—

S. Gysen képviseletében N. Sluse avocate,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Currall és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

A Tribunal de travail de Bruxelles által megfogalmazott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amely az 1983. július 21-i 2074/83/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel (HL L 203., 1. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletre (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o., a továbbiakban: személyzeti szabályzat) vonatkozik, a S. Gysen és az S-Caisse d’Assurances sociales pour indépendants (a továbbiakban: Caisse) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya S. Gysen gyermekei rangsorának a belgiumi családi támogatások összegének meghatározása céljából történő megállapítása.

2

A személyzeti szabályzat a 11. cikkének második bekezdése értelmében „teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban”.

3

A személyzeti szabályzat 67. cikkének (1) bekezdése szerint a családi támogatások a háztartási támogatást, az eltartott gyermek után nyújtott támogatást, valamint az iskoláztatási támogatást foglalják magukban.

4

A személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése értelmében az ugyanezen cikkben meghatározott családi támogatásokban részesülő tisztviselők kötelesek az egyéb forrásból származó, hasonló jellegű támogatásokat bejelenteni, ez utóbbi támogatásokat pedig le kell vonni a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 1–3. cikke szerint folyósított támogatásokból.

5

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (7) bekezdése alapján, ha az eltartott gyermek felügyeleti jogát törvényi rendelkezés, bírósági határozat vagy az illetékes közigazgatási hatóság határozata alapján más személynek ítélték, az eltartott gyermek után nyújtott támogatást a tisztviselő nevében és részéről ennek a személynek kell folyósítani.

6

Az önálló vállalkozókat megillető családi ellátások rendszerének létrehozataláról szóló 1976. április 8-i királyi rendelet (Moniteur belge, 1976. május 6.) szerint a gyermekenként járó támogatás összege a gyermekek száma szerint növekszik.

7

Az említett királyi rendelet 16. cikke (1) bekezdése első albekezdésének az alapeljárás tényállásának megvalósulása idején alkalmazandó változata a gyermekek rangsorát az ugyanezen királyi rendelet, a munkavállalókat megillető családi ellátásokról szóló törvények egységes szerkezetbe foglalt szövege, az állam által foglalkoztatott személyek meghatározott csoportjainak nyújtott családi támogatásokról szóló 1965. március 26-i királyi rendelet, az alanyi jogon járó családi ellátásokról szóló 1971. július 20-i törvény, valamint a szociális biztonságra vonatkozó, Belgiumban hatályos nemzetközi egyezmények értelmében kedvezményezettnek minősülő gyermekek születésének időbeli sorrendjét figyelembe véve állapítja meg.

8

S. Gysen belga állampolgár önálló vállalkozóként szakmai tevékenységet végez Belgiumban. 1986. február 1-jén házasságot kötött. Ebből a házasságból egy gyermek született 1989. október 20-án. A házaspár 1993 júniusában elvált.

9

S. Gysen 1993 decemberében újra házasságot kötött. Ebből a házasságból két gyermeke született, 1994. május 5-én, valamint 1996. szeptember 17-én. A házaspár 2000-ben vált el.

10

S. Gysen elsőszülött fia 2001. január 17-e óta az édesanyjánál van elhelyezve. A két fiatalabb gyermekkel kapcsolatban a 2001. február 13-án kelt bírósági határozat kimondja, hogy a szülői felügyeletet és a vagyonkezelés jogát a szülők együttesen gyakorolják, valamint hogy S. Gysen részesül a családi támogatásokban.

11

Az 1989-ben született gyermek édesapja 2001. december 1-jével felvételt nyert az Európai Közösségek Bizottságához. Ettől az időponttól kezdődően a Bizottság szervezeti egységei az apa nevében és részéről egységes családi támogatásokat fizetnek S. Gysen részére az elsőszülött fia után.

12

S. Gysen a fenti helyzetről a 2002. február 22-i levélben tájékoztatta a Caisse-t, amelynek következtében ez utóbbi a továbbiakban nem folyósította S. Gysen elsőszülött fia után a családi támogatásokat, a fiatalabb gyermekek után azonban továbbra is folyósította azokat.

13

Ezt követően a Caisse – mivel úgy ítélte meg, hogy az ellátások folyósítása jogalap nélkül történt – a havi családi támogatásokból 2003 márciusától kezdve levont 2284,84 EUR összeget. Ez az összeg a rangsorban a második és harmadik helyen álló fiatalabb gyermekek után kifizetett támogatások, valamint azon támogatások közötti különbözetnek felel meg, amelyeket a Caisse álláspontja szerint a rangsorban az első és a második helyen álló két gyermek után folyósítani kellett volna.

14

S. Gysen a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult, mivel úgy vélte, hogy a Caisse fenti levonásra vonatkozó közigazgatási határozatainak meghozatalára a három gyermeke rangsorának jogszabálysértő megállapítása alapján került sor, következésképpen e határozatokat meg kell semmisíteni.

15

A Tribunal de travail de Bruxelles e feltételek mellett határozott úgy, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„A [személyzeti szabályzatot] és annak »Díjazás […]« című VII. melléklete »Családi támogatások« [című] 1. szakasza 67. cikkének (1) [bekezdését], amelyben előírt támogatások a […] háztartási támogatást, az […] eltartott gyermek után nyújtott támogatást, [valamint] az iskoláztatási támogatást foglalják magukban, úgy lehet-e, illetve kell-e minősíteni, vagy sem, mint amelyet a jelen ügyben vitatott nemzeti jogszabály szövege »[…] a szociális biztonságra vonatkozó, Belgiumban hatályos nemzetközi egyezmény«-ként határoz meg?”

