A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE
(harmadik tanács)

2007. május 24.

F‑27/06. és F‑75/06. sz. egyesített ügyek

Alessandro Lofaro

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazott – A próbaidő meghosszabbítása – Elbocsátás a próbaidő végén – Sérelmet okozó aktus – Panaszbenyújtási határidő – Elfogadhatatlanság”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Lofaro a következőket kéri: először is a szerződéskötésre jogosult hatóság 2005. június 6‑i, az ideiglenes alkalmazottként töltött próbaidejét meghosszabbító határozatának megsemmisítése, másodszor az ugyanezen hatóság 2005. szeptember 28‑i, az elbocsátásáról szóló határozatának megsemmisítése, harmadszor a próbaidejét lezáró jelentések megsemmisítése, negyedszer pedig a Bizottság arra kötelezése, hogy fizessen neki kártérítést.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a kereseteket – mint elfogadhatatlanokat – elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A benyújtás időpontja

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Ideiglenes alkalmazott próbaidejének meghosszabbításáról szóló határozat

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a panaszt nem akkor kell „benyújtottnak” tekinteni, amikor elküldik az intézménynek, hanem amikor ez utóbbihoz megérkezik. A jogbiztonság elve alapján ezt az értelmezést kell elfogadni, mert kizárólag ez teszi lehetővé az adminisztráció számára a panaszra válaszoló, indokolással ellátott határozata közlésére nyitva álló határidő kezdő időpontjának meghatározását. Igaz, az a tény, hogy az adminisztrációnak küldött iratot ellátják a nyilvántartásba vételi bélyegzővel, nem teszi lehetővé számára az ezen irat pontos benyújtási időpontjának meghatározását. Mindazonáltal e bélyegző használata a gondos ügyintézés olyan eszközének minősül, amely alapján az ellenkező bizonyításig vélelmezhető, hogy az említett irat a jelzett időpontban érkezett.

(lásd a 37–39. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 8. és 13. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑54/90. sz., Lacroix kontra Bizottság ügyben 1991. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑749. o.) 28. és 29. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑3/05. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2006. május 15‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑9. o. és II‑A‑1‑33. o.) 28. és 29. pontja.

2.      A tisztviselő a panasza késedelmes benyújtásának igazolására nem hivatkozhat megalapozottan abból fakadó menthető tévedésre, hogy az adminisztráció egy korábbi panaszra adott válaszában azt közölte, hogy e panasz benyújtásának időpontja a tisztviselő által a panaszban megjelölt időpont, nem pedig az, amelyben az hozzá megérkezett. Ugyanis a végeredményben az új panasz tárgyát képező határozattól eltérő iraton szereplő időpont egyszerű helytelensége nem tekinthető olyan körülménynek, amely – azon időpontot illetően, amelyben a panaszt a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében benyújtottnak kell tekinteni – alkalmas a jóhiszeműen eljáró és az átlagosan tájékozott személytől elvárható gondosságot tanúsító jogalany összezavarására.

Nem alkalmasak menthető tévedést okozó zavar keltésére – feltéve, hogy fennállásukat megállapítják – azok a körülmények sem, hogy a tagállamok többségének belső joga szerint az adott közigazgatási panasz határidőben történt benyújtásának értékelésekor figyelembe veendő időpont az elküldés, és nem a közigazgatási hatósághoz való megérkezés ideje, vagy hogy a Bizottság a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében szereplő panasztól eltérő eljárásokat illetően az elküldés időpontját veszi figyelembe, vagy hogy azokban az esetekben, amikor a valamely panasz vagy kereset benyújtása szempontjából figyelembe veendő időpont a megérkezés ideje, a Bizottság erről kifejezetten tájékoztatja az érintetteket.

(lásd a 47–49. pontot)

3.      Elfogadhatatlanok azok a kereseti kérelmek, amelyek egyfelől az ideiglenes alkalmazott próbaidejének meghosszabbításáról szóló határozat, másfelől a próbaidőt lezáró azon jelentések megsemmisítésére irányulnak, amelyekre a szerződéskötésre jogosult hatóság az elbocsátásáról szóló határozatát alapította. Ugyanis, bár az elbocsátásról szóló határozat – amelyben az adminisztráció végleges álláspontot alakít ki, így az közvetlenül érinti az alkalmazott érdekeit – az alkalmazottnak sérelmet okozó aktusnak minősül, nem ez a helyzet a próbaidőt lezáró jelentések és a próbaidő meghosszabbításáról szóló határozat esetében, amelyek csupán előkészítő aktusai a sérelmet okozó aktusnak.

E megállapítás nem jár azzal a következménnyel, hogy a felperesnek nincs lehetősége tényleges bírósági jogorvoslatra. Az alkalmazott ugyanis – abban az esetben, ha a próbaidő leteltével elbocsátják – keresetet nyújthat be e határozat ellen, és hivatkozhat az ahhoz szorosan kapcsolódó korábbi aktusok szabálytalanságára.

(lásd az 59–61., 68. és 70. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑275/02. sz., D kontra EBB ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑51. o. és II‑211. o.) 45. pontja.