1. 

Egy olyan helyzetben, amelyben egy élelmiszernek a származási helyre való utalást tartalmazó elnevezését helyi gyártók egy csoportja (nemzeti) együttes védjegyként kéri bejegyezni, és egyúttal (közösségi) oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (a továbbiakban: OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (a továbbiakban: OFJ) is kérték annak lajstromozását, egy másik gyártó, aki egy hasonló élelmiszer tekintetében hasonló elnevezést használ, azon állítással szembeni védekezésként, miszerint élelmiszerének címkézése megtévesztheti a fogyasztókat, mennyiben hivatkozhat i. arra, hogy az OEM-ként vagy OFJ-ként való lajstromozás iránti kérelem vizsgálata során mindezidáig nem állapították meg, hogy az elnevezés nem vált szokásossá és/vagy ii. arra, hogy az elnevezést hosszú időn keresztül jóhiszeműen használta?

2. 

Lényegében ezek azok a kérdések, amelyeket a Tribunale Civile di Modena előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztett.

3.

Jelen kérelem a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK tanácsi rendelet, ( 2 ) az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) és a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104EGK első tanácsi irányelv ( 4 ) értelmezésére irányul.

4.

A 2081/92 irányelv a bejegyzett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések védelmének keretét állítja fel. ( 5 ) E rendelet értelmében bizonyos mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek elnevezései a Közösségen belül OEM-ként vagy OFJ-ként védettséget élvezhetnek, amennyiben az érintett termékek jellemzői a földrajzi eredetükkel kapcsolatban állnak. ( 6 )

5.

A rendelet (5) preambulumbekezdése rögzíti, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek címkézése a 79/112/EGK irányelvben ( 7 ) megállapított általános szabályok hatálya alá tartozik, és sajátos jellegüket tekintve további különös rendelkezéseket kell elfogadni a meghatározott földrajzi területről származó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozóan. Az 1. cikk (2) bekezdése a rendelet célját meghatározva kifejezetten rögzíti, hogy a rendeletet az egyéb különös közösségi rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.

6.

A 2. cikk kimondja, hogy az eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre e rendeletnek megfelelően lehet közösségi oltalmat szerezni, és meghatározza azon feltételeket, amelyeknek egy elnevezés „eredetmegjelölésként” vagy „földrajzi jelzésként” történő besorolása érdekében teljesülniük kell.

7.

Ennek érdekében a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja rögzíti, hogy az „eredetmegjelölés” valamely régiónak, meghatározott helynek vagy országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése, amely innen származik, és amelynek minősége vagy jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek, valamint az e meghatározott földrajzi területen folyó termelésnek, feldolgozásnak és előállításnak köszönhető. A 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint a földrajzi jelzés valamely régiónak, meghatározott helynek vagy országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése, amely innen származik, és az e földrajzi származásnak tulajdonítható sajátos minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkezik, és amelynek termelése és/vagy feldolgozása és/vagy előállítása a meghatározott földrajzi területen folyik.

8.

A 3. cikk ezután megjelöl két olyan esetet, amikor bizonyos elnevezéseket nem lehet bejegyezni.

9.

Így különösen, a 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket.

E rendelet alkalmazásában »szokásossá vált elnevezés« a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely – bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba – a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált.

Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált-e vagy nem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen:

Amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított eljárást követően a bejegyzés iránti kérelmet azért utasítják el, mert az elnevezés szokásossá vált, a Bizottság az erre vonatkozó határozatot közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.”

10.

Az 5. cikk rögzíti azon eljárást, amelyet a tagállamoknak egy elnevezés bejegyzése iránti bejelentés esetén követniük kell. Az 5. cikk (5) bekezdésének vonatkozó rendelkezései a következők: ( 8 )

„A tagállam ellenőrzi a bejelentés megalapozottságát, és – amennyiben megállapítja, hogy a bejelentés megfelel az e rendeletben foglalt követelményeknek – azt […] továbbítja a Bizottsághoz.

A tagállam – kizárólag átmeneti jelleggel – nemzeti szinten ennek a rendeletnek az értelmében oltalmat adhat az előírt módon előterjesztett elnevezésnek, és adott esetben kiigazítási időszakot biztosíthat az előterjesztés időpontjától számítva […].

Ez az átmeneti nemzeti oltalom azon a napon szűnik meg, amikor meghozzák az ezen rendelet alapján történő bejegyzésről szóló határozatot. Amikor ezt a határozatot meghozzák, egy maximum ötéves időszak engedélyezhető a kiigazításra, azzal a feltétellel, hogy az érintett vállalkozások az illető elnevezéseket folyamatosan használva a 6. cikk (2) bekezdésében előírt kihirdetési időpont előtt legalább öt éven keresztül jogszerűen forgalmazták a szóban forgó termékeket.”

11.

A 13. cikk pontosan meghatározza a bejegyzett elnevezések oltalmának tartalmát. E cikk vonatkozó rendelkezései a következők:

„(1)   A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat:

[…]

(3)   Az oltalom alatt álló elnevezések nem válhatnak szokásossá.

[…]”

12.

A 2000/13 irányelv többek között az élelmiszerek címkézésére vonatkozó tagállami jogszabályokat közelíti. Az irányelv (6) preambulumbekezdése rögzíti, hogy „az élelmiszerek címkézésére vonatkozó szabályoknak elsődlegesen a fogyasztó tájékoztatását és védelmét kell szolgálniuk”.

13.

A 2. cikk vonatkozó rendelkezései a következők:

„(1)   A címkézés és az alkalmazott módszerek:

[…].

(3)   Az (1) […] [bekezdésben] leírt tilalmakat és korlátozásokat kell alkalmazni az alábbiakra is:

14.

Az 5. cikk vonatkozó rendelkezései a következők:

„(1)   Egy élelmiszer árumegnevezése az a jelölés, amely az ezen élelmiszerre vonatkozó közösségi jogszabályokban szerepel.

15.

A 89/104 irányelv közelítette először egymáshoz a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályokat.

16.

A 3. cikk (1) bekezdésének vonatkozó rendelkezései a következőképpen szólnak:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés:

[…]

[…]”.

17.

A 15. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok – a 3. cikk (1) bekezdésének c) albekezdésétől eltérően – előírhatják, hogy a megjelölés vagy a jelzés együttes védjegyként, hitelesítési jegyként vagy tanúsító védjegyként oltalomban részesülhet akkor is, ha a forgalomban kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. Ebben az esetben a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a megjelölést gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja; a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.”

18.

Felino település Olaszország Emilia-Romagna tartományában fekszik. A Cavazzuti SpA, jelenleg Grandi Salumifici Italiani SpA (a továbbiakban: GSI), olyan szalámit gyárt, amelyet „Salame Felino” és/vagy „Salame tipo Felino” ( 9 ) elnevezéssel forgalmaz. A szalámit körülbelül 1970 óta Modenában állítja elő (amely szintén Emilia-Romagna tartományban található, Felinótól mintegy 50 km távolságra).

19.

2006. május 16-án Emilia-Romagna tartomány igazgatási bírságot rótt ki a GSI-re, mert az a „Salame tipo Felino” elnevezést úgy használta címkéjén, hogy az megtévesztő volt a fogyasztók számára. A tartomány azon az állásponton volt, hogy a GSI megsértette a 109/92 törvényerejű rendelet 2. cikkét, amely Olaszországban a 2000/13/EK irányelv 2. cikkét ültette át a nemzeti jogba.

20.

A bírság kiszabásának időpontjában a „Salame Felino” elnevezés bejegyzésére még sem OEM-ként, sem OFJ-ként nem került sor. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés rögzíti, hogy az Associazione per la Tutela del Salame Felino (egyesület a Salame Felino védelméért; a továbbiakban: APTSF), illetve az Associazione delle Industrie delle Carni (húsipari egyesület; a továbbiakban: ASSICA) javaslatának megfelelően a 2081/92/EGK rendelet alapján a „Salame Felino” OFJ-ként történő elismerésére irányuló kérelem benyújtására került sor. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozat előterjesztése idején ezen elismerésre irányuló kérelem alapján még nem került sor az elnevezés bejegyzésére.

21.

A GSI jogorvoslati kérelemmel fordult a Tribunale Civile di Modenához az igazgatási bírságot kiszabó határozat hatályon kívül helyezése iránt, arra hivatkozva, hogy a „Salame Felino” elnevezés szokásossá vált, és azt évek óta jóhiszeműen használják Felino településen kívül, többek között egy együttes védjegy vonatkozásában is. A Tribunale Civile felfüggesztette az eljárását, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

22.

A GSI, Emilia-Romagna tartomány, az APTSF, a görög és az olasz kormány írásbeli észrevételeket nyújtott be, majd a tárgyaláson szóbeli észrevételeket tett.

23.

A GSI-re kivetett bírság a 109/92 törvényerejű rendelet 2. cikkének megsértésével van összefüggésben. A nemzeti bíróság által elvégzendő értékelés így egyszerűen arra irányul, hogy a GSI vajon megtéveszti-e a fogyasztókat azáltal, hogy címkéin a „Salame tipo Felino” elnevezést használja. A Tribunale di Modena az értékelést befolyásoló több tényező hatásának tisztázását kéri a Bíróságtól.

24.

Az egyik ilyen tényező magának az elnevezésnek az értékelése. Az előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztett első kérdés arra irányul, hogy mikor és miért tekinthető egy elnevezés szokásossá váltnak. Az e kérdésre adandó válasz csupán a 2081/92 rendelet bejegyzésre vonatkozó szabályozásának vizsgálatát teszi szükségessé. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság előtt lévő eset összefüggésében a Bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy egy címkén szereplő elnevezés használatának nemzeti bíróság általi értékelésére milyen hatással lesz annak megállapítása, hogy valamely elnevezés szokásossá vált.

25.

Ez megköveteli a Bíróságtól annak egyértelmű tisztázását, hogy a 2081/92 rendelet és a 2000/13 irányelv milyen módon hat egymásra. Erre a második kérdésre adott válaszomban térek ki, majd azt vizsgálom, hogy egy társaság jóhiszeműsége és az elnevezés használatának időtartama milyen hatással lehet egy állítólagosan megtévesztő címke bíróság általi értékelésére.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével arra keres választ, hogy egy földrajzi elnevezést, amely tekintetében az OFJ-ként vagy OEM-ként történő bejegyezés iránti kérelemnek a továbbítása elutasításra került, vagy akadályba ütközött, szokásossá váltnak kell-e tekinteni legalábbis azon időszak folyamán, amelyben ezen elutasítás vagy akadály hatályos.

27.

Az elfogadhatósággal kapcsolatosan két különböző kifogás került előterjesztésre.

28.

Elsőként az APTSF és az olasz kormány vitatja a kérdés alapjául szolgáló tényállást. Az olasz kormány előadja, hogy a bejegyzési eljárás során nem került sor elutasításra, és az nem ütközött akadályba. Az APTSF előadja, hogy az elnevezés bejegyzése iránti kérelem csupán a formális közzétételre vár.

29.

Ezen előadások egyikét sem tudom elfogadni annak alátámasztásaként, hogy az első kérdés nem elfogadható.

30.

Az EK 234. cikk a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul. A ténybeli kérdések a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznak, a Bíróság feladata pedig az, hogy iránymutatást nyújtson a közösségi jog értelmezéséhez. A Bíróság ezért az előzetes döntéshozatal iránti eljárásban hozott ítéletének meghozatalánál a nemzeti bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben közölt tényállás alapulvételével dönt. ( 10 )

31.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a tényállás megvalósulásának idején a 2081/92/EGK rendelet alapján beadott kérelem elbírálása folyamatban volt, és a „Salame Felino” elnevezés még nem volt bejegyezve. Ennek tényleges vagy lehetséges indokai az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elemzésekor nem bírnak jelentőséggel.

32.

Másodszor, az olasz kormány és a Bizottság előadja, hogy az első kérdés azért elfogadhatatlan, mert azon a téves előfeltevésen alapszik, miszerint a rendelet korlátozhatja a 2000/13/EK irányelv 2. cikkének hatályát. Ráadásul a Bizottság álláspontja szerint a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez nem szükséges először arról állást foglalni, hogy valamely elnevezés a 2081/92 rendelet alapján lefolytatott bejegyzési eljárás során szokásosnak tekintendő-e. A Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti bíróságnak kizárólag a 2000/13 irányelvet átültető nemzeti szabályok alapján kellene eldöntenie az előtte lévő ügyet.

33.

Noha a Bizottság érvelése helytálló, lehetséges, hogy valamely elnevezés 2081/92 rendelet alapján történő bejegyzése (vagy szokásossá váltnak való minősítése) a 2000/13 irányelv 2. cikke hatályának korlátozása nélkül befolyásolhatja a bíróság arra vonatkozó döntését, hogy vajon egy ezen elnevezést használó címke a 2000/13 irányelv értelmében félrevezető-e. Az első kérdés eldöntése tehát olyan előzetes lépés, amely feltehetően szükséges a második kérdés megfelelő megválaszolásához.

34.

Ezért álláspontom szerint a Bíróságnak válaszolnia kell az első kérdésre.

35.

A 2081/92 rendelet által felállított rendszerben egy termék származására utaló elnevezés felvehető a közösségi szintű oltalom alatt álló elnevezések jegyzékébe. A Bizottság azt értékeli, hogy ezen elnevezés részesíthető-e oltalomban. A 3. cikk (1) bekezdése értelmében a Bizottság elutasíthatja az elnevezés bejegyzését, többek között azon az alapon, hogy az elnevezés szokásossá vált.

36.

Ugyanakkor, hacsak és mindaddig, amíg a Bizottság a kérelmet kifejezetten ezen az alapon nem utasítja el, nem állítható, hogy az elnevezés a rendelet értelmében szokásossá vált volna.

37.

Ugyancsak nem tekinthető valamely földrajzi elnevezés szokásossá váltnak mindaddig, amíg ezt meg nem állapítják róla. Sok esetben az ilyen elnevezés tisztán tájékoztató jellegű. Némely esetben pedig megilleti a rendelet szerinti védelem. Mindazonáltal a Bíróság előtt lévő ügyben semmi nem utal arra, hogy a földrajzi elnevezések élelmiszerek megjelöléseként történő szokásossá válása általános jelenség lenne.

38.

Következésképpen – és a GSI észrevételeivel ellentétben – a nemzeti bíróság, mindaddig, amíg az elnevezés bejegyzésére irányuló eljárás folyamatban van, nem feltételezheti azt, hogy az elnevezés ténylegesen szokásossá vált, amíg a Bizottság ezt nem állapítja meg.

39.

Ehhez hasonlatosan azt sem lehet előzetesen feltételezni, hogy a név nem vált szokásossá a rendelet értelmében. ( 11 )

40.

Jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a vitatott megnevezés GSI általi használata ténylegesen megtéveszti-e a fogyasztókat a 2000/13/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében. Amikor a kérdést előterjesztő bíróság erről a kérdésről a Bizottság – 2081/92 rendelet szerinti – végleges értékelésének hiányában dönt, figyelembe kell vennie az elnevezés azon jellemzőit, amelyeket a Bizottság is tekintetbe venne annak értékelése során, hogy az elnevezést megilleti-e az oltalom, avagy az a rendelet értelmében szokásossá vált. Ennek érdekében a kérdést előterjesztő bíróság figyelembe veheti a Bíróság rendelettel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát.

41.

A Bíróság a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő azon meghatározást tekinti kiindulási pontnak, miszerint egy élelmiszer elnevezése akkor válik szokásossá, amikor (bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol ezen élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba) az elnevezés ezen élelmiszer közismert elnevezésévé vált. ( 12 ) A Bíróság szerint az elnevezés szokásossá vált jellege különösen a következők vizsgálatával határozható meg: az azon tagállamban fennálló körülmények, ahonnan az elnevezés ered, illetve a fogyasztási területen fennálló körülmények, a többi tagállamban fennálló körülmények, és a vonatkozó nemzeti vagy közösségi jogszabályok. ( 13 )

42.

A fentiekre tekintettel azt javasolom, hogy a kérdéseket előterjesztő bíróság által feltett első kérdésre a Bíróság azt a választ adja, hogy egy elnevezést a 2081/92/EGK rendelet értelmében mindaddig nem lehet szokásossá váltnak tekinteni, amíg az elnevezés bejegyzése iránti kérelmet a Bizottság nem utasítja el azon indok alapján, hogy az elnevezés szokásossá vált.

43.

Második kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy egy élelmiszer földrajzi utalást tartalmazó olyan elnevezését, amely nem került OFJ-ként vagy OEM-ként bejegyzésre, jogszerűen használhatják-e azon termelők, akik azt jóhiszeműen és állandó jelleggel használták már jóval a 2081/92/EGK rendelet hatályba lépését megelőzően.

44.

Az APTSF azzal érvel, hogy a második kérdés elfogadhatatlan, mivel ténybeli tévedésen alapul. A 30. pontban kifejtett okokból ezt az érvelést el kell utasítani.

45.

Az olasz kormány előadja, hogy a második kérdés azért elfogadhatatlan, mert sem a közösségi, sem a nemzeti jog nincs tekintettel a jóhiszeműségre a címkézés értékelése során. Ez az észrevétel érdemi jellegű. Ezért a második kérdés érdemi részének értékelése során fogom vizsgálni.

46.

A 2000/13 irányelv, illetve a 2081/92 rendelet különböző szinteken fejti ki hatását, és a közösségi jogalkotó szándéka szerint e jogszabályok eltérő célok elérésére is irányulnak.

47.

A 2000/13 irányelv az élelmiszerek címkézésére vonatkozó tagállami jogszabályokat közelíti, ily módon járulva hozzá a belső piac akadálytalan működéséhez. A címkézésre vonatkozó szabályok esetében az elsődleges szempont – miként az a (6) preambulumbekezdésben is szerepel – a fogyasztó védelmének és tájékoztatásának szükségessége. Amint azt az olasz kormány helyesen észrevételezi, ennek biztosítása érdekében a 2000/13 irányelv azért kötelezi a termelőket a megfelelő tájékoztatás címkén történő elhelyezésére, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében tudjanak választani. Ez magában foglalja a termék pontos jellegére és jellemzőire – így a származásra vagy eredetre – vonatkozó tájékoztatás megadását.

48.

Ezzel szemben a rendelet célja összetettebb. Abból az előfeltevésből indul ki, hogy a bizonyos jellemzőkkel rendelkező termékek támogatása jelentős előnyökkel járna a vidék gazdaságában azáltal, hogy növelné a gazdálkodók jövedelmét, ( 14 ) és hogy a meghatározott termékekre irányuló igény növekvő keresletet támaszt az azonosítható földrajzi eredetű mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek iránt. ( 15 ) A rendelet támogatja a világos és tömör tájékoztatás előírását a termék eredetéről a lehető legjobb fogyasztói döntés meghozatalának elősegítése érdekében, ( 16 ) és különös rendelkezések elfogadását a meghatározott földrajzi területről származó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozóan. ( 17 ) Ennek érdekében a rendelet egy közösségi szabályozási keretet hoz létre abból a célból, hogy egységes védelmet biztosítson a bejegyzett eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek, ily módon biztosítva tisztességes versenyt a termelők között, és erősítve a fogyasztókban az érintett termékek eredetiségéről való meggyőződést. ( 18 ) Miközben tehát a földrajzi megjelölések védelme kétségtelenül hatással van a fogyasztók választására, a rendelet céljai a puszta fogyasztóvédelemnél szélesebb körűek.

49.

A különböző célok és érvényesülési területek ellenére előfordulhat, hogy a földrajzi elnevezések mezőgazdasági termékek címkéin történő használata a rendeletnek és a 2000/13 irányelvnek is a hatálya alá tartozik. Ez három különböző helyzetben lehetséges: elsőként, amikor az élelmiszer címkéjén használt elnevezést a Bizottság értékelte, és a rendelet alapján bejegyezte; másodszor, amikor az értékelésre ugyan sor került, de a Bizottság úgy vélte, hogy az elnevezés szokásossá vált; harmadszor, amikor a rendelet szerinti értékelés még nem zárult le. Jelen előterjesztés csak a harmadik esetre vonatkozik. Azonban a teljesség kedvéért először röviden a két másik helyzetre térek ki.

50.

Ha a Bizottság az elnevezést értékelte, és a rendelet által létrehozott jegyzékbe bejegyezte, az elnevezés használata korlátozható.

51.

Amennyiben egy ilyen elnevezést a használatára vonatkozó feltételek teljesülése nélkül vagy a rendelet 13. cikkének (1) bekezdésével ellentétes módon használnak, ez a használat a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében valószínűleg „alkalmas lehet arra, hogy a vásárlót megtévessze, különösen az élelmiszer jellemzői és különösen annak […] származása vagy eredete […] tekintetében”.

52.

Amint azt a Bizottság az elfogadhatóságra vonatkozó beadványában helyesen kifejti, amennyiben egy elnevezést a rendelet alapján értékelnek, és azt szokásossá váltnak minősítik, a nemzeti bíróságot ez nem gátolja annak értékelésében, hogy egy élelmiszer címkéjén szereplő elnevezés használata a 2000/13 irányelvben meghatározott általános szabályok értelmében félrevezető-e.

53.

A GSI előadja, hogy amennyiben egy elnevezést szokásossá váltnak minősítenek, úgy az nem jogosult a rendelet rendszerén alapuló oltalomra. Ez helytálló, viszont nem értek egyet a GSI által levonni kívánt azon következtetéssel, miszerint egy címkén szereplő ilyen elnevezés használatát a 2000/13 irányelv értelmében nem lehet félrevezetőnek tekinteni.

54.

Éppen ellenkezőleg: egyértelműnek tűnik, hogy vannak olyan körülmények, amelyek esetén egy termék címkéjén szereplő szokásossá vált elnevezés használata ténylegesen megtéveszti a fogyasztót (gondoljunk például olyan, címkéjén szokásossá vált elnevezést feltüntető élelmiszerre, amely egyáltalán nem hordozza azokat a jellemzőket, amelyek a fogyasztó elképzelésében e névvel rendszerint összekapcsolódnak).

55.

Következésképpen, ha egy elnevezésről megállapítást nyert, hogy az szokásossá vált, a nemzeti bíróság ettől még értékelheti, hogy egy meghatározott élelmiszeren található címke a 2000/13 irányelv 2. cikkének értelmében félrevezető-e.

56.

E tekintetben a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt, hogy a Bizottság azon megállapítása, miszerint az elnevezés szokásossá vált, az adott elnevezés jellemzőinek értékelésén alapul. Ebből következően e jellemzők, valamint a Bizottság azon későbbi megállapítása, miszerint az elnevezés szokásossá vált, olyan lényeges tényezők, amelyeket a nemzeti bíróságnak tekintetbe kell vennie annak értékelése során, hogy az élelmiszerek címkéin szereplő elnevezések használata félrevezeti-e a fogyasztót vagy sem. ( 19 )

57.

Amint azt már az első kérdésre adott válaszomban is jeleztem, a Bizottság által még nem értékelt elnevezés a 2081/92 rendelet értelmében nem tekinthető szokásossá váltnak.

58.

Másrészről, amíg a Bizottság nem hozza meg döntését, addig a Bizottságnak döntés céljára továbbított elnevezés a rendelet értelmében nem élvez oltalmat, hacsak a tagállam nem él az 5. cikk (5) bekezdése által megengedett átmeneti oltalom lehetőségével.

59.

Ilyen átmeneti oltalom hiányában a nemzeti bíróságnak csupán azt szükséges értékelnie, hogy az elnevezés címkén történő használata megtévesztő-e a 2000/13 rendelet 2. cikkét átültető nemzeti jogszabályi rendelkezések alapján.

60.

Ezek a rendelkezések azonban nem használhatók fel a be nem jegyzett földrajzi elnevezések párhuzamos védelmi rendszere felállításának alapjaként. A jelen ügy összefüggésében előfordulhat ugyan, hogy a nemzeti bíróságok úgy vélik, hogy a „Salame Felino” elnevezés teljesíti a rendeletben meghatározott bejegyzési feltételeket, ( 20 ) e bíróságok azonban kizárólag a 2000/13 irányelv 2. cikkét átültető rendelkezések alapján értékelhetik annak használatát.

61.

Ily módon a nemzeti bíróság által megválaszolandó kérdés egyszerűen az, hogy a GSI által gyártott szalámin használt címke megtévesztő-e a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő olasz fogyasztó számára. ( 21 )

62.

E kérdés eldöntése során a nemzeti bíróságnak azt a kérdést kell feltennie, hogy a fogyasztót megtéveszthetik-e a termék származása tekintetében. Így e bíróságnak maga a termék és az elnevezéssel megjelölt földrajzi terület közötti kapcsolatot kell vizsgálnia. A 2000/13 irányelv 2. cikke alapján a származásra utaló vagy azt megjelölő elnevezést használó címke első ránézésre talán akkor mondható megtévesztőnek, ha a terméket teljes egészében máshol állítják elő, és a gyártási folyamat egyetlen pontján sincs semmilyen kapcsolata a megjelölt földrajzi területtel.

63.

A nemzeti bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a fogyasztót nem tévesztik-e meg a termék más jellemzői tekintetében. Ennek során a bíróságnak azt kell értékelnie, hogy a címkén szereplő elnevezés kötődik-e kifejezetten egy régióhoz, avagy az a különleges jellemzőkkel rendelkező termék megjelölésére használt általános elnevezéssé vált. ( 22 ) Ezen értékelés során a nemzeti bíróságnak figyelembe kellene vennie azon észrevételeket és beadványokat, amelyeket a rendelet szerinti védelem iránti kérelmekben, illetve az ilyen kérelmekkel szembeni felszólalásokban intéznek a Bizottsághoz.

64.

Ami a címke szövegét illeti, a „típusú” szó használata annak a bizonyítéka lehet, hogy az elnevezés a termék jellemzőire utal, nem pedig az eredetére. Ugyanakkor a Bizottság helyesen mutat rá arra, hogy e szó használata nem garantálja azt, hogy a címke nem megtévesztő.

65.

A nemzeti bíróságnak a csomagolás megjelenését is figyelembe kell vennie, különös tekintettel a földrajzi elnevezés és a gyártási hely leírásának elhelyezésére és méretére. ( 23 ) A 2000/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 8. pontja rögzíti, hogy az irányelvben foglalt kivételektől eltekintve kötelező az élelmiszerek címkéjén megjelölni a származás vagy eredet helyének adatait abban az esetben, ha az ilyen adatok meg nem adása jelentős mértékben félrevezethetné a fogyasztót az élelmiszer valódi származása vagy eredete tekintetében. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a címkének – még ha a földrajzi elnevezés célja az élelmiszer jellemzőinek hirdetése is – „a teljes valóságot kell tükröznie” annak érdekében, hogy ne téveszthesse meg a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztót.

66.

A 2000/13 irányelv nem tesz említést sem a jóhiszeműségről, sem a használat időtartamáról. Így különösen nem rögzíti, hogy egy elnevezés jóhiszemű és hosszú időn át, állandó jelleggel történő használatára eredményesen lehetne hivatkozni a megtévesztő címkézés állításával szemben.

67.

A 2000/13 irányelv 2. cikkét átültető nemzeti jogszabályok állítólagos megsértését a nemzeti bíróságnak azon benyomás alapján kell értékelnie, amelyet egy élelmiszer címkéjén szereplő elnevezés használata a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztóban kelt.

68.

Számomra logikai okokból úgy tűnik, hogy amennyiben egy bizonyos tényező megváltoztathatja a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztó elvárásait (amint azt Olaszország jelezte), indokolt, hogy e tényezőt a nemzeti bíróság figyelembe vegye annak értékelése során, hogy egy élelmiszer címkéje megtéveszti-e a fogyasztókat.

69.

Az elnevezés használatának időtartama olyan objektív tényező, amely befolyásolhatja az ésszerű fogyasztó elvárásait. Ezzel szemben nem világos számomra, hogy a gyártó vagy kereskedő (szubjektív) jóhiszeműsége miként befolyásolhatja a fogyasztóban a címkén szereplő földrajzi elnevezés használata révén keltett (objektív) benyomást.

70.

Ennek megfelelően azt javasolom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésére adott válaszban a Bíróság mondja ki, hogy egy élelmiszer olyan földrajzi utalást tartalmazó elnevezése, amely nem került OFJ-ként vagy OEM-ként bejegyzésre, jogszerűen használható, feltéve, hogy az elnevezés használatára úgy kerül sor, hogy az nem tévesztheti meg a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót. Annak mérlegelése céljából, hogy ez a helyzet áll-e fenn, a nemzeti bíróságok figyelembe vehetik az elnevezés használatának időtartamát. Ezzel szemben a gyártó jóhiszeműsége (vagy annak hiánya) irreleváns.

71.

Az olasz kormány kifejti, hogy a harmadik kérdés elfogadhatatlan, mert a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy nem együttes védjegyekre vonatkozik. Emilia-Romagna tartomány nem jogosultja a védjegynek, és azt sem állítja, hogy a GSI e védjegyet megsértette volna. Továbbá az olasz kormány a tárgyaláson felvetette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság csak azt vette tekintetbe, hogy a GSI címkézése megtévesztheti-e a fogyasztót, és a nemzeti bíróság előtti ügy folyamán az APTSF alapeljárásban történő beavatkozása ellenére sem hivatkoztak valamely együttes védjegy megsértésére.

72.

A Bíróság megtagadhatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolását, amennyiben az nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával. ( 24 ) Az előterjesztett harmadik kérdés arra irányul, hogy a 89/104 irányelv másik jogalapként szolgálhat-e a GSI „Salame Felino” elnevezés használatától történő eltiltására. Az alapeljárásban vitatott igazgatási bírság azonban kizárólag a 2000/13 irányelv 2. cikkét átültető nemzeti rendelkezések állítólagos megsértésen alapult.

73.

Jóllehet az igazgatási bírságot kiszabó végzés megjegyezte, hogy a „Salame Felino” bejegyzett védjegy, e megjegyzésre azon megállapítás keretében került sor, miszerint a „Salame Felino” elnevezés GSI általi használata megtéveszti a fogyasztókat. Ehhez hasonlóan a GSI is utalt a „Salame Felino” elnevezés Felino településen kívüli kereskedők általi, jóhiszemű, együttes védjeggyel kapcsolatos használatára azon érvélésének részeként, miszerint az elnevezés címkén történő használata nem téveszti meg a fogyasztókat.

74.

A tény, hogy egyik fél sem állította, hogy az együttes védjegy megsértésére került volna sor, ( 25 ) azt jelzi, hogy a kérdés, hogy az együttes védjegy jogosultja megtámadhatja-e az együttes védjegyben találhatóhoz hasonló elnevezés jóhiszemű használatát, nem releváns a nemzeti bíróság előtti fő kérdés, nevezetesen azon körülmények szempontjából, amelyek fennállása esetén egy társaság a termékei címkéin lévő elnevezés használata révén valószínűleg félrevezeti a fogyasztókat.

75.

A harmadik kérdés ezért elfogadhatatlan.

76.

Ezért azt javasolom, hogy a Bíróság a Tribunale Civile di Modena előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésére a következőképpen válaszoljon: