—

J. Odenbreit képviseletében N. Meier-van Laak Rechtsanwältin,

—

a német kormány képviseletében A. Dittrich és M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

—

a lengyel kormány képviseletében E. Ośniecka-Tamecka, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében W. Bogensberger és A.-M. Rouchaud-Joët, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a J. Odenbreit németországi lakos, egy Hollandiában történt autóbaleset áldozata és a balesetért felelős személy biztosítója, a hollandiai székhelyű FBTO Schadeverzekeringen NV korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: FBTO) között folyamatban levő jogvitában terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében „[a] biztosítási […] szerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni”.

4

A biztosítási ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat a 44/2001 rendelet II. fejezetének a rendelet 8–14. cikkét magában foglaló 3. szakasza állapítja meg.

5

Az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető:

6

Ugyanezen rendelet 11. cikke megállapítja:

„(1)   Felelősségbiztosítás tekintetében a biztosító – amennyiben a bíróság joga lehetővé teszi – a károsult által a biztosított ellen indított eljárásban perbe vonható.

(2)   A 8., 9. és 10. cikket kell alkalmazni a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett.

(3)   Amennyiben a jog az ilyen közvetlen keresetindítás vonatkozásában lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja vagy a biztosított félként történő perbevonását, akkor rájuk nézve ugyanaz a bíróság rendelkezik joghatósággal.”

7

A 2005. május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 149., 14. o.) módosított, a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 181., 65. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 331. o., a továbbiakban: a 2000/26 irányelv) „Közvetlen kereseti jog” című 3. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Valamennyi tagállam biztosítja, hogy az 1. cikkben említett, az azon rendelkezésben foglalt balesetekben károsult felek közvetlen kereseti jogot élveznek a felelős személy felelősségbiztosítását nyújtó biztosítóintézetével [helyesen: biztosítóintézettel] szemben.”

8

Ezenkívül a 2000/26 irányelv (16a) preambulumkezdése így szól:

„A 44/2001 […] rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben lévő 11. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a károsult fél a lakóhelye szerinti tagállamban keresetet indíthat a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító ellen.”

9

2003. december 28-án J. Odenbreit Hollandiában autóbalesetet szenvedett, amelynek másik érintettje az FBTO egy biztosítottja volt. Károsulti minőségében közvetlen keresetet indított a biztosító ellen az Amtsgericht Aachen, a lakóhelye szerinti bíróság előtt a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése és 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.

10

2005. április 27-i ítéletével a fenti bíróság e keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a kereset elbírálására. J. Odenbreit ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Kölnhöz. 2005. szeptember 12-i közbenső ítéletével a fellebbviteli bíróság, a 44/2001 rendelet ugyanezen rendelkezéseinek alapján, elismerte a német bíróságok joghatóságát a felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására.

11

Az FBTO e közbenső ítélettel szemben „felülvizsgálati kérelmet” nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz.

12

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, a 44/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezése a károsult által a biztosító ellen indított közvetlen keresetekre vonatkozó joghatóság vonatkozásában vita tárgyát képezi a német jogirodalomban.

13

Így az uralkodó nézet szerint a közvetlen kereset nem minősül a 44/2001 rendelet 8. és azt követő cikkei értelmében vett biztosítási ügynek, mivel a közvetlen keresetet a német nemzetközi magánjogban olyan igényként értelmezik, amely a deliktumokra vonatkozó szabályozás, és nem a biztosítási szerződés hatálya alá tartozik. Ezen értelmezés szerint a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja csak a szűkebb értelemben vett biztosítási ügyekre vonatkozik, és az e rendelkezésben szereplő „kedvezményezett” fogalmába a károsult nem tartozik bele. E személy a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése révén nem lehet felperes vagy alperes az eljárásban. Ezen jogirodalmi állásponttal ellentétes az a nézet, amely szerint a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, e rendelet 9. cikkére történő utalás alapján a károsult lakóhelye szerinti bíróság joghatósággal rendelkezik a károsult által a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító ellen indított közvetlen keresetek elbírására.

14

A Bundesgerichtshof ez utóbbi értelmezést osztja. Álláspontja szerint nyomós okok támasztják alá azt, hogy a károsult a biztosító ellen közvetlen keresetet indíthasson a lakóhelye szerinti bíróság előtt.

15

Ugyanakkor, tekintettel a 44/2001 rendelet említett rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban a jogirodalomban felmerült nézetkülönbségekre, a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„Úgy kell-e értelmezni a 44/2001 […] rendelet […] 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik?”

16

Az alapeljárás alperese, a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi tagállam, valamint az Európai Közösségek Bizottsága úgy véli, hogy a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást úgy kell értelmezni, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik.

17

A 44/2001 rendelet e rendelkezéseinek szó szerinti értelmezése alapján a német kormány és a Bizottság arra hivatkozik, hogy mivel a 44/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésében található utalás ugyanezen rendelet 9. cikkének teljes tartalmát alkalmazandóvá teszi a károsult által indított keresetekre, nem szükséges, hogy a károsult kifejezetten említést nyerjen abban a cikkben, amelyre az utalás történt, hiszen ellenkező esetben a 11. cikk (2) bekezdésében szereplő utalás felesleges lenne. Ugyanezen értelmezés alapján a lengyel kormány viszont úgy véli, hogy a károsultat a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján „kedvezményezettnek” kell tekinteni. A szerződés megkötésének idején ugyanis a potenciális sértett, aki számára majd a kártérítést nyújtani fogják azon esemény bekövetkeztekor, amelyre a szerződés kiterjed, nem ismert. Nem is jelölhető meg tehát kedvezményezettként a biztosítási szerződésben.

18

Az alapeljárás alperese, a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi tagállam, valamint a Bizottság azt állítja, hogy a 44/2001 rendelet biztosítási ügyekben fennálló joghatóságra vonatkozó rendelkezései a gazdaságilag gyengébb fél védelmének követelményén alapulnak, amely értelmezési elvet ugyanezen rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése is kimondja, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti (lásd a 201/82. sz., Gerling Konzern Speziale Kreditversicherung és társai ügyben 1983. július 14-én hozott ítéletet [EBHT 1983., 2503. o.]; a C-412/98. sz., Group Josi ügyben 2000. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-5925. o.] 64. pontját és a C-112/03. sz., Société financière et industrielle du Peloux ügyben 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-3707. o.] 30. pontját). A rendelet 11. cikkének célkitűzése szerintük tehát pontosan az, hogy az ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontjában a felperes javára biztosított szabályozást a károsultra is kiterjessze.

19

E tekintetben a német kormány és a Bizottság hangsúlyozza, hogy e rendelkezésnek a 44/2001 rendeletbe történő iktatása a közösségi jogalkotó azon szándékát fejezi ki, hogy – a Bizottság e rendelet elfogadására irányuló javaslatának értelmében – a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i brüsszeli egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o; a továbbiakban: brüsszeli egyezmény) által előírtnál kiterjedtebb védelmet biztosítson a biztosítási tárgyú jogvitákban gyengébb helyzetben lévő személyek számára.

20

Végezetül az alapeljárás alperese, a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi tagállam, valamint a Bizottság kiemeli, hogy a fenti értelmezést megerősíti a 2000/26 irányelv, különösen annak (16a) preambulumbekezdése. E preambulumbekezdésnek a 44/2001 rendelet elfogadását követő beiktatásával a közösségi jogalkotó nem a rendelet rendelkezéseinek kötelező erejű értelmezését írta elő, hanem nyomós érvvel támasztotta alá a károsult lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának elismerését.

21

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet II. fejezetének 8–14. cikkét magában foglaló 3. szakasza a biztosítási ügyekben fennálló joghatóság szabályairól rendelkezik, amelyekkel kiegészülnek a rendelet ugyanezen fejezetének 1. szakaszában foglalt általános rendelkezések által előírt szabályok.

22

Az említett 3. szakasz a biztosító ellen indított keresetekre vonatkozó joghatósággal kapcsolatos több szabályt előír. Rendelkezik többek között arról, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a székhelye található [9. cikk (1) bekezdés a) pont], vagy más tagállamban a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett által indított perek esetén a felperes lakóhelyének bírósága előtt [9. cikk (1) bekezdés b) pont], végezetül pedig felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető továbbá a káresemény bekövetkezte helyének bírósága előtt is (10. cikk).

23

A felelősségbiztosítással kapcsolatban a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre vonatkozó, fenti joghatósági szabályokra utal.

24

Következésképpen a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolása céljából meg kell határozni a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalás alkalmazási körét. Többek között azt kell meghatározni, hogy ezt az utalást akként kell-e értelmezni, hogy kizárólag az ezen utóbbi rendelkezés által megjelölt bíróságok, tehát a jogosult, a biztosított vagy a kedvezményezett lakóhelye szerinti bíróságok számára ismeri el a joghatóságot, hogy a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított kereset ügyében döntsön, vagy ez az utalás lehetővé teszi, hogy az ilyen közvetlen kereset vonatkozásában a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a felperes lakóhelye szerinti joghatósági szabályt alkalmazzák.

25

E tekintetben meg kell állapítani, hogy e cikk nem korlátozódik arra, hogy az itt felsorolt személyek lakóhelye szerinti bíróságok számára joghatóságot biztosít, épp ellenkezőleg: kimondja a felperes lakóhelye szerinti joghatóság szabályát, ezáltal az említett személyek számára elismeri a jogot, hogy a saját lakóhelyük szerinti bíróság előtt indíthassanak keresetet a biztosítóval szemben.

26

Így a 44/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalás olyan értelmezése, mely szerint az a károsult számára kizárólag az utóbbi rendelkezés értelmében joghatósággal rendelkező bíróságok – azaz a jogosult, a biztosított vagy a kedvezményezett lakóhelye szerinti bíróságok – előtt teszi lehetővé kereset indítását, közvetlenül ellentmondana a 11. cikk szövegének. A fenti utalás e szabály alkalmazási körének kiterjesztéséhez vezet a biztosítóval szemben keresetet indító, a biztosítási szerződés jogosultjától, biztosítottjától vagy kedvezményezettjétől különböző felperesi kategóriákra. Így az említett utalás funkciója az, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felperesi listát kiegészítse a kárt szenvedett személyekkel.

27

E tekintetben ezen joghatósági szabály károsult által indított közvetlen keresetekre történő alkalmazása nem lehet annak a függvénye, hogy e személy a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében kedvezményezettnek minősül-e, mivel az e rendelkezésre történő, a 11. cikk (2) bekezdésében található utalás lehetővé teszi a joghatósági szabály kiterjesztését a felperesnek a fenti rendelkezésben szereplő kategóriák egyikébe történő besorolásán túl.

28

Ezen okfejtés az alapügy tárgyát képező rendelkezések teleologikus értelmezésén is alapul. A 44/2001 tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében ugyanis a rendelet a gyengébb fél érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal történő védelmének biztosítására irányul (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Group Josi ügyben hozott ítélet 64. pontját és a fent hivatkozott Société financière et industrielle du Peloux ügyben hozott ítélet 40. pontját, valamint a C-77/04. sz., GIE Réunion européenne és társai ügyben 2005. május 26-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-4509. o.] 17. pontját). Ugyanis a károsult azon jogának megtagadása, hogy a saját lakóhelye szerinti bíróság előtt indítson keresetet, megfosztaná őt a rendelet által a biztosítási tárgyú jogviták többi gyenge felének nyújtottal azonos védelmétől, tehát ellentétes lenne a rendelet szellemével. Egyébiránt, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a 44/2001 rendelet e védelmet a brüsszeli egyezmény alkalmazásából eredő védelemhez képest megerősítette.

29

Ezt az értelmezést megerősítik a 2005/14 irányelvvel a 44/2001 rendelet hatálybalépését követően módosított gépjárműfelelősségbiztosításról szóló 2000/26 irányelv szövegében foglaltak. Ezen irányelvben ugyanis a közösségi jogalkotó nemcsak azt írta elő a 3. cikkben, hogy a tagállamok jogrendjében biztosítani kell a károsult biztosítótársasággal szembeni közvetlen keresetindítási jogát, hanem (16a) preambulumbekezdésben kifejezetten hivatkozik a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és 11. cikkének (2) bekezdésére, hogy felidézze a károsultnak a biztosítóval szemben a saját lakóhelye szerinti bíróság előtti keresetindítási jogát.

30

Végezetül pedig, ami a károsult biztosító ellen indított közvetlen keresete minősítésének következményeit illeti, amely minősítés – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik – vita tárgyát képezi a német jogirodalomban, meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő joghatósági szabály alkalmazása ilyen keresetre nem kizárt annak folytán, hogy a nemzeti jog azt deliktuális felelősségi keresetnek minősíti, amely a szerződéses jellegű jogviszonyokon kívüli jogból ered. E rendelet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából ugyanis semmiféle jelentősége nincs annak, hogy a nemzeti jogban e kereset milyen természetű, mivel az említett joghatósági rendelkezéseket egy olyan szakasz, a II. fejezet 3. szakasza foglalja magában, amely általában a biztosításra vonatkozik, és amely különbözik a szerződéses és deliktuális tárgyú különleges joghatóságra vonatkozó szakasztól, a II. fejezet 2. szakaszától. Az egyetlen olyan feltétel, amelyhez a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése e joghatósági szabály alkalmazását köti, az, hogy a közvetlen keresetet a nemzeti jog lehetővé tegye.

31

A fenti megfontolások fényében azt a választ kell adni az előterjesztett kérdésre, hogy a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást úgy kell értelmezni, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik.

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást úgy kell értelmezni, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik.