A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2007. december 6.

F‑40/06. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat ‑ Tisztviselők – Az alkalmazási helyről a lakóhelyre küldött személyes holmikkal kapcsolatos tájékoztatáskérés – Okafogyottság – Nyilvánvalóan megalapozatlan kártérítési kérelem”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio egyrészt a személyes holmijának Angolából Olaszországba való küldésére vonatkozó szállítólevél másolatának kiállítása iránti kérelmét hallgatólagosan elutasító határozat megsemmisítését kéri, másrészt kártérítést kér.

Határozat: A megsemmisítés iránt kérelemről nem szükséges határozni. A Közszolgálati Törvényszék a kártérítési kérelmet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottság összes költségét.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Felperes, aki kérelmének a kereset benyújtása után adtak helyt – Okafogyottá vált kereset – Okafogyottság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek

1.      Mivel a felperes a keresete benyújtását követően lényegében mindent megkapott, amit az intézménytől kért, a kérelmét hallgatólagosan elutasító határozat elleni megsemmisítés iránti keresete okafogyottá vált, és arról nem szükséges határozni.

(lásd a 26. pontot)

2.      A Közösség felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a kár tényleges bekövetkezésére, valamint az intézmények magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó több feltétel együttes fennállását feltételezi. A kártérítés iránti kereset egészének elutasításához már az is elegendő – anélkül, hogy ezen felelősség többi feltételét szükséges lenne megvizsgálni –, ha e feltételek egyike nem teljesül.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑165/03. sz., Vonier kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑343. o. és II‑1575. o.) 78. pontja.