—

a Bäckerei und Konditorei Gerhard Flöckner OHG képviseletében H. Hübel Rechtsanwalt,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer és M. Winkler, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében E-M. Mamouna, valamint K. Georgiadis és M. Apessos, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. van Beek és V. Kreuschitz, valamint I. Kaufmann-Bühler, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv (HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet 2. kötet, 110. o.) 2. cikke a) pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az alapeljárás felperese, S. Mayr és korábbi munkáltatója, az alapeljárás alperese, a Bäckerei und Konditorei Gerhard Flöckner OHG (a továbbiakban: Flöckner) között folyamatban levő eljárásban terjesztették elő, azt követően, hogy a felperest korábbi munkáltatója elbocsátotta.

3

A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.) 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[…] az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással”.

4

Ugyanezen cikk (3) bekezdése előírja, hogy a 76/207 irányelv „nem érinti a nők védelméről szóló rendelkezéseket, különös tekintettel a terhességre és az anyaságra”.

5

A 76/207 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Az egyenlő bánásmód elvének a munka- és egyben az elbocsátást szabályzó feltételek tekintetében történő alkalmazása azt jelenti, hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani mindenféle nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] nélkül.”

6

A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg) (HL L 204., 23. o.) 34. cikkének (1) bekezdése hatályon kívül helyezte a 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 269., 15. o.) módosított 76/207 irányelvet.

7

Azonban a 2002/73 és 2006/54 irányelv ratione temporis nem alkalmazható az alapeljárásban szereplő tényállásra.

8

A 92/85 irányelv kilencedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók biztonság- és egészségvédelme nem jelenthet hátrányt a nők számára a munkaerőpiacon, és nem eredményezheti a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvek megsértését.

9

Ugyanezen irányelv tizenötödik preambulumbekezdése szerint a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókra fizikailag és mentálisan is káros hatással lehet az állapotukkal összefüggő elbocsátás veszélye, ezért rendelkezni kell az ilyen elbocsátások megtiltásáról.

10

A 92/85 irányelv 2. cikkének a) pontja szerint várandós munkavállaló „az a várandós munkavállaló, aki állapotáról a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját”.

11

A 92/85 irányelv 10. cikke ekként fogalmaz:

„Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók gyakorolhassák az e cikk által is elismert egészség- és biztonságvédelmi jogaikat, rendelkezni kell arról, hogy:

12

A 92/85 irányelv 12. cikke értelmében:

„A tagállamok nemzeti jogrendszerükbe foglalják azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az a női munkavállaló, aki az ebből az irányelvből eredő kötelezettségek nem teljesítése miatt sérelmet szenvedett, igényét bírói úton, illetve a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően az illetékes testületeknél érvényesíthesse.”

13

Az anyák védelméről szóló törvény (Mutterschutzgesetz, a továbbiakban: MSchG) 10. §-a ekként fogalmaz:

„1.   A munkavállalóknak a terhességük alatt és a szülést követő négy hónapban nem lehet érvényesen felmondani, kivéve, ha a munkáltatót a terhességről vagy szülésről nem tájékoztatták.

2.   A felmondás akkor is jogszerűtlen, ha a munkáltatót a felmondás közlését – vagy írásbeli felmondás esetén az értesítés kézhezvételét – követő öt munkanapon belül tájékoztatják a terhességről vagy szülésről. A terhességről vagy szülésről szóló írásbeli tájékoztatás akkor tekintendő időben teljesítettnek, ha azt az öt napos határidőn belül postára adják. Ha a munkavállaló e határidőn belül hivatkozik terhességére vagy arra, hogy szült, ezzel egyidejűleg orvosi igazolással kell bizonyítania a terhességet vagy az arra vonatkozó vélelem fennállását, illetve be kell mutatnia a gyermek születési anyakönyvét. […]”

14

Az emberi reprodukcióról szóló törvény (Fortpflanzungsmedizingesetz, a továbbiakban: FMedG) 17. §-ának (1) bekezdése szerint a fejlődőképes ivarsejteket – azaz a FmedG 1. § (3) bekezdésének fogalom-meghatározása szerint a megtermékenyített petesejteket és az abból fejlődő embriókat – tíz évig tárolhatják.

15

A FmedG 8. §-a alapján az orvosi beavatkozással történő reprodukciós eljárás ezenfelül kizárólag a házastárs (élettárs) hozzájárulásával végezhető, amely eljárás során a nő hozzájárulása a fejlődőképes sejteknek a testébe történő beültetéséig visszavonható.

16

S. Mayr 2005. január 3-ától állt pincérnőként a Flöckner foglalkoztatásában.

17

Mesterséges megtermékenyítésre tett kísérlet keretében, másfél hónapos hormonkezelést követően 2005. március 8-án petesejtet vettek S. Mayr-től. 2005. március 8-ától2005. március 13-áig felperest kezelőorvosa betegállományba vette.

18

A Flöckner 2005. március 10-i telefonhívása során közölte S. Mayr-rel, hogy 2005. március 26-i hatállyal elbocsátja.

19

Ugyanaznap kelt levelében S. Mayr tájékoztatta a Flöcknert, hogy a 2005. március 13-ára tervezett mesterséges megtermékenyítési beavatkozás során megtermékenyített petesejteket fognak a méhébe ültetni.

20

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint egyértelmű, hogy a felmondás közlésének időpontjában, vagyis 2005. március 10-én a S. Mayr-től származó petesejteket már egyesítették partnere spermiumaival, tehát már léteztek a mesterségesen megtermékenyített petesejtek.

21

2005. március 13-án, azaz három nappal a felmondást követően, két megtermékenyített petesejtet ültettek S. Mayr méhébe.

22

S. Mayr munkabérét és éves járandóságának arányos kifizetését követelte a Flöckertől, arra hivatkozva, hogy a 2005. március 10-én közölt felmondás érvénytelen, mert őt a 2005. március 8-án végrehajtott in vitro megtermékenyítés miatt megilleti az MSchG 10. §-ának (1) bekezdése szerinti felmondás elleni védelem.

23

A Flöckner elutasította e kérelmet, azzal érvelve, hogy a felmondás közlésének időpontjában a terhesség még nem állt fenn.

24

Az ügyben első fokon eljáró Landesgericht Salzburg helyt adott S. Mayr kérelmének, abból kiindulva, hogy a MSchG 10. §-ában rögzített felmondás elleni védelem az Oberster Gerichtshof ítélkezési gyakorlata szerint a petesejtek megtermékenyítésével kezdődik. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a terhesség időpontja innentől számítandó. A Landesgericht Salzburg tehát úgy ítélte meg, hogy mesterséges megtermékenyítés esetén is ez a helyzet áll fenn, és ha a megtermékenyített petesejt beültetése eredménytelen lesz, a felmondás elleni védelem egyébként is megszűnik.

25

Azonban a szociális- és munkajogi kérdésekben fellebbviteli hatáskörrel rendelkező bíróság, az Oberlandesgericht Linz hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és elutasította S. Mayr keresetét azzal az indokkal, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy a terhesség mely időpontjában következnek be ténylegesen a hormonális változások, a terhesség a női testtől elválasztva elképzelhetetlen, következésképpen mesterséges megtermékenyítés esetén a terhesség csupán a megtermékenyített petesejtnek a nő testébe történő beültetésével kezdődik. A várandós anyák felmondás elleni védelme tehát csak e beültetéstől számítva veszi kezdetét.

26

E másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelem érkezett az Oberster Gerichtshof-hoz. Az Oberster Gerichtshof ítélkezési gyakorlata szerint a MSchG 10. §-ában rögzített felmondási védelem csak abban az esetben érvényesül, ha a felmondás pillanatában a terhesség ténylegesen fennáll. Az anyavédelem eltérést meg nem engedő célja, az anya és gyermeke egészségének mindkettejük érdekében álló megóvása, illetve a felmondás és az elbocsátás elleni védelem esetén az anya megélhetésének a biztosítása. Testi állapota megváltozásának időtartama alatt a nő védelemre szorul függetlenül attól, hogy már megtörtént-e a megtermékenyített petesejt beágyazódása a méh nyálkahártyájába (azaz a nidáció); az a tény, hogy a terhesség könnyen bizonyítható-e, e tekintetben nem releváns. A megtermékenyített petesejt beágyazódása a méh nyálkahártyájába csak egy láncszem a terhesség szakaszaiban, amely az uralkodó tudományos nézet szerint a fogantatással indul, és a felmondás elleni védelem vonatkozásában nem választható önkényesen a terhesség kezdő időpontjául.

27

Az Oberster Gerichtshof MSchG 10. §-a kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlata mindazonáltal kizárólag a méhen belüli megtermékenyülés (azaz a természetes fogantatás) eseteit veszi alapul. A jelen ügy az első, amelyben az Oberster Gerichtshof-nak azt a kérdést kell vizsgálnia, hogy in vitro megtermékenyítés esetén a várandós nő mikortól kezdve részesül az MSchG 10. §-a szerinti felmondás elleni védelemben.

28

Mivel az elé terjesztett ügy a közösségi jog értelmezését igényli, az Oberster Gerichtshof úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„»Várandós munkavállalónak« minősül-e a [92/85] irányelv 2. cikke a) pontjának első félmondata értelmében az a munkavállaló, aki mesterséges megtermékenyítésben vesz részt, ha a felmondás időpontjában a petesejtjeit már megtermékenyítették a partnere spermiumaival, tehát az embriók »in vitro« létrejöttek, de ezeket még nem ültették be a nő testébe?”

29

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra vár választ, hogy a 92/85 irányelvet, és különösen az irányelv 10. cikkének 1. pontjában előírt, a várandós anyáknak való felmondásra vonatkozó tilalmat úgy kell-e értelmezni, hogy az kiterjed arra a munkavállalóra is, aki a felmondás időpontjában mesterséges megtermékenyítésben vesz részt, és a tőle származó petesejteket már egyesítették partnere spermiumaival, tehát az embriók in vitro létrejöttek, de ezeket még nem ültették be a nő méhébe.

30

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a mesterséges megtermékenyítés a petesejt nő testén kívüli megtermékenyítését jelenti. Az Európai Közösségek Bizottsága szerint az eljárás több szakaszból áll, többek között a petefészek hormonális stimulálása több petesejt egyidejű érése érdekében, a tüsző szúrcsapolása, petesejtek levétele, egy vagy több petesejt megtermékenyítése az előzetesen előkészített spermiumokkal, a megtermékenyített petesejt vagy petesejtek beültetése a méhbe, amelyre a petesejt levételét követő harmadik vagy ötödik napon kerül sor – leszámítva a megtermékenyített petesejtek mélyfagyasztással történő tárolásának esetét – és a beágyazódás.

31

A 92/85 irányelvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv célja a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítása.

32

Ezzel kapcsolatban a Bíróság azt is kimondta, hogy a várandós vagy gyermekágyas nők jogai terén a férfiak és nők egyenlőségére vonatkozó közösségi szabályok célja a női munkavállalóknak a szülés előtt és után való védelme (lásd a C-191/03. sz. McKenna-ügyben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-7631. o.] 42. pontját, valamint a C-460/06. sz. Paquay-ügyben 2007. október 11-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-8511. o.] 28. pontját).

33

A 92/85 irányelv hatálybalépése előtt a Bíróság már kimondta, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, és különösen a 76/207 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (1) bekezdése alapján a nők felmondás elleni védelmét nem csak a szülési szabadság, hanem a terhesség teljes időtartama alatt el kell ismerni. A Bíróság szerint ezen időszak alatt történő elbocsátás csak nőket érinthet, tehát közvetlen, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül (lásd ebben az értelemben a Handels- og Kontorfunktionaerernes Forbund ügyben 1990. november 8-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3979. o.] 13. pontját; a C-394/96. sz. Brown-ügyben 1998. június 30-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4185. o.] 24. és 25. pontját, a fent hivatkozott McKenna-ügyben hozott ítélet 47. pontját és a fent hivatkozott Paquay-ügyben hozott ítélet 29. pontját).

34

Pontosan erre a kockázatra tekintettel – vagyis hogy az esetleges elbocsátás veszélyeztetheti a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállaló pszichikai és fizikai helyzetét, ideértve annak különösen súlyos kockázatát, hogy a női munkavállaló önként szakítja meg terhességét – biztosít a közösségi jogalkotó a 92/85 irányelv 10. cikke alapján különös védelmet a nőknek azáltal, hogy a terhesség kezdetétől a szülési szabadság végéig terjedő időszakban felmondási tilalmat rendel el (lásd a C-32/93. sz., Webb-ügyben 1994. július 14-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-3567. o.] 21. pontját; a fent hivatkozott Brown-ügyben hozott ítélet 18. pontját; a C-109/00. sz., Tele Danmark ügyben 2001. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-6993. o.] 26. pontját, a fent hivatkozott McKenna-ügyben hozott ítélet 48. pontját és a fent hivatkozott Paquay-ügyben hozott ítélet 30. pontját).

35

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a 92/85 irányelv 10. cikke nem ír elő kivételt vagy eltérést a várandós nőnek ezen időszakban való felmondás tilalma alól, eltekintve az érdekelt állapotával összefüggésbe nem hozott különleges esetektől, feltéve, hogy a munkáltató írásban indokolja a felmondást (a fent hivatkozott Webb-ügyben hozott ítélet 22. pontja; a Brown-ügyben hozott ítélet 18. pontja, a Tele Danmark ügyben hozott ítélet 27. pontja és a Paquay-ügyben hozott ítélet 31. pontja).

36

A 92/85 irányelv, közelebbről az annak 10. cikke által elérni kívánt célt szem előtt tartva kell megvizsgálni, hogy az e rendelkezésben előírt felmondási tilalom kiterjed-e a munkavállalóra, az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között.

37

Márpedig a 92/85 irányelv 10. cikkének szövegéből, valamint az e rendelkezés által elérni kívánt fő célkitűzéséből – amely a jelen ítélet 31. pontjában szerepel – kitűnik, hogy a felmondási tilalom e rendelkezésben biztosított kedvezményének érvényesüléséhez már elkezdődött terhességnek kell fennállnia.

38

E tekintetben megjegyzendő, hogy ha igaz is az állítás – amint az osztrák kormány rávilágított – amely szerint az a kérdés, hogy hogyan kezeljék a mesterséges megtermékenyítést és a fejlődésre alkalmas sejteket, számos tagállamban igen érzékeny társadalmi kérdésnek számít, amelyet e tagállamok hagyományainak és értékrendjének sokfélesége jellemez, azonban a jelen előzetes döntéshozatali kérelem nem arra irányul, hogy a Bíróság orvosi vagy etikai kérdésekben foglaljon állást, hanem arra, hogy a 92/85 irányelv szövegét, rendszerét és céljait tekintetbe véve az irányelv releváns rendelkezéseinek jogi értelmezésére szorítkozzon.

39

A 92/85 irányelv tizenötödik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv 10. cikkében előírt felmondási tilalom célja annak elkerülése, hogy az állapotukkal összefüggő elbocsátás veszélye fizikailag és mentálisan káros hatással legyen a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókra.

40

Mindezek alapján egyértelmű, hogy – amint arra az osztrák kormány egyébként hivatkozott – a terhesség fennállásának lehető legkorábbi időpontját kell figyelembe venni a várandós munkavállalók biztonságának és védelmének biztosítása érdekében.

41

Mindazonáltal, mesterséges megtermékenyítés esetén feltételezve, hogy ezen időpont a megtermékenyített petesejtnek a nő méhébe történő beültetésének időpontja, a jogbiztonság tiszteletben tartása érdekében a 92/85 irányelv 10. cikkében előírt felmondási tilalom nem terjedhet ki a munkavállalóra, ha a felmondás közlésének időpontjában a mesterségesen megtermékenyített petesejtek beültetésére még nem került sor.

42

Ugyanis, amint az a Bíróság elé terjesztett észrevételekből és a főtanácsnok indítványának 43–45. pontjából kiderül, a petesejteket az érintett nő méhébe történő beültetés előtt bizonyos tagállamokban hosszabb-rövidebb ideig tárolni lehet: az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás e tekintetben a megtermékenyített petesejtek legfeljebb 10 éven át tartó tárolását teszi lehetővé. Ennélfogva a 92/85 irányelv 10. cikkében előírt felmondás elleni védelemnek a megtermékenyített petesejt beültetése előtti alkalmazása a munkavállalóra azzal a következménnyel járna, hogy e védelem olyan esetekben is érvényesülne, amikor a beültetést bármely okból évekre elhalasztják, vagy – amennyiben a mesterséges megtermékenyítésre csupán elővigyázatosságból került sor – arról véglegesen lemondanak.

43

Azonban még akkor is, ha a 92/85 irányelv az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetre nem alkalmazható, a Bíróság – ítélkezési gyakorlatának megfelelően – figyelembe vehet olyan közösségi jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdése megfogalmazásakor nem hivatkozott (lásd a C-241/89. sz. SARPP-ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-4695. o.] 8. pontját és a C-392/05. sz. Alevizos-ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3505. o.] 64. pontját).

44

A Bíróság előtti eljárásban a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság is felvetette azt, hogy noha a 92/85 irányelvből nem vezethető le az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben lévő munkavállalót megillető felmondás elleni védelem, azonban az ilyen munkavállaló esetleg hivatkozhat a 76/207 irányelvben biztosított, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemre.

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 76/207 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[…] az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással”. Ugyanezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint, „[a]z egyenlő bánásmód elvének a munka- és egyben az elbocsátást szabályzó feltételek tekintetében történő alkalmazása azt jelenti, hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani mindenféle nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] nélkül.”

46

Amint az a jelen ítélet 33. pontjából kitűnik, a Bíróság már kimondta, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma – és többek között a 76/207 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (1) bekezdése – értelmében a nők felmondás elleni védelmét nem csak a szülési szabadság, hanem a terhesség teljes időtartama alatt el kell ismerni. A Bíróság szerint ilyen felmondás csak nőket érinthet, tehát közvetlen, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Handels- og Kontorfunktionaerernes Forbund ügyben hozott ítélet 13. pontját; a Brown-ügyben hozott ítélet 16., 24. és 25. pontját, a fent hivatkozott McKenna-ügyben hozott ítélet 47. pontját és a fent hivatkozott Paquay-ügyben hozott ítélet 29. pontját).

47

Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem részletezi, milyen indokolással bocsátotta el a Flöckner S. Mayr-t, így a nemzeti bíróság feladata az előtte folyamatban levő jogvita releváns körülményeinek megállapítása, és amennyiben a felmondásra a felperes mesterséges megtermékenyítési eljárásban való részvétel céljából igénybe vett szülési szabadságának időtartama alatt került sor, annak megvizsgálása, hogy az alapügy felperesének való felmondásra kizárólag a felperes ilyen kezelésen való részvétele miatt került-e sor.

48

Abban az esetben, ha a felperesnek való felmondásnak ez volt az indoka, meg kell vizsgálni, hogy ezen indok egyformán érvényesül-e mindkét nemhez tartozó munkavállalókra, avagy ellenkezőleg, kizárólag az egyikre.

49

A Bíróság már kimondta, hogy mivel a női és férfi munkavállalók egyformán ki vannak téve a megbetegedés kockázatának, ha női munkavállalót bocsátanak el betegség miatti távolmaradás okán, ugyanolyan körülmények között, mint a férfi munkavállalókat, akkor nem lehet nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésről beszélni (lásd a fent hivatkozott Handels- og Kontorfunktionaerernes Forbund ügyben hozott ítélet 17. pontját).

50

Természetesen mindkét nemhez tartozó munkavállalókat akadályozhatja ideiglenesen munkájuk elvégzésében olyan orvosi kezelés, melynek alá kell vetniük magukat. Azonban az alapügyben szereplő beavatkozás, azaz petesejt levétele és annak megtermékenyítést követő azonnali beültetése a nő méhébe, közvetlenül kizárólag nőket érinthet. Ebből következik, hogy ha a munkavállalónak kizárólag amiatt mondanak fel, mert részt vett a mesterséges megtermékenyítés e fontos szakaszában, az a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

51

Annak elfogadása, hogy a munkáltató az alapügyhöz hasonló körülmények között felmondhat a munkavállalónak, ellentétes volna a 76/207 irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében megfogalmazott céllal, igaz csak akkor, ha a felmondásra lényegében a mesterséges megtermékenyítés ténye, és különösen az azzal járó, az előző pontban említett különleges beavatkozások miatt kerül sor.

52

Ebből következően a 76/207 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan munkavállalónak való felmondás, aki az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között, a mesterséges megtermékenyítési eljárás előrehaladott fázisában, azaz a tüsző szúrcsapolása és közvetlenül a mesterségesen megtermékenyített petesejteknek a méhébe történő beültetése előtt áll, ha bebizonyosodik, hogy a felmondásra lényegében azért kerül sor, mert az érintett ilyen eljárásban vesz részt.

53

A fentiek alapján a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/85 irányelvet, és különösen az irányelv 10. cikkének 1. pontjában előírt, a várandós anyáknak való felmondásra vonatkozó tilalmat úgy kell értelmezni, hogy az nem terjed ki arra a munkavállalóra, aki a felmondás időpontjában mesterséges megtermékenyítésben vesz részt, és a tőle származó petesejteket már egyesítették partnere spermiumaival, tehát az embriók in vitro létrejöttek, de ezeket még nem ültették be a nő méhébe.

54

Mindazonáltal a 76/207 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan munkavállalónak való felmondás, aki az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között, a mesterséges megtermékenyítési eljárás előrehaladott fázisában, azaz a tüsző szúrcsapolása és közvetlenül a mesterségesen megtermékenyített petesejteknek a méhébe történő beültetése előtt áll, amennyiben bebizonyosodik, hogy a felmondásra lényegében azért kerül sor, mert az érintett ilyen eljárásban vesz részt.

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvet, és különösen az irányelv 10. cikkének 1. pontjában előírt, a várandós anyáknak való felmondásra vonatkozó tilalmat úgy kell értelmezni, hogy az nem terjed ki arra a munkavállalóra, aki a felmondás időpontjában mesterséges megtermékenyítésben vesz részt, és a tőle származó petesejteket már egyesítették partnere spermiumaival, tehát az embriók in vitro létrejöttek, de ezeket még nem ültették be a nő méhébe.

A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan munkavállalónak való felmondás, aki az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között, a mesterséges megtermékenyítési eljárás előrehaladott fázisában, azaz a tüsző szúrcsapolása és közvetlenül a mesterségesen megtermékenyített petesejteknek a méhébe történő beültetése előtt áll, amennyiben bebizonyosodik, hogy a felmondásra lényegében azért kerül sor, mert az érintett ilyen eljárásban vesz részt.