1

Fellebbezésével az Európai Közösségek Bizottsága az Elsőfokú Bíróság T-153/04. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének (EBHT 2006., II-3889. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az EGK-Szerződés 85. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/31.553. sz. „hegesztett drótháló”-ügy) 1989. augusztus 2-án hozott 89/515/EGK bizottsági határozattal (HL L 260., 1. o., a továbbiakban: „hegesztett drótháló”-határozat) a Ferriere Nord SpA-ra (a továbbiakban: Ferriere Nord) kiszabott bírság fennmaradó részére vonatkozó, a 2004. február 5-i levél és 2004. április 13-án kézhez vett fax által közölt bizottsági határozatokat.

2

Az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról szóló, 1974. november 26-i 2988/74/EGK tanácsi rendelet (HL L 319., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 61. o.) „A büntetések végrehajtására vonatkozó elévülési időszak” című 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A Bizottságnak az Európai Gazdasági Közösség közlekedésre vagy versenyre vonatkozó szabályainak megsértése miatti pénzbírságok, büntetések vagy kényszerítő bírságok kiszabására vonatkozó határozatai végrehajtására kiterjedő jogkörére ötéves elévülési idő érvényes.

(2)   Az elévülési idő azon a napon kezdődik, amelyen a határozat jogerőssé válik”.

3

Ugyanezen rendelet „A büntetések végrehajtására vonatkozó elévülési időszak megszakítása” című 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában az alábbiakról rendelkezik:

„1.   A büntetések végrehajtására vonatkozó elévülési időszakot a következő intézkedések szakítják meg:

4

Amint az a megtámadott ítéletből következik, a Bizottság elfogadta a „hegesztett drótháló”-határozatot, amelynek értelmében többek között megállapította, hogy a Ferriere Nord SpA egy sor jogsértés részese volt a hegesztett dróthálók közösségi piacán, és 320000 ECU bírságot szabott ki vele szemben.

5

A „hegesztett drótháló”-határozat 4. cikke értelmében a Ferriere Norddal szemben kiszabott bírságot a határozat közlésétől számított három hónapon belül kellett megfizetni. E határozat úgy rendelkezett továbbá, hogy az adott időszak lejártával a bírság összegét automatikusan, a „hegesztett drótháló”-határozat elfogadása hónapjának első munkanapján az Európai Monetáris Együttműködés Alap ecuműveleteire számított kamatának 3,5%-kal növelt mértékű, azaz 12,5%-os kamat terheli.

6

1989. október 18-án a Ferriere Nord keresetet indított a „hegesztett drótháló”-határozat megsemmisítése iránt az Elsőfokú Bíróság előtt.

7

1989. október 26-án a Bizottság beleegyezésével és a Ferriere Nord utasításainak megfelelően bankgarancia került kibocsátásra a bírságnak és a kamatoknak megfelelő összeg vonatkozásában.

8

A Ferriere Nord keresetét az Elsőfokú Bíróság a T-143/89. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1995. április 6-án hozott ítéletével (EBHT 1995., II-917. o.) elutasította.

9

A fenti ítélet ellen benyújtott fellebbezést a Bíróság a C-219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17-én hozott ítéletével (EBHT 1997., I-4411. o.) elutasította.

10

1997. július 28-i levelével a Ferriere Nord, az olasz líra a „hegesztett drótháló”-határozat időpontja és a fent hivatkozott 1997. július 17-i Ferriere Nord kontra Bizottság ítélet időpontja közötti nagymértékű leértékelődésére, valamint a jogi eljárások majdnem nyolcéves időtartamára hivatkozva kérte a Bizottságtól a bírság és kamatai csökkentésének megfontolását. Ezt a kérelmet a Bizottság 1997. szeptember 11-i levelével elutasította.

11

1997. december 2-i ajánlott levelével a Ferriere Nord megismételte kérelmét. Ugyanezen levelében közölte, hogy egyebekben átutalt olasz lírában egy összeget, amely az 1989-es átváltási árfolyamon megfelelt a bírság összegének, azaz 320000 ECU-nak. Az összeget 1997. december 15-én írták jóvá a Bizottság számláján 249918 ECU értékben.

12

A Bizottság nem válaszolt az 1997. december 2-i levélre.

13

A történtekkel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság az alábbiakat állapította meg a megtámadott ítéletben:

14

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. április 23-án benyújtott keresetlevelével a Ferriere Nord a két vitatott határozat megsemmisítését kérte.

