—

E. Payir képviseletében S. Cox barrister és R. Despicht solicitor,

—

B. Akyuz és B. Ozturk képviseletében N. Rogers barrister,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Gibbs, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Saini barrister,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Schulze-Bahr, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,

—

a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Rozet és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19-i 1/80 társulási tanácsi határozat (a továbbiakban: 1/80 határozat) 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul. A Társulási Tanácsot az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12-én Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23-i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodás létesítette.

2

E kérelmet az egyrészről E. Payir, illetve B. Akyuz és B. Ozturk, másrészről a Secretary of State for the Home Department (a továbbiakban: Secretary of State) közötti, e személyek tartózkodási engedélye meghosszabbításának utóbbi általi megtagadásával kapcsolatos két jogvitában nyújtották be.

3

Az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„(1)   A családtagok szabad munkavállalásra való jogosultságáról szóló 7. cikk sérelme nélkül, valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló ebben a tagállamban:

4

Az au pairekre vonatkozó releváns rendelkezéseket többek között az Egyesült Királyság Parlamentje által 1994-ben elfogadott United Kingdom Immigration Rules (az Egyesült Királyság bevándorlási szabályai, House of Commons Paper 395, a továbbiakban: Immigration Rules) 88–93. pontja tartalmazza, amelyek a következőképpen rendelkeznek:

„Az »au pair«-i állás meghatározása

Az »au pair«-kénti munkavállalás céljából kiadott beutazási engedélyhez [»leave to enter«] előírt követelmények

»Au pair«-kénti munkavállalás céljából kiadott beutazási engedély

5

A diákokra vonatkozó bevándorlási rendelkezéseket többek között az Immigration Rules 57–62. pontja tartalmazza:

„A tanulmányok folytatása céljából kiadott beutazási engedélyhez előírt követelmények

A tanulmányok folytatása céljából kiadott beutazási engedély

6

A Secretary of State Immigrations Directorate’s Instructions (a Secretary of State bevándorlási főosztályának iránymutatásai) 3. fejezete A. mellékletének 4. pontja szerint:

„A 2. kód szerinti [azaz a szabad munkavállalást korlátozó] feltételek alá tartozó, 16 évesnél idősebb diákok a helyi munkaügyi központ [„local Jobcentre”] engedélyének beszerzése nélkül vállalhatnak részmunkaidős vagy szünidei munkát. Ugyanígy e személyek jogosultak olyan munka vállalására, amely az elméleti és gyakorlati oktatást ötvöző képzés része, valamint szakmai gyakorlaton részt venni [az Egyesült Királyság hatáskörrel rendelkező hatóságai által kiadott] munkavállalási engedély beszerzése nélkül. A diákok nem vállalhatnak munkát tanítási időszakban heti 20 órát meghaladó időtartamban […].”

7

A jogviták egy au pairként dolgozó fiatal nőt, E. Payirt, valamint két diákot, B. Akyuzt és B. Ozturkot érintenek.

8

Az akkoriban 21 éves E. Payir beutazási engedélyt kapott az Egyesült Királyságba, miután 2002 áprilisáig érvényes beutazóvízumot adtak ki számára 2000 áprilisában. E beutazási engedély feltételként írta elő, hogy E. Payir nem vállalhat az au pairi tevékenységen kívül más munkát, sem fizetés ellenében, sem ingyenesen.

9

Az Egyesült Királyságba való beutazásától kezdődően au pairként alkalmazta egy család, majd 2001 márciusától egy másik család, ahol hetente 15–25 órát dolgozott. Viszonzásként szállást, ellátást és heti 70 GBP-t (kb. 103 euró) kapott.

10

2002 áprilisában, beutazási engedélyének lejárta előtt, E. Payir az Egyesült Királyságba szóló, több jogot biztosító tartózkodási engedélyért fordult a Secretary of State-hez az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy több mint egy éve ugyanazon munkáltatónál áll alkalmazásban, és a továbbiakban is neki szeretne dolgozni. A 2004. augusztus 18-án hozott határozatban elutasították a kérelmét.

11

E. Payir a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) előtt kérte e határozat bírósági felülvizsgálatát. E bíróság a kérelemnek helyt adva az említett határozatot hatályon kívül helyezte, és a Secretary of State-et E. Payir beutazási engedélyének meghosszabbítására, és az érintett személy munkavállalását korlátozó eredeti feltétel törlésére hívta fel. E. Payir beutazási engedélyét 2006. augusztus 2-ig meghosszabbították. 2005 októberében E. Payir bolti eladóként vállalt munkát.

12

A Secretary of State fellebbezést nyújtott be a High Court határozata ellen arra hivatkozva, hogy az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható au pairekre.

13

B. Akyuz 1999-ben, B. Ozturk pedig 1997-ben beutazási engedéllyel, diákként érkezett az Egyesült Királyságba, ezt követően pedig tartózkodási engedélyt kaptak. A tartózkodási engedély kimondta, hogy birtokosa tanítási időszakban legfeljebb heti 20 órában vállalhat munkát.

14

Tanulmányaik ideje alatt e két török állampolgár részmunkaidőben egy étteremben dolgozott pincérként, és munkáltatójuk felajánlotta munkaszerződésük meghosszabbítását. A diákként való beutazási, illetve tartózkodási engedélyük lejárta előtt B. Akyuz 2003 júliusában, B. Ozturk pedig 2004 januárjában az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva a Secretary of State-hez fordult tartózkodási engedélyért. Kérelmeik 2004. augusztus 18-i elutasítása ellen az érintettek bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be a High Courthoz, amely a kérelmeknek helyt adott. A Secretary of State arra hivatkozva, hogy az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható diákokra, fellebbezést nyújtott be a High Court által hozott határozatok ellen.

15

E. Payir, valamint B. Akyuz és B. Ozturk ügyét a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) egyesítve tárgyalta.

16

E bíróság kiemeli, hogy a High Court e három török állampolgárt munkavállalónak tekintette e fogalomnak a Bíróság által többek között a C-1/97. sz. Birden-ügyben 1998. november 26-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-7747. o.) 24. pontjában kifejtett értelmezése alapján.

17

A High Court e megállapítását elfogadva a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) úgy ítéli meg, hogy figyelembe kell venni a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát is, miszerint a tagállamok bevezethetnek szociális célú szabályozásokat. Ebből következik, hogy még ha e szabályozások magukban foglalják is a munkavállalóként végzett tevékenységet, nem eredményezik szükségszerűen az érintettek ezen államok rendes munkaerőpiacába való integrációját.

18

Az alapeljárásokban a Court of Appealnek (England & Wales) (Civil Division) kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy az érintett török állampolgárok hivatkozhatnak-e az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire. Ezért e bíróság úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

akkor e foglalkoztatás ideje alatt az érintett török állampolgár:

19

A két ügyben előterjesztett kérdések azonosak, és egyrészről az au pairekre, másrészről pedig a diákokra vonatkoznak.

20

E kérdésekből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, vajon az a körülmény, hogy valamely török állampolgárnak au pairként vagy diákként engedélyezték a beutazást valamely tagállam területére, megfosztja-e ezen állampolgárt a „munkavállalói” minőségtől, és kizárja-e azt, hogy ezen állampolgár az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében e tagállam „rendes munkaerőpiacához” tartozzék, oly módon, hogy munkavállalási engedélyének megújítása és az ezen engedélytől függő tartózkodási jog megszerzése érdekében nem hivatkozhat e rendelkezésre.

21

E. Payir, B. Akyuz és B. Ozturk, valamint az Európai Közösségek Bizottsága egyező álláspontot képviselnek. Szerintük az alapügyek érintetteihez hasonló török állampolgárok teljesítik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „munkavállalónak” minősüljenek. E személyek más személy irányítása alatt, díjazás ellenében, bizonyos gazdasági értékkel bíró tényleges és valós szolgáltatásokat nyújtottak.

22

E török állampolgárok a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartoznak. Jogszerűen utaztak be ezen állam területére, és jogszerűen léptek az említett állam munkaerőpiacára. Így különösen nem követtek el semmilyen csalást a rájuk bízott munka megszerzése és elvégzése érdekében. Következésképpen munkaerőpiaci helyzetük stabil és nem bizonytalan.

23

Amennyiben e török állampolgárok teljesítik az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeket, hivatkozhatnak e rendelkezésre munkavállalási engedélyük megújítása, valamint annak érdekében, hogy ezen engedélytől függő tartózkodási jogot kapjanak. Nem szükséges és nem is releváns megvizsgálni azt, hogy az Egyesült Királyság milyen okokból adott számukra beutazási és tartózkodási engedélyt, vagyis hogy a fiatalok számára kizárólag au pairként vagy diákként, korlátozott időtartamra tette lehetővé a beutazást.

24

Az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a német, olasz és holland kormány ezzel szemben előadja, hogy fontosak a tartózkodás okai. Az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése a valamely tagállam területére munkavállalói minőségben beutazásra jogosult török állampolgárok munkavállalási jogára vonatkozik. Az Egyesült Királyságba nem ilyen minőségben beutazó török állampolgárok, úgymint E. Payir, valamint B. Akyuz és B. Ozturk, nem hivatkozhatnak e rendelkezésre. Következésképpen, még ha az ezen állampolgárok által folytatott tevékenység valós és tényleges gazdasági tevékenységnek minősülhet, nem következik ebből az, hogy az érintettek munkavállalói minőségben vannak, sem pedig az, hogy az említett rendelkezés értelmében a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartoznak.

25

Súlyos következményekkel járna annak kimondása, hogy a valamely tagállam területére au pairként vagy diákként beutazásra jogosult török állampolgárok hivatkozhatnak az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire. Ez először is azt eredményezné, hogy a tagállamok nem határozhatnák meg szabadon a török állampolgárok területükre való beutazásának feltételeit. Továbbá ösztönözné a nemzeti jogszabályok megkerülését, mivel az érintett személyeknek az lenne az érdeke, hogy diáknak vagy au pairnek adják ki magukat azon tagállam munkaerőpiacába való integráció érdekében, amelynek területére beutaztak. Végül pedig a tagállamok arra lennének késztetve, hogy korlátozzák a török állampolgárságú diákok és au pairek fogadására vonatkozó politikájukat az érintettek e két csoportjának hátrányára.

26

A német és a holland kormány hozzáteszi, hogy a részmunkaidőben dolgozó diák vagy au pair helyzetének a rendes munkavállaló helyzetével azonos módon való kezelése ellentétes a közösségi jogalkotó által a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-i 2004/114/EK tanácsi irányelvben (HL L 375., 12. o.) követett megközelítéssel. Szerintük ezen irányelv jól megkülönbözteti a diákot a munkavállalótól.

27

Az előterjesztett és a jelen ítélet 20. pontjában átfogalmazott kérdések megválaszolása érdekében emlékeztetni kell az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt három feltételre.

28

Ezek közül az első feltétel a munkavállalói minőséggel kapcsolatos. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e feltétel teljesítéséhez a török állampolgárnak valós és tényleges munkát kell végeznie, kizárva az olyan egyszerűbb tevékenységeket, amelyek jelentősége kifejezetten csekély, és amelyek kiegészítő jellegűek. A munkaviszony lényegi jellemzője az a körülmény, hogy valaki meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt (lásd a fent hivatkozott Birden-ügyben hozott ítélet 25. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

29

Az előírt második feltétel a rendes munkaerőpiachoz való tartozásra vonatkozik. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy e fogalom minden olyan munkavállalóra kiterjed, aki megfelel a fogadó tagállam törvényi és rendeleti előírásainak, és akinek így jogában áll e tagállam területén szakmai tevékenységet folytatni (lásd a fent hivatkozott Birden-ügyben hozott ítélet 51. pontját).

30

Az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése harmadik feltételként előírja a rendes foglalkoztatás, azaz a fogadó tagállam munkaerőpiacán való stabil és nem bizonytalan helyzet fennállását, és ennek alapján a nem vitatott tartózkodási jog fennállását (lásd a C-188/00. sz. Kurz-ügyben 2002. november 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10691. o.] 48. pontját).

31

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint mind E. Payir, mind pedig B. Akyuz és B. Ozturk valós és tényleges gazdasági tevékenységet jelentő szolgáltatást nyújtott. Az iratokból kitűnik, hogy munkáltató irányítása alatt dolgoztak, és szolgáltatásaikért díjazást kaptak. E. Payir hetente 15–25 órát, B. Akyuz és B. Ozturk pedig hetente legfeljebb 20 órát dolgozott. Senki sem hivatkozik arra, hogy az érintettek által végzett tevékenységek jelentősége kifejezetten csekély. Így leírásuk alapján e tevékenységek rendelkeznek azokkal a szükséges jellegzetességekkel, amelyek fő szabály szerint lehetővé teszik, hogy az e tevékenységeket folytató személyek az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „munkavállalónak” minősüljenek.

32

A másik két feltételt illetően a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy E. Payir, valamint B. Akyuz és B. Ozturk is betartotta a bevándorlásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat, tehát jogszerűen utaztak be az Egyesült Királyságba. E bíróság hozzáteszi, hogy az érintettek foglalkoztatása nem csak a bevándorlásra vonatkozó szabályoknak, hanem a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályoknak is megfelelt, és különösen, hogy foglalkoztatásukra az államterületre való beutazásra vonatkozó engedélyükben előírt feltételek betartásával került sor. Megállapítható, hogy nem vitatott tartózkodási joggal rendelkeztek.

33

Következésképpen az alapeljárásban érintett három török állampolgár foglalkoztatásának jellegzetességei, ahogyan azokat a kérdést előterjesztő bíróság bemutatta, megfelelnek az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt másik két feltételnek is, vagyis a rendes munkaerőpiachoz való tartozás és a rendes foglalkoztatás feltételének.

34

Felmerül azonban a kérdés, hogy azon török állampolgárok au pair vagy diák volta, akiknek a tevékenysége egyébként teljesíti a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt három feltételt, megfosztja-e ezen állampolgárokat a munkavállalói minőségtől, és kizárja-e azt, hogy e rendelkezés értelmében valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozzanak.

35

E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy a diákok vagy au pairek számára adott beutazási engedély, valamint a számukra biztosított munkavállalási jog esetleges szociális célja önmagában semmiben nem érinti az érintettek által végzett tevékenységek rendes voltát, és következésképpen nem zárja ki, hogy e személyek a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartozzanak. A Bíróság a fent hivatkozott Birden-ügyben hozott ítélet 51. pontjában úgy ítélte meg, hogy a rendes munkaerőpiac fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az valamely szociális célú és az állam által támogatott meghatározott piaccal ellentétben az általános munkaerőpiacra vonatkozik.

36

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az 1/80 határozat nem fosztja meg a tagállamokat azon hatáskörüktől, hogy szabályozzák mind a török állampolgároknak a területükre való beutazását, mind pedig első foglalkoztatásuk feltételeit, hanem a 6. cikkében kizárólag a fogadó tagállam munkaerőpiacába már jogszerűen integrálódott török munkavállalók helyzetét szabályozza (a C-98/96. sz. Ertanir-ügyben 1997. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-5179. o.] 23. pontja).

37

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének célja a török munkavállalók helyzetének fokozatos megszilárdítása a fogadó tagállamban (lásd különösen a C-230/03. sz. Sedef-ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-157. o.] 34. pontját).

38

E rendelkezés így a fogadó tagállamban munkavállalói minőséggel rendelkező török állampolgárokra vonatkozik, de nem követeli meg, hogy e személyek a Közösségbe munkavállalóként utazzanak be. E minőséget a Közösségbe való beutazás után is megszerezhették. Így a fent hivatkozott Birden-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben M. Birden, akinek engedélyezték a beutazást valamely tagállam területére, ezen államban először munkanélküli volt, mielőtt ott munkavállalóként foglalkoztatták. A fent hivatkozott Kurz-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben az érintett török állampolgárnak 15 éves korában nem munkavállalóként, hanem annak érdekében engedélyezték a Közösségbe való beutazást, hogy vízvezeték-szerelői szakképzésben vegyen részt.

39

A török állampolgár, amennyiben teljesíti az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt feltételeket, a munkaviszonyban eltöltött első év után tarthat igényt a munkavállalási engedélyének ugyanazon munkáltatónál való megújítására és az ezen engedélytől függő tartózkodási jogra.

40

Annak megvizsgálása során, vajon a török állampolgárok teljesítik-e e feltételeket, nem kell figyelembe venni, hogy az érintetteknek milyen célból engedélyezték az adott tagállam területére való beutazást. A Bíróság ugyanis többször is úgy ítélte meg, hogy az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése az általa a török állampolgároknak biztosított jogok elismerését nem teszi függővé semmilyen olyan feltételtől, hogy eredetileg milyen okból biztosítottak számukra beutazási, munkavállalási és tartózkodási jogot (lásd a C-36/96. sz. Günaydin-ügyben 1997. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-5143. o.] 51. és 52. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A Bíróság ekképpen úgy ítélte meg, hogy az, ha valamely török állampolgár kifejezi szándékát, miszerint a fogadó tagállamban eltöltött néhány év után vissza kíván térni származási országába, nem zárhatja ki, hogy az említett 6. cikk (1) bekezdésében biztosított jogokra hivatkozzék. Ez csak akkor lenne másként, ha ezen állampolgár hamis szándékra hivatkozva kizárólag annak érdekében próbálta megtéveszteni a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy azok jogalap nélkül kiadják számára a szükséges engedélyeket (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Günaydin-ügyben hozott ítélet 54. és 60. pontját).

41

Ahogyan a fent hivatkozott Günaydin-ügyben hozott ítéletből kitűnik, az a körülmény, hogy az említett török állampolgárnak tanulmányok folytatása céljából engedélyezték a beutazást valamely tagállam területére, és hogy tartózkodási engedélye kezdetben előírta a kereső tevékenység folytatásának tilalmát, nem zárja ki azt, hogy az érintett az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozzék, amennyiben a beutazást követően jogszerűen vállalt munkát, és legalább egy évet dolgozott ugyanazon munkáltatónál.

42

A munkaszerződés esetleges időbeni korlátozása sem akadályozhatja az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazását. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy ha a munkaviszony ideiglenes jellege elegendő lenne az érintett által jogszerűen végzett munka rendes voltának megkérdőjelezéséhez, a tagállamoknak lehetőségük lenne arra, hogy azon migráns török munkavállalókat, akiknek engedélyezték a területükre való beutazást, és akik ott legalább egy éven át megszakítás nélkül rendes gazdasági tevékenységet folytattak, jogalap nélkül megfosszák azon jogoktól, amelyekre e személyek a 6. cikk (1) bekezdése alapján közvetlenül hivatkozhatnak (lásd a fent hivatkozott Birden-ügyben hozott ítélet 64. pontját).

43

Így annak megállapításakor, hogy a valamely tagállam területére jogszerűen beutazott török állampolgár az e tagállam területén való egyéves munkavégzés után hivatkozhat-e az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdésében biztosított jogokra, azt kell megvizsgálni, hogy az érintett teljesíti-e az e rendelkezésben foglalt objektív feltételeket, anélkül hogy figyelembe kellene venni, hogy eredetileg milyen okokból biztosították számára az említett területre való beutazási jogot, vagy azt, hogy munkavállalási jogát esetlegesen időbeli korlátozásokhoz kötötték. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti hatóságok nem köthetik feltételekhez, illetve nem korlátozhatják e jogok alkalmazását anélkül, hogy ne veszélyeztessék e határozat hatékony érvényesülését (lásd a fent hivatkozott Günaydin-ügyben hozott ítélet 37–40. és 50. pontját, a fent hivatkozott Birden-ügyben hozott ítélet 19. pontját, a fent hivatkozott Kurz-ügyben hozott ítélet 26. pontját, a C-317/01. és C-369/01. sz., Abatay és társai egyesített ügyekben 2003. október 21-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-12301. o.] 78. pontját és a fent hivatkozott Sedef-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

44

Következésképpen az alapügyekhez hasonló ügyekben azok az okok, amelyek alapján az érintett török állampolgároknak beutazási engedélyt adtak – azaz au pairi tevékenység vagy tanulmányok folytatása –, önmagukban nem akadályozhatják azt, hogy az érintettek az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozzanak. Ugyanez vonatkozik az ezen állampolgároktól kért szándéknyilatkozatra, miszerint nem kívánnak két évnél tovább a fogadó tagállamban maradni, illetve azt tanulmányaik befejeztével el kívánják hagyni, valamint tartózkodási engedélyük időbeli korlátozására is.

45

Amennyiben a jelen ítélet 27–30. pontjában említett feltételek teljesülnek, és különösen megvizsgálták az érintett török állampolgárok által végzett munka ténylegességét, nem releváns az a körülmény, hogy e személyek tanulmányok folytatása céljából diákként vagy a fogadó tagállam nyelvének elsajátítása végett au pairként utaztak be. Amennyiben e török állampolgároknak érdemeik révén sikerül teljesíteniük az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének három francia bekezdésében előírt feltételeket, nem foszthatók meg a számukra munkaviszonyuk időtartama alapján e rendelkezés által fokozatosan biztosított jogoktól (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Günaydin-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

46

E körülmények között nem fogadható el az észrevételeket előterjesztő tagállamok által előadott érv, miszerint egy diák vagy au pair a fogadó tagállamban való korlátlan munkavállalási jog fokozatos megszerzése érdekében megkerülheti e tagállam jogszabályait. Nem valósulhat meg ugyanis e jogszabályok megkerülése, amikor az érintettek nem tesznek mást, csak az 1/80 határozatban kifejezetten biztosított jogot gyakorolnak. Ez csak akkor lenne másként, ha ez utóbbiak csalárd módon szereztek volna valamely tagállam területére való beutazási jogot valótlanul azt állítva, hogy tanulmányokat kívánnak folytatni vagy au pairként kívánnak dolgozni. Ha azonban a tanulmányok tényleges folytatása vagy az au pairként végzett tevékenység igazolja valós szándékukat, és jogszerűen vállalnak munkát a fogadó tagállamban, valamint megfelelnek az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeknek, az érintettek teljes mértékben hivatkozhatnak az e rendelkezés által számukra biztosított jogokra.

47

A német és a holland kormány végül a 2004/114 irányelvre hivatkozik. Ezen irányelv rendszeréből arra következtetnek, hogy a közösségi jogalkotó a diákok számára anélkül kívánta lehetővé tenni a munkavállalást és a meghatározott óraszámban történő munkavégzést, hogy munkavállalónak kellene tekinteni őket, és következésképpen anélkül, hogy azok ezáltal a fogadó tagállam munkaerőpiacára léphetnének.

48

Az említett irányelv azonban nem releváns. Az irányelv a 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis csak az egyrészről a Közösség vagy a Közösség és tagállamai, másrészről egy vagy több harmadik állam között létrejött két- vagy többoldalú megállapodásokban foglalt kedvezőbb rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó. Következésképpen, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 57. pontjában megjegyezte, a 2004/114 irányelv nem indokolhatja az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének megszorító értelmezését, és nem teszi lehetővé e rendelkezés értelmezését.

49

Következésképpen a feltett kérdésre adandó válasz az, hogy az a körülmény, hogy valamely török állampolgárnak au pairként vagy diákként engedélyezték a beutazást valamely tagállam területére, nem foszthatja meg őt a „munkavállalói” minőségtől, és nem zárhatja ki azt, hogy ezen állampolgár az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében e tagállam „rendes munkaerőpiacához” tartozzék. E körülmény következésképpen nem zárhatja ki azt, hogy az említett állampolgár munkavállalási engedélyének megújítása és az ezen engedélytől függő tartózkodási jog megszerzése érdekében e rendelkezésre hivatkozzék.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az a körülmény, hogy valamely török állampolgárnak au pairként vagy diákként engedélyezték a beutazást valamely tagállam területére, nem foszthatja meg őt a „munkavállalói” minőségtől, és nem zárhatja ki azt, hogy ezen állampolgár a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19-i 1/80 társulási tanácsi határozat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében e tagállam „rendes munkaerőpiacához” tartozzék. E körülmény következésképpen nem zárhatja ki azt, hogy az említett állampolgár munkavállalási engedélyének megújítása és az ezen engedélytől függő tartózkodási jog megszerzése érdekében e rendelkezésre hivatkozzék.