1

A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „[a] tagállamok biztosítják, hogy növényvédő szereket csak akkor engedélyeznek, ha a szerben lévő hatóanyagok az I. mellékletben szerepelnek, és teljesül minden, ott előírt követelmény”.

2

A 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a]z adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján egy hatóanyagot akkor vesznek fel az I. mellékletbe egy kezdeti, 10 évet meg nem haladó időszakra, ha feltételezhető, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer megfelel majd a következő feltételeknek”, amelyeket az adott rendelkezés a továbbiakban meghatároz, és amelyek megkövetelik, hogy a hatóanyagok ne legyenek ártalmasak az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre.

3

Ugyanezen irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első és második francia bekezdése alapján a hatóanyag felvétele olyan követelményektől függhet, mint „a hatóanyag minimális tisztasági foka” és az „egyes szennyezések jellege és maximális tartalma”.

4

A 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja:

„A 4. cikktől eltérve […] a tagállamok az irányelvről szóló értesítést követő 12 éves időszakon belül területükön engedélyezhetik olyan, az I. mellékletben nem szereplő hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amely hatóanyagok az irányelvről szóló értesítés után két évvel már forgalomban voltak.

Ennek az irányelvnek az elfogadását követően a Bizottság munkaprogramot indít, amelynek keretében sor kerül a fenti hatóanyagok fokozatos vizsgálatára az előző bekezdésben említett 12 éves időszakon belül. Ez a program szükségessé teheti, hogy az érdekelt felek a programban meghatározott határidőn belül minden megkívánt adatot benyújtsanak a Bizottságnak és a tagállamoknak. A program végrehajtásához szükséges rendelkezéseket egy rendelet fogja tartalmazni, amelyet a 19. cikkben meghatározott eljárással fogadnak el.

[…]

Az első albekezdés szerinti 12 éves időszakban, azt követően, hogy a 19. cikkben említett bizottság megvizsgálta a hatóanyagot, az ugyanabban a cikkben meghatározott eljárással hozható döntés arról, hogy az érintett hatóanyag felvehető-e az I. mellékletbe, és ha igen, milyen feltételekkel, vagy azokban az esetekben, amikor az 5. cikk követelményei nem teljesülnek, vagy a megkívánt tájékoztatást és adatokat az előírt időszakon belül nem nyújtották be, arról, hogy az adott hatóanyag nem vehető fel az I. mellékletbe. A tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő engedélyeket a helyzethez mérten, meghatározott határidőn belül megadják, visszavonják vagy módosítják.”

5

A 2003. április 14-i 806/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 122., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 301. o.) módosított 91/414 irányelv 19. cikke előírja, hogy az Európai Közösségek Bizottságát egy szabályozási bizottság, az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.

6

Ami a klórtalonil hatóanyagot illeti, a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt időszakot, amelynek 2003. július 26-án kellett volna lejárnia, a 2076/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 319., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 374. o.), majd a 1335/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 211., 6. o.) hosszabbította meg, hacsak ezen időpont előtt nem születik határozat e hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről.

7

A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram első szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 11-i 3600/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 366., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 242. o.) szabályozza több anyag értékelési eljárását azoknak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétele céljából. Az érintett anyagok között szerepel a klórtalonil.

8

A 3600/92 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében „[b]ármelyik termelő, aki […] hatóanyag[nak] […] a [91/414] irányelv I. mellékletébe történő felvételét kéri, e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül köteles bejelentést tenni a Bizottságnak”.

9

A 3600/92 rendelet 5. cikke alapján a Bizottság, miután megvizsgálta a bejelentéseket, rendelettel meghatározza az értékelésre elfogadott hatóanyagok listáját, kijelöl egy referens tagállamot minden egyes ilyen hatóanyag esetében, és az elfogadott egyes anyagok esetében feltünteti a bejelentő termelők nevét, valamint az említett rendelet 6. cikkében meghatározott dossziéknak a referens tagállamokhoz való benyújtására meghatározott határidőt.

10

A 2000. október 12-i 2266/2000/EK bizottsági rendelettel (HL L 259., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet 388. o.) kiegészített 3600/92 rendelet 6. cikke előírja, hogy a bejelentőknek, egyénileg vagy együttesen, a referens tagállam részére meg kell küldeniük a összefoglaló dossziét és a teljes dossziét, valamint pontosítaniuk kell e dossziék tartalmát.

11

Az 1997. június 27-i 1199/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 170., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 21. kötet 166. o) módosított 3600/92 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

„(1)   Minden egyes hatóanyag esetében az erre kijelölt referens tagállam:

(2)   Az (1) bekezdésben említett vizsgálat kezdetétől a referens tagállam felkérheti a bejelentőket dossziéik bővítésére vagy kiegészítésére. […]”

12

Az 1199/97 rendelettel módosított 3600/92 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján:

„Az (1) bekezdésben meghatározott összefoglaló dosszié és a jelentés kézhezvétele után a Bizottság megküldi a dossziét és a jelentést a bizottságnak átvizsgálás végett.

[…]

Mielőtt a bizottsághoz a dossziét és a jelentést megküldik, a tagállami szakértők számára konzultációt lehet szervezni, és a Bizottság tanácskozhat a hatóanyagoknak […] egyes vagy valamennyi bejelentőjével a kérdéses hatóanyagról szóló jelentésről vagy a jelentés egyes részeiről.”

13

A 3600/92 rendelet 7. cikkének az 1199/97 rendelettel kiegészített (3a) bekezdése értelmében:

„(3a)   A (3) bekezdésben meghatározott vizsgálat után a Bizottság […] benyújtja a bizottságnak:

[…]”

14

A 3600/92 rendelet 1199/97 rendelettel kiegészített 7. cikkének (6) bekezdése szerint „[a]mennyiben a Bizottság a (3a) bekezdésnek megfelelő irányelv- vagy a határozattervezetet, vagy az (5) bekezdésnek megfelelő tervezetet benyújtja, egyidejűleg be kell nyújtania a bizottság vizsgálati eredményét egy, a találkozó jegyzőkönyvében rögzítendő naprakész felülvizsgálati jelentés formájában”.

15

1993. július 8-án a felperes, a Vischim Srl klórtalonilt gyártó olasz társaság tájékoztatta a Bizottságot azon kívánságáról, hogy e hatóanyagot felvegyék a 91/414 irányelv I. mellékletébe.

16

A növényvédő szerek hatóanyagainak megállapításáról és a referens tagállamoknak a 3600/92/EGK bizottsági rendelet végrehajtására történő kijelöléséről szóló, 1994. április 27-i 933/94/EK rendelettel (HL L 107., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet 84. o.) a Bizottság megállapította a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram első szakaszának a keretében értékelendő hatóanyagok listáját. A klórtalonilt illetően e lista tizenhat bejelentőt említ, köztük a felperest is. A dossziék referens tagállamnak történő benyújtására nyitva álló határidőt az 2230/95/EK bizottsági rendelettel (HL L 225., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 196. o.) módosított említett rendelet 2. cikke rögzíti.

17

A klórtalonil esetében csupán két bejelentő, vagyis az ISK Biotech Europe (amelyet a Zeneca Agrochemicals váltott fel az értékelési eljárás folyamán, amely a Syngenta társaság lett) és a felperes nyújtotta be dossziéját határidőn belül.

18

2000. január 31-én a referens tagállam benyújtotta a Bizottsághoz a dossziék értékelési jelentését.

19

2001 márciusa és szeptembere között e jelentés a tagállami szakértők konzultációjának a tárgyát képezte (a továbbiakban: egyenrangúak általi értékelés), amely konzultációt a European Community Co-Ordination (ECCO) elnevezésű szerv szervezett.

20

A 3600/92 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően a dossziékat megküldték a bizottságnak vizsgálatra, amely 2001 júliusa és 2004 szeptembere között zajlott.

21

E vizsgálatot követően a Bizottság szolgálatai megállapították a klórtalonil felülvizsgálati jelentésének tervezetét (2005. január 20-i SANCO/4343/2000 rev. 3.1. dokumentum, a továbbiakban: felülvizsgálati jelentéstervezet). Ami a klórtalonil leírását illeti, a felülvizsgálati jelentéstervezet I. melléklete a FAO (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) által 1998-ban elfogadott előírásra utal, amely a hexaklór-benzol (HCB) maximális tartalmát 0,3 g/kg-ban állapítja meg. Az említett I. melléklet mindazonáltal tartalmaz egy megjegyzést, miszerint a FAO előírás 2003 óta újból értékelés alatt áll. Ugyanezen tervezet IIIA. mellékletében szerepel „azon tanulmányok listája, amelyek esetében a fő adatszolgáltató adatvédelmet kért, és amelyeket […] az értékelés céljából alapvetőnek tartottak”, és tartalmazza a Syngenta és a felperes által benyújtott adatokra való utalásokat.

22

2005. február 8-i elektronikus levelükkel a referens tagállam hatóságai közölték az említett tervezetet a felperessel.

23

2005 februárjában a FAO a Syngenta által benyújtott információk alapján elfogadott egy, a klórtalonilra vonatkozó új előírást, amely a maximális HCB-tartalmat 0,01 g/kg-ban állapítja meg.

24

2005. február 15-én a bizottság kedvező véleményt adott a klórtalonil 90/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó azon irányelvtervezettel kapcsolatban, amelyet a Bizottság terjesztett elé, és véglegesítette a klórtalonil felülvizsgálati jelentését ( végleges SANCO/4343/2000 dokumentum, a továbbiakban: felülvizsgálati jelentés). A klórtalonil-előírással kapcsolatban a felülvizsgálati jelentés I. melléklete a 2005. februári FAO-előírásra utal, feltüntetve a 0,01 g/kg maximális HCB-tartalmat. A felülvizsgálati jelentés IIIA. melléklete kizárólag a Syngenta által benyújtott adatokra utal.

25

2005. február 19-i levelével a felperes benyújtotta a referens tagállam hatóságainak a elektronikus levélhez csatolt felülvizsgálati jelentéstervezetre vonatkozó észrevételeit.

26

A 2005. március 15-i elektronikus levélben a referens tagállam hatóságai válaszoltak a felperes észrevételeire, megjegyezve többek között azt, hogy úgy döntöttek, hogy a Syngenta által benyújtott dosszié alapján végzik a klórtalonil értékelését.

27

A 2005. április 14-i levéllel a felperes azt kérte a Bizottságtól, hogy ne fogadja el az irányelvet, hacsak a klórtalonil előírását nem módosítják a terméke előírásának a figyelembevétele érdekében.

28

A Bizottság a felperesnek 2005. május 19-én válaszolt megjegyezve, hogy a szolgálatai „szívesen fogadnak minden, a kérelm[é]ben kifejtett probléma vizsgálatához szükséges információt, és nem mulasztják el véleményüket [vele] közölni”.

29

A felperes megismételte e kérelmet a Bizottsághoz 2005. június 9-én és július 14-én címzett két másik levélben, amelyekre a Bizottság nem válaszolt.

30

2005. szeptember 16-án a Bizottság elfogadta a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a klórtalonil, klórtoluron, cipermetrin, daminozid és tiofanát-metil hatóanyagként való felvételének céljából történő módosításáról szóló 2005/53/EK irányelvet (HL L 241., 51. o., a továbbiakban: megtámadott irányelv).

31

A megtámadott irányelv 1. cikke és melléklete alapján a klórtalonilt a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő táblázat 102. száma alatt vették fel. E táblázat „Tisztaság” című negyedik oszlopa a következőt tartalmazza: „Hexaklór-benzol: legfeljebb 0,01 g/kg”.

32

A megtámadott irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok adott esetben kötelesek 2006. augusztus 31-ig módosítani vagy visszavonni a klórtalonilt tartalmazó növényvédő szerek meglévő engedélyeit, megvizsgálva egyrészt, hogy a 91/414 irányelv I. mellékletének feltételei teljesülnek-e és másrészt, hogy a 91/414 irányelv 13. cikkének feltételeivel összhangban az engedély jogosultja rendelkezik ugyanezen irányelv II. mellékletében meghatározott követelményeket kielégítő dossziéval vagy az ahhoz való hozzáféréssel.

33

A megtámadott irányelv 2006. március 1-jén lépett hatályba. Annak 2. cikke első és második bekezdésével összhangban a tagállamoknak kell elfogadniuk és kihirdetniük azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, ennek az irányelvnek megfeleljenek, és azokat kell alkalmazniuk.

34

2005 decemberében a FAO a felperes által benyújtott információk alapján közzétett egy, a klórtalonilra vonatkozó új előírást, amely szerint a maximális HCB-tartalom 0,04 g/kg.

35

2006. szeptember 22-én a Bizottság elfogadta a 91/414/EGK irányelvnek a klórtalonil hatóanyag specifikációjára vonatkozó módosításáról szóló 2006/76/EK irányelvet (HL L 263., 9. o.).

36

A 2006/76 irányelv 1. cikke alapján a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétel keretében szereplő klórtalonil-előírást a mellékletben szereplő táblázat váltja fel. E táblázat „Tisztaság” című negyedik oszlopa a következőt tartalmazza: „Hexaklór-benzol: legfeljebb 0,04 g/kg”.

37

A 2006/76 irányelv 2006. szeptember 23-án lépett hatályba. Annak 2. cikke értelmében a tagállamoknak kell elfogadniuk azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, ennek az irányelvnek megfeleljenek, és azokat kell alkalmazniuk.

38

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. november 25-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

39

Keresetének keretében a felperes egymást követően két, ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyeket az Elsőfokú Bíróság elnöke a T-420/05. R. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2006. április 4-én hozott végzésével (az EBHT-ban nem tették közzé) és a T-420/05. R. II. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben hozott végzésével (EBHT 2007., II-4085. o.) elutasított, amely utóbbit megerősített e Bíróság elnökének a C-459/06. P(R) sz., Vischim kontra Bizottság ügyben hozott végzése (az EBHT-ban nem tették közzé).

40

Pervezető intézkedések keretében a Bizottság a 2006. október 18-i levélben egyrészt elfogadott egy, a viszonválaszához mellékelt táblázatban szereplő hibára vonatkozó helyesbítést, és másrészt előadta a 2006/76 irányelv elfogadására vonatkozó észrevételeit.

41

A 2006. december 14-i és levelekben a felperes engedélyt kért a 2006/76 irányelv elfogadására tekintettel további kérelmek és jogalapok előterjesztéséhez. A észrevételeiben a Bizottság tiltakozott a felperes kérelme ellen.

42

Pervezető intézkedések keretében 2007. július 20-án a felperes előterjesztette a 2006/76 irányelv elfogadására tekintettel kiigazított kérelmeit és jogalapjait. A Bizottság az észrevételeit nyújtotta be.

43

Mivel módosult az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

44

A tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt az Elsőfokú Bíróság elnöke az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §-a alapján a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelölt ki.

45

A felek meghallgatását követően a jelen ügyet a T-380/06. sz. üggyel egyesítették a szóbeli szakasz lefolytatása céljából.

46

Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a pervezető intézkedések keretében a felekhez írásban kérdéseket intézett, amelyekre a felek 2008. június 16-án, július 7-én és július 14-én válaszoltak.

47

Az Elsőfokú Bíróság a 2008. szeptember 25-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszait.

48

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

49

A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

50

A 2007. július 20-i beadványával a felperes a keresetlevelében előterjesztett kérelmek első részét kívánja egy, a megtámadott irányelv 2. cikke második bekezdésének és 3. cikke (1) bekezdésének a megsemmisítésére irányuló kérelemmel felváltani, vagy másodlagosan a megtámadott irányelv teljes egészében történő megsemmisítését kéri. A felperes továbbá jelzi, hogy ha az Elsőfokú Bíróság úgy dönt, hogy az új kérelmeket, mint elfogadhatatlanokat elutasítja, akkor fenntartja a keresetlevelében megfogalmazott kérelmeket.

51

A Bizottság azzal érvel, hogy a 2007. július 20-i kérelmek új jogalapoknak minősülnek, amelyek az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a alapján elfogadhatatlanok.

52

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott irányelvben említett klórtalonil-előírást felváltotta a 2006/76 irányelvvel bevezetett módosított előírás.

53

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha egy megtámadott jogi aktus helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását, vagyis az eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi jogi aktusra való kiterjesztését vagy az e jogi aktus elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztését (a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3-án hozott ítéletének [EBHT 1982., 749. o.] 8. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-46/98. és T-151/98. sz., CCRE kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének [EBHT 2000., II-167. o.] 33. pontja).

54

Márpedig a jelen ügyben a felperes által előterjesztett új kérelmeket nem a korábbi jogi aktus, vagyis a 2006/76 irányelv ellen nyújtották be, amely valóban külön kereset tárgyát képezte (T-380/06. sz. ügy). Ezek a kérelmek más szemszögből a megtámadott irányelv teljes vagy részleges megsemmisítésére irányulnak, amelyet már említenek a keresetlevélben megfogalmazott kérelmek. Azon új jogalapokat tehát, amelyek nem az eljárás során felhozott jogi vagy ténybeli elemeken alapulnak, az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a alapján elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

55

Ilyen körülmények között a felperes 2007. július 20-i új kérelmeit el kell utasítani, és a keresetlevélben megfogalmazott kérelmekről kell dönteni.

56

A Bizottság azzal érvel, hogy a klórtalonil előírásának 2006/76 irányelv elfogadásából adódó módosítása megszüntette a felperesnek a megtámadott irányelv megsemmisítésére vonatkozó eljáráshoz fűződő érdekét.

57

A felperes megerősíti, hogy terméke megfelel a 2006/76 irányelvvel bevezetett klórtalonil-előírásnak, azonban azzal érvel, hogy a megtámadott irányelvvel meghatározott előírás olyan joghatásokat váltott ki, amelyek annak módosítása ellenére fennmaradtak, és amelyek fenntartják az eljáráshoz fűződő érdekét. E tekintetben megjegyzi, hogy a klórtalonilt tartalmazó növényvédő szereinek az engedélyeit számos tagállamban visszavonták.

58

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdek csak akkor áll fenn, ha ez a megsemmisítés önmagában jogi következményekkel járhat (a Bíróság 53/85. sz., AKZO Chemie kontra Bizottság ügyben 1986. június 24-én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1965. o.] 21. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-102/96. sz., Gencor kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1999., II-753. o.] 40. pontja).

59

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a 2005. szeptember 16-án elfogadott és a hatályba lépett megtámadott irányelv kötelezte a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a klórtalonilt tartalmazó növényvédő szereknek a meglévő engedélyeit. A megtámadott irányelv 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint ez a felülvizsgálat egyrészt az említett hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó feltételek betartásának a vizsgálatával, és másrészt a 91/414 irányelv II. mellékletében meghatározott követelményeket kielégítő dosszié birtoklása vagy az ahhoz való hozzáférés kötelezettségének az ellenőrzésével jár.

60

A megtámadott irányelvben említett előírást felváltotta a 2006/76 irányelvvel módosított előírás. Ez utóbbit a 2. cikkének első bekezdése alapján a tagállamoknak visszaható hatállyal 2006. augusztus 31-ig, vagyis a megtámadott irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében az olyan meglévő nemzeti engedélyek módosítására vagy visszavonására előírt időpontig kellett átültetniük, amelyek nem felelnek meg a klórtalonil 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtámadott irányelvben előírt feltételeinek. Ezzel szemben a 2006/76 irányelv említett visszaható hatálya nem terjed ki a megtámadott irányelv hatálybalépésének az időpontjára, és ezért nem szüntetheti meg az ez utóbbi által előtt előidézett jogi következményeket.

61

Ebből következik, hogy a megtámadott irányelv érintheti a felperes jogi helyzetét, amennyiben azt nem volt feljogosítva arra, hogy termékeinek a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétel feltételeinek való megfelelőségére a megtámadott irányelvben előírt határidőn belül hivatkozzon, aminek a célja annak lehetővé tétele az érdekeltek számára, hogy a nemzeti engedélyek felülvizsgálatára felkészüljenek.

62

Végül meg kell jegyezni, hogy a megsemmisítés iránti jelen kérelem fenntart legalább egy érdeket, mint a felperes által előadott kártérítés iránti kérelem alapját (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-68/94. és C-30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1375. o.] 74. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63

Ezért meg kell állapítani, hogy a felperes a megsemmisítési iránti kérelme előterjesztése tekintetében megőrizte az eljáráshoz fűződő érdeket.

64

Az ellenkérelmének keretében a Bizottság a megtámadott irányelv jogszabályi jellegére, valamint a felperes közvetlen és személyes érintettségének a hiányára hivatkozva vitatja a jelen kérelmek elfogadhatóságát.

65

A felperes azt állítja, hogy rendelkezik kereshetőségi joggal, többek között a klórtalonilra vonatkozó értékelési eljárásban való részvétele miatt.

66

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott irányelv a tagállamoknak címzett általános hatályú jogi aktus.

67

E tekintetben, bár az EK 230. cikk negyedik bekezdése nem foglalkozik kifejezetten a természetes vagy jogi személy által valamely irányelvvel szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságával, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ez az egyetlen körülmény nem elegendő az ilyen keresetek elfogadhatatlanná nyilvánításához. A közösségi intézmények ugyanis csupán a szóban forgó jogi aktus formájának a megválasztásával nem zárhatják ki az e rendelkezés által a magánszemélyeknek biztosított bírói jogvédelmet (az Elsőfokú Bíróság T-135/96. sz., UEAPME kontra Tanács ügyben 1998. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-2335. o.] 63. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzésének [EBHT 2002., II-3259. o.] 28. pontja).

68

Ezenkívül a megtámadott jogi aktus általános hatálya nem zárja ki, hogy bizonyos természetes és jogi személyeket közvetlenül és személyében érintsen. Ilyen esetben valamely közösségi jogi aktus egyszerre lehet általános jellegű, és lehet bizonyos gazdasági szereplőkre tekintettel határozat is (lásd az Elsőfokú Bíróság T-13/99. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3305. o.] 84. pontját és T-70/99. sz., Alpharma kontra Tanács ügyben hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3495. o.] 76. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

69

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott irányelv a felperes jogi helyzetét személyében és közvetlenül érinti-e.

70

Mindenekelőtt a személyében való érintettséggel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy egy személy részt vesz egy közösségi jogi aktus elfogadásához vezető folyamatban, még nem teszi őt egyénítetté a kérdéses jogi aktus viszonylatában, kivéve ha az alkalmazandó közösségi jogi szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít az illető számára (lásd a fent hivatkozott Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben hozott ítélet 101. pontját és a fent hivatkozott Alpharma kontra Tanács ügyben hozott ítélet 93. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

71

E tekintetben meg kell tehát állapítani, hogy a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő, az említett irányelvről szóló értesítést követő két évvel forgalomban lévő hatóanyagokra vonatkozó értékelési eljárás a 3600/92 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt szabályokkal összhangban az érintett termelő bejelentésével kezdődik. Az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján a bejelentőnek az érintett hatóanyag értékelése céljából be kell nyújtania az adatokra vonatkozó dossziét. Továbbá ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a bejelentőt bevonják a dossziéja vizsgálatának különböző szakaszaiba, és ezen az alapon részesül eljárási garanciákban.

72

Ezért meg kell állapítani, hogy a bejelentőt, aki benyújtotta a dossziét, és részt vett az értékelési eljárásban, személyében érinti a Bizottság eljárást megszüntető jogi aktusa. E tekintetben a bejelentőt a hatóanyagot feltételek mellett engedélyező irányelv éppen úgy érinti, mint az engedélyt elutasító határozat (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-125/96. és T-152/96. sz., Boehringer kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 1-jén hozott ítéletének [EBHT 1999., II-3427. o.] 168. pontját).

73

A jelen esetben bizonyos, hogy a felperes a dossziét benyújtó és az értékelési eljárásban részt vevő két bejelentő egyike. Ezért őt a megtámadott irányelv a klórtalonil tekintetében személyében érinti.

74

Ezután, ami a közvetlen érintettséget illeti, az először is azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére, és másodszor, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az ezen intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (a Bíróság C-386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2309. o.] 43. pontja).

75

A jelen ügyben a megtámadott irányelv elfogadásával a Bizottság azzal a határozattal fejezte be a klórtalonil értékelését, hogy ezt a hatóanyagot bizonyos, többek között a maximális HCB-tartalomhoz kötött feltételek mellett felveszi a 91/414 irányelv I. mellékletébe.

76

A megtámadott irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek felülvizsgálni a klórtalonilt tartalmazó növényvédő szerek engedélyeit az előírt határidőn belül megvizsgálva azt, hogy azok megfelelnek-e az említett hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó feltételeknek.

77

Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott irányelv a klórtalonil közösségi piacon történő forgalmazása feltételeinek az előírását illetően közvetlen hatást gyakorol a felperes, mint az e hatóanyagot gyártó társaság jogi helyzetére. Továbbá, ami a megtámadott irányelvben előírt említett feltételeket illeti, a tagállamok által meghozandó intézkedés tisztán automatikus jellegű. Különösen, amint a Bizottság a viszonválaszában elismeri, a tagállamok nem rendelkeznek semmiféle mérlegelési mozgástérrel a maximális HCB-tartalmat illetően.

78

Meg kell tehát állapítani, hogy ami a felvétel említett feltételét illeti, a megtámadott irányelv közvetlenül érinti a felperes jogi helyzetét, és nem hagy mérlegelési jogkört a tagállamoknak.

79

A fentiekből kiderül, hogy a felperesnek a megtámadott irányelv klórtalonil tekintetében történő megsemmisítése iránti kérelme elfogadható.

80

A felperes által másodlagosan benyújtott, arra irányuló kérelemmel kapcsolatban, hogy az Elsőfokú Bíróság módosítsa a megtámadott irányelvben említett előírást, emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikkre alapozott jogszerűségi vizsgálat keretében nem tartozik a közösségi bíróság hatáskörébe, hogy az intézményekkel szemben meghagyással éljen, vagy ez utóbbiakat helyettesítse (az Elsőfokú Bíróság T-155/04. sz., SELEX Sistemi Integrati kontra Bizottság ügyben 2006. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-4797. o.] 28. pontja). Következésképpen ez a másodlagos kérelem elfogadhatatlan.

81

A megtámadott irányelv megsemmisítése iránti jelen kérelmének az alátámasztására a felperes egyrészt három, először a dossziéjának az értékelési eljárásból való kizárására, másodszor a bizottság előtti eljárás szabálytalanságaira, harmadszor az eljárási garanciák, valamint a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított, eljárásra vonatkozó jogalapra hivatkozik, és másrészt három, a 91/414 irányelv 5. cikkének, a 91/414 irányelv 9. cikkének, valamint bizonyos általános közösségi jogelveknek a megsértésére alapított érdemi jogalapra hivatkozik.

82

A felperes mindenekelőtt azzal érvel, hogy a Bizottság őt jogellenesen kizárta a klórtalonil értékelési eljárásából egyrészt azáltal, hogy nem ismerte el őt „fő adatszolgáltatóként” és másrészt azáltal, hogy kizárta az adatait és a termékének az előírását.

83

Az értékelési eljárás elején a felperest és a Syngentát a referens tagállamok „fő adatszolgáltatóként” ismerték el. Ez a tény szerepel a felülvizsgálati jelentésben. Márpedig ugyanezen dokumentumon keresztül tudta meg a felperes az értékelés során, hogy úgy döntöttek, hogy csak a Syngentát tekintik „fő adatszolgáltatónak”. A felperest sem erről a döntésről, sem a kizárásának az okairól nem tájékoztatták.

84

Azonban a felperes által benyújtott előírást értékelték az eljárás keretében és ezért azt figyelembe kellett volna venni a megtámadott irányelv elfogadása során.

85

A referens tagállam által 2000. január 31-én készített értékelési jelentésből ugyanis kiderül, hogy a Syngenta és a felperes termékeit a közösségi követelményekkel összhangban vizsgálták, és hogy a megállapított eredmények kielégítik e követelményeket. A felperes termékeit az értékelés során megvizsgálták az egyenrangú felek is. A kért további információkat a felperes 2002 májusában szolgáltatta. megállapították, hogy eleget tett ezen információ-szolgáltatási kérelemnek. Ezt megerősítette a klórtalonil értékelési táblázata is (a Bizottság szolgálatainak SANCO/4342/2000 rev. 1-3. munkadokumentuma).

86

Továbbá az eljárás folyamán a felperes számos tanulmányt nyújtott be, amelyeket a felülvizsgálati jelentéstervezet IIIA. mellékletében soroltak fel. A dossziéjára vonatkozó e tanulmányok nem szerepelnek már a IIIA. melléklet 2005. március 15-i végleges változatában.

87

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy dossziéja alapvető fontosságú volt az értékelés szempontjából. A 2004. január 28-i értékelési táblázatból adódik, hogy csak a felperes nyújtott be minden információt a klórtalonil előírására vonatkozóan, mivel a Syngentának még be kellett küldenie „a kvantumhatékonyság két értéke közötti különbséget”, és ezt a követelményt kizárólag a „Vischim eredményeinek más számítása után” elégítette ki. Így a hatóanyag azonosítását illetően a Syngenta dossziéja csak a felperes dossziéjára való utalással volt teljes. Ezenkívül a tudományos értékelés alátámasztása céljából idézik a felperes egyes tanulmányait a felülvizsgálati jelentés II. mellékletének 17. oldalán.

88

Így a Bizottság állításával ellentétben a klórtalonil vizsgálatát nem lehetett volna elvégezni kizárólag a Syngenta dossziéja alapján. Amint a referens tagállam által 2004 áprilisában készített dokumentum 4.9. pontjából kiderül, a Syngenta dossziéja hiányos volt a földigilisztáról szóló tanulmányra vonatkozó ekotoxikológiát illetően. Aztán a „NOAEL” (No-Observed-Adverse-Effect Level, nem észlelhető káros hatásszint) felülvizsgálati jelentés II. mellékletében feltüntetett, „hosszú távú toxicitás és karcinogén jelleg” pontra vonatkozó értékét a felperes által patkányokon elvégzett tanulmány alapján számították ki.

89

Továbbá valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele alapulhat a különböző bejelentők által benyújtott adatok „összegyűjtésén”, függetlenül azon kérdéstől, hogy az egyes dossziék teljesek voltak-e. Ugyanis a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma (2005. április 15-i SANCO/10435/2004 dokumentum) szerint „az elfogadható tanulmányokat, amelyek külön-külön véve nem felelnek meg az I. mellékletbe történő felvétel összefüggésében meghatározott követelménynek vagy különös célnak, azonban összességükben hozzájárulnak egy átfogó […] próbamegközelítéshez, bele kell foglalni [a felülvizsgálati jelentésbe]”.

90

Végül a felperes vitatja a Bizottság azon nézetét, miszerint 2004 májusától az értékelést csak a Syngenta dossziéja alapján folytatták, azzal érvelve, hogy ezen időpontig az értékelést már befejezték.

91

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

92

A jelen jogalap keretében a felperes vitatja az értékelési eljárásból „fő adatszolgáltatóként” történő állítólagos kizárását, és azt a tényt, hogy a szóban forgó értékelést kizárólag a Syngenta dossziéja alapján végezték el, kizárva az ő dossziéjában szereplő adatokat és klórtalonil-előírást.

93

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett eljárás szabályaira tekintettel a 3600/92 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a bejelentőknek egyénileg vagy együttesen a referens tagállam részére meg kell küldeniük a bejelentett hatóanyag értékeléséhez szükséges adatokra vonatkozó dossziékat. A rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a referens tagállam felkérheti a bejelentőket dossziéik bővítésére vagy kiegészítésére.

94

E rendelkezésekből kitűnik, hogy az érintett eljárás keretében az egyéni dossziét benyújtó bejelentő köteles a bejelentett hatóanyag értékeléséhez szükséges minden adatot benyújtani.

95

A jelen ügyben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó értékelési eljárás kezdetben a felperes és a Syngenta által egyénileg benyújtott dossziékat érintette.

96

Ugyanis a felülvizsgálati jelentés 1. pontja szerint csak ez a két bejelentő nyújtott be határidőn belül olyan dossziékat, amelyek nem tartalmaztak nagyobb hiányosságokat, és azokat „fő adatszolgáltatónak” tekintették. Ugyanezen dokumentumból kiderül, hogy az értékelés során úgy döntöttek, hogy csak a Syngentát tekintik „fő adatszolgáltatónak”.

97

Ami a Syngenta és a felperes „fő adatszolgáltatóként” történő minősítését illeti, meg kell jegyezni, hogy az említett fogalmat nem az alkalmazandó szabályozás említi, hanem az a Bizottság gyakorlatának az eredménye. Ezért mivel az értékelés során a „fő adatszolgáltatóként” történő minősítés nem nyújt az érintett bejelentőnek különös jogállást, hatástalan a felperes arra alapított érvelése, hogy állítólag az értékelési eljárás során végig megtagadták számára e jogállás elismerését.

98

Ezután a felperesnek a dossziéja állítólagos kizárására alapított érvelésével kapcsolatban a Bizottság azzal érvel, hogy az értékelés során bebizonyosodott, hogy a felperes dossziéja fontos hiányosságokat tartalmazott, és ezért 2004 júniusától úgy döntött, hogy az értékelést kizárólag a Syngenta dossziéja alapján folytatja. Következésképpen a Bizottság szerint a klórtalonil értékelése, amely megelőzte a megtámadott irányelv elfogadását, kizárólag a Syngenta dossziéján alapult.

99

Meg kell állapítani, hogy a referens tagállam által 2004 áprilisában készített, a Bizottság ellenkérelméhez csatolt, a „4. szint – További információk kérése” című dokumentumból kiderül, hogy az értékelés ezen előrehaladott stádiumában a felperes dossziéja még fontos hiányosságokat tartalmazott.

100

Amint a Bizottság a tárgyaláson pontosította, anélkül hogy a felperes vitatta volna, a szóban forgó dokumentum a felperes dossziéjában összesen 42 hiányzó tanulmányt határozott meg. Például a „Toxikológia és anyagcsere” című rovattal kapcsolatban e dokumentum jelzi, hogy a felperes dossziéja nem tartalmazott „az általános hatásokra vonatkozó [NOAEL]” érték meghatározását lehetővé tevő információt, a „szubakut orális toxicitásra vonatkozó információt”, „a metabolitok toxicitására vonatkozó információt”, „összehasonlító bőrfelszívódásra vonatkozó adatokat” és „patkánybőrön és emberbőrön végzett in vitro tanulmányt”. Ezenkívül a referens tagállam megkövetelte a klórtalonil különböző felhasználásaira vonatkozóan helyszíni tanulmányok elvégzését, valamint információt kért „a talajban kiömlő maradékanyagokra vonatkozóan”, az „500g/l klórtalonil akut bőrtoxicitására vonatkozóan” és a „75WG klórtalonil pontos összetételére vonatkozóan”.

101

Továbbá az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre 2008. június 16-án adott írásbeli válaszában a felperes elismerte, hogy az említett dokumentumban meghatározott adatokat a referens tagállamnak csak 2006 júliusa és 2007 augusztusa között, vagyis a megtámadott irányelv elfogadását követően nyújtotta be.

102

Ezen elemekből következik, hogy az értékelési eljárás keretében a felperes nem nyújtott be olyan dossziét, amely tartalmazott valamennyi, a klórtalonil értékeléséhez szükséges adatot.

103

Ezt a megállapítást nem érvényteleníti az a tény, hogy az eljárás elején a felperes dossziéját úgy tekintették, hogy az nem tartalmaz jelentős hiányosságokat, és hogy azt megvizsgálták a referens tagállam által 2000. január 31-én készített felülvizsgálati jelentés keretében és az egyenrangú felek általi értékelés keretében 2001 márciusa és szeptembere között.

104

Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó eljárás szabályai nem követelik meg, hogy a dosszié teljességével kapcsolatos végleges megállapítást tegyenek az értékelés kezdetén. Ezért a jelen ügyben azon kezdeti megállapítás, miszerint a felperes dossziéja nem tartalmaz „alapvető hiányosságokat”, nem jelenti azt, amint a választott szavak is jelzik, hogy a dosszié minden tekintetben teljes volt.

105

A felperes nem érvelhet azzal, hogy az értékelés során benyújtott adataira való hivatkozások szerepelnek a felülvizsgálati jelentéstervezet IIIA. mellékletében. A megtámadott irányelv (4) preambulumbekezdése és a mellékletében szereplő táblázat 102. pontja szerint, a felülvizsgálati jelentés végleges változatát 2005. február 15-én dolgozták ki. Így a felperes állításával ellentétben a szóban forgó értékelés az említett időpontig folytatódott, és nem lehet úgy tekinteni, hogy a felülvizsgálati jelentéstervezet stádiumában befejeződött. Márpedig csupán az a tény, hogy a felperes adataira való hivatkozásokat a tervezetbe foglaltak, ám azok nem szerepelnek a jelentés végleges változatában, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a dossziéja teljes volt.

106

Meg kell ezután jegyezni, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a másik bejelentő dossziéja hiányos volt, és hogy következésképpen azt szükségszerűen ki kellett egészíteni a dossziéjából vett adatokkal.

107

Egyrészt a felperes azon érvelését, miszerint a dossziéja szükséges volt a Syngenta dossziéjának „kvantumhatékonyságra vonatkozó értékek” tekintetében való megfelelésnek a megállapításához, cáfolják a Bizottságnak az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre 2008. június 16-án adott írásbeli válaszában bemutatott elemek, amelyek szerint a Syngentára vonatkozó tanulmányt a további információk megérkezéséig elfogadta a referens tagállam.

108

Másrészt bár a felülvizsgálati jelentés valóban utal a felperes dossziéjából vett egyes adatokra, vagyis a patkányokon végzett tanulmánya alapján számított NOAEL-értékre, valamint a földigiliszta szaporodására és növekedésére vonatkozó, e jelentés II. mellékletében idézett tanulmányára, meg kell állapítani, hogy a felperes által benyújtott adatokra történő e közbenső utalás nem bizonyítja, hogy a másik bejelentő dossziéja nem tartalmazott elegendő információt.

109

E tekintetben az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre 2008. június 16-án adott írásbeli válaszában a Bizottság pontosította anélkül, hogy a felperes az ellenkezőjét állította volna, hogy a Syngenta dossziéja tartalmazott egyenértékű információkat, és hogy a felperes által végzett tanulmányokból adódó értékre való utalásokat csak azért foglalták bele, mivel a referens tagállam úgy vélte, hogy ez az egyedi érték tudományosan helytállóbb volt. A kiegészítő tanulmányok benyújtását továbbá tagállami szinten követelték meg (a felülvizsgálati jelentés 7. pontja).

110

Végül a felperes azon érvelését is el kell utasítani, miszerint nem volt köteles a Syngenta által benyújtott információval egyenértékű információt szolgáltatni, mivel egy számos bejelentőt magában foglaló eljárás keretében a Bizottság figyelembe veheti a különböző dossziékból vett adatok összességét. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottságnak van ilyen lehetősége – amint a fenti 94. pontban szerepel –, amennyiben a bejelentők nem nyújtanak be közös dossziét, az egyes bejelentők kötelessége marad annak biztosítása, hogy az egyéni dossziéjuk teljes legyen.

111

E tekintetben a tárgyalás során a felperes azzal érvelt, hogy 1998-ban a Zeneca Agrochemicals és ő maga egyetértettek abban, hogy az értékelés során az általuk külön-külön benyújtott adatokat közös erőfeszítéseiknek tekintik.

112

Ezen érvelésnek az alátámasztására a felperes mindenekelőtt a Zeneca Agrochemicals által a referens tagállamnak címzett, a keresetlevélhez csatolt 1998. április 16-i levélre utal, amely hivatkozik egy, a Zeneca Agrochemicals, közte és a referens tagállam közötti találkozóra, amelynek során ez utóbbi kérte őket, hogy közösen nyújtsanak be megjegyzéseket.

113

E levélből kitűnik, hogy a Zeneca Agrochemicals kérte a referens tagállamot, hogy írásban erősítse meg, hogy csak a felperest és őt tekinti „fő adatbirtokosnak” feltüntetve azt, hogy e megerősítést követően „felveszi a kapcsolatot [a felperessel] annak meghatározása érdekében, hogy mi a megfelelő módja a [közös megjegyzések esetleges benyújtására vonatkozó] kérdés megoldásának”. Bár abból kitűnik, hogy a Zeneca Agrochemicals és a felperes tárgyalásokat kezdtek a közös megjegyzések benyújtásának a lehetőségére vonatkozóan, a szóban forgó levél maga nem bizonyítja, hogy valóban döntés született az adatok közös benyújtásáról.

114

A felperes ezután két, közte és a Zeneca Agrochemicals között 1998. június 18-án és kötött megállapodásra utal, amelyeknek a tárgya a klórtalonilra vonatkozó adatok cseréje volt. A felperes szerint e megállapodások értelmében a Syngenta által az értékelés során benyújtott minden megjegyzést a részükről benyújtott közös megjegyzésnek kell tekinteni.

115

Márpedig anélkül, hogy dönteni kellene az említett megállapodások – amelyeket első alkalommal a tárgyalás során nyújtottak be, és amelyeknek az érvényességét a felperes magyarázata szerint a Syngenta nem fogadta el – következményeiről, meg kell állapítani, hogy amint a Bizottság a tárgyalás során jelezte, anélkül hogy a felperes ellentmondott volna, a szóban forgó megállapodásokat nem nyújtották be a referens tagállamnak vagy a bizottságnak azok figyelembevétele céljából.

116

Ezt a tényt erősíti a felek által az eljárási irataik keretében benyújtott értékelési dokumentumokban szereplő adatok közös bemutatására való bármiféle utalás hiánya, amely dokumentumokban a felperes és a Syngenta által benyújtott adatok külön értékelés tárgyát képezték.

117

Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az általa és a Syngenta által benyújtott adatokat úgy kellett volna értékelni, mint egy az együttes erőfeszítéseiket jelentő közös dossziét. Következésképpen a felperes tévesen állítja azt, hogy az alkalmazandó szabályozás értelmében nem volt köteles az értékeléshez szükséges információt benyújtani, ha a Syngenta egyenértékű információt szolgáltatott volna.

118

A fentiek fényében meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el eljárási szabálysértést azáltal, hogy a klórtalonil értékelését a Syngenta dossziéjára alapította, kizárva a felperes által benyújtott azon dossziéban szereplő adatokat és klórtalonil-előírást, amely nem tartalmazott elég adatot.

119

Következésképpen a jelen jogalap nem foghat helyt.

120

A felperes azzal érvel, hogy a bizottság 2005. február 15-én véglegesítette a felülvizsgálati jelentést, és így nem tudta jóváhagyni az e jelentéshez ezt követően benyújtott, klórtalonil-előírásra vonatkozó módosításokat, és visszavonta a felperes által benyújtott tanulmányokra történő utalásokat. A bizottság napirendi tervének egyetlen pontja sem utal a felülvizsgálati jelentésre. Válaszában a felperes azzal érvel, hogy a felülvizsgálati jelentéstervezetet nem nyújtották be a bizottsághoz három héttel a ülést megelőzően, megsértve ezzel a bizottság eljárási szabályait.

121

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

122

A felperes lényegében azzal érvel, hogy a felülvizsgálati jelentést a bizottság nem megfelelően véglegesítette, mivel e jelentést a bizottság általi 2005. február 15-i véglegesítését követően módosították.

123

Emlékeztetni kell arra, hogy a 3600/92 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében, amellyel azt az 1199/97 rendelet egészítette ki: „[a]mennyiben a Bizottság a[z…] irányelvtervezetet […] benyújtja, egyidejűleg be kell nyújtania a bizottság vizsgálati eredményét egy, a találkozó jegyzőkönyvében rögzítendő naprakész felülvizsgálati jelentés formájában”. Amint továbbá az 1199/97 rendelet negyedik preambulumbekezdése jelzi, „a […] bizottságnak küldött irányelv- vagy határozattervezetet közvetlenül csatolni kell a referens tagállam által készített jelentéshez és ajánláshoz, ideértve a konzultációkat követően végzett bármely módosítást”.

124

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben a Bizottság eleget tett-e azon kötelezettségének, hogy az irányelvtervezettel egyidejűleg benyújtsa a bizottságnak a naprakész felülvizsgálati jelentés, bemutatva a javasolt intézkedés érdemi értékelésének az eredményét.

125

E tekintetben a felek érveléséből kitűnik, hogy a felülvizsgálati jelentésnek a bizottság 2005. február 15-i ülése során benyújtott szövegét ezen ülést követően módosították, először a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételnek a klórtalonil tisztaságával kapcsolatos feltételeire, másodszor a felperes által benyújtott tanulmányokra vonatkozó utalások visszavonására tekintettel. Ugyanis bár az említett jelentésnek a klótalonil-előírást bemutató I. melléklete kelt, a 2005 februárjában elfogadott FAO-előírásra utal. Továbbá annak a tanulmányok listáját tartalmazó IIIA. melléklete kelt.

126

A Bizottság e tekintetben jelzi, hogy a referens tagállam által 2005. február 10-én javasolt szóban forgó két módosítást benyújtották a bizottságnak a ülésén, és az elfogadta azokat, azonban azokat csak ezen ülést követően foglalták bele a felülvizsgálati jelentésbe.

127

E megállapításokból, amelyeket a felperes nem kérdőjelezett meg, az következik, hogy a felülvizsgálati jelentés érintett módosításait benyújtották a bizottsághoz, amely tehát 2005. február 15-én rendelkezett minden releváns információval.

128

Ezt a megállapítást nem gyengíti az a tény, hogy a felülvizsgálati jelentést csak ezen időpont után tették naprakésszé a bizottság által elfogadott módosítások figyelembevétele céljából, és hogy ezért a felülvizsgálati jelentés bizonyos mellékletei 2005. február 15-e után keltek.

129

Továbbá, amint a bizottság 2005. április 15-i ülésének a felperes által benyújtott jegyzőkönyvéből kiderül, ezen ülés során a bizottság „tudomásul vette” a klórtalonilra vonatkozó „módosított felülvizsgálati jelentést”.

130

A felperesnek a dokumentumok bizottsághoz történő benyújtásának állítólag túl rövid határidejére vonatkozó érvelésével kapcsolatban ezt a jogalapot – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani, mivel a felperes nem hivatkozhat a bizottságban rést vevő tagállamok érdekeinek védelmére bevezetett eljárási szabályok megsértésére (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C-443/05. P. sz., Common Market Fertilizers kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-7209. o.] 144. és 145. pontját).

131

Mindenesetre a bizottság által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) 7. cikkével összhangban elfogadott eljárási szabályzatból kiderül, hogy bár a dokumentumoknak általában a bizottsági ülést megelőzően tizennégy nappal rendelkezésre kell állniuk, a módosításokat rövidebb időn belül is lehet javasolni, akár az ülés alatt is.

132

A fentiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a bizottság eljárása szabálytalan volt.

133

A jelen jogalapnak nem lehet tehát helyt adni.

134

A felperes azzal érvel, hogy a referens tagállam és a Bizottság megsértették az eljárási szabályokat azáltal, hogy a felperest kizárták bizonyos találkozókról és alapvető eszmecserékből, továbbá számára nem nyújtottak a 3600/92 rendeletben előírt olyan visszajelzést és támogatást, amelyet a Syngentának megadtak.

135

A referens tagállam és a Bizottság elmulasztották annak biztosítását, hogy a felperes benyújtsa az összefoglaló dossziéját a többi tagállamnak, nem konzultáltak vele az értékelési jelentést illetően, nem továbbították számára az egyenrangúak általi értékelés eredményeit, és nem hívták meg a Syngentával tartott 2002. december 12-i ülésre.

136

A felperes azzal érvel, hivatkozva a közösségi jog alapvető elveire, valamint a dömpingellenes intézkedések területére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, hogy a szóban forgó eljárás keretében részesül a védelemhez való jogban és a meghallgatáshoz való jogban, amelyeket a Bizottság megsértett.

137

E tekintetben a felperes felrója a Bizottságnak, hogy egyrészt kizárta a klórtalonil-előírásra és különösen a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírás figyelembevételére vonatkozó vitából, és másrészt, hogy nem indokolta számára az eljárásból való kizárást, valamint a tanulmányainak a felülvizsgálati jelentésből való visszavonását.

138

Végül a klórtalonil értékelési eljárásához kapcsolódó szabálytalanságok sértik a gondos ügyintézés elvét.

139

A Bizottság vitatja a felperes érveit. Különösen azzal érvel, hogy a szóban forgó eljárásra alkalmazandó szabályozás nem ír elő eljárási garanciákat a bejelentő számára.

140

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a piacon jelenlévő terméknek az érdekelt termelő által benyújtott dosszié alapján történő újraértékelését magában foglaló eljárás keretében ez utóbbit szorosan be kell vonni az értékelésbe, és hivatkozhat arra a jogra, hogy a dossziéjának az engedélyezés akadályát képező főbb hiányosságairól őt tájékoztassák, mivel az ilyen eljárási garanciák betartása bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik. Ugyanis a jogbiztonság és a gondos ügyintézés elvének fényében a sürgős eseteket kivéve a Bizottság nem utasíthatja el valamely, a piacon meglévő termék engedélyezését anélkül, hogy az érdekeltnek lehetővé tette volna az e hiányosságok pótlásához megfelelő adatok szolgáltatását (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-392/02. sz., Solvay Pharmaceuticals kontra Tanács ügyben 2003. október 21-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4555. o.] 186–188. pontját).

141

E megállapítások alkalmazandók a felperes által benyújtott bejelentéssel megkezdett szóban forgó eljárás keretében, amelynek a szabályai előírják a bejelentőnek a dossziéja értékelésébe történő bevonását. Ugyanis a 3600/92 rendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban a referens tagállam felkérheti a bejelentőket dossziéik bővítésére vagy kiegészítésére, és a Bizottság az összefoglaló dosszié és a referens tagállam által készített értékelési jelentés bizottságnak történő továbbítása előtt konzultálhat a bejelentőkkel e jelentés tárgyában.

142

Ebből következik, hogy a szóban forgó eljárás keretében a bejelentő, aki dossziét nyújtott be a referens tagállam és a Bizottság általi értékelésre, hivatkozhat a dossziéjának azon alapvető hiányosságairól történő tájékoztatáshoz való jogára, amelyek akadályát képezik az érintett hatóanyag engedélyezésének.

143

Ezzel szemben ilyen értelmű bármiféle kifejezett eljárási rendelkezés hiányában a Bizottság nem köteles tájékoztatni a bejelentőket a bizottságnak javasolt intézkedés tartalmáról.

144

E megállapítások fényében meg kell vizsgálni a felperes által a jelen jogalap keretében hivatkozott érveket.

145

Először is a felperes azzal érvel, hogy nem a Bizottság munkadokumentumában szereplő iránymutatásoknak megfelelően és azokkal összhangban vonták be az értékelés különböző szakaszaiba, és mindenesetre nem ugyanúgy, mint a másik bejelentőt.

146

Meg kell jegyezni, hogy a felülvizsgálati jelentés nem említi a felperesnek az eljárás bizonyos szakaszaiba való bevonását. A jelentésnek az értékelés során követendő eljárásra vonatkozó 1. pontja csak a Syngenta összefoglaló jelentésének 2000. július 31-i benyújtására, az értékelési jelentésnek a Syngenta részére történő megküldésére, az egyenrangúak általi értékelés eredményeinek a „fő adatszolgáltató” részére történő megküldésére és a Syngentával tartott találkozóra utal.

147

Azonban a dosszié elemeiből kitűnik, hogy a felperes az értékelésben valójában megfelelő módon vett részt.

148

Ugyanis az összefoglaló jelentés többi tagállamnak történő benyújtásával kapcsolatban a felperes 2000. július 27-i, a Bizottság ellenkérelméhez csatolt leveléből kiderül, hogy a felperes ezt a dokumentumot a referens tagállam felhívására nyújtotta be.

149

Ami a bejelentőknek a referens tagállam által 2000. január 31-én készített értékelési jelentés tárgyában folytatott konzultációját illeti, meg kell állapítani, hogy a 3600/92 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése, amelyre a felperes hivatkozott, nem kötelez a bejelentőkkel e dokumentum elkészítését megelőzően folytatott konzultációra, hanem csupán a Bizottság azon lehetőségének az előírására korlátozódik, hogy elkészítését követően konzultálhat az egyes bejelentőkkel vagy az összes bejelentővel a dokumentum tárgyában. Mindenesetre a felperes a keresetlevelében megerősíti, hogy megkapta a szóban forgó jelentést, ugyanúgy mint a Syngenta, .

150

Az egyenrangúak általi értékelés eredményeinek a közlésével kapcsolatban a Bizottság jelezte, hogy a referens tagállam szerint a felperes azokat megkapta, és a felperest felhívta a dossziéjának a kiegészítésére. Ezt a tényt megerősíti maga a felperes is, aki a keresetlevelében jelzi, hogy felhívták további információknak az egyenrangúak általi értékelést követően történő benyújtására, amelynek 2002 májusában eleget is tett.

151

Ami a 2002. december 12-i találkozót illeti, a Bizottság jelzi, anélkül hogy a felperes ennek ellentmondott volna, hogy e találkozó kizárólag a Syngenta dossziéjára vonatkozó kérdésekkel foglalkozott.

152

Figyelembe véve mindezen elemeket meg kell állapítani, hogy a szóban forgó értékelés szakaszait illetően a felperes ugyanolyan módon vett részt az eljárásban, mint a másik bejelentő, tehát az egyenlő bánásmód elvének a megsértése nélkül.

153

Másodszor a felperes felrója a Bizottságnak, hogy nem tájékoztatta őt azon határozatáról, hogy az értékelést kizárólag a másik bejelentő dossziéja alapján végzi, valamint a felperes tanulmányaira való utalás felülvizsgálati jelentésből történő visszavonásának indokairól.

154

Emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó eljárás fenti 93. és 94. pontban említett szabályai alapján a felperesnek az értékeléshez szükséges adatokat tartalmazó hiánytalan dossziét kellett benyújtania.

155

E tekintetben a dossziéból kiderül, hogy 2004. február 5-én a referens tagállam hatóságai közölték a felperessel az értékelési jelentés utolsó kiegészítéseit, beleértve a „4. szint – További információk kérése” című dokumentumot, amely megfelel a referens tagállam által 2004 áprilisában készített, azonos című dokumentumnak (lásd a fenti 99. pontot), amely feltünteti a felperes dossziéjában továbbra is fennálló főbb hiányosságokat. Továbbá a felperes megerősítette a elektronikus levelében, amelyet a Bizottság az ellenkérelméhez csatolt, hogy megkapta e dokumentumokat.

156

Bár az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre 2008. június 16-án adott írásbeli válasza keretében a felperes első alkalommal érvel azzal, hogy a szóban forgó adatok közül néhányat a referens tagállam nem határozott meg megfelelő időben, meg kell állapítani, hogy ez nem indokolja ezen érvelésre való késedelmes hivatkozást. Mivel a felperes sem a keresetlevelében, sem a válaszában nem hivatkozott arra vonatkozó érvelésre, hogy a referens tagállam állítólag elmulasztotta őt megfelelő időben tájékoztatni az értékeléshez szükséges adatokról, ezt az érvelést új jogalapnak kell tekinteni, amely az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a alapján elfogadhatatlan. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ez az érvelés csak a fenti pontban említett dokumentumban meghatározott hiányosságokat, vagyis a „liziméter tanulmányt” érinti, és ezért hatástalan is.

157

Így a felperest tájékoztatták arról, hogy dossziéja nem tartalmazott kielégítő adatokat, különösen a 2004. február 5-én közölt dokumentumok keretében. Ezen információt figyelembe véve arra kellett számítania – tekintettel az érintett eljárás szabályaira –, hogy dossziéja nem minősül az értékelés alapjának, és hogy azt a másik bejelentő hiánytalan dossziéja alapján végzik el. Továbbá a Bizottságnak az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre adott írásbeli válaszából kiderül, hogy a felperessel közölt dokumentumok között szereplő értékelési jelentés 13. függelékében jelezték, hogy „a Syngentát tekintik a fő bejelentőnek, és hogy csak az e bejelentő adatai esetében végeznek teljes értékelést”.

158

Az a tény, hogy a felperes által benyújtott tanulmányokra való utalások még szerepelnek azon tanulmányoknak a 2005. január 20-i felülvizsgálati jelentéstervezethez (lásd a fenti 21. pontot) csatolt listáján, amelyeket alapvetőnek tartottak az értékelés szempontjából, bár bizonyos inkoherenciát jelez, önmagában nem kelthet komoly kétséget a fenti pontokban tett korábbi azon megjegyzések pontosságát illetően, miszerint a felperes dossziéja nem volt teljes, és nem minősül az értékelés alapjának.

159

Ezenkívül a felperes tanulmányaira vonatkozó utalásoknak a felülvizsgálati jelentés végső változatából való visszavonásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy tisztán informatív dokumentumról van szó, amely nem alkalmas kötelező jogi következmények kiváltására. Ezen utalások visszavonásának indokaira vonatkozó információ hiányára alapított panasz tehát hatástalan (lásd a 214–217. és 243–249. pontot). Mindenesetre a szóban forgó utalások visszavonása csak következménye volt annak, hogy a felperes hiányos dossziéján nem alapulhat az értékelés.

160

Ezért el kell utasítani a felperesnek azon tényre, hogy az értékelést kizárólag a Syngenta dossziéja alapján végezték, valamint a felperes tanulmányai felülvizsgálati jelentéshez csatolt listából való visszavonásának az indokaira vonatkozó információ állítólagos hiányára alapított kifogását.

161

Harmadszor a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság kizárta a klórtalonil-előírásra vonatkozó eszmecseréből, amely a FAO által 2005 februárjában közzétett előírás figyelembevételéhez vezetett.

162

Meg kell állapítani, hogy amint a felek érveléseiből is kitűnik, a szóban forgó értékelés során elfogadott egymást követő jelentések utalnak a FAO 1998-ban elfogadott előírására, amely az új előírás 2005. februári közzétételéig volt alkalmazandó.

163

Mindazonáltal a keresetlevelében a felperes megerősíti, hogy legalább 2004 májusától tudta, hogy az említett FAO-előírást felül akarták vizsgálni a Syngenta által benyújtott információk alapján. A tárgyalás során a felperes azt is elismerte, hogy 2004 folyamán tájékoztatták e FAO-felülvizsgálatról, és pontosította, hogy nem ismerte a FAO szintjén zajló eszmecsere pontos tartalmát.

164

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy bár a felperessel 2005. február 8-án közölt felülvizsgálati jelentéstervezet még az 1998-as FAO-előírásra utalt, abban jelezték, hogy ezen előírás 2003 óta a FAO általi felülvizsgálat tárgyát képezi.

165

Márpedig a felperes, aki figyelmeztettek e tényekre, nem várhatta, hogy a FAO által felülvizsgált előírást ne vegyék figyelembe a szóban forgó értékelés során.

166

Ezért a felperes nem róhatja fel a Bizottságnak azt, hogy nem tájékoztatta azon megállapításokról, amelyek a klórtalonil felvételéhez a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírásra való utalással vezettek.

167

Végül a felperesnek arra való hivatkozásával kapcsolatban, hogy megsértették a meghallgatáshoz való jogát, emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve, amely alkalmazandó minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és amely sérelmet okozó aktus meghozatalához vezethet, azt követeli meg, hogy valamely határozat azon címzettjét, akinek az érdekeit e határozat érezhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy álláspontját alkalmas módon kinyilváníthassa (a Bíróság C-32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-5373. o.] 21. pontja).

168

E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint már korábban megállapításra került (lásd a fenti 155–157. pontot), hogy a felperest tájékoztatták a dossziéjának ahhoz vezető hiányosságairól, hogy nem lehetett a klórtalonil értékelését arra alapítani. Mivel a felperes megkapta ezen információkat, amelyeket többek között a 2004. február 5-én közölt dokumentumok tartalmaztak, a felperesnek volt lehetősége a dossziéjának a hiányosságát érintő megállapítással kapcsolatos álláspontját az értékelés során ismertetni.

169

Ilyen körülmények között a Bizottság nem volt köteles felhívni a felperest, hogy nyújtsa be a bizottságnak 2005. február 15-én javasolt intézkedés tartalmával kapcsolatos észrevételeit. Ugyanis a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy az ilyen konzultáció nem megfelelő, mivel a felperes dossziéja hiányos maradt, és ezért nem képezhette a javasolt intézkedés érdemi értékelésének az alapját.

170

Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat szerint eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lett volna a tartalma (az Elsőfokú Bíróság a T-279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-897. o.] 416. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság 209/78–215/78. és 218/78. sz., Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének [EBHT 1980., 3125. o.] 47. pontját).

171

Márpedig a jelen ügyben, mivel a felperes nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy teljes dossziét nyújtson be, az a tény, hogy az eljárás végső stádiumában, vagyis az irányelvtervezet és a felülvizsgálati jelentéstervezet bizottsághoz történő megküldésekor nem konzultáltak vele, nem lehet hatással azon vitatott előírás tartalmára, amelyet a másik bejelentő dossziéja alapján fogadtak el, és amely figyelembe veszi a FAO által 2005 februárjában közzétett előírást.

172

A fentiek összességéből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a szóban forgó eljárás megsértette az eljárási garanciáit vagy a meghallgatáshoz való jogát, amelyek a megtámadott irányelv megsemmisítéséhez vezethetnek.

173

Végül el kell utasítania felperes gondos ügyintézés elvének a megsértésére alapított panaszát is. E jogalap keretében ugyanis a felperes csak a klórtalonil-értékelés során végzett eljárás szabálytalanságára hivatkozik. Márpedig a fentiekből kiderül, hogy a szóban forgó eljárás nem volt szabálytalan.

174

E megállapítások fényében a jelen jogalapot el kell utasítani.

175

A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy a klórtalonilnak ezen irányelv I. mellékletébe történő felvétele során nem foglalta bele az ő termékének az előírását, miközben a referens tagállam által 2000. január 31-én készített értékelési jelentés szerint e termék megfelelt a felvétel feltételeinek.

176

A Bizottság azon határozata, hogy kizárja a felperes előírását, kizárólag a FAO új előírására, és nem az értékelésének az eredményeire alapította. Márpedig a felvétel 91/414 irányelv 5. cikkében előírt feltételei egyáltalán nem utalnak a FAO-előírásokra.

177

Ezenkívül a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy olyan FAO-előírásra támaszkodott, amely nem felelt meg a felperes és a Syngenta által bejelentett és a referens tagállam által értékelt hatóanyagoknak.

178

Az eljárás elején bejelentett anyagok ugyanis figyelembe vették a FAO 1998. évi előírását, a maximális HCB-tartalmat 0,3 g/kg-ban feltüntetve. Az a tény, hogy a Syngenta volt azon felülvizsgálat forrása, amely az új, a HCB-határértéket 0,01 g/kg-ban rögzítő előírás FAO általi közzétételhez vezetett, nem érvényesülhet a közösségi értékeléssel szemben, amelyet már e közzététel 2005. februári időpontjában befejeztek. A Bizottság nem vehette figyelembe ezt az új előírást az ezen előírásnak megfelelő termék új értékelése elvégezése nélkül.

179

Válaszában a felperes emlékeztet arra, hogy az ISK Biotech Europe által 1995-ben bejelentett termék több mint 0,01 g/kg HCB-t tartalmazott, amit megerősített a Zeneca Agrochemicals 1998. június 11-i levele. Így az eljárás kezdetén egyik bejelentő sem jelentett be a megtámadott irányelv által meghatározott 0,01 g/kg HCB-határértékű terméket.

180

A felperes hozzátette, hogy a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírást nem értékelte a referens tagállam, és nem képezhette a HCB-szint megtámadott irányelvben történő meghatározásának az alapját. A FAO általi értékelés kritériumai eltérnek a 91/414 irányelv kritériumaitól. A felperesnek nem volt kötelessége a közösségi eljárás keretében bizonyítani azt, hogy a terméke megfelel az új FAO-előírásnak.

181

Ezenkívül a megtámadott irányelvben rögzített maximális HCB-tartalom nem volt tudományos szempontból szükséges és aránytalan volt. A felperes jelzi, hogy kicsivel a megtámadott irányelv elfogadását követően sikerült elérnie a FAO-előírás módosítását, amely a HCB-határértéket 0,04 g/kg-ban határozza meg. Ugyanis a referens tagállam által a megtámadott irányelv elfogadását követően végzett értékelés bizonyította, hogy a 0,04 g/kg HCB-t tartalmazó klórtalonil éppen olyan biztonságos, mint a 0,01 g/kg HCB-t tartalmazó.

182

Végül azáltal, hogy a Bizottság kizárta a felperes által benyújtott tanulmányok vizsgálatát, megsértette az EK 95. cikk alapján és a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján rá háruló azon kötelezettséget, hogy figyelembe vegye a tudományos és technikai ismeretek állását tükröző, rendelkezésre álló összes adatot.

183

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

184

Emlékeztetni kell arra, hogy a klórtalonil vitatott előírását a Syngenta dossziéja alapján fogadták el, és ezenkívül a tisztasághoz, különösen a maximális HCB-tartalomhoz kapcsolódó feltételekhez társult.

185

Először is a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkét azáltal, hogy a megtámadott irányelv elfogadása keretében nem vette figyelembe a termékének az előírását.

186

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a hatóanyagok 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt engedélyezése azok Bizottság általi, ugyanezen irányelvben előírt eljárás keretében végzett értékelésének van alávetve.

187

Márpedig, amint a fenti 118. pontban szerepel, a Bizottság nem sértette meg ezen eljárást azáltal, hogy a klórtalonil 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről szóló határozatát nem a felperes dossziéjára alapította, amely nem tartalmazott elegendő információt.

188

Ezenkívül, figyelembe véve a fenti 103. és 104. pontban bemutatott indokokat, e megállapítást nem kérdőjelezi meg az, hogy a felperes termékének előírását megvizsgálták a referens tagállam által 2000. január 31-én készített értékelési jelentés keretében, mivel ezen előzetes dokumentumban tett megállapításokat az értékelés során felül lehetett vizsgálni.

189

A felperes nem állíthatja tehát, hogy a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkét azáltal, hogy nem vette figyelembe termékének az előírását.

190

Másodszor a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, valamint az arányosság elvét azáltal, hogy a klórtalonil-előírást a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírásra utalva állapította meg, amely utóbbi a HCB-határértéket 0,01 g/kg-ban határozza meg.

191

E tekintetben a felperes szerint a Bizottság jogellenesen tette a klórtalonil engedélyezését egy olyan feltételtől függővé, amelyet először is kizárólag a FAO-előírásra való utalással határoztak meg, másodszor nem következett az eljárás keretében értékelt dossziékból, harmadszor nem volt tudományos szempontból szükséges, és aránytalan volt.

192

Először emlékeztetni kell arra, hogy a 91/414 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban valamely hatóanyag ugyanezen irányelv I. mellékletébe történő felvétele olyan követelményektől függhet, mint többek között „a hatóanyag minimális tisztasági foka” és az „egyes szennyezések jellege és maximális tartalma”.

193

A felperes állításával ellentétben a 91/414 irányelv 5. cikke a Bizottság értékelését nem korlátozza a nemzetközi szinten ajánlott előírásoknak az említett követelmények meghatározatása céljából történő figyelembevétele tekintetében.

194

Ezenkívül a szóban forgó eljárás keretében elvégzendő összetett műszaki értékelésekre tekintettel a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-326/05. P. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2007. július 18-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-6557. o.] 75. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

195

A 91/414 irányelv 5. cikkében előírt kritériumok értékelése során figyelembe veendő elemekre tekintettel fennálló e széles mérlegelési jogkör fényében a Bizottság helyesen határozhatta meg a klórtalonil felvételének a feltételeit a FAO-előírás figyelembevételével.

196

Másodszor ami a felperes azon érvelését illeti, miszerint a megtámadott irányelvben említett HCB-határérték nem felel meg az érintett eljárás kezdetén tett bejelentéseknek, emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó feltételt jogszerűen határozták meg az értékelés véglegesítésének az időpontjában alkalmazandó FAO-előírásra való utalással.

197

A felperesnek az érdekeltek által bejelentett előírások tartalmára alapított érvelése nem kérdőjelezi tehát meg e megállapítás jogszerűségét.

198

Mindenesetre a felek érveiből kiderül, hogy a Syngenta dossziéjában szereplő, a klórtalonil 91/414 irányelv I. mellékletbe történő felvétele céljából értékelt előírás összhangban volt a megtámadott irányelvben említett HCB-határértékkel.

199

Ugyanis, bár a Bizottság elismerte, hogy az eljárás kezdetén a Syngenta által bejelentett előírás nem vette figyelembe ezt a határértéket, a 2006. október 18-i észrevételeiből, valamint az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre adott írásbeli válaszából kitűnik, hogy az értékelés véglegesítésének időpontjában a Syngenta által benyújtott adatok a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírásnak megfelelő termékére vonatkoztak. Ezt a körülményt továbbá megerősíti az a tény, amelyet illetően a felek egyetértettek, vagyis hogy az említett FAO-előírást a Syngenta adatai alapján állapították meg.

200

Ezen elemek fényében el kell utasítani a felperes azon érvét is, miszerint a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírás figyelembevétele nem volt igazolt a dossziék újbóli értékelése nélkül. Ugyanis a felperes nem magyarázza meg, mennyiben lett volna ezen előírás, amely az értékelés véglegesítésének időpontjában megfelelt a Syngenta dossziéjában szereplő termékének, figyelembevételéhez szükséges e dosszié újbóli értékelése.

201

Végül a felperes tévesen érvel azzal, hogy a FAO-előírás 2005 februárjában történő elfogadásának az időpontjában a szóban forgó értékelést befejezték. Az értékelés ugyanis csak a felülvizsgálati jelentés bizottság által 2005. február 15-én történő véglegesítésének az időpontjában fejeződött be.

202

Ezért a felperes nem bizonyította, hogy a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírás figyelembevétele a 91/414 irányelv 5. cikkének a megsértéséhez vezetett.

203

Harmadszor, ami a szóban forgó intézkedés arányosságának állítólagos hiányát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve azt követeli meg, hogy a közösségi intézmények jogi aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozással kitűzött jogszerű cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket. Az ilyen elv azon a területen történő megvalósításának bírói felülvizsgálata keretében, amelyen az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, ezen intézkedés jogellenessége csak akkor állapítható meg, ha az nyilvánvalóan nem megfelelő az általa kitűzött cél elérésére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-174/05. sz., Zuid-Hollandse Milieufederatie és Natuur en Milieu ügyben 2006. március 9-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-2443. o.] 28. és 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

204

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a nemzetközi szinten ajánlott olyan minimumkövetelmények, mint a FAO-előírások, figyelembevételét nem lehet az érintett területen nyilvánvalóan aránytalannal tekinteni.

205

E tekintetben a felperes által hivatkozott azon tény, hogy a FAO a megtámadott irányelv elfogadását követően felülvizsgálta a szóban forgó, 0,04 g/kg HCB-határértéket meghatározó előírást, és hogy e határértéket elfogadták a referens tagállam által 2006 áprilisában készített jelentésben, nem bizonyítja, hogy a 2005 februárjában elfogadott FAO-előírás figyelembevétele nyilvánvalóan aránytalan volt. Meg kell állapítani, hogy mindenesetre a megtámadott irányelv elfogadását követő hivatkozott tények az arányosság elvére tekintettel nem kérdőjelezhetik meg annak jogszerűségét.

206

E megállapításokra tekintettel a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság a megtámadott irányelv keretében előírt HCB-határértékre vonatkozóan megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkét vagy az arányosság elvét.

207

Harmadszor a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló azon kötelezettségét, hogy az összes releváns adatot figyelembe vegye, mivel nem azokra az adatokra alapított, amelyeket a felperes benyújtott.

208

E tekintetben a felperes, hivatkozva az első jogalap keretében vizsgált elemekkel azonos elemekre, azzal érvel, hogy a másik bejelentő dossziéjának az állítólagos hiányosságai miatt az értékeléshez szükség volt a dossziéjára. Azonban ezt az érvet el kell utasítani a fenti 107–109. pontban bemutatott indokokkal azonos indokok miatt.

209

Végül a felperesnek az EK 95. cikkre való hivatkozásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár a 91/414 irányelv az EK-Szerződés 43. cikkén (jelenleg, módosítást követően EK 37. cikk) alapul, a 91/414 irányelv 5. cikke részben az EK 95. cikk (3) bekezdését tükrözi azáltal, hogy megköveteli, hogy a határozatokat „a tudományos és technikai ismeretek alapján” fogadják el.

210

A jelen ügyben az EK 95. cikk állítólagos megsértésére alapított panasz nem alapul a 91/414 irányelv 5. cikkének az állítólagos megsértésre vonatkozó, fenti pontokban elutasított érvektől eltérő érvekre. Ilyen körülmények között az EK 95. cikk megsértésére alapított panaszt szintén el kell utasítani, anélkül hogy szükség lenne e rendelkezés jelen ügyben történő alkalmazhatóságáról dönteni.

211

A fentiekre tekintettel a jelen jogalapnak nem lehet helyt adni.

212

A felperes azzal érvel, hogy a 91/414 irányelv 13. cikke alapján kérte a klórtalonil értékelése során benyújtott adatok védelmét. Márpedig az a tény, hogy a Bizottság a felülvizsgálati jelentésbe nem foglalta bele az ezen adatokra való utalásokat, a felperes 91/414 irányelv 13. cikkéből eredő jogainak a megsértéséhez vezetett.

213

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

214

A felperes szerint az a tény, hogy az adatait nem vették fel a felülvizsgálati jelentés IIIA. mellékletében szereplő listára, a 91/414 irányelv 13. cikkének a megsértéséhez vezetett.

215

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 91/414 irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében előírt adatvédelem nem függ valamely hatóanyag felvételére vonatkozó intézkedések elfogadása során a Bizottság által megállapított listába történő felvételtől (lásd a fenti 243–249. pontot).

216

Ezenkívül a megtámadott irányelv nem tartalmaz utalást a felülvizsgálati jelentés IIIA. mellékletében szereplő érintett listára vonatkozóan.

217

Ezért a jelen jogalap nem vezethet a megtámadott irányelv megsemmisítéséhez, el kell tehát utasítani, mint hatástalant.

218

A felperes a 91/414 irányelv céljára és különösen annak 13. cikkének (5) bekezdésére utalva azzal érvel, hogy a Bizottságnak meg kellett volna határoznia egy, a klórtalonil tisztaságára vonatkozó minimumkövetelményt, lehetővé téve a tagállamoknak, hogy a különböző forrásokból származó termékek egyenértékűségét értékelhessék. Márpedig a Bizottság csak a Syngenta előírására támaszkodott, amikor megkövetelt a tagállamoktól egy, a klórtalonil tisztaságára vonatkozó minimumkövetelményt, megsértve ezáltal a szubszidiaritás elvét.

219

Ezenkívül a klórtalonilnak kizárólag a Syngenta által bejelentett előírás alapján történő felvétele által, kizárva a felperes által bejelentett és az érintett eljárás keretében értékelt előírást, a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét, a jogbiztonság elvét, az egyenlő bánásmód elvét, valamint a felperes kereskedelmi tevékenység szabad gyakorlásához való jogát és a tulajdonhoz való jogát, és monopóliumot teremtett a Syngenta számára a klórtalonil közösségi piacán, megsértve az EK 2. cikket.

220

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

221

Mindenekelőtt a szubszidiaritás elvével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezt az elvet az EK 5. cikk második bekezdése állapítja meg, amelynek értelmében azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.

222

Emlékeztetni kell arra, hogy a 91/414 irányelv 5. cikke megállapít egy közösségi eljárást a növényvédő szerekben található hatóanyagok engedélyezésére vonatkozóan. Ezenkívül a 91/414 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése alapján valamely hatóanyag engedélyezését függővé lehet tenni a tisztasághoz és a szennyezettség szintjéhez kapcsolódó feltételektől.

223

Mivel e rendelkezések a közösségi intézményeknek kizárólagos hatáskört biztosítanak a közösségi szinten engedélyezett hatóanyagok meghatározására és az azok tisztaságához kapcsolódó feltételek megállapítására, az e hatáskör gyakorlása keretében elfogadott intézkedésre nem alkalmazandó a szubszidiaritás elve. Következésképpen az ezen elv megsértésére alapított jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

224

Ezután a bizalomvédelem elvével kapcsolatban állandó ítélkezési gyakorlat, hogy az ezen elvre való hivatkozás joga minden magánszemélyre kiterjed, aki olyan helyzetben van, amelynek alapján a közösségi igazgatás megalapozott reményeket ébreszthet benne (lásd az Elsőfokú Bíróság T-213/01. és T-214/01. sz., Österreichische Postsparkasse és Bank für Arbeit und Wirtschaft kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1601. o.] 210. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

225

A jelen ügyben először a felperes azzal érvel, hogy a termékének előírását a referens tagállam által 2000. január 31-én készített értékelési jelentés keretében vizsgálták, és ezért jogosan várhatta el, hogy ezt az előírást figyelembe veszik a klórtalonil engedélyezése során.

226

Azonban az a körülmény, hogy első alkalommal a felperes dossziéját úgy tekintették, hogy abból nem hiányoznak az alapvető adatok, és azt az értékelés kezdeti stádiumában vizsgálták, nem ébreszthetett benne semmiféle megalapozott reményt a tekintetben, hogy a dossziéjában szereplő előírás a klórtalonil 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételének az alapját fogja képezni. Figyelembe véve ugyanis a szóban forgó eljárás fenti 104. pontban említett szabályait, az a tény, hogy a felperes dossziéját az értékelés kezdeti stádiumában úgy tekintették, hogy az nem tartalmaz lényegi hiányosságokat, semmiképpen sem jelenti azt, hogy az említett dosszié valamennyi, annak megállapításához szükséges adatot tartalmazott, hogy a szóban forgó termék megfelel a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdése feltételeinek.

227

Másodszor a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy figyelembe vette a FAO által 2005 februárjában elfogadott előírást. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy amint a fenti 163–165. pontban szerepel, mivel a felperest tájékoztatták arról, hogy a FAO-előírás felülvizsgálat alatt áll, nem számíthatott arra, hogy az új előírást ne vegyék figyelembe az érintett intézkedés elfogadása során.

228

Ami a jogbiztonság elvét illeti, ez az elv azt követeli meg, hogy a jogszabályok legyenek egyértelműek és pontosak, célja pedig a közösségi joggal kapcsolatos helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának biztosítása (a Bíróság C-63/93. sz., Duff és társai ügyben 1996. február 15-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-569. o.] 20. pontja), meg kell állapítani, hogy – még ha a 91/414 irányelv 5. cikke nem is utal a FAO-előírásokra – e rendelkezés céljából világosan következik, hogy azokat figyelembe lehet venni a hatóanyagok értékelése során.

229

Továbbá a felvétel iránti kérelem alátámasztására benyújtott dossziék tartalmára vonatkozó szabályokból és különösen a módosított 91/414 irányelv II. melléklete A. része 2. pontjának iii. alpontjából világosan kitűnik, hogy a FAO-előírások olyan elemeknek minősülnek, amelyeket figyelembe lehet venni a hatóanyagok értékelése során. Ezt a tényt megerősíti a Bizottságnak a hatóanyagok 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről szóló irányelvek elfogadására vonatkozó, a Bizottság által az ellenkérelmében említett azon gyakorlata, miszerint az érintett anyag előírását a FAO-előírásra utalva határozzák meg, amennyiben ilyen előírás létezik.

230

Az egyenlő bánásmód elvével kapcsolatban a felperes azzal érvel, hogy nem ugyanolyan módon volt az eljárásba bevonva, mint a másik bejelentő és különösen, hogy az álláspontjának a védelmét illetően nem ugyanazokban a lehetőségekben részesült az eljárás alatt. Márpedig e tekintetben a felperes nem ad elő a harmadik jogalap keretében hivatkozott és a fenti 147–152. pontban vizsgált és elutasított érvektől eltérő érveket. Ezért ezen érveket figyelmen kívül kell hagyni.

231

Végül a felperes felrója a Bizottságnak, hogy az elfogadta a klórtalonil-előírást, ami megakadályozta abban, hogy a tevékenységének a folytatásához és a közösségi értékelés céljából végzett tudományos tanulmányokra vonatkozó szellemi tulajdonjogok gyakorlásához szükséges nemzeti engedélyeket kapjon. Ezenkívül azzal érvel, hogy a Bizottság a Syngenta számára monopóliumot teremtett az érintett piacon, a szabad verseny elvével, valamint a Közösség EK 2. cikkben vállalt célkitűzéseivel szemben.

232

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amennyiben a megtámadott irányelv a klórtalonil engedélyezését általános és absztrakt módon az értékelés véglegesítésének időpontjában hatályos FAO-előírást megismétlő meghatározott feltételektől teszi függővé, egyáltalán nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság a klórtalonil gyártását a felperes hátrányára bármely termelőre kívánja korlátozni.

233

Ezenkívül a klórtalonilnak a megtámadott irányelvben a 91/414 irányelv 5. cikkére és az arányosság elvére tekintettel jogszerűen elfogadott előírását nem lehet úgy sem tekinteni, mint amely a felperes szellemi tulajdonjogainak és valamely szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jogának a jogellenes vagy aránytalan korlátozását jelentené. Továbbá amint a fenti 214–217. pontban szerepel, a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott irányelv sértheti a klórtalonil értékelése céljából végzett tanulmányok védelméhez való jogát.

234

A fentiek fényében a jelen jogalapot el kell utasítani.

235

Következésképpen a megtámadott irányelv megsemmisítésére vonatkozó kérelmet el kell utasítani.

236

A Bizottság vitatja a felülvizsgálati jelentés megsemmisítésére vonatkozó kérelem elfogadhatóságát jelezve, hogy műszaki dokumentumról van szó, amely nem vált ki a megtámadott irányelvtől független önálló joghatást.

237

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk értelmében a megsemmisítés iránti kereset tárgyát azon aktusok képezhetik, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával a felperes érdekeit érintő kötelező joghatást váltanak ki. A közbenső aktusok, amelyeknek célja a végső határozat előkészítése, főszabály szerint nem képeznek megtámadható aktust. Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy az olyan, az előkészítő eljárás során meghozott aktusok, amelyek önmagukban is végpontját jelentik a Bizottságot érdemi döntésre feljogosító eljárástól különböző eljárásnak, és a felperes érdekeit érintő kötelező joghatást váltanak ki annak jogi helyzetét jelentősen megváltoztatva, szintén megtámadható aktusnak minősülnek (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9–11. pontja és a fent hivatkozott Österreichische Postsparkasse és Bank für Arbeit und Wirtschaft kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 65. pontja).

238

A jelen ügyben a 3600/92 rendelet 7. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, hogy a felülvizsgálati jelentés a Bizottság által készített közbenső aktus, amely a bizottság következtetéseit tartalmazza, és amelynek célja az érintett hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó határozat előkészítése.

239

Ezért meg kell vizsgálni, hogy a közbenső jelleg ellenére a felülvizsgálati jelentés a felperes állítása szerint idéz-e elő olyan kötelező joghatásokat, amelyek sértik az érdekeit.

240

E tekintetben a felperes azzal érvel, hogy a felülvizsgálati jelentés hátrányosan érintette a tekintetben, hogy ez az irat nem említette őt „fő adatszolgáltatóként”, és hogy nem tartalmaz utalást a klórtalonil értékelése céljából benyújtott adataira, ami sérti az ezen adatai 91/414 irányelv 13. cikkének (3) bekezdése szerinti védelemhez való jogát.

241

Márpedig először is a felperes „fő adatszolgáltatóként” való minősítésének elutasításával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az említett fogalmat nem említi az alkalmazandó szabályozás, és ezért nem biztosíthat az érintett bejelentőnek különös jogállást. Következésképpen ez az állítólagos elutasítás nem érinthette hátrányosan a felperest.

242

Másodszor azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a felperes adataira való utalást nem tartalmazta a felülvizsgálati jelentés IIIA. melléklete, emlékeztetni kell arra, hogy a 91/414 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok előírják, hogy a növényvédő szer engedélyezését kérelmezők kérelmükhöz csatoljanak „egy dossziét, amely az [ugyanezen irányelv] II. mellékletében leírt követelményeknek megfelel a tudományos és műszaki ismeretek adott időpontban érvényes állásának megfelelően”. Ezenkívül a 91/414 irányelv 13. cikkének (3) bekezdése megtiltja a tagállamoknak, hogy a II. mellékletben foglalt adatokat más kérelmezők javára hasznosítsák az e rendelkezésben előírt időszak alatt, kivéve, ha a kérelmező az első kérelmezővel megegyezett, hogy ezeket az adatokat használhatja.

243

A felperes állításával ellentétben e rendelkezésekből nem tűnik ki, hogy növényvédő szer engedélyezésének a kérelmezése keretében benyújtott információk más kérelmezők javára történő hasznosításának a tilalma attól függne, hogy ezen információk szerepeljenek a Bizottság által az érintett hatóanyag értékelése során készített dokumentumban, mint a szóban forgó felülvizsgálati jelentés is.

244

Ezért olyan jogszabályi rendelkezés hiányában, amely felhatalmazná a Bizottságot olyan jogi aktus elfogadására, amely meghatározza a 91/414 irányelv 13. cikkének (3) bekezdése alapján védelem alatt álló adatokat, a felülvizsgálati jelentés IIIA. mellékletében szereplő listát nem lehet informatív értékűnek tekinteni.

245

Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg a felperes által hivatkozott azon tény, hogy a tagállamok a 91/414 irányelv 13. cikke (3) bekezdésének a végrehajtása keretében utalnak az érintett listára, mivel ez a tény csupán a Bizottság és a közösségi szabályozás alkalmazásáért felelős nemzeti szervezetek közötti együttműködés következménye (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-160/98. sz., Van Parys és Pacific Fruit Company kontra Bizottság ügyben 2002. január 29-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-233. o.] 65. pontját).

246

E lista informatív jellege kitűnik a felülvizsgálati jelentés 8. pontjából is, amely szerint az érintett információ „nem érinti sem a tagállamok vagy termelők jogát, sem kötelezettségét annak a 91/414 irányelv 13. cikke rendelkezéseinek végrehajtása során történő felhasználását illetően”.

247

Mindenesetre el is ismerve azt, amint a felperes érvel, hogy az érintett lista a tagállamok számára egy referenciadokumentumnak minősül abban az értelemben, hogy meghatározza azon kiegészítő információkat, amelyekre a klórtalonilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő első felvételéhez szükség volt, és amelyek az ugyanezen irányelv 13. cikkének (3) bekezdése alapján védelemben részesülnek, nem jelenti azt, hogy e listának olyan joghatásai vannak, amelyek kizárják az azon nem szereplő adatok védelmét.

248

Ezt a megállapítást nem gyengíti az Egyesült Királyság hatóságainak 2006. január 30-i, felperes által benyújtott levele, amely arról tájékoztatja a felperest, hogy a nemzeti engedélyezések alátámasztására benyújtott adatait azzal egyenértékű védelemben részesíti, mint amely a Syngentának a 91/414 irányelv 13. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján védelemben részesített adataira alkalmazandó.

249

Következésképpen a felperes adataira való utalásnak a felülvizsgálati jelentés IIIA. mellékletéből való hiánya nem válthat ki kötelező jogi következményeket a tagállamok által a 91/414 irányelv 13. cikke (3) bekezdése végrehajtásának a keretében hozott rendelkezések alkalmazására tekintettel.

250

E megállapítások fényében a felülvizsgálati jelentést csak közbenső aktusnak lehet tekinteni, mivel nem vált ki a felperes érdekeit sértő önálló joghatásokat.

251

Következésképpen a jelen kérelmet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.

252

A felperes az EK 232. cikk értelmében annak megállapítását kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy a Bizottság tartózkodott a 2005. április 14-i levéllel kapcsolatos állásfoglalástól, amelyben a felperes kérte, hogy ne fogadja el a bizottság által jóváhagyott javaslatot, hacsak a klórtalonil-előírást nem módosítja a termékére vonatkozó előírás figyelembevétele céljából.

253

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset elfogadhatóságának az EK 232. cikkben rögzített feltételei nem teljesülnek, amennyiben a cselekvésre felhívott alperes intézmény a kereset benyújtása előtt a kéréssel kapcsolatban állást foglalt (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-25/91. sz., Pesqueras Echebastar kontra Bizottság ügyben 1993. április 1-jén hozott ítéletének [EBHT 1993., I-1719. o.] 11. pontját).

254

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság állást foglalt a felperes 2005. április 14-i levelének tartalmával kapcsolatban azáltal, hogy , a jelen kereset benyújtása előtt elfogadta a megtámadott irányelvet.

255

Közömbös az a körülmény, hogy ezen állásfoglalással a felperes nem elégszik meg. Ugyanis az EK 232. cikk a döntéshozataltól vagy állásfoglalástól való tartózkodásában megnyilvánuló mulasztásra utal, és nem arra, ha más intézkedés elfogadására kerül sor, mint amelyet az érdekeltek kívántak, illetve szükségesnek tartottak (a Bíróság C-15/91. és C-108/91. sz., Buckl és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. november 24-én hozott ítéletének [EBHT 1992., I-6061. o.] 17. pontja).

256

Ezért az intézményi mulasztás megállapítása iránti jelen kérelmet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.

257

A kártérítési keresetével a felperes a megtámadott irányelv elfogadása miatt elszenvedett kár megtérítését kéri.

258

A 2006/76 irányelv elfogadását követő pervezető intézkedések keretében benyújtott 2007. július 20-i beadványában a felperes e kérelmét kívánta módosítani azt kérve, hogy a Bizottság a megtámadott irányelv elfogadása miatt elszenvedett kár megtérítése címén 170940000 euró ideiglenes összeget fizessen ki számára a 2006/76 irányelv fényében.

259

E tekintetben, amennyiben a felperes új kérelmet kíván benyújtani a 2006/76 irányelv elfogadása miatt elszenvedett kár megtérítése iránt, e kérelem, valamint az annak alátámasztására benyújtott jogalapok az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a alapján elfogadhatatlanok.

260

Érdemben a kártérítési keresettel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kártérítés iránti kérelmeket el kell utasítani, amennyiben azok szoros összefüggésben állnak olyan megsemmisítés iránti kérelmekkel, amelyeket szintén elutasítottak (lásd az Elsőfokú Bíróság T-340/99. sz., Arne Mathisen kontra Tanács ügyben 2002. július 4-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-2905. o.] 134. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

261

A jelen ügyben szoros kapcsolat áll fenn a megsemmisítés iránti kérelem és a kártérítés iránti kérelem között, amely a megtámadott irányelvnek az a tekintetben fennálló jogellenességére alapított azon érveken alapul, hogy az megsértette a 91/414 irányelvet és a 3600/92 rendeletet, valamint a gondos ügyintézés elvét és a bizalomvédelem elvét, amely érvek a megtámadott irányelv megsemmisítése iránti kérelem keretében fogalmazódtak meg. Márpedig ezen érvek vizsgálata nem derített fel a Bizottság részéről elkövetett olyan jogellenességet, amely a Közösséget felelősségé teszi.

262

Ezért a kártérítés iránti kérelmet el kell utasítani a megsemmisítés iránti kérelem elutasítása miatt, amelyhez az szorosan kapcsolódik.

263

Továbbá, amennyiben a felperes másodlagosan a 2005. április 14-i levelére vonatkozó bizottsági állásfoglalás elmaradása által okozott állítólagos kárra utal, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság e tekintetben a megtámadott irányelv elfogadásával állást foglalt. Márpedig a felperes nem hivatkozik olyan kárra, amely a megtámadott irányelv elfogadása előtt merült fel, amely véget vetett az állítólagos intézményi mulasztásnak.

264

Következésképpen a kártérítés iránti kérelmet a Bizottság általi állítólagos intézményi mulasztásra tekintettel el kell utasítani.

265

A fentiek fényében a jelen keresetet teljes egészében el kell utasítani.

266

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

Jogi háttér

1. 91/414/EGK irányelv

2. 3600/92/EGK rendelet

A jogvita előzményei

Eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1. A megtámadott irányelvnek a klórtalonil előírására tekintettel történő megsemmisítésére irányuló kérelemről

A megsemmisítés iránti kérelem kiigazításáról

Az elfogadhatóságról

Az eljáráshoz fűződő érdekről

A felperes kereshetőségi jogáról

A vitatott előírás módosítását célzó kérelemről

Az ügy érdeméről

A felperes dossziéjának az értékelési eljárásból való állítólagos kizárására alapított első jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A bizottság előtti eljárás állítólagos szabálytalanságaira alapított második jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az eljárási garanciák és a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított harmadik jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A 91/414 irányelv 5. cikkének a megsértésére alapított negyedik jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A 91/414 irányelv 13. cikkének a megsértésére alapított ötödik jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A szubszidiaritás elvének, a bizalomvédelem elvének, a jogbiztonság elvének, az egyenlő bánásmód elvének és a felperes kereskedelmi tevékenység szabad gyakorlásához való jogának és a tulajdonhoz való jogának a megsértésére, valamint az EK 2. cikk megsértésére alapított hatodik jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

2. A felülvizsgálati jelentés megsemmisítésére vonatkozó kérelemről

3. Az intézményi mulasztás megállapítása iránti kérelemről

4. A kártérítés iránti kérelemről

A költségekről