C‑177/06. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

„Állami támogatások – Támogatási programok – A közös piaccal való összeegyeztethetetlenség – Bizottsági határozat – Végrehajtás – Támogatási program megszüntetése – Még nem folyósított támogatások felfüggesztése – Rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetése – Kötelezettségszegés – Védekezésül felhozott jogalapok – A határozat jogellenessége – A végrehajtás teljes lehetetlensége”

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. szeptember 20.  

Az ítélet összefoglalása

1.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Állami támogatásra vonatkozó bizottsági határozat megsértése – Védekezésül felhozott jogalapok

(EK 88. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés, EK 226. cikk, EK 227. cikk, EK 230. cikk és EK 232. cikk)

2.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Állami támogatásra vonatkozó bizottsági határozat megsértése – Védekezésül felhozott jogalapok

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

3.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Állami támogatásra vonatkozó bizottsági határozat megsértése – A határozat végrehajtásának elmulasztása

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

1.     A Szerződés által létrehozott jogorvoslati lehetőségek rendszere különbséget tesz az EK 226. és EK 227. cikk által előírt jogorvoslatok ‑ amelyek a tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányulnak ‑, illetve az EK 230. és EK 232. cikkben szereplő jogorvoslatok között, amelyek a közösségi intézmények aktusai vagy mulasztásai jogszerűségének ellenőrzését teszik lehetővé. E jogorvoslatok eltérő célokat szolgálnak, és eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. A tagállam a Szerződés kifejezett felhatalmazó rendelkezései hiányában nem védekezhet a rá vonatkozó határozatok jogellenességével a határozat végrehajtásának elmulasztásából eredő kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset során. Ezen állásponttól csak akkor lehet eltérni, ha az érintett aktusnak különösen súlyos és nyilvánvaló hibái vannak, amelyek miatt az aktus semmisnek tekinthető. Ez a megállapítás szintén alkalmazandó az EK 88. cikk (2) bekezdésének második albekezdésén alapuló kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében is.

A kötelezettségszegés megállapítása iránt az EK 88. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján benyújtott kereset elbírálása keretében az aktus semmisségére vonatkozó feltételezéstől eltekintve a tagállam nem hivatkozhat jogosan a Bizottság hátrányos határozatának jogellenességére, amennyiben közvetlen kereset alapján eljárás van folyamatban a közösségi bíróság előtt e határozat ellen.

(vö. 30–32., 37. pont)

2.     A kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat.

(vö. 46. pont)

3.     A kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott kereset elbírálása során a Bíróságnak nem szükséges megvizsgálnia a támogatási rendszert a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak megszüntetését, a még nem folyósított támogatások felfüggesztését, valamint a már folyósított támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtására tett intézkedésekről történő tájékoztatás elmulasztásáért a tagállam elmarasztalására irányuló kérelmet, ha e tagállam nem teljesítette kötelezettségeit az előírt határidőn belül.

(vö. 53–54. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. szeptember 20.(*)

„Állami támogatások – Támogatási programok – A közös piaccal való összeegyeztethetetlenség – Bizottsági határozat – Végrehajtás – Támogatási program megszüntetése – Még nem folyósított támogatások felfüggesztése – Rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetése – Kötelezettségszegés – Védekezésül felhozott jogalapok – A határozat jogellenessége – A végrehajtás teljes lehetetlensége”

A C‑177/06. sz. ügyben,

az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2006. április 4‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: F. Castillo de la Torre és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: K. Schiemann, a második tanács elnökeként eljáró bíró, L. Bay Larsen (előadó), J.‑C. Bonichot, T. von Danwitz és C. Toader bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. április 26‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy mivel a Spanyol Királyság elmulasztotta:

–       a Spanyolország által a (spanyolországi) Álava tartományban újonnan létrehozott vállalkozásoknak 1993‑ban nyújtott állami támogatásokról szóló, 2001. december 20‑i 2003/28/EK bizottsági határozat (HL L 17., 20. o.);

–       a Spanyolország által a (spanyolországi) Vizcaya tartományban újonnan létrehozott vállalkozásoknak 1993‑ban nyújtott állami támogatásokról szóló, 2001. december 20‑i 2003/86/EK bizottsági határozat (HL L 40., 11. o.);

–       a Spanyolország által a (spanyolországi) Guipúzcoa tartományban újonnan létrehozott vállalkozásoknak 1993‑ban nyújtott állami támogatásokról szóló, 2001. december 20‑i 2003/192/EK bizottsági határozat (HL L 77., 1. o., a továbbiakban együttesen: a vitatott határozatok)

2. és 3. cikkének való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatalát, vagy legalábbis nem közölte ezeket a Bizottsággal a fenti határozatok 4. cikkének megfelelően, a Spanyol Királyság nem teljesítette a fenti rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

I –  A jogvita előzményei

2       Álava, Vizcaya és Guipúzcoa baszk tartományok 1993‑ban olyan adóintézkedéseket fogadtak el, amelyek célja a vállalkozások létrehozásának elősegítése.

3       Álava tartomány július 5‑i 18/1993. sz., Vizcaya tartomány június 24‑i 5/1993. sz. és Guipúzcoa tartomány június 26‑i 11/1993. sz. tartományi törvényének 14. cikke (mindhárom törvény címe „A gazdasági tevékenységet ösztönző és a befektetést támogató sürgős adóintézkedések” (Medidas Fiscales Urgentes de Apoyo a la Inversión e impulso de la Actividad Económica) tíz egymást követő adóévre az alábbi feltételek mellett mentesíti a társasági adó alól a tartományi törvény hatályba lépése és 1994. december 31. között létrehozott vállalkozásokat:

–       azok tevékenységüket legalább 20 millió ESP befizetett tőkével kezdik meg;

–       a társaság létrehozásának időpontja és 1995. december 31. között legalább 80 millió ESP összegű beruházást valósítanak meg, és

–       a tevékenységük megkezdésétől számított 6 hónapon belül legalább 10 munkahelyet hoznak létre.

4       A Bizottság 2000. november 28‑i levelében az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálatot kezdeményezett a Spanyol királyság ellen a három adókedvezmény tekintetében (a továbbiakban: a vitatott adóintézkedések).

5       A Diputación Foral de Álava (T‑30/01. sz. ügy), a Diputación Foral de Guipúzcoa (T‑31/01. sz. ügy) és a Diputación Foral de Vizcaya (T‑32/01. sz. ügy) 2001. február 9‑én három megsemmisítés iránti kereset nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az érintett vizsgálatot megindító határozat ellen.

6       A Bizottság hivatalos vizsgálat lezárását követően fogadta el a vitatott határozatokat.

7       A határozatok 1. cikke a szóban forgó adóintézkedéseket állami támogatásnak minősíti, és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja.

8       Ezen határozatok mindegyikének 2–4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

 „2. cikk

Spanyolország köteles megszüntetni az 1. cikkben említett támogatási programokat, amennyiben azok még hatályban vannak.

 3. cikk

(1) Spanyolország köteles meghozni az 1. cikkben említett valamennyi intézkedést a már jogellenesen rendelkezésre bocsátott támogatások kedvezményezettektől való visszatéríttetésére. Amennyiben a kifizetésre még nem került sor, Spanyolország felfüggeszti az ilyen kifizetéseket.

(2) A visszatérítésre a nemzeti jog eljárásainak megfelelően késedelem nélkül kerül sor, amennyiben azok lehetővé teszik a jelen határozat azonnali és hatékony végrehajtását. […]

 4. cikk

Spanyolország a jelen határozat közlésétől számított 2 hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot az annak végrehajtására hozott intézkedésekről.”

9       A Spanyol Királysággal a három vitatott határozatot 2001. december 28‑án levélben közölték.

10     A határozatok 4. cikke által előírt két hónapos határidő úgy járt le, hogy a Bizottságot állítása szerint nem tájékoztatták a végrehajtási intézkedések elfogadásáról.

11     A Diputación Foral de Álava (T‑86/02. sz. ügy), a Diputación Foral de Vizcaya (T 87/02. sz. ügy) és a Diputación Foral de Guipúzcoa (T‑88/02. sz. ügy) 2002. március 26‑án három megsemmisítés iránti kereset nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz a rájuk vonatkozó elmarasztaló határozatok ellen.

12     Az Elsőfokú Bíróság egyesítette a T‑30/01–T‑32/01. sz. és a T‑86/02–T-88/02. sz. ügyeket, amelyek előtte jelenleg folyamatban vannak.

13     A 2002. március 1‑jét követő levélváltások és emlékezetők után a Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a Spanyol Királyság továbbra sem tájékoztatta a vitatott határozatok végrehajtásáról, a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtása mellett határozott.

II –  A Bíróság előtti eljárás

14     A Bíróság 2007. február 27‑én elutasította a Spanyol Királyságnak az eljárásnak az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben meghozandó ítéletek kihirdetéséig való felfüggesztése iránt az eljárási szabályzat 82a. cikke alapján előterjesztett kérelmét.

III –  A keresetről

A –  A felek érvei

1.     A Bizottság érvei

15     A Bizottság az EK 249. cikkre és az EK 88. cikk (2) bekezdésére hivatkozik.

16     A Bizottság szerint a vitatott határozatok 4. cikkében előírt két hónapos határidő lejáratának időpontjában a Spanyol Királyság, a vitatott határozatok 2. és 3. cikkének megsértésével, nem szüntette meg a még hatályban lévő támogatási programjait, nem függesztette fel a még ki nem fizetett támogatásokat és nem hajtotta végre a már kifizetett támogatások visszatéríttetését.

17     A Bizottság rámutatott arra, hogy a számos felhívás ellenére még a jelen kereset benyújtásának időpontjában sem mindig hajtották végre a határozatokat.

18     Fenntartja, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a visszatérítésre kötelező határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat. Azonban e feltétel nem teljesül a jelen esetben.

19     A Spanyol Királyság egyik esetben sem hivatkozhatott a vitatott határozatok jogszerűtlenségére, mivel nem nyújtott be keresetet azok megsemmisítése iránt.

2.     A spanyol kormány érvei

20     A spanyol kormány elsődlegesen jogellenességi kifogást hoz fel a vitatott határozatok tekintetében. Másodlagosan vitatja, hogy kötelezettségszegést lehet felróni neki a határozatok végrehajtása során.

a)     A vitatott határozatok jogellenessége

21     A Spanyol kormány a C‑99/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítélet (EBHT 2004., I‑3353. o.) 16. pontjára és az ott említett ítélkezési gyakorlatra hivatkozva és azt ellentétesen értelmezve elfogadhatónak tekinti a Bizottság hátrányos határozatainak jogellenességére való hivatkozást, akkor is, ha nem nyújtott be megsemmisítés iránti keresetet. E határozatok ugyanis nem voltak véglegesek, amennyiben folyamatban lévő, az érintett tartományi kormányok által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezték.

22     A kifogás hat részre osztható fel, amelyek a hatáskörrel való visszaélésre, a vitatott adóintézkedések elfogadásakor még hatályban nem lévő iránymutatások alkalmazására, az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 14. cikke (1) bekezdésének megsértésére, az előzetes vizsgálati eljárás keretében a védelemhez való jog megsértésére, a hivatalos vizsgálati eljárás keretében a védelemhez való jog megsértésére, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkoznak.

b)     A kötelezettségszegés hiánya

23     A spanyol kormány vitatja a kötelezettségszegés fennállását, a még hatályban lévő támogatási rendszerek megszüntetése tekintetében, illetve a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztése és a már rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetése tekintetében.

i)     A még hatályban lévő támogatási rendszerek megszüntetésére, illetve a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztésére irányuló kötelezettségek

24     A spanyol kormány emlékeztet arra, hogy a vitatott adóintézkedések az új társaság létrehozásától számítva 10 egymást követő adóévre mentességet biztosítanak a társasági adó alól.

25     Ezen intézkedések, bár azokat formálisan nem vonták vissza, korlátozott ideig voltak hatályban, mivel azokat a 18/1993, 5/1993 és 11/1993. sz. tartományi törvények 1993. évi hatályba lépése és az 1994. december 31‑e között alapított társaságokra alkalmazták, és így csak a legkésőbb 2005 júliusában benyújtott adóbevallás esetében eredményezhettek adómentességet.

26     Ilyen feltételek között az érintett adóintézkedések ezt követően nem fejtettek ki hatást.

ii)  A már rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetésére irányuló kötelezettségek

27     A spanyol kormány úgy véli, hogy a Bizottság tévesen rótta fel neki, hogy a már rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetésére a megsemmisítendő aktusok hátrányosságára történő hivatkozás belső jogi eljárásával élt, amely eljárás a Bizottság szerint rendkívüli mértékben bonyolultabbá teheti a visszatérítést.

28     A választott eljárás azonban valójában a semmis aktusok felülvizsgálatára vonatkozó eljárás, amely megfelelő eljárás a vitatott határozatok helyes végrehajtására.

29     Ebből következően, amennyiben a Bizottság tévedett, amikor azt rótta fel a Spanyol Királyságnak, hogy olyan visszatéríttetési eljárást választott, amely egyáltalán nem teszi lehetővé a vitatott határozatok végrehajtását, nem állapítható meg a kötelezettségszegés a tagállam részéről.

B –  A Bíróság álláspontja

1.     A vitatott határozatokra vonatkozó jogellenességi kifogásról

30     Az EK‑Szerződés által létrehozott jogorvoslati lehetőségek rendszere különbséget tesz az EK 226. és EK 227. cikk által előírt jogorvoslatok ‑ amelyek a tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányulnak ‑, illetve az EK 230. és EK 232. cikkben szereplő jogorvoslatok között, amelyek a közösségi intézmények aktusai vagy mulasztásai jogszerűségének ellenőrzését teszik lehetővé. E jogorvoslatok eltérő célokat szolgálnak, és eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. A tagállamok, a Szerződés kifejezett felhatalmazó rendelkezései hiányában, nem védekezhetnek a rájuk vonatkozó határozatok jogellenességével a határozat végrehajtásának elmulasztásából eredő kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset során (lásd különösen a C‑261/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. március 22‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑2537. o.] 18. pontját és a C‑404/00. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑6695. o.] 40. pontját).

31     Ezen állásponttól csak akkor lehet eltérni, ha az érintett aktusnak különösen súlyos és nyilvánvaló hibái vannak, amelyek miatt az aktus semmisnek tekinthető (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 19. pontja és a Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 41. pontja).

32     Ez a megállapítás szintén alkalmazandó az EK 88. cikk (2) bekezdésének második albekezdésén alapuló kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében is (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 20. pontja és a Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 42. pontja).

33     E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság beadványaiban nem állította, hogy a vitatott határozatok olyan hibát tartalmaznának, amely alapján ezen aktusok nem létezőnek minősülnének.

34     A spanyol kormány a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet alapján egyik esetben sem hivatkozhat az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő, az érintett tartományok által benyújtott megsemmisítés iránti keresetekre.

35     Azokban az esetekben, amelyekben a Bíróságot megkeresték, és amelyekben nem nyújtottak be megsemmisítés iránti keresetet az előírt határidőn belül, vagy az ilyen keresetet elutasították, a Bíróság a fenti, illetve más ítéletekben hangsúlyozta, hogy ez a tény önmagában, éppen ellenkezőleg, nem vezethet azon következtetésre, hogy valamely kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében egyedül annak alapján hivatkozhassanak védekezésként a közösségi aktus jogellenességére, hogy már folyamatban van egy megsemmisítés iránti kereset az említett aktussal szemben.

36     Fontos ugyanis emlékeztetni arra, hogy a vitatott határozatok jogszerűsége vélelmezett, illetve hogy azok a megsemmisítés iránti kereset ellenére minden elemében kötelezőek a Spanyol Királyságra nézve (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 26. pontját).

37     Ebből az követezik, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján benyújtott kereset elbírálása keretében az aktus semmisségére vonatkozó feltételezéstől eltekintve a tagállam nem hivatkozhat jogosan a Bizottság hátrányos határozatának jogellenességére, amennyiben közvetlen kereset alapján eljárás van folyamatban a közösségi bíróság előtt e határozat ellen (azon ügyek tekintetében, amelyekben megsemmisítés iránti kereset van folyamatban, lásd: a C‑404/97. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletet [EBHT 2006., I‑4897. o.] és a C‑207/05. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. június 1‑jén hozott ítéletet [az EBHT‑ban nem tették közzé]).

38     A fentiekből következik, hogy a vizsgált kifogást elfogadhatatlanként el kell utasítani.

2.     A kötelezettségszegés fennállásáról

a)     A még hatályban lévő támogatási rendszerek megszüntetésére és a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztésére irányuló kötelezettségekre vonatkozó kifogásokról

39     A vitatott határozatok 2. cikke arra kötelezi a Spanyol Köztársaságot, hogy szüntesse meg érintett, még hatályban lévő támogatási rendszereit. A vitatott határozatok 3. cikke (1) bekezdésének második mondata előírja a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztését.

40     Amint azt a spanyol kormány hangsúlyozta, a támogatási rendszereket kizárólag a legkésőbb 1994. december 31‑éig alapított társaságokra alkalmazták.

41     Mindazonáltal hatásaikat tíz adóéven keresztül, azaz több évvel a vitatott határozatot követően is éreztetik.

42     A vitatott határozatok 2. és 3. cikke (1) bekezdése második mondatának hatályba léptetése során a Spanyol Királyság köteles volt biztosítani a támogatási rendszerek megszüntetését, valamint a még végre nem hajtott adókedvezmények felfüggesztését.

43     A spanyol kormány nem vitatja, hogy a támogatási rendszereket nem szüntették meg, illetve hogy a vitatott határozat időpontjában még végre nem hajtott adómentességeket nem függesztették fel.

44     Ennek következtében a Bizottságnak a vitatott határozatok 2. és 3. cikke (1) bekezdésének második mondatára vonatkozó állításai megalapozottak.

b)     A már rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetésére irányuló kötelezettségekre vonatkozó kifogások

45     Jogellenes támogatásra vonatkozó kedvezőtlen határozat esetén a támogatás Bizottság által elrendelt visszatéríttetésére a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében leírt feltételek között kerül sor, amelynek értelmében:

„[…] a visszatérítést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén – a közösségi jog sérelme nélkül – az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is.”

46     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a visszatérítésre kötelező határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 23. pontját és a C‑415/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3875. o.] 35. pontját).

47     A jelen ügyben a visszatérítési kötelezettséget a vitatott határozatok 3. cikke (1) bekezdésének első mondata és (2) bekezdése írja elő.

48     A Spanyol Királyság nem hivatkozik e rendelkezések végrehajtásának teljes lehetetlenségére.

49     Álláspontja arra korlátozódik, hogy a már rendelkezésre bocsátott támogatások visszatérítésére választott eljárás megfelelő a határozatok végrehajtására.

50     Nem szolgáltatott azonban bizonyítékot különösen a támogatás kedvezményezettjeinek személyéről, a nyújtott támogatások összegéről, és az ezen támogatások visszatéríttetésére ténylegesen alkalmazott eljárásokról.

51     Következésképpen nem bizonyította a vitatott határozatok 4. cikkében előírt határidőn belül azon intézkedések tényleges foganatosítását, amelyek a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében lehetővé teszik a vitatott határozatok azonnali és hatékony végrehajtását a már rendelkezésre bocsátott támogatások tekintetében.

52     Ennek megfelelően a Bizottság a vitatott határozatok 3. cikke (1) bekezdésének első mondatára és a (2) bekezdésére vonatkozó állításai megalapozottak.

53     A fentiekből következik, hogy a kereset megalapozott, amennyiben a Bizottság azt állítja, hogy a Spanyol Királyság nem fogadta el az érintett támogatási rendszerek megszüntetéséhez, a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztéséhez és a már kifizetett támogatások visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést.

54     A Bíróságnak nem szükséges megvizsgálnia az előző pontban említett intézkedésekről történő tájékoztatás elmulasztásáért a Spanyol Köztársaság elmarasztalására irányuló kérelmet tekintettel arra, hogy e tagállam nem teljesítette kötelezettségeit az előírt határidőn belül (lásd a C‑348/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben [EBHT 1995., I‑673. o.] 1995. április 4‑én hozott ítélet 31. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. június 1‑jén hozott ítélet 53. pontját).

55     Ezért meg kell állapítani, hogy mivel a Spanyol Köztársaság nem hozta meg az előírt határidőn belül a vitatott határozatok 2. és 3. cikkének teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesítette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

IV –  A költségekről

56     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően, kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      Mivel a Spanyol Királyság elmulasztotta:

–       a Spanyolország által a (spanyolországi) Álava tartományban újonnan létrehozott vállalkozásoknak 1993‑ban nyújtott állami támogatásokról szóló, 2001. december 20‑i 2003/28/EK bizottsági határozat;

–       a Spanyolország által a (spanyolországi) Vizcaya tartományban újonnan létrehozott vállalkozásoknak 1993‑ban nyújtott állami támogatásokról szóló, 2001. december 20‑i 2003/86/EK bizottsági határozat;

–       a Spanyolország által a (spanyolországi) Guipúzcoa tartományban újonnan létrehozott vállalkozásoknak 1993‑ban nyújtott állami támogatásokról szóló, 2001. december 20-i 2003/192/EK bizottsági határozat

2. és 3. cikkének való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatalát, a Spanyol Királyság nem teljesítette a fenti rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: spanyol.