15

Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 37–53. pontjában mindenekelőtt annak kérdését vizsgálta, hogy a vitatott határozatok elfogadásának időpontjában, vagyis 2004. február 5-én és április 13-án, a Bizottságnak a „hegesztett drótháló”-határozat végrehajtására irányuló jogosultsága elévült-e a 2988/74 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében. Miután úgy ítélte meg, hogy igen, az alábbiak szerint foglalt állást a kereset elfogadhatóságával kapcsolatban:

16

Az ügy érdemével kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 59. pontjában, hogy a 2988/74 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap megalapozott. Következésképpen megsemmisítette a vitatott határozatokat.

17

A Bizottság fellebbezésében azt kéri a Bíróságtól, hogy:

18

A Ferriere Nord azt kéri, hogy a Bíróság:

19

A fellebbezésben szereplő kérelmei alátámasztására a Bizottság egyetlen, „az EK 230. cikk első bekezdése és az EK 249. cikk együttes rendelkezéseinek megsértése; az indokolás hiánya vagy hibája; az Elsőfokú Bíróság illetékességének hiánya” elnevezésű jogalapra hivatkozik.

20

A Bizottság álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság, miután a megtámadott ítélet 54. pontjában kimondta, hogy milyen feltétel alapján határozható meg, hogy megtámadható jogi aktusról van-e szó, nem bizonyította, hogy e feltétel a jelen ügyben teljesül. Ugyanakkor, a megtámadott ítélet 55. pontjában hivatkozott az elévülés kérdésére vonatkozó elemzésére. Márpedig ezen elemzés nem releváns a kereset elfogadhatóságának értékelésével kapcsolatban, mivel az, hogy valamely jogi aktus kivált-e joghatást, vagy sem, független attól a kérdéstől, hogy a benne foglalt elméletek vagy megállapítások megalapozottak-e, vagy sem.

21

A Bizottság azt állítja, hogy egy egyszerű fizetési felszólítás önmagában nem vált ki joghatást. Úgy véli tehát, hogy az Elsőfokú Bíróság nem nyújtott indokolást, vagy nyilvánvalóan hibás indokolást nyújtott azon megállapításának alátámasztásául, mely szerint a vitatott határozatok ellen megsemmisítés iránti kereset benyújtható. Másrészről, elfogadva, hogy létezik ilyen indokolás, az az EK 230. cikk első albekezdése és az EK 249. cikk együttes rendelkezéseinek értelmében vett „megtámadható jogi aktus” fogalmának értelmezési hibáján alapul.

22

A Bizottság ehhez még hozzáteszi, hogy az Elsőfokú Bíróság anélkül foglalt állást a jogvitában, hogy erre hatásköre lett volna.

23

A Bizottság kijelenti, hogy ha a bírság fennmaradó részének a Ferriere Nord részéről történő megfizetését kívánta volna elérni annak az utóbbi általi megtagadása ellenére, akkor végrehajtáshoz kellett volna folyamodnia az illetékes nemzeti bíróság előtt eljárás indításával, és az érintett állam területén hatályos polgári eljárásjogi szabályoknak megfelelően, amint arról az EK 256. cikk második albekezdése rendelkezik. Ugyanezen cikk negyedik albekezdésének megfelelően a végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében a nemzeti igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek hatáskörrel.

24

A Ferriere Nord azt állítja, hogy mivel az időközben végbement elévülés olyan jogi ténynek tekinthető, amely a bírság megfizetésében fennálló kötelezettség megszűnését eredményezte, a 2004. február 5-i levélben foglalt felszólítás joghatása egy már kimerült jog felélesztésének (vagy felélesztési kísérletének) tekinthető, amely közvetlen és autonóm módon kihat a Ferriere Nord jogi helyzetére.

25

Egyébiránt a 2004. április 13-i fax tartalma új és minden korábbi irat tartalmához képest kiegészítő jellegű volt, mivel ezzel a Bizottság azt közölte, hogy a kamatok összegének csökkentésével módosította a Ferriere Nordtól követelt összeg egészét. Márpedig a 2988/74 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, amelynek értelmében a büntetések végrehajtására vonatkozó elévülési időszakot megszakítja „a pénzbírság, a büntetés vagy kényszerítő bírság eredeti összegének módosítására […] vonatkozó határozatról szóló értesítés”, a kamatok csökkentése „határozatnak” tekintendő.

