1.

2007. július 6-i, a Bírósághoz érkezett végzésében a Corte d’appello di Torino (torinói fellebbviteli bíróság, Olaszország) több kérdést terjesztett elő az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatalra, egyfelől a 2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96/EK bizottsági rendelet mellékletének kiegészítéséről szóló, 1347/2001/EK tanácsi rendeletnek ( 2 ) (a továbbiakban: 1347/2001 rendelet), valamint magának a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2081/92/EGK tanácsi rendeletnek ( 3 ) (a továbbiakban: 2081/92 rendelet) az érvényességét illetően, másfelől pedig az 1347/2001 rendelet értelmezésével kapcsolatban.

2.

Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy – figyelemmel a 2081/92 rendeletben meghatározott alakszerű követelményekre és lényeges feltételekre – az 1347/2001 rendelet alapján érvényesen jegyezték-e be oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (a továbbiakban: OFJ), a „Bayerisches Bier” elnevezést, és amennyiben igen, milyen mértékben érinti az OFJ azon korábbi, sörre vonatkozó védjegyek érvényességét, illetve használhatóságát, amelyekben a „Bavaria” elnevezés szerepel.

3.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az egyrészről a Bayerischer Brauerbund eV (a továbbiakban: Bayerischer Brauerbund), másrészről a Bavaria NV és a Bavaria Italia Srl (a továbbiakban: Bavaria, illetve Bavaria Italia) közötti eljárásban merültek fel, amely a Bavaria szót tartalmazó nemzetközi védjegyek utóbbiak általi használatára vonatkozott.

4.

A közösségi bíróságok előtt kapcsolódó eljárások indultak, nevezetesen az Elsőfokú Bíróság előtt 2007. december 6-án a T-178/06. sz., Bavaria kontra Tanács, a Bíróság előtt pedig a C-120/08. sz. Bayerischer Brauerbund ügyben. , illetve – a jelen ügyben hozott határozat meghozataláig – mindkét eljárást felfüggesztették.

5.

A 2081/92 rendelet célja, hogy közösségi szabályrendszert alakítson ki bizonyos mezőgazdasági termékek és élelmiszerek bejegyzett földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmát illetően, amennyiben a termék vagy élelmiszer jellemzői és annak földrajzi eredete között kapcsolat áll fenn. A rendelet létrehozza a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések közösségi szintű bejegyzésének rendszerét, amely oltalmat nyújt ezek számára valamennyi tagállamban.

6.

A 2081/92 rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„(1)   Ez a rendelet állapítja meg a Szerződés II. mellékletében említett, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek, valamint az ezen rendelet I. mellékletében említett élelmiszerek és az ezen rendelet II. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmára vonatkozó szabályokat.

[…]

(2)   Ezt a rendeletet az egyéb különös közösségi rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.”

7.

A rendeletnek „Az 1. cikk (1) bekezdésében említett élelmiszerek” címet viselő I. melléklete a sört az első francia bekezdésében említi.

8.

A 2081/92 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

9.

A 3. cikk (1) bekezdése szerint:

„(1)   Nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket.

E rendelet alkalmazásában »szokásossá vált elnevezés« a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely – bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba – a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált.

Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált-e vagy nem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen:

Amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított eljárást követően a bejegyzés iránti kérelmet azért utasítják el, mert az elnevezés szokásossá vált, a Bizottság az erre vonatkozó határozatot közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.”

10.

A 2081/92 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerint:

„(1)   A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat:

[…]”

11.

A 2081/92 rendelet 14. cikke a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalma és a védjegyek közötti viszonyra vonatkozik. A 14. cikk (2) bekezdése (annak eredeti szövege) és (3) bekezdése szerint:

„(2)   A közösségi jog megfelelő figyelembevétele mellett a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozó azon védjegy használata, amelyet az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyeztek be, tovább folytatódhat az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése ellenére, amennyiben a védjegy érvénytelenségének vagy jogvesztésének megállapítása a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályai közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv[ ( 4 )] 3. cikkének (1) bekezdése c) és g) pontja, illetve 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem indokolt.

(3)   Az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés nem jegyezhető be, ha – figyelembe véve a védjegy hírnevét és elismertségét [helyesen: jó hírnevét és közismertségét], valamint használatának eddigi időtartamát – a bejegyzés a termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére alkalmas.”

12.

A 692/2003/EK tanácsi rendelet ( 5 )2003. április 24-i hatállyal módosította a 2081/92 rendelet 14. cikkét.

13.

A 692/2003 rendelet (11) preambulumbekezdése ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti:

„A [szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás] 24. cikkének (5) bekezdését nemcsak a bejegyzett vagy a bejegyzési kérelem tárgyát képező védjegyekre kell alkalmazni, hanem azokra is, amelyekre egy adott időpontot – nevezetesen a megnevezés oltalmának megszerzését – megelőzően használat révén szereztek jogot a származási országban. A 2081/92/EGK rendelet 14. cikkének (2) bekezdését ezért módosítani kell: a jelenleg meghatározott hivatkozási időpontot a származási országban az oltalom elnyerésének időpontjára vagy a földrajzi jelzés vagy eredetmegjelölés bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontjára kell változtatni, attól függően, hogy a megnevezés az említett rendelet 17. vagy 5. cikkének hatálya alá tartozik; valamint az említett rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében a hivatkozási időpont az első közzététel időpontja helyett a kérelem benyújtásának időpontja.”

14.

A 2081/92 rendelet – 692/2003 rendelettel módosított – 14. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„(2)   A közösségi jog megfelelő figyelembevétele mellett, a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozó azon védjegy használata, amelyet a származási országban az oltalom megadásának időpontját vagy az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelem Bizottságnak való benyújtásának időpontját megelőzően a Közösség területén belül jóhiszeműen jegyeztek be vagy honosodott meg a használat révén, amennyiben erre a vonatkozó jogszabályok lehetőséget adnak, tovább folytatódhat az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés bejegyzése ellenére, amennyiben a védjegy érvénytelenségének vagy jogvesztésének megállapítása [helyesen: törlése és megszűnésének megállapítása] a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv és/vagy a közösségi védjegyről szóló, 40/94/EK tanácsi rendelet értelmében nem indokolt.”

15.

A 2081/92 rendelet 5–7. cikkében meghatározott rendes eljárás alóli kivételként a rendelet 17. cikke egy egyszerűsített eljárást állapít meg az OFJ vagy az oltalom alatt álló eredetmegjelölés bejegyzése tekintetében, amelyet abban az esetben kell alkalmazni, ha a bejegyeztetni kívánt elnevezés a rendelet hatályba lépésének időpontjában már létezik. A 17. cikk a következőket mondja ki:

„(1)   A rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések közül, illetve azokban a tagállamokban, ahol nem létezik oltalmi rendszer, a használat alapján elismert elnevezések közül melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni.

(2)   A 15. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Bizottság bejegyzi az (1) bekezdésben említett azon elnevezéseket, amelyek megfelelnek a 2. és a 4. cikknek. A 7. cikk nem alkalmazható. Szokásos elnevezések azonban nem vehetők fel a nyilvántartásba.

(3)   A tagállamok mindaddig fenntarthatják az (1) bekezdésnek megfelelően közölt elnevezések nemzeti oltalmát, amíg a bejegyzés tárgyában nem születik határozat.”

16.

A 692/2003 rendelet 2003. április 24-i hatállyal megszüntette a 2081/92 rendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárást.

17.

Az 1347/2001 rendelet célja az volt, hogy a Németország által bejelentett „Bayerisches Bier” elnevezést a 2081/92 rendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárásban OFJ-ként bejegyezze, és 2001. július 5-i hatállyal kiegészítse azzal az 1107/96/EK bizottsági rendelet mellékletét. ( 6 )

18.

Az 1347/2001 rendelet (3) és (4) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

19.

Az 1880-ban alapított Bayerischer Brauerbund olyan német egyesület, amelynek célja a bajor sörgyártók közös érdekeinek előmozdítása, különösen pedig a „Bayerisches Bier” OFJ védelme Németországban és külföldön, amely földrajzi jelzésnek az 1347/2001 rendelet alapján történt bejegyzése óta jogosultja is. 1968 óta jogosultja a „Bayrisch Bier” és a „Bayerisches Bier” nemzetközi együttes védjegyeknek.

20.

A Bavaria egy, a nemzetközi piacon működő holland sörgyár. Az eredetileg „Firma Gebroeders Swinkels” nevet viselő társaság hivatalos cégneve 1930 óta „Bavaria”. A Bavaria Italia a Bavaria cégcsoport tagja.

21.

A Bavaria és a Bavaria Italia több olyan, Olaszországban és máshol hatályos nemzetközi védjegy jogosultja és használója, amelyeknek más kifejezésekkel és ábrás elemekkel együtt a „Bavaria” kifejezés alkotja a magját.

22.

A Tribunale di Torino (torinói körzeti bíróság) előtt 2004. szeptember 27-én indított eljárással a Bayerischer Brauerbund – egyéb európai államokban, így különösen Németországban és Spanyolországban indított hasonló eljárásokat követően – azt kívánta elérni, hogy tiltsák el a Bavaria NV-t és a Bavaria Italiát a fent hivatkozott védjegyek olaszországi használatától, ezek törlése vagy megszűnésének előzetes megállapítása mellett. A Bayerischer Brauerbund álláspontja szerint e védjegyek a 2081/92 rendelet 13. és 14. cikke értelmében ütköznek a „Bayerisches Bier” oltalom alatt álló OFJ-vel, emellett ezek szokásossá vált, és – mivel holland sörökről van szó – a földrajzi eredet vonatkozásában megtévesztő földrajzi árujelzőt tartalmaznak, a „Bavaria” szót.

23.

A Tribunale di Torino 2006. november 30-án hozott ítéletében helyt adott a Bayerischer Brauerbund kérelmének, és megtiltotta a szóban forgó védjegyek Olaszországban való használatát, megállapítva azok megtévesztő jellegét és a „Bayerisches Bier” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel való ütközését.

24.

A Bavaria és a Bavaria Italia a határozatot több jogalapra hivatkozva megtámadta a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

25.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a jelen összefüggésben releváns jogalap a Tribunale di Torino azon álláspontjához kapcsolódik, mely szerint az az EK 234. cikk alapján nem terjeszthetett elő előzetes döntéshozatal iránt kérelmet az 1347/2001 rendelet érvényességét illetően, figyelemmel arra, hogy az EK 230. cikk alapján a Bavaria Italiának ezt az aktust annak közzétételétől számított két hónapon belül közvetlenül meg kellett volna támadnia.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatban előadja, hogy az előzetes döntéshozatalra történő utalás jelen körülmények közötti lehetőségére vonatkozó kétségek előterjesztése a Bíróság feladata.

27.

Emellett a kérdést előterjesztő bíróság részletesen utal a Bavaria és a Bavaria Italia több, az 1347/2001 rendelet érvényességének, illetve a „Bayerisches Bier” OFJ-ként való, e rendelet általi bejegyzésének megtámadására irányuló érvére, köztük az általános jogelvek megsértésére, illetve a 2081/92 rendelet által meghatározott alakszerű követelményeknek és lényeges feltételeknek való megfelelés hiányára, különösen a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja, a 14. cikk (3) bekezdése és a 17. cikk tekintetében.

28.

E körülmények között a Corte d’appello di Torino úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29.

A nyolc alkérdésre (vagy nyolc érvénytelenségi okra) osztott első kérdésével a Corte d’appello di Torino az 1347/2001 rendelet érvényességét kérdőjelezi meg, a közösségi jog általános elveinek vagy a 2081/92 rendeletben meghatározott alakszerű követelményeknek, illetve lényeges feltételeknek lehetséges megsértésére hivatkozva. A közösségi jog általános elveinek megsértését illető alkérdések a 2081/92 rendeletre mint az 1347/2001 rendelet jogalapjára vonatkoznak.

30.

A jelen eljárásban írásbeli észrevételeket terjesztett elő a Bavaria és a Bavaria Italia (közösen), a Bayerischer Brauerbund, a Bizottság, a Tanács, valamint a német, görög, olasz és holland kormány. Az említett felek képviselői megjelentek a 2008. szeptember 18-án tartott tárgyaláson, amelyen szóbeli észrevételeket tett továbbá a cseh kormány. Ez utóbbi kormány kijelentette, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés lényegét illetően osztja a Bizottság, a Tanács, Németország és Olaszország álláspontját, ugyanakkor emellett előadása az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés elfogadhatóságának kérdésére irányul.

31.

A Bayerischer Brauerbund, a Tanács, a cseh, a német, a görög és az olasz kormány fenntartja, hogy a kérdés elfogadhatatlan. Mivel a Bavariát és a Bavaria Italiát közvetlenül és személyében érinti az 1347/2001 rendelet, ahogy az annak (3) és (4) preambulumbekezdéséből is kitűnik, azonban nem terjesztettek elő keresetet az EK 230. cikk alapján e rendelet megsemmisítése iránt, nem kifogásolhatják a nemzeti bíróság előtti eljárásban, hogy az jogellenes. A Tanács szerint a rendelet által elvégzett bejegyzésből egyértelműen következik, hogy az a „Bavaria” védjegy használatát érintheti. A Bavaria tehát egyértelműen felmérhette e bejegyzés következményeit.

32.

A Bavaria és a Bavaria Italia, a Bizottság és a holland kormány szerint ugyanakkor az első kérdés elfogadható. E beavatkozók azt állítják, hogy a Bavaria és a Bavaria Italia jogos kételyeket táplálhatott abban a tekintetben, hogy közvetlenül és személyében érintik-e őket az 1347/2001 rendelet rendelkezései, mivel a szóban forgó rendelet e társaságokkal szembeni hatása a már létező védjegyek és a később bejegyzett oltalom alatt álló földrajzi jelzések párhuzamos használatának szabályozását célzó 2081/92 rendelet 13. és 14. cikkének nemzeti bíróság általi alkalmazásából fakadt. A Bizottság ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szóban forgó bejegyzésből nem következik automatikusan, hogy a „Bavaria” védjegyet többé nem lehet használni.

33.

A fenti összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság, illetve több fél által is elsődlegesen felvetett probléma az, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés, amely az 1347/2001 rendelet, illetve az annak alapját alkotó 2081/92 rendelet bizonyos rendelkezéseinek érvényességét kérdőjelezi meg, elfogadhatatlan-e tekintettel arra, hogy a Bavaria és a Bavaria Italia nem indított keresetet az 1347/2001 rendelet megsemmisítése iránt az EK 230. cikk által megállapított határidőn belül az Elsőfokú Bíróság előtt, annak ellenére, hogy erre jogosultak lettek volna.

34.

Ahogy az a TWD Textilwerke Deggendorf ügyben kialakított ítélkezési gyakorlatból következik, az a természetes vagy jogi személy, aki az EK 230. cikk alapján arra közvetlenül jogosult lett volna, főszabály szerint előzetes döntéshozatalra utalás útján közvetve nem vitathatja egy közösségi intézmény aktusának érvényességét. ( 7 )

35.

A közösségi aktusok előzetes döntéshozatali eljárás útján történő megtámadásának korlátozása a jogbiztonság elvét veszi figyelembe, amikor megakadályozza, hogy a joghatásokkal bíró közösségi intézkedéseket időbeli határ nélkül meg lehessen kérdőjelezni. Ennek hiányában az, akit egy határozat hátrányosan érint, megkerülhetné a határozat alapját képező közösségi intézkedés végleges jellegét, még az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján a közvetlen kereset megindítására nyitva álló határidőt követően is. ( 8 )

36.

Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlatból világosan kitűnik, hogy valamely személy számára csak akkor kizárt egy közösségi aktus jogellenességének megállapítására irányuló kereset megindítása a nemzeti bíróság előtt, illetve az aktus érvénytelenségének közvetett kifogásolása az EK 234. cikk alapján indított eljárásban, ha az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset előterjesztésére való jogosultsága egyértelmű és minden kétséget kizáró. ( 9 )

37.

Ennek megfelelően, tekintettel arra, hogy a jelen ügy egy rendeletet érint, azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a Bavaria vagy a Bavaria Italia által az 1347/2001 rendelet ellen benyújtott kereset minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna-e, mivel e rendelkezések őket közvetlenül és személyükben érintik. ( 10 )

38.

Véleményem szerint ez a jelen ügyben nem állapítható meg.

39.

Ami, először is, a közvetlen érintettség követelményét illeti, ( 11 ) meg kell jegyezni, hogy az, hogy az 1347/2001 rendelet érinti-e, és ha igen, milyen mértékben az e rendelet által OFJ-ként bejegyzett „Bayerisches Bier” elnevezést használó társaságoktól eltérő társaságok és védjegyjogosultak jogi helyzetét, ténylegesen a bejegyzés által biztosított oltalom terjedelmén múlik. Vagyis az, hogy az olyan elnevezés, mint a „Bavaria” használóját érinti-e a „Bayerisches Bier” OFJ-ként való bejegyzése, lényegét tekintve azon múlik, hogy az érintett elnevezés használata ütközik-e a 2081/92 rendelet 13. cikke értelmében – illetve amennyiben a védjegyoltalom alatt álló névről van szó, a rendelet 14. cikke értelmében – az OFJ-vel.

40.

Az erre a kérdésre adandó válasz ugyanakkor nem következik minden további nélkül automatikusan az 1347/2001 rendeletből vagy a 2081/92 rendeletből, és ezt éppen a jelen ügy tárgya támasztja alá kiválóan.

41.

Ezzel összefüggésben a jelen eljárás feleinek egy része helyesen észrevételezte, hogy különösen a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését illetően a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy a rendelkezésben szereplő feltételek teljesültek-e, és hogy ennek következtében az olyan védjegyek, mint a „Bavaria” tovább használhatók-e. ( 12 )

42.

Végül legalábbis kétséges – ez is olyan kérdés, amely felmerült a jelen eljárásban –, hogy a Bavaria jogi helyzetét milyen mértékben érintheti közvetlenül maga a rendelet (3) és (4) preambulumbekezdése.

43.

A fentiek alapján megítélésem szerint nem mondható ki, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján a megsemmisítés iránt indítható eljárás szempontjából a Bavariát nyilvánvalóan közvetlenül érinti az 1347/2001 rendelet, összefüggésben a 2081/92 rendelettel.

44.

Másodszor, azon követelmény tekintetében, hogy a vitatott intézkedésnek személyében érintenie kell az azt megtámadó személyeket, vagyis a „Plaumann-teszt” szerint „sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán [kell] vonatkoz[nia] rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket”, ( 13 ) a jelen ügyet véleményem szerint meg kell különböztetni a jelen eljárás egyes felei által hivatkozott Codorníu-ügyben hozott ítélettől.

45.

Először is, szemben a Codorníu-ügyben hozott ítélettel, ahol nyilvánvaló volt, hogy a szóban forgó közösségi rendelkezés, amely fenntartotta a „crémant” kifejezés használatának jogát a franciaországi és luxemburgi termelők számára, megakadályozta a Codorníut abban, hogy használja a „Grand Cremant de Codorníu” ábrás védjegyét, ( 14 ) a jelen ügyben sokkal kevésbé nyilvánvaló, hogy milyen mértékben érinti a „Bayerisches Bier” OFJ a „Bavaria” védjegy használatát, és ennélfogva milyen mértékben különbözteti meg e védjegy jogosultját minden más kereskedőtől ezen ítélkezési gyakorlat értelmében.

46.

Emellett ami talán még fontosabb, bár igaz, hogy a „Bavaria” védjegyre – a „Høker Bajer” védjegy mellett – kifejezetten utal a vitatott rendelet (3) és (4) preambulumbekezdése, véleményem szerint figyelembe kell venni az utalás lényegét, vagyis azt a megállapítást, hogy a „Bavaria” védjegy használatát nem sérti a „Bayerisches Bier” oltalom alatt álló földrajzi jelzésként való bejegyzése.

47.

Mindebből következően véleményem szerint a Bavaria és a Bavaria Italia jogos kételyeket táplált a tekintetben, hogy közvetlenül és személyükben érinti-e őket az 1347/2001 rendelet, összefüggésben a 2081/92 rendelettel, illetve nem nyilvánvaló, hogy az általuk az EK 230. cikk alapján indított kereset elfogadható lett volna. ( 15 )

48.

Ezért úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elfogadható.

49.

E kérdésével az előterjesztő bíróság a 2081/92 rendelet jogszerűségét kérdőjelezi meg, tekintve hogy e rendelet a sörre is vonatkozik. Mivel a sör alkoholtartalmú ital, a rendeletben foglaltakkal ellentétben, nem tekinthető „élelmiszernek”, és ennek következtében ki kellene zárni a rendelet hatálya alól. A kérdést előterjesztő bíróság emellett azon tény alapján kérdőjelezi meg a 2081/92 rendelet jogszerűségét, hogy mivel a sör nem szerepel az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt „mezőgazdasági termékek” között, az EK 32. és EK 37. cikk nem képez megfelelő jogalapot a rendelet elfogadására.

50.

A holland kormány, a Bavaria és a Bavaria Italia osztja az első alkérdésben kifejtett kételyeket. A Bavaria és a Bavaria Italia azt állítja, hogy a sör „élelmiszerek” közé sorolása önkényes és helytelen, és hogy a sört ki kellene zárni a 2081/92 rendelet hatálya alól, ugyanúgy, ahogy az 1. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján a bort kizárták. Ehhez hozzáteszik, hogy a 2081/92 rendelet és az 1347/2001 rendelet hatálya alá a sör csak érintőlegesen tartozik. A Bavaria és a Bavaria Italia szerint az OFJ-k mint eredeti szellemi tulajdonhoz fűződő jogok jogi természete szükségessé tette, hogy a 2081/92 rendelet ne az EK 37. cikken alapuljon, hanem az EK 308. cikken és/vagy az EK 94. és EK 95. cikken.

51.

A Bayerischer Brauerbund, a Bizottság és a Tanács, valamint a német, görög és olasz kormány vitatja a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt értelmezést, és azt állítja, hogy az EK 37. cikk a megfelelő jogalap a 2081/92 rendelet elfogadására. Emellett és általánosabb jelleggel az olasz kormány nem fogadja el, hogy a 2081/92 rendelet jogszerűségét vitatni lehetne az 1347/2001 rendelet jogszerűségének vitatása céljából.

52.

A német kormány és a Tanács szerint a sör élelmiszernek tekintendő, az „élelmiszer” 178/2002 rendelet 2. cikkében található meghatározásának fényében. ( 16 ) A német kormány emellett fenntartja, az olasz kormányhoz hasonlóan, hogy a 2081/92 rendelet vázlatos értelmezése azt mutatja, hogy a bor és a szeszes italok rendelet hatálya alól történő kizárása más indokokon alapult, és nem szükséges minden alkoholtartalmú ital kizárása.

53.

A Bayerischer Brauerbund, a Bizottság és a Tanács, valamint a német és az olasz kormány előadja továbbá, hogy a 2081/92 rendelet elsődleges és legfőbb célja az, ami az EK 37. cikkben szerepel, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján ezt a rendelkezést kell jogalapként használni.

54.

Először is el kell vetni azt a véleményt, mely szerint a sör nem tekinthető „élelmiszernek”, és ezért mint olyan, nem szerepelhet a 2081/92 rendelet I. mellékletében. E véleménnyel szemben nem csak az a cseh kormány által a tárgyaláson hangsúlyozott, jelentős szerep hozható fel, amelyet a sör több tagállam gasztronómiájában és étkezési szokásaiban hagyományosan játszik. Emellett, ahogy a német kormány és a Tanács is észrevételezte, a sör megfelel az „élelmiszer” 178/2002 rendelet 2. cikkében található meghatározásának, mely szerint az élelmiszer „minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot vagy terméket jelent, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el”.

55.

Másodszor meg kell jegyezni, hogy abból a tényből, hogy a közösségi jogalkotó – ahogy az a 2081/92 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből is kitűnik – úgy döntött, hogy kizárja a szőlészeti-borászati termékeket és szeszes italokat e rendelet hatálya alól, nem következik, hogy nem volt hatásköre más alkoholtartalmú italok, különösen a sör bevonására a rendelet hatálya alá. Ahogy az a 2081/92 rendelet nyolcadik preambulumbekezdéséből is kitűnik, a borokat és a szeszes italokat azon az alapon nem szerepeltették a rendeletben, hogy azokra már magasabb szintű oltalomról rendelkező külön közösségi jogszabályok vonatkoznak.

56.

Ami harmadszor az EK 37. cikk jogalapként való alkalmazást illeti, annak ellenére, hogy a sör nem szerepel az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek között, az állandó ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy ez a cikk a megfelelő jogalap az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére vonatkozó minden olyan jogszabály esetében, amely hozzájárul az EK 33. cikkben szereplő közös agrárpolitika egy vagy több célkitűzésének eléréshez. ( 17 )

57.

Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha a közösségi jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az aktus kettős cél elérésére irányul vagy két összetevőt foglal magában, és ezek egyike elsődlegesnek vagy túlnyomórészt meghatározónak mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó cél, illetve összetevő megkövetel. ( 18 )

58.

A Bíróság egy, a jelen ügyhöz hasonló összefüggésben hasonlóképpen megállapította, hogy amennyiben egy jogalkotási intézkedés az EK 33. cikkben szereplő egy vagy több közös agrárpolitikai célkitűzés megvalósításához járul hozzá, azt akkor is az EK 37. cikk alapján kell elfogadni, ha amellett, hogy alapvetően a Szerződés I. mellékletében szereplő termékekre kell alkalmazni, más, az e mellékletben nem szereplő termékekre is vonatkozik. ( 19 )

59.

Ennek alapján tehát úgy tűnik, hogy a 2081/92 rendeletet érvényesen el lehetett fogadni az EK 37. cikk alapján, mivel nyilvánvaló, hogy alapvetően a Szerződés I. mellékletében szereplő termékekre vonatkozik, és csak korlátozott számú egyéb olyan termékre, mint a sör, amelyeket a melléklet nem tartalmaz. Ennélfogva az a tény, hogy a rendelet utal a sörre is, amely nem szerepel a Szerződés I. mellékletében, véleményem szerint önmagában nem kérdőjelezi meg az EK 37. cikk jogalapként való kiválasztását, különösen, mivel a sör olyan termék, amelynek termelése és kereskedelme nyilvánvalóan hozzájárul a közös agrárpolitika célkitűzéseinek eléréséhez.

60.

Ezért tehát úgy vélem, hogy a 2081/92 rendelet jogalapjának érvénytelenségére irányuló kifogás megalapozatlan.

61.

A második alkérdéssel a nemzeti bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke – amelynek alapján az 1347/2001 rendeletet elfogadták – érvénytelen-e, tekintettel arra, hogy az e cikk által bevezetett gyorsított bejegyzési eljárás nyilvánvalóan sérti az átláthatóság és a jogbiztonság elvét, amennyiben nem tartalmaz rendelkezést az érintett gazdasági szereplők kifogáshoz való jogosultságának tárgyában.

62.

A holland kormány, illetve a Bavaria és a Bavaria Italia szerint a második alkérdésben előterjesztett érvénytelenségi okok megalapozottak.

63.

A Bavaria és a Bavaria Italia rámutat a 2081/92 rendelet 17. cikke és 7. cikke közötti különbségre, melyek közül az utóbbi kifejezetten rendelkezik a kifogáshoz való jogosultságról a rendes bejegyzési eljárásban. A 692/2003 rendelet (13) preambulumbekezdésének szövege hallgatólagosan elismeri, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke érvénytelen. Emellett véleményük szerint a Kühne-ügyben hozott ítélet ( 20 ) nem alkalmazható a jelen ügyre, mivel abban az ügyben az érintett harmadik felek aktív szerepet játszhattak abban a nemzeti eljárásban, amelyben a német kormány javaslatot tett a bejegyzés iránti kérelem előterjesztésére.

64.

A Bayerischer Brauerbund, a Bizottság és a Tanács, valamint a német, görög és olasz kormány vitatja a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt értelmezést. Lényegében azt állítják, hogy noha a 2081/92 rendelet 17. cikke nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a 7. cikkhez hasonlóan az érintett gazdasági szereplők kifogáshoz való jogosultságára vonatkozna, az érintett harmadik felek a tagállamok hatóságai elé terjeszthetik kifogásaikat, amelyek pedig továbbíthatják azokat a rendelet 15. cikke alapján létrehozott szabályozó bizottságnak, ami ráadásul a jelen ügyben meg is történt. Hangsúlyozzák azt is, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke hatályon kívül helyezésének alapvető oka az volt, hogy azt eleve átmeneti rendelkezésnek tervezték, és joghatása kimerült.

65.

A Bizottság és a Tanács rámutat arra, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikkének jogszerűségét a Bíróság több alkalommal elismerte, és az e rendelkezésben szabályozott eljárás nem vezet arra, hogy a bejegyzés lényegi feltételeit ne vizsgálnák meg a kellő gondossággal – a jelen ügyből inkább ennek ellenkezője tűnik ki. A Bizottság és a Tanács emellett hozzáteszi, hogy a 692/2003 rendelet (13) preambulumbekezdése pusztán említést tesz az abból eredő nehézségről, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke nem rendelkezik a kifogás jogáról, ugyanakkor nem kérdőjelezi meg e rendelkezés jogszerűségét.

66.

A holland kormány, valamint a Bavaria és a Bavaria Italia álláspontjával ellentétben a Kühne-ügyben hozott ítéletből ( 21 ) levezethető, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikkében szabályozott egyszerűsített bejegyzési eljárást a Bíróság nem tartotta jogellenesnek azon az alapon, hogy – ellentétben a rendelet 7. cikke által szabályozott rendes eljárásbeli helyzetükkel – az nem teszi lehetővé az érdekelt harmadik felek számára, hogy kifogással éljenek egy javasolt bejegyzéssel szemben.

67.

Ebben az ügyben a Bíróság, bár utalt arra, hogy az egyszerűsített bejegyzési eljárás nem biztosít harmadik felek számára jogot arra, hogy kifogással éljenek egy javasolt bejegyzéssel szemben, azt állapította meg, hogy az eljárás megindítása jogszerű volt, annak ellenére, hogy harmadik felek nemzeti szinten kifogásolták a szóban forgó megjelölés bejegyzését. ( 22 ) Ezzel összefüggésben a Bíróság azt is megerősítette, hogy valóban nemzeti szinten kell figyelembe venni azon harmadik felek esetleges kifogásait, akik úgy vélik, hogy jogaikat sérti a bejegyzés vagy a bejegyzés iránti kérelem. ( 23 )

68.

E tekintetben, ahogy a német kormány is előadta, más tagállamokból származó érdekelt feleknek is volt lehetőségük kifogásokat terjeszteni az illetékes német hatóságok – vagy saját tagállamuk hatóságai – elé a szóban forgó, OFJ bejegyzése kapcsán, ezzel szemben az egyszerűsített eljárás alkalmazásának jogszerűsége, ahogy az a Kühne-ügyben hozott ítéletből levezethető, nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy a harmadik felek ténylegesen éljenek ezzel a lehetőséggel. ( 24 )

69.

Emellett a Bíróság rendelkezésére bocsátott információkból úgy tűnik, hogy a Bavaria az 1347/2001 rendelet elfogadásához vezető jogalkotási eljárásban ténylegesen abban a helyzetben volt, hogy álláspontját a holland hatóságok útján ismertetni tudta a Bizottsággal, illetve e tekintetben részletes észrevételeket is tehetett.

70.

Ami pedig az egyszerűsített eljárás 692/2003 rendelet általi megszüntetését, illetve a rendeletnek e megszüntetésre utaló (13) preambulumbekezdését illeti, egyetértek a Tanáccsal és a Bizottsággal abban, hogy a preambulumbekezdés nem jelenti annak a közösségi jogalkotó szervek általi „elismerését”, hogy az így megszüntetett egyszerűsített eljárás jogellenes volt. Először is, a preambulumbekezdés egyszerűen annak elismeréseként is értelmezhető, hogy az eljárás a jogbiztonság és az átláthatóság szempontjából aggályokat vet fel, ami kevesebb, mintha azt állítaná, hogy az eljárás ugyanezen okból jogellenes. Másodszor pedig az, hogy a másodlagos közösségi jog valamely olyan rendelkezése, mint a 2081/92 rendelet 17. cikke, ténylegesen jogszerű-e vagy nem, semmiképpen sem attól függ, hogy a rendelkezést módosító közösségi aktus preambulumában azt a közösségi jogalkotó esetlegesen jelzi.

71.

Ennek megfelelően a 2081/92 rendelet 17. cikkének érvénytelenségére vonatkozó jogalap megalapozatlan.

72.

E kérdésekkel, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, az előterjesztő bíróság először is azt kérdezi, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölés megfelelt-e a 2081/92 rendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárás alkalmazására vonatkozó feltételeknek, vagyis, hogy a bejegyzés iránti kérelem előterjesztésének időpontjában az érintett megjelölés „jogi oltalom alatt” állt-e, illetve „használat alapján elismert elnevezés” volt-e abban a tagállamban, amely a kérelmet benyújtotta. A kérdést előterjesztő bíróság másodszor azt kérdezi, hogy az 1347/2001 rendelet érvénytelen-e, tekintettel arra, hogy a „Bayerisches Bier” OFJ bejegyzésének előfeltételeit sem a német kormány, sem a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően, a megjelölés bejegyzése iránti kérelmet pedig nem nyújtották be időben.

73.

A holland kormány, valamint a Bavaria és a Bavaria Italia azt állítja, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikkében foglalt egyik feltétel sem teljesült, az 1347/2001 rendelet pedig a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett okokból érvénytelen.

74.

Ami azt a feltételt illeti, hogy az elnevezésnek „jogi oltalom alatt” kell állnia, a Bavaria és a Bavaria Italia rámutat, hogy a bejegyzés iránti kérelem benyújtásának időpontjában Németországban nem létezett olyan rendszer, amely kifejezetten a földrajzi jelzések jogi oltalmát szolgálta volna. Ezzel kapcsolatban kijelentik, hogy sem a tisztességtelen versenyre vonatkozó szabályok, sem a Bayerischer Brauerbund nevében bejegyzett együttes védjegyek nem tekinthetők a 2081/92 rendelet 17. cikke szerinti jogi oltalmat jelentő tényezőknek – ugyanez igaz a földrajzi jelzések oltalmára vonatkozó kétoldalú nemzetközi megállapodásokra is, amelyeket Németország Franciaországgal (1960), Olaszországgal (1963), Görögországgal (1964), Svájccal (1967), valamint Spanyolországgal (1970) kötött. ( 25 )

75.

Azzal a feltétellel kapcsolatban, hogy az elnevezésnek „használat alapján elismert” elnevezésnek kell lennie, a Bavaria és a Bavaria Italia fenntartja, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölés soha nem jelölt semmilyen egyedi terméket, épp ellenkezőleg: az bármilyen Bajorországban gyártott sörre utal, bár e sörök jellegzetességei nagy változatosságot mutatnak.

76.

A Bavaria és a Bavaria Italia előadja továbbá, hogy a bejegyzés, illetve az abban foglalt lényegi észrevételek alátámasztása érdekében tett megállapítások alapján nyilvánvaló volt, hogy a bejegyzés iránti kérelem megalapozatlan, és hogy ennek következtében a német hatóságok, illetve a Bizottság által arra vonatkozóan végzett ellenőrzés, hogy a 2081/92 rendeletben foglalt feltételek teljesültek-e, nyilvánvalóan hibás volt. A Bavaria és a Bavaria Italia ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy az eredeti kérelem általában utalt mindenfajta Bajorországban előállított sörre, nem téve különbséget más sörökhöz képest, és az 1347/2001 rendeletben foglalt indokolás nem megfelelő.

77.

A Bavaria és a Bavaria Italia végül fenntartja, hogy a bejegyzés iránti kérelmet érintő, a 2081/92 rendelet 17. cikkében meghatározott határidő lejártát követően véghezvitt módosítások lényegiek voltak, ezért megalapozottan levonható, hogy a kérelmet nem nyújtották be időben.

78.

A Bizottság, a Tanács, valamint a német, görög és olasz kormány ezzel ellentétes álláspontot képviselve lényegében fenntartja, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikkében meghatározott feltételek a jelen ügyben teljesülnek, tekintettel a fent hivatkozott kétoldalú megállapodásokra és a német hatóságok által szolgáltatott okiratokra. A Tanács és az olasz kormány előadja, hogy mindenképpen a tagállamok hatáskörébe tartozik annak értékelése, hogy a megjelölés jogi oltalom alatt állt-e, illetve használat alapján elismert elnevezés volt-e. Másodszor, az OFJ bejegyzése előfeltételeinek vizsgálatára, illetve a bejegyzés iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejártára vonatkozó érvek megalapozatlanok, mivel a kérelmet kellő gondossággal vizsgálták meg, és a bejegyzési kérelmet időben nyújtották be. A Bizottság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a 2081/92 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott termékleírás lényegi elemei nem változtak meg.

79.

Ami a 2081/92 rendelet 17. cikkében meghatározott hat hónapos határidő betartásának kérdését illeti, amelyet elsőként kell vizsgálni, kiindulásként meg kell jegyezni, hogy egyik fél sem vitatja, hogy az eredeti bejegyzés iránti kérelmet a német kormány 1994. január 20-án nyújtotta be a Bizottsághoz, vagyis azelőtt, hogy a határidő lejárt volna.

80.

Ami az eredeti kérelemnek a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott későbbi módosításait, valamint a Bizottság és a német hatóságok közötti, a hat hónapos határidő lejártát követő információcserét illeti, ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a szintén egy a német kormány által benyújtott kérelemre vonatkozó Kühne-ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy „a 2081/92 rendelet 5. cikkével szemben, amely kifejezetten kimondja, hogy a rendes eljárásban a bejegyzés iránti kérelemhez csatolni kell a termékleírást, ugyanezen rendelet 17. cikke csak azt írja elő a tagállamok számára, hogy tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések közül, illetve azokban a tagállamokban, ahol nem létezik oltalmi rendszer, a használat alapján elismert elnevezések közül melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni”. Ebből a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy ilyen körülmények között a 2081/92 rendelet 17. cikkét „nem lehet úgy értelmezni, hogy az előírja a tagállamok számára, hogy a hat hónapos határidőn belül közöljék a termékleírás és az egyéb vonatkozó okiratok végleges változatát, miáltal az eredetileg benyújtott termékleírás minden módosítása a rendes eljárás alkalmazásához vezetne”. ( 26 )

81.

A Bíróság tehát ebben az ügyben azt állapította meg, hogy a szóban forgó módosításoknak ( 27 ) a hat hónapos határidő leteltét követő benyújtása nem tette jogellenessé az egyszerűsített eljárás alkalmazását. ( 28 )

82.

Ennek fényében, és tekintettel a tagállamoktól az eredeti kérelemnek a 2081/92 rendelet 17. cikkében meghatározott hat hónapos határidőn belül történő benyújtása vonatkozásában reálisan elvárható pontosság és teljesség szintjére, nem tűnik úgy, hogy a jelen ügyben a bejegyzés iránti kérelem német kormány által benyújtott módosításai, valamint az általa, különösen a kérelem által érintett sörök változataira vonatkozólag szolgáltatott kiegészítő okiratok és információk lényegesen megváltoztatták volna az eredeti kérelem tárgyát, és ezzel jogellenessé tették volna a bejegyzési eljárást.

83.

Ezzel kapcsolatban ki kell emelni különösen, hogy a termékleírás lényeges elemei, így a termék elnevezése és a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés, a termék leírása, valamint a földrajzi terület meghatározása a bejegyzési eljárás során nem változott.

84.

Mindezek alapján úgy vélem, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelmet nem lehet úgy tekinteni, hogy azt a 2081/92 rendelet 17. cikkében meghatározott hat hónapos határidőn túl nyújtották be.

85.

Annak értékelése érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott további, az alakszerű követelmények megsértésével kapcsolatos jogalapok megalapozottak-e, célszerű emlékeztetni a 2081/92 rendelet által a bejegyzési eljárás rendszerében kialakított, egyfelől az érintett tagállam, másfelől a Bizottság közötti hatáskör- és kötelezettségmegosztásra, amelyet a Bíróság a Kühne-ügyben hozott ítéletben is kiemelt. ( 29 )

86.

E rendszer szerint – mind a rendes, mind az egyszerűsített eljárás vonatkozásában – az érintett tagállamnak kell ellenőriznie, hogy a bejegyzés iránti kérelem a 2081/92 rendeletben foglalt feltételek alapján igazolható-e, és amennyiben úgy ítéli meg, hogy a rendeletben foglalt követelmények teljesülnek, továbbítania kell a kérelmet a Bizottságnak. A Bizottság ezt követően pusztán „egyszerű alakszerűségi vizsgálatot” végez annak ellenőrzése érdekében, hogy a követelmények teljesültek-e. ( 30 )

87.

A Bíróság a hatáskörmegosztás fenti rendszerét különösen annak a ténynek tulajdonította, hogy a bejegyzés több feltétel teljesülésének vizsgálatát feltételezi, ami pedig nagyrészt olyan, az érintett tagállamhoz kapcsolódó kérdések részletes ismeretét kívánja meg, amelyek ellenőrzésére a tagállami hatóságok képesek leginkább. ( 31 )

88.

Ebben az összefüggésben, arra vonatkozóan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság először arra utal, hogy a német kormány a kérelem benyújtása előtt valószínűleg elmulasztotta megfelelően megvizsgálni, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés bejegyzésének feltételei teljesültek-e, elegendő annyit megjegyezni, hogy a bejegyzés iránti kérelem jogszerűségéről a nemzeti bíróság feladata döntést hozni. ( 32 )

89.

Másodszor, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Bizottság a jelen ügyben megfelelően ellátta-e a 2081/92 rendeletben foglalt feltételek teljesülésének ellenőrzésére vonatkozó feladatát, meg kell állapítani, hogy az iratok alapján általánosságban semmi nem utal arra, hogy a Bizottság ne látta volna el az előírt alakszerűségi vizsgálatok elvégzésére irányuló kötelezettségét. Éppen ellenkezőleg, ahogy azt a Bizottság és a Tanács joggal hangsúlyozza, megállapítható, hogy a szóban forgó földrajzi jelzés bejegyzésére hosszas, hét éven át tartó eljárást követően, azon kérdés széles körű megvitatása és értékelése után került sor, hogy a bejegyzés különböző feltételei a jelen ügyben teljesültek-e. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell állapítani, hogy magából az 1347/2001 rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy kiegészítő adatokat igényeltek annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés megfelel a 2081/92 rendelet 2. és 4. cikkében foglaltaknak.

90.

Véleményem szerint tehát az az általános kritika, amely szerint nem vizsgálták meg kellően, hogy a bejegyzés megfelel e a 2081/92 rendelet 17. cikkében foglalt előfeltételeknek, nyilvánvalóan megalapozatlan.

91.

Végezetül az előterjesztő bíróság által felvetett azon kérdést illetően, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés „jogi oltalom alatt” állt-e, illetve „használat alapján elismert elnevezés” volt-e, ahogy azt a 2081/92 rendelet 17. cikke előírja, ismét meg kell jegyezni, hogy ezt az érintett tagállam illetékes hatóságainak kell értékelniük, a Bizottság pedig ennek alapján járhat el a jelzés bejegyzése érdekében, kivéve, ha az értékelés nyilvánvalóan hibás. ( 33 )

92.

Ezzel kapcsolatban a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bavaria és a Bavaria Italia által hivatkozott érvek, melyek szerint Németországban nem létezett kifejezetten a földrajzi jelzések jogi oltalmát szolgáló, vagy legalábbis hasonló hatású, illetve célú rendszer, véleményem szerint a 2081/92 rendelet 17. cikkének helytelen, vagy legalábbis túlzottan szűk értelmezésén alapulnak. Figyelemmel kell lenni ugyanis arra a tényre is, hogy amikor a 2081/92 rendelet által kialakított közösségi oltalmi rendszer hatályba lépett, több tagállamban, köztük Németországban sem létezett hasonló, a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmát szolgáló rendszer. ( 34 ) A „jogi oltalom alatt álló elnevezések” és a „használat alapján elismert elnevezések” fogalmát tehát nem lehet szűken értelmezni, mivel az értelmezésnek lehetővé kell tennie a különböző tagállamok számára, hogy eltérő jogi hagyományaik ellenére kérelmezhessék az egyszerűsített eljárás alapján a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzését.

93.

Mindezek alapján egyetértek a német kormánnyal abban, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés oltalmáról szóló, a bejegyzés iránti kérelemben hivatkozott öt kétoldalú megállapodás az egyszerűsített eljárásban benyújtott kérelem szempontjából önmagában elegendő volt az elnevezés jogi oltalmának megalapozására Németországban.

94.

Emellett mindenképpen úgy tűnik, hogy a Bizottság a fent említett megállapodások, valamint különböző, a „Bayerisches Bier” elnevezést tartalmazó sörcímkék, továbbá a német kormány által előterjesztett bizonyos kiadványok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elnevezés használat alapján elismert elnevezés, amely következtetés nézetem szerint megalapozott, vagy legalábbis semmiképpen sem tekinthető nyilvánvalóan tévesnek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a jogi oltalom és az elnevezés használata nem egymást kölcsönösen kizáró fogalmak, különösen mivel az elnevezés használata egyes rendszerekben kifejezett előfeltétele a jogi oltalomnak.

95.

Mindezek alapján tehát úgy tűnik, hogy a Bizottság helyesen feltételezhette, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés megfelelt azon feltételeknek, hogy jogi oltalom alatt álljon, illetve a használat alapján elismert legyen, vagyis az a 2081/92 rendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárásban bejegyezhető volt.

96.

Ebből következően meg kell állapítani, hogy a 2081/92 rendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárási kérelemre vonatkozó alakszerű követelményeinek való megfelelés esetleges hiányának tárgyában a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott jogalapok megalapozatlanok.

97.

Ezen alkérdésekkel – amelyeket együtt célszerű vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „Bayerisches Bier” OFJ-ként való bejegyzése érvénytelen lehet-e azon az alapon, hogy az valójában „szokásossá vált kifejezés”, és a Warsteiner-ügyben hozott ítéletben ( 35 ) megfogalmazottak értelmében nem mutat „közvetlen kapcsolatot” a termék egyedi minősége, hírneve és egyéb jellemzői, illetve földrajzi eredete (Bajorország) között, és ennek eredményeként nem felel meg a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában, 3. cikke (1) bekezdésében és 17. cikke (2) bekezdésében foglalt lényeges feltételeknek.

98.

A holland kormány, a Bavaria és a Bavaria Italia véleménye szerint az ezekben az alkérdésekben felvetett érvénytelenségi okok megalapozottak.

99.

A Bavaria és a Bavaria Italia elsőként előadja, hogy mivel Bajorország egy ország, az ugyanezen elnevezés OFJ-ként való bejegyzése az azt igazoló különleges tényező hiányában a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértését jelenti. Másodszor pedig nincs közvetlen kapcsolat a szóban forgó sör minősége, hírneve és egyéb jellemzői, valamint bajorországi földrajzi eredete között.

100.

A Bavaria és a Bavaria Italia emellett fenntartja, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölés szokásos jellege az alsó erjesztésű bajor gyártási módszer elterjedt alkalmazásából ered. Ezen állítás alátámasztásának egyik alapja, hogy a „Bavaria” kifejezést, illetve annak más nyelvekre fordított változatait világszerte elnevezések, védjegyek és cégnevek elemeként, valamint legalább három tagállamban (Dánia, Svédország és Finnország) a sör szinonimájaként használják.

101.

A Bayerischer Brauerbund, a Bizottság és a Tanács, valamint a német, görög és olasz kormány vitatja a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt értelmezést.

102.

Tekintettel különösen a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételekre, a Bizottság úgy véli először is, hogy az érintett tagállam feladata az e feltételeknek való megfelelés ellenőrzése, mivel a Bizottság és a Tanács által végzett vizsgálat kiegészítő jellegű, és a nyilvánvaló hiba hiányának megerősítésére korlátozódik.

103.

A Bayerischer Brauerbund, a Bizottság és a Tanács, valamint a német és olasz kormány mindenképpen fenntartja, hogy az 1347/2001 rendeletben a „Bayerisches Bier” elnevezés OFJ-ként való bejegyzését igazoló meghatározó tényező nem annyira a sör minősége vagy egyéb jellemzője, mint inkább hírneve volt. Emellett nyilvánvaló, hogy az „ország” kifejezés valamely tagállamra vagy harmadik országra utal, nem pedig egy régióra.

104.

Ami a kifejezés szokásos jellegét illeti, az említett beavatkozók osztják azt a nézetet, mely szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban semmi olyan nem található, ami érvénytelenítené az 1347/2001 rendelet preambulumbekezdéseiben szereplő indokolást. Az olasz kormány ehhez hozzáteszi, hogy olyan kérdésről van szó, amelyet csak a bejegyzési eljárásban lehet felvetni, valamint, hogy mindenesetre a Bavaria és a Bavaria Italia a bejegyzés iránti kérelem benyújtásának időpontjában elmulasztotta annak bizonyítását, hogy a megjelölés szokásossá vált. A Bayerischer Brauerbund azt állítja, hogy olyan ténykérdésről van szó, amelynek értékelése kívül esik a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel összefüggő hatáskörén. A német kormány ismét a fenti 74. pontban hivatkozott kétoldalú megállapodásokra utal annak bizonyítása céljából, hogy az elnevezés nem szokásos.

105.

Kiindulásként meg kell jegyezni, hogy bár az egyszerűsített eljárás szerinti bejegyzés előfeltétele, hogy az érintett elnevezés megfeleljen a 2081/92 rendeletben foglalt lényeges feltételeknek, ami a földrajzi jelzésnek a rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő fogalmából, illetve a szokásos vagy szokásossá vált elnevezések bejegyzésének a rendelet 3. cikke (1) bekezdésében és 17. cikke (2) bekezdésében foglalt tilalmából fakad, ( 36 ) és bár a Bizottság a bejegyzés előtt köteles ellenőrizni, hogy az elnevezés láthatólag megfelel-e ezeknek az előírásoknak, ( 37 ) az e kérdések lényegének bírósági vizsgálatára nyitva álló lehetőségek ennek ellenére bizonyos szempontból korlátozottak.

106.

E korlátozások egyfelől abból a fent megállapított tényből erednek, hogy a 2081/92 rendeletben foglalt lényeges feltételeknek való megfelelés vizsgálatának Bizottságra háruló feladata, az érintett tagállamok és a Bizottság közötti hatáskörmegosztás következtében már önmagában is korlátozott, amennyiben a vizsgálat olyan kérdések részletes ismeretét kívánja meg, amelyek ellenőrzésére a tagállami hatóságok képesek leginkább. ( 38 )

107.

Másfelől viszont, amennyiben valóban a Bizottság feladata a bejegyzés lényeges feltételeinek való megfelelés szükség szerinti értékelése, meg kell jegyezni, hogy olyan mértékben, amennyiben az ilyen értékelés nyilvánvalóan összetett, és a tények tekintetében finom megállapításokat igényelhet – ami különösen igaz, ha azt a kérdést kell eldönteni, hogy egy kifejezést szokásosan használnak-e a tagállamokban –, a Bizottságnak valóban biztosítani kell bizonyos mérlegelési jogkört. ( 39 )

108.

Mindezek alapján nem gondolom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a 2081/92 rendeletben foglalt lényeges feltételek kapcsán előadottak megalapoznák azt, hogy a „Bayerisches Bier” elnevezés 1347/2001 rendelet általi bejegyzését érvénytelennek kellene tekinteni.

109.

Ami a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak betartását illeti, e rendelkezés először azt írja elő, hogy közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia egyrészről a termék sajátos minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője, másrészről földrajzi származása között. ( 40 )

110.

E tekintetben, ahogy azt a Bizottság és a Tanács kifejtette, a „Bayerisches Bier” elnevezés OFJ-ként való bejegyzésére vonatkozó határozat a benyújtott termékleírásnak megfelelően elsődlegesen azon a hírnéven alapult, amely véleményük szerint a Bajorországból származó sörhöz általában kapcsolódik.

111.

A Bizottság láthatólag úgy vélte, hogy a Bajorországban előállított sörhöz a bejegyzés időpontjában kapcsolódó különleges hírnév a bajorországi sörfőzés hosszú hagyományán, illetve a gyártás bizonyos minőségének biztosítására már korán megtett intézkedéseken alapul, amit például az 1516-os német „Reinheitsgebot” is bizonyít. Véleményem szerint e következtetés jogszerűen levonható.

112.

Az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt is megjegyezte, hogy a piacon jelenleg nem létezik olyan, „Bayerisches Bier” elnevezésű termék, amely ilyen közvetlen kapcsolatot mutatna eredetével, csak különböző fajtájú sörök nagy választéka, amelyek közös vonása az az egyetlen körülmény, hogy Bajorországban található sörfőzdékben állították elő azokat, úgy tűnik, hogy az OFJ jellegének téves értelmezésén, illetve bizonyos mértékben az OFJ és a védjegy fogalmának összekeverésén alapul. Az OFJ bejegyzése szempontjából a döntő tényező nem az, hogy egy meghatározott fajtájú vagy márkájú sör minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője földrajzi származásának tulajdonítható-e, hanem az, hogy a „sör” ital és az érintett földrajzi származás között felállítható-e ilyen kapcsolat. Ehhez hasonlóan az OFJ célja nem valamely meghatározott termék vagy termelő megkülönböztetése, az ugyanis bármely termelő által minden olyan termék, jelen esetben bármely olyan típusú sör tekintetében használható, amely az érintett földrajzi területről származik és megfelel a vonatkozó termékleírásoknak.

113.

Másodszor, a földrajzi jelzés 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározása azt írja elő, hogy az ilyen jelzésnek „valamely régiónak, meghatározott helynek vagy – kivételes esetben – országnak” a nevét kell tartalmaznia.

114.

Bár a szóban forgó OFJ bejegyzése kivételes esetben lehetséges lenne akkor is, ha Bajorországot „országnak” tekintenék, úgy vélem azonban, hogy ezt a Bavaria, a Bavaria Italia és a holland kormány által támogatott álláspontot el kell vetni. Bajorország egy Land, vagyis a német szövetségi állam egy szövetségi entitása, ezért – mivel nyilvánvaló, hogy Németország egy országot képez – nem helytálló Bajorországot is a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmében vett „országnak” tekintetni. Bajorországot ezzel szemben e rendelkezés értelmében inkább „régiónak” kell tekinteni – olyan régiónak, amely egyesek szerint különösen erős kulturális identitással és különleges hagyományokkal bír, amely hagyományok között a sörnek is jelentős szerepe van.

115.

A kérdést előterjesztő bíróság által előadottakból tehát nem tűnik úgy, hogy a „Bayerisches Bier” elnevezés bejegyzése ne felelt volna meg a 2081/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek.

116.

Ami azt a kérdést illeti, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölés szokásossá vált kifejezésnek tekintendő-e a 2081/92 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (2) bekezdésének értelmében, ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely elnevezés szokásos jellegének értékelésénél „figyelembe kell venni az érintett termék gyártási helyét mind abban a tagállamban, mind azon kívül, amely megkapta a szóban forgó elnevezés oltalmát, e termék fogyasztását, és azt a módot, ahogyan a fogyasztók értelmezik ezen elnevezést az érintett tagállamban és azon kívül, az említett termékre vonatkozó különös nemzeti szabályozás létezését, valamint azt a módot, ahogyan az említett elnevezést a közösségi jogban használják”. ( 41 )

117.

Ami konkrétabban a kérdést előterjesztő bíróság által felhozott azon érvet illeti, mely szerint a szóban forgó megjelölést történetileg – a XIX. század óta – egy sajátos, alsó erjesztésen alapuló, Bajorországból eredő, azonban azóta szerte Európában elterjedt előállítási mód jelölésére használták, ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy még ha ez is a helyzet, mint ahogyan a termékeket eredetileg egy bizonyos régióhoz kapcsoló elnevezések is szokásossá válhatnak az idő során, a korábban szokásos elnevezések is használhatók ismét egy termék földrajzi eredetének jelzésére, amint az a Bizottság és a Tanács szerint a „Bayerisches Bier” elnevezéssel is történt 1940-et követően.

118.

Ezzel kapcsolatban továbbá, ahogy arra a Bizottság is rámutatott, illetve az 1347/2001 rendelet (5) preambulumbekezdéséből is kitűnik, a Bizottság minden tagállamot felhívott arra, hogy szolgáltasson információt a „Bayerisches Bier” elnevezés vagy annak részei használatát illetően, annak értékelése céljából, hogy figyelemmel a Közösség egészére, az szokásos jellegű kifejezésnek tekinthető-e.

119.

Noha igaz, hogy – amint azt a Bavaria és a Bavaria Italia is hangsúlyozta –, öt tagállam jelezte, hogy az elnevezés vagy fordításai esetlegesen szokásossá válhattak az adott tagállamokban, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az erre vonatkozó bizonyítékok értékelése alapján egyedül a „bajersk” és „bajer” kifejezések váltak szokásossá a sör megjelölésére Dániában.

120.

A Bizottság azon megállapítása, mely szerint egy tagállamban a „Bayerisches Bier” elnevezéshez kapcsolódó kifejezések szokásossá váltak, ami olyan bizonyítékok értékelésén alapul, amelyeket nem tekintek nyilvánvalóan hibásnak, önmagában nem zárja ki, hogy a megjelölés a 2081/92 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 17. cikkének (2) bekezdése alapján bejegyezhető legyen. ( 42 )

121.

Úgy tűnik tehát, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előadott tényezők alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölést a szokásos vagy szokásossá vált elnevezések bejegyzésének a rendelet 3. cikke (1) bekezdésében és 17. cikke (2) bekezdésében szereplő tilalma ellenére jegyezték be, vagy hogy a Bizottság túllépte mérlegelési hatáskörét annak értékelése során, hogy a bejegyzés ezen feltétele teljesült-e.

122.

Ebből következően a hatodik és hetedik alkérdésben szereplő érvénytelenségi okok megalapozatlanok.

123.

Ezen alkérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölés bejegyzését nem kellett volna-e a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésével összhangban elutasítani, mivel figyelembe véve a Bavaria védjegyek „jó hírnevét és közismertségét”, illetve használatuk időtartamát, a „Bayerisches Bier” megjelölés alkalmas volt a „termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére”.

124.

A holland kormány, illetve a Bavaria és a Bavaria Italia szerint a kérdésre igenlő választ kell adni.

125.

A Bavaria és a Bavaria Italia véleménye szerint ez a kérdés szorosan kapcsolódik a második kérdéshez, amely a „Bayerisches Bier” OFJ és a „Bavaria” védjegy párhuzamos használatára vonatkozik. Érvelésük szerint mivel az 1347/2001 rendelet (3) preambulumbekezdése nem fogadja el, hogy fennáll annak valószínűsége, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében megtévesztik a fogyasztókat, ennek valószínűségét el kell vetni a fenti kifejezések párhuzamos használatára vonatkozó elemzés összefüggésében is, következésképpen azok párhuzamos használatát lehetővé kell tenni.

126.

A Bayerischer Brauerbund, a Bizottság, a Tanács, valamint a német, a görög és az olasz kormány fenntartja, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében szereplő helyzet nem azonos a „Bayerisches Bier” és a „Bavaria” helyzetével.

127.

A Bizottság és a Tanács rámutat az intézmények részére a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése által biztosított széles körű mérlegelési jogkörre. A német kormánnyal együttesen hangsúlyozzák, hogy az eljárás során szolgáltatott adatok és tények alapján, illetve figyelemmel a „Bavaria” vagy hasonló kifejezést tartalmazó bejegyzett védjegyek számára, még ha nem is lehet kizárni, hogy ezek a védjegyek megkülönböztető jellegre tettek szert hosszas és intenzív használatuk folytán, a felhozott bizonyítékok nem elégségesek azon következtetés alátámasztására, hogy a fogyasztók a „Bavaria” címkével ellátott söröket inkább a Bavaria és Bavaria Italia társaságokkal hozták volna kapcsolatba, nem pedig Bajorország német Landdal. Annál is inkább ez a helyzet, mivel számos „Bajor” sör, illetve a Bavaria által előállított, vagy annak elnevezését viselő termék volt kapható a kereskedelemben abban az időben. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapították meg, hogy a „Bayerisches Bier” megjelölés bejegyzése valószínűleg nem vezet a fogyasztók megtévesztésére a termék tényleges származását illetően.

128.

A 2081/92 rendelet 14. cikke (3) bekezdése nyilvánvalóan a bejegyzés időpontjában már létező védjegy védelmére irányul, amennyiben megtiltja az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzését, ha az a termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére alkalmas. Értelmezésem szerint a rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a fogyasztó valamely OFJ-vel megjelölt terméket összetévesszen valamely védjeggyel megjelölt termékkel.

129.

Hogy ez a veszély fennáll-e, azt a közösségi jogalkotónak kell értékelnie, az idézett rendelkezés szerint „figyelembe véve a védjegy hírnevét és elismertségét [helyesen: jó hírnevét és közismertségét], valamint használatának eddigi időtartamát”.

130.

A jelen ügyben, amint az az 1347/2001 rendelet (3) preambulumbekezdéséből is nyilvánvalóan kitűnik, a Tanács és a Bizottság a „Bavaria” érvényes védjegyként való létezésének elismerése során a rendelkezésre álló tények és adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a „Bayerisches Bier” OFJ bejegyzése a „Bavaria” védjegy tekintetében nem alkalmas a termék valódi azonosságát illetően a fogyasztó megtévesztésére.

131.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a jelen eljárásban részt vevő felek – különösen a Bavaria és a Bavaria Italia, illetve a holland kormány – nem szolgáltattak ténylegesen bizonyítékot a tekintetben, hogy ez a megállapítás mennyiben ne lenne helytálló.

132.

Éppen ezért elegendő arra utalni, hogy nem vitatott a felek között, hogy a „Bavaria” elnevezés közismert és használat alapján elismert védjegy, amelyet hosszú ideje használnak, amint azt maga a Bavaria és a Bavaria Italia is hangsúlyozta. A Bizottság és a Tanács által előadottakból az is kitűnik, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülésének vizsgálata során különös figyelmet fordítottak a Bavaria védjegy használatának tartamára és intenzitására, illetve e védjegy ennek folytán megszerzett megkülönböztető képességére.

133.

Mindezek alapján az a megállapítás, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés és a „Bavaria” védjegy nincs olyan helyzetben, amelynek szabályozására a 2081/92 rendelet 14. cikke (3) bekezdése irányul, nem tűnik helytelennek, illetve a Bizottság és a Tanács erre vonatkozó mérlegelési jogkörén kívül eső döntésnek, ( 43 ) tekintettel arra, hogy minél nagyobb egy védjegy hírneve vagy elismertsége, és ezáltal minél jelentősebb a megkülönböztető képessége, annál kisebb annak a valószínűsége, hogy megtéveszti a fogyasztókat, és azok egy adott OFJ-vel megjelölt terméket e védjeggyel hozzák kapcsolatba.

134.

Ebből következően a 2081/92 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének való megfelelés esetleges hiányával kapcsolatos érvénytelenségi okot megalapozatlannak kell tekinteni.

135.

A fent bemutatottak fényében meg kell állapítani, hogy e vizsgálat nem tárt fel olyan tényezőt, amely megalapozhatná az 1347/2001 rendelet, illetve az annak alapjául szolgáló 2081/92 rendelet érvénytelenségét.

136.

Második kérdésével, amelyet arra az esetre tesz fel, ha az első kérdés elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak bizonyulna, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy milyen hatással lehet a „Bayerisches Bier” OFJ-ként történő bejegyzése a „Bavaria” szót tartalmazó, már létező védjegyekre. Különösen azt kívánja megtudni, hogy az 1347/2001 rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy a bejegyzésnek nem lehet hátrányos hatása e védjegyek érvényességére és használhatóságára.

137.

A Bavaria és a Bavaria Italia azt állítja, hogy az 1347/2001 rendelet (4) preambulumbekezdése, a nemzeti bíróságokra kötelező jelleggel, kifejezetten lehetővé teszi a „Bayerisches Bier” OFJ és a „Bavaria” kifejezést tartalmazó, már létező védjegyek párhuzamos használatát. A rendelet (3) és (4) preambulumbekezdéséből mindenképpen az következik, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesültek.

138.

A Bavaria és a Bavaria Italia hangsúlyozza, először is, hogy a védjegyek már az OFJ bejegyzése előtt is léteztek, mint ahogy a társaság nevében is használták a „Bavaria” kifejezést. Másodszor, a védjegyek érvényességét és jóhiszemű voltát, illetve azon veszély hiányát, hogy e védjegyek megtévesztőek volnának, megerősíti több képviselőnek az 1347/2001 rendelethez vezető travaux préparatoires során kifejtett és számos dokumentumban, köztük a rendelet (4) preambulumbekezdésében kifejezett állásfoglalása, valamint a Hollandiára mint a fenti védjegyekben és megjelölésekben szereplő sör származási országára való következetes utalás is.

139.

A holland kormány támogatja a Bavaria és a Bavaria Italia álláspontját, és kijelenti, hogy a bejegyzési eljárás során a Bizottság és a német kormány szorgalmazta a „Bavaria” lajstromozott védjegy és a „Bayerisches Bier” OFJ párhuzamos használatát, és ez mind az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvekből, mind az 1347/2001 rendelet (4) preambulumbekezdéséből kitűnik. Noha a nemzeti bíróság feladata a 2081/92 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének alkalmazása, ésszerűen nem állítható, hogy a közösségi jogalkotó által tett megállapítás ne lenne érvényes úgy a Közösségre, mint a tagállamokra. A nemzeti bíróság mindenféleképpen csak a bejegyzést követő időszakra nézve alkalmazhatja a 14. cikk (2) bekezdését.

140.

Ugyanígy a 2081/92 rendelet általános logikájával ellentétes, ha a „Bayerisches Bier” megjelölést azért részesítik OFJ-ként védelemben, mert a Bizottság és a Tanács megállapítása szerint nem ütközik a „Bavaria” lajstromozott védjegyekkel, ezzel szemben, ha a nemzeti bíróság ilyen ütközést észlel, a védelmet a „Bayerisches Bier” számára biztosítja a „Bavaria” védjegy kárára.

141.

A Bayerischer Brauerbund és a Bizottság, valamint a cseh, német, görög és olasz kormány ezzel szemben arra mutat rá, hogy minden esetben a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesültek-e, és hogy ennek megfelelően tovább használható-e a „Bavaria” védjegy.

142.

A cseh kormány megállapítja, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikke (2) és (3) bekezdésének eltérő célkitűzései vannak, amelyeket nem szabad összekeverni. Míg a 14. cikk (3) bekezdésének való megfelelést a bejegyzés előtt kell értékelni, addig a 14. cikk (2) bekezdése a védjegy bejegyzés utáni használatára vonatkozik, így annak alapján a nemzeti bíróság megtilthatja egy korábbi védjegy használatát.

143.

A Bizottság véleménye szerint az 1347/2001 rendelet nem tükröz végleges álláspontot a „Bayerisches Bier” OFJ és a „Bavaria” lajstromozott védjegy párhuzamos használatával kapcsolatban. A görög kormány nézete szerint a rendelet preambulumbekezdései bizonyítják, hogy a fogyasztók megtévesztésére nem kerül sor.

144.

A Bayerischer Brauerbund fenntartja, hogy az 1347/2001 rendelet (3) preambulumbekezdése csak a 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésére vonatkozik, és nem alkalmazható a 14. cikk (2) bekezdésére. A Bayerischer Brauerbund szerint a 14. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek, amennyiben először is a szóban forgó védjegyek valószínűsíthetően félrevezetik a fogyasztókat az adott sör földrajzi származását illetően, másodszor pedig a védjegyeket nem jóhiszeműen jegyezték be, tekintettel arra, hogy azok a bejegyzés államában hatályos nemzeti és nemzetközi jogszabályokkal ellentétesek voltak abban az időpontban, amikor a bejegyzés iránti kérelmet benyújtották.

145.

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, illetve többek között a Bavaria és a Bavaria Italia előadásaiból is kitűnik, azt a kérdést, hogy a „Bayerisches Bier” OFJ 1347/2001 rendelet általi bejegyzése érintheti-e a már létező, a „Bavaria” kifejezést tartalmazó védjegyek érvényességét és használhatóságát, különösen a rendelet (3) és (4) preambulumbekezdése vonatkozásában teszik fel.

146.

Ezért kiindulásként meg kell jegyezni, hogy valamely közösségi aktus preambuluma a közösségi jogalkotót az adott aktus elfogadása során vezető motiváció, illetve szándék leírását tartalmazza. A közösségi aktus preambulumbekezdései, mint ilyenek, segíthetik a Bíróságot, amennyiben tartalmazzák ezen aktus elfogadásának indokait, illetve az érintett aktus érvényessége értékelésének alapjául szolgálhatnak, ( 44 ) vagy, lévén, hogy bemutathatják a jogalkotási aktus tárgyát és célját, az aktus normatív rendelkezéseinek értelmezése során is figyelembe lehet venni azokat. ( 45 )

147.

Ezzel szemben a közösségi jogi aktusok preambulumbekezdései önmagukban, az aktus normatív rendelkezéseitől függetlenül nem rendelkeznek kötelező erővel. ( 46 )

148.

Ennek megfelelően a jelen ügyben nem lehet önmagában az 1347/2001 rendelet (3) és (4) preambulumbekezdésére hivatkozni a „Bavaria” kifejezést tartalmazó védjegyek és a „Bayerisches Bier” OFJ párhuzamos használatának jogalapjaként.

149.

Az OFJ bejegyzésére irányuló aktussal – mint amilyen a jelen ügyben az 1347/2001 rendelet – járó joghatásokat inkább a bejegyzés alapjául szolgáló 2081/92 rendelet határozza meg. ( 47 ) Azt tehát, hogy érinti-e, és ha igen, milyen mértékben a „Bayerisches Bier” OFJ-ként való bejegyzése a már létező „Bavaria” védjegyek érvényességét vagy használatát, következésképpen a 2081/92 rendelet 14. cikke alapján kell értékelni, amely kifejezetten a rendelet alapján bejegyzett elnevezések és a védjegyek viszonyát szabályozza.

150.

E tekintetben, ahogy azt több fél is helytállóan megjegyezte, a 2081/92 rendelet 14. cikke (2) és (3) bekezdésének külön célkitűzései és feladatai vannak egyfelől a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalma, másfelől pedig a védjegyekhez fűződő jogok közötti, a rendelet által célzott egyensúly elérésében.

151.

Ami a rendelet 14. cikkének (3) bekezdését illeti, e rendelkezés, ahogy azt fent is említettem, oltalmat nyújt a már létező védjegyeknek, amennyiben kizárja az olyan földrajzi jelzések vagy eredetmegjelölések bejegyzését, amelyek használata egy korábbi védjeggyel való összetéveszthetőségüket eredményezné. ( 48 )

152.

A 2081/92 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése tehát, amennyiben a közösségi jogalkotó azt helyesen alkalmazza, megakadályozza az olyan földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzését, amelyek e rendelkezés sajátos értelmében összetéveszthetőek egy már létező védjeggyel, anélkül azonban, hogy kizárnák azt, hogy a korábban már létező védjegy a 2081/92 rendelet 13. cikke alkalmazásában esetlegesen ütközhet a bejegyzett elnevezéssel.

153.

Az összetéveszthetőségen alapuló „megfelelési teszt”, amelyet a rendelet 14. cikkének (3) bekezdése irányoz elő, nem vonatkozik minden olyan helyzetre, amelyben a rendelet 13. cikke által nyújtott oltalom terjedelmének megfelelően a védjegyek ütközhetnek a rendelet alapján bejegyzett elnevezésekkel. Az például nyilvánvaló, hogy a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja vonatkozásában hivatkozni lehetett egy oltalom alatt álló megjelölésre akkor is, ha nem állt fenn az összetéveszthetőség az érintett termékek között, még az érintett termékekkel való bármely összetéveszthetőség hiányában is, és még akkor is, ha semmilyen közösségi oltalom nem alkalmazandó a referenciaelnevezés azon elemeire, amelyeket a vitatott terminológia átvesz. ( 49 )

154.

Ebből következően a közösségi jogalkotó jelen ügyben tett megállapítása, amely a 1347/2001 rendelet (3) preambulumbekezdésében található, és amely szerint a bejegyzés 14. cikk (3) bekezdésében szereplő feltételei teljesültek, nem vezethet annak kötelező megállapítására, hogy a „Bayerisches Bier” földrajzi jelzés és a „Bavaria” kifejezést tartalmazó védjegyek párhuzamosan használhatók.

155.

Ezzel szemben a párhuzamos használat elvét a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése tartalmazza, amely megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett egy korábban létező védjegy, az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése ellenére, tovább használható, még abban az esetben is, ha annak használata a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozik. ( 50 )

156.

Ahogy az szövegezéséből is egyértelműen kitűnik, e rendelkezés az olyan védjegy további használatát, amely a 2081/92 rendelet 13. cikke alkalmazásában ütközik egy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel vagy eredetmegjelöléssel, csak azzal a feltétellel teszi lehetővé, ha először is, azt az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően jóhiszeműen jegyezték be, valamint másodszor, amennyiben a védjegy törlése vagy megszűnésének megállapítása a védjegy-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontja, illetve 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem indokolt.

157.

Másként fogalmazva, korlátozott körülmények között, vagyis ha a korábbi védjegyet nem jóhiszeműen jegyezték be – amely kérdés a Gorgonzola-ügyben hozott ítélet szerint lényegében az alapján dönthető el, hogy az érintett védjegy lajstromozása iránti kérelmet a benyújtás időpontjában hatályos nemzetközi és nemzeti joggal összhangban nyújtották-e be –, vagy még ha jóhiszeműen jegyezték is be, azonban a védjegy-irányelv vonatkozó rendelkezéseiben szereplő egyes jogalapok alapján a védjegy törlése vagy megszűnése indokolt lehet, a bejegyzett eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést kell előnyben részesíteni a korábban már létező védjeggyel szemben. ( 51 )

158.

Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a Bíróság a Gorgonzola-ügyben hozott ítéletben egyértelműen megállapította, hogy a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy az érintett védjegyet jóhiszeműen jegyezték-e be, illetve e védjegy törlése vagy megszűnése indokolt lehet-e a védjegy-irányelv alapján. ( 52 )

159.

Következésképpen nem a közösségi jogalkotó feladata ennek meghatározása az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés 2081/92 rendelet alapján történő bejegyzése során.

160.

A fenti megfontolások alapján nyilvánvaló, hogy az 1347/2001 rendelet (4) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapítással, mely szerint egyes védjegyek, mint például a „Bavaria”, továbbra is létezhetnek, a „Bayerisches Bier” földrajzi árujelző bejegyzése ellenére is, amíg azok megfelelnek a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, a közösségi jogalkotó pusztán csak ismét elismerte az említett cikkből mindenképpen következő jogi helyzetet.

161.

Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság azt a választ adja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre, hogy az 1347/2001 rendeletet a 2081/92 rendelettel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a „Bayerisches Bier” oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése nem érinti a harmadik személyek már létező olyan védjegyeinek érvényességét és használhatóságát, amelyekben szerepel a „Bavaria” szó, feltéve hogy a 2081/92 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően e védjegyeket jóhiszeműen jegyezték be, és azok törlése vagy megszűnése a védjegy-irányelv alapján nem lehet indokolt, aminek a megállapítása a nemzeti bíróság feladata.

162.

Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja: