—

a Centre d’exportation du livre français (CELF) képviseletében J. Molinié, O. Schmitt, P. Guibert és A. Tabouis ügyvédek,

—

a Société internationale de diffusion et d’édition (SIDE) képviseletében N. Coutrelis és V. Giacobbo ügyvédek,

—

a francia kormány képviseletében G. De Bergues és S. Ramet, meghatalmazotti minőségben,

—

a dán kormány képviseletében C. Thorning, meghatalmazotti minőségben, segítői: P. Biering és K. Lundgaard Hansen advokater,

—

a német kormány képviseletében C. Schulze-Bahr és M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

—

a magyar kormány képviseletében Fazekas J., meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és P. P. J. van Ginneken, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Di Bucci és J.-P. Keppenne, meghatalmazotti minőségben,

—

az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében M. Sánchez Rydelski és B. Alterskjær, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 88. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Centre d’exportation du livre français (a továbbiakban: CELF), a Ministre de la Culture et de la Communication [francia kulturális és kommunikációs minisztérium] és a Société internationale de diffusion et d’édition (a továbbiakban: SIDE) közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a CELF-nek a francia állam által nyújtott állami támogatás.

3

A szövetkezeti részvénytársaság formában működő CELF exportközvetítéssel foglalkozik.

4

Létesítő okirata értelmében a CELF tevékenysége a külföldre, valamint a Franciaország tengerentúli megyéibe, illetve területeire irányuló könyvekre, kiadványokra és egyéb adathordozókra vonatkozó megrendelések közvetlen teljesítésére, és tágabb értelemben ezen adathordozókon keresztül a francia kultúra világszintű népszerűsítésére vonatkozó mindenfajta ügyletre terjed ki.

5

A CELF a [francia nyelvű] könyvekkel kapcsolatos kisebb mennyiségű megrendeléseket gyűjti össze, így téve lehetővé a külföldi vevőknek, hogy egyetlen közvetítőhöz forduljanak, ahelyett hogy több szállítóval kellene kapcsolatot tartaniuk, miközben a lehető legszélesebb kínálatban részesülnek. A CELF a piaci szereplők összes kérésének a megrendelések mennyiségétől függetlenül eleget tesz, még ha e megrendelések nem kifizetődőek is.

6

A CELF kötelezettségeit a francia kulturális és kommunikációs minisztériummal kötött megállapodások is megerősítették.

7

A CELF 1980-től 2002-ig a francia állam által a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kis megrendeléseinek teljesítéséből adódó többletköltségek kompenzálására nyújtott működési támogatásokban részesült.

8

A 1992. év során a CELF versenytársa, a SIDE azzal a kérdéssel fordult az Európai Közösségek Bizottságához, hogy a CELF-nek nyújtott támogatásokat bejelentették-e az EK-Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése (jelenleg EK 88. cikk (3) bekezdése) értelmében.

9

A Bizottság információkéréssel fordult a francia kormányhoz, amelyre az utóbbi válaszolt, és megerősítette a Bizottságnak a CELF részére nyújtott támogatások tényét.

10

A Bizottság közölte a SIDE-del, hogy valóban léteznek e támogatások, és hogy ezen támogatások nem kerültek bejelentésre.

11

A Bizottság 1993. május 18-i, NN 127/92 határozatában – amelyről az Európai Közösségek Hivatalos Lapja1993. június 25-i számában „A francia könyvexportőröknek nyújtott támogatás” címen (HL C 174., 1993.6.25., 6. o.) közlemény jelent meg – azt állapította meg, hogy figyelemmel a könyvpiaci verseny sajátos jellegére, valamint a kérdéses támogatási rendszerek kulturális célzatára, az intézkedésre az EK-Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontjában (jelenleg EK 87. cikk (3) bekezdésének d) pontja) foglalt eltérés alkalmazandó.

12

A SIDE e határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához.

13

Az Elsőfokú Bíróság a T-49/93. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 18-án hozott ítéletével (EBHT 1995., II-2501. o.)„a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kisebb mennyiségű megrendeléseinek teljesítéséből adódó többletköltségek kompenzálására a CELF-nek kizárólagosan nyújtott támogatás vonatkozásában” megsemmisítette a hivatkozott határozatot.

14

Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak alaposabban meg kellett volna vizsgálnia a verseny feltételeit az érintett ágazatban, mielőtt a szóban forgó intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségéről érdemben dönt. A Bizottságnak tehát az EK-Szerződés 93. cikke (2) bekezdésében meghatározott (jelenleg EK 87. cikk (2) bekezdése) kontradiktórius eljárást kellett volna indítania.

15

A Bizottság 1996. július 30-án hivatalos vizsgálati eljárást indított a szóban forgó támogatással kapcsolatosan.

16

A bizonyításfelvételt követően 1998. június 10-én meghozta a Coopérative d’exportation du livre français-nak (CELF) nyújtott állami támogatásra vonatkozó 1999/133/EK határozatot (HL L 44., 37. o.), amelyben egyrészt megállapította a támogatás jogellenes voltát, mivel azt nem jelentették be a Bizottságnak, másrészt az állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, mivel az eleget tett az EK-Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott eltérés feltételeinek.

17

E határozat ellen két megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be.

18

Az első keresetet – amelyet a Francia Köztársaság nyújtott be a Bírósághoz, azon indokkal, hogy a Bizottság elutasította az EK-Szerződés 90. cikke (2) bekezdésének (jelenleg EK 86. cikk (2) bekezdése) alkalmazását – a Bíróság a C-332/98. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2000. június 22-én hozott ítéletében (EBHT 2000., I-4833. o.) utasította el.

19

A második keresetnek – amelyet a SIDE nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz – az Elsőfokú Bíróság a T-155/98. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 2002. február 28-án hozott ítéletében (EBHT 2002., II-1179. o.) helyt adott, megállapítva, hogy az érintett piac meghatározása tekintetében a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, és megsemmisítette a Bizottság határozatát annyiban, amennyiben e határozat a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.

20

E határozat megsemmisítését követően a Bizottság a Franciaország által a Coopérative d'exportation du livre français (CELF) javára nyújtott támogatásról szóló, 2004. április 20-i 2005/262/EK határozatában (HL L 85., 27. o.) a támogatást ismét összeegyeztethetőnek nyilvánította a közös piaccal.

21

A SIDE megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be e határozat ellen az Elsőfokú Bírósághoz. A Elsőfokú Bíróság előtt a T-348/04. sz. ügyben indult eljárás jelenleg is folyamatban van.

22

A közösségi eljárásokkal párhuzamosan a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt is eljárások indultak.

23

A fent hivatkozott SIDE kontra Bizottság ügyben hozott 1995. szeptember 18-i ítéletet követően a SIDE azzal a kérelemmel fordult a francia kulturális és kommunikációs minisztériumhoz, hogy szüntesse meg a CELF-nek nyújtott támogatás folyósítását, és hogy a CELF fizesse vissza a részére már kifizetett összegeket.

24

Ezt a kérelmet a francia kulturális és kommunikációs minisztérium 1996. október 9-i határozatában elutasította.

25

A SIDE a szóban forgó határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a tribunal administratif de Paris-hoz (párizsi közigazgatási bíróság).

26

A tribunal administratif de Paris 2001. április 26-i ítéletével megsemmisítette a megtámadott minisztériumi határozatot.

27

A francia kulturális és kommunikációs minisztérium és a CELF fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a cour administrative d’appel de Paris-hoz (párizsi közigazgatási fellebbviteli bíróság).

28

A cour administrative d’appel de Paris 2004. október 5-i ítéletében helybenhagyta a megtámadott ítéletet, és minden egyes késedelmes nap után 1000 euró összegű pénzbírság megfizetése mellett kötelezte a francia államot a CELF részére a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kis megrendelései teljesítése címén fizetett támogatási összegeknek az ítélet közlésétől számított három hónapon belüli visszakövetelésére.

29

A CELF és a francia kulturális és kommunikációs minisztérium fellebbezést nyújtott be a Conseil d’État-hoz a fenti ítélet, valamint a tribunal administratif de Paris ítéletének megsemmisítése iránt.

30

E jogorvoslatok keretében a felperesek különösen arra hivatkoztak, hogy a közigazgatási fellebbviteli bíróság tévesen alkalmazta a jogot, illetve jogilag helytelen minősítésre jutott azzal, hogy nem vette figyelembe a jelen ügyben azt a körülményt, hogy mivel a Bizottság a támogatást közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, e támogatás visszakövetelése nem lehetséges, mivel az ilyen visszakövetelés elvileg az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével nyújtott támogatások jogellenességéhez kapcsolódik.

31

Mivel úgy ítélte meg, hogy az érintett jogvita kimenetele a közösségi jog értelmezésétől függ, a Conseil d’État úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő előzetes döntéshozatali iránti kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell-e értelmezni az EK 88. cikk (3) bekezdését, hogy a nemzeti bíróságnak a fenti rendelkezés megsértésével nyújtott támogatást vissza kell téríttetnie, még akkor is, ha a Bizottság az EK 87. cikk értelmében a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.

33

Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdésének első mondata a tagállamok részére minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékkal kapcsolatosan tájékoztatási kötelezettséget ír elő.

34

Az EK 88. cikk (3) bekezdésének második mondata értelmében, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a bejelentett szándék az EK 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.

35

Az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre, amíg az eljárásban végleges bizottsági határozat nem születik.

36

Az e rendelkezésben meghatározott tilalom célja annak a biztosítása, hogy valamely adott támogatás ne fejthesse ki hatásait, még mielőtt a Bizottság ésszerű határidőn belül részletesen megvizsgálhatta volna a tervezett támogatási intézkedéseket, és adott esetben megindíthatta volna az e cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást (a C-301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság, ún. „Boussac Saint Frères”-ügyben 1990. február 14-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-307. o.] 17. pontja).

37

Az EK 88. cikk (3) bekezdése tehát az új tervezett támogatásokra vonatkozó előzetes felügyeleti rendszert állít fel (a 120/73. sz. Lorenz-ügyben 1973. december 11-én hozott ítélet [EBHT 1973., 1471. o.] 2. pontja).

38

Miközben a Bizottság köteles a tervezett támogatás közösségi piaccal való összeegyeztethetőségét megvizsgálni még olyan esetben is, amikor a tagállam megszegte a támogatási intézkedések végrehajtására vonatkozó tilalmat, a nemzeti bíróságok a Bizottság végleges határozatáig csak megvédik a jogalanyok jogait az EK 88. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott tilalom állami hatóságok által történő esetleges figyelmen kívül hagyásával szemben (a C-354/90. sz., Fédération nationale du commerce extérieur des produits alimentaires et Syndicat national des négociants et transformateurs de saumon, ún. „FNCE”-ügyben 1991. november 21-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5505. o.] 14. pontja). Feladatuk tehát tulajdonképpen az, hogy megóvják azokat a feleket, akiket a jogellenes támogatás nyújtásával okozott versenytorzulás érint (lásd e tekintetben a C-368/04. sz., Transalpine Ölleitung in Österreich és társai ügyben 2006. október 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-9957. o.] 46. pontját).

39

A nemzeti bíróságoknak elvileg helyt kell adniuk az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével kifizetett támogatásokra vonatkozó visszafizetési kérelemnek (lásd különösen a C-39/94. sz., SFEI és társai ügyben 1996. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3547. o.] 70. pontját).

40

A Bizottság végleges határozata nem teszi utólag érvényessé azoknak a támogatásoknak a végrehajtását, amelyek a meghozataluk pillanatában az e cikkben foglalt tilalom figyelmen kívül hagyása miatt érvénytelenek voltak. Minden más értelmezés csak azt segítené elő, hogy az érintett tagállam figyelmen kívül hagyja az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát, és ezzel megfosztja e rendelkezést hatékony érvényesülésétől (lásd a fent hivatkozott FNCE-ügyben hozott ítélet 16. pontját).

41

A nemzeti bíróságoknak tehát biztosítaniuk kell a jogosultak számára, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának megsértése esetén nemzeti joguk szerinti valamennyi következményt alkalmazniuk kell, mind a támogatási intézkedések végrehajtására vonatkozó jogi aktusok érvényességét illetően, mind az e rendelkezés vagy esetleges ideiglenes intézkedések megsértésével nyújtott pénzügyi támogatások visszatéríttetését illetően (a fent hivatkozott FNCE-ügyben hozott ítélet 12. pontja, és a fent hivatkozott SFEI és társai ügyben hozott ítélet 40. pontja, valamint a C-261/01. és C-262/01. sz., Van Calster és társai egyesített ügyekben 2003. október 21-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-12249. o.] 64. pontja, továbbá a fent hivatkozott Transalpine Ölleitung in Österreich és társai ügyben hozott ítélet 47. pontja).

42

Mindenesetre adódhatnak olyan rendkívüli körülmények, amelyek mellett helytelen lenne a támogatás visszatéríttetését elrendelni (a fent hivatkozott SFEI és társai ügyben hozott ítélet 70. pontja).

43

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy olyan esetekben, amelyekben a Bizottság elutasító végleges határozatot hozott, nem kizárt, hogy a jogellenes támogatásból részesülő kedvezményezett olyan rendkívüli körülményekre hivatkozzon, amelyek megalapozhatták az e támogatás jogszerűségébe vetett bizalmát, és hogy ebből következően megtagadja annak visszafizetését. Ilyen esetben az adott ügyben megkeresett nemzeti bíróság feladata – adott esetben az értelmezésre vonatkozó előzetes döntéshozatalra irányuló kérdéseknek a Bíróság elé terjesztését követően –, hogy értékelje a szóban forgó körülményeket (a C-5/89. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1990. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3437. o.] 16. pontja).

44

A Bizottság magatartásával kapcsolatosan az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 313. o.) 14. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy elutasító határozat esetén a Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatéríttetését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.

45

Az alapeljárásban fennállóhoz hasonló helyzetben, amelyben az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatára alapított kérelmet a nemzeti bíróság köteles vizsgálni, azután hogy a Bizottság engedélyező határozatot hozott, e bíróságnak – a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása ellenére – érdemi döntést kell hoznia a végrehajtási aktusok érvényessége, valamint a nyújtott pénzügyi támogatások visszatéríttetése tekintetében.

46

Ilyen esetben a közösségi jog arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy olyan intézkedéseket írjon elő, amelyek alkalmasak a jogellenesség hatásainak hatékony kiküszöbölésére. A közösségi jog azonban még rendkívüli körülmények fennállásának hiányában sem kötelezi arra a nemzeti bíróságot, hogy a jogellenes támogatást teljes mértékben visszatéríttesse.

47

Az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata azon a biztosítását lehetővé tevő célkitűzésen alapszik, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások ne kerülhessenek végrehajtásra. Ez a célkitűzés először ideiglenesen a fenti rendelkezés által kimondott tilalommal, majd véglegesen a végleges bizottsági határozat meghozatalával valósul meg, amely határozat – amennyiben elutasító – a jövőre nézve akadályozza meg a bejelentett tervezett támogatás végrehajtását.

48

Az így szabályozott megelőzés célja tehát az, hogy csupán a közös piaccal összeegyeztethető támogatások valósuljanak meg. E célkitűzés megvalósítása érdekében a tervezett támogatások végrehajtása időben eltolódik addig, ameddig a végleges bizottsági határozat el nem oszlatja az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kételyeket.

49

Amennyiben a Bizottság engedélyező határozatot hoz, a támogatás korábban történt kifizetése nem ellentétes ezzel a célkitűzéssel.

50

Ebben az esetben a támogatásban nem részesülő gazdasági szereplők szempontjából a támogatás jogellenessége azzal a következménnyel jár, hogy egyrészt a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatás – végül be nem következő – végrehajtása kockázatának teszi ki e szereplőket, másrészt pedig azzal, hogy adott esetben versenyjogi szempontból a közös piaccal összeegyeztethető támogatás által előidézett hatásokkal a szükségesnél előbb kell szembesülniük.

51

A támogatás kedvezményezettje szempontjából a jogtalan előny egyrészt a közös piaccal összeegyeztethető támogatás szóban forgó összege után járó kamatok meg nem fizetéséből áll, amennyiben ezt az összeget a bizottsági határozat meghozataláig a piacon kellett volna kölcsön formájában felvenni, illetve másrészt azzal jár, hogy a jogellenes helyzet fennállása alatt versenyhelyzete javul a többi versenytárshoz képest.

52

Az alapeljárásban fennálló helyzetben a nemzeti bíróságnak tehát a közösségi jog alkalmazásában a jogellenes időszak tekintetében a kamatok megfizetésére kell köteleznie a támogatás kedvezményezettjét.

53

A nemzeti jog keretein belül a nemzeti bíróság tehát adott esetben elrendelheti a jogellenes támogatás visszatéríttetését, a tagállamnak a támogatás későbbi újbóli nyújtásával kapcsolatos jogának sérelme nélkül. Hasonlóképpen a nemzeti bíróság az adott támogatási intézkedés jogellenességével okozott kár megtérítése iránti kérelemnek is helyt adhat (lásd e tekintetben a fent hivatkozott SFEI és társai ügyben hozott ítélet 75. pontját és a Transalpine Ölleitung in Österreich és társai ügyben hozott ítélet 56. pontját).

54

Magával a támogatással kapcsolatosan hozzá kell tenni, hogy valamely olyan intézkedés, amely kizárólag a támogatás összegének kamatok nélküli visszafizetését írja elő, elvileg nem alkalmas arra, hogy kiküszöbölje a jogellenesség hatásait abban az esetben, ha a tagállam a hivatkozott támogatást a végleges engedélyező bizottsági határozatot követően újra nyújtja. Mivel a támogatás visszafizetése és újabb nyújtása között eltelt időszak kevesebb, mint a támogatás első nyújtása és a végleges határozat között eltelt idő, a támogatás kedvezményezettjének – amennyiben kénytelen lenne a visszafizetett összeget kölcsön formájában felvenni – alacsonyabb összeg utáni kamatokat kellene fizetnie, mint amennyit fizetett volna, amennyiben a jogellenesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeget eleve kölcsönként kellett volna felvennie.

55

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság nem köteles elrendelni, hogy a kedvezményezettek térítsék vissza a fenti rendelkezés megsértésével nyújtott támogatást akkor is, ha arról a Bizottság végleges határozatában megállapította, hogy a támogatás az EK 87. cikk értelmében a közös piaccal összeegyeztethető. A közösségi jog alkalmazásában a nemzeti bíróság köteles a támogatás kedvezményezettjét a jogellenes időszak tekintetében járó kamatok megfizetésére kötelezni. A nemzeti jog keretein belül a nemzeti bíróság tehát adott esetben elrendelheti a jogellenes támogatás visszatéríttetését, a tagállamnak a támogatás későbbi nyújtásával kapcsolatos jogának sérelme nélkül A nemzeti bíróság továbbá helyt adhat a támogatás jogellenességével okozott károk megtérítése iránti kérelmeknek.

56

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy az alapeljárásban fennálló eljárási helyzetben az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatából eredő, a támogatás jogellenessége hatásainak kiküszöbölésére vonatkozó kötelezettség a kedvezményezett által fizetendő összegek kiszámítása tekintetében kiterjed-e a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító bizottsági határozat meghozatala, valamint e határozatnak a közösségi bíróság által történt megsemmisítése között eltelt időszakra.

57

Ez a kérdés vagy olyan támogatásokra és azok kamataira vonatkozik, amelyeket a szóban forgó két időpont között nyújthattak, amennyiben a nemzeti jog által a támogatás jogellenessége tekintetében előírt jogkövetkezmény – még abban az esetben is, ha a Bizottság megállapítja e támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét – a hivatkozott támogatás visszatéríttetése, vagy csupán az ugyanezen időszak alatt kapott támogatások után járó kamatokra vonatkozik, amennyiben a nemzeti jog nem írja elő a közös piaccal összeegyeztethető jogellenes támogatás visszatéríttetését.

58

Az alapeljárásban két időszakról van szó; az egyik a Bizottság által 1993. május 18-án és 1998. június 10-én hozott határozatok közötti időszak, valamint az Elsőfokú Bíróság fenti határozatokat megsemmisítő 1995. szeptember 18-i és 2002. február 28-i ítéletének meghozatala közötti időszak (lásd a jelen ítélet 11–21. pontját).

59

Az előterjesztett kérdés egyrészt a közösségi intézmények jogi aktusai jogszerűségének vélelmére, másrészt az EK 231. cikk első bekezdésében kimondott szabályra vonatkozik.

60

A közösségi intézmények jogi aktusait főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek (a C-475/01. sz., Bizottság kontra Görögország 2004. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8923. o.] 18. pontja, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Az EK 231. cikk első bekezdése értelmében amennyiben a megsemmisítés iránti kereset megalapozott, a közösségi bíróság a vitatott határozatot semmisnek nyilvánítja. Ebből következően a közösségi bíróság által hozott megsemmisítő ítélet a megtámadott aktust minden személyre kiterjedően, visszaható hatállyal semmisíti meg (a C-442/03. P. és C-471/03. P. sz., P & O European Ferries (Vizcaya) és Diputación Foral de Vizcaya kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 1-jén hozott ítélet [EBHT 2006., I-4845. o.] 43. pontja).

62

Az alapeljárás körülményei között a jogszerűség vélelme, valamint a valamely aktus megsemmisítésének visszaható hatálya egymást követően alkalmazandók.

63

Az engedélyező bizottsági határozat meghozatalát követően nyújtott támogatások a közösségi bíróság megsemmisítő határozatáig jogszerűnek tekintendők. Ezen túlmenően az EK 231. cikk első bekezdése értelmében a szóban forgó támogatások a megsemmisítő határozat időpontjától úgy tekintendők, hogy azokat a megsemmisített határozat nem nyilvánította a közös piaccal összeegyeztethetőnek, és ezért nyújtásuk jogellenesnek minősül.

64

Úgy tűnik tehát, hogy ebben az esetben az EK 231. cikk első bekezdéséből eredő szabály visszamenőleges hatállyal szünteti meg a jogszerűség vélelmének alkalmazását.

65

A Bizottság engedélyező határozatának megsemmisítését követően nem kizárt, hogy a jogellenes támogatásból részesülő kedvezményezett olyan rendkívüli körülményekre hivatkozzon, amelyek megalapozhatták az e támogatás szabályszerűségébe vetett bizalmát, és hogy ebből következően megtagadja annak visszafizetését (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 16. pontját az elutasító bizottsági határozatra vonatkozóan).

66

Mindazonáltal a Bíróság már megállapította – egy olyan esetben, amikor a Bizottság eredetileg nem emelt kifogást a vitatott támogatásokkal szemben –, hogy a kedvezményezett vállalkozás e körülményre nem alapíthatott jogos bizalmat, mivel ezt a határozatot a jogorvoslatra nyitva álló határidő alatt megtámadták, majd azt a Bíróság meg is semmisítette (a C-169/95. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1997. január 14-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-135. o.] 53. pontja).

67

A Bíróság továbbá megállapította, hogy ameddig a Bizottság nem hoz megerősítő határozatot, illetve ameddig az ilyen határozattal szembeni jogorvoslatra nyitva álló határidő le nem telik, a kedvezményezett nem lehet biztos a tervezett támogatás jogszerűségében, márpedig csak ez utóbbira alapozhatja jogos bizalmát (lásd a C-91/01. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4355. o.] 66. pontját).

68

Ugyanígy meg kell állapítani, hogy amennyiben adott határozat megsemmisítése iránt keresetet indítanak, a kedvezményezett nem élhet ezzel a meggyőződéssel mindaddig, amíg a közösségi bíróság a megsemmisítés iránti kereset tárgyában nem hozott végleges döntést.

69

A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az alapeljárásban fennálló eljárási helyzetben az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatából eredő, a támogatás jogellenessége hatásainak kiküszöbölésére vonatkozó kötelezettség a kedvezményezett által fizetendő összegek kiszámítása tekintetében – rendkívüli körülmények hiányában – kiterjed a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító bizottsági határozat meghozatala, valamint e határozatnak a közösségi bíróság által történt megsemmisítése között eltelt időszakra is.

70

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: