A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2010. április 28.(*)

„Verseny – Kartellek – Az ipari cérna európai piaca – Az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Bírságok – A jogsértés súlya – A piacra gyakorolt tényleges hatás – A jogsértés időtartama – Enyhítő körülmények – Együttműködés a közigazgatási eljárás során – Arányosság – Bírságkiszabási iránymutatás”

A T‑456/05. és T‑457/05. sz. egyesített ügyekben,

a Gütermann AG (székhelye: Gutach-Breisgau [Németország], képviselik: J. Burrichter, B. Kasten és S. Orlikowski‑Wolf ügyvédek)

felperesnek (T‑456/05. sz. ügy)

a Zwicky & Co. AG (székhelye: Wallisellen [Svájc], képviselik: J. Burrichter, B. Kasten és S. Orlikowski‑Wolf ügyvédek)

felperesnek (T‑457/05. sz. ügy)

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Castillo de la Torre, M. Schneider és K. Mojzesowicz, később: M. Castillo de la Torre és K. Mojzesowicz, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a 2005. október 13-án hozott C (2005) 3765 bizottsági határozattal módosított, 2005. szeptember 14-én hozott hozott C (2005)3452 bizottsági határozat (COMP/38.337 PO/cérna ügy) megsemmisítésére irányuló kérelem, másodlagosan pedig a hivatkozott határozattal a felperesekre kiszabott bírság csökkentésére irányuló kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: M. Vilaras elnök, M. Prek (előadó) és V. M. Ciucǎ bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 17‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1.     A jogvita tárgya

1        A 2005. október 13‑i C (2005) 3765 bizottsági határozattal módosított, az [EK] 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljárásról szóló 2005. szeptember 14-i bizottsági határozatban (COMP/38.337 PO/Cérna ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 2008. január 26-i számában tették közzé (HL C 21., 10. o.) az Európai Közösségek Bizottsága megállapította, hogy a felperesek, a Gütermann AG (a továbbiakban: Gütermann) és a Zwicky & Co. AG (a továbbiakban: Zwicky) megállapodások és összehangolt magatartások összességében vettek részt az ipari felhasználóknak gyártott fonalak Benelux államokbeli és skandináv piacán, a Gütermann esetében az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő, a Zwicky esetében pedig az 1990 januárjától 2000 novemberéig terjedő időszakban.

2        A Bizottság 4,021 millió euró összegű bírságot szabott ki a Gütermann‑nal és 0,174 millió euró összegű bírságot és a Zwickyvel szemben a Benelux államokban és az északi országokban az ipari fonalra vonatkozó kartellekben való részvételük okán.

2.     Közigazgatási eljárás

3        2001. november 7-én és 8-án a Bizottság az [EK] 85. és az [EK] 86. cikkének végrehajtásáró 1962. február 6‑i, 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 3. o.) 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vizsgálatokat végzett több varrócérna-gyártó helyiségeiben. E vizsgálatokra a The English Needle & Tackle Co. Ltd által 2000 augusztusában bejelentett információk alapján került sor.

4        2001. november 26‑án a, Coats Viyella plc (a továbbiakban: Coats) a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. július 18‑i bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) értelmében engedékenységi kérelmet nyújtott be, amelyhez iratokat csatoltak azzal a céllal, hogy a következő kartellek fennállását bizonyítsák : először is, a gépkocsiipar számára gyártott cérna piacán az Európai gazdasági Térségben (EGT), másodszor az ipari felhasználóknak gyártott cérna piacán az Egyesült királyságban, és harmadszor az ipari felhasználóknak gyártott cérna piacán a Benelux-államokban, valamint Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban (a továbbiakban együtt: északi államok) fennálló kartellek.

5        A vizsgálatok során fellelt, valamint a Coats által benyújtott iratok alapján a Bizottság a 17. rendelet 11. cikkével összhangban 2003 márciusában és augusztusában információkéréseket címzett az érintett vállalkozásokhoz.

6        2004. március 15‑én a Bizottság több vállalkozásnak címzett kifogásközlést fogadott el, azon okból, hogy e vállalkozások részt vettek a fenti 4. pontban hivatkozott valamely kartellben vagy kartellekben, többek között az ipari felhasználóknak szánt cérna Benelux államokbeli és az északi államokbeli piacához kapcsolódó kartellben.

7        A kifogásközlés valamennyi címzett vállalkozása írásban nyújtotta be észrevételeit, a Gütermann saját nevében és a Zwicky nevében válaszolt.

8        2009. július 19‑én és 20‑án tárgyalást tartottak.

9        2004. szeptember 24‑én a felek számára engedélyezték a kifogásközlésre adott válaszaik és a tárgyaláson tett észrevételeik nem bizalmas változatába történő betekintését, és számukra további észrevételek megtételére határidőt tűztek ki.

10       2005. szeptember 14‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

3.     A megtámadott határozat

 Az érintett piacok meghatározása

 Termékpiac

11      A megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy a cérnaágazat két szegmensre osztható, egyrészt az ipar által különböző ruházati cikkek, vagy egyéb cikkek, például bőráruk, gépkocsikhoz vagy matracokhoz való textilhuzatok varrására vagy hímzésére használt cérnák szegmensére, másrészt pedig a házicérna szegmensére, amelyet magánszemélyek varró– vagy javítási munkákhoz, valamint kedvtelési célokra használnak.

12      Az ipari cérna szegmense a felhasználás szerint három kategóriára osztható: a konfekcióiparnak szánt varrócérna, amelyet különböző típusú ruhákhoz használnak, a számítógép által vezérelt hímzőgépek által a ruhák, sportcipők és háztartási szövetek díszítéséhez használt hímzőcérna, valamint a különböző ágazatokban, például a cípőágazatban, a bőrágazatban vagy a gépkocsiiparban használt speciális cérna.

13      A Bizottság szerint az ipari cérnát a kínálat szempontjából egységes termékpiacot alkotónak lehet minősíteni, mivel nem létezik szoros összefüggés a végső felhasználás és a szál típusa és/vagy a cérna szerkezete között.

14      A Bizottság ugyanakkor megkülönbözteti a gépjárműgyártók által használt cérnát az ipari felhasználóknak gyártott cérnától, kizárva ez előbbit ez utóbbiból. A Bizottság ugyanis úgy ítéli meg, hogy bár e két cérnafajta gyártási eljárása hasonló, sőt egymással felcserélhető, az autóipar keresletét olyan ügyfelek jelentik, amelyek bizonyos, általuk használt termékek esetében – például a biztonsági övekhez használt cérna – magasabb követelményeket támasztanak, és amelyek a termékek egységességét igénylik azon országokban, ahol erre iparuk számára szükségük van.

15      A jelen ügyekben az a termékpiac, amelynek vonatkozásában a jogsértést felrótták a felpereseknek, az ipari cérna piaca, az autóipari ágazat kizárásával (a továbbiakban: ipari cérna).

 Földrajzi piacok

16      A megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy a felek által szolgáltatott információk alapján az ipari cérna érintett földrajzi piaca regionális kiterjedésű. Megjegyzi továbbá, hogy a régió, adott esetben, az EGT több államára is kiterjedhet, például a Benelux-államokra, vagy csak egy államra, például az Egyesült Királyságra.

17      A jelen ügyben a felpereseknek felrótt jogsértés által érintett földrajzi piac a Benelux-államok és a skandináv országok piaca.

 Az érintett piac mérete és szerkezete

18      A megtámadott határozatból kiderül, hogy az ipari fonal értékesítésének összege a Benelux-államokban és a skandináv országokban mintegy 50 millió euró volt 2000‑ben, és mintegy 40 millió euró 2004‑ben.

19      A határozatból az is kitűnik, hogy a 90‑es évek végén a Benelux-államokban és a skandináv országokban a fő ipari cérna szállítók elsősorban a Gütermann, a Zwicky, az Amann und Söhne GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Amann), a Barbour Threads Ltd (mielőtt a Coats megszerezte volna), a Belgian Sewing Thread NV (a továbbiakban: BST)  és a Coats voltak.

 A jogsértő magatartások leírása

20      A Bizottság a megtámadott határozatban megállapítja, hogy a Benelux-államokban és a skandináv országokban az ipari cérna piacával kapcsolatos kartellre vonatkozó események 1999. és 2000. között történtek.

21      A Bizottság szerint az érintett vállalkozások évente legalább egyszer találkoztak, és ezek a találkozók két részből álltak: az egyik részben a Benelux-államok piacát, a másik részben a skandináv országok piacát tárgyalták meg, e találkozók elsődleges célja az árak magas szinten tartása volt mindkét piacon.

22      A résztvevők megosztották egymás között az árlistákat az árengedményekrőll, a katalógusárak emelésének alkalmazásáról, a további árengedményekről, valamint az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó egyedi árakról szóló információkat. Megállapodásokat is kötöttek a jövőbeni árlistákról, az árengedmények maximális mértékéről, az árengedmények csökkentéséről, valamint az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó egyedi árak emeléséről, továbbá arra irányuló megállapodásokat, hogy elkerüljék az árversenyt a szállító javára, és hogy felosszák maguk között az ügyfeleket.

 A megtámadott határozat rendelkező része

23      A megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében a Bizottság megállapította, hogy nyolc vállalkozás, köztük a Gütermann és a Zwicky, megsértette az EK 81. cikket és az EGT-megállapodás 53. cikkét azzal, hogy a Benelux és a skandináv államok területén az ipari felhasználású cérnák piacait érintő megállapodásokban vett részt és erre irányuló összehangolt magatartást folytatott, a Gütermann esetében az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő időszakban, a Zwicky esetében pedig az 1990 januárjától 2000 novemberéig terjedő időszakban.

24      A megtámadott határozat 2. cikkének első bekezdése értelmében a Benelux államok és a skandináv országok területén értékesített ipari fonalakkal kapcsolatos kartell tekintetében a következő bírságok kerültek kiszabásra, többek között az alábbi vállalkozásokkal szemben:

–        –      Coats: 15,05 millió euró;

–        –      Amann: 13,09 millió euró;

–        –      BST: 0,979 millió euró;

–        –      Gütermann: 4,021 millió euró;

–        –      Zwicky: 0,174 millió euró.

25      A megtámadott határozat 3. cikkében a Bizottság felszólította az érintett vállalkozásokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a megállapított jogsértéseket, amennyiben ezt még nem tették meg. Arra is kötelezte a vállalkozásokat, hogy tartózkodjanak a megtámadott határozat 1. cikkében megállapított jogsértéssel azonos, illetve minden hasonló tárgyú vagy hatású magatartástól vagy gyakorlattól.

 Eljárás és a felek kereseti kérelmei

26      A Törvényszék Hivatalához 2005. december 30‑án, illetve benyújtott beadványaikkal a felperesek előterjesztették a jelen kereseteket.

27      A T‑456/05. sz. ügyben a Gütermann azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy megsértette az EK 81. cikkét és az EGT-megállapodás 53. cikkét a finn, a norvég és a svéd piacon az 1990 januárja és 2001 szeptembere közötti időszakban, másodlagosan pedig az 1990 januárja és 1993 decembere közötti időszakban is.

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét, amennyiben az a 4,021 millió euró bírságot szabott ki, vagy, másodlagosan, megfelelően csökkentse e bírság összegét;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

28      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a Gütermannt a költségek viselésére.

29      A T‑457/05. sz. ügyben a Zwicky azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy megsértette az EK 81. cikkét és az EGT-megállapodás 53. cikkét a finn, a norvég és a svéd piacon az 1990 januárja és 2000 novembere közötti időszakban, másodlagosan pedig az 1990 januárja és 1993 decembere közötti időszakban is;

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét, amennyiben az 0,174 millió euró bírságot szabott ki, vagy, másodlagosan, megfelelően csökkentse e bírság összegét;

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 3. cikkének rá vonatkozó részét;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

30      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a Zwickyt a költségek viselésére.

31      A Törvényszék ötödik tanácsának elnöke 2008. december 9‑i végzésével a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy egyesíti a T‑456/05. és T‑457/05. sz. ügyeket a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából a Törvényszék eljárási szabályzatának 50. cikkével összhangban.

 A jogkérdésről

32      A felperesek elsősorban két, a jogsértésre vonatkozó jogalapra hivatkoznak. Első helyen az [EK] 81. és [EK] 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 231. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet 205. o.) 7. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkoznak. A Zwicky továbbá a jogsértés megszüntetésére és a jogsértés megismétlésétől való tartózkodásra irányuló felszólítás indokolatlanságára alapított jogalapra hivatkozik.

33      Másodsorban a felperesek több, a bírság törlésére vagy csökkentésére irányuló jogalapra hivatkoznak. Egyfelől, a Zwicky azt rója fel a Bizottságnak, hogy a kiszabott bírság összege meghaladta a felső határt, azaz forgalmának 10%‑át. Másfelől a felperesek a következőkön alapuló jogalapra hivatkoznak: a jogsértés súlyának hatásaihoz viszonyítva téves értékelése, a jogsértés időtartamának téves értékelése, bizonyos enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyása, az engedékenységi közlemény téves alkalmazása és a bírság aránytalansága.

1.     A jogsértő magatartás fennállása megállapításának és e jogsértés megszüntetésére és a megismétlésétől való tartózkodásra vonatkozó felszólítás vitatására irányuló jogalapokról

 A Gütermannés a Zwicky által hivatkozott, az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapról

 A felek érvei

34      A felperesek szerint a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, amely a következőképpen rendelkezik: „[h]a panasz vagy saját kezdeményezése alapján eljáró Bizottság megállapítja az [EK] 81. vagy az [EK] 82. cikkének megsértését, határozatban felszólíthatja, az érintett vállalkozásokat és vállalkozások társulásait, hogy fejezzék be a jogsértést”. A Bizottság ugyanis azzal, hogy az EK 81. cikknek és az EGT-megállapodás 53. cikkének azon okból történő megsértését rótta fel a felpereseknek, hogy megállapodásokban és összehangolt magatartásokban vettek részt az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban, a Gütermann az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő időszakban, a Zwicky pedig az 1990 januárjától 2000 novemberéig terjedő időszakban, nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az EGT-megállapodás csak 1994. január 1‑jén lépett hatályba, következésképpen ezen időpont előtt e megállapodás rendelkezéseit nem alkalmazták Finnországban, Norvégiában és Svédországban. Hasonlóképpen, mivel Finnország és Svédország csak 1995. január 1‑jén csatlakozott az Európai Közösséghez, és az EK 81. cikk csak ezt követően vált közvetlenül alkalmazhatóvá.

35      A felperesek továbbá úgy ítélik meg, hogy a Bizottság joggal állapította meg, hogy valamely jogsértés jogi értelemben, tehát az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikkének magatartásuk okán történő megsértése Finnország, Norvégia és Svédország tekintetében csak 1994. január 1‑jét követően állhat fenn. A Bizottság tehát tévedett, amikor jogi szempontból egy egyre intenzívebbé váló jogsértés fennállásából indult ki. A Bizottság nem tett különbséget a felperesek magatartásának, mint a Gütermann esetében az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő időszakban, a Zwicky esetében pedig az 1990 januárjától 2000 novemberéig terjedő időszakban történt egységes és folytatólagos kartellben megnyilvánuló magatartás és e magatartásnak, mint a versenyszabályok e két időszak során történt megsértésének jogi értékelése között.

36      A felperesek továbbá azt állítják, hogy az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapjuk elfogadható. A Bizottság ugyanis nem jogosan hivatkozik e jogalap elfogadhatatlanságára, mivel ők nem hivatkoztak nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállására egységes és folytatólagos kartellmagatartásuk minősítését illetően. A felperesek szerint a Bizottság magatartásukat a tények szemszögéből minősítette egységes és folytatólagos kartellnek, ezt nem vitatják jelen jogalapjukban. Ezzel szemben a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdése téves jogi értékelést tartalmaz, mivel egyfelől a Zwicky nem volt jelen az ipari cérna piacán a skandináv országokban, másfelől pedig, Finnországot, Norvégiát és Svédországot illetően nem sérthette meg a versenyszabályokat 1990 januárja és 1993 decembere között.

37      A Bizottság elsősorban arra hivatkozik, hogy a felperesek által hivatkozott ezen jogalap elfogadhatatlan, másodlagosan pedig vitatja e jogalap megalapozottságát.

 A Törvényszék álláspontja

38      A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapozott jogalap megalapozottságát elfogadhatóságának vizsgálata nélkül kell értékelni.

39      Először is hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontjában a Bizottság megállapítja, hogy a felperesek megsértették az EK 81. cikket és az EGT-megállapodás 53. cikkét, mivel a Gütermann az 1990 januárjától 2001 szeptemberéig terjedő időszakban, a Zwicky pedig az 1990 januárjától 2000 novemberéig terjedő időszakban az ipari cérna piacára irányuló összehangolt magatartást tanúsított a Benelux-államokban és a skandináv országokban.

40      Meg kell állapítani, hogy e cikk önmagában tekintve úgy érthető, hogy a Bizottság megállapította, hogy a felperesek jogsértést követtek el, mivel összehangolt magatartást tanúsítottak az ipari cérna piacán Finnországban, Norvégiában és Svédországban 1990 januárja és 1993 decembere között, tehát akkor, amikor az EGT-megállapodás még nem lépett hatályba. Márpedig az bizonyos, hogy ebben az időszakban semmiféle olyan jogi alap nem létezett, amely lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy megállapíthasson egy ilyen jellegű, a felperesek által elkövetett jogsértést.

41      Az állandó ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy valamely aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától abban az értelemben, hogy az aktust – amennyiben az szükséges – az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni (a Bíróság C‑355/95. P. sz., TWD kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑2549. o.] 21. pontja; a Törvényszék T‑204/97. és T‑270/97. sz., EPAC kontra Bizottság ügyben 2000. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2267. o.] 39. pontja).

42      E tekintetben a megtámadott határozat (246), (295)–(298) és (331) preambulumbekezdéséből egyértelműen az következik, hogy mivel a kartell Finnországra, Norvégiára és Svédországra vonatkozott, ez csak 1994. január 1‑jétől, az EGT-megállapodás hatálybalépésének időpontjától kezdődően sértette a közösségi versenyszabályokat és az EGT-megállapodás versenyre vonatkozó szabályait. A megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontját tehát e világos és minden kétértelműségtől mentes indokolás fényében kell olvasni. Ily módon meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat rendelkező részét abban az értelemben kell olvasni, hogy az egységes és folytatólagos jogsértés Finnországra, Norvégiára és Svédországra vonatkozó elemei csak 1994. január 1‑je után álltak fenn.

43      Másodsorban, a felperesek hiábavalóan hivatkoznak lényegében arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban feltételezetten különbséget tett egyfelől az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke megsértésének jogi értékelése, valamint, másfelől – a megtámadott határozat (264)–(277) preambulumbekezdésében – magatartásuk mint egységes és folytatólagos jogsértés anyagi értékelése között. A felperesek ebből – egyébként tévesen – azt a következtetést vonják le, hogy jogsértés „jogi értelemben” csak 1994. január j‑jét követően állhat fenn Finnország, Norvégia és Svédország vonatkozásában, és a Bizottság tévedett, amikor egyre intenzívebbé váló jogsértést állapított meg.

44      Elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy a felperesek egyáltalán nem vitatták a jogsértés egységes és folytatólagos jellegét az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban.

45      Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nem csupán egyetlen elkülönült aktussal valósulhat meg, hanem egy cselekménysorral, sőt folytatólagos magatartással is. Ezt az értelmezést nem vonja kétségbe az, hogy e cselekménysor vagy folytatólagos magatartás egy vagy több tényezője önmagában és elkülönülten véve is alkalmas a szóban forgó rendelkezés megsértésére (a Bíróság C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 81. pontja; a Törvényszék T‑279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑897. o.] 155. pontja).

46      Ily módon az egységes és folytatólagos jogsértés gyakran időrendben egymást követő cselekmények sorát foglalja magában, és amelyek elkövetésük időpontjában maguk is a versenyszabályok megsértésének minősülhetnek E cselekmények sajátossága abban a tényben áll, hogy ezek egységes stratégiát alkotnak. A Bizottság lényegében ezt állapította meg a megtámadott határozat (264)–(277) preambulumbekezdésében az a Benelux-államokban és a skandináv országokban az ipari cérna piacára irányuló kartell vonatkozásában.

47      A felperesek állításával szemben a megtámadott határozat fent hivatkozott preambulumbekezdéseiben szereplő megállapítások lényege nem kizárólag a ténybeli elemek puszta megállapítása, hanem azok olyan objektív indokokat tartalmaznak, amelyek azon következtetés levonására kötelezik a Bizottságot, hogy a skandináv államokban az ipari cérna piacán történt jogsértés, a Benelux-államokban az ipari cérna piacán történt jogsértéssel együtt egységes és folytatólagos jogsértést alkotott.

48      Azon ténynek, hogy az a jogi alap, amelyre a Bizottság támaszkodott az ipari cérna piacán Finnországban, Norvégiában és Svédországban történt jogsértés megállapításakor, csak a jogsértés kezdetét követően létezett, e tekintetben nincs jelentősége, mivel – amint az a megtámadott határozat indokolásából is kitűnik – a felperesek piacon tanúsított magatartásának figyelembevételére csak 1994. január 1‑jétől kezdődően került sor.

49      Másodsorban, a Zwicky által hivatkozott és arra a tényre alapított kifogást, hogy nem volt jelen a skandináv országok piacán, el kell utasítani. Amint az már a fenti 44. pontban megállapításra került, a Zwicky megerősítette, hogy nem vitatja, hogy az ipari cérna piacán a Benelux államokban és a skandináv országokban történt jogsértés egységesnek és folytatólagosnak minősül.

50      Márpedig az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben valamely vállalkozás egy több elemből álló versenyellenes jogsértésben olyan sajátos magatartással vesz részt, amely az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozó célú megállapodásban vagy összehangolt magatartásban való részvételre enged következtetni, amelynek célja a jogsértés egészében való megvalósítása, ez a vállalkozás felelős lehet az ugyanazon jogsértés során a részvétele időtartama alatt a többi vállalkozás által folytatott magatartásért, amennyiben bizonyítást nyer, hogy tudott a többi vállalkozás jogsértő magatartásáról, vagy azt ésszerű módon feltételezhette volna, és hajlandó volt ennek kockázatát elfogadni (a fenti 45. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 203. pontja; a Törvényszék T‑15/99. sz., Brugg Rohrsysteme kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1613. o.] 73. pontja).

51      A jelen ügyben a Zwicky nem vitatta, hogy rendszeresen részt vett a skandináv országok ipari cérna piacára vonatkozó megbeszéléseken, egyáltalán nem vitatta, hogy a Bizottság azon megállapítását, miszerint aktív volt az ipari cérna piacán a skandináv országokban a jogsértés kezdete előtt, nem tagadta, hogy részt vett az ipari cérna piacán a Benelux-államokban történt jogsértés egyes részeiben, továbbá azt sem vitatta, hogy a jogsértés e részei egységes stratégiát alkotnak, ezért az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban elkövetett egységes és folytatólagos jogsértésnek csak bizonyos összetevői voltak.

52      Ebből következik, hogy az a puszta tény, hogy a Zwicky nem volt jelen az ipari cérna piacán a skandináv országokban az egységes és folytatólagos jogsértés elkövetésének időszakában, nem mentesíti azon magatartás felelőssége alól, amelyet e jogsértés keretében a többi vállalkozás tanúsított e földrajzi piacon.

53      Továbbá, amennyiben a Zwicky kifogását úgy kell érteni, hogy azt jelenti, hogy csak a skandináv országok földrajzi piacán versenytárs, illetve kínáló vagy kereső minőségében tevékenykedő vállalkozások egyeztethetik a magatartásukat a jogsértés (társ)telkövetőinek minősülő vállalkozásokként, hangsúlyozni kell, hogy bármely vállalkozás sértheti az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalmat, ha a más vállalkozásokkal egyeztetett magatartásának célja a verseny korlátozása a közös piacon belüli releváns piacon, anélkül, hogy szükségképpen feltételezné, hogy ő maga az említett releváns piacon tevékenykedjen (lásd analógia útján a Törvényszék T‑99/04. sz., AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 122. pontját).

54      A fenti 51. pontban tett megállapítások tekintetében a Zwicky nem vitathatja érvényesen azt a tényt, hogy társtettesként felelős a versenyszabályok megsértéséért az ipari cérnával kapcsolatos kartell okán a skandináv országok piacán.

55      Következésképpen az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

 A Zwicky által hivatkozott, a jogsértés megszüntetésére és a megismétlésétől való tartózkodásra irányuló felszólítás indokolatlan jellegén alapuló jogalapról

 A felek érvei

56      A Zwicky rámutat, hogy a megtámadott határozat 3. cikkében a Bizottság felszólította az érintett vállalkozásokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a megállapított jogsértéseket, amennyiben ezt még nem tették meg, és hogy a jövőben tartózkodjanak a megállapított jogsértéssel azonos, illetve minden hasonló tárgyú magatartástól.

57      Márpedig a Zwicky arra hivatkozik, hogy nem csak, hogy nem volt jelen a megtámadott határozat által érintett piacokon 2000 novembere óta, hanem fel is hagyott kereskedelmi tevékenységeinek összességével, hogy kizárólag az ingatlanok kezelésének szentelje tevékenységét. Úgy ítéli meg, hogy a hivatkozott felszólítások sértik az arányosság elvét, és azt állítja, hogy a megtámadott határozat 3. cikke jogellenes. Véleménye szerint, mivel a Bizottságnak – utólagos ellenőrzések szükségessége nélkül – lehetősége volt annak megállapítására, hogy megszüntette a jogsértést, és nem állt fenn az ismétlés kockázata, a Bizottságnak nem fűződött jogos érdeke a felszólításhoz. A Zwicky e tekintetben a Bíróságnak a 7/82. sz., GVL kontra Bizottság ügyben 1983. március 2‑án hozott ítéletére (EBHT 1983., 483. o., 24. és ezt követő pontok) hivatkozik.

58      A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

 A Törvényszék álláspontja

59      Meg kell állapítani, hogy e jogalapban a Zwicky a megtámadott határozat 3. cikke rá vonatkozó részének megsemmisítését kéri.

60      Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat rendelkező részének 3. cikke ténylegesen két felszólítást tartalmaz.

61      Először is, e rendelkezés azt követeli meg, hogy az érintett vállalkozások haladéktalanul szüntessék meg a megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikkében megállapított jogsértéseket, amennyiben ezt még nem tették meg. E tekintetben, amennyiben a Zwicky nem folytatta tevékenységeit az ipari cérna ágazatában a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, az e rendelkezéssel szemben megfogalmazott érvelés nyilvánvalóan megalapozatlan. Ugyanis, még ha szerepel is a megtámadott határozat 1. cikkében felsorolt vállalkozások között, a Zwicky a tevékenységgel való hivatkozott felhagyás tényének okán már megszüntette a jogsértést, és ténylegesen nem volt már érintett a szóban forgó felszólítás által (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 1247. pontját). E körülmény hatástalanná teszi a Zwickynek az arányosság elvére való hivatkozását is (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑410/03. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2008. június 18‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 196. pontját).

62      Másodsorban, a megtámadott határozat 3. cikke azt követeli meg, hogy az 1. cikkben felsorolt vállalkozások tartózkodjanak valamennyi, az 1. cikkben megállapított cselekmény vagy magatartás, illetve azzal azonos tárgyú vagy hatású intézkedés megismétlésétől.

63      Emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazása magában foglalhatja bizonyos olyan tevékenységek és magatartások folytatásának, vagy helyzetek létrehozásának megtiltását, amelyek jogellenessége megállapítást nyert, valamint jövőbeni hasonló magatartás követésének megtiltását is. A vállalkozásokat terhelő ilyen kötelezettségek azonban nem haladhatják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket (lásd analógia útján a Törvényszék T‑25/95., T‑26/95., T‑30/95–T‑32/95, T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95, T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95–T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben 2000. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑491. o.], 4704. és 4705. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Továbbá, a Bizottságnak a felszólítások tételére vonatkozó hatáskörét a megállapított jogsértés jellegétől függően kell gyakorolnia (a Bíróság 6/73. és 7/73. sz., Istituto Chemioterapico Italiano et Commercial Solvents kontra Bizottság ügyben 1974. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 223. o] 45. pontja; a Törvényszék T‑228/97. sz., Irish Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. október 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2969. o.] 298. pontja és a T‑128/98. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3929. o.] 82. pontja).

64      A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkében megállapította, hogy a Zwicky, más vállalkozásokkal együtt megsértette az EK 81. cikket és az EGT-megállapodás 53. cikkét, mivel – ráadásul egy nagyon hosszú időszakon keresztül – megállapodásokban és összehangolt magatartásokban vett részt az ipari cérna ágazatában a Benelux-államokban és a skandináv országokban, amelyek keretében a többi társasággal együtt megegyezett a jövőbeni árlistákról, az árengedmények maximális mértékéről, az árengedmények csökkentéséről, valamint az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazandó egyedi árakról emeléséről, továbbá arról, hogy elkerüljék az árversenyt az érintett szállító javára, és hogy felosszák maguk között az ügyfeleket. A Zwicky nem vitatja a megtámadott határozatban e tekintetben tett megállapításokat.

65      E körülmények között a Bizottság azzal, hogy elrendelte, hogy az érintett vállalkozások tartózkodjanak a jövőben az ipari cérna piacán minden hasonló tárgyú vagy hatású magatartástól vagy gyakorlattól, nem lépte túl az 1/2003. rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében ráruházott jogkört (lásd analógia útján a fenti 61. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 199. pontját).

66      Az a tény, hogy a Zwicky a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában már nem gyakorolta tevékenységeit az ipari cérna ágazatában, nem cáfolja meg e következtetést. Ugyanis a jelen ügyben szereplőhöz hasonló felszólítás megelőző jellegű, és nem függ attól, hogy milyen helyzetben van az érintett vállalkozás a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában.

67      A Bizottság annál inkább jogosan foglalta e felszólítást a megtámadott határozat rendelkező részébe, mivel a Zwicky nem kötelezte magát, hogy nem ismétli meg versenyellenes magatartását (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑141/94. sz., Thyssen Stahl kontra 1999. március 11‑én Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑347. o.] 678. pontját).

68      Továbbá, a Zwicky által hivatkozott GVL kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (fenti 57. pont), a jelen ügyben nem releváns. Azon a tényen túl ugyanis, hogy ezen ügy körülményei eltérnek a jelen ügy körülményeitől, a fenti 60–67. pontokban bizonyítást nyert egyfelől, hogy a Zwickyt nem érintette a megtámadott határozat 1. cikkében szereplő jogsértések haladéktalan megszüntetésére irányuló felszólítás, másrészt pedig a Bizottságnak tökéletesen jogos érdeke volt a tekintetben, hogy felszólítsa, hogy a jövőben tartózkodjon a megállapított jogsértéssel azonos, illetve minden hasonló tárgyú magatartástól.

69      Ezen okokból kifolyólag el kell utasítani a negyedik jogalapot.

2.     A bírságnak és összegének vitatására irányuló jogalapokról

 A Zwicky által hivatkozott, a forgalom 10%‑ának megfelelő felső határ túllépésén alapuló jogalapról

 A felek érvei

70      A Zwicky, miután azt állította, hogy 2000 novemberében megszüntette az ipari cérnára vonatkozó gazdasági tevékenységeit, azt rója fel a Bizottságnak, hogy a forgalom 10%‑ának megfelelő maximális összeg számítását a Gütermann forgalmára alapozta. Ez utóbbi vállalkozás ugyanis tevékenységeinek csak egy részét vette át, és nem tartozik ellenőrzése alá. Tehát kizárólag a Zwicky forgalma a meghatározó. Mivel a Zwicky semmiféle forgalmat nem ért el 2001. óta, semmiféle bírság nem szabható ki vele szemben az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján. Az 1/2003 rendelet ugyanis a határozat elfogadását megelőző utolsó üzleti évre vonatkozik. A tény, hogy a bírságot ez utóbbi forgalomhoz kell kötni, lehetővé teszi a vállalkozás piacon betöltött jelentőségének és befolyásának figyelembevételét. Következésképpen a vállalkozások aktuális helyzete meghatározó forgalmukhoz viszonyítva. Egy forgalommal már nem rendelkező vállalkozás már nem befolyásolja a piacot, következésképpen vele szemben nem szabható ki bírság.

71      Ezt követőan a Zwicky azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a T‑33/02. sz., Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletét (EBHT 2005., II‑4973. o.) – amelyre a Bizottság hivatkozott – úgy kell értelmezni, hogy annak a forgalomnak a figyelembevétele, amely nem a határozat elfogadását megelőző teljes üzleti év forgalma, akkor lehetséges, ha az érintett vállalkozás azért szüntette meg gazdasági tevékenységét, vagy hamisította meg a forgalmát, hogy elkerülje egy súlyosabb összegű bírság kiszabását. A jelen ügyben nem erről van szó. A Zwicky e tekintetben azt állítja, hogy tevékenységeit már egy évvel a Bizottság ellenőrzése előtt értékesítette, a versenyhelyzetének romlása okán.

72      A Zwicky továbbá hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben a Gütermann kereskedelmi tevékenységeit eszközátruházással (asset deal) szerezte meg, és következésképpen, az ily módon megszerzett tevékenységekhez kötődő bevételek a Gütermannhoz kellett, hogy kerüljenek, és azok ez utóbbinak az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének értelmében figyelembe veendő forgalmát kellett, hogy növeljék. A Zwicky továbbá arra hivatkozik, hogy tevékenységeinek a Gütrmann számára történt értékesítése nem minősül a vállalkozás egyszerű belső átszervezésének.

73      Végül, azt a tényt, hogy a felperesek csak egy iratot küldtek válaszként a kifogásközlésre, az a körülmény magyarázza, hogy az ipari cérnával kapcsolatos tevékenységeket a Gütermann vette át, és a Zwicky igazgatótanácsának elnökét ezen ügyletet követően a Gütermann igazgatótanácsának elnökévé nevezték ki. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a Zwicky független a Gütermanntól, és ez utóbbi nem vált az előbbi részvényesévé.

74      A Bizottság azt állítja, hogy ez a jogalap hatástalan, mivel – még ha a Zwicky érvelése helytálló is – neki az előző üzleti év alapján kellett meghatároznia a bírság felső határát, amint azt már más ügyekben is tette. Márpedig a Bizottság azt állítja, hogy a Zwicky 1999. évi teljes forgalma 4,5 millió euró volt, és a 0,174 millió euró összegű bírság egyáltalán nem haladja meg a forgalom 10%‑ának megfelelő felső határt.

75      Másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy még ha a Gütermann 2000 novemberében szerezte is meg a Zwickynek az ipari cérna piacára vonatkozó kartell által érintett tevékenységeit, figyelembe vette azt a tényt, hogy a Zwicky tíz éven keresztül vett részt a szankcionált jogsértésben, és úgy ítéli meg, hogy a Zwicky gazdasági tevékenységeinek értékesítését követően az a tény, hogy jogilag továbbra is létezett egy „üres csigaház” formájában, azzal a sajátos céllal végrehajtott műveletnek minősül, hogy el lehessen kerülni a versenyszabályok megsértése okán kiszabott bírságokat. Azt állítja továbbá, hogy a Zwicky nem vitatta azt az ítélkezési gyakorlatot, miszerint főszabály szerint a jogsértés időpontjában az érintett vállalkozást irányító természetes vagy jogi személyre hárul a jogsértésért való felelősség. Azt állítja továbbá, hogy mivel a Zwicky igazgatótanácsának elnöke jelen volt a Gütermann igazgatóságában is, és ily módon pontos ismeretekkel rendelkezett a két vállalkozásnak a kartellban való részvételéről, azok az indokok, amelyek a Zwicky további létezésére vonatkozó határozatot indokolták, tökéletesen érthetők.

76      A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a Zwicky által adott értelmezése összeegyeztethetetlen a tényleges érvényesülés elvével, mivel ez az értelmezés lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy megkerüljék felelősségüket a pusztán belső átszervezések útján. Ez a Törvényszék által követett megközelítés a fenti 71. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben.

77      A Bizottság végül arra hivatkozik, hogy a Zwicky és a Gütermann közötti szoros kapcsolat abból is kiderül, hogy közösen válaszoltak a kifogásközlésre és az Elsőfokú Bíróság előtt ugyanazok az ügyvédek képviselték a két vállalkozást.

 A Törvényszék álláspontja

78      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a határozat elfogadását megelőző üzleti év forgalmának 10%‑át meg nem haladó bírságot szabhat ki a vállalkozásokra. Az előírt 10%‑os felső korlát célja annak megakadályozása, hogy a bírság a vállalkozás méretével aránytalan legyen, és különösen, hogy olyan bírságok kerüljenek kiszabásra, amelyek vonatkozásában előre látható, hogy a vállalkozások nem lesznek képesek megfizetni. Mivel egyedül a teljes forgalom képes megközelítő jelzést adni e tekintetben, a fenti arányt a vállalkozás teljes forgalmára vonatkozóan kell érteni (a Bíróság 100/80–103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 109. pontja).

79      Azt is hangsúlyozni kell, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének tárgya a Bizottság azon hatáskörének biztosítása, hogy bírságokat szabhasson ki, amelyek lehetővé teszik számára a közösségi jog által rábízott felügyeleti funkció ellátását (a fenti 78. pontban hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 105. pontja és a Törvényszék T‑224/00. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2597. o.) 105. pontja). Ez a funkció magában foglalja az egyedi jogsértések felderítését és megszüntetését, valamint egy általános politika bevezetésének kötelezettségét, amelynek célja a Szerződés által előírt alapelvek alkalmazása a versenyügyekben, és a vállalkozások magatartásának orientálása ezen alapelvek fényében. Ebből következik, hogy a Bizottságnak ügyelnie kell a bírságok elrettentő jellegére (a fent hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 105. és 106. pontja).

80      Meg kell tehát állapítani, hogy az „előző üzleti év” fogalma a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében főszabály szerint a határozat elfogadásának időpontjában érintett minden egyes vállalkozás utolsó teljes forgalmát jelenti (a Bíróság C‑76/06. P. sz., Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4405. o.] 32. pontja).

81      A jelen ügyben a megtámadott határozatot 2005. szeptember 14‑én hozták, az előző üzleti év a 2004. július 1‑jétől 2005 júliusáig tartó üzleti év volt. Márpedig a Zwicky ipari cérnával kapcsolatos tevékenységeit 2000 novemberében ruházta át a Gütermannra. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Zwicky tekintetében nem rendelkezett az előző gazdasági évben végzett gazdaság tevékenységet tükröző forgalom adataival. Továbbá, a megtámadott határozat (383) preambulumbekezdésében a Gütermann és a Zwicky közötti feltételezett anya és leányvállalat kapcsolatot alapul véve – az ipari cérnával kapcsolatos tevékenységeknek az utóbbi részéről az előbbire történő átruházása okán – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 10%‑os felső határ tekintetében a Gütermann forgalmára támaszkodhat.

82      A Zwicky  által hivatkozott kifogások két szempontját kell megkülönböztetni: egyfelől a Bizottság azon választását, hogy a Gütermann forgalmát vette figyelembe, másfelől pedig azt, hogy nem vette figyelembe a 2005. június 30‑án lezárult üzleti évre vonatkozó forgalmát, jóllehet ez nulla volt.

83      A Zwicky által hivatkozott kifogások első szempontját illetően el kell ismerni, hogy a Bizottság tévesen vonatkoztatott a Gütermann forgalmára a forgalom 10%‑ának megfelelő, a Zwickyre kiszabott bírság kiszámításakor át nem léphető felső határ meghatározása tekintetében.

84      A Gütermann ugyanis csak 2000 novemberében vette át a Zwicky ipari cérnával kapcsolatos tevékenységeit. A tárgyaláson a Zwicky előadta, hogy a tevékenységek átruházása két módon ment végbe, egyrészt az eszközök, például a raktárak és gépek átruházására vonatkozó szerződés Svájcban történt megkötésével, másrészt pedig részvényeknek Németországban történt eladásával.

85      A Bizottság a tárgyaláson mindenesetre elismerte, hogy a Gütermann egyáltalán nem olvasztotta magába a Zwickyt, következésképpen ez előbbi nem lett ez utóbbi tulajdonosa. Az ipari cérnával kapcsolatos tevékenységek átruházása ily módon semmilyen hatást nem gyakorolt a Zwicky jogi és gazdasági önállóságára.

86      Azon érvelés, miszerint a Zwicky igazgatótanácsának elnöke a Gütermann igazgatóságának tagja lett, hogy e két vállalkozás ugyanahhoz az ügyvédhez fordult, és hogy közösen válaszolt a kifogásközlésre, a jelen ügyben önmagában nem igazolja a Bizottság azon állásfoglalását, hogy anyavállalat és leányvállalat viszonya áll fenn a két vállalkozás között.

87      Továbbá, a Bizottság egyáltalán nem bizonyította, hogy a Zwicky által a tevékenységeinek átruházására és a Gütermann-nal való kapcsolataira vonatkozó információkérésre adott válaszok tévedésbe ejtették volna.

88      Ebből következik, hogy a Gütermann forgalmára történő hivatkozással a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amelynek következményei az alábbi 104. pontban kerülnek kifejtésre.

89      A Zwicky által hivatkozott kifogások második szempontját, tehát azt illetően, hogy nem került figyelembevételre a megtámadott határozat elfogadását megelőző évben feltételezetten kifejtett gazdasági tevékenységéből eredő, nullával egyenértékű forgalma, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak miként kell meghatároznia az „előző üzleti év” fogalmát azon esetekben, amikor az érintett vállalkozás gazdasági helyzetére vonatkozó változások történtek azon időszak vége, amelynek során a jogsértést elkövették, és a Bizottság bírságot kiszabó határozata elfogadásának időpontja között.

90      Az „előző üzleti év” fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd a Bíróság C‑17/03. sz., VEMW és társai kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑4983. o.] 41. pontját, a C‑391/05. sz. Jan De Nul-ügyben 2007. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1793. o.] 20. pontját, valamint a fenti 80. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítélet 21. pontját).

91      E tekintetben, amint az a fenti 79. pontban is megállapításra került, a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének tárgya a Bizottság azon hatáskörének biztosítása, hogy bírságokat szabhasson ki, amelyek lehetővé teszik számára a közösségi jog által rábízott felügyeleti funkció ellátását. Ez a feladatkör magában foglalja a tiltott magatartások megtorlásának, illetve azok megismétlése megelőzésének feladatát is (lásd a Bíróság 41/69. sz., Chemiefarma kontra Bizottság ügyben 1970. július 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1970., 661. o.] 173. pontját).

92      Meg kell még jegyezni, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint a Bizottságnak a bírság összege megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.

93      Tekintettel a fenti tényezőkre a Bíróság megállapította, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott felső határ célja, hogy a bírságok ne legyenek aránytalanok az érintett vállalkozás nagyságához képest (a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 119. pontja).

94      Az eddigi megfontolásokból az következik, hogy az „előző üzleti év” fogalmának meghatározásakor a Bizottságnak a 17. rendelet és az 1/2003 rendelet által előírt szabályozás által létrehozott szankciórendszer szövegkörnyezetét, illetve célkitűzéseit is figyelembe véve kell minden egyes esetben mérlegelnie az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, és különösen figyelembe kell vennie e vállalkozásnak a jogsértés elkövetése időszakában fennállt tényleges gazdasági helyzetét tükröző forgalmat (lásd a fenti 80. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítélet 25. pontját).

95      Mind annak a rendszernek a céljaiból, amelynek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a részét képezi, mind pedig a fenti 80. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 10%‑os korlát alkalmazásának előfeltétele egyrészt az, hogy a Bizottságnak rendelkezésére áll a határozat elfogadását megelőző üzleti év forgalma, másrészt hogy ez az adat 12 hónapon át folytatott rendes gazdasági tevékenységre vonatkozik (lásd a fenti 71. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítélet 38. pontját).

96      Így például, ha az üzleti év a határozat elfogadása előtt befejeződött, de az érintett vállalkozás éves beszámolója még nem készült el, vagy azt a Bizottság részére nem küldték meg, az utóbbi jogosult, sőt köteles arra, hogy egy korábbi üzleti évben elért forgalmat vegyen alapul a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének, az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése második albekezdésének alkalmazása céljából. Hasonlóképpen, amennyiben átszervezés vagy a számviteli gyakorlat megváltoztatása miatt a vállalkozás a megelőző üzleti évben tizenkét hónapnál rövidebb időszakra vonatkozó beszámolót készített, a Bizottság jogosult egy korábbi teljes év forgalmát alapul venni a fenti rendelkezések alkalmazása céljából (lásd a fenti 71. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítélet 39. pontját). Ez érvényes abban az esetben is, ha egy vállalkozás nem folytatott gazdasági tevékenységet a megelőző üzleti év során, és a Bizottságnak nem áll a rendelkezésére az e vállalkozás által a megelőző üzleti évben végzett gazdasági tevékenységre vonatkozó forgalom. Az erre az időszakra vonatkozó forgalom ugyanis, ellentétesen az ítélkezési gyakorlat által kialakított követelményekkel, nem jelzi semmilyen módon a kérdéses vállalkozás helyzetét, és ezért nem szolgálhat alapul a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt korlát meghatározásához (lásd a fenti 71. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítélet 42. pontját).

97      Arra is emlékeztetni kell – amint az a jelen ügyben analógia útján alkalmazható Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletből is következik (49. pont) – hogy valamely vállalkozás forgalma még rendes gazdasági tevékenység folytatása esetén is csökkenhet a korábbi évekhez viszonyítva jelentős vagy akár meghatározó mértékben is különböző okok következtében, mint például a nehéz gazdasági körülmények, az ágazatban bekövetkezett válság, egy baleset vagy sztrájk. Mindenestre, feltéve hogy a vállalkozás az adott üzleti évben folytatott – bár esetleg csökkentett mértékű – gazdasági tevékenysége folytán valamilyen forgalmat ért el, a Bizottság köteles a vállalkozás adott helyzetét figyelembe venni a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti korlát meghatározásánál. Ennek megfelelően, legalábbis olyan helyzetekben, amikor nincs semmilyen jele annak, hogy a vállalkozás azért szüntette meg gazdasági tevékenységét vagy hamisította meg a forgalmát, hogy elkerülje egy súlyosabb összegű bírság kiszabását, a Bizottság köteles a bírság felső korlátját a legutolsó olyan teljes üzleti év forgalma alapján meghatározni, amely során gazdasági tevékenységet folytattak (a fenti 71. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítélet 49. pontja).

98      A Zwicky szerint a Bizottság egyáltalán nem bizonyította, hogy meghamisította forgalmát, így jogszerűtlenül alkalmazta az utolsó üzleti év forgalmának figyelembevételének elve alóli kivételt. Ugyanakkor a Bizottság, amint azt a tárgyaláson is előadta, egyáltalán nem rótta fel a Zwickynek, hogy visszaélésszerűen cselekedett, hogy elkerülje a súlyos bírság kiszabását, hanem csak annak megállapítására szorítkozott, hogy megszüntette tevékenységét, és ily módon „üres csigaházként” létezett.

99      Irataiban a Zwicky megemlítette, hogy 2001. óta ingatlanok kezelésével foglalkozik, és hangsúlyozta, hogy ezen időponttól kezdve nem ért el forgalmat. Következésképpen, meg kell állapítani, hogy e vállalkozás nem ért el forgalmat a megtámadott határozatot megelőző teljes üzleti év során, tehát a 2004. július 1‑jétől 2005. június 30‑ig terjedő időszakban. A tárgyalás során a tevékenységeinek konkrét jellegére irányuló kérdésre a Zwicky megismételte a tulajdonában álló ingatlanok kezelésére vonatkozó megállapításait. Előadta továbbá, hogy ingatlanparkja az egykor az ipari cérnával kapcsolatos tevékenységének helyet adó, jelenleg, ezen tevékenységnek a Gütermannra történt átruházása óta üres ingatlanokból, valamint egykori munkavállalóinak bérbe adott lakóingatlanokból áll. Arra hivatkozott, ezen ingatlanokat bérbeadási céllal lehet hasznosítani, és e tekintetben beruházásokra is sor kerül. Bemutatta a helyi hatóságokkal közösen készített fejlesztési tervet is. Végül előadta, hogy az ipari cérna piacán végzett tevékenységeinek megszüntetése óta nem foglalkoztat munkavállalókat.

100    Amennyiben bizonyos, hogy a Zwicky jogi értelemben létezett a tevékenységeinek a Gütermannra történt átruházását követően is, meg kell állapítani, hogy komoly jelzések – mint például nullával egyenértékű forgalom több éven át, munkavállalók hiánya vagy ingatlanjai üzemeltetésével, illetve ezek üzemeltetésére vonatkozó beruházási tervekkel kapcsolatos konkrét bizonyítékok hiánya – lehetővé teszik annak feltételezését, hogy a Zwicky nem folytatta tovább a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett rendes gazdasági tevékenységét, különösen a 2004. július 1‑je és 2005. június 30‑a közötti időszakban.

101    A Zwicky által beadványaiban és a tárgyalás során megfogalmazott válaszok továbbra sem voltak konkrétak, és nem tették lehetővé a Törvényszék számára, hogy „rendes gazdasági tevékenység” fennállását állapítsa meg. A Zwicky ráadásul megerősítette egy, helyzetének gazdasági elemzését bemutató dokumentum tartalmát, amelyet a Bizottság a tárgyaláson olvasott fel, és amelyből kiderül, hogy forgalma nem volt, jövedelme nem volt és nem voltak munkavállalói sem, és nem vitatja, hogy ilyen helyzet állt fenn az ipari cérnával kapcsolatos tevékenységének a Gütermannra történt átruházását követő időszakban, 2005. június 30‑ig.

102    E tekintetben, a Zwickynek a tárgyaláson tett megállapításaival ellentétben, az a puszta tény, hogy egy igazgatótanács és egy manager a társaság fejlesztési tervével foglalkozik, amelynek ténylegessége egyébként sem nyert bizonyítást, nem elegendő ahhoz, hogy meghatározó módon bizonyítsa a szóban forgó vállalkozás rendes gazdasági tevékenységének fennállását abban az értelemben, ahogyan azt a Törvényszék értette a fenti 61. pontban hivatkozott Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletében.

103    Ebből következik, hogy a Bizottság köteles volt a Zwickynek valamely, a 2005. június 30‑án lezárul üzleti évnél korábbi teljes forgalmát figyelembe venni.

104    A Bizottság által elkövetett mérlegelési hiba következményeit illetően – amelynek lényege, hogy a Bizottság a Gütermann forgalmára vonatkoztatott – meg kell állapítani, hogy ez igazolja‑e a bírság összegének a Zwicky javára a közösségi bíróság által történő csökkentését, esetleg megsemmisítését.

105    A Bizottság a vállalkozásokkal szemben a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságokra vonatkozó határozatai ellen indított keresetek esetén a Törvényszéknak két jogcímen van hatásköre. Egyrészt vizsgálnia kell az EK 230. cikk alapján azok jogszerűségét (a Bíróság C‑297/98. P. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑10101. o.] 53. és 54. pontja).

106    Másrészt a Törvényszék az EK 229. cikk és a 17. rendelet 17. cikke, valamint az 1/2003 rendelet 31. cikke szerinti korlátlan felülvizsgálati jogkörre vonatkozó felhatalmazás alapján jogosult annak megítélésére, hogy a bírság összege megfelelő‑e. Ez utóbbi értékelés szükségessé teheti olyan információk bemutatását és figyelembe vételét, amelyek említését a megtámadott határozatban nem követeli meg az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség (a fenti 105. pontban hivatkozott SCA Holding kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontja).

107    A jelen ügyben a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásával úgy ítéli meg, hogy nem a Gütermann, hanem a Zwicky forgalmára kell vonatkoztatni.

108    A fentebb kifejtett okokból és a Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (fenti 71. és 80. pont) fényében a Zwickynek a tényleges gazdasági tevékenységeiből eredő utolsó forgalma, amelyre a Bizottságnak vonatkoztatnia kellett volna, az 1999. július 1‑jétől 2000. június 30‑ig tartó üzleti évből eredő forgalom. A megtámadott határozat (76) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ez a forgalom 4,5 millió eurót tett ki. A Bizottság által a Zwickyre kiszabott bírság összege 205 000 euró, ami egyáltalán nem haladja meg forgalmának 10%‑át.

109    Meg kell továbbá állapítani, hogy a tárgyaláson a Zwicky arra hivatkozott, hogy az a másodlagos megoldás, miszerint a 2000. június 30‑án lezárult üzleti év forgalmára történő vonatkoztatás azon okból elfogadhatatlan, hogy ily módon forgalmát kétszer veszik figyelembe. A Zwickynek az ipari cérnával kapcsolatos tevékenységeit ugyanis a Gütermann vette át, az e tevékenységekből származó forgalmat a Bizottság már egyszer figyelembe vette a Gütermann forgalmának összességében. A Bizottság azt állítja, hogy mivel ez az érvelés új, el kell utasítani.

110    A Zwicky ezen érvelését el kell utasítani, mivel megalapozatlan.

111    A Zwicky érvelése ugyanis abban áll, hogy a másodlagos megoldás a Zwickynek számítja be a Gütermann-nak már beszámított forgalmat. Márpedig a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben csak azt a kérdést kell feltenni, hogy melyik az a releváns forgalom, amelyet figyelembe kell venni a Zwickyre kiszabott bírság 10%‑os felső határának számításakor. Amint az már fentebb bizonyításra került, az e tekintetben elfogadható egyetlen forgalom az 1991. július 1‑jétől 2000. június 31‑ig tartó üzleti forgalomból származó 4,5 millió eurós forgalom.

112    Még azt elfogadva is, hogy e megoldás kétszer számítja be a Zwicky forgalmát a Gütermann és a Zwicky bírsága kiszámításának e szakaszában, meg kell állapítani, hogy a jogellenesség a Gütermann-nal szemben került elkövetésre. A Zwicky érvelése ily módon oda vezetne, hogy felhívja a Törvényszékot a Gütermann-nal szemben kiszabott bírság összege jogszerűségének vizsgálatára. Márpedig a Zwicky e tekintetben nem rendelkezik kereshetőséggel. Ha ugyanis egy határozat címzettje megsemmisítés iránti keresetet nyújt be, a közösségi bíróság a határozatnak csupán olyan elemeiről ítélkezik, amelyek a címzettel kapcsolatosak. A többi címzettel kapcsolatos egyéb, meg nem támadott elemek viszont nem képezik részét a közösségi bíróság által megtárgyalandó kérdéseknek (a Bíróság C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5363. o.] 53. pontja).

113    A fenti megállapításokra figyelemmel a Zwicky által hivatkozott, a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megsértésén alapuló jogalapot el kell utasítani.

 A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, a jogsértés súlyosságnak a hatásaihoz viszonyított téves értékelésére alapított jogalapról

 A felek érvei

114    A felperesek először is azt állítják, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásnak (HL 1998., C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 171. o. , a továbbiakban: iránymutatás) és az állandó határozathozatali gyakorlatnak megfelelően, a jogsértés súlyának értékelése kizárólag a jogsértésnek a piacra gyakorolt tényleges hatásától függ. Az arányosság elve arra kötelezi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt a hatást a jogsértés súlyának értékelése során. A felperesek azt állítják, hogy e jogalapjukkal nem a jogsértést, mint olyant próbálják vitatni, hanem annak különösen súlyos jogsértésként való minősítését.

115    A felperesek másodsorban a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának kérdését vetik fel, és ennek hiányára hivatkoznak. Következésképpen úgy vélik, hogy a Bizottság nem hivatkozhatott volna erre, hogy a jogsértést különösen súlyosnak minősítse. Jóllehet elismerik, hogy a találkozók során létrehozott listákon található árak emelését a különböző vállalkozások legtöbbször végrehajtották, ugyanakkor azt állítják, hogy ezek az áremelések nem vezettek a tényleges nettó árak emelkedéséhez. A Bizottság által a megtámadott határozat 4.1.4. pontjában tett megállapítások nem teszik lehetővé, hogy ilyen hatásra lehessen következtetni. Az a tény, hogy a vállalkozások tizenegy éven keresztül találkoztak, önmagában nem elég azon következtetés levonásához, hogy az áremelések hatást gyakoroltak a nettó árakra. A felperesek ugyanis úgy ítélik meg, hogy bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a találkozok célja elsősorban a törvényes információcsere volt. A Bizottság maga is elismeri, hogy nem rendelkezik olyan bizonyítékkal, amely alapján meg lehet állapítani a tényleges hatás fennállását.

116    Az áraknak az ipari cérna piacán való meghatározása sajátosságai okán – az ügyfelek szinte soha nem látják kiszámlázva a listákon szereplő árakat – a felperesek úgy ítélik meg, hogy a megállapodás végrehajtása a jelen ügyben egyáltalán nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy tényleges hatás gyakorolt volna a piacra. Éppen ellenkezőleg, a piac tényleges átlagárai nem emelkedtek, sőt még csökkentek is.

117    Harmadsorban a felperesek arra a körülményre hivatkoznak, hogy a jogsértésnek nem volt tényleges hatása valós átlagáraikra, azt állítják, hogy önmagában nem kellett volna különösen súlyosnak minősíteni a jogsértést, és így a Bizottságnak e körülményt a javukra kellett volna értékelnie.

118    Tekintettel az érintett vállalkozások mérete közötti jelentős különbségre, valamint az érintett piacon általuk elért csekély forgalomra, a felperesek azt állítják, hogy a Bizottságnak – az iránymutatás 1.A. pontjának megfelelően – mentő körülményként kellett volna értékelnie azt a tényt, hogy a jogsértésnek nem volt tényleges hatása a nettó árakra.

119    A felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy megelégedett azzal, hogy a vállalkozások viszonylagos piaci jelentőségének összehasonlításakor forgalmukat vette alapul, és ily módon csak a különböző vállalkozásoknak a versenyt befolyásolni képes elvont gazdasági kapacitását vette figyelembe, és nem a különböző vállalkozások magatartásának a piacra gyakorolt tényleges hatását.

120    Negyedsorban a Bizottság tévesen állapította meg a Zwicky terhére, hogy részt vett az ipari cérna piacán a jogsértésekben a skandináv országokban, mivel tevékenységeit soha nem folytatta ezen országok ipari cérna piacán.

121    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

 A Törvényszék álláspontja

122     Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a jogsértés, mint olyan súlyának értékelését illetően az iránymutatás 1.A. pontjának első és második bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét.”

„A jogsértéseket ennek megfelelően a következő három kategóriába kell majd sorolni: enyhe jogsértés, súlyos jogsértés és különösen súlyos jogsértés.”

123    A megtámadott határozatban a Bizottság a következő három tényezőt állapította meg:

–        a szóban forgó jogsértés lényegében az árlistákra és/vagy az egyes vevőknek felszámított árakra vonatkozó bizalmas információk cseréjében, az áremelésekről és/vagy az irányárakról való megegyezésben, illetve az egyes vevők számára a piacon jelenlévő szállítókénál alacsonyabb árakat megjelölő ajánlattétel elkerülésében állt, az ilyen magatartások pusztán jellegük okán az EK 81. cikkének (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését sértő legsúlyosabb jellegű jogsértésnek minősülnek (a megtámadott határozat (350) preambulumbekezdése);

–        a jogellenes megállapodásokat végrehajtották, és az érintett termék vonatkozásában hatást gyakoroltak az EGT-piacra, de e hatás nem mérhető pontosan (a megtámadott határozat (351) preambulumbekezdése);

–        a kartell az EGT több részét is lefedte, nevezetesen a Benelux-államokat és a skandináv országokat (a megtámadót határozat (352) preambulumbekezdése).

124    A Bizottság ekképp fogalmazta meg következtetéseit (a megtámadott határozat (353) preambulumbekezdése):

„Mindezen tényezőre figyelemmel, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a [megtámadott határozat által érintett vállalkozások különösen súlyosan megsértették az EK 81. cikkét és az EGT-megállapodás 53. cikkét.”

125    A felperesek vitatják a jogsértés különösen súlyos jellegét, egyrészt arra hivatkozva, hogy a Bizottság úgy következtetett tényleges hatás fennállására a piacon, hogy azt nem bizonyította, másrészt pedig azt állítva, hogy semmiféle hatás nem érte a nettó árakat, vagy legalább is semmiféle tényleges hatás nem érte a tényleges átlagárakat.

126    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának értékelése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy milyen lett volna a verseny a jogsértés nélkül (a Törvényszék T‑69/04. sz., Schunk et Schunk Kohlenstoff‑Technik kontra Bizottság ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 165. pontja; a T‑347/94. sz., Mayr Melnhof kontra Bizottság 1998. május 14 én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1751. o.] 235. pontja és a fenti 65. pontban hivatkozott Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 1999. március 11‑én hozott ítéletének 645. pontja).

127    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kartell megvalósítását a felperesek egyáltalán nem vitatták. Éppen ellenkezőleg, a Gütermann keresetének 40. pontjából és a Zwicky keresetének 46. pontjából az tűnik ki, hogy „kifejezetten elismerték, mind a kifogásközlésre adott válaszban, mind pedig a [szóban forgó keresetekben szereplő] tények előadása keretében,” hogy „a találkozók során létrehozott listákon található árak emelését a különböző vállalkozások legtöbbször végrehajtották.”.

128    Különösen ha árkartellről van szó, a Bizottság jogosan következtethet arra, hogy a jogsértés hatást gyakorolt a piacra azon tényből, hogy a kartell tagjai intézkedéseket hoztak a megállapított árak alkalmazására, például megemelték a tényleges árak számításának alapjául szolgáló listaárakat, elutasították az árengedményeket, a panaszok által nyomást gyakoroltak az azon megállapodást megszegő vállalkozásra, melynek lényege, hogy ne keletkezzen verseny a jelenlévő szállítókénál alacsonyabb árak által. A piacra gyakorolt hatás fennállására történő következtetéshez elegendő az, ha a megállapított árak alapul szolgálnak az egyedi ügyletek árainak meghatározásához, korlátozva ezzel az ügyfelek tárgyalási mozgásterét (a fenti 126. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff‑Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 166. pontja; ebben az értelemben lásd a fenti 61. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 743–745. pontjait).

129    Amennyiben azonban a kartell megvalósítása megállapítást nyert, a Bizottság nem köteles módszeresen bizonyítani, hogy a megállapodások ténylegesen lehetővé tették az érintett vállalkozások számára, hogy magasabb ügyleti árat érjenek el, mint a kartell hiányában. (a fenti 61. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 348. pontja; ebben az értelemben lásd a fenti 61. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 743–745. pontjait). Aránytalan lenne ilyen bizonyítást megkövetelni, amely jelentős forrásokat igényelne, mivel olyan gazdasági modelleken alapuló hipotetikus számításokat tenne szükségessé, amelyek pontosságát a bíróság nehezen tudná csak ellenőrizni, és amelyek tévedhetetlensége egyáltalán nem bizonyított (a fenti 126. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff‑Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 167. pontja).

130    A jogsértés súlyának értékelésénél ugyanis meghatározó az a kérdés, hogy a kartell tagjai a szándékaik tényleges megvalósítása érdekében megtettek‑e mindent, ami módjukban állt. Ami ezt követően a ténylegesen megvalósult piaci árakat illetően történt, azt egyéb, a kartell tagjainak ellenőrzésén kívül álló tényezők befolyásolhatták. A kartell tagjai nem hozhatják fel saját javukra, a bírság csökkentésének alátámasztására a szándékukat meghiúsító külső tényezőket (a fenti 126. pontban hivatkozott Schunk és Schunk Kohlenstoff‑Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 168. pontja).

131    Ráadásul a megtámadott határozat 4.1.4. pontjában a Bizottság konkrét és megbízható bizonyítékokat sorolt fel annak bizonyítására, hogy a kartell tényleges hatást gyakorolt a piacra. E tekintetben meg kell erősíteni a Bizottságnak a megtámadott határozat 164. pontjában tett azon megállapításait, miszerint a katalógusáraknak a Gütermann által is elismert emelései egyes kisebb ügyfelek tekintetében alkalmazott nettó árak emelkedéséhez vezettek, amely ügyfelek tárgyalási lehetőségei korlátozottabbak. Meg kell továbbá erősíteni a Bizottságnak a megtámadott határozat 165. pontjában tett azon megállapítását is, miszerint a katalógusárak emelései a nagyobb ügyfelek tekintetében alkalmazott tényleges árak szintjére is hatással lehettek, mivel e katalógusárak az ezen ügyfelekkel folytatott tárgyalások kiindulópontjául szolgáltak. Végül, a Bizottságnak az azon tényre vonatkozó megállapításai, hogy egyes vállalkozások felemelték az egyedi árakat, és nem adtak árengedményt, azt látszanak megerősíteni, hogy a jogsértés tényleges hatással járt az érintett piacon.

132    E megfontolásokból és abból a tényből eredően, hogy a kartell több mint 11 évig tartott, a Bizottság jogosan juthatott arra a következtetésre, hogy fennállt a piacra gyakorolt hatás.

133    Másodsorban, az egyrészt azon alapuló érveléseket illetően, hogy a kartell nem járt tényleges hatással a felperesek tényleges átlagáraira, másrészt pedig azon a tényen, hogy a Zwicky soha nem végezte tevékenységeit az ipari cérna piacán a skandináv államokban, ezen érvelések e két vállalkozás saját magatartására vonatkoznak, következésképpen nem vehetők figyelembe. Valamely vállalkozás állítólagos tényleges magatartása ugyanis nem releváns a kartellnek a piacra gyakorolt hatása mérlegelésénél, mivel kizárólag a jogsértésből származó hatások összességét kell figyelembe venni (a fenti 45. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 152. pontja, és a Törvényszék T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1991., II‑1711. o.] 342. o.).

134    Ily módon a Gütermann és a Zwicky jogsértő, versenyellenes magatartásának a Bizottság általi figyelembevétele közrejátszik e vállalkozások egyéni helyzetének értékelésében, de semmilyen hatást nem gyakorolt a jogsértésnek a „különösen súlyos” jogsértések kategóriájába történő besorolására.

135    Továbbá, az a tény, hogy a Zwicky soha nem folytatott tevékenységet az ipari cérna piacán a skandináv országokban, nem releváns. Amint az a fenti 51. pontban is megállapításra került, a Zwicky soha nem vitatta a jogsértés egységes és folytatólagos jellegét az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban.

136    A kartell hatására vonatkozó, a Bizottság által a megtámadott határozat (166) preambulumbekezdésében előadott, a jogsértés hosszú időtartamán alapuló bizonyítékot illetően meg kell állapítani, hogy mivel a felrótt magatartásokat legalább tizenegy évig folytatták, kevéssé valószínű, hogy a gyártók abban az időben úgy vélték, hogy a magatartásuk hatástalan és semmi haszna nincs (ebben az értelemben lásd a Törvényszék fenti 61. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 748. pontját és a T‑64/02. sz., Heubach kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5137. o.] 130. pontját).

137    Végül hangsúlyozni kell, hogy a jogsértés súlyának említett három értékelési szempontja nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, többek között a jogsértések „különösen súlyosnak” minősítésénél. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az iránymutatásban található leírásából kitűnik, hogy az egyebek mellett – mint a jelen esetben – az árak rögzítésére irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján „különösen súlyosnak” minősülhetnek anélkül hogy e magatartások sajátos hatását vagy földrajzi kiterjedését meg kellene határozni. E következtetést alátámasztja az a tény, hogy míg a súlyos jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a különösen súlyos jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan (a Törvényszék T‑49/02–T‑51/02. sz., Brasserie nationale kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. július 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3033. o.] 178. pontja, a T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 150. pontja, a fenti 61. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság, ügyben hozott ítélet 345. pontja és a fenti 126. pontban hivatkozott Schunk et Schunk Kohlenstoff‑Technik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 171. pontja).

138    A jelen ügyben a megtámadott határozat I. részében leírt tényekből, valamint e határozat (345) és (346) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a jogsértés, már jellegénél fogva is különösen súlyos jogsértésnek minősül. Ebből következik, hogy kizárólag a jogsértés természetének alapján is a „különösen súlyos” minősítés helytálló.

139    A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy a jogsértés súlyosságának a hatásaihoz viszonyított téves minősítésére alapított jogalapot el kell utasítani.

 A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, a jogsértés időtartamának téves értékelésén alapuló jogalapról

 A felek érvei

140    A felperesek e jogalap alátámasztására több kifogásra is hivatkoznak.

141    Először is, a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy automatikusan alkalmazta a kiinduló összegnek jogsértési évenként 10%‑kal történő emelését, noha e százalékban kifejezett érték a hosszú ideig tartó jogsértések tekintetében az iránymutatásban előírt felső határ, és nem szabály. Az iránymutatás ugyanis nem azt írja elő, hogy a Bizottságnak a kiindulási összeget automatikusan emelnie kell egy további, a jogsértés minden egyes éve szerint meghatározott százalékos értéknek megfelelő összeggel, hanem mérlegelési jogkört ruház a Bizottságra. A jelen ügyben a Bizottságnak nem kellett volna élnie e jogkörével, sem a bírság összegének az időtartamtól függő növelése elvével, e növelés nagysága tekintetében sem.

142    Másodsorban, a felperesekre kiszabott bírságokra alkalmazott 5%‑os emelés a Gütermann által 2001‑ben kilenc hónapon, a Zwicky által pedig 2000‑ben tíz hónapon keresztül elkövetett jogsértés tekintetében ellentétes az iránymutatás 1.B. pontjának egyértelmű szövegével, amely kizárólag az egész évek vonatkozásában írnak elő emelést. A Bizottság erre vonatkozó felfogását az ítélkezési gyakorlat nem erősítette meg.

143    Harmadsorban, az e két vállalkozásra kiszabott bírságok kiinduló összegének a Gütermann esetében 115%‑os, a Zwicky esetében pedig 105%‑os átalányemelése jogellenes, mivel ezeket a jogsértés által érintett valamennyi ország tekintetében egyformán számították, a jogsértés tényleges időtartamának figyelmen kívül hagyásával. A Bizottság ugyanis nyilvánvalóan úgy ítélte meg, hogy a Benelux-államokat és a skandináv országokat – jóllehet két különböző piacot jelentenek – együttesen kell figyelembe venni, mivel ugyanazon a napokon alkották a megbeszélések tárgyát, és a résztvevő vállalkozások pedig ugyanazok. A Zwicky ugyanakkor rámutat, hogy soha nem volt jelen az ipari cérna piacán a skandináv országokban, és e tény okán nem vett részt az ezen országokat érintő jogsértésekben. Hasonlóképpen, a felperesek arra emlékeztetnek, hogy az EGT-megállapodás csak 1994. január 1‑jén lépett hatályba, és mivel a megállapodások egyaránt vonatkoztak Finnországra, Norvégiára és Svédországra, ezen időpont előtt nem sértették meg sem az EK 81. cikket, sem pedig az EGT-megállapodás 53. cikkét. Azt a következtetést vonják le, hogy a Bizottságnak ezt figyelembe kellett volna vennie a jogsértés időtartamának értékelése során.

144    A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság nem tett különbséget a versenyjog megsértését alkotó anyagi jogi tény – a Gütermann esetében 1990 januárja és 2001 szeptembere, a Zwicky esetében pedig 1990 januárja és 2000 novembere között – mint egységes vagy folytatólagos jogsértő cselekmény és e ténynek az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke megsértéseként történő jogi értékelése között.

145    A Gütermann szerint a Bizottságnak, következésképpen, konkrét módon a bírság kiinduló összegének differenciált számítását kellett volna elvégeznie, figyelembe véve egyfelől a forgalomnak ipari cérna piacán a Benelux-államokban és Dániában elért részét, másfelől pedig a forgalomnak az ipari cérna piacán Finnországban, Norvégiában és Svédországban elért részét. A Bizottság ily módon a kiindulási összeg két részösszegét kapta volna meg, amelyek tekintetében a jogsértéseknek az e két országcsoport mindegyikében elkövetett jogsértés időtartamához igazított százalékot kellett volna alkalmaznia, nevezetesen 115%‑ot a Benelux-államokat és Dániát érintő rész‑jogsértés kiinduló részösszege tekintetében, és 75%‑ot a Finnországot, Norvégiát és Svédországot érintő rész‑jogsértés kiinduló részösszege tekintetében.

146    A Bizottság elutasítja ezen érveléseket.

 A Törvényszék álláspontja

147    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével, valamint az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésével összhangban a jogsértés időtartama a versenyszabályok megsértésében vétkes vállalkozásokkal szemben kiszabandó bírság összege meghatározásának egyik figyelembe veendő tényezője.

148    A jogsértés időtartamával kapcsolatos tényezőt illetően az iránymutatás különbséget tesz a rövid időtartamú jogsértések (általában egy évnél rövidebb) – amelyek esetében a súlyosság alapján meghatározott kiindulási összeg nem növekszik ‑, a közepes időtartamú jogsértések (általában egy–öt év) – amelyek esetében az összeg legfeljebb 50%‑kal növekszik ‑, valamint a hosszú időtartamú jogsértések (általában öt évnél hosszabb) között, amely utóbbiak esetében az összeg évi 10%‑kal növelhető (az 1. B. pont első bekezdése).

149    A megtámadott határozat (359) és (360) preambulumbekezdéséből – amelyek tartalmát a felperesek nem vitatták – az következik, hogy a felperesek részt vettek a kartellben az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban, a Gütermann esetében 1990 januárja és 2001 szeptembere között, azaz a szabálysértés időtartama 11 évet és 9 hónapot tett ki, a Zwicky esetében pedig 1990. januárja és 2000 novembere között, a szabálysértés időtartama tehát 10 évet és 10 hónapot tett ki. Mindkét időszak hosszú időtartamú jogsértésnek minősül. Következésképpen a vonatkozó bírság összegét a jogsértés időtartamának jogcímén 115%‑kal, illetve 105%‑kal emelték meg.

150    Először is, azzal kapcsolatosan, hogy a felperesek vitatták, hogy a Bizottság automatikusan alkalmazta az évenkénti maximális 10%‑os növelést, emlékeztetni kell, hogy az iránymutatás 1.B. pontja első bekezdésének harmadik franciabekezdése a hosszú időtartamú jogsértések tekintetében nem ír elő automatikusan évi 10%‑os növelést, ám e tekintetében széles mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottságnak (a Törvényszék fenti 61. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 396. pontja és a T‑53/03. sz., BPB kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 362. pontja).

151    A jelen ügyben a fenti 149. pontból következik, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta azokat a szabályokat, amelyeket maga elé állított az iránymutatásban a jogsértés súlya alapján meghatározott bírságok összege növelésének a jogsértés időtartamától függő növelése során. A jelen ügy körülményeire figyelemmel a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a bírság összegét évenként 10%‑kal növelte.

152    Másodsorban, a bírság kiindulási összegének minden egyes hat hónapot meghaladó időszak tekintetében történő 5%-os indokolatlan emelésére vonatkozó kifogást el kell utasítani. Az iránymutatásban ugyanis semmi sem tiltja, hogy a bírság számítása során figyelembe vegyék a jogsértés tényleges időtartamát. Ez a megközelítés teljesen logikus és ésszerű, és mindenesetre a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik (a fenti 150. pontban hivatkozott BPB kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 361. pontja).

153    Harmadsorban, a felperesek alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a jogsértés időtartamának számítására egyforma módon került sor a jogsértés által érintett valamennyi országban, mivel nem került figyelembevételre, hogy a Zwicky nem volt jelen az ipari cérna piacán a skandináv országokban, és tévesen került megállapításra a jogsértések időtartama a Benelux-államok és a skandináv államok piacán.

154    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság szerint a felperesek összetett, egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt az EK 81. cikke (1) bekezdése és az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése vonatkozásában, amely az EGT területének több országára is kiterjedt Azt is hangsúlyozni kell, hogy a felperesek a trágyaláson megerősítették, hogy a jelen ügyben nem vitatják az egységes jogsértés fennállását.

155    Elsősorban a Zwicky azon alapuló érvelését illetően, hogy nem volt jelen az ipari cérna piacán a skandináv országokban, e vállalkozás nem bizonyított, hogy jelenlétének e hiánya miként befolyásolja a jogsértés időtartamának számítását, amint azt a Bizottság végezte. Ugyanis, a bírság összegének a jogsértés időtartamának megfelelő növelése a bírság alapösszegéből kiindulva történt, amely utóbbi összeg a Zwickynek az érintett piacon 1999‑ben elért forgalma alapján került meghatározásra. Márpedig e vállalkozás tevékenységeinek hiányát az ipari cérna piacán a skandináv országokban már e forgalom tükrözte, amelybe meghatározása szerint nem tartozik bele a skandináv országok piacán nem létező tevékenység jövedelme.

156    Továbbá, amint az a fenti 50. pontban is megállapításra került azon ténynek, hogy valamely vállalkozás nem vett részt valamely kartell valamennyi összetevő elemében, illetve csekély szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, nincs jelentősége az általa elkövetett jogsértés megállapítása során. Amennyiben megállapításra kerül, hogy valamely vállalkozás ismerte a többi résztvevő magatartását, vagy hogy e vállalkozás ésszerűen előre láthatta ezt, és kész volt elfogadni ennek kockázatát, e vállalkozás szintén felelősnek minősül, a jogsértésben való részvételének teljes időtartamára, a többi vállalat által ugyanazon jogsértés keretében tanúsított magatartásokért (a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o., 328. pontja). A jelen ügyben, a Zwicky, távol attól, hogy ne vegyen tudomást a többi résztvevő jogellenes magatartásáról az ipari cérna piacán a skandináv országokban, ténylegesen részt vett az e piacra vonatkozó találkozókon. A Bizottság tehát teljes joggal rótta fel a Zwickynek a skandináv országok piacán elkövetett egységes és folytatólagos jogsértést, és teljes joggal vélte úgy hallgatólagosan, hogy a jogsértés időtartama nem osztható fel az érintett piacokon való részvételének intenzitása függvényében.

157    Ha ugyanis a szóban forgó vállalkozás által a kartellben játszott szerepet megfelelően figyelembe vették a bírság alapösszegének meghatározásakor, azt a tényt, hogy a vállalkozás nem vett részt a kartellt alkotó elemek mindegyikében, nem lehet még egyszer figyelembe venni a jogsértés időtartamának meghatározása során (a Törvényszék T‑50/03. sz., Saint‑Gobain Gyproc Belgium kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 108. pontja).

158    Másodsorban, el kell utasítani a felperesek azon érvelését, miszerint a jogsértés időtartamát a jogsértés intenzitása változásainak figyelembevételével kellett volna meghatározni, következésképpen ezt differenciálni kellett volna az országcsoportok, egyfelől a Benelux-államok és Dánia, másfelől pedig Finnország, Norvégia és Svédország csoportja szerint.

159    Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a Bizottság a növelést a jogsértés egészének súlya alapján megállapított – és így a jogsértés különböző szakaszainak intenzitását már tükröző – kiindulási összeg bizonyos százalékának alkalmazásával hajtja végre. Nem lenne tehát logikus, hogy a Bizottság ezen összegnek az időtartam címén történő növelésénél a jogsértés érintett időszak alatti intenzitásának változását még egyszer figyelembe venné (a fenti 150. pontban hivatkozott BPB kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 364. pontja).

160    Még azt feltételezve is, hogy a kartellek bizonyos fajtáit lényegüket tekintve hosszú távra tervezik, minden esetben különbséget kell tenni a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése alapján a tényleges működésük időtartama és a jellegükből fakadó súlyosságuk között (a Törvényszék T‑71/03., T‑74/03., T‑87/03. és T‑91/03. sz., SGL Carbon kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 275. pontja). Következésképpen a jogsértés időtartama miatti növelés nem veszi – másodszor figyelembe a jogsértés súlyát (a fenti 61. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 397. pontja).

161    A jelen ügyben a jogsértés nyilvánvaló az ipari cérna piacán Dániában és a Benelux-államokban. Az EGT-megállapodás hatályba lépésétől a jogsértés intenzitása növekedett, mivel kiterjedt az ipari cérna piacára a skandináv országokban is. Mivel bizonyításra került, hogy az e piacokon megvalósult ezen jogsértő megnyilvánulások egy egységes és folytatólagos jogsértés részét alkották, e jogsértés időtartamát egészében kell figyelembe venni a bírság összegének kiszámításakor. Ugyanis, a jogsértés súlya függvényében meghatározott alapösszeg már tükrözte a jogsértés különböző intenzitásait. Ezen érvelést az a tény sem cáfolja meg, hogy a jogsértés intenzitásának növekedése abból a jogi körülményből eredt, hogy a versenyellenes magatartásokat szankcionáló szabályozás már az e szabályozás által eredetileg nem érintett területeken is hatályban volt.

162    Ebből következik, hogy a Bizottságnak nem kellett figyelembe vennie a jogsértés különböző intenzitásait a bírság alapösszegének a szóban forgó jogsértés időtartamától függő növelésekor.

163    E körülményekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a felpereseknek a jogsértés időtartama téves megállapításán alapuló érvelését el kell utasítani.

 A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, bizonyos enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalapról

 A felek érvei

164    A felperesek előzetesen arra hivatkoznak, hogy az iránymutatás 3. pontja a bírság csökkentését maga után vonó enyhítő körülményeket sorol fel. A Bizottság ily módon leszűkítette mérlegelési mozgásterét a bírságok összegének meghatározása keretében.

165    A felperesek azt is kiemelik, hogy az iránymutatás 3. pontja lehetővé teszi egyéb, a felsorolásban kifejezetten nem említett enyhítő körülmények figyelembevételét is, és e körülményeket a Bizottság határozathozatali gyakorlata során öntötte konkrét formába.

166    E jogalapjuk alátámasztására a felperesek három olyan enyhítő körülményre hivatkoznak, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie.

167    A felperesek először is azt állítják, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy a jogsértés nem gyakorolt tényleges hatást a tényleges árakra, ami indokolná a bírság mérséklését. E tekintetben az iránymutatás 3. pontjának második franciabekezdésére hivatkoznak, amely előírja, hogy valamely jogsértő megállapodás tényleges nem tejesítése a bírság összegének csökkentését vonja maga után.

168    Másodsorban, a felperesek arra hivatkoznak, hogy az iránymutatás 3. pontjának első franciabekezdése értelmében figyelembe kellett volna venni kizárólag passzív vagy követő szerepüket.

169    A Zwicky ugyanis arra hivatkozik, hogy nem folytatott semmiféle tevékenységet a skandináv országok piacán, tehát nem vehetett részt az ezen országokat érintő jogsértésekben sem. Hasonlóképpen, figyelemmel a Benelux-államok ipari cérna piacán betöltött jelentéktelen helyzetére, nem befolyásolhatta az e három országra vonatkozó listaárakról szóló megbeszéléseket, sem pedig a kétoldalú kapcsolatokat. A Gütermann a maga részéről azt állítja, hogy ő is kevésbé jelentős helyet foglalt el az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban, és ő sem tudott hatást gyakorolni sem a listaárakról szóló megbeszélésekre, sem pedig a kétoldalú kapcsolatokra, ezt a befolyást elsősorban a Coats gyakorolta.

170    A kétoldalú kapcsolatokat illetően e felperesek arra hivatkoznak, hogy a Coatsszal és az Amann-nal ellentétben, amelyek jóval gyakrabban tartottak fenn ilyen kapcsolatokat, csak ritkán vettek részt ezekben.

171    A szóban forgó kartellben való szerepük jelentéktelenségének bizonyítására a felperesek csekély piaci részesedésükre hivatkoznak. A Zwicky azt állítja, hogy az ipari cérna piacán való részesedése a Benelux-államokban 1990. és 2000. között mintegy 1%‑ot tett ki. A Gütermann azt állítja, hogy a Benelux-államokban és a skandináv országokban a piaci részesedése mintegy 5,6% volt. E részesedések elhanyagolhatók a Coats és az Amann részesedéseihez viszonyítva a skandináv országok piacán (44%, illetve 46%), és a Benelux-államok piacán (40%, illetve 27%).

172    A felperesek szerint magatartásuk passzív jellegét nem kérdőjelezi meg, hogy a találkozók feltételezett elnöki feladatát egykori munkatársaik, B. és F. látták el. Az elnökség ugyanis a kortól függött, és az érintett munkatársak egyáltalán nem befolyásolták a találkozók lefolyását és tartalmát, ezt a befolyást, a szervezeti síkot is beleértve, a Coats gyakorolta. E tekintetben a Coats képviselőjének, L-nek 2000. november 10‑i e-mailjére hivatkoznak, amelyből kiderül, hogy ez utóbbi lefoglalt egy termet foglalt le egy Majna‑Frankfurt (Németország) melletti szállodában, a célból, hogy itt 2001. január 16‑án találkozót szervezzen, amelynek a programját is rögzítette.

173    Harmadsorban, a cérna ipari ágazatát Európában már évek óta sújtó gazdasági válságot is figyelembe kellett volna vennie a Bizottságnak. A felperesek e tekintetben az [EK] 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/E‑1/35.860‑B – „varrat nélküli acélcsövek” ügy) 1999. december 8‑án hozott 2003/382/EK bizottsági határozat 168. pontjára és a Bizottság meghozta az [ESZAK] 65. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló 1998. január 21‑i bizottsági határozat (COMP/35.814 – „ötvözeti felár” ügy) 83. pontjára hivatkoznak, amely határozatokban figyelembe vették az ezen ágazatokat sújtó válságot, továbbá az [EK] 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.279/F3 – Francia marha‑ és borjúhús ügy) hozott 2003. április 2‑i bizottsági határozatra hivatkoznak, amely figyelembe vette a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalom megbetegedéseihez (BSE) kapcsolódó válságot.

174    A felperesek másodlagosan – az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva – arra hivatkoznak, hogy a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének értelmében a Bizottságnak az egyes vállalkozások saját magatartását kellett volna figyelembe vennie a jogsértésben való részvételük súlyának értékelése tekintetében, és, következésképpen, jelentősen csökkenteni kellett volna az ezekre kiszabott bírságokat.

175    A Bizottság vitatja a felperesek által kifejtett érveket.

 A Törvényszék álláspontja

176    Az iránymutatás 3. pontja a bírság alapösszegének csökkentését írja elő olyan „különleges enyhítő körülmények”, mint például a vállalkozásnak a jogsértés megvalósítása során tanúsított kizárólagos passzív szerepe, a megállapodások tényleges alkalmazásának hiánya, a jogsértés abbahagyása a Bizottság első beavatkozásával egy időben, illetve egyéb, kifejezetten nem említett körülmények esetén.

177    Először is, a felperesek azt állítják, hogy a Bizottságnak a vonatkozásukban figyelembe kellett volna vennie a megállapodás alkalmazásának hiányán alapuló enyhítő körülményt, mivel a jogsértés nem gyakorolt tényleges hatást az árakra.

178    Mindenesetre arra kell emlékeztetni, hogy a hivatkozott enyhítő körülmények az egyes vállalatok saját magatartásán alapulnak. Ebből következik, hogy az enyhítő körülmények – ideértve a megállapodások alkalmazásának hiányával kapcsolatos enyhítő körülményt is – értékelésénél nem a jogsértés egészéből következő – és a jogsértés súlyának értékelésénél a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának a megítélésekor vizsgálandó – hatásokat (az iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdése), hanem – az egyes vállalkozások a jogsértésben való részvétele relatív súlyának a vizsgálatához – a vállalkozások egyéni magatartását kell figyelembe venni (a fenti 137. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 384. pontja).

179    Ebből következik, hogy a felperesek által hivatkozott, a jogsértésnek az árra gyakorolt tényleges hatása hiányán alapuló érvelését el kell utasítani.

180    Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a felperesek felhoznak e olyan további érveket, amelyek alkalmasak annak megállapítására, hogy az alatt az időszak alatt, amíg a felperesek a jogsértő megállapodások résztvevői voltak, a piacon versenyző magatartást folytatva ténylegesen kivonták‑e magukat a végrehajtásuk alól, vagy legalább egyértelműen és nagymértékben megszegték a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket olyannyira, hogy ezáltal megzavarták annak működését (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑26/02. sz., Daiichi Pharmaceutical kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006, II‑713. o.] 113. pontját).

181    Meg kell állapítani, hogy a felperesek semmiféle olyan érvelést nem adtak elő, amelynek alapján ilyen következtetésre lehetne jutni. Ezzel szemben elismerik, hogy a listákon szereplő, a találkozók során elhatározott áremeléseket a különböző vállalkozások és ők maguk is legtöbbször végrehajtották.

182    Következésképpen a felperesek nem hivatkozhatnak érvényesen a megállapodások tényleges végrehajtásának hiányára.

183    Másodsorban, a felpereseknek a jogsértés megvalósítása során tanúsított kizárólagos passzív vagy követő szerepén alapuló jogalapját illetően meg kell állapítani, hogy ez megalapozatlan.

184    A passzív szerep ugyanis az érintett vállalkozás által „visszafogottabb magatartás” elfogadását feltételezi, azaz a versenyellenes megállapodás vagy megállapodások kidolgozásában játszott aktív részvételtől való tartózkodást (a Törvényszék T‑220/00. sz., Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben 2003. július 9 én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2473. o.] 167. pontja és a T‑54/03. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítélet [az EBHT nem tették közzé] 765. pontja).

185    Az ítélkezési gyakorlatból e tekintetben az következik, hogy valamely vállalkozásnak a kartellben játszott passzív szerepét megalapozó tényezőként lehet figyelembe venni azt, ha a többi taghoz képest ritkábban vesz részt a találkozókon, vagy a jogsértéssel érintett piacra később lép be, függetlenül a jogsértésben való részvétel időtartamától, vagy amikor valamely másik vállalkozás képviselője erre vonatkozóan kifejezetten nyilatkozatot tesz (lásd a Törvényszék fenti 184. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 168. pontját, a T‑236/01., T‑239/01., T‑244/01 T‑246/01., T‑251/01. és T‑252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1181. o., a továbbiakban: Tokai I. ítélet] 331. pontját és a T‑62/02. sz., Union Pigments kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5057. o.] 126. pontját).

186    A jelen ügyben először is arra kell emlékeztetni, hogy a Bizottság joggal állapította meg, hogy a felperesek a kartell számos találkozóján és kétoldalú megbeszélésén vettek részt, és ismétlődő jelleggel vettek részt a megtámadott határozatban szereplő összehangolt magatartásokban. Az a hivatkozás, miszerint az e vállalkozások kisebb gyakorisággal tartottak kétoldalú megbeszéléseket a kartell többi tagjával, mint az Amann és a Coats versenytársaikkal, hatástalan.

187    Továbbá, sem a Gütermann, sem pedig a Zwicky nem hoztak fel sem olyan különleges körülményeket, sem olyan bizonyítékokat – mint például a kartell többi tagjának a nyilatkozatai –, amelyek bizonyítani tudnák, hogy tisztán passzív vagy követő jellege folytán a magatartásuk jelentősen eltért volna a kartell többi tagjának magatartásától.

188    E tekintetben a piaci részesedés felperesek által hivatkozott csekély mivoltából vagy hiányából nem lehet semmiféle passzív vagy pusztán követő szerepre következtetni. E körülmény enyhítő körülményként való elfogadása ugyanis megkettőzné a Gütermann és a Zwicky méretének figyelembevételét a vállalatoknak a bírságok kiszámításával kapcsolatos kategória szerinti differenciált kezelése során, amely méret a forgalom alapján már tükrözi az egyes vállalatok jelentőségét kategóriába sorolásuk tekintetében.

189    A Törvényszék egyébként a fenti 184. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (180. pont) elfogadta, hogy valamely vállalkozás csekély mérete fontos figyelembe veendő tényezőt jelent annak értékelése tekintetében, hogy későn lépett a jogsértés által érintett piacra, és milyen magatartást tanúsított a többi gyártóval szemben. Ugyanakkor ezen ügy sokkal sajátosabb, mivel az érintett vállalkozást nyilvánvalóan „hátrányosan kezelték” a többi gyártóhoz viszonyítva a kvótákra vonatkozó kartell keretében, és ez úgy is értelmezhető, mint a találkozókon való ritkább részvételeinek és a piacra később történt belépésének közvetlen következményét. E különleges körülmények a jelen ügyben nem állnak fenn.

190    Végül, a Bizottság jogosan véli úgy, hogy az elnöki szerep, amelyet több találkozón a Gütermann, illetve a Zwicky képviselői vállaltak magukra, megerősíti e vállalkozások passzív magatartásának hiányát.

191    Ez utóbbiak ugyanis egyáltalán nem vitatják, hogy e képviselők alakszerűen vállalták több találkozó elnökségét. Ugyanakkor megpróbálják kicsinyíteni ezt a szerepet, arra a tényre hivatkozva, hogy valójában az elnökséget ténylegesen L., a Coats képviselője gyakorolta, még az ő képviselőjük elnökölése alatt is.

192    Azonban, ha igaz az, hogy a 2000. november 10‑i e-mail – amelyre a felperesek hivatkoznak – azt a látszatot kelti, hogy a Coats képviselője játszott aktív szerepet a 2001. január 16‑i találkozó megszervezésében, akkor az igaz, hogy F., a Zwicky képviselője küldte a meghívókat a többi résztvevő számára. Meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy e küldésre 2000. december 2‑án került sor, tehát éppen a Zwickyvel szemben megállapított szabálysértési időszak után, e tekintetben nem releváns. Egy ilyen küldés egy olyan előkészítő munka utolsó szakaszát alkotja, amely a 2000. november 10‑i e-mail megérkezését követően kezdődött. Mindenesetre az a tény, hogy a Zwicky elfogadta, hogy képviselője vállalja magára az elnök szerepét, olyan hozzáállásról tanúskodik, amely egyáltalán nem pusztán passzív vagy követő.

193    B-t, a Gütermann képviselőjét illetően meg kell állapítani, hogy nem csak hogy magára vette a kartell találkozóinak elnökségét, hanem ráadásul szervezte is ezeket, amint az e képviselőnek a Gütermann kifogásközlésre adott válaszához csatolt nyilatkozatából kiderül.

194    Márpedig nem vitatott, hogy a találkozók összehívása, a napirend megtervezése, a találkozókra tekintettel előkészítő iratok szétosztása összeegyeztethetetlen a visszafogott, passzív szereppel. Az ilyen kezdeményezések kedvező és aktív hozzáállásra utalnak a felperes részéről a kartell kidolgozása, folytatása és ellenőrzése kapcsán (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3435. o.] 257. pontját).

195    Harmadszor a felperesek nem hivatkozhatnak helytállóan azokra a gazdasági nehézségekre, amelyekkel a kartell által érintett időszakban találták szemben magukat. Éppen az ipari cérna piacának valamennyi szereplője által az 1990‑as évek közepétől tapasztalt nehézségek miatt döntöttek néhányan, köztük a Gütermann és a Zwicky, a versenyellenes magatartás mellett. Általában a szóban forgó kartellhez hasonló kartellek akkor jönnek létre, amikor az ágazat nehézségekkel küzd (lásd ebben az értelemben a fenti 185. pontban hivatkozott Tokai I. ítéletet és a fenti 194. pontban hivatkozott Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 256. pontját).

196    E tekintetben, még ha valósnak is lehet tekinteni a Gütermann és a Zwicky azon állítását, miszerint a Bizottság már több olyan határozatot fogadott el, amelyek figyelembe veszik a szóban forgó ágazat rossz gazdasági helyzetét, azért, mert a Bizottság korábbi ügyekben enyhítő körülményként figyelembe vette az ágazat gazdasági helyzetét, nem kell szükségképpen ezt a gyakorlatot folytatnia (a Törvényszék T‑13/89. sz., ICI kontra Bizottság ügyben1992. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT‑1992., II‑1021. o.] 372. pontja). A Bizottságnak minden egyes ügy körülményeit egyéni módon kell elemeznie, úgy, hogy nem kötik az előző ügyekben elfogadott, más gazdasági szereplőkre, más termék– és szolgáltatási piacokra, vagy egyéb földrajzi piacokra különböző időpontokban vonatkozó határozatai (a Törvényszék T‑346/02. és T‑347/02. sz., Cableuropa és társai kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003.,. II‑4251. o.] 191. pontja).

197    Negyedsorban a felperesek válaszukban a büntetések egyéniesítésének elvén alapuló kifogásra hivatkoznak.

198    Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

199    Másrészt, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az eljárást indító keresetlevélben korábban közvetetten vagy hallgatólagosan megfogalmazott jogalap kiegészítéséből álló, ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapot azonban elfogadhatónak kell tekinteni (a Törvényszék T‑252/97. sz., Dürbeck kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3031. o.] 39. pontja, a fenti 196. pontban hivatkozott Cableuropa és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 111. pontja és a T‑229/05. sz. AEPI kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 21. pontja).

200    A jelen ügyben elsősorban meg kell állapítani, hogy a keresetlevelekben semmiféle hivatkozás nem történt a büntetések egyéniesítésének elvére, másodsorban pedig e jogalap nem egy másik, a keresetlevélben hivatkozott jogalap kiterjesztése, és nem kapcsolódik szorosan a keresetlevélben megfogalmazott jogalapokhoz.

201    Az érvelés, továbbá, nem az eljárás során felmerült jogi vagy ténybeli helyzetre vonatkozik, ezért mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

202    A fentiekből következik, hogy a bizonyos enyhítő körülmények figyelembevételén alapuló jogalapot nem lehet elfogadni.

 A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, az engedékenységi közlemény téves alkalmazásán alapuló jogalapról

 A felek érvei

203    A felperesek bírságának összegét 15%‑kal csökkentették, azon indokból, hogy együttműködtek a kifogásközlést megelőzően, és nem vitatták a tényeket erre adott válaszukban. Véleményük szerint ez a csökkentés nem elégséges, mivel a kifogásközlést követő együttműködésük jóval túlment a tények vitatásának puszta hiányán.

204    Először is, a felperesek a találkozók és a kétoldalú megbeszélések körülményeinek, tartalmának és lefolyásának teljes ismeretét lehetővé tévő információkat szolgáltattak a Bizottságnak.

205    Először is, a találkozók lefolyását illetően a felperesek hangsúlyozzák, hogy kijavították a Coats nyilatkozatait, aki a valóságnak nem megfelelően azt állította, hogy a 2000. szeptember 19‑i találkozó volt az egyetlen, amelynek során a listán szereplő árakat megvitatták és megegyeztek ezekben. A listákon szereplő árakra és ezek emelésére vonatkozó megbeszélésekre valamennyi találkozó folyamán sor került. A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Coats kifogásközlésre adott válaszában szolgáltatott feltételezett felvilágosítások csak az egyedi árakra vonatkoznak, és nem kérdőjelezik meg kiigazításaikat. Végül úgy ítélik meg, hogy egyrészt e kiigazítások, másrészt a Coats felvilágosításai a közigazgatási eljárás nagyjából ugyanazon szakaszában szolgáltattak információkat, még ha az utóbbiak néhány nappal az előbbieket megelőzően érkeztek is a Bizottsághoz, így az időtrendi sorrend nem lehet meghatározó az együttműködés értékelése tekintetében.

206    Másodsorban a felperesek azt állítják, hogy ők voltak az egyetlenek, akik világosan kifejtették, hogy a találkozók célja a nettó árak és a katalógusárok közötti különbség csökkentése volt, amint azt a megtámadott határozat (167) preambulumbekezdése is megerősíti. E tekintetben a Bizottság – tévesen – a kifogásközlés 141. pontjára hivatkozik annak alátámasztására, hogy már megállapította e célt, és az árakra vonatkozó megállapodások hatásai szerepelnek a listákon. E pontból ugyanis csak az derül ki, hogy a Bizottság bizonyítani tudta, hogy a találkozók résztvevői egy esetben megpróbálták végrehajtani a tervezett nettó árak közvetett emelését, de a Bizottság még nem rendelkezett a listákon szereplő árakról szóló megbeszélések általános tartalmára vonatkozó adatokkal.

207    Másodsorban a felperesek arra hivatkoznak, hogy együttműködésüket tévesen minősítették kevésbé hasznosnak, mint a BST-ét, amely tekintetében a Bizottság a bírságot 20%‑kal csökkentette, és e vonatkozásban az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkoznak.

208    Harmadsorban a felperesek elégtelennek ítélik a bírságnak a Bizottság általi 15%‑os csökkentését, mivel a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatából és az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a tények valóságtartalma vitatásának hiánya legalább 10%‑os, sőt 20%‑os csökkentését vonja maga után bizonyos ügyekben. Szerintük ebből az következik, hogy a kifogásközlést követően a tények vitatásának puszta hiányán jóval túlmenő együttműködésnek arra kellett volna indítani a Bizottságot, hogy ennél jelentékenyebb csökkentést nyújtson.

209    Negyedsorban a felperesek azt állítják, hogy az engedékenységi közlemény D.2. pontjának két franciabekezdése értelmében működtek együtt a Bizottsággal, és ennek jogcímén a bírság legalább kétszer 10%‑os csökkentésében kellett volna részesülniük.

210    E tekintetben a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a Bizottság ténylegesen értékelte együttműködésüket a kifogásközlés kézhezvétele után. Ráadásul, még azt feltételezve is, hogy a kifogásközlés kézhezvételét követő együttműködésük valójában a tények valóságtartalma vitatásának hiányára korlátozódott, legalább 20%‑os kedvezményben kellett volna részesülniük, még akkor is, ha együttműködésük nem hajtott más hasznot, mint hogy megerősítette a Bizottságnak a vitatás fent hivatkozott hiánya tényére vonatkozó bizonyítékait. A felperesek e tekintetben azt állítják, hogy az ügyben alkalmazandó közleménytől eltérően a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002. február 19‑i bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) előírja azt a feltételt, hogy a bizonyítékok jelentős többletértéket képviseljenek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest.

211    Ötödsorban, a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata egyáltalán nem került figyelembevételre. A felperesek azt állítják, hogy együttműködésük a KME vállalkozás együttműködéséhez hasonlítható, az „ipari csövek” ügyben, amely együttműködésért ez utóbbi a bírság 30%‑os csökkentésében részesült (az [EK] 81. cikke és az EGT megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó, (COMP/E 1/38.240 – „ipari csövek” ügy) 2003. december 16‑án hozott bizottsági határozat 423. pontja). Az egyetlen különbség abban a tényben áll, hogy a felperesek kiegészítették a többi résztvevőnek a kifogásközlésre adott válaszában tett nyilatkozatát, és nem a kifogásközlés előtt. Márpedig a felperesek szerint az engedékenységi közlemény nem írja elő a vállalkozások tények megvilágítására irányuló hozzájárulásának attól függően eltérő értékelését, hogy ezeket a kifogásközlés előtt vagy után szolgáltatták, ily módon a Bizottságnak velük szemben is legalább összességében 30%‑os bírságcsökkentést kellett volna alkalmaznia.

212    A Bizottság vitatja ezt a jogalapot.

 A Törvényszék álláspontja

213    A Bizottság az engedékenységi közleményben meghatározta, hogy a kartellre vonatkozó vizsgálata során a vele együttműködő vállalkozások milyen feltételek között mentesíthetők a bírság megfizetése alól, vagy részesülhetnek az egyébként rájuk kiszabandó bírság összegének csökkentésében (az engedékenységi közlemény A. pontjának (3) bekezdése).

214    Az engedékenységi közlemény D.1. pontjának értelmében: „[a]mikor a vállalkozás együttműködik anélkül, hogy a B és C [pontban] ismertetett feltételek teljesülnének, kedvezményként azon bírság 10–50%‑os mérséklésében részesül, amelyet az együttműködés hiánya miatt szabtak volna ki rá.”

215    Az engedékenységi közlemény D.2. pontja előírja:

„Ilyen lehet többek között az az eset, amikor:

–        a kifogásközlés elküldése előtt a vállalkozás olyan információkat, okiratokat vagy egyéb bizonyítékokat szolgáltat, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés létezésének megerősítéséhez,

–        a kifogásközlés kézhezvételét követően a vállalkozás tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy nem vitatja azoknak a tényeknek a valósságát, amelyekre a Bizottság a vádjait alapítja.”

216    A jelen ügyben, a megtámadott határozatból az következik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Gütermann és a Zwicky bírságát 15%‑kal csökkentheti az engedékenységi közlemény D.2. pontjának első és második franciabekezdése alkalmazásával (a megtámadott határozat 397. pontja).

217    Értékelésének igazolására a Bizottság elsősorban azt emelte ki, hogy a Gütermann és a Zwicky által a kifogásközlés előtt szolgáltatott információk, iratok és egyéb bizonyítékok ténylegesen hozzájárultak a jogsértés fennállásának megállapításához (a megtámadott határozat 395. pontja). Ezután megállapította, hogy a felperesek az információkérésre adott első válaszukban elismerték, hogy az árlistákat a találkozók során megosztották és megvitatták. A Bizottság végül hangsúlyozta, hogy a felperesek lényegében nem vitatták azokat a tényeket, amelyekre állításait alapozta (a megtámadott határozat 396. pontja).

–       Az együttműködés hasznosságáról

218    Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatták, hogy – a megtámadott határozat (385) preambulumbekezdésének megfelelően – nem feleltek meg az engedékenységi közlemény B. és C. pontja alkalmazása feltételeinek, ily módon magatartásukat a hivatkozott közleménynek „A bírság összegének jelentős mértékű csökkentése” című D. pontja vonatkozásában kellett.

219    Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság kiszámításának módszerét tekintve, és e tekintetben lehetősége van számos elemet figyelembe venni, köztük az érintett vállalkozásoknak a Bizottság szolgálatai által folytatott eljárásban való együttműködését. E vonatkozásban a Bizottságnak összetett ténybeli értékelést kell végeznie, mint például az említett vállalkozások együttműködése (a Bíróság C‑328/05. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2007. május 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑3921. o.] 81. pontja).

220    A Bizottság e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik egy adott vállalkozás együttműködése minőségének és hasznosságának megítélésére vonatkozóan, különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyítva (a fenti 219. pontban hivatkozott SGL Carbon kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. pontja).

221    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi versenyjogi jogsértés elkövetésében részt vevő vállalkozások együttműködése esetén való bírságcsökkentés alapját az a megfontolás adja, hogy ez az együttműködés megkönnyíti a Bizottság feladatát, amely a jogsértés létezésének megállapítására és adott esetben megszüntetésére irányul (a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205–208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 399. pontja, a Törvényszék T‑338/94. sz., Finnboard kontra Bizottság ügyben 1998. május 14 én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1617. o.] 363. pontja). A csökkentés létjogosultságára tekintettel a Bizottság nem vonatkoztathat el a szolgáltatott információ hasznosságától, amely szükségszerűen a már a Bizottság birtokában lévő tényektől függ.

222    Ebben az értelemben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amikor a vállalkozás az együttműködés címén – kevésbé pontosan és világosan – csak megerősít bizonyos, más vállalkozások által már korábban, együttműködés címén nyújtott információkat, az e vállalkozás általi együttműködés mértékét – jóllehet hasznos lehet a Bizottság számára – nem lehet összehasonlítani az említett információkat elsőként nyújtó vállalkozáséval. Egy olyan nyilatkozat, amely egy bizonyos fokig csupán annak a nyilatkozatnak a megerősítésére korlátozódik, amellyel a Bizottság már rendelkezett, nem könnyíti meg ugyanis jelentősen, és következésképpen elégséges mértékben a Bizottság munkáját ahhoz, hogy igazolja együttműködés címén a bírság összegének a csökkentését (ebben az értelemben lásd a fenti 137. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 455. pontját).

223    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy új információk és bizonyítékok kifogásközlést követő szolgáltatásának hipotézis nem szerepel az engedékenységi közlemény D.2. pontjában, egyáltalán nem zárja ki azt, hogy ez a körülmény a bírság csökkentéséhez vezessen ugyanezen rendelkezés alapján. A körülményeknek a D.2. pontban szereplő felsorolása ugyanis csak példálózó, amint azt a „különösen” határozószó alkalmazása is megerősíti (a Törvényszék T‑45/98. és T‑47/98. sz., Krupp Thyssen Stainless és Acciai speciali Terni kontra Bizottság ügyben 2001. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3757. o.] 274. pontja).

224    Ezt az elemzést a Bíróság C‑65/02. P. és C‑73/02. P. sz., ThyssenKrupp kontra Bizottság ügyben 2005. július 14‑én hozott ítélete (EBHT 2005., I‑6773. o.; 59. pont) is megerősíti, mivel a Bíróság elismerte, hogy Bizottság figyelembe veheti, hogy ha a vállalkozások az eljárás előrehaladott szakaszában ismerik el a nekik felrótt tények jogi minősítését, ez, végső soron a jogsértés elismerését jelenti. Márpedig ez a hipotézis szerepel az engedékenységi közlemény B. és C. pontjában, de nem kerül kifejezetten említésre a D. pontban. Mindenesetre a Bíróság úgy ítéli meg, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy egy vállalkozást „megjutalmazzon” az ilyen elismerésért, még akkor is, ha ez az eljárásnak az engedékenységi közlemény B. és C. pontjában előírtnál későbbi szakaszában történt. E megoldás választásával a Bíróság azt az általánosabb elvet erősíti meg, miszerint az engedékenység a Bizottság által adott jutalom a jogsértés megállapítása megkönnyítésének fejében, függetlenül attól, hogy az eljárásnak melyik szakaszában nyújtott segítséget a vállalkozás, ha ez a segítség új információk és bizonyítékok szolgáltatásban, ténybeli elemek elismerésében vagy ez utóbbiak jogi minősítésének elismerésében állt.

225    Ebből következik, hogy a jelen ügyben annak a kérdése, hogy a Gütermann és a Zwicky által a kifogásközlést követően szolgáltatott új információkat és új bizonyítékokat figyelembe kell‑e venni, és, következésképpen, ennek a bírság összege esetleges csökkentéséhez kell‑e vezetnie az együttműködés jogcímén, elsősorban a felajánlott együttműködés minőségétől és hasznosságától függ, amit a Bizottság széles mérlegelési mozgásterének keretében értékel, amint az a fenti 219. és 220. pontokban megállapításra került.

226    Következésképpen e kérdésre nem adhat kielégítő választ annak puszta megállapítása, hogy az információkat és a bizonyítékokat a kifogásközlést követően szolgáltatták, hanem éppen ellenkezőleg, ebből az következik, hogy mind ezen információk és bizonyítékok minősége és hasznossága, mind pedig ezek szolgáltatásának időpontja tekintetében kell konkrétan megállapítani, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett‑e el a Gütermann és a Zwicky együttműködése szintjének értékelése során.

227    Meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem vitatják azt a megállapítást, miszerint a Coats információi meghatározóak voltak az ipari cérna piacán a Benelux-államokban és a skandináv országokban fennálló kartell megállapítása vonatkozásában. A megtámadott határozat (387) preambulumbekezdése e tekintetben felsorolja a Coats által szolgáltatott, a kifogásközlés több pontjának alátámasztására felhasznált bizonyítékokat.

228    A felperesek azonban először is arra hivatkoznak, hogy kiigazították a Coatsnak az árlistákról és ezek emeléséről szóló találkozók, valamint az egyedi árakról szóló találkozók gyakoriságára vonatkozó nyilatkozatait.

229    Elsősorban, az árlistákról és az ezek emeléséről szóló találkozók gyakoriságát illetően a felperesek – helytelenül – a Coats egyik képviselőjének az engedékenységi közlemény alkalmazására irányuló kérelemben szereplő nyilatkozatára hivatkoznak, amely szerint a 2000. szeptember 19‑i találkozó volt az egyetlen, amelynek során a tényleges árakat („actual prices”) megvitatták, és ezekben megegyeztek.

230    A Bizottság ugyanis a kifogásközlés 100. pontjában megemlítette, hogy a szállítók, köztük a Coats, a BST, a Gütermann és a Zwicky elismerték, hogy a találkozók során megvitatták és egymásal megosztották az árlistákat. Továbbá, a kifogásközlés 102. pontjában tett észrevételből az derül ki, hogy a Coats a Gütermann-nal és a Zwickyvel ellentétben elismerte, hogy a vállalkozások e találkozók során megegyeztek a jövőbeni árlistákról, valamint az emelések végrehajtásának időpontjáról. A Gütermann-nak és a Zwickynek a tényleges árakra vonatkozó információi tehát nem világosították fel jobban a Bizottságot arról, amit már úgyis tudott. A felperesek érvelése következésképpen nem releváns.

231    Másodsorban, az egyedi árakra vonatkozó megbeszéléseket illetően meg kell állapítani, hogy a kifogásközlés 102. pontjában a Bizottság hangsúlyozta, hogy a szállítók – a Coatsot is beleértve – tagadták, vagy elmulasztották megemlíteni, hogy információkat cseréltek és az egyedi árakra, valamint a nettó árakra vonatkozó megállapodásokat kötöttek. Továbbá, az árengedményekre és árcsökkentésekre vonatkozó információcseréket illetően a Bizottság a kifogásközlés 105. pontjában megállapította, hogy a szállítók, a Coats kivételével a 90‑es évek közepét megelőző időszakban, tagadták, vagy elmulasztották megemlíteni ezek létezését. Azt is meg kell állapítani, hogy az érintett vállalkozások, mint a Coats, a Zwicky, a Gütermann és a BST csak a kifogásközlést követően hangsúlyozták, hogy az egyedi árak a találkozók során megbeszélések és megegyezések tárgyát képezték.

232    A Bizottság mindenesetre joggal hivatkozik arra, hogy a jogsértés ezen elemeit azon dokumentumoknak köszönhetően tudta bizonyítani, amelyeket a Coats csatolt az információkérésre adott válaszához. Egyrészt egy 1998. szeptember 8‑i találkozó jegyzőkönyvéről van szó, amelyet a Barbour Threads képviselője szerkesztett, és amely rámutat az árengedményeket és az árengedmények csökkentését előíró megállapodások létezésére, valamint az egyedi árak emelésére vonatkozó megállapodások létezésére. A Bizottság többször hivatkozott e jegyzőkönyvre a kifogásközlésben (106., 108. és 121. pont). Továbbá egy 2000. október 10‑i, a Coats képviselőjének, F. S.-nek a nyilatkozatához csatolt e-mailről van szó, amely megerősíti, hogy az engedmények csökkentésről és az egyedi árak emeléséről szóló megállapodások születtek egy 2000. szeptember 19‑én tartott találkozó során. A Bizottság erről a kifogásközlés 126. pontjában tesz említést. Végül a Coats által engedékenységi kérelméhez csatolt e-mailekről van szó, köztük azon 2000. októberi e-mailről, amely rámutat az Amann és a Gütermann közötti információcserére az egyedi árak tekintetében. E dokumentum a kifogásközlés 133. pontjában kerül említésre, a 268. lábjegyzetben.

233    A Bizottság azt is jogosan hangsúlyozta, hogy a BST által szolgáltatott információk segítették az egyedi árakra vonatkozó megbeszélések és megállapodások megállapításában. E megállapítás ugyanis különösen a kifogásközlés 104. és 106. pontjából, valamint a 173., 174. és 176. lábjegyzetéből derül ki.

234    Ebből következik, hogy a felperesek által a kifogásközléshez szolgáltatott feltételezett kiigazítások valójában csak azt erősítették meg, amit a Bizottság már tudott a kifogásközlést megelőzően szolgáltatott hivatkozott információknak köszönhetően.

235    Következésképpen, az a tény, hogy a Coatsnak az egyedi árakra vonatkozó, a kifogásközlést követő megjegyzései a felperesek által benyújtott megjegyzések előtt érkeztek a Bizottsághoz, semmilyen hatással nincs a felperesek együttműködésének értékelésére.

236    Másodsorban, el kell utasítani a felperesek azon érvelését, miszerint ők voltak az egyetlenek, akik világosan kifejtették, hogy a találkozók célja a nettó árak és a katalógusárok közötti különbség csökkentése, valamint különönöző termékek tekintetében a nettó árak közvetett emelése volt.

237    Ha ugyanis igaz is az, hogy a megtámadott határozat 167. pontjában a Bizottság a Gütermann által a kifogásközlésre adott válaszában tett hivatkozást ismétel meg a célból, hogy kifejtse a találkozók tárgyát, az is igaz, hogy a Bizottság már megállapította ezt a célt, valamint a megállapodások hatásait, amint az a kifogásközlés 141. és 142. pontjából kitűnik. Az itt szereplő információkat a Coats szolgáltatta engedékenységi kérelmében, és ezek lehetővé tették a Bizottság számára, hogy a katalógusárak ezekben szereplő emelésének konkrét példája által illusztrálja a listákon szereplő árakra vonatkozó megbeszélések általános körülményeit.

–       Az együttműködés feltételezetten téves értékelése a BST együttműködésével való összehasonlításban

238    A felperesek arra irányuló kérelmét illetően, hogy legalább a BST-nek nyújtott kedvezmény mértékével egyenlő mértékű kedvezményben részesüljenek, emlékeztetni kell arra, hogy az érintett vállalkozások által nyújtott együttműködés értékelésének keretében a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül az egyenlő bánásmód elvét, amely akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérően, vagy eltérő helyzeteket azonos módon kezelnek, ha e bánásmód objektíve nem igazolt (lásd a fenti 185. pontban hivatkozott Tokai I ítélet 394. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a valamely kartell egyes tagjai által nyújtott együttműködés minőségének és hasznosságának értékelése tekintetében, és csak e mozgástér nyilvánvaló túllépése kifogásolható.

239    Márpedig az e vállalkozások által nyújtott együttműködések összehasonlításából kitűnik, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.

240    Ugyanis, először is a 2004. március 15‑i kifogásközlést megelőzően nyújtott együttműködést illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a BST jelentős segítséget nyújtott számos kartell tartalmának megállapításához (közöttük a 90‑es évek elején kötött megállapodások tartalmának jó része, a Bécsben [Ausztria] 1996. október 8‑án kötött megállapodás tartalma és a Zürichben [Svájc] 1997. szeptember 9‑én kötött megállapodás tartalma), és ez volt az egyetlen vállalkozás, amely eljuttatta hozzá a versenytársaitól a találkozók során kapott árlistákat, továbbá olyan információkat szolgáltatott, amelyek jóval túlmennek az információkérésben megkövetelteken. E tekintetben a Bizottság állításainak alátámasztására a kifogásközlés több lábjegyzetére hivatkozik, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a BST számtalan bizonyítékot szolgáltatott (közöttük a BST információkérésre adott válaszának 14. melléklete), és ily módon jelentős információforrás volt ideiglenes megállapításai tekintetében.

241    A felpereseknek a kifogásközlést megelőző együttműködését illetően hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság kétség kívül elismeri, hogy ők is olyan dokumentumokat bocsátottak rendelkezésére, amelyek alapján képet alkothatott a 90‑es évek elejének találkozóiról. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezen információk nem voltak annyira hasznosak, mint a BST által szolgáltatottak. A felperesek nem vitatták ezen értékeléseket, csak annak állítására szorítkoztak, hogy a rendelkezésükre álló információk alapján nem lehetett tudni, hogy a BST több információt és bizonyítékot szolgáltatott, mint ők. Márpedig amint az már kiemelésre került, a megtámadott határozat (391)–(397) preambulumbekezdéséből, valamint a BST által szolgáltatott információkra irányuló, a Bizottság állításainak alátámasztására hivatott számtalan, a lábjegyzetekben található utalásból a kifogásközlésben egyértelműen kitűnik, hogy a BST együttműködése jelentőseb volt.

242    Másodsorban, a kifogásközlést követő együttműködést illetően a megtámadott határozatból kitűnik, hogy sem a BST, sem pedig a felperesek nem vitatták a megállapított tények valódiságát, és e három vállalkozás azonos módon működött együtt a közigazgatási eljárás e szakaszában. A fenti 228–237. pontokban tett megállapítások fényében ugyanis nem valós a felperesek azon állítása, miszerint a kifogásközlést követően olyan információkat szolgáltattak, amelyeket a Bizottság még nem ismert. Ezért nem állíthatják, hogy olyan hasznos információkat szolgáltattak, amelyek legalább a BST-nek megítélt kedvezménnyel azonos kedvezményre jogosította volna fel őket.

243    Még ha el is kellene fogadni azt, hogy a felperesek a kifogásközlés egyes részei vonatkozásában olyan hasznos információkat szolgáltattak, mint a BST, a Bizottság akkor sem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor előnyben részesítette azt a tényt, hogy a BST a kifogásközlést megelőzően szolgáltatta az információkat és a bizonyítékokat.

–       Az engedékenységi közlemény feltételezetten téves alkalmazásáról és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata figyelembevételének feltételezett hiányáról

244    A felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a Bizottságnak – miután elismerte, hogy együttműködésük teljesítette a magatartások két kategóriájának az engedékenységi közlemény D. pontjában előírt feltételeit – mindkettejük tekintetében legalább kétszer 10%‑kal, azaz minimum 20%‑kal kellett volna csökkentenie a bírságot.

245    Meg kell ugyanis állapítani, hogy az engedékenységi közlemény D. címében előírt mérték 10%‑tól 50%‑ig terjed, anélkül hogy különös szempontokat határozna meg e tartományon belül a csökkentés elvégzésére. A közlemény nem támaszt jogos elvárást a csökkentés egy bizonyos százalékának megítéléséhez.. Továbbá, azzal ellentétben, amit lényegében a felperesek állítanak, az engedékenységi közlemény D. pontját egyáltalán nem úgy kell értelmezni, hogy ez arra kötelezi a Bizottságot, hogy legalább 10%‑os egyedi csökkentést kell alkalmaznia minden egyes e tekintetben releváns, megállapított együttműködési elemért, hanem éppen ellenkezőleg úgy, hogy e pont csak egy egyszeri, legalább 10%‑kos csökkentést ír elő.

246    Ily módon, amennyiben a Bizottság nem lép túl széles mérlegelési mozgásterén, amellyel azon mérték értékelése tekintetében rendelkezik, hogy mennyire segítette munkáját a vállalkozás együttműködése, tökéletesen szabadon tüntetheti fel határozatában minden egyes, az engedékenységi közlemény D. pontja szerinti, megállapított együttműködés tekintetében az egyedi százalékokat, és szabadon adhatja ezeket össze, mint ahogyan jogában áll csak azt az egy átfogó százalékos értéket feltüntetni, amelyet ugyanezen együttműködések fejében gondol megítélni. Amint azt ugyanis a Bizottság joggal hangsúlyozza, az együttműködés hasznosságának értékelése nem matematikai képleten alapul, amely szerint legalább 20%‑os csökkentést kell hivatalból biztosítani, ha az engedékenységi közlemény D. pontjának két franciabekezdése szerepet kap a számításban.

247    E tekintetben a felperesek által hivatkozott Tokai I. ítélet (fenti 185. pont) nem kérdőjelezheti meg ezt az értékelést. Amint ugyanis az ebben az ítéletben vitatott, az  [EK] 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E‑1/36.490 – „grafitelektródák”‑ügy) 2001. július 18‑án hozott 2002/271/EK bizottsági határozatból (HL 2002. L 100., 1. o.) egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság kizárólag és kifejezetten az engedékenységi közlemény D2. pontjának első franciabekezdésére hivatkozott az érintett vállalkozás tekintetében. Márpedig a Törvényszék megállapította, hogy az érintett vállalkozás is együttműködött a második franciabekezdés értelmében. A Bizottság kifejtette, hogy csak egy, a kétfajta együttműködést összevonó csökkentést alkalmazott. Mindenesetre, a jelen üggyel ellentétben annak az értékelése, hogy az érintett társaság nem vitatta a tényeket, nem szerepel az e vállalkozás együttműködésére vonatkozó preambulumbekezdések egyikében sem. A Törvényszék ezért állapította meg, hogy a Bizottság nem biztosította a vállalkozás számára az engedékenységi közlemény D.2. pontjának második franciabekezdésében foglalt rendelkezés kedvezményét.

–       A korábbi határozathozatali gyakorlat feltételezett figyelmen kívül hagyásáról

248    A felpereseknek a Bizottság feltételezett korábbi határozathozatali gyakorlatán alapuló érvelését el kell utasítani. Azon puszta tényből ugyanis, hogy a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata keretében egy meghatározott magatartás tekintetében egy bizonyos arányú csökkentést alkalmazott, nem következik az, hogy köteles lenne ugyanezen arányú csökkentést alkalmazni egy hasonló magatartás értékelése során egy későbbi közigazgatási eljárás keretében (a fenti 50. pontban hivatkozott Brugg Rohrsysteme kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 193. pontja).

249    Mindenesetre a felperesek együttműködése semmiképpen nem hasonlítható össze a KME vállalkozásnak a felperesek által hivatkozott, az [EK] 81. cikke és az EGT megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó, (COMP/E 1/38.240 – „ipari csövek” ügy) 2003. december 16‑án hozott bizottsági határozatban megállapított együttműködésével. E határozatból a KME-nek a kifogásközlést megelőző jelentő együttműködése tűnik ki, amely hozzájárult a kartell fennállása tényleges bizonyításához annak teljes időtartama alatt. A KME ugyanis a jogsértésre vonatkozó dokumentumokat szolgáltatott, továbbá a kartell működési módozatának részletes leírását, részletesen kifejtve, hogy milyen körülmények közé illeszkednek azok a dokumentumok, amelyeket a Bizottság vizsgálatai során felfedezett. A felperesek együttműködése a kifogásközlést megelőzően nem volt ilyen jelentőségű.

250    A fentiekre figyelemmel az engedékenységi közlemény téves alkalmazásán alapuló jogalapot el kell utasítani.

 A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, a bírság aránytalanságán alapuló jogalapról

 A felek érvei

251    A felperesek a bírság aránytalan mivoltán alapuló jogalapjuk alátámasztására több kifogásra hivatkoznak.

252    Először is arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azokat a jelentős gazdasági nehézségeket, amelyekkel a cérnaiparban végrehajtott szerkezeti módosításokat követően évekig szembe kellett nézniük. Az ágazat válsága ugyanis bevételeik zuhanásszerű csökkenését okozta, ami oda vezetett, hogy a Zwicky 2000 novemberében megszüntette tevékenységét a piacon. A Bizottság a Gütermann banki problémáit és az ebből adódó többlet kamatterheket sem vette figyelembe.

253    Másodsorban a Gütermann-nal (4,021 millió euró) és a Zwickyvel (0,174 millió euró) szemben kiszabott bírság aránytalan a jogsértés által érintett piacon elért forgalmukhoz viszonyítva. E tekintetben arra hivatkoznak, hogy a Gütermann adózás utáni működési eredménye a tizenegy és fél éves jogsértés alatt 318 000 eurót ért el, míg a Zwicky által 2000‑ben elért forgalom 200 000 eurót tett ki.

254    Hasonlóképpen, a Gütermann a Zwicky által támogatva válaszában azt állítja, hogy a bírság kiszámításához alapul vett összegek (2,2 millió euró a Gütermann, és 100 000 euró a Zwicky esetében) egyfelől aránytalanok a vállalkozások által a jogsértésben érintett termékekkel elért összforgalomhoz (50 millió euró) viszonyítva, másfelől pedig túlzóak, a jogsértés által érintett piac méretét tükröző ezen utóbbi összeget az ipari cérna világpiacának méretével (4–5 milliárd euró) összehasonlítva.

255    A felperesek szerint a Bizottság az ítélkezési gyakorlat értelmében köteles figyelembe venni az érintett piac méretét a jogsértés súlyának és a bírság arányosságának vizsgálata során. A Bizottság ily módon alaptalanul hivatkozik arra, hogy ez a kritérium csak a tényezők egyike, így nem köteles ezeket figyelembe venni.

256    Harmadsorban, a Gütermann azt állítja, hogy a vele szemben kiszabott bírság összege kiszámításának módja egyértelműen hátrányosan kezeli a kis– és középvállalkozásokat. Ez utóbbiak méretét ugyanis nem veszi figyelembe, és így az e számítási módszerrel kiszámított bírságok aránytalanok. Ez azzal a hatással jár, hogy a jelen ügyben a vele szemben kiszabott bírság aránytalan a többi vállalkozással, mint például a BST-vel vagy a Coats-szal szemben kiszabott bírsághoz viszonyítva.

257    Negyedsorban, az iránymutatás alkalmazása a jelen ügyben nem helytálló, különösen az egyenlő bánásmód szemszögéből, a kis– és középvállalkozásokat érintő jövőbeli ügyek tekintetében, amelyekkel szemben méltányosabb bánásmódot ír elő az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006., C 210., 2. o.).

258    A Bizottság cáfolja ezt a jogalapot.

 A Törvényszék álláspontja

259    Először is, a felperesek alaptalanul állítják, hogy a velük szemben kiszabott büntetés aránytalan rossz pénzügyi helyzetükhöz és annak kockázatához viszonyítva, hogy a bírság megszűnésüket okozhatja.

260    Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból is következik, és amint arra a Bizottság is emlékeztet a megtámadott határozat (404) preambulumbekezdésében, a Bizottság a bírság összegének meghatározása során nem köteles figyelembe venni az érintett vállalkozás veszteséges pénzügyi helyzetét, mivel egy ilyen kötelezettség elismerése indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat (a Bíróság 96/82–102/82. sz., 104/82. sz., 105/82. sz., 108/82. sz. és 110/82. sz., IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság ügyben 1983. november 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1983., 3369. o.] 54. és 55. pontja, a fenti 221. pontban hivatkozott Dansk Rørindustrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 327. pontját és a C‑308/04. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5977. o.] 105. pontját).

261    Következésképpen, még ha valamely közösségi hatóság által elfogadott intézkedés egy vállalkozás felszámolásához is vezet, a vállalkozás adott társasági formában történő felszámolása – bár hátrányosan érintheti a tulajdonosok, részvényesek vagy tagok pénzügyi érdekeit – nem jelenti azt, hogy a társaság által képviselt személyi, materiális és immateriális elemek is elveszítenék értéküket (a fenti 185. pontban hivatkozott Tokai I ítélet 372. pontja).

262    Ezen ítélkezési gyakorlat fényében meg kell állapítani, a Bizottság egyáltalán nem volt köteles a megtámadott határozatban figyelembe venni a Gütermann gazdasági helyzetét, sem pedig megemlíteni e vállalkozásnak ezen helyzetre vonatkozó magyarázatait. Az a tény, hogy a Bizottság inkább a Zwicky, és nem a Gütermann helyzetére hivatkozott, tökéletesen érthető a Zwicky különösen nehéz gazdasági helyzetére tekintettel, ami ahhoz vezetett, hogy ez utóbbi eladta az ipari cérnára vonatkozó tevékenységeit a Gütermann-nak.

263    Másodsorban, a felperesek lényegében azt róják fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe az érintett piac méretét, és így e piac méretéhez viszonyítva aránytalan bírságot állapított meg. A felperesek elsősorban a bírságnak az általuk a jogsértésen keresztül az érintett piacon elért forgalomhoz viszonyított aránytalan jellegére hivatkoznak, valamint a bírság alapösszegének a forgalmukhoz viszonyított aránytalanságára.

264    Előzetesen meg kell állapítani, hogy az arányosság elve azt követeli meg, hogy a közösségi intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket. A bírságok kiszámításakor a jogsértés súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, és e tényezők közül egyiknek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani. Az arányosság elve ebben az összefüggésben azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia (a fenti 194. pontban hivatkozott Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 226–228. pontjai).

265    A Bizottságnak felrótt azon kifogást illetően, hogy nem vette figyelembe az érintett piac méretét, emlékeztetni kell, hogy 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság bírságot szabhat ki a vállalkozásokkal szemben, amelynek összege nem haladhatja meg az egyes vállalkozások által az előző üzleti évben elért forgalom 10%‑át. A bírság összegének e határok közötti meghatározása tekintetében e rendelkezések előírják, hogy figyelembe kell venni a jogsértés súlyát és időtartamát. Továbbá, az iránymutatások értelmében a Bizottság az alapösszeget a jogsértés súlyának függvényében határozza meg, figyelembe véve a jogsértés jellegét, tényleges hatását az érintett piacra, amennyiben ez mérhető, illetve a földrajzi piac kiterjedését.

266    Ily módon sem a 17. rendelet, sem az 1/2003 rendelet, sem pedig az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét közvetlenül az érintett piac méretének függvényébe kell meghatározni, mivel e tényező csak egy releváns elem a többi tényező között. E jogi háttér tehát nem kötelezi kifejezetten a Bizottságot a termékpiac korlátozott méretének figyelembevételére (a Törvényszék T‑322/01. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3137. o.] 148. pontja).

267    Mindemellett az ítélkezési gyakorlat értelmében a jogsértés súlyának mérlegelésekor a Bizottságnak sok tényezőt kell figyelembe vennie, amelyeknek jellege és jelentősége a kérdéses jogsértés típusától és az érintett jogsértés különleges körülményeitől függően változik (a fenti 78. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. pontja). A jogsértés súlyát alátámasztó tényezők között esetenként szerepelhet a jogsértéssel érintett termék termékpiac mérete.

268    Következésképpen, még ha a piac mérete szerepel is a jogsértés súlyának megállapítása során figyelembe veendő tényezők, annak jelentősége a jogsértés sajátos körülményeitől függően változik.

269    A jelen ügyben a jogsértés az árlistákra és/vagy az egyes vevőknek felszámított árakra vonatkozó bizalmas információk cseréjében, az áremelésekről és/vagy az irányárakról való megegyezésben, illetve annak, hogy az egyes vevők számára a piacon jelenlévő szállítókénál alacsonyabb árakat megjelölő ajánlattételnek abból a célból történő elkerülésében állt, hogy felosszák egymás között a vevőket (a megtámadott határozat (99)–(125) és (345) preambulumbekezdései). E magatartások az iránymutatás értelmében vett „árkartell” jellegű horizontális korlátozásoknak minősülnek, amelyek jellegüknél fogva „különösen súlyosak.” E körülményekre figyelemmel a szóban forgó piac csekély mérete – amennyiben ez megfelel a valóságnak – csak kisebb jelentőségű a jogsértés súlyát bizonyító egyéb elemek összességéhez viszonyítva.

270    Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, miszerint a jogsértés az iránymutatás értelmében különösen súlyosnak minősült, amely ilyen esetekre nézve előírja, hogy a Bizottság akár 20 millió eurót meghaladó kiindulási összeget is „előirányozhat.” A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban az érintett vállalkozásokat a szóban forgó piacon betöltött jelentőségük szerint több kategóriába sorolta. A megtámadott határozat (358) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság csak 14 millió euró alapösszeget állapított meg az első, 5,2 millió euró alapösszeget a második, 2,2 millió euró alapösszeget a harmadik (ahová a Gütermann tartozott), és 0,1 millió euró alapösszeget a negyedik kategóriába tartozó vállalkozások (a Zwicky) esetében. Ebből következik, hogy az alapösszegek, amelyek alapjául szolgáltak a Gütermann-nal és a Zwickyvel szemben kiszabott bírságok számításához, jóval alacsonyabb összegnek feleltek meg, mint amelyet a Bizottság az iránymutatás értelmében a különösen súlyos jogsértések tekintetében „előirányozhatott” volna. A bírság alapösszegének ily módon történt meghatározása megerősíti, hogy a szóban forgó termékpiac méretét figyelembe vették.

271    E megfontolások fényében meg kell állapítani, hogy a Gütermann-nal és a Zwickyvel szemben kiszabott bírságok egyáltalán nem aránytalanok az ipari piac méretéhez viszonyítva a Benelux-államokban és a skandináv országokban.

272    Továbbá, a bírságnak a jogsértésen keresztül az érintett piacon a Gütermann és a Zwicky által elért forgalomhoz viszonyított aránytalan jellegén alapuló jogalapot el kell utasítani.

273    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a jogsértés súlyának függvényében meghatározott alapösszeg rögzítésének tekintetében a Bizottság azért ítélte szükségesnek a vállalkozásokkal kapcsolatban az egyéniesített bánásmódot, hogy figyelembe lehessen venni a jogsértők tényleges gazdasági kapacitását arra, hogy jelentősen korlátozzák a versenyt, valamint hogy a bírságot megfelelő elrettentő erőt biztosító szinten lehessen meghatározni. Hozzátette, hogy figyelembe kell venni az egyes vállalkozások fajsúlyát, és ezáltal a jogellenes magatartásuk versenyre gyakorolt tényleges hatását. Ezen tényezők értékelése tekintetében a Bizottság úgy döntött, hogy az egyes vállalkozások által az érintett piacon és a kartell által érintett termék tekintetében elért forgalmat veszi alapul.

274    Következésképpen, és amint az a fenti 270. pontban is megállapításra került, a Bizottság négy kategóriába sorolta az érintett vállalkozásokat. A Gütermann, tekintettel 2,36 millió eurós forgalmára, a harmadik kategóriába került, míg a Zwicky, tekintettel 0,2 millió euró forgalmára, a negyedik kategóriába. A Bizottság a jogsértés súlyának függvényében megállapított alapösszeget a Gütermann esetében 2,2 millió euróban, a Zwicky esetében 0,1 millió euróban határozta meg (a megtámadott határozat (356)–(358) preambulumbekezdése).

275    Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a jogsértés tárgyát képező árucikkekből származó üzleti forgalomrész a jellegénél fogva alkalmas arra, hogy pontosan kimutassa a jogsértésnek az érintett piacra gyakorolt hatásának mértékét (a fenti 184. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 91. pontja és a fenti 79. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 196. pontja). E forgalom ugyanis olyan jellegű, hogy megfelelően jelzi az egyes vállalkozások felelősségét a szóban forgó piacokon, tekintve, hogy olyan objektív tényezőnek tekinthető, amely mutatja e magatartásnak a szabad versenyre gyakorolt káros hatása pontos mértékét, tehát megfelelően jelzi az egyes érintett vállalkozásoknak a kár okozására alkalmas gazdasági képességét.

276    A fenti megállapításokra figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy a Gütermannra és a Zwickyre kiszabott bírságok számítása során meghatározott alapösszegek egyáltalán nem aránytalanok az e vállalkozások által az érintett piacon elért forgalomhoz viszonyítva.

277    Ebből következően a felperes (lásd e tekintetben a fenti 71. pontban hivatkozott LR AF 1998 kontra Bizottság ítélet 304. pontját).Ezen túlmenően. Ebből következik, hogy a bírságnak a felperesek által a jogsértés által érintett piacon elért forgalmához viszonyított aránytalan jellegén alapuló jogalapot is el kell utasítani. A felperesek ugyanis nem hivatkozhatnak érvényesen arra, hogy a kiszabott bírság összege aránytalan lenne, mivel a bírság kiindulási összege indokolt azokra a szempontokra tekintettel, amelyeket a Bizottság a vállalkozásoknak az érintett piacon fennálló jelentősége értékelésekor megállapított (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 2002., II‑1705. o.] 304. pontját és a T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítélet [EBHT 2006., II‑4567. o.] 185. pontját). Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a közösségi jog nem foglal magában semmilyen olyan általános alkalmazási elvet, amely szerint a szankciónak arányosnak kell lennie a vállalkozásnak azon termékpiacon képviselt nagyságával, amelyen a jogsértést elkövette (a Bíróság C‑397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4429. o.] 339. pontja).

278    Harmadsorban, a Gütermann azon érvelését is el kell utasítani, miszerint a számítási módszer hátrányosan kezeli a kis– és középvállalkozásokat, és a jelen ügyben a többi vállalkozásokra kiszabott bírsághoz viszonyítva velük szemben aránytalan bírság kiszabásához vezetett.

279    Mivel a Bizottság nem köteles az érintett vállalkozások forgalmán alapuló összegek alapján kiszámolni a bírság összegét, azt sem kell biztosítania, hogy amikor ugyanabban a jogsértésben érintett több vállalkozást bírságol meg, a számításai eredményeként kiszabott végső bírságösszegek az e vállalkozások közötti, a teljes forgalmuk vagy az érintett áru piacáról származó forgalmuk tekintetében fennálló minden különbséget tükrözzeneka Törvényszék T‑21/99. sz., Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1681. o.] 202. pontja).

280    E tekintetben továbbá rá kell mutatni, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése, valamint az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése azt sem követeli meg, hogy mikor ugyanabban a jogsértésben érintett több vállalkozásra szabnak ki bírságot, a kis– vagy közepes méretű vállalkozásokra kiszabott bírság összege a forgalom százalékában mérve ne legyen nagyobb, mint a nagyobb vállalkozásokra kiszabott bírságok összege. E rendelkezésből ugyanis az következik mind a kis– és közepes méretű vállalkozások, mind pedig a nagyobb méretű vállalkozások tekintetében, hogy a bírság összegének megállapítása során a jogsértés súlyát és tartamát kell figyelembe venni. Amennyiben a Bizottság az ugyanabban a jogsértésben érintett vállalkozásokra olyan bírságot szab ki, amely a jogsértés súlyára és tartamára tekintettel minden egyes esetben indokolt, nem róható fel neki, ha közülük egyesek esetében a bírság összege az üzleti forgalomhoz képest nagyobb, mint más vállalkozások esetében (a fenti 279. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 203. pontja és a fenti 277. pontban hivatkozott Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 174. pontja).

281    Ily módon a Bizottságnak nem kötelessége mérsékelnie a bírságot, amikor az érintett vállalkozások kis– és középvállalkozások. A vállalkozás méretét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésében és az iránymutatás rendelkezéseiben megállapított felső határral figyelembe vették (a fenti 277. pontban hivatkozott Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 174. pontja Ezektől a méretre vonatkozó megfontolásoktól eltekintve semmi ok másként kezelni a kis– és középvállalkozásokat, mint az egyéb vállalkozásokat. Az a tény, hogy az érintett vállalkozások kis– és középvállalkozások, nem mentesíti ezeket a versenyszabályok tiszteletben tartásának kötelezettsége alól (a Törvényszék T‑52/02. sz., SNCZ kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5005. o.] 84. pontja).

282    A Bizottsággal szemben felrótt azon kifogást illetően, miszerint a bírság összegének meghatározásakor nem a vállalkozások teljes forgalmát vette figyelembe, meg kell állapítani, hogy e kifogás nem releváns. Emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás előírja, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír (az 1.A. pont negyedik bekezdése). Az iránymutatás azt is előírja, hogy amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett (ilyenek például a kartellek), szükségessé válhat az összegek súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn, következésképpen az általános alapösszeget az egyes vállalkozások egyedi jellege szerint kell meghatározni (az 1.A. pont hatodik bekezdése) (a fenti 184. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 81. pontja).

283    Az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét a teljes forgalom vagy a vállalkozás által az érintett piacon elért forgalom alapján kell kiszámítani. Azt sem akadályozza meg, hogy a bírság összegének a meghatározásához figyelembe vegye az egyik forgalmat azért, hogy az általános közösségi jogelveket tiszteletbe tartsa, és akkor, amikor a körülmények azt megkövetelik. A forgalom így számításba jöhet a fenti 274. pontban meghatározott különböző tényezők figyelembevétele során (ebben az értelemben lásd a fenti 184. pontban hivatkozott Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontját és a fenti 185. pontban hivatkozott Tokai I. ítélet 195. pontját).

284    Mindenesetre a jelen ügyben, amint az már a fenti 275. pontban megállapításra került, a Bizottság azon döntése, hogy az egyes érintett vállalkozásoknak a kár okozására alkalmas gazdasági képessége meghatározása tekintetében az érintett piacon elért forgalmat vette alapul, következetes és objektíven indokolt. A Bizottság nyilvánvalóvá tette, hogy az elrettentés céljából nagyobb mértékben fogja büntetni azokat a vállalkozásokat, amelyek olyan piacon vesznek részt kartellben, amelyen jelentős súlyuk van.

285    Negyedsorban, a Gütermann tévesen hivatkozik az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló 2006. évi iránymutatásra a bírság aránytalan jellegén alapuló jogalapjának alátámasztására. Meg kell ugyanis állapítani, hogy pusztán az a körülmény, hogy a bírságok számításának a hivatkozott iránymutatásban előírt új rendszere – amely iránymutatás a jelen tényállásra nem alkalmazható – valószínűleg kisebb összegű bírságot eredményezne a megtámadott határozatban kiszabottnál, nem bizonyítja e bírság aránytalan jellegét.

286    E megállapítás ugyanis csupán a Bizottság azon mérlegelési jogkörének kifejezését jelenti, amelynek köszönhetően a 17. rendeletből és az 1/2003 rendeletből eredő követelmények tiszteletben tartásával megállapíthatja azon módszert, amelyet a bírságok kiszabásának, valamint a hatáskörébe tartozó versenyjogi politika gyakorlásának céljából kíván alkalmazni. A Törvényszék által bizonyos időszakban kiszabott bírságok összege arányosságának értékelése szempontjából figyelembe veendő mérlegelési tényezők között többek között az ebben az időszakban fennálló ténybeli vagy jogi körülmények, illetve a Bizottság által az EK-Szerződés követelményeinek megfelelően meghatározott, a jogsértő magatartás idején hatályos versenyjogi célkitűzések is szerepelhetnek.

287    Ebből következik, hogy a bírság aránytalan jellegén alapuló jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

288    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a T‑456/05. és T‑457/05. sz. ügyekben benyújtott kereseteket el kell utasítani.

 A költségekről

289    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A kereseteket elutasítja.

2)      A Gütermann AG-t és a Zwicky & Co. AG-t kötelezi a költségek viselésére.

Vilaras

Prek

Ciucǎ

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. április 28‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményeiII – 2

1.  A jogvita tárgyaII – 2

2.  Közigazgatási eljárásII – 2

3.  A megtámadott határozatII – 3

Az érintett piacok meghatározásaII – 3

TermékpiacII – 3

Földrajzi piacokII – 4

Az érintett piac mérete és szerkezeteII – 4

A jogsértő magatartások leírásaII – 5

A megtámadott határozat rendelkező részeII – 5

Eljárás és a felek kereseti kérelmeiII – 6

A jogkérdésrőlII – 7

1.  A jogsértő magatartás fennállása megállapításának és e jogsértés megszüntetésére és a megismétlésétől való tartózkodásra vonatkozó felszólítás vitatására irányuló jogalapokrólII – 7

A Gütermannés a Zwicky által hivatkozott, az 1/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló jogalaprólII – 7

A felek érveiII – 7

A Törvényszék álláspontjaII – 8

A Zwicky által hivatkozott, a jogsértés megszüntetésére és a megismétlésétől való tartózkodásra irányuló felszólítás indokolatlan jellegén alapuló jogalaprólII – 12

A felek érveiII – 12

A Törvényszék álláspontjaII – 12

2.  A bírságnak és összegének vitatására irányuló jogalapokrólII – 14

A Zwicky által hivatkozott, a forgalom 10%-ának megfelelő felső határ túllépésén alapuló jogalaprólII – 14

A felek érveiII – 14

A Törvényszék álláspontjaII – 16

A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, a jogsértés súlyosságnak a hatásaihoz viszonyított téves értékelésére alapított jogalaprólII – 23

A felek érveiII – 23

A Törvényszék álláspontjaII – 24

A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, a jogsértés időtartamának téves értékelésén alapuló jogalaprólII – 28

A felek érveiII – 28

A Törvényszék álláspontjaII – 30

A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, bizonyos enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyásán alapuló jogalaprólII – 33

A felek érveiII – 33

A Törvényszék álláspontjaII – 35

A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, az engedékenységi közlemény téves alkalmazásán alapuló jogalaprólII – 39

A felek érveiII – 39

A Törvényszék álláspontjaII – 41

–  Az együttműködés hasznosságárólII – 42

–  Az együttműködés feltételezetten téves értékelése a BST együttműködésével való összehasonlításbanII – 46

–  Az engedékenységi közlemény feltételezetten téves alkalmazásáról és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata figyelembevételének feltételezett hiányárólII – 47

–  A korábbi határozathozatali gyakorlat feltételezett figyelmen kívül hagyásárólII – 48

A Gütermann és a Zwicky által hivatkozott, a bírság aránytalanságán alapuló jogalaprólII – 49

A felek érveiII – 49

A Törvényszék álláspontjaII – 50

A költségekrőlII – 56

---

* Az eljárás nyelve: német.