1. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Regeringsrätten (Svédország) azt kívánja megtudni, hogy a főzőborban lévő alkoholt a 92/83/EGK irányelv ( 2 ) 20. cikke értelmében etil-alkoholnak kell-e tekinteni.

2. 

Az ügy különlegességét az adja, hogy az alapeljárásban valamennyi fél egyetért abban, hogy a főzőborban lévő alkoholt e rendelkezés értelmében etil-alkoholnak kell tekinteni.

3. 

Az ügy tehát a jogvita fennállásának és ebből következően a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálására vonatkozó hatásköre kérdését veti fel.

4. 

A jelen indítványban bemutatom azon indokokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálására.

5.

A 92/83 irányelv célja az alkohol és az alkoholtartalmú termékek jövedéki adója szerkezetének összehangolása és különösen az összes érintett termékre vonatkozóan egységes definíciók meghatározása az irányelv elfogadásakor hatályban lévő Kombinált Nómenklatúrában meghatározott definíciók alapján ( 3 ).

6.

A 92/83 irányelv 20. cikke az etil-alkoholt a következőképpen határozza meg:

7.

A 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében a tagállamok mentesítik az etil-alkoholt tartalmazó termékeket a harmonizált jövedéki adó alól, amennyiben e termékeket „a töltött vagy egyéb élelmiszerek előállítására közvetlenül vagy félkész termékek összetevőjeként használják, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládék esetében a termék 100 kilogrammjára számított 8,5 liter tiszta alkoholt, és az egyéb termékek esetében a termék 100 kilogrammjára számított 5 liter tiszta alkoholt”.

8.

A 92/83 irányelvet a belső jogba átültető, az alkohol jövedéki adójáról szóló svéd törvény (lagen om alkoholskatt ( 6 )) 1. §-ának első bekezdése értelmében alkohol után járó jövedéki adót kell fizetni a bor, sör és egyéb erjesztett italok, köztes alkoholtermékek, valamint az etil-alkohol után.

9.

A LAS 3. §-a értelmében a 2204 és 2205 vámtarifaszám alá tartozó bor jövedékiadó-köteles, mivel az alkoholtartalom kizárólag az erjesztésből eredhet, és az alkoholtartalomnak a törvény által meghatározott bizonyos fokot meg kell haladnia.

10.

Az etil-alkoholt illetően a LAS 6. §-a előírja, hogy a jövedéki adót a 2207 és 2208 KN-kód alá tartozó, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú termékek után meg kell fizetni akkor is, ha e termékek a kombinált nómenklatúra más fejezete alá tartozó termék részét képezik.

11.

A LAS 7. §-a első bekezdésének 5. pontja szerint nem kell jövedéki adót fizetni azon termékek után, amelyek közvetlenül élelmiszerek részét képezik, vagy élelmiszerek előállítására szolgáló félkész termékek összetevői, feltéve hogy az alkoholtartalom egyik esetben sem lépi túl a csokoládétermékek esetében a 100 kilogrammonkénti 8,5 liter tiszta alkoholt, az egyéb élelmiszerek esetében pedig a 100 kilogrammonkénti 5 liter tiszta alkoholt.

12.

A Gourmet Classic Ltd (a továbbiakban: Gourmet Classic) brit vállalkozás, amely a svéd piacon kíván főzőbort forgalmazni.

13.

A Gourmet Classic termékének forgalmazása előtt állásfoglalást kért a Skatterättsnämndentől (svéd adójogi bizottság), annak megerősítése céljából, hogy a vállalkozás főzőbora nem jövedékiadó-köteles, mivel az a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének f) pontjában foglalt mentesség hatálya alá tartozik.

14.

A szóban forgó főzőbor körülbelül 40% hagyományos fehér- vagy vörösbor és körülbelül 60% alkoholmentes bor keveréke, amelyhez kis mennyiségű sót adtak. E főzőbor alkoholtartalma 100 kg végtermékre 4,8 liter tiszta alkohol.

15.

A HM Customs and Excise, Tariff and Statistical Office (brit adóhatóság) jelezte a Gourmet Classic-nak, hogy főzőbora a 2103909089 vámtarifaalszám alá tartozik.

16.

A Skatterättsnämnden előtt lezajlott eljárás keretében a Skatteverket (svéd adóhatóság) ismertette észrevételeit, és azt állította, hogy a Gourmet Classic által értékesített főzőbor a LAS 6. §-a alapján jövedékiadó-köteles, azonban ugyanezen termék a LAS 7. §-a első bekezdésének 5. pontjában előírt mentesség hatálya alá tartozik.

17.

Következésképpen a Skatteverket szerint semmilyen jövedéki adót nem lehet kivetni a Gourmet Classic által forgalmazott főzőborra.

18.

A Skatterättsnämnden a Skatteverket ajánlása alapján adott állásfoglalást.

19.

Ez utóbbi jogorvoslattal élt a Regeringsrätten előtt a Skatterättsnämnden által adott állásfoglalás megerősítése érdekében. A Gourmet Classic szintén a Skatterättsnämnden állásfoglalását osztja.

20.

A Regeringsrätten úgy véli, hogy a döntéshozatalhoz tisztázni kell azon megállapítás megalapozottságát, amely szerint a főzőbort a 92/83 irányelv értelmében vett etil-alkoholt tartalmazó terméknek kell tekinteni.

21.

A Regeringsrätten felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

„A 92/83 irányelv 20. cikkének első francia bekezdése értelmében etil-alkoholnak minősül-e a főzőborban lévő alkohol?”

22.

Az Európai Közösségek Bizottsága a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben azt állítja, hogy a Bíróságnak nem kell elbírálnia a Regeringsrätten által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést.

23.

A Bizottság szerint az, hogy a Skatteverket a kérdést előterjesztő bíróságtól nem a Skatterättsnämnden által adott állásfoglalás módosítását, hanem a megerősítését kérte, mutatja, hogy az alapeljárás felei között nem áll fenn semmilyen jogvita. A Bizottság arra is rámutat, hogy a jogvitában részes felek mindegyike egyetért abban, hogy a főzőbor mentes minden, alkoholt terhelő adó alól.

24.

A Bizottság a Foglia-ügyben ( 7 )1981. december 16-án hozott ítéletre hivatkozik, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az EK 234. cikk nem arra ad felhatalmazást számára, hogy általános vagy hipotetikus természetű kérdésekben véleményt nyilvánítson, hanem arra, hogy hozzájáruljon a tagállamok igazságszolgáltatásához ( 8 ).

25.

Ugyancsak a fent hivatkozott Foglia-ügyben hozott ítéletre utalva, a Bizottság hozzáteszi, hogy a Bíróság hatásköre nem terjed ki az alapeljárásban előterjesztetthez hasonló értelmezési kérdés megválaszolására, ugyanis e kérdés olyan mesterségesen létrehozott eljárás keretében merült fel, amelyet a felek azért rendeztek meg, hogy a Bíróságot állásfoglalásra késztessék a közösségi jog olyan kérdéseiről, amelyek objektíve nem szükségesek a jogvita elbírálásához.

26.

A Bizottsághoz hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre a Regeringsrätten által feltett kérdés megválaszolására.

27.

Az EK 234. cikk szerinti eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze ( 9 ). Az előzetes döntéshozatalra utalás lehetővé teszi a közösségi szabályozás értelmezésével kapcsolatban bizonytalan nemzeti bíróság számára, hogy a Bírósághoz forduljon annak érdekében, hogy ez utóbbi a jogvita eldöntéséhez szükséges határozatot hozzon.

28.

Igaz ugyan, hogy a jogvitában eljáró nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy szükséges-e előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése, és a feltett kérdés releváns-e, mindazonáltal a Bíróságnak adott esetben vizsgálnia kell saját hatáskörének fennállását, és azokat a körülményeket, amelyek között hozzá fordultak ( 10 ).

29.

Így a Bíróság vizsgálhatja, hogy a kérelmet valamely tagállam nemzeti bírósága ( 11 ) terjesztette-e elő az előtte zajló jogvitában ( 12 ), amely bíróság úgy véli, hogy ítéletének meghozatalához a Bíróság döntése szükséges ( 13 ).

30.

A Skatterättsnämnden előtti eljárás különleges eljárás. A Skatterättsnämnden feladata, hogy előzetes állásfoglalást adjon olyan kérdésekben, amelyek többek között az adóalanyok és az adóhatóságok viszonylatában az adókötelezettségre vonatkoznak ( 14 ). Ha az adóalany kérelemmel fordul a Skatterättsnämndenhez, a Skatteverket észrevételeket tehet a szóban forgó ügylet adózását illetően.

31.

A Skatterättsnämnden ezt követően előzetes állásfoglalást ad arról, hogy az elé terjesztett kérdést milyen módon kell eldönteni az ügylet adózásakor. Ezen állásfoglalással szemben a kérelmező és/vagy a Skatteverket keresetet indíthat a Regeringsrätten előtt ( 15 ).

32.

A fent hivatkozott Victoria Film ügyben hozott ítéletben a Bíróság hatáskörének hiányát állapította meg a Skatterättsnämnden által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem elbírálására vonatkozóan, döntését azzal indokolva, hogy a Skatterättsnämnden lényegében közigazgatási feladatot lát el, és emlékeztetve arra, hogy a Bírósághoz a nemzeti bíróságok csak akkor fordulhatnak, ha eljárás van előttük folyamatban, és ha igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében kell határozatot hozniuk ( 16 ).

33.

Mindazonáltal a Bíróság ugyanezen ítéletben hozzátette, hogy abban az esetben, ha az adóalany vagy a Skatteverket keresetet indít az előzetes állásfoglalással szemben, az ügyben eljáró Regeringsrättent úgy lehet tekinteni, hogy az EK 234. cikk értelmében igazságszolgáltatási feladatot lát el, amelynek célja az adóalanyra vonatkozóan adókötelezettséget előíró aktus jogszerűségének ellenőrzése ( 17 ).

34.

Kétségtelen tehát, hogy a Regeringsrätten az EK 234. cikk értelmében vett nemzeti bíróság.

35.

Úgy vélem azonban, hogy az alapeljárásban a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita fennállásának feltétele nem teljesül.

36.

Először is meg kell jegyezni, hogy a „jogvita” kifejezést eljáráshoz vezető vitaként határozzák meg, pontosítva, hogy vita alatt nézeteltérés értendő ( 18 ).

37.

Ami a jogvita fennállásának feltételét illeti, a Bíróság hatáskörének hiányát állapította meg akkor is, amikor a jogvitát a felek mesterségesen hozták létre annak érdekében, hogy a Bíróság véleményt fogalmazzon meg általános vagy hipotetikus kérdésekről ( 19 ), vagy amikor az alapeljárás felperesének igényei hiánytalanul teljesültek azt követően, hogy a nemzeti bíróság benyújtotta előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a Bírósághoz ( 20 ).

38.

Ezekben az esetekben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn valódi jogvita, vagy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapjául szolgáló jogvita már nem áll fenn, mivel a felek között nincs vagy már nincs nézeteltérés.

39.

Megjegyzem, nyilvánvaló hogy az alapeljárásban az összes fél, vagyis a Gourmet Classic, a Skatterättsnämnden és a Skatteverket egyetért az elfogadandó megoldásban.

40.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kiderül, hogy a Gourmet Classic a főzőbor jövedéki adó alóli mentességének megerősítését kérte a Skatterättsnämndentől, mivel szerinte a főzőbor a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének f) pontjában foglalt kivételek közé tartozik, amelyet a LAS 7. §-a első bekezdésének 5. pontja vett át ( 21 ).

41.

Az eljárás során a Skatteverket a Skatterättsnämnden előtt azt állította, hogy a főzőbor ténylegesen ez utóbbi rendelkezésben előírt mentességben részesülhet ( 22 ).

42.

Ráadásul a Skatterättsnämnden a két fél észrevételével összhangban álló állásfoglalást fogadott el ( 23 ).

43.

A Regeringsrätten az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában egyébiránt hozzáteszi, hogy az alapeljárás felei egyetértenek abban, hogy a főzőbor jövedékiadó-mentes.

44.

E tényekből világosan következik, hogy nincs véleményeltérés a felek között, következésképpen nem áll fenn jogvita a nemzeti bíróság előtt.

45.

Nem ez az első eset, hogy a Regeringsrätten a Skatterättsnämnden állásfoglalására vonatkozó alapjogvitáról kérdezi a Bíróságot ( 24 ). A korábbi ügyekben a Bíróság – a fent hivatkozott Victoria Film ügyben kialakított ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – megállapította saját hatáskörét a Regeringsrätten által feltett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elbírálására.

46.

A fenti ügyekben ugyanis a Skatterättsnämnden előzetes állásfoglalásával szemben fordultak a Regeringsrättenhez, és azokban az esetekben igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatala érdekében kérték a jogvita elbírálását ( 25 ).

47.

A jelen üggyel ellentétben ott vitatták a Skatterättsnämnden állásfoglalását, és ez vezetett jogvitához.

48.

Igaz ugyan, hogy a Leclerc-Siplec-ügyben 1995. február 9-én hozott ítéletben ( 26 ) a Bíróság annak ellenére megállapította hatáskörének fennállását, hogy az alapeljárás alperese ugyanazt az álláspontot képviselte, mint a felperes ( 27 ).

49.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a fent hivatkozott Leclerc-Siplec-ügyben hozott ítéletben az alapeljárás kezdetén valódi jogvita állt fenn a felek között. A TF1 Publicité és az M6 Publicité társaságok ugyanis megtagadták annak a reklámnak a sugárzását, amely az üzemanyag Leclerc áruházakban történő forgalmazására hívta fel a figyelmet. Az Édouard Leclerc-Siplec importőr vállalkozás tehát keresetet indított e két vállalkozás ellen a Tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország) előtt ( 28 ).

50.

A jelen ügyben az eljárás alapja nem a felek közötti véleményeltérés, hanem egy olyan állásfoglalás megerősítése, amelyet illetően az összes fél egyetért. Az alapeljárás különlegessége, hogy a Skatteverket akkor is fellebbezhet a Regeringsrättenhez a Skatterättsnämnden állásfoglalásával szemben, ha ezen állásfoglalás megerősítése a célja.

51.

A jelen ügyben nem fiktív vagy mesterségesen létrehozott jogvitáról van szó, mint a fent hivatkozott Foglia-ítélet alapjául szolgáló ügyben vagy a Bacardi Martini és Cellier des Dauphins ügyben 2003. január 21-én hozott ítéletben ( 29 ), hanem egy állásfoglalás megerősítése iránti kérelemről, bármiféle jogvita fennállása nélkül.

52.

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt kérelmében kifejti, hogy hozzá azért fordultak, hogy a főzőbor jövedékiadó-mentessége kérdésében „ítélkezési gyakorlatot teremtsen”, és hogy e kérdésnek általános érvényt adjon.

53.

Más szavakkal, véleményem szerint e bíróság tanácsadó vélemény megfogalmazását kéri a Bíróságtól.

54.

Márpedig a Bíróság a Meilicke-ügyben 1992. július 16-án hozott ítéletben ( 30 ) kimondta, hogy az együttműködés szelleme, amelynek az előzetes döntéshozatali eljárást jellemeznie kell, magában foglalja, hogy a nemzeti bíróság tekintettel legyen a Bíróság feladatára ( 31 ). E feladat nem tanácsadó vélemények megfogalmazásában áll, hanem a jogvita hatékony megoldásának szükségességében. ( 32 )

55.

Véleményem szerint annak elfogadása, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen ügyhöz hasonló esetben, eltérne az EK 234. cikk céljától, és túlmenne azokon a feltételeken, melyek szerint az e cikk alapján történő Bírósághoz fordulásnak előfeltétele a jogvita fennállása, valamint az, hogy a kérdés előzetes döntéshozatalra utalását valódi vita megoldásának szükségessége indokolja.

56.

Hozzáteszem, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Regeringsrätten végül a Skatterättsnämnden és az alapeljárásban részt vevő felek álláspontjával ellentétes álláspontot fogad el, a Gourmet Classic adott esetben a nemzeti bíróság előtt megtámadhatja a behozatali vám előírására vonatkozó határozatot, és e bíróság valódi jogvita keretében fordulhat a Bírósághoz a 92/83 irányelv 20. cikkének hatályára vonatkozó kérdéssel.

57.

Mindezek alapján úgy vélem, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre a Regeringsrätten által előterjesztett kérdés elbírálására.

58.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg a Regeringsrätten által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálására vonatkozó hatáskörének hiányát.