16

Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálását lehetővé tevő hasznos választ lehessen adni, a személyzeti szabályzat jellegét és jogi kötőerejét kell középpontba helyezni.

17

Az EK 234. cikk által létrehozott bírósági együttműködési rendszer keretében ugyanis a Bíróság feladatát a közösségi jogi rendelkezések értelmezése képezi. A nemzeti rendelkezésekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendszer keretében azok értelmezése a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik (lásd a C-37/92. sz., Vanacker és Lesage ügyben 1993. október 12-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-4947. o.] 7. pontját).

18

Az alapeljárásnak a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott jogszabályi hátteréből következik, hogy a belga jog szerint az önálló vállalkozó azon gyermekét, aki valamely más tagállam szociális biztonsági szervei által a házastárs vagy a volt házastárs jogcímén, nemzetközi egyezmény alkalmazásával folyósított támogatás kedvezményezettje, figyelembe veszik az ugyanezen önálló vállalkozó gyermekei rangsorának az olyan belgiumi családi támogatások összegének kiszámítása érdekében történő megállapítása során, amelyekre e vállalkozó a többi gyermeke után jogosult.

19

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kiderül, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita abból keletkezett, hogy a Caisse nem volt hajlandó figyelembe venni a személyzeti szabályzat alapján a közösségi tisztviselőként dolgozó apa nevében és reá tekintettel folyósított egységes támogatás kedvezményezettjének minősülő gyermeket az önálló vállalkozóként tevékenykedő anya gyermekei rangsorának az olyan családi támogatások összegének kiszámítása érdekében történő megállapítása során, amelyekre az anya a többi gyermeke után jogosult.

20

Az ügy irataiból kitűnik, hogy a Caisse által az e két esetre alkalmazott eltérő bánásmód a személyzeti szabályzat alapján járó, S. Gysen 1989-ben született gyermeke után folyósított támogatás jogalapjának sajátosságából ered.

21

A Caisse arra hivatkozik a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy a személyzeti szabályzat olyan jogokat ruház a közösségi tisztviselőkre, amelyeket a munkáltatójukkal szemben érvényesíthetnek, adott esetben pedig a közösségi bíróságok előtti jogorvoslathoz való jogot is biztosítja számukra, ugyanezek a jogok azonban nem alkalmazhatók közvetlenül a nemzeti jogrendszerekben.

22

Meg kell állapítani, hogy ez az állítás ellentétben áll a személyzeti szabályzat jellegével és jogi kötőerejével.

23

Kétségtelen, hogy a 259/68 rendelet, amely megállapította a személyzeti szabályzatot, nem azonosítható valamely nemzetközi egyezménnyel, mivel nem a tagállamok fogadták el a nemzetközi jog szabályainak megfelelő eljárásban, hanem a Tanács mint az Európai Közösség intézménye, önállóan eljárva (lásd ilyen értelemben a 38/69. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1970. február 18-án hozott ítélet [EBHT 1970., 47. o.] 11. pontját, valamint a 91/79. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1980. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1980., 1099. o.] 7. pontját), és hasonlóképpen kétségtelen, hogy az EK-Szerződés, amely az említett rendelet jogalapját képezi, nem azonosítható a szociális biztonságra vonatkozó valamely nemzetközi egyezménnyel. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az EK 249. cikk második bekezdése értelmében ez a rendelet általános hatállyal bír, valamint teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban (lásd a 137/80. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1981. október 20-án hozott ítélet [EBHT 1981., 2393. o.] 7. pontját, valamint a 186/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. május 7-én hozott ítélet [EBHT 1987., 2029. o.] 21. pontját). Másfelől, mint arra S. Gysen hivatkozik, a személyzeti szabályzat 11. cikkének második bekezdése maga is kifejezetten előírja a személyzeti szabályzat teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó jellegét.

24

Figyelembe véve a 259/68 rendelet közvetlen alkalmazhatóságát a tagállamok jogrendjében, a nemzeti bíróság köteles ezt a rendeletet alkalmazni annak érdekében, hogy biztosítsa a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartását. Így a nemzeti bíróság feladata biztosítani az egyenlő bánásmódot egyfelől azon személyek között, akiknek a gyermeke a személyzeti szabályzat értelmében jogosít családi támogatásokra, másfelől pedig azon személyek között, akiknek a gyermeke a belső jog vagy a szociális biztonságra vonatkozó, az érintett tagállamban hatályos nemzetközi egyezmény alapján jogosít ilyen támogatásokra.

25

A fentiek alapján a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy egyrészt a személyzeti szabályzat általános hatállyal bír, valamint teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, másrészt pedig, figyelembe véve a 259/68 rendelet közvetlen alkalmazhatóságát a tagállamok jogrendjében, a személyzeti szabályzat értelmében családi támogatásokra jogosító gyermeket egyenlő bánásmódban kell részesíteni azzal a gyermekkel, aki a belső jog vagy a szociális biztonságra vonatkozó, az érintett tagállamban hatályos nemzetközi egyezmény alapján jogosít ilyen támogatásokra.

26

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1983. július 21-i 2074/83/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet általános hatállyal bír, valamint teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Figyelembe véve az említett rendelet közvetlen alkalmazhatóságát a tagállamok jogrendjében, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata értelmében családi támogatásokra jogosító gyermeket egyenlő bánásmódban kell részesíteni azzal a gyermekkel, aki a belső jog vagy a szociális biztonságra vonatkozó, az érintett tagállamban hatályos nemzetközi egyezmény alapján jogosít ilyen támogatásokra.