26

A Ferriere Nord ehhez hozzáteszi, hogy ha a 2004. február 5-i levél az EK 230. cikk értelmében nem megtámadható, úgy ez a közösségi jogrend egy joghézagjának, valamint a védelemhez való joga megsértésének tekinthető. Ugyanis nem világos, hogy milyen más módon lehetett volna az időközben végbement elévülésre hivatkozni.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy csak azok az intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak és határozatoknak, amelyek olyan joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd különösen a Bíróság C-131/03. P. sz., Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-7795. o.] 54. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

28

A megtámadott ítélet 56. pontjából következik, hogy az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint azáltal, hogy a vitatott határozatokkal a Bizottság a felperes számára a fennálló tartozás megfizetésére irányuló felszólítást küldött, és a bankgarancia lehívására irányuló lépésekkel fenyegetett, jelentősen megváltoztatta a Ferriere Nord jogi helyzetét.

29

Ugyanakkor, amint az az Elsőfokú Bíróságnak a vitatott határozatokkal kapcsolatos, a megtámadott ítélet 14–16. pontjában foglalt megállapításaiból következik, ezen határozatokat egy korábban hozott határozat, nevezetesen a „hegesztett drótháló”-határozat végrehajtására felszólító határozatoknak kell tekinteni. Mint ilyeneket pedig, akár egy esetleges elévülést megelőzően, akár azt követően kerülnek is meghozatalra, nem lehet kötelező joghatást kiváltó jogi aktusoknak tekinteni, melyek a Ferriere Nord érdekeit érinthetnék. Ugyanis valójában csak tisztán végrehajtó jogi aktusok előkésztő aktusainak tekinthetők. Márpedig sem az előbbi aktusok, sem az utóbbiak nem megtámadható aktusok (lásd e tekintetben a Bíróság C-46/03. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 2005. december 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2005., I-10167. o.] 25. pontját és a fent hivatkozott Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontját).

30

Ezen értelmezést nem gyengíti, hogy a 2988/74 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a „határozat” szó szerepel. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy e rendelkezés értelmében valamely határozat minden körülmények között az EK 230. cikk értelmében megtámadható határozatnak minősül, meg kell állapítani, hogy a vitatott határozatokkal a Bizottság a Ferriere Nordot ugyanezen előbbi rendelkezés értelmében nem „a pénzbírság, a büntetés vagy kényszerítő bírság eredeti összegének módosításáról” értesítette.

31

Egyébiránt azon egyszerű tényt, hogy 2004. április 13-i faxával a Bizottság elfogadta, hogy a Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet kihirdetését követő öt hónapra nem jár kamat, nem lehet úgy tekinteni, hogy megtámadható aktussá változtathatna egy olyan aktust, amely – a jelen ítélet 29. pontjában bemutatott okoknál fogva – nem az. Önmagában ez a körülmény ugyanis a „hegesztett drótháló”-határozatból eredő helyzet vonatkozásában nem képes kötelező joghatás kiváltására, amely a Ferriere Nord érdekeit érintené.

32

Végezetül, azon érvvel kapcsolatban, mely szerint joghézag áll fenn, amennyiben a vitatott határozatok nem megtámadhatók az EK 230. cikk értelmében, meg kell állapítani, hogy a valamely jogalany, mint a Ferriere Nord, terhére vagyoni kötelezettséget rovó bizottsági határozatok végrehajtását az EK 256. cikk szabályozza, amely negyedik bekezdésében a hatékony bírói jogvédelmet biztosító rendelkezéseket tartalmaz. Egyébiránt nem nyert bizonyítást, hogy amennyiben a Bizottság megteszi a Ferriere Nord utasításának megfelelően kibocsátott bankgarancia lehívásához szükséges lépéseket, a Ferriere Nord a továbbiakban nem részesülhet hatékony bírói jogvédelemben a bankgarancia lehívásának negatív következményeivel szemben.

33

Mindazonáltal, jóllehet az olyan joghatásokra vonatkozó feltételt, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, a hatékony bírói jogvédelem elvének megfelelően kell értelmezni, egy ilyen értelmezés nem vezethet e feltétel mellőzéséhez a közösségi bíróságoknak az EK-Szerződésben biztosított hatáskör túllépése nélkül (a fent hivatkozott Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 81. pontja).

34

A fentiekből következően az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor a vitatott határozatokat az EK 230. cikk alapján megtámadható jogi aktusoknak minősítette. Tehát a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és a Bíróság alapokmányának 61. cikke első bekezdésére tekintettel a vitatott határozatok megsemmisítése iránti keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

35

Az eljárási szabályzat 122. cikkének első bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján – amely ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is irányadó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

36

Mivel a Bizottság által benyújtott fellebbezés, valamint elfogadhatatlansági kifogás megalapozott, a Ferriere Nordot kell az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtt felmerült költségek egészének viselésére kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: