7.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/3

1.

A befektetett tőkéhez kapcsolódó kamatok és a helyi hurok létesítéséhez használt befektetett eszközök értékcsökkenése beletartoznak azokba a költségekbe, amelyeket figyelembe kell venni a helyi hurok hozzáférési díjai költségalapúságának a helyi hurok átengedéséről szóló, 2000. december 18-i 2887/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt elvének megfelelően.

2.

A helyi hurok hozzáférési díja költségalapúságának a 2887/2000 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt elvének alkalmazása keretében a nemzeti szabályozó hatóságoknak a bejelentett üzemeltető költségei számítási alapjának meghatározása érdekében a tényleges költségeket kell figyelembe venniük, vagyis a bejelentett üzemeltető által már megfizetett költségeket, valamint az előrelátható költségeket, mely utóbbiak adott esetben a hálózat, illetve annak egyes elemei újrabeszerzési költségeinek értékelésén alapulnak.

3.

A 2887/2000 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a nemzeti szabályozó hatóság kérheti, hogy a bejelentett üzemeltető közölje a szükséges információkat a helyi hurok hozzáférési díja költségalapúsága elvének alkalmazása keretében figyelembe vett költségeket igazoló dokumentumokra vonatkozóan. Mivel a közösségi jog nem rendelkezik az ellenőrizendő számviteli dokumentumokra vonatkozóan, egyedül a nemzeti szabályozó hatóságok feladata az alkalmazandó jog szerint megvizsgálni, hogy a bemutatott dokumentumok a legmegfelelőbbek-e a költségszámítás érdekében.

4.

A közösségi jog nem zárja ki, hogy a helyi hurok hozzáférési díja költségalapúsága elvének alkalmazása keretében, teljes és ellenőrizhető számviteli dokumentumok hiányában a nemzeti szabályozó hatóságok határozzák meg a költségeket az alulról felfelé illetve felülről lefelé építkező analitikus költségmodell alapján.

5.

A tagállamoknak a 2887/2000 rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében biztosított azon lehetőség, hogy részletesebb nemzeti intézkedéseket hozzanak, nem teheti alkalmazhatatlanná a helyi hurok hozzáférési díja költségalapúságának az említett rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében megállapított elvét.

6.

A 2887/2000 rendelet 4. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseiből következik, hogy a bejelentett üzemeltetők a helyi hurok átengedéséért felszámított díjainak vizsgálata során, tekintettel az említett rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében megállapított díjazási elvre, a nemzeti szabályozó hatóságok az e díjak különböző szempontjainak értékelését lefedő, és az árak, azaz a javasolt díjak módosítására is kiterjedő jogkörrel rendelkeznek. E kiterjedt jogkör vonatkozik a bejelentett üzemeltetők által viselt költségekre is, mint például a befektetett tőkével kapcsolatos kamatok és a befektetett eszközök értékcsökkenése, azok számítási alapjára, valamint az említett költségek számviteli igazolási modelljeire is.

7.

A bejelentett üzemeltető helyi hurokja átengedéséért felszámított díjaira vonatkozó nemzeti szabályozó hatósági határozatok tekintetében egyedül a tagállamok feladata – az őket megillető eljárási autonómia keretében, az egyenértékűség elvének és a bírói jogvédelem hatékonysága elvének tiszteletben tartása mellett – meghatározni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, a jogvita jellegét és következésképpen a bírósági felülvizsgálat szabályait. Ilyen körülmények között a nemzeti bíróságnak biztosítania kell a helyi hurok említett rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében megállapított díjazási elvnek megfelelő szabályok szerinti átengedését illetően a 2887/2000 rendeletből eredő kötelezettségek átlátható, tisztességes és megkülönböztetéstől mentes feltételek közötti tényleges teljesítését.

8.

A 2887/2000 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése az 1997. október 6-i 97/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított 90/387 irányelv 5a. cikkének (3) bekezdésével együtt értelmezve megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok oly módon értelmezzék és alkalmazzák a jogorvoslat gyakorlására vonatkozó belső szabályokat, hogy a helyi hurok hozzáférési díjainak engedélyezését bíróság előtt ne csak az ilyen határozat címzettjének minősülő vállalkozás vitathassa, hanem az említett rendelet értelmében vett, a határozat által jogaikban potenciálisan érintett kedvezményezettek is.

9.

A 2887/2000 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a helyi hurok hozzáférési díjaira vonatkozó, a nemzeti szabályozó hatóság által az említett rendelet 4. cikke szerint folytatott felügyeleti eljárás során a bejelentett üzemeltetőre hárul azon bizonyítási teher, hogy a díjai tiszteletben tartják a költségalapúság elvét. A tagállamok feladata viszont megállapítani a bizonyítási tehernek a bejelentett üzemeltető díjainak engedélyezésére vonatkozóan határozatot hozó nemzeti szabályozó hatóság és az e határozatot vitató kedvezményezett közötti megosztását. Szintén a tagállamok feladata – az eljárási szabályaiknak megfelelően, valamint az egyenértékűség és a bírói jogvédelem hatékonysága közösségi elvének tiszteletben tartásával – megállapítani e bizonyítási teher megosztásának a bejelentett üzemeltető helyi hurokjához való hozzáférésért felszámított díjai engedélyezésére vonatkozó nemzeti szabályozó hatósági határozat bíróság előtti vitatása során alkalmazandó szabályait.