke alapján E. Gómez-Limón ugyanolyan összegű rokkantsági nyugdíjat szerezhetett volna, mintha továbbra is teljes munkaidőben dolgozott volna. ( 25 ) Az ügy irataiból kitűnik, hogy ennek ellenére nem élt e lehetőséggel. ( 26 )

35.

Összegezve: először is, a 96/34 irányelvhez mellékletként fűzött szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 6. pontja nem vonatkozik szociális biztonsági kérdésekre; másodszor pedig, a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 8. pontjára nem lehet a nemzeti bíróságok előtt valamely tagállam hatóságaival szemben hivatkozni.

36.

Ezért az első kérdést nem szükséges megválaszolni.

37.

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy összeegyeztethetők-e a közösségi rendelkezésekkel az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a szülői szabadság miatti munkaidő-csökkentés időtartama alatt csökkentik a kifizetendő rokkantsági nyugdíjat, továbbá a munkaidő és a munkabér csökkentésének arányában csökkentik a jövőbeni juttatások kifizetendő összegét és megállapított mértékét.

38.

A Bíróság hatásköre kizárólag a közösségi jogi rendelkezések vizsgálatára terjed ki, míg a nemzeti bíróság feladata mérlegelni a nemzeti rendelkezések terjedelmét és alkalmazásuk módját. ( 27 ) Ezért megértem, hogy a nemzeti bíróság azt kérdezi, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapeljárás tárgyát képezi, összeegyeztethető-e a közösségi joggal.

39.

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a szociális biztonsági juttatások mértéke megállapításának és kifizetésének csökkentése a szülői szabadság időtartama alatt minősíthető-e (a) a 79/7/EGK irányelv által tiltott, és (b) ugyanakkor a férfiak és nők közötti egyenlőség és megkülönböztetésmentesség követelményével ellentétes közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben a szóban forgó elv nemcsak a munkafeltételekre, hanem a munkavállalók szociális védelmére is vonatkozik.

40.

Lényegében mindkét kérdés arra irányul, hogy az a szabályozás, amelynek értelmében egy részmunkaidőben foglalkoztatott személy részére járó rokkantsági ellátást a ténylegesen munkában töltött idő alapján időarányosan számítanak ki, akkor is összeegyeztethető-e a férfiak és a nők közötti hátrányos megkülönböztetés közösségi jogi tilalmával, ha a munkaidő a szülői szabadság időtartama miatt csökkent.

41.

Ha a szóban forgó rendelkezések a nők és a férfiak számára egyaránt biztosítják a szülői szabadsághoz való jogot, és ha e jog gyakorlásának következményei ugyanazok, nem merülhet fel a közvetlen hátrányos megkülönböztetés kérdése. Úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben bemutatott spanyol szabályozás, különösen a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 37. cikkének 5. §-a megfelel e követelményeknek. Ezért az általa felállított rendszer nem valósít meg nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést.

42.

Ami a közvetett hátrányos megkülönböztetést illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely nemzeti szabályozás a női munkavállalókra nézve közvetett hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, ha az ugyan semleges formában van megfogalmazva, azonban ténylegesen a nőknek a férfiaknál sokkal nagyobb arányát érinti kedvezőtlenül, kivéve ha ezt az eltérő bánásmódot olyan objektív tényezők igazolják, amelyeknek semmi közük a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéshez. ( 28 )

43.

E tekintetben hasznos párhuzam vonható a Grau-Hupka-ügy tényállásával. ( 29 ) R. Grau-Hupka arra hivatkozott, hogy öregségi nyugdíjának kiszámításakor nem vették kellőképpen figyelembe a gyermekei nevelésével töltött időt. A kérdést előterjesztő bíróság abból a feltételezésből indult ki, hogy több nő marad otthon a gyermekek nevelése céljából, mint amennyi férfi, és emiatt több nő látja, hogy nyugdíját a vonatkozó nemzeti szabályok értelmében „csökkentik”, mint amennyi férfi. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az volt, hogy ha e „csökkentett” nyugdíjat kell a személy főfoglalkozásból származó jövedelemnek tekinteni, és így részmunkaidős foglalkoztatására tekintettel a munkáltatója alacsonyabb díjazást fizethet neki, e díjazás tekintetében közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg. ( 30 )

44.

Indítványában Jacobs főtanácsnok nem értett egyet ezen állásponttal. Szerinte igaz, hogy R. Grau-Hupka összjövedelme kevesebb volt, ennek oka azonban nyugdíjának „csökkentése”, nem pedig munkabérének egyenlőtlensége. Azon álláspont tekintetében, mely szerint a nyugdíj csökkentése nem felelt meg az egyenlő bánásmódra vonatkozó közösségi szabályoknak, Jacobs főtanácsnok azt az álláspontot képviselte, hogy a nyugdíj tekintetében egyértelműen nem állt fenn a 79/7 irányelv rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen hátrányos megkülönböztetés. ( 31 )

45.

A Bíróság ezzel egyetértett, és kifejtette, hogy a 79/7 irányelv semmilyen módon nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az öregségi nyugdíjrendszerek tekintetében előnyöket biztosítsanak a gyermeket nevelő személyeknek, sem arra, hogy a munkaviszony gyermeknevelés érdekében történő megszakadása esetére ellátáshoz való jogot biztosítsanak. A Bíróság így folytatta: „Mivel a szociális biztonság területén érvényesülő egyenlő bánásmódra vonatkozó közösségi jogszabályok nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy a törvényes nyugdíj kiszámításakor figyelembe vegyék a gyermekneveléssel töltött éveket, nem tekinthető összeegyeztethetetlennek a férfiak és a nők egyenlő díjazásának az [EK 141.] cikk és az egyenlő díjazásról szóló irányelv által lefektetett elvével az a lehetőség, hogy az átlagosnál alacsonyabb fizetésben részesüljön az a személy, aki nyugdíjban, vagyis szociális biztonsági ellátásban részesül, viszont nyugdíja a gyermeknevelésre fordított idő miatti keresetkieséssel csökkent”. ( 32 )

46.

Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj között nem látok olyan jelentős különbséget, amely az időarányosság elvének a rokkantsági nyugdíjak kiszámítására történő alkalmazása tekintetében eltérő megközelítést igazolna.

47.

A későbbi ítélkezési gyakorlat nem jelzi azt, hogy a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás ezt az elemzést megváltoztatta volna. ( 33 )

48.

Ezzel szemben a Bíróságnak nem kell a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének tekintenie a szülői szabadságnak a bizonyos jogosultságok számítására gyakorolt esetleges következményeit.

49.

A Bíróság úgy vélte például, hogy az EK 141. cikkel és a 75/117/EGK tanácsi irányelvvel ( 34 ) nem ellentétes az, ha a végkielégítés számítása során a (túlnyomórészt férfiak által teljesített) katonai – vagy annak megfelelő polgári – szolgálatok időtartamát figyelembe veszik, míg a (főként nők által igénybe vett) szülői szabadság időtartamát nem. ( 35 ) Ennek megállapításával a Bíróság kiemelte, hogy míg a katonai szolgálat kötelezettsége a törvény által előírt állampolgári kötelesség, és nem rendelhető alá a munkavállaló egyéni érdekeinek, addig a szülői szabadság a munkavállaló által gyermeknevelés céljából önkéntesen igénybe vett szabadság. ( 36 )

50.

A Bíróság azt is kimondta, hogy a szülői szabadságot igénybe vevő munkavállaló olyan különleges helyzetben van, amely nem keverhető össze egy dolgozó férfi vagy nő helyzetével, mivel előbbi helyzet a munkaszerződés, és így a munkáltató és a munkavállaló vonatkozó kötelezettségeinek felfüggesztésével jár együtt. ( 37 ) Ezért a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az EK 141. cikkel, a 92/85/EGK tanácsi irányelv ( 38 ) 11. cikk (2) bekezdésének b) pontjával és a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 6. pontjával nem ellentétes az, ha a munkáltató a karácsonyi jutalomnak a szülői szabadságot igénybe ( 39 ) vevő női munkavállaló részére történő nyújtásakor e szabadságok időtartamát az ellátás arányos csökkentése érdekében figyelembe veszi. ( 40 )

51.

Mindkét hivatkozott ítélet tárgya a munkáltató és a munkavállaló közötti szerződéses viszony volt. Mivel a Bíróság úgy véli, hogy a szülői szabadságnak a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyon belüli bizonyos jogosultságok kiszámítására gyakorolt esetleges következményei nem sértik a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, számomra úgy tűnik, hogy következetlen lenne, ha a szociális biztonsággal kapcsolatban másként vélekednénk. Míg a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás és általában a közösségi jog hatálya alá tartozik, a szociális biztonság területét érintő kérdések nagyrészt a tagállamok hatáskörében maradnak. Azok tehát nem tartoznak a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás hatálya alá, mint azt a megállapodás második szakaszának 8. pontja egyértelművé teszi.

52.

Sőt, mint azt a Bizottság megjegyzi, sem a 96/34 irányelv, sem egyéb közösségi irányelv nem tartalmaz a szülői szabadság során fizetendő díjazás kérdésére vonatkozó kifejezett rendelkezéseket. E kérdés szabályozása tehát a tagállamok hatáskörébe tartozik.

53.

Igaz, hogy a hátrányos megkülönböztetésnek a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjában foglalt tilalma értelmében a foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható. E megállapodás 4. szakaszának 2. pontja azonban kifejezetten úgy rendelkezik, hogy adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni. ( 41 )

54.

Természetesen vonzó érv lehet, hogy a szülői szabadság igénybevételét ( 42 )nem a szociális biztonsági ellátásokra való jogosultság ténylegesen munkában töltött időnek megfelelő csökkentésével, hanem annak lehetővé tételével kellene ösztönözni, hogy a szülői szabadságon lévő személyek ugyanúgy szerezzenek jogokat, mintha továbbra is teljes munkaidőben dolgoznának. Egy ilyen megközelítés azon tény figyelembevételével támogatná a nemek közötti tényleges egyenlőséget, ( 43 ) hogy a nők – mint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megjegyezte – sokkal nagyobb eséllyel vesznek igénybe szülői szabadságot gyermekeik felügyelete érdekében. Az a férfiakat is ugyanerre ösztönözné. ( 44 )

55.

Nem tudom azonban úgy értelmezni a hatályos jogszabályi rendelkezéseket, hogy azok a szülői szabadság igénybevételének ilyen ösztönzésére köteleznék a tagállamokat. Ellenkezőleg: kifejezetten rendelkeznek az időarányosság elvének alkalmazásáról, és lényegi hatásköröket biztosítanak a tagállamoknak az általuk megfelelőnek tekintett bármely megoldás alkalmazására. E tekintetben úgy tűnik, hogy a spanyol jogalkotó a tényállás idején előírta, hogy a munkavállalók külön megállapodás megkötésével megtarthatják korábbi járulékalapjaikat, ( 45 ) és az azóta létrejött rendszer ( 46 ) lehetővé teszi, hogy a munkaidejüket egy gyermek felügyelete érdekében csökkentő személyek ezen időszak első két évében megtartsák az eredeti szintű szociális biztonsági fedezetet.

56.

Ha a szülői szabadság igénybevételének ösztönzői társadalmilag kívánatosnak minősülnek – ami csakugyan előfordulhat –, a tagállamok és/vagy a közösségi jogalkotó feladata az e cél eléréséhez szükséges jogszabályi intézkedések elfogadása. Jelenleg azonban a közösségi jog nem tartalmaz olyan kötelezettséget, amelynek értelmében a szociális biztonsági ellátásra való jogosultságnak a szülői szabadság időtartama alatt ugyanúgy kellene keletkeznie, mintha az érintett személy nem lenne szülői szabadságon, hanem még mindig teljes munkaidőben dolgozna.

57.

Ezért úgy vélem, hogy az a szabályozás, amelynek értelmében egy részmunkaidőben foglalkoztatott személy részére járó rokkantsági ellátást a ténylegesen munkában töltött idő alapján időarányosan számítanak ki, még akkor is összeegyeztethető a közösségi joggal, ha a munkaidő a szülői szabadság időtartama miatt csökkent.

58.

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy azt a követelményt, mely szerint a nemzeti bíróságoknak a nemzeti rendelkezéseket a 96/34 irányelv fényében kell értelmezniük, a szociális biztonsági jogosultságoknak a szülői szabadság igénybevételének időtartama alatti folytonosságára is alkalmazni kell-e, konkrétan abban az esetben, ha valaki részleges vagy a munkaidő csökkentésével járó szülői szabadságot vesz igénybe, mint a jelen esetben.

59.

Amennyiben helyes az az álláspontom, hogy a szülői szabadságra vonatkozó keretmegállapodás második szakaszának 8. pontja nem ró kötelezettségeket a – hatáskörüket a szociális biztonsági kérdésekben megőrző – tagállamokra, e kérdés megválaszolása szükségtelen.

60.

A fent kifejtett indokok alapján álláspontom szerint a Juzgado de lo Social által előterjesztett kérdésekre a következőképpen kell válaszolni: