2006. december 4-én benyújtott kereset – Kuwait Petroleum Corp. és társai kontra Bizottság

(T-370/06. sz. ügy)

(2007/C 20/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: a Kuwait Petroleum Corp. (Shuwaikh, Kuvait), a Kuwait Petroleum International Ltd (Woking, Egyesült Királyság), és a Kuwait Petroleum (Nederland) BV (Rotterdam, Hollandia) (képviselők: D. W. Hull, Dr. G. M. Berrisch ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

2006. szeptember 13-i határozatával (a megtámadott határozat) a Bizottság a Kuwait Petroleum Corp. (KPC), a Kuwait Petroleum International Ltd (KPI) és a Kuwait Petroleum (Nederland) BV (KPN) társaságokkal – a felperesekkel – szemben egyetemlegesen 16 632 millió eurós bírságot szabott ki az EK 81. cikknek a holland bitumen piaci árak rögzítésével történő megsértésért. A felperesek mindegyike az alábbi érvek alapján kéri a megtámadott határozat megsemmisítését, illetve másodlagosan a bírság csökkentését:

Az első jogalapban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló jogban való és ténybeli tévedést követett el, mivel téves jogi mércét alkalmazott, amikor a KPC és a KPI felelősségét állapította meg a KPN magatartásáért, és mivel ezt nem bizonyította megfelelően a helyes jogi mérce szerint. Pontosan azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban úgy találta, hogy mind a KPC, mind a KPI felelős a KPN vezetőinek a holland bitumen kartellben való részvételéért azon az alapon, hogy a KPN a KPC 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalata, és mind a KPC, mind a KPI széleskörű ellenőrzési jogot gyakorolt a KPN felett. A felperesek úgy érvelnek, hogy egy anyavállalat felelőssége nem állapítható meg kizárólag a részesedés és a széleskörű ellenőrzési jog alapján, valamint hogy a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy az anyavállalat oly mértékű ellenőrzést gyakorolt a leányvállalatának a jogsértés által érintett piacon megvalósított magatartására, hogy ésszerű azt feltételezni, hogy a leányvállalat nem járt el önállóan a jogsértés tekintetében.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak a második jogalapban, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, illetve másodlagosan a bírságokat csökkenteni kell, mivel a Bizottság szerintük jogban való tévedést követett el, amikor a 2002-es engedékenységi közleményt (1) megsértve szabott ki bírságot a felperesekkel szemben, amely közlemény úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem használja fel a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor.

Végül a harmadik jogalapban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a bírságcsökkentés százalékának a 2002-es engedékenységi közlemény alapján történő meghatározásakor, következésképpen úgy érvelnek, hogy a bírságot a lehető legnagyobb csökkentéssel, 50 %-kal kell csökkenteni.

(1)  A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. oldal)