This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62006CC0202
Opinion of Advocate General Kokott delivered on 26 April 2007. # Cementbouw Handel & Industrie BV v Commission of the European Communities. # Appeals - Competition - Regulation (EEC) No 4064/89 - Competence of the Commission - Notification of a concentration having a Community dimension - Commitments proposed by the parties - Effect on the Commission’s competence - Authorisation subject to certain commitments - Principle of proportionality. # Case C-202/06 P.
Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. április 26.
Cementbouw Handel & Industrie BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága.
Fellebbezés - Verseny - 4064/89/EGK rendelet - A Bizottság hatásköre - Egy közösségi léptékű összefonódás bejelentése - A felek által felajánlott kötelezettségvállalások - A bizottsági hatáskörre gyakorolt hatás - Bizonyos kötelezettségvállalások betartásától függő engedély - Az arányosság elve.
C-202/06 P. sz. ügy
Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. április 26.
Cementbouw Handel & Industrie BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága.
Fellebbezés - Verseny - 4064/89/EGK rendelet - A Bizottság hatásköre - Egy közösségi léptékű összefonódás bejelentése - A felek által felajánlott kötelezettségvállalások - A bizottsági hatáskörre gyakorolt hatás - Bizonyos kötelezettségvállalások betartásától függő engedély - Az arányosság elve.
C-202/06 P. sz. ügy
Határozatok Tára 2007 I-12129
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2007:255
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2007. április 26. ( 1 )
C-202/06. P. sz. ügy
Cementbouw Handel & Industrie BV
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés — Verseny — 4064/89/EGK rendelet — A Bizottság hatásköre — Egy közösségi léptékű összefonódás bejelentése — A felek által felajánlott kötelezettségvállalások — A Bizottság hatáskörére gyakorolt hatás — Bizonyos kötelezettségvállalások betartásától függő engedély — Az arányosság elve”
I – Bevezetés
1. |
Jelen ügy lehetőséget ad a Közösség és a tagállamok hatáskörének pontosabb elhatárolására az összefonódás-ellenőrzés ( 2 ) terén. Azt kell tisztázni, hogy egy konkrét összefonódási ügyben melyik időpont irányadó a hatáskörrel rendelkező versenyhatóság meghatározása szempontjából. Emellett meg kell vizsgálni, hogy későbbi események hatására megszűnhet-e e hatóság hatásköre. E kérdések mind a gazdasági szereplők, mind a nemzeti és közösségi szinten eljáró versenyhatóságok szempontjából komoly gyakorlati jelentőséggel bírnak. |
2. |
Az ügy hátterében egy összefonódás-ellenőrzési eljárás áll, amely a hollandiai építőipari anyagok, többek között a mészhomoktégla piacát érintette. 1999-ben a CVK ( 3 ) és annak tagvállalkozásai a Cementbouw ( 4 ) és a Haniel ( 5 ) közös irányítása alá kerültek. Ennek során kétféle jogügylet-csoportot kötöttek, amelyeket a Bizottság egységes vállalati összefonódásként értékelt. A Bizottság hatásköre ezen ügyletek vizsgálatára azon az alapon volt megállapítható, hogy e két jogügyletcsoportot egységként kezelték, és azok együtt meghaladták a vonatkozó forgalmi értékhatárt. |
3. |
Az összefonódás-ellenőrzési eljárás során a Bizottság versenyjogi problémákat azonosított. Ezek feloldására a Haniel és a Cementbouw első tervezetükben mindössze kötelezettségvállalást ajánlottak arra nézve, hogy lemondanak a második jogügyletcsoport megvalósításáról. A Bizottság e kötelezettségvállalást azzal utasította el, hogy azok nem alkalmasak a versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére, és az összefonódás engedélyezését további kötelezettségvállalásoktól tette függővé, beleértve többek között az első jogügyletcsoportról való lemondást. |
4. |
A Cementbouw a Bíróság előtt azzal érvel, hogy a Bizottság nem alapozhatta volna határozatát e további kötelezettségvállalásra. A Cementbouw szerint ugyanis már az eredetileg felajánlott, a második jogügyletcsoportról való lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalás azzal a hatással járt, hogy az összefonódás egy jelentős része nem jött létre, és ezért a Bizottság a forgalmi határérték el nem érése miatt többé nem rendelkezett hatáskörrel az ügy vizsgálatára. |
II – Jogi háttér
5. |
A jelen ügy jogi hátterét az 1310/97/EK rendelettel ( 6 ) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet vagy rendelet) ( 7 ) jelenti. |
6. |
Az összefonódás-ellenőrzési rendelet tárgyi hatályát az 1. cikk (1) bekezdése határozza meg: „[…] e rendelet minden közösségi léptékű […] összefonódásra vonatkozik.” Ezt kiegészítve a 22. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „E rendeletet a 3. cikkben meghatározott összefonódásokra kell alkalmazni.” |
7. |
A rendelet 3. cikke tartalmazza az összefonódás fogalom-meghatározását, amely többek között a következőket tartalmazza: „(1) Vállalkozások összefonódása jön létre, ha:
akár értékpapírok, akár vagyoni érdekeltség vásárlásával, szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több vállalkozás egésze vagy részei felett.” |
8. |
Az, hogy egy összefonódás közösségi léptékűnek minősül-e, azon múlik, hogy az érintett vállalkozások összevont teljes forgalma világméretben és közösségi szinten meghalad-e egy bizonyos mértéket, amelyet a rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdése határoz meg. A jelen ügy szempontjából releváns 1. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „E rendelet alkalmazásában egy összefonódás akkor közösségi léptékű, ha:
kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát ugyanabban a tagállamban éri el.” |
9. |
A közösségi léptékű összefonódások végrehajtását fel kell függeszteni, és be kell jelenteni a Bizottságnak (a rendelet 4. és 7. cikke). Ez utóbbi megvizsgálja azokat a közös piaccal való összeegyeztethetőség szempontjából (a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése). Az összefonódás engedélyezése vagy annak megtagadása attól függ, hogy az létrehoz-e vagy megerősít-e olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna (a rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése). |
10. |
Az engedélyezés megtagadását mindig hivatalos összefonódás-ellenőrzési eljárás előzi meg (az ún. „második fázis”, lásd a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 8. cikkének (3) bekezdését). Az engedélyezést is megelőzheti – ahogyan ez történt jelen esetben is – ilyen hivatalos eljárás. ( 8 ) Az esetleges versennyel kapcsolatos problémák kiküszöbölése érdekében az engedélyezés feltételekhez és kötelezettségvállalásokhoz köthető. Ennek érdekében a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése a következő döntési jogköröket ruházza a Bizottságra: „Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy – a vállalkozások által elvégzett szükséges módosítások után – valamely bejelentett összefonódás megfelel a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. A Bizottság határozatához csatolhatja azon feltételeket és kötelezettségeket, amelyek az érintett vállalkozások által vállalt azon kötelezettségek betartásának biztosítását célozza, amelyeket a vállalkozások a Bizottsággal szemben vállaltak az eredeti összefonódási terv módosítása céljából. Az összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat tartalmazza az összefonódás megvalósításához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozásokat is.” ( 9 ) |
11. |
A rendelet 21. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen határolja le a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó hatásköröket: „(1) A Bíróság felülvizsgálatát fenntartva kizárólag a Bizottság rendelkezik joghatósággal az e rendeletben előírt határozatok meghozatalára. (2) A tagállamok nem alkalmazhatják a piaci versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat közösségi léptékű összefonódásra.” |
12. |
Mindezek mellett az összefonódás-ellenőrzési rendelet huszonkilencedik preambulumbekezdése értelmében: „[…] az e rendelettel nem érintett összefonódások elvben a tagállamok joghatósága alá tartoznak; […]”. |
13. |
2004-ben az összefonódás-ellenőrzési rendelet fontosabb pontokon módosult. Az újrakodifikált EK összefonódás-ellenőrzési rendelet ( 10 ) ugyanakkor 26. cikkének (1) bekezdése értelmében csak 2004. május 1-jétől alkalmazandó, következésképpen a jelen ügy szempontjából nem releváns, a (2) bekezdés értelmében az ilyen ügyekre továbbra is a régi szabályok alkalmazandóak. |
III – A tényállás és az eljárás
A – A tényállás
14. |
Az Elsőfokú Bíróság megállapításai alapján ( 11 ) az ügy tényállása a következőképpen foglalható össze. |
15. |
A CVK 1947 óta létezik, és feladata eredetileg a tagvállalkozásai – a holland mészhomoktégla-gyártók – által gyártott termékek eladása volt. 1989-ben a CVK holland jog alapján létrehozott szövetkezetté alakult annak érdekében, hogy elősegítse a tagok együttműködését. |
16. |
A jelen bírósági eljárás tárgyát képező összefonódás végrehajtását megelőzően a CVK tizenegy tagja közül öt a Haniel, három a Cementbouw és kettő a RAG ( 12 ) leányvállalata volt, egy pedig olyan vállalkozás, amely a Haniel, a Cementbouw és a RAG közös tulajdonában volt. |
17. |
1998-ban a holland versenyhatóságnál, az „NMa”-nál, ( 13 ) összefonódási tervezetet jelentettek be, amelynek értelmében a CVK irányítást szerzett volna a tagvállalkozásai felett. Az irányítás átruházása ún. „poolmegállapodás” megkötése keretében, valamint a CVK létesítő okiratának módosításával valósult volna meg. 1998. október 20-i határozatával az NMa engedélyezte a kérdéses tervezetet. |
18. |
Mielőtt azonban ez az ügylet megvalósult volna, a RAG úgy döntött, hogy a CVK tagvállalataiban fennálló részesedéseit eladja a Haniel és a Cementbouw részére. 1999 márciusában a felek értesítették e szándékukról az NMa-t. A NMa 1999. március 26-i levelében arról tájékoztatta őket, hogy a tervezett átruházás az alkalmazandó holland jogszabályok ( 14 ) szerint nem minősül összefonódásnak, feltéve, hogy az 1998. október 20-i határozattal engedélyezett jogügylet legkésőbb a kérdéses átruházás időpontjáig megvalósul. |
19. |
1999. augusztus 9-én az érintettek különböző jogügyleteket kötöttek, amelyek két csoportba sorolhatóak. Egyrészt a CVK és tagvállalkozásai megkötötték a fent hivatkozott poolmegállapodást, ( 15 ) és a CVK létesítő okiratát a poolmegállapodás rendelkezéseinek figyelembevétele érdekében ugyanazon a napon módosították (az első jogügyletcsoport). Másrészről a RAG – ugyancsak 1999. augusztus 9-én – átruházta a CVK három tagvállalkozásában fennálló részesedéseit a Hanielre és a Cementbouw-ra, ez utóbbiak pedig együttműködési szerződést kötöttek a CVK-n belüli együttműködés szabályozására (a második jogügyletcsoport). |
B – A Bizottság előtti eljárás, a kötelezettségvállalások és a vitatott határozat
20. |
A Bizottság, miután a Haniel által bejelentett két további összefonódás ( 16 ) vizsgálata révén tudomást szerzett az 1999. augusztus 9-i jogügyletekről, 2001. október 22-i levelében értesítette a Cementbouw-t, valamint az ügyletben részt vevő többi vállalkozást, hogy valamennyi ügyletet be kell neki jelenteni. Ezt követően a Haniel és a Cementbouw 2002. január 24-én az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikke értelmében bejelentette az összefonódást. |
21. |
2002. február 25-én a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében határozatot hozott, megállapítva, hogy a bejelentett összefonódás komoly kétségeket támaszt a közös piaccal és az EGT-megállapodással ( 17 ) való összeegyeztethetőségét illetően. |
22. |
Miután a Bizottság részéről megtörtént a kifogások közlése és az érintettek meghallgatása, a Haniel és a Cementbouw 2002. május 28-ánkötelezettségvállalási tervezetet nyújtott be a második jogügyletcsoportra vonatkozóan. Ez lényegében azt tartalmazta, hogy a Haniel és a Cementbouw megszünteti a közöttük létrejött együttműködési megállapodást, és az 1999-ben a RAG-től a CKV tagvállalkozásaiban szerzett részesedéseiket független harmadik személyre ruházzák át. Ezzel szemben mind a poolmegállapodás, mind a CVK létesítő okiratának módosítása (az első jogügyletcsoport) továbbra is fennmaradt volna. ( 18 ) A Bizottság azon az állásponton volt, hogy ez a kötelezettségvállalási tervezet nem elegendő az általa feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére, amelyek összefüggésben álltak a poolmegállapodással, azaz az első jogügyletcsoporttal. |
23. |
Ezt követően a két vállalkozás 2002. június 5-énvégleges kötelezettségvállalást nyújtott be, amelyben arra is elkötelezték magukat, hogy meghatározott időn belül megszüntetik a poolmegállapodást, hatályon kívül helyezik a CVK létesítő okiratának módosításait, és megszüntetik a CKV-t. ( 19 ) |
24. |
2002. június 26-án a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján meghozta a vitatott határozatot ( 20 ), amelyben azt állapította meg, hogy a bejelentett összefonódás összeegyeztethető a közös piaccal, valamint az EGT-megállapodással, azzal, hogy az engedélyezés feltétele a Haniel és a Cementbouw részéről 2002. június 5-én benyújtott végleges kötelezettségvállalások maradéktalan teljesítése. Az engedélyezés feltételeként szabta különösen azt, hogy a Haniel és a Cementbouw végleges kötelezettségvállalásukkal összhangban a CKV-t meghatározott időn belül megszüntetik. |
C – A bíróság előtti eljárás
25. |
A vitatott határozat ellen a Cementbouw 2002. szeptember 11-én nyújtott be keresetet az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben a határozat megsemmisítését és a Bizottság költségek viselésére kötelezését kérte. A Bizottság a kereset elutasítását és a Cementbouw költségek viselésére kötelezését kérte. |
26. |
Az Elsőfokú Bíróság 2006. február 23-án hozott ítéletével (a továbbiakban: a megtámadott ítélet) ( 21 ) a vitatott határozatot teljes egészében fenntartotta hatályában. A Cementbouw keresetét elutasította, és kötelezte a vállalkozást a költségek viselésére. |
27. |
A Bíróság Hivatalához 2006. május 4-én érkezett fellebbezésével a Cementbouw azt kéri, hogy a Bíróság
|
28. |
A Bizottság a maga részéről azt kéri, hogy a Bíróság
|
29. |
A Bíróság a fellebbezés kapcsán lefolytatta az írásbeli eljárást, majd 2006. május 22-én tárgyalást tartott. |
IV – Jogi álláspont
A – Bevezető megjegyzések
30. |
A Közösség és a tagállamok hatáskörének elhatárolása semmiképpen sem csak„alkotmányjogi” kérdés, amint az az elsődleges jog tekintetében újra és újra megvitatásra kerül, legutóbb például az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés ( 22 ) kapcsán. Sokkal inkább olyan probléma, amely a hatóságok mindennapi gyakorlatában mind közösségi, mind tagállami szinten felmerül. Az összefonódás-ellenőrzés ennek igen szembetűnő példája. |
31. |
Az összefonódás-ellenőrzési rendelet elvileg világosan lehatárolja a hatásköröket a kettős kizárólagosság elve mentén: a közösségi léptékű összefonódásokat kizárólag a Bizottság mint a Közösség versenyhatósága vizsgálja, és ezeket a Bizottság kizárólag az összefonódás-ellenőrzési rendelet alapján ítéli meg (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 22. cikke (1) bekezdésének első mondata). |
32. |
Jelen ügy azonban világosan rámutat arra, hogy egy konkrét ügyben igenis vitára adhat okot az, hogy a Közösségen belül melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére és ezek engedélyezésére. |
33. |
A Bizottság megállapította a hatáskörét ebben az ügyben, ( 23 ) mivel az 1999. augusztus 9-én megkötött két jogügyletcsoportot ( 24 ) egy egységes jogügylet részeinek minősítette, ( 25 ) amely összességében teljesítette az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével együttesen értelmezett 3. cikkének (1) bekezdésében a közösségi léptékű összefonódásokra vonatkozóan meghatározott feltételeket, különösen mivel meghaladta a vonatkozó forgalmi értékhatárt. A Bizottság fenntartotta hatáskörét az eljárás folyamán, még akkor is, amikor az érintett vállalkozások 2002. május 28-án benyújtották kötelezettségvállalási tervezetüket, amelyben vállalták, hogy az összefonódás egy részéről – a második jogügyletcsoportról – lemondanak. |
34. |
A Cementbouw a vitatott határozatot az Elsőfokú Bíróság előtt mindkét ponton támadta, mind a Bizottság kezdeti hatáskörét, mind annak további fennállását azon kötelezettségvállalások elfogadására, amelyek túlmutattak a 2002. május 28-án benyújtott tervezetnél. Az Elsőfokú Bíróság azonban mindkét tekintetben helybenhagyta a vitatott határozatot. ( 26 ) |
35. |
A Cementbouw fellebbezése nem terjed ki valamennyi olyan kérdésre, amely az elsőfokú eljárás tárgyát képezte. Kizárólag az Elsőfokú Bíróság azon megállapításait vitatja, amelyek a Bizottság hatáskörének további fennállására vonatkoznak a 2002. május 28-i kötelezettségvállalási tervezet benyújtását követően. Ezzel szemben a Cementbouw nem tette e fellebbezés tárgyává a Bizottság kezdeti hatáskörét, amely azon alapult, hogy az 1999. augusztus 9-én megkötött két ügyletcsoportot egységes ügyletnek minősítette. |
B – A fellebbezés első jogalapjáról
36. |
Első jogalapjával a Cementbouw arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1., 2. cikkét és 3. cikkének (1) bekezdését. ( 27 ) Fenntartotta hatályában a vitatott határozatot, holott már az érintett vállalkozások által a kötelezettségvállalási tervezetben tett vállalásoknak a Bizottság hatáskörének megszűnéséhez kellett volna vezetniük elfogadásuk esetén. A Bizottság ezért hatáskör hiányában nem tehette volna az összefonódás engedélyezését a Haniel és a Cementbouw részéről ezen túlmenő végleges kötelezettségvállalásoktól függővé. |
37. |
A Cementbouw lényegében a következőképpen érvel: a Bizottság hatásköre az általa bejelentett összefonódás tekintetében csak a két ügyletcsoport egységként való minősítéséből következett, csak a kettő együtt lépte át az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkében meghatározott értékhatárt, és tette az összefonódást közösségi léptékűvé. Kötelezettségvállalási tervezetükkel a Haniel és a Cementbouw ugyanakkor felajánlotta, hogy lemond az összefonódás azon részéről, amely a második jogügyletcsoporton alapult. Az összefonódás ezen átszervezéssel már nem érte volna el az összefonódás-ellenőrzési rendeletben meghatározott értékhatárt. Csak az összefonódás azon része maradt volna fenn, amely az első jogügyletcsoporton alapult, és amely az értékhatár el nem érése miatt nem minősült volna közösségi léptékűnek. A Bizottság hatásköre nemcsak a bejelentett, hanem a ténylegesen fennálló összefonódáshoz is igazodik. |
38. |
Ezen érvelés megalapozottságának vizsgálata során először arra kell kitérni, hogy az összefonódás-ellenőrzés során melyik időpont irányadó a Bizottság hatáskörének megállapítása szempontjából (lásd alább az 1. pontot), ezután pedig azt kell megvizsgálni, hogy későbbi események a Bizottság már megállapított hatáskörét befolyásolhatják-e, és ha igen, mennyiben (lásd alább a 2. pontot). |
1. A Bizottság hatáskörének megállapítása szempontjából irányadó időpont
39. |
Az összefonódás-ellenőrzési rendelet nem szabályozza egyértelműen, hogy a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó hatáskörének megállapítása szempontjából mely időpont az irányadó. Mindössze annyi derül ki a rendeletből, hogy a Bizottságnak hatáskörét az eljárás korai szakaszában meg kell vizsgálnia, és erről határoznia kell (a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése), ( 28 ) az azonban nem, hogy melyik időpontot – és következésképpen mikori tényállást – kell e vizsgálat során alapul vennie. Ezért az irányadó időpontot a hatáskörre vonatkozó előírások céljára és értelmére, valamint a szabályozás összefüggéseire is figyelemmel kell meghatározni. |
40. |
Amint már említésre került, ( 29 ) az összefonódás-ellenőrzési rendelet a tagállami és közösségi versenyhatóságokat megillető hatáskörök egyértelmű elhatárolásának elvén alapul, ami alapján a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik a közösségi léptékű összefonódásokra vonatkozó határozatok meghozatala. ( 30 ) |
41. |
Ezen túlmenően az összefonódás-ellenőrzési rendelettel létrehozott rendszert egy gyorsasági követelmény is jellemzi, amelyet elsősorban a határidőkre vonatkozó, az összefonódás-ellenőrzési eljárás időtartamának korlátok között tartását szolgáló finomra hangolt és relatíve szigorú rendszer valósít meg. ( 31 ) |
42. |
Mind a hatáskörmegosztás, mind a gyorsasági követelmény a jogbiztonságot szolgálja, és a gondos ügyintézés és az üzleti élet követelményeinek összeegyeztetésére vonatkozó célkitűzés együttes kifejeződései. ( 32 ) A vállalkozások összefonódásának a Bizottság mint közösségi versenyhatóság által végzett ellenőrzését a lehető leghatékonyabban kell lefolytatni. |
43. |
A közösségi léptékű összefonódásokra vonatkozó bejelentési kötelezettség és azok végrehajtásának felfüggesztése ugyancsak a jogbiztonságot és a közösségi jogi összefonódás-ellenőrzés hatékonyságát szolgálja (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. és 7. cikke). |
44. |
A legmagasabb szintű jogbiztonság, valamint a szabályszerű és hatékony közigazgatási eljárás biztosításához az összefonódás-ellenőrzés során szükséges az, hogy az ügy vizsgálatára hatáskörrel rendelkező hatóság a lehető legkorábban azonosítható legyen. |
45. |
Elképzelhető volna, hogy a Bizottság hatáskörének megállapítása szempontjából irányadó időpont az összefonódásra vonatkozó szándék bejelentésének napja. Közelebbről megvizsgálva azonban ez az időpont nem megfelelő, az érintett vállalkozások ugyanis ebben az esetben önkényesen befolyásolhatnák a hatáskörök megosztását a bejelentés korábbi vagy későbbi megtételével. ( 33 ) Emellett a gondosan eljáró vállalkozók számára már az esetleges bejelentési kötelezettség teljesítését megelőzően objektív módon megállapíthatónak kell lennie, hogy az összefonódásra vonatkozó szándékuk az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozik-e, és így a Bizottság rendelkezik-e hatáskörrel. Csak így képesek e gazdasági szereplők jogkövető magatartást tanúsítani, és teljesíteni a bejelentésre, valamint a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségüket, amelyek nem teljesítése pénzbírság kiszabását vonhatja maga után. ( 34 ) |
46. |
Mindezek alapján egyedül az a tényállás döntő, amely az esetleges bejelentési kötelezettség keletkezésének időpontjában áll fenn. Másképp megfogalmazva, a Bizottság hatáskörét azon napra vonatkozóan kell megállapítani, amelytől kezdve az összefonódásra vonatkozó szándékot számára be kell jelenteni. ( 35 ) Ez az a nap, amelyen az érintett gazdasági szereplők szerződéses viszonyba kerülnek ( 36 ) (lásd a rendelet 4. cikkének (1) bekezdését). ( 37 ) Ettől az időponttól kezdve állapítható meg objektív módon, hogy fennáll-e vagy sem közösségi léptékű összefonódás. Ugyancsak ekkortól érvényesül az összefonódás-ellenőrzési rendelet alapján az érintett gazdasági szereplők tekintetében a végrehajtás felfüggesztésének kötelezettsége (lásd a rendelet 7. cikkének (1) bekezdését). |
2. Későbbi események hatása a Bizottság hatáskörére
47. |
Meg kell még vizsgálni, hogy későbbi, különösen egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárás folyamán bekövetkező események a Bizottság már megállapított hatáskörét befolyásolhatják-e, és ha igen, mennyiben. |
48. |
Egyértelmű, hogy a Bizottság többé nem rendelkezik hatáskörrel az összefonódás vizsgálatára abban az esetben, ha az érintett vállalkozások teljes mértékben felhagynak – a még véghez nem vitt – összefonódási tervükkel. ( 38 ) Ekkor ugyanis az összefonódás-ellenőrzési eljárás tárgytalanná válik. ( 39 ) |
49. |
Semmiképpen sem válik ugyanakkor tárgytalanná ez az eljárás, amennyiben az érintett vállalkozások mindössze bizonyos változtatásokat eszközölnek összefonódásukkal összefüggésben, de arról nem mondanak le teljes egészében. Még ha e változtatások messzemenők is, és az érintett vállalkozások szerint összefonódásuk lényegét érintik is, ( 40 ) fennmarad az összefonódás egy része – jelen esetben az első jogügyletcsoport –, amely a felek akarata szerint tovább él. A Cementbouw álláspontjával ellentétben ez minőségileg tér el az összefonódásról való teljes lemondástól. |
50. |
Végképp nem válhat tárgytalanná az eljárás, amennyiben – mint a jelen esetben is – az érintett vállalkozások a Bizottság felé bizonyos változtatások megtételére kötelezettséget vállalnak anélkül, hogy ezzel egy időben azokat meg is valósítanák. A Cementbouw álláspontjával ellentétben az ilyen puszta kötelezettségvállalások nem változtatnak közvetlenül a vállalkozások között szerződéssel megvalósított összefonódás létezésén és annak gazdasági hatásain, főként, ha ezen jogügyletek – mint jelen esetben is – már megvalósultak. |
51. |
Általánosabban megfogalmazva: önmagában az a körülmény, hogy a vállalkozások egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárás során bizonyos változtatásokat eszközölnek összefonódásukon, vagy csak kötelezettséget vállalnak erre, nem befolyásolja a Bizottság már megállapított hatáskörét. Amennyiben ugyanis – mint a jelen esetben is – az összefonódást továbbra is meg akarják valósítani, illetve a már megvalósult összefonódást fenn akarják tartani akár az eredeti elképzelések lényeges módosításának árán is, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata továbbra is indokolt. |
52. |
Emellett szól az a célkitűzés is, mely miatt az összefonódás-ellenőrzési eljárás során ilyen módosításokat eszközölnek az összefonódás tekintetében, vagy kötelezettséget vállalnak erre vonatkozóan: az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ( 41 ) egyértelművé teszi, hogy a módosítások és a kötelezettségvállalások (a „kötelezettségek”) arra szolgálnak, hogy kialakítható legyen az összefonódás közös piaccal összeegyeztethető módja. Közelebbről szemlélve tehát az a szerepük, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára hatásköreinek hatékony gyakorlását az összefonódás-ellenőrzési eljárás keretében, nem pedig az, hogy megfosszák hatáskörétől egy adott eljárásban. |
53. |
Amennyiben a vállalkozások csak változtatásokat eszközölnek egy összefonódáson, vagy erre kötelezettséget vállalnak, anélkül, hogy az összefonódásról teljes egészében lemondanának, mit sem veszít jelentőségéből az a már említett célkitűzés, hogy az összefonódás-ellenőrzés során biztosítva legyen a legmagasabb szintű jogbiztonság, valamint a szabályszerű és hatékony közigazgatási eljárás. ( 42 ) |
54. |
Sem a jogbiztonság, sem a rövid határidőn belüli, szabályszerű és hatékony közigazgatási eljárás követelményével nem volna összeegyeztethető, ha a Bizottság hatásköre egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárásban újra meg újra vitatható volna, vagy folyamatos változásnak volna kitéve. |
55. |
Máskülönben attól lehetne tartani, hogy egy ügy céltalanul vándorolna a Bizottság és egy vagy több nemzeti versenyhatóság között, ami versenyjogi szempontú vizsgálatát nyilvánvalóan lassabbá és költségesebbé tenné, valamint számtalan bizonytalansággal terhelné meg, nem csak az érintett hatóságok szempontjából, de az érintett vállalkozások és a piac számára is. Az sem volna kizárható, hogy az érintett vállalkozások egy folyamatban lévő összefonódás-ellenőrzési eljárás során célzatosan változtatnak összefonódási tervükön, hogy ezzel egy hatóságot megfosszanak hatáskörétől, és arra egy másik, kevésbé szigorúnak vélt hatóságnak legyen hatásköre, azaz egyfajta „forum shopping” alakulna ki. |
56. |
Ennek megfelelően az összefonódás-ellenőrzési rendelet egyetlen esetben sem kívánja meg a Bizottságtól, hogy hatáskörét újra megvizsgálja, amennyiben az érintett vállalkozások módosítják összefonódásukat, vagy erre kötelezettséget vállalnak. Azt, hogy az összefonódás átlépi-e a rendelet 1. cikkében meghatározott értékhatárt, a Bizottságnak már a hivatalos vizsgálati eljárás („második fázis”) megindítását megelőzően, az úgynevezett előzetes eljárás („első fázis”) során kell megállapítania. E tekintetben a rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárólag a bejelentett összefonódás irányadó. A bejelentett összefonódás későbbi megváltozásának figyelembevételére vonatkozó kötelezettség, amelyet a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ír elő, kizárólag a közös piaccal való összeegyeztethetőség megállapítására szolgál. A rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ( 43 ) – a rendelet 6. cikkének (1) bekezdésétől eltérően – nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak új határozatot kellene hoznia a hatáskör kérdésében. ( 44 ) |
3. Köztes megállapítás
57. |
Köztes megállapításként leszögezhető, hogy a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó hatáskörének megállapítása szempontjából egyedül az a nap irányadó, amelytől kezdve az összefonódásra vonatkozó szándékot a Bizottságnak be kell jelenteni. Az összefonódást illető későbbi változások már nem befolyásolják a Bizottság hatáskörét, kivéve, ha közvetlenül az összefonódás teljes visszavonásához vezetnek. |
58. |
A Haniel és a Cementbouw által 2002. május 28-án benyújtott kötelezettségvállalási tervezet még megvalósulása esetén is csak a második jogügyletcsoportról való lemondást eredményezte volna, az első ügyletcsoportot azonban nem érintette volna. |
59. |
Mindezek alapján az Elsőfokú Bíróság helyesen indult ki abból, hogy e kötelezettségvállalási tervezet nem érintette az összefonódás létét, ( 45 ) hogy a Bizottság hatásköre következésképpen továbbra is fennállt, ( 46 ) és hogy az összefonódás engedélyezését alapíthatta a Haniel és a Cementbouw 2002. június 5-i végleges kötelezettségvállalására. |
60. |
A fellebbezés első jogalapja ezért megalapozatlan. |
C – A fellebbezés második jogalapjáról
61. |
A fellebbezés második jogalapjával a Cementbouw azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdését, valamint megsértette az arányosság elvét. |
62. |
A Cementbouw e tekintetben lényegében ugyanazt az érvelést adja elő, amelyet már az elsőfokú eljárásban is: eszerint az Elsőfokú Bíróság tévedett annak megállapításával, hogy a Bizottság nem volt köteles a Haniel és a Cementbouw 2002. május 22-i kötelezettségvállalási tervezetét elfogadni. A Cementbouw álláspontja szerint ugyanis e kötelezettségvállalások teljesítése eredményeképpen az összefonódás már nem minősült volna közösségi léptékűnek. Csak az első jogügyletcsoport maradt volna fenn, ( 47 ) amely önmagában nem alapozta volna meg a Bizottság hatáskörét. |
63. |
Amint azt már a fellebbezés első jogalapja kapcsán kifejtettem, ( 48 ) ezen érvelés nem megalapozott. A továbbiakban ezért csak a Cementbouw két olyan pótlólagos érvével foglalkozom, amelyeket e vállalkozás kifejezetten a fellebbezés második jogalapja kapcsán vetett fel. |
1. Az arányosság elvének megsértésére vonatkozó kifogásról
64. |
A Cementbouw először is az arányosság elvének megsértését rója az Elsőfokú Bíróság terhére. Az Elsőfokú Bíróság eszerint tévesen indult ki abból, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i kötelezettségvállalási tervezetét nem, hanem csak a 2002. június 5-i végleges kötelezettségvállalást volt köteles elfogadni. |
65. |
Az arányosság elve a közösségi jog általános elve ( 49 ) Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ezen elvből következik, hogy a közösségi intézmények aktusai nem haladhatják meg a szóban forgó rendelkezés által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest. ( 50 ) |
66. |
A Bizottság által az összefonódás-ellenőrzési eljárásban hozott határozatoknak is meg kell felelniük az arányosság elvének, és e szempontból bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik. Ez nem csak az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerinti elutasító határozatokra és a 8. cikk (4) bekezdése szerinti szétválasztást elrendelő határozatra vonatkozik, hanem a 8. cikk (2) bekezdése szerinti engedélyező határozatokra is, amennyiben az feltételeket és kötelezettségeket ír elő. Az érintett vállalkozásoknak ugyanis valós érdekük fűződhet ahhoz, hogy az engedélyező határozatban terhükre meghatározott kötelezettségeket bírósági felülvizsgálatnak vessék alá annak érdekében, hogy feltételtől vagy kötelezettségtől mentes engedélyezést vagy legalábbis kevésbé szigorú feltételekhez vagy kötelezettségekhez kötött engedélyezést érjenek el. ( 51 ) |
67. |
A Bizottság részéről valamely összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozat mindenesetre összetett gazdasági összefüggések megítélését követeli meg, amely tekintetében bizonyos mérlegelési jogkör áll rendelkezésére. ( 52 ) E mérlegelési jogkör kiterjed arra a kérdésre is, hogy a Bizottság számára felajánlott kötelezettségvállalás alkalmas-e az általa feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére. |
68. |
A közösségi bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket. ( 53 ) Nem feladata ugyanakkor, hogy a kötelezettségvállalások alkalmasságára vonatkozó saját értékelésével helyettesítse a Bizottság értékelését. |
69. |
Egy feltételekkel és kötelezettségekkel ellátott engedélyezési határozat arányosságának bírósági felülvizsgálata során arra is tekintettel kell lenni, hogy a feltételek és kötelezettségek az érintett vállalkozások önkéntes kötelezettségvállalásain alapulnak. Alappal feltételezhető ezért, hogy a vállalkozások az általuk vállalt kötelezettségeket alkalmasnak, szükségesnek és ésszerűnek tekintik a Bizottság által feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére, különösen, mivel az érintett vállalkozások szempontjából az összefonódás feltételekhez kötött engedélyezése általában kevésbé szigorú megoldás, mint annak megtagadása. Ezért rendkívüli körülmények fennállása volna szükséges annak állításához, hogy egy, az érintettek önkéntes kötelezettségvállalásain alapuló bizottsági határozat nem tekinthető összeegyeztethetőnek az arányosság alapelvével. |
70. |
A jelen ügyben, úgy tűnik, a Cementbouw úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróságnak azért kellett volna elismernie ilyen rendkívüli körülmények fennállását, mivel egy már végrehajtott összefonódásról volt szó, amelynek bejelentését a Bizottság „pénzbírság terhe mellett” ( 54 ) tette kötelezővé. Különösen az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerinti, szétválasztás elrendelésére vonatkozó hatáskör tette lehetővé a Bizottság számára, hogy az érintett vállalkozásoktól olyan kötelezettségvállalásokat kérjen, amilyeneket egyébként nem kapott volna meg. |
71. |
Ez az érvelés ( 55 ) számomra nem meggyőző. Kizárólag az érintett vállalkozások felelőssége az, hogy az összefonódást a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség alóli felmentés nélkül hajtották végre a Bizottságnak való bejelentést megelőzően, és semmiképpen sem alapozhatja meg rendkívüli körülmények fennállását. Magából az összefonódás-ellenőrzési rendeletből következik az, hogy a Bizottság egy jogellenesen végrehajtott összefonódás tekintetében pénzbírságot szabhat ki, és elrendelheti a szétválasztást. ( 56 ) Amennyiben a Bizottság vonatkozó hatáskörét az eljárás során megemlíti az érintett vállalkozásoknak, úgy ez csak a jogi helyzetre való utalásként értelmezendő, semmiképpen sem rendkívüli intézkedésként. A vállalkozások által tett kötelezettségvállalások önkéntességét ez ugyancsak nem befolyásolja. |
72. |
Ezen túlmenően a Cementbouw fellebbezésében az arányosság alapelvét mintha úgy értelmezné, hogy a vállalkozások által tett kötelezettségvállalások minden esetben elegendőek, és a Bizottságnak azokat el kell fogadnia, amennyiben hatásukra az összefonódás már nem minősülne közösségi léptékűnek, azaz nem lépné át az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkében meghatározott értékhatárt. Ezen túlmenő kötelezettségvállalásokat a Bizottság eszerint nem vehetne alapul határozatában. |
73. |
Ez az érvelés – amelyhez egyébként a Cementbouw a tárgyaláson már nem ragaszkodott változatlan formában – ugyancsak nem helytálló. A feltételek és kötelezettségek arányosságának felülvizsgálata során nem az a mérce, hogy teljesítésük esetén az adott összefonódás még mindig közösségi léptékű-e, hanem hogy az érintett vállalkozások által vállalt kötelezettségek „arányosak[-e] a versennyel kapcsolatos problémával, és azt teljesen kiküszöbölnék[-e]” ( 57 ). A feltételek és kötelezettségek egyetlen legitim célkitűzést szolgálnak, ami nem más, mint a belső piaci verseny torzulásának megakadályozása, ( 58 ) amihez az szükséges, hogy kialakítható legyen az összefonódás közös piaccal összeegyeztethető módja. Kizárólag e célhoz mérten kell a Bizottság által meghatározott feltételeknek és kötelezettségeknek alkalmasnak, szükségesnek és ésszerűnek lenniük. |
74. |
Abszurd volna, ha a Bizottság a 2002. május 28-i tervezetben foglaltakhoz hasonló kötelezettségvállalásokat csak azért köteles volna elfogadni, mert hatásukra az összefonódás már nem minősülne közösségi léptékűnek, és egyáltalán nem kellene azt vizsgálni, hogy e kötelezettségvállalások alkalmasak-e a Bizottság által feltárt versennyel kapcsolatos problémák kiküszöbölésére. |
75. |
Az Elsőfokú Bíróság tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét. ( 59 ) |
2. A nemzeti versenyhatóságok határozatainak figyelembevételéről
76. |
A Cementbouw azt is az Elsőfokú Bíróság terhére rója, hogy az nem „magyarázta meg”, hogy a Bizottság hogyan juthatott a vitatott határozatban olyan eredményre, amely homlokegyenest ellentétes a holland nemzeti versenyhatóság (az NMa) megállapításával. E tekintetben a Cementbouw arra hivatkozik, hogy az NMa jóváhagyta a poolmegállapodást. ( 60 ) Álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság helytelenül engedte meg, hogy a Bizottság kellő indokolás nélkül figyelmen kívül hagyja azt az alapos elemzést, amelyet egy nemzeti versenyhatóság a jelen ügy szempontjából irányadó versenyjogi helyzetet illetően már elvégzett. |
77. |
Ugyanakkor, amint azt a Cementbouw maga is elismeri, a Bizottságot az összefonódás-ellenőrzési eljárás során nem kötik a nemzeti versenyhatóságok határozatai. Ehhez még hozzátenném, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendeletben meghatározott egyértelmű hatáskör-elhatárolás ( 61 ) miatt egy ilyen kötőerő általában sem képzelhető el. Mind a Bizottság, mind a nemzeti versenyhatóság kizárólag a saját határkörébe tartozó ügyekben dönt, amely hatáskörök egymással nem kerülnek átfedésbe. ( 62 ) |
78. |
Ugyanakkor a jelen ügy különlegessége abban rejlik, hogy az első jogügyletcsoport szerepet játszott mind az NMa előtti eljárásban, mind a Bizottság előtti későbbi eljárásban. Bár formálisan e két eljárásnak nem ugyanaz volt a tárgya, mivel az első jogügyletcsoportot az NMa önmagában vizsgálta, a Bizottság pedig egy olyan átfogó terv részeként, amely az első mellett a második jogügyletcsoportot is magában foglalta. Helytálló azonban, hogy eljárása során mindkét hatóság értékelte versenyjogi szempontból az első jogügyletcsoportot. |
79. |
Ebből azonban nem következik az, hogy a Bizottságot érdemileg kötné az NMa által az első jogügyletcsoport tekintetében időben korábban lefolytatott értékelés. Önmagában az NMa korábbi határozatának léte – a Cementbouw által a tárgyaláson előadottakkal ellentétben – nem korlátozza a Bizottság mérlegelési jogkörét. |
80. |
A második jogügyletcsoport felmerülésével a teljes összefonódási terv versenyjogi megítélésére vonatkozó hatáskör kizárólagosan a Bizottságra szállt. A Bizottságot érdemileg csak azok a kritériumok kötik, amelyeket az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikke állapít meg számára az összefonódások közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó vizsgálat tekintetében. Minden ügyet alaposan meg kell vizsgálnia e kritériumok alapján, és ennek során adott esetben ugyanazon tényekkel és versenyjogi problémákkal szembesül, mint amelyekkel már a nemzeti versenyhatóság is foglalkozott hasonló helyzetben. Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikkéből azonban nem következik olyan előírás, mely szerint a Bizottságnak határozatában követnie kellene a nemzeti hatóság határozatát. |
81. |
Ilyen háttér mellett az Elsőfokú Bíróság eleve nem volt köteles „megmagyarázni”, hogy a Bizottság az első ügyletcsoport versenyjogi értékelése során hogyan juthatott más eredményre, mint az NMa. A dolog természetéből adódik, és nem igényel további magyarázatot, hogy különböző hatóságok a hatáskörükben eljárva és mérlegelési jogkörükkel élve hasonló problémákat különbözőképpen oldhatnak meg. ( 63 ) |
82. |
Csak a teljesség kedvéért említem, hogy a Cementbouw egyébként sem hagyatkozhatott megalapozottan arra, hogy az első jogügyletcsoport versenyjogi hatásait közösségi szinten ugyanúgy fogják megítélni, mint ahogyan azt az NMa tette korábban. Amint azt a Bizottság joggal állapította meg, az első jogügyletcsoport soha nem került végrehajtásra az NMa által jóváhagyott formában, ezzel szemben a vállalkozás maga intézte úgy, hogy ez utóbbit csak egy második jogügyletcsoporttal együtt, azaz egy nagyobb összefonódás részeként kötötték és valósították meg. |
83. |
A fentiekből következően a második jogalap is teljes egészében megalapozatlan. |
D – Köztes megállapítás
84. |
Mivel a Cementbouw fellebbezésének egyetlen jogalapja sem eredményes, álláspontom szerint a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani. |
V – A költségekről
85. |
Az eljárási szabályzat 118. cikkével és 122. cikkének 1. §-ával együtt olvasott 69. cikkének 2. §-a szerint a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Cementbouw pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell az eljárás költségeinek viselésére. |
VI – Végkövetkeztetések
86. |
Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
|
( 1 ) Eredeti nyelv: német.
( 2 ) Az összefonódás-ellenőrzés alatt általában a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzését értik, akár a szó eredeti értelmében vett összefonódásról, akár a vállalkozások közötti összefonódás egyéb formáiról van szó.
( 3 ) Coöperatieve Verkoop- en Produktievereniging van Kalkzandsteenproducenten.
( 4 ) A Cementbouw Handel & Industrie BV (a továbbiakban: Cementbouw) Hollandiában az építőanyag-piacon, általánosabban az építőiparban, a logisztikai szolgáltatások, valamint a nyersanyag-kereskedelem terén fejti ki tevékenységét.
( 5 ) A Franz Haniel & Cie GmbH (a továbbiakban: Haniel) német társaság, amely az építőanyag-ágazatban fejti ki tevékenységét.
( 6 ) A Tanács 1997. június 30-i 1310/97/EK rendelete vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 180., 1. o., helyesbítése: HL 1998. L 3., 16. o. és HL 1998. L 40., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.).
( 7 ) HL L 395., 1. o., helyesbítése: HL 1990. L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.
( 8 ) Amennyiben egy összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, amint az a gyakorlatban gyakran előfordul, az engedélyt egy egyszerű előzetes vizsgálatot követően (ún. első fázis), anélkül adják meg, hogy hivatalos összefonódás-ellenőrzési eljárást folytatnának le. Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében ezekben az esetekben a Bizottság úgy határoz, hogy nem ellenzi az összefonódást, és kinyilvánítja annak összeegyeztethetőségét a közös piaccal.
( 9 ) Egy, az előzetes vizsgálati eljárásban hozott engedélyező határozat is tartalmazhat a versennyel kapcsolatos problémák kiküszöbölése érdekében feltételeket és kötelezettségeket (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1310/97 rendelettel módosított 6. cikkének (2) bekezdése).
( 10 ) A Tanács 2004. január 20-i 139/2004/EK rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o., a továbbiakban: 139/2004 rendelet).
( 11 ) Lásd különösen az Elsőfokú Bíróság T-282/02. sz,, Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ügyben 2006. február 23-án hozott ítéletének (EBHT 2006., II-319. o.) 4–8. pontját.
( 12 ) RAG AG, Németország (korábban Ruhrkohle AG).
( 13 ) Nederlandse Mededingingssautoriteit.
( 14 ) A gazdasági verseny új szabályait rögzítő, 1997. május 22-i törvény (Wet van 22 mei 1997 houdende nieuwe regels omtrent de economische mededinging – Mededingingswet –, Stb. 1997, 242. sz.) 27. cikke.
( 15 ) Lásd ezen indítvány 17. pontját.
( 16 ) A COMP/M.2495 – Haniel/Fels és COMP/M.2568 – Haniel/Ytong ügyek.
( 17 ) Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.).
( 18 ) A megtámadott ítélet 295. pontja és a megtámadott határozat (127) preambulumbekezdése.
( 19 ) A megtámadott ítélet 298. pontja és a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdése.
( 20 ) A Bizottság 2002. június 26-i 2003/756/EK határozata valamely összefonódás közös piaccal és az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (COMP/M.2650 – Haniel/Cementbouw/JV [CVK] ügy), az értesítés a C(2003) 2315. számú dokumentummal történt) (HL 2003. L 282., 1. o., helyesbítés: HL 2003. L 285., 52. o.).
( 21 ) A fenti 11. lábjegyzetben hivatkozott T-282/02. sz. ügyben hozott ítélet.
( 22 ) Aláírására Rómában, 2004. október 29-én került sor (HL C 310., 1. o.).
( 23 ) Lásd különösen a megtámadott határozat (12)–(32) preambulumbekezdését.
( 24 ) E tekintetben lásd a jelen indítvány 9. pontját.
( 25 ) A jogirodalomban a következő kommentár jelent meg e tekintetben: „Cette affaire est-elle un exemple de l’échec d’un mécano juridique trop subtil sous-estimant le pouvoir des autorités de la concurrence de s’attacher à la réalité économique plus qu’à la forme juridique d’une opération? Les montages les plus savants sont parfois fragiles …” (Cot, Revue des droits de la concurrence 2006.,108. és 109. o.).
( 26 ) A megtámadott ítélet 101–149., valamint 293–321. pontja.
( 27 ) Az itt kifejtettek megfelelően érvényesek a fellebbezés második jogalapja kapcsán is, amelynek keretében a Cementbouw az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megsértését hatásköri alapon is felvetette.
( 28 ) A Bizottságot a hatáskörének vizsgálata tekintetében terhelő kötelezettségre vonatkozóan lásd a C-170/02. P. sz. Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 25-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-9889. o.) 28. pontját.
( 29 ) Lásd ezen indítvány 31. pontját.
( 30 ) A 28. lábjegyzetben hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser ügyben hozott ítélet 32. és 34. pontja és a C-42/01. sz. Portugália kontra Bizottság ügyben 2004. június 22-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-6079. o.) 50. és 53. pontja.
( 31 ) A 28. lábjegyzetben hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser ügyben hozott ítélet 33. pontja és a 30. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja; lásd még az Elsőfokú Bíróság T-290/94. sz. Kaysersberg kontra Bizottság ügyben 1997. november 27-én hozott ítéletének (EBHT 1997., II-2137. o.) 113. pontját.
( 32 ) A 28. lábjegyzetben hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser ügyben hozott ítélet 33. és 34. pontja és a 30. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. és 53. pontja.
( 33 ) Amint azt a jelen ügy is példázza, nagyon is elképzelhető, hogy a szoros, egyhetes határidő ellenére, amelyen belül a bejelentési kötelezettséget teljesíteni kell (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikkének (1) bekezdése), a tényleges bejelentés csak jóval a polgári jogi szerződések megkötését követően valósul meg. A köztes időszakban az érintett vállalkozások releváns forgalmi adatai megváltozhatnak, ami alapvetően befolyásolhatja a rendelet 1. cikke szerinti forgalmi értékhatár átlépését vagy át nem lépését. Még inkább lehetséges ez az újrakodifikált EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (a 139/2004 rendelet) hatálya alá tartozó esetekben, amely rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében egyáltalán nem határoz meg konkrét határidőt a bejelentési kötelezettség teljesítésére.
( 34 ) Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének b) pontja.
( 35 ) Jelen ügyben nem szükséges annak tisztázása, hogy egy korábbi időpont, mint például a valamely összefonódási szerződés megkötése elhatározásának időpontja irányadó-e (lásd a 139/2004 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését). A bejelentés időpontjának ilyen önkéntes előrehozatalára ugyanis csak az újrakodifikált EK összefonódás-ellenőrzési rendelet keretében van lehetőség, az itt alkalmazandó 4064/89 rendeletben még nem szerepel.
( 36 ) Hasonlóképpen foglalt állást az Elsőfokú Bíróság a T-310/00. sz. MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28-án hozott ítéletének (EBHT 2004., II-3253. o.) 89. pontjában: „Amint azt a [4064/89] rendelet 4. cikke is kifejti, [a Bizottság] hatáskör[ének] fennállása az összefonódási »megállapodás megkötés[étől]« függ.” Az Elsőfokú Bíróság szerint „a Bizottság a 4064/89 rendelet alapján nem rendelkezik határozathozatali hatáskörrel ilyen megállapodás megkötését megelőzően” (kiemelés tőlem).
( 37 ) A megállapodás megkötésével egyenértékű a nyilvános vételi vagy csereajánlat bejelentése és az ellenőrző részesedés megszerzése (az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikkének (1) bekezdése).
( 38 ) Lásd ilyen értelemben különösen a 36. lábjegyzetben hivatkozott MCI kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 96. és 107. pontját.
( 39 ) Az újrakodifikált összefonódás-ellenőrzési rendeletben (a 139/2004 rendelet) ez a megfontolás a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában jelenik meg.
( 40 ) A Cementbouw a jelen ügyben úgy fogalmazott, hogy már a 2002. május 28-i kötelezettségvállalási tervezet azzal járt, hogy az összefonódás „lényege” („essence”), illetve „alapvető eleme” („constitutive element”) szűnt meg (lásd a fellebbezés 11., 13. és 17. pontját).
( 41 ) Ugyanez érvényes az előzetes vizsgálati eljárásban („első fázis”) történő engedélyezésre is az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1310/97 rendelettel módosított 6. cikkének (2) bekezdése értelmében.
( 42 ) Lásd ezen indítvány 40–44. pontját.
( 43 ) Hasonló szabályozás vonatkozik az előzetes vizsgálati eljárásra az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1310/97 rendelettel módosított 6. cikkének (2) bekezdésében.
( 44 ) A Cementbouw fellebbezésében többek között az Elsőfokú Bíróság T-3/93. sz. Air France kontra Bizottság, ún. „Dan Air” ügyben 1994. március 24-én hozott ítéletének (EBHT 1994., II-121. o.) 102. pontjára hivatkozik. Ez az ítélet azonban a Bizottságnak a bejelentési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló hatáskörével kapcsolatos. Az ítélet nem állapít meg olyan kötelezettséget a Bizottság számára, mely szerint későbbi események hatására újra vizsgálnia kellene hatáskörének fennállását.
( 45 ) A megtámadott ítélet 301. pontjának utolsó mondata.
( 46 ) A megtámadott ítélet 302. pontja.
( 47 ) A Cementbouw e tekintetben különösen a poolmegállapodásra hivatkozik.
( 48 ) Lásd fent, különösen ezen indítvány 39–60. pontját.
( 49 ) Lásd többek között a C-344/04. sz. IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-403. o.) 79. pontját.
( 50 ) Lásd kifejezetten egy határozat vonatkozásában a C-174/05. sz. Zuid-Hollandse Milieufederatie és Natuur en Milieu ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-2443. o.) 28. pontját.
( 51 ) Mivel a feltételek és a kötelezettségek rendszerint elválaszthatatlanok magától az összefonódás engedélyezésétől, azok elkülönült vitatása nem elfogadható (lásd e tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatot, illetve többek között a C-540/03. sz. Parlament kontra Tanács ügyben 2006. június 27-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5769. o.] 27. és 28. pontját). Ebben az esetben csak feltételeket és kötelezettségeket tartalmazó engedélyezési határozat egésze támadható, annak elérése érdekében, hogy a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 10. cikkének (5) bekezdése értelmében újra lefolytassa az összefonódás teljes értékelését.
( 52 ) A C-68/94. sz. Franciaország és társai kontra Bizottság, ún. Kali & Salz ügyben 1998. március 31-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-1375. o.) 223. és 224. pontja és a C-12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-987. o.) 38–40. pontja.
( 53 ) Az 52. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Tetra Laval ügyben hozott ítélet 39. pontja.
( 54 ) Az eljárás nyelvén: „under threat of fines”.
( 55 ) A Cementbouw e tekintetben előadott érvelése elfogadható, mivel nem az Elsőfokú Bíróság tényállásra és a bizonyítékokra vonatkozó értékelését kérdőjelezi meg, hanem a jelen eset körülményeinek rendkívüliként való jogi minősítésére irányul. Ez olyan jogkérdés, amelynek megítélésére a Bíróság a fellebbezési eljárás keretében hatáskörrel rendelkezik, lásd például a C-551/03. P. sz. General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-3173. o.) 51. pontját, valamint a C-105/04. P. sz. FEG kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-8725. o.) 69. pontját és a C-113/04. P. sz. ügyben ugyanazon a napon hozott ítélet (EBHT 2006., I-8831. o.) 82. pontját.
( 56 ) A pénzbírság tekintetében lásd az összefonódás-ellenőrzési rendelet 14. cikke (2) bekezdésének b) pontját, a szétválasztás tekintetében pedig a 8. cikk (4) bekezdését.
( 57 ) Lásd a 1310/97 rendelet (8) preambulumbekezdését. Ugyanez érvényes egyébként az újrakodifikált összefonódás-ellenőrzési rendelettel összefüggésben is (a 139/2004 rendelet (30) preambulumbekezdése).
( 58 ) Az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja és az összefonódás-ellenőrzési rendelet (1) preambulumbekezdése (illetve az újrakodifikált összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) preambulumbekezdése).
( 59 ) A megtámadott ítélet 303. és azt követő pontjai.
( 60 ) Lásd fent, ezen indítvány 17. pontját.
( 61 ) Lásd fent, ezen indítvány 31. és 40. pontját.
( 62 ) A nemzeti hatóságoknak mindössze arra van lehetőségük az összefonódás-ellenőrzési rendelet 19. cikke alapján, hogy az eljárás során álláspontjukat a Bizottság elé terjesszék.
( 63 ) Ez a jelenség transzatlanti viszonylatban sem ismeretlen: példának okáért a Bizottság a COMP/M.2220 – General Electric/Honeywell ügyben egyértelműen különböző eredményre jutott, mint az Egyesült Államok hatóságai.