T‑70/05. sz. ügy

Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE

kontra

Agence européenne pour la sécurité maritime (EMSA)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Az EMSA közbeszerzési eljárásai – Informatikai szolgáltatások nyújtása – Az ajánlat elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – A Törvényszék hatásköre – Az ajánlat nem megfelelő jellege – Egyenlő bánásmód – Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, illetve a hirdetményben megállapított odaítélési szempontok tiszteletben tartása – Az odaítélési szempontok alszempontjainak megállapítása – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog

(EK 230. cikk; EUMSZ 263. cikk, első bekezdés)

2.      Az Európai Közösségek közbeszerzési szerződései – Közbeszerzési eljárás – Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség

(1605/2002 tanácsi rendelet, 89. cikk, (1) bekezdés és 98. cikk, (1) bekezdés; 2342/2002 bizottsági rendelet, 143. cikk, (2) bekezdés)

3.      Az Európai Közösségek közbeszerzési szerződései – Közbeszerzési eljárás – Szerződések odaítélése – Gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat – Odaítélési szempontok

(1605/2002 tanácsi rendelet, 97. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2342/2002 bizottsági rendelet, 138. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4.      Az Európai Közösségek közbeszerzési szerződései – Közbeszerzési eljárás – Szerződések odaítélése – Gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat – Odaítélési szempontok

(1605/2002 tanácsi rendelet, 89. cikk, (1) bekezdés és 97. cikk; 2342/2002 bizottsági rendelet, 138. cikk, (3) bekezdés)

5.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása keretében hozott, ajánlatot elutasító határozat

(EK 253. cikk; 1605/2002 tanácsi rendelet, 100. cikk, (2) bekezdés; 2342/2002 bizottsági rendelet, 149. cikk)

6.      Az Európai Közösségek közbeszerzési szerződései – Közbeszerzési szerződés ajánlati felhívás alapján történő megkötése – Szerződések odaítélése

(2342/2002 bizottsági rendelet, 146. cikk, (1) bekezdés és 147. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az Európai Közösség jogközösség, és a Szerződés teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy a Bíróságra ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát. A Szerződés rendszerében nyitva áll a közvetlen kereset lehetősége az intézmények által hozott és joghatás kiváltására irányuló minden rendelkezéssel szemben.

Ennek megfelelően minden, harmadik személyekre joghatással járó olyan jogi aktussal szemben, amelyet valamely szerv – mint például az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) – fogadott el, léteznie kell bírósági felülvizsgálatnak.

Igaz, az EMSA nem szerepel az EK 230. cikkben felsorolt intézmények között. Mindazonáltal az ilyen szervek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusokat fogadjanak el, amely joghatás vitathatatlan, amikor közbeszerzési eljárásokban e szervek valamely ajánlattevő ajánlatát elutasító és a szerződést egy másik ajánlattevőnek odaítélő határozatokat hoznak. Egy jogközösségben ezért elfogadhatatlan, hogy az ilyen aktusokkal szemben egyáltalán ne létezzen bírósági felülvizsgálat.

Következésképpen az EMSA által közbeszerzési eljárások keretében hozott és harmadik személyekkel szemben joghatás kiváltására irányuló határozatok megtámadható jogi aktusnak minősülnek. E megállapítást ráadásul megerősíti az EUMSZ 263. cikk első bekezdése, amelynek értelmében az Európai Unió Bírósága megvizsgálja az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét.

(vö. 64–67., 75. pont)

2.      Az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás minden szakaszában köteles ügyelni az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására, és következésképpen arra, hogy minden ajánlattevő esélyei egyenlőek legyenek. A Szerződés által előírt, torzulásmentes versenyre épülő rendszer csak akkor garantálható, ha biztosított a különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség. Ezen elvre tekintettel, az ajánlattevő által postai úton benyújtott olyan ajánlatot, amely nem az adott hirdetményben szereplő követelményeknek megfelelően, azaz nem az előírt határidőn belül, postai bélyegző nélkül és az ajánlott küldeményként történő feladás bizonyítéka nélkül érkezik meg az ajánlatkérő szervhez, az ajánlatkérő szerv nem bonthatja fel és nem fogadhatja el, mivel hiteles postai bélyegző és az ajánlott küldeményként történő feladás bizonyítéka hiányában úgy kell tekinteni, hogy az ilyen ajánlatot az ajánlatkérő szerv a kézbesítése időpontjában kapta meg.

Az eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után valamely határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítható, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna, és következésképpen a megtámadott határozat tartalma más lehetett volna. Márpedig, ha a fent leírt feltételek mellett benyújtott ajánlat az, amelyet végül az ajánlatkérő szerv nyertesnek nyilvánít, a közigazgatási eljárás kizárólag más eredményre vezethetett volna, mivel az érintett ajánlatot az értékelő bizottság nem bírálta volna el, és az odaítélésről szóló határozat tartalma kizárólag más lehetett volna.

Egyébként, ha a szerződés‑odaítélési eljárás végén csak egy ajánlat marad, az ajánlatkérő szerv – mivel már nincs módja a szerződésnek az összességében legelőnyösebb ajánlatot benyújtó részére történő odaítélése céljából a különböző ajánlatok árait és jellemzőit összehasonlítani – nem köteles az egyetlen, részvételre alkalmasnak ítélt ajánlattevő részére odaítélni a szerződést, továbbá semmissé nyilváníthatja az ilyen közbeszerzési eljárást, és új ajánlati felhívást tehet közzé.

(vö. 85., 90., 92., 96., 99., 102–105. pont)

3.      Ha a szerződés odaítélése az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történik, az ajánlatkérő szerv az ajánlattételhez szükséges dokumentációban köteles meghatározni és ismertetni az ajánlatok tartalmának értékelését lehetővé tevő odaítélési szempontokat. Emellett e szempontoknak a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 138. cikkének (2) bekezdésével összhangban a szerződés tárgyát tekintve is indokoltnak kell lenniük. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése szerint az ajánlatkérő szervnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban azt is pontosan ismertetnie kell, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához alkalmazott egyes szempontokhoz milyen viszonylagos súlyt rendel. E rendelkezések célja, hogy az ajánlatok szerződés‑odaítélés céljából történő értékelése szakaszában biztosítsák az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének tiszteletben tartását.

E rendelkezések célja tehát az, hogy minden ésszerűen tájékozott és elvárható gondossággal eljáró ajánlattevő számára lehetővé tegye az odaítélési szempontok azonos módon történő értelmezését, továbbá lehetővé tegye számukra, hogy ebből következően az ajánlatukban szereplő feltételek kidolgozása során azonos esélyekkel rendelkezzenek.

Ha igaz is, hogy az ajánlatkérő szervek által alkalmazható szempontokat a végrehajtási rendelet 138. cikkének (2) bekezdése nem kimerítően sorolja fel, és hogy e rendelkezés ezáltal az ajánlatkérő szervre bízza, mely szerződés‑odaítélési szempontokat kívánja alkalmazni, ezzel együtt e választási lehetőség csak olyan szempontokra terjedhet ki, amelyek célja az összességében legelőnyösebb ajánlat megtalálása.

Ezenkívül az ajánlatkérő szerv által az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározásához alkalmazott szempontoknak nem kell feltétlenül mennyiségi jellegűnek vagy kizárólag az árra irányulónak lenniük. Még ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmaz is nem mennyiségben kifejezett szempontokat, az ilyen szempontok is alkalmazhatók objektíven és egységesen az ajánlatok összehasonlítása céljából, és egyértelműen relevánsak az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározását illetően.

(vö. 129–132. pont)

4.      Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 97. cikke és a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 138. cikke (3) bekezdésének értelmében, ha a szerződést az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint ítélik oda, az ajánlatkérő szervnek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a szerződési hirdetményben fel kell tüntetnie az alkalmazandó odaítélési szempontokat és azok súlyozását.

E rendelkezések a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód és átláthatóság elveinek tükrében értelmezve megkövetelik, hogy a potenciális ajánlattevők az ajánlat elkészítésének időpontjában ismerjék az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározása során az ajánlatkérő által figyelembe vett összes szempontot és ezek relatív súlyát.

Ebből következik, hogy az ajánlatkérő szerv nem alkalmazhat az odaítélési szempontokon belül olyan alszempontokat, amelyeket nem ismertetett előzetesen az ajánlattevőkkel.

Ugyanakkor lehetséges, hogy az ajánlatkérő szerv az ajánlatok benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártát követően határozza meg az előzetesen megállapított odaítélési szempontok alszempontjainak súlyszámát, amennyiben három feltétel teljesül, nevezetesen, hogy ez az utólagos meghatározás először is nem módosítja a szerződés odaítélésének az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben meghatározott szempontjait, másodszor, nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek ismerete az ajánlatok elkészítésének időpontjában befolyásolhatta volna azok elkészítését, és harmadszor, nem olyan szempontok figyelembevételével született meg, amelyek bármelyik ajánlattevőt hátrányosan megkülönböztethetik.

(vö. 145–148. pont)

5.      Az ajánlatkérő szerv valamely ajánlatot elutasító határozatára vonatkozó indokolási kötelezettsége címén nem köteles vitát folytatni az ajánlattevő ajánlatának a nyertes ajánlathoz viszonyított előnyeiről.

Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 100. cikkének (2) bekezdéséből és a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 149. cikkéből kitűnik, hogy a közbeszerzési szerződések esetében az ajánlatkérő szerv teljesíti az indokolási kötelezettségét azáltal, ha először csupán arra szorítkozik, hogy haladéktalanul tájékoztat minden elutasított ajánlattevőt az ajánlata elutasításának indokairól, majd pedig azon ajánlattevőket, amelyek elfogadható ajánlatot nyújtottak be, kifejezett kérésükre – az írásbeli kérés kézhezvételétől számított tizenöt naptári napon belül – tájékoztatja a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint közli velük a nyertes ajánlattevő nevét.

Ez az eljárási mód megfelel az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettség céljának, amely szerint világosan és egyértelműen kell megjeleníteni a jogi aktus szerzőjének érvelését oly módon, hogy ez egyrészt lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy jogaik érvényesítése érdekében a hozott intézkedés indokait megismerjék, másrészt lehetővé tegye a bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

Az indokolási kötelezettség tiszteletben tartását azon információelemek tükrében kell megítélni, amelyek egy adott keresetindításkor a felperes rendelkezésére állnak. Az indokolás követelményét az adott ügy körülményei tükrében kell megítélni, különösen a jogi aktus tartalmának, a felhozott indokok jellegének, és annak tükrében, hogy a címzetteknek és a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyeknek milyen érdekük fűződhet a magyarázatok megismeréséhez.

(vö. 166–171. pont)

6.      Az ajánlati felhívás alapján történő szerződés‑odaítélésről szóló végső határozatot az ajánlatkérő szerv hozza meg az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 147. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

A végrehajtási rendelet 146. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által szakvéleményadás céljára kijelölt értékelő bizottságnak a leendő szerződő félre vonatkozó javaslatát és e választás indokolását tartalmazó határozata csak kollektív jellegű lehet, mivel a bizottság egyes tagjai által készített értékeléseket a végső jelentésben összesítik. Ezért bármilyen, nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállása mellett felhozott érv adott esetben csak az értékelő bizottság által elfogadott értékelő jelentés ellen irányulhat, mégpedig kizárólag abban az esetben, ha az ajánlatkérő szerv végső határozata ténylegesen e jelentésen alapszik.

(vö. 204–206. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. március 2.(*)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Az EMSA közbeszerzési eljárásai – Informatikai szolgáltatások nyújtása – Az ajánlat elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – A Törvényszék hatásköre – Az ajánlat nem megfelelő jellege – Egyenlő bánásmód – Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, illetve a hirdetményben megállapított odaítélési szempontok tiszteletben tartása – Az odaítélési szempontok alszempontjainak megállapítása – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Indokolási kötelezettség”

A T‑70/05. sz. ügyben,

az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE (székhelye: Athén [Görögország] képviseli: N. Korogiannakis ügyvéd)

felperesnek

az Agence européenne pour la sécurité maritime (EMSA) (képviselik: W. de Ruiter és J. Menze, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Stuyck ügyvéd)

alperes ellen

az EMSA által a „SafeSeaNet hitelesítése és jövőbeli fejlesztések” címet viselő szerződésre vonatkozó EMSA C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárásban, valamint a „Tengeri balesetekre vonatkozó adatbázis, hálózat és irányítórendszer meghatározása és kifejlesztése”címet viselő szerződésre vonatkozó EMSA C‑2/06/04. sz. közbeszerzési eljárásban a felperes ajánlatainak elutasításáról és a szóban forgó szerződések más ajánlattevőknek történő odaítéléséről hozott határozatok megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona (előadó) és S. Frimodt Nielsen bírák,

hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget (EMSA) a 2002. június 27‑i 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet, 3. o.) hozta létre. Feladata a tengeri biztonság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása és a hajók által okozott szennyezés megelőzése az Európai Unióban.

2        E rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint az EMSA a Közösség szerve, jogi személy.

3        Az 1406/2002 rendelet 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az [EMSA] szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza.

(2) Az [EMSA] által kötött szerződésben lévő választottbírósági záradék szerint a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az ítéletek meghozatalára.

(3) A szerződésen kívül okozott kár [helyesen: A szerződésen kívüli felelősség] esetében az [EMSA] a tagállamok jogában közös általános alapelveknek megfelelően téríti meg a részlegei vagy alkalmazottai által a feladataik teljesítése közben okozott károkat.

(4) A (3) bekezdésben említett kártérítésre vonatkozó viták tekintetében a Bíróság rendelkezik hatáskörrel.

(5) Az alkalmazottak [EMSA]‑val szemben fennálló személyes felelősségét a rájuk alkalmazandó személyzeti szabályzatban vagy feltételekben meghatározott rendelkezések szabályozzák.”

4        Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 185. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság költségvetési keretrendeletet fogad el a Közösség által létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező szervekre, amelyek tényleges támogatásokat kapnak a költségvetés terhére. E szervek pénzügyi szabályai nem térhetnek el a keretrendelettől, kivéve, amennyiben különleges működési szükségleteik ezt megkívánják, valamint a Bizottság előzetes hozzájárulásával.”

5        A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. december 23‑i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 72. o. magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 216. o.) 74. cikke, a tényállás idején hatályos változatában kimondja:

„A közbeszerzési szerződések odaítélésére az általános költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseit és a rendelet részletes végrehajtási szabályait kell alkalmazni.”

6        Ezt a rendelkezést megismétli az EMSA igazgatótanácsa által 2003. július 3‑án elfogadott pénzügyi szabályzatának 74. cikke.

7        A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervek szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseinek odaítélésére tehát a költségvetési rendelet első részének V. címében foglalt rendelkezések, valamint a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) rendelkezései vonatkoznak. Ezek a rendelkezések az adott tárgyra vonatkozó irányelvekre épülnek, nevezetesen a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések esetében a módosított, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvre (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.).

8        A költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Minden, a költségvetés által egészében vagy részben finanszírozott közbeszerzési szerződés megfelel az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő elbánás és a megkülönböztetésmentesség elvének.”

9        A költségvetési rendelet 97. cikke a tényállás idején hatályos változatában kimondja:

„(1) Az ajánlati felhívásban előre meg kell határozni és közzé kell tenni a kiválasztási kritériumokat a pályázók vagy ajánlattevők képességeinek értékelésére és a döntési kritériumokat a pályázatok tartalmának értékelésére [helyesen: A részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők alkalmasságának értékelésére szolgáló kiválasztási szempontokat és az ajánlatok tartalmának értékelésére szolgáló odaítélési szempontokat előre meg kell határozni és ismertetni kell az eljárást megindító felhívásban].

(2) A szerződéseket a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján kell odaítélni.”

10      E tekintetben a végrehajtási rendelet 138. cikke a tényállás idején hatályos változatában így rendelkezik:

„[…]

(2) Az összességében legelőnyösebb ajánlat az, amely esetén a legelőnyösebb az ár és a cserébe kínált minőség aránya, figyelembe véve a szerződés tárgya által indokolt szempontokat, azaz az árajánlatot, a műszaki értékeket, az esztétikai és funkcionális jellemzőket, a környezeti jellemzőket, az üzemeltetési költségeket, a nyereségességet, a teljesítési, illetve a szállítási határidőket, az értékesítést követő vevőszolgálatot és a technikai segítségnyújtást.

(3) Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban meghatározza az összességében legelőnyösebb ajánlat megállapítására szolgáló egyes szempontok súlyozásának módját.

Az ár súlyozása a többi szemponttal összefüggésben nem vezethet az ár jelentőségének figyelmen kívül hagyásához az ajánlattevő kiválasztásában.

Amennyiben, kivételes esetben, a súlyozás technikailag nem lehetséges, különösen a szerződés tárgyára való tekintettel, úgy az ajánlatkérő egyszerűen fontosságuk szerint csökkenő sorrendbe állítja az alkalmazandó szempontokat.”

11      A költségvetési rendelet 98. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az ajánlattételre vonatkozó intézkedések biztosítják a tényleges versenyt, valamint azt, hogy a pályázatok [helyesen: az ajánlatok] tartalma titkos marad azok egyidejű kibontásáig.

[…]

(3) A […] kis összegű szerződések kivételével, a pályázatokat [helyesen: a részvételi jelentkezéseket] és az ajánlatokat egy e célra kinevezett felbontóbizottság bontja fel. A bizottság által a megállapított feltételeket nem kielégítőnek nyilvánított ajánlatokat vagy pályázatokat [helyesen: részvételi jelentkezéseket] el kell utasítani.

(4) A bizottság által a megállapított feltételeket kielégítőnek nyilvánított pályázatokat [helyesen: részvételi jelentkezéseket] vagy ajánlatokat az ajánlati felhívással kapcsolatos dokumentációban megállapított kiválasztási és döntési kritériumok [helyesen: kiválasztási és odaítélési szempontok] alapján egy e célból kinevezett bizottság értékeli annak érdekében, hogy javaslatot tegyen a szerződés odaítélésére.”

12      A végrehajtási rendelet 143. cikkének (2) bekezdése a tényállás idején hatályos változatában így rendelkezett:

„Az ajánlattevők ajánlatukat benyújthatják:

a) postai úton, amely esetben a versenytárgyalási dokumentációban [helyesen: az ajánlattételhez szükséges dokumentációban] rögzíteni kell, hogy az ajánlat benyújtásának napja az ajánlott levél postai bélyegzővel igazolt feladásának napja; vagy

b) az intézmény helyiségeiben történő kézbesítéssel, amelyet az ajánlattevő személyesen vagy megbízottja útján végezhet, a futárszolgálatot is beleértve; e célból a versenytárgyalási dokumentáció [helyesen: az ajánlattételhez szükséges dokumentáció] meghatározza a 130. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett információk mellett azon szervezeti egységet, ahová – megfelelően aláírt és keltezett átvételi elismervény ellenében – be kell nyújtani az ajánlatot.”

13      A költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az ajánlatkérő tájékoztatja a határozat indokairól azon pályázókat [helyesen: részvételre jelentkezőket] vagy ajánlattevőket, akiknek az ajánlatát vagy pályázatát [helyesen: a részvételi jelentkezését vagy ajánlatát] elutasították, és a sikeres pályázat [helyesen: sikeres ajánlat] jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről azon ajánlattevőket, akiknek a pályázata [helyesen: az ajánlata] elfogadható, és akik ezt írásban kérik.

Egyes részleteket azonban nem szükséges közölni, amennyiben e közlés akadályozná a jog alkalmazását, közérdeket sértene, illetve sértené köz- vagy magánvállalkozások jogos üzleti érdekeit, vagy torzítaná a vállalkozások közötti tisztességes versenyt.”

14      E rendelkezést a végrehajtási rendelet 149. cikke a tényállás idején hatályos változatában a következőképpen részletezi

„(1) Az ajánlatkérő a lehető leghamarabb tájékoztatja a pályázókat [helyesen: részvételre jelentkezőket] és az ajánlattevőket a szerződés odaítélésével kapcsolatos döntésről, beleértve a versenytárgyalásra [helyesen: közbeszerzésre] meghirdetett szerződés oda nem ítélésére vagy az eljárás megismétlésére vonatkozó döntés indokolását.

(2) Az ajánlatkérő az írásos kérelem kézhezvételét követő legfeljebb tizenöt naptári napon belül rendelkezésre bocsátja a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésében előírt információt.”

 A jogvita előzményei

15      A felperes Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE, a görög jog szerint alapított, az információ- és kommunikációtechnológia területén működő társaság.

16      A jelen ügy két közbeszerzési eljárásra vonatkozik, amelyek tárgya „[a] SafeSeaNet hitelesítése és jövőbeli fejlesztés”, EMSA C‑1/01/04‑2004. számon (a továbbiakban: C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás), illetőleg „[a] tengeri balesetekre vonatkozó adatbázis, hálózat és irányítórendszer meghatározása és kifejlesztése (a tengeri balesetekre vonatkozó adatplatform)”, EMSA C‑2/06/04. számon (a továbbiakban: C‑2/06/04. sz. közbeszerzési eljárás).

1.     EMSA C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás

17      Az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében közzétett, 2004. július 1‑jei hirdetményben (HL 2004., S 126.), az EMSA megindította a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárást. Az ajánlatok benyújtásának határidejeként 2004. augusztus 9‑ét jelölte meg.

18      Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 13. pontja, amely „A szerződés odaítélésének szempontjai” címet viseli, a következőképpen fogalmaz:

„A szerződést annak az ajánlattevőnek kell odaítélni, amely az alábbi szempontok alapján az összességében legelőnyösebb ajánlatot nyújtja be:

a)      Műszaki értékelési szempontok fontossági sorrendben, százalékosan súlyozva:

1. A projektre vonatkozóan javasolt módszertan – amely magában foglalja a projekt megvalósításának módjára, a lényeges megvalósítási szakaszokra és a nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó részletes javaslatokat (az [ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő] 3. pontban meghatározottak szerint) (40%).

2. Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő leírások megértése és az e megértést alátámasztó tömör ismertetés (20%).

3. A működtetési szolgáltatások (Helpdesk) minősége (10%)

b)      Teljes ár (30%)

A szerződés odaítélése szempontjából csak azon ajánlatokat lehet figyelembe venni, amelyek minim[álisan] 70%‑os összeredményt, az egyes szempontok tekintetében pedig minim[álisan] 60%‑os eredményt értek el.”

19      Ami e három odaítélési szempont közül az elsőt illeti, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a „Benyújtandó jelentések és iratok” címet viselő 3. pontjában előírta, hogy az ajánlatnak részletes információkat kell tartalmaznia a projekt megvalósítási tervét illetően (project implementation structure), minden egyes munkaszakaszt (work package) egyértelműen meg kell határozni, és hogy az említett projektmegvalósítási tervben (legalább) a következő elemeknek kell szerepelniük: a horizontális tevékenységek (3.1. pont); a projektirányító csoport és feladatköreinek leírása (3.2. pont); minőségellenőrzés (3.3. pont); a projektirányítással összefüggő szolgáltatások (deliverables on project management level) (3.4. pont), továbbá a munkaszakaszok és összefüggéseik leírása (work package description and relations) (3.5. pont), valamint a jelentések benyújtására vonatkozó egyéb releváns információk (3.6. pont).

20      2004. július 1‑jén az ajánlati felhívást és az ajánlattételhez szükséges dokumentációt megküldték a felperesnek.

21      A felperes azt állítja, hogy 2004. július 31‑én telefax útján további információkat kért az EMSA‑tól. Állítása szerint ezt a kérését 2004. augusztus 1‑jén küldött telefaxüzenetben megismételte.

22      2004. augusztus 2‑i elektronikus levelében az EMSA a felperest arról tájékoztatta, hogy a szóban forgó információkérést tartalmazó 2004. augusztus 1‑jei telefaxüzenet csak hiányosan érkezett meg, ezért arra kérte a felperest, hogy kérdéseit elektronikus levélben ismét küldje el, amit a felperes aznap meg is tett. Ebben az elektronikus levélben a felperes kitért arra, hogy a szóban forgó telefaxüzenetet 2004. július 31‑én, majd 2004. augusztus 1‑jén is megpróbálta elküldeni, de valószínűleg probléma merült fel a telefaxüzenet küldésével kapcsolatban. A felperes ezért azt kérte, tegyenek eleget kérésének, tekintve, hogy az annak benyújtására rendelkezésre álló utolsó nap, vagyis 2004. július 31‑e szombat, nem munkanap volt.

23      2004. augusztus 3‑i elektronikus levelében az EMSA arról tájékoztatta a felperest, hogy kérdéseire nem fog választ adni, mert azokat az ajánlati felhívás 8. pontja értelmében elkésve nyújtotta be. Ugyanazon a napon küldött elektronikus levelében a felperes még egyszer hangsúlyozta, hogy az említett napokon hiába próbálta elküldeni a szóban forgó információkérést, és hogy ettől függetlenül a kérdések benyújtásának határidejét, amely 2004. július 31‑ére szombatra esett, a következő munkanapig, azaz hétfő 2004. augusztus 2‑ig meg kellett volna hosszabbítani.

24      2004. augusztus 9‑én a felperes az ajánlati felhívásra benyújtotta ajánlatát.

25      2004. december 6‑i levelében az EMSA közölte a felperessel, hogy ajánlatát elutasította, mivel annak minőség‑ár aránya elmaradt a nyertes ajánlattevő ajánlatáétól.

26      2004. december 7‑én küldött telefaxüzenetben a felperes azt kérte az EMSA‑tól, hogy közölje vele a nyertes ajánlattevő nevét, ajánlatának jellemzőit és viszonylagos előnyeit, valamint az egyes odaítélési szempontok tekintetében a saját ajánlatának és a nyertes ajánlattevő ajánlatának adott pontszámokat, továbbá küldje meg az értékelő bizottság jelentésének egy másolatát, valamint saját pénzügyi ajánlatának és a nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlatának összehasonlítását.

27      2004. december 16‑án kelt levelében, amelyet a felperes saját közlése szerint csak 2005. január 7‑én kapott meg, az EMSA közölte a felperessel az ajánlatára az egyes odaítélési szempontok tekintetében adott pontszámokat, valamint a nyertes ajánlat összpontszámát. A nyertes ajánlat jellemzőiről az EMSA a következőket közölte:

„A projekt egészének irányítása tekintetében követendő módszertanra vonatkozóan egyértelmű megközelítés. A feladatok leírása reális (és azt jól kiegészítik a feladatokat és az azokhoz hozzárendelt erőforrásokat feltüntető táblázatok, egy Gantt‑diagram és egy a munkamegosztást tartalmazó dokumentum); a javasolt embernap száma elegendő; a nyújtandó szolgáltatások meghatározása feladattípusonként történt [„deliverables have been assigned per type of task”]; a projekt megértése megfelelő, az irányítási tervet illetően a megközelítés helyes; a szolgáltatás színvonalára vonatkozóan javasolt megállapodás [„Service Level Agreement”] megfelel a projekt igényeinek.”

28      2005. január 5‑én a felperes telefaxüzenetet küldött az EMSA‑nak, amelyben azt állította, hogy a költségvetési rendeletben előírt határidőn belül nem kapott tájékoztatást a két közbeszerzési eljárás alapján történő szerződés‑odaítélés eredményéről. A felperes azt is sérelmezte, hogy az EMSA a nyertes ajánlattevőkkel aláírta a szerződéseket, és ennek tényét a Hivatalos Lapban közzétette.

29      Az EMSA erre 2005. január 7‑én levélben és telefax útján válaszolt, válaszához csatolta a 2004. december 16‑án kelt levelét.

30      2005. január 18‑i telefax‑üzenetében a felperes hangsúlyozta, milyen késéssel kapta meg az EMSA 2004. december 16‑án kelt levelét. Ezenkívül felrótta az EMSA‑nak, hogy az megsértette a költségvetési rendeletet annyiban, amennyiben információkérésére nem adott határidőn belül választ, nem közölte a nyertes ajánlattevő nevét, pénzügyi ajánlatának összegét, valamint ezen ajánlatnak az ő saját ajánlatához viszonyított műszaki értékelését, továbbá kifogásolta azt, hogy a szerződés aláírása mellett döntött. A felperes továbbá azt is állította, hogy az EMSA 2004. december 16‑i levelében az egyes odaítélési szempontok tekintetében az értékelő bizottság által az ő ajánlatára adott pontszámokra tett utalás nem elég részletes, és az EMSA döntésének indokolását nem tartalmazza. Végül a felperes az értékelő bizottság által történő értékelésre vonatkozóan több felvilágosítást is kért.

31      2005. február 9‑én az EMSA telefaxüzenetben válaszolt a felperesnek, amelyben közölte a nyertes ajánlattevő nevét, és utalt arra, hogy a felperes már megkapta ajánlata értékelésének eredményét, és hogy ennél részletesebb információk – úgymint a nyertes ajánlattevőre vonatkozó pénzügyi és kereskedelmi adatok – közlése a nyertes ajánlattevő jogos érdekeit sértené, ezért erre nem kerülhet sor.

2.     EMSA C–2/06/04. sz. közbeszerzési eljárás

32      Az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében közzétett, 2004. július 3‑i hirdetményben (HL 2004., S 128.), az EMSA megindította a C–2/06/04. sz. közbeszerzési eljárást. Az ajánlatok benyújtásának határidejeként 2004. augusztus 9‑ét jelölte meg.

33      Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 13. pontja, amely „A szerződés odaítélésének szempontjai” címet viseli, a következőképpen fogalmaz:

„A szerződést annak az ajánlattevőnek kell odaítélni, amely az alábbi, százalékosan súlyozott szempontok alapján az összességében legelőnyösebb ajánlatot nyújtja be:

a)      Műszaki értékelési szempontok: összesen 70%

Műszaki értékelési szempontok fontossági sorrendben:

– Javasolt módszertan – ennek részletes javaslatokat kell tartalmaznia a feladatok összessége elvégzésének módjára és az ezekért felelős személyekre (konkrétan megnevezett személyek) vonatkozóan, utalva a lényeges megvalósítási szakaszokra és a nyújtandó szolgáltatásokra (40%);

– Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő leírások megértése és az e megértést alátámasztó tömör ismertetés, valamint hasonló tevékenységre vonatkozóan korábban szerzett tapasztalat (20%);

– A javasolt eszközök, programok és modulok minősége (10%).

b)      Teljes ár: (30%)

A szerződés odaítélése szempontjából csak azon ajánlatokat lehet figyelembe venni, amelyek minim[álisan] 70%‑os összeredményt és az egyes szempontok tekintetében pedig minim[álisan] 60%‑os eredményt értek el.”

34      2004. július 9‑én az ajánlati felhívást és az ajánlattételhez szükséges dokumentációt megküldték a felperesnek.

35      2004. július 26‑i elektronikus levelében, amelyet az ajánlati felhívásra jelentkező valamennyi vállalkozásnak megküldött, az EMSA projektfelelőse a kérdéses ajánlati felhívásra vonatkozóan bizonyos kiegészítő információkat közölt.

36      Amint a fenti 21. pontban említést nyert, a felperes azt állítja, hogy 2004. július 31‑én telefax útján ezen ajánlati felhívásra vonatkozóan is kért kiegészítő információkat. Állítása szerint e kérését 2004. augusztus 1‑jén megismételte.

37      2004. augusztus 2‑án az EMSA elektronikus levélben megkapta a szóban forgó információkérést. Ebben az elektronikus levélben a felperes megerősíti, hogy a csatolt iratokat 2004. július 31‑én, majd 2004. augusztus 1‑jén is megpróbálta elküldeni, de probléma merült fel a telefaxüzenet küldésével kapcsolatban. A felperes ezért azt kérte, tegyenek eleget a csatolt kéréseknek, tekintve, hogy az azok benyújtására rendelkezésre álló utolsó nap, vagyis 2004. július 31‑e szombat, nem munkanap volt.

38      Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció egyes pontjaira vonatkozó részletesebb felvilágosítás iránti kérésekre reagálva, 2004. augusztus 3‑i elektronikus levelében az EMSA a felperessel és a többi érdekelt vállalkozással a C–2/06/04. sz. ajánlati felhívásra vonatkozó kiegészítő információkat közölt.

39      2004. augusztus 5‑én az EMSA arról tájékoztatta a felperest, hogy kérdéseire nem fog választ adni, mert azokat az ajánlati felhívás 8. pontja értelmében elkésve nyújtotta be.

40      2004. augusztus 9‑én a felperes a C–2/06/04. sz. ajánlati felhívásra benyújtotta ajánlatát.

41      2004. augusztus 25‑én a négy személyből álló és az EMSA által 2004. július 16‑án kijelölt ajánlatbontó bizottság felbontotta az ajánlatokat, és többek között megállapította, hogy az SSPA Sweden AB (a továbbiakban: SSPA) által benyújtott ajánlat tekintetében, amely 2004. augusztus 10‑én, vagyis egy nappal az ajánlatok benyújtására megszabott határidő lejárta után érkezett meg, a postára adás megtörténtét írásban meg kell erősíteni, mivel az ajánlatot tartalmazó borítékon semmilyen postai bélyegző nem található.

42      2004. augusztus 26‑án az ajánlatbontó bizottság elnöke levélben kérte az SSPA‑tól, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az ajánlat elküldésekor mind az ajánlati felhívásban előírt határidőt, mind az abban meghatározott feltételeket tiszteletben tartották.

43      Az ajánlatbontó bizottság az SSPA által benyújtott dokumentumok vizsgálata alapján 2004. szeptember 21‑én úgy döntött, hogy elfogadja az SSPA ajánlatát.

44      2004. november 30‑i levelében, amelyet a felperes saját állítása szerint csak 2004. december 13‑án kapott meg, az EMSA közölte a felperessel, hogy ajánlatát elutasította, mivel annak minőség‑ár aránya elmaradt a nyertes ajánlattevő ajánlatáétól.

45      2004. december 7‑én a felperes a C‑1/01/04. sz. ajánlati felhívás tárgyában és arra hivatkozással telefaxüzenetet küldött az EMSA‑nak, amelyben többek között azt kérte az EMSA‑tól, hogy tájékoztassa őt arról, hogy a C–2/06/04. sz. ajánlati felhívásra benyújtott ajánlatát elfogadta‑e vagy elutasította‑e, valamint hogy mindazon információkat közölje vele, amelyeket az előbbi ajánlati felhívás tekintetében is kért.

46      2005. január 5‑i telefaxüzenetében a felperes közölte az EMSA‑val, hogy a költségvetési rendeletben előírt határidőn belül nem kapott tájékoztatást a két közbeszerzési eljárás eredményéről. A felperes azt is sérelmezte, hogy az EMSA a nyertes ajánlattevőkkel aláírta a szerződéseket, és ennek tényét a Hivatalos Lapban közzétette.

47      Az EMSA 2005. január 6‑án levélben válaszolt, amelyet 2005. január 7‑én telefax útján is megküldött, és ebben közölte a felperes ajánlatának adott pontszámot, csakúgy mint a nyertes ajánlat összpontszámát, valamint megküldte a Hivatalos Lapban megjelent, a szerződés odaítéléséről szóló és a nyertes ajánlattevő nevét is tartalmazó hirdetmény másolatát. A nyertes ajánlattevő ajánlatának jellemzőivel kapcsolatban az EMSA a következőket közölte:

„A nyertes ajánlattevő ajánlata a szükséges szakértelem meglétéről tanúskodott és átgondolt javaslat benyomását keltette. A feladatokat és a projektvezető szerepét elvárhatóan jól ismertették. Az ajánlat szerint a csoportvezető olyan csoportot fog vezetni, amely az ajánlati felhívás tárgyát képező projekttel tökéletesen megegyező korábbi projektekben szerzett nagy szakértelemmel rendelkezik. Az ajánlatból a projekt kiváló megértésére lehetett következtetni. A javasolt eszközöket, amelyek kompatibilisek az EMSA IT‑keretével, korábban már sikerrel alkalmazták.”

48      Ez utóbbi levélre válaszolva a felperes 2005. január 18‑án telefaxüzenetet küldött az EMSA‑nak, amelyben felrótta neki, hogy megsértette a költségvetési rendeletet annyiban, amennyiben információkérésére nem adott az előírt határidőben választ, nem közölte a nyertes ajánlattevő nevét, pénzügyi ajánlatának összegét, valamint ezen ajánlatnak az ő saját ajánlatához viszonyított műszaki értékelését, továbbá kifogásolta azt, hogy a szerződés aláírása mellett döntött. Végül a felperes az értékelő bizottság által történő értékelésre vonatkozóan több felvilágosítást is kért.

49      Az EMSA 2005. február 9‑én levélben válaszolt a felperesnek, amelyben közölte vele, hogy a releváns információk már a rendelkezésére állnak, és hogy ennél részletesebb információk – úgymint a nyertes ajánlattevőre vonatkozó bizonyos pénzügyi és kereskedelmi adatok – közlése a nyertes ajánlattevő jogos érdekeit sértené, ezért erre nem kerülhet sor.

 Az eljárás és a felek kérelmei

50      A Törvényszék Hivatalához 2005. február 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

51      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról döntött, és az eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a feleket bizonyos iratok benyújtására, az EMSA‑t pedig egy kérdés írásbeli megválaszolására hívta fel. A felek e kéréseknek a megszabott határidőn belül eleget tettek.

52      A felek szóbeli előádásainak és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaiknak a meghallgatására a 2009. január 20‑i tárgyaláson került sor.

53      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg az EMSA azon határozatait, amelyekben nem a felperes ajánlatait nyilvánította nyertesnek, és amelyekben a szerződéseket a nyertes ajánlattevőknek ítélte oda;

–        semmisítse meg az EMSA minden későbbi, az érintett közbeszerzési eljárásokra vonatkozó határozatát;

–        a kereset elutasítása esetén is az EMSA‑t kötelezze a költségek viselésére.

54      Az EMSA azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa elfogadhatatlannak a keresetet, illetve másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

55      Az EMSA, anélkül hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, két elfogadhatatlansági kifogást hozott fel, egyrészt az EMSA által hozott jogi aktussal szemben az EK 230. cikk alapján indított kereset tárgyában a Törvényszék hatáskörének hiányára, másrészt a keresetlevél alaki szabálytalanságára hivatkozva. A Törvényszék először az első elfogadhatatlansági kifogást vizsgálja meg.

1.     A Törvényszéknek az EMSA által hozott jogi aktussal szemben az EK 230. cikk alapján indított kereset tárgyában fennálló hatásköréről

 A felek érvei

56      Az EMSA azzal érvel, hogy jogi aktusait már jellegükből adódóan sem lehet az EK 230. cikk alapján indított keresetben megtámadni. Mivel ez a cikk sem kifejezett, sem közvetett utalást nem tartalmaz az Unió e cikkben említett intézményein kívüli egyéb ügynökségei és szervezetei által hozott jogi aktusokra, a Törvényszék nem vizsgálhatja felül ezen aktusok jogszerűségét. Az EMSA szerint a Bíróság 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament („Les Verts”) ügyben 1986. április 23‑án hozott ítélete (EBHT 1986., 1339. o.) a jelen esetben nem alkalmazható, hiszen az egy intézmény, és nem egy ügynökség határozatának bírósági felülvizsgálatával volt kapcsolatos.

57      Abból, hogy az 1406/2002 rendelet 8. cikke csupán az EMSA szerződéses és szerződésen kívüli felelősségével kapcsolatos jogviták tekintetében rendelkezik a Bíróság hatásköréről, à contrario az következik, hogy sem a Törvényszéknek, sem a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az EMSA jogi aktusainak jogszerűségét felülvizsgálja. Sőt, tekintve, hogy e rendelkezés kizárólag a Bíróságot említi, ebből arra kellene következtetni, hogy ha valamely bíróság rendelkezne is hatáskörrel az ügy eldöntésére, az szükségképpen a Bíróság, és nem pedig a Törvényszék lenne.

58      A valamely ügynökség által hozott határozat megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlanságát egyébiránt a Bíróság C‑160/03. sz., Spanyolország kontra Eurojust ügyben 2005. március 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑2077. o.) 35–37. és 40. pontja, valamint a Törvényszék T‑148/97. sz., Keeling kontra OHIM ügyben 1998. június 8‑án hozott végzése (EBHT 1998., II‑2217. o.) is megerősítette.

59      Tekintve, hogy az említett ítélet és az említett végzés az EK 230. cikk alkalmazásának megítéléséhez kettős feltételt vezet be – nevezetesen a szervezetnek a szóban forgó cikkben történő megemlítését és a tényleges bírósági felülvizsgálat hiányát –, ez azt jelenti, hogy mindkét feltételnek meg kell felelni, viszont a jelen esetben az EMSA nem felel meg az elsőnek, mivel nem szerepel az EK 230. cikkben. Ezenkívül, ha e feltételek bármelyike önmagában elegendő is lenne, a második feltétel nem teljesülne, ugyanis az 1406/2002 rendelet 8. cikke rendelkezik a bírósági felülvizsgálatról, jóllehet annak terjedelmét az EMSA szerződéses és szerződésen kívüli felelősségével kapcsolatos jogvitákra korlátozza.

60      A felperes ezt az elfogadhatatlansági kifogást vitatja.

 A Törvényszék álláspontja

61      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a másodlagos jog alapján létrehozott ügynökségek, mint amilyen az EMSA is, nem szerepelnek az EK 230. cikk első bekezdésében felsorolt intézmények között.

62      Arra is rá kell mutatni, hogy az 1406/2002 rendelet a 8. cikkében úgy rendelkezik, hogy az EMSA szerződésen kívüli felelőssége körében a kártérítésre vonatkozó jogviták tekintetében a Bíróság rendelkezik hatáskörrel, és úgyszintén a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a jogviták eldöntésére az EMSA által kötött szerződésben adott esetben szereplő választottbírósági záradék szerint. Ugyanakkor ez a rendelet nem rendelkezik a Bíróságnak az EMSA által hozott egyéb döntések megsemmisítése iránti keresetek elbírálására vonatkozó hatásköréről.

63      E megfontolások azonban nem zárják ki azt, hogy az EMSA által hozott, az 1406/2002 rendelet 8. cikkében nem említett jogi aktusok jogszerűségét a Törvényszék vizsgálja felül.

64      Amint ugyanis a Törvényszék a T‑411/06. sz., Sogelma kontra EÚÜ ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑2771. o.) 36. pontjában – a fenti 56. pontban hivatkozott „Les Verts”‑ügyben hozott ítéletre utalva – megjegyezte, az Európai Közösség jogközösség, és a Szerződés teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy a Bíróságra ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát. A Szerződés rendszerében nyitva áll a közvetlen kereset lehetősége az intézmények által hozott és joghatás kiváltására irányuló minden rendelkezéssel szemben. Mindezek alapján a Bíróság a fenti 56. pontban hivatkozott „Les Verts”‑ügyben hozott ítéletben megállapította, hogy az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusai ellen megsemmisítés iránti kereset indítható, noha a Szerződés tényállás idején hatályos változata csak a Tanács és a Bizottság aktusaira hivatkozott. A Bíróság szerint ugyanis e rendelkezés olyan értelmezése, amely kizárta volna az Európai Parlament jogi aktusait a megtámadható jogi aktusok köréből, ellentétes lett volna mind az EK‑Szerződés – 164. cikkében (később EK 220. cikk) kifejtett – szellemével, mind annak rendszerével (lásd ebben az értelemben a fenti 56. pontban hivatkozott „Les Verts”‑ügyben hozott ítélet 23–25. pontját).

65      Az említett ítéletből levezethető az az alapelv, hogy minden, harmadik személyekre joghatással járó olyan jogi aktussal szemben, amelyet valamely szerv – mint például az EMSA – fogadott el, léteznie kell bírósági felülvizsgálatnak.

66      Igaz, hogy a fenti 56. pontban hivatkozott, „Les Verts”‑ügyben hozott ítélet csak az intézményeket említi, az EMSA pedig – amint az a fenti 61. pontban is megállapítást nyert – nem szerepel az EK 230. cikkben felsorolt intézmények között. Mindazonáltal a harmadik személyekre joghatással járó aktusok – amely joghatás vitathatatlan, amikor közbeszerzési eljárásokban e szervek valamely ajánlattevő ajánlatát elutasító és a szerződést egy másik ajánlattevőnek odaítélő határozatokat hoznak – elfogadására hatáskörrel rendelkező ilyen szervek helyzete azonos a fenti 56. pontban hivatkozott „Les Verts”‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló helyzettel. Egy jogközösségben ezért elfogadhatatlan, hogy az ilyen aktusokkal szemben egyáltalán ne létezzen bírósági felülvizsgálat (lásd ebben az értelemben a fenti 64. pontban hivatkozott Sogelma kontra EÚÜ ügyben hozott ítélet 37. pontját).

67      Következésképpen az EMSA által közbeszerzési eljárások keretében hozott és harmadik személyekkel szemben joghatás kiváltására irányuló határozatok megtámadható jogi aktusnak minősülnek.

68      Ezt a megállapítást nem cáfolja az EMSA által a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó érvelésének alátámasztása céljából idézett ítélkezési gyakorlat.

69      Ami a fenti 58. pontban idézett Spanyolország kontra Eurojust ügyben hozott ítéletet illeti, az igaz, hogy a Bíróság abban megállapította, hogy a megtámadott jogi aktusok nem szerepeltek azon jogi aktusok között, amelyek vonatkozásában az EK 230. cikk értelmében a Bíróság vizsgálhatja a jogszerűséget (az ítélet 37. pontja). Azonban ezen ítélet következő pontjában a Bíróság rámutatott arra, hogy az adott ügyben alkalmazandó EU 41. cikk nem írja elő az EK 230. cikk alkalmazhatóságát az EU‑Szerződés VI. címében foglalt, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezésekre, mivel a Bíróság erre vonatkozó hatásköre az EU 35. cikkben szerepel, amelyre visszautal az EU 46. cikk b) pontja.. Egyébiránt, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot illetően, a Bíróság ugyanezen ítélet 41. és 42. pontjában azt is megállapította, hogy az ezen ügyben megtámadott aktusokat nem vonták ki minden bírósági felülvizsgálat alól (lásd ebben az értelemben a fenti 64. pontban hivatkozott Sogelma kontra EÚÜ ügyben hozott ítélet 45. pontját).

70      A fenti 58. pontban hivatkozott Keeling kontra OHIM ügyben hozott végzés 32. pontjában a Törvényszék sem csak azt állapította meg, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) nem tartozik a Közösségnek sem az EK‑Szerződés 4. cikkében (később EK 7. cikk) felsorolt intézményei közé, sem az EK‑Szerződés 173. cikkének (később EK 230. cikk) első bekezdésében szereplők közé, hanem a 33. pontban azt is megállapította, hogy más jogorvoslati lehetőségek potenciálisan nyitva álltak az OHIM elnökének vitatott határozatával szemben, megemlítve különösen az EK‑Szerződés 179. cikkét (később EK 236. cikk). E végzés tehát nem akadályozhatja meg, hogy az EK 230. cikk értelmében keresetet indítsanak valamely, az e cikkben nem említett szerv határozatával szemben (lásd ebben az értelemben a fenti 64. pontban hivatkozott Sogelma kontra EÚÜ ügyben hozott ítélet 46. pontját).

71      Az EMSA által felhozott ítélkezési gyakorlat tehát nem kérdőjelezi meg azt a megállapítást, miszerint egy ilyen szerv harmadik személyekkel szemben joghatás kiváltására irányuló jogi aktusa nem vonható ki a bírósági felülvizsgálat alól.

72      E megfontolást ezenkívül a fenti 64. pontban hivatkozott Sogelma kontra EÚÜ ügyben hozott ítélet azon, az EMSA által a tárgyaláson képviselt értelmezése sem kérdőjelezheti meg, amely szerint az EMSA helyzete eltér az Európai Újjáépítési Ügynökség (EÚÜ) helyzetétől annyiban, amennyiben ez utóbbit a Bizottság a Szerbia és Montenegró számára nyújtandó közösségi támogatás végrehajtása keretében bízta meg az ajánlati felhívások elkészítésével és értékelésével, valamint a szerződések odaítélésével. Ebből az következik, hogy azon határozatok tekintetében, amelyeket a Bizottság maga hozott volna meg, ha hatáskörét nem ruházta volna át, nem szűnhetett meg a bírósági felülvizsgálat lehetősége pusztán amiatt, hogy a Bizottság a hatáskörét az EÚÜ‑re ruházta, mert ez joghézagot eredményezett volna.

73      Márpedig az EMSA értelmezése nem veszi figyelembe a fenti 64. pontban hivatkozott Sogelma kontra EÚÜ ügyben hozott ítélet 39. és 40. pontjában foglaltakat, amelyekből következik, hogy a Törvényszék az EÚÜ eljárásának alapjául szolgáló hatáskör jellegére vonatkozó érvet ráadásként adja elő, és az csak az ugyanazon ítélet 37. pontjából következő megállapítás megerősítését szolgálja, amely pontban a Törvényszék azon alapelvre utal, miszerint a közösségi szervek valamennyi, harmadik személyekre joghatással járó aktusával szemben léteznie kell bírósági felülvizsgálatnak. Egyébiránt, ellentétben azzal, amit az EMSA állít, a joghézag keletkezésének veszélye fennállna a jelen esetben, ha úgy kellene tekinteni, hogy a szóban forgó jogi aktusokkal szemben nincs bírósági felülvizsgálat.

74      Végül ami az EMSA azon érvét illeti, amely szerint az 1406/2002 rendelet 8. cikkéből – amely csak a Bíróságra utal – arra lehet következtetni, hogy ha a jelen esetben hatáskörrel rendelkezne valamely bíróság, akkor az nem a Törvényszék, hanem a Bíróság lenne, elegendő rámutatni arra, hogy a „Bíróság” kifejezés használata itt általános jelleggel azon intézmény megnevezésére szolgál, amely magában foglalja azóta az Európai Unió Bíróságát, Törvényszékét és különbírósági fórumként Közszolgálati Törvényszékét. Következésképpen az 1406/2002 rendelet 8. cikkében a „Bíróságra” tett utalást úgy kell érteni, mint amely erre az intézményre vonatkozik, nem pedig az annak részét képező valamelyik bírósági fórumra (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑294/02. sz., Bizottság kontra AMI Semiconductor Belgium és társai ügyben 2005. március 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑2175. o.] 49. pontját).

75      Ezek alapján az EK 230. cikk első bekezdésének a fenti 56. pontban hivatkozott „Les Verts”‑ügyben hozott ítélet 23‑25. pontja fényében, valamint a fenti 64. pontban hivatkozott Sogelma kontra EÚÜ ügyben hozott ítélet 36. és 37. pontja fényében történő értelmezéséből az következik, hogy a jelen kereset elfogadható. E megállapítást ráadásul megerősíti az EUMSZ 263. cikk első bekezdése, amelynek értelmében az Európai Unió Bírósága megvizsgálja az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét. Ennélfogva az EMSA által felhozott első elfogadhatatlansági kifogást szükségképpen el kell utasítani.

2.     A homályos megfogalmazásra vonatkozó kifogásról

 A felek érvei

76      A keresetlevél homályos megfogalmazására alapított elfogadhatatlansági kifogásban az EMSA lényegében azzal érvel, hogy a felperes nem határozza meg, melyik jogalap melyik közbeszerzési eljárásra vonatkozik, és ebből következően azzal, hogy az érintett keresetlevél, amely a két közbeszerzési eljárást összekeveri, nem tartalmazza a felhozott jogalapok – kellően világos és pontos – rövid ismertetését, megsértve ezzel a Bíróság alapokmányát és a Törvényszék eljárási szabályzatát, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.

77      A felperes vitatja ezt az állítást.

 A Törvényszék álláspontja

78      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely a Törvényszék előtti eljárásokra ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint alkalmazandó, minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül gyakorolhassa bírósági felülvizsgálati jogkörét. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása végett a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek magából a keresetlevél szövegéből (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑387/94. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑961. o.] 106. és 107. pontját; a T‑210/00. sz., Biret és Cie kontra Tanács ügyben 2002. január 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑47. o.] 34. pontját, és a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5527. o.] 55. és 56. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

79      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a keresetlevél megfelel az eljárási szabályzatban rögzített követelményeknek, hiszen mind az alperes, mind a Törvényszék számára lehetővé teszi az EMSA‑nak felrótt magatartás, valamint a jogvita alapjául szolgáló tényállás és körülmények mibenlétének megismerését. Ezenkívül az ügy irataiból kitűnik, hogy az EMSA‑nak módja volt védekezését hasznosan felépíteni és a felperes által felhozott valamennyi kifogásra vonatkozóan részletes érvelést kifejteni.

80      A keresetlevél alaki szabálytalanságára alapított elfogadhatatlansági kifogást ezért el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

81      A felperes megsemmisítés iránti kérelmeinek alátámasztására négy jogalapot terjeszt elő. Az első jogalap a jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésére vonatkozik. A második jogalap a költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet és a 92/50 irányelv megsértésén alapul. A harmadik jogalap az EMSA által elkövetett nyilvánvaló méglegelési hibákra vonatkozik. A negyedik jogalap a releváns információk hiányán és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. Emellett, miután az EMSA az ellenkérelméhez mellékletként csatolva a két szóban forgó közbeszerzési eljárás adminisztrációjával kapcsolatos iratanyagot nyújtott be, a felperes a keresetlevelében előterjesztett jogalapok alátámasztása végett a válaszában pontokba szedett kifogásokat adott elő az említett adminisztrációs iratanyagból kitűnő több, állítólagos jogsértéssel kapcsolatban, továbbá a C–2/06/04. sz. közbeszerzési eljárást illetően egy önálló jogalapot arra alapozva, hogy az ajánlatok benyújtására vonatkozóan az ajánlati felhívás 2. pontjában említett feltételeknek a nyertes ajánlattevő által benyújtott ajánlat nem felelt meg. A Törvényszék először az EMSA által a C‑2/06/04. sz. közbeszerzési eljárásban hozott határozatok megsemmisítése iránti kérelmet vizsgálja meg.

1.     Az EMSA által a C‑2/06/04. sz. közbeszerzési eljárásban hozott határozatok megsemmisítése iránti kérelemről

 A nyertes ajánlattevő által benyújtott ajánlat nemmegfelelőségére alapított jogalapról

 A felek érvei

82      Válaszában a felperes új jogalapot terjeszt elő, amely szerint a nyertes ajánlattevő ajánlata nem tekinthető az ajánlati felhívás 2. pontja a) alpontjával összhangban lévőnek. Az ügy irataiból ugyanis a felperes szerint kitűnik, hogy a nyertes ajánlattevő, mivel nem rendelkezett az ajánlata postára adását igazoló bizonyítékkal, arra kényszerült, hogy a svéd posta alkalmazottjától utólag szerezzen be igazolást arról, hogy a küldemény feladása ténylegesen a határidőn belül történt. A felperes szerint egy postai alkalmazott levele nem helyettesítheti a „postai bélyegzőt”, és nem lehet „hiteles”; ennélfogva nem minősülhet elegendő bizonyítéknak. A felperes úgy véli, hogy egy ilyen szabálytalanság elfogadása a közbeszerzési ágazatban a határidők tiszteletben tartása terén veszélyes precedenst teremthet, és bizonytalanságot kelthet.

83      Az EMSA válasza erre az, hogy a szóban forgó ajánlati felhívás 2. pontja a) alpontjának célja, hogy lehetővé tegye annak ellenőrzését, hogy minden ajánlattevő a határidő lejárta előtt nyújtotta be ajánlatát. Ezért az értékelő bizottság más bizonyítási eszköz elfogadására vonatkozó döntése ésszerű, mivel a jelen esetben a posta a szokásával ellentétben nem helyezte el bélyegzőjét a küldeményen.

 A Törvényszék álláspontja

84      Először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes válaszában felhozott jogalap, amely szerint a nyertes ajánlattevő által a C‑2/06/04. sz. közbeszerzési eljárás keretében benyújtott ajánlat nem felelt meg az ajánlatok benyújtására vonatkozóan az ajánlati felhívás 2. pontjában előírt feltételeknek, új jogalapnak minősül. Ez ugyanakkor az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján elfogadható, mivel olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, nevezetesen az ajánlatbontó bizottságnak a szóban forgó közbeszerzési eljárásra vonatkozó jegyzőkönyvéről van szó, amelyet az EMSA az ellenkérelme mellékleteként csatolt az ügy irataihoz.

85      Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás minden szakaszában köteles ügyelni az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására, és következésképpen arra, hogy minden ajánlattevő esélyei egyenlőek legyenek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑496/99 P. sz., Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3801. o.] 108. pontját; lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T‑250/05. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑332/03. sz., European Service Network kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 122. pontját). A Szerződés által előírt, torzulásmentes versenyre épülő rendszer csak akkor garantálható, ha biztosított a különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség (a fent hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontja).

86      Emlékeztetni kell arra is, hogy a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdése szerint, „[a]z ajánlattételre vonatkozó intézkedések biztosítják a tényleges versenyt, valamint azt, hogy a pályázatok [helyesen: ajánlatok] tartalma titkos marad azok egyidejű kibontásáig”.

87      A jelen esetben a hirdetmény 2004. augusztus 9‑ét jelölte meg az ajánlatok benyújtása végső határidejeként. Ezenkívül az ajánlati felhívás – amelyben a végrehajtási rendelet 130. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint legalább „az ajánlatok benyújtására és előírt tagolására vonatkozó szabályok[at] […], beleértve a benyújtás zárónapját és időpontját” meg kell határozni – 2. pontjában úgy rendelkezett, hogy az ajánlatokat vagy ajánlott küldeményként kell a feltüntetett címre legkésőbb (postai bélyegzővel igazoltan) 2004. augusztus 9‑én postára adni, vagy pedig a feltüntetett címen legkésőbb 2004. augusztus 9‑én 16 óráig személyesen átadni, ebben az esetben az ajánlat benyújtását az EMSA alkalmazottja által aláírt és keltezett átvételi elismervénnyel kell igazolni. Az ajánlati felhívás arra is kitért, hogy az ajánlatnak az ajánlott küldeményként történő feladáson kívüli, bármely más formában történő megküldése esetében, beleértve az ajánlatnak „futárszolgálat” igénybevételével történő eljuttatását, az ajánlatot „személyesen átadottnak” kell tekinteni.

88      Ezek a kommunikációs feltételek összhangban vannak a végrehajtási rendelet fenti 12. pontban idézett 143. cikkének (2) bekezdésével, amely szerint „[a]z ajánlattevők ajánlatukat benyújthatják […] postai úton, amely esetben a versenytárgyalási dokumentációban [helyesen: az ajánlattételhez szükséges dokumentációban] rögzíteni kell, hogy az ajánlat benyújtásának napja az ajánlott levél postai bélyegzővel igazolt feladásának napja; vagy […]az intézmény helyiségeiben történő kézbesítéssel, amelyet az ajánlattevő személyesen vagy megbízottja útján végezhet, a futárszolgálatot is beleértve; e célból a versenytárgyalási dokumentáció [helyesen: az ajánlattételhez szükséges dokumentációban] meghatározza […] azon szervezeti egységet, ahová – megfelelően aláírt és keltezett átvételi elismervény ellenében – be kell nyújtani az ajánlatot”. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.) 2. cikkének 9. pontja szerint, „ajánlott küldemény” alatt az olyan szolgáltatás értendő, amely átalánydíj ellenében felelősséget vállal elvesztés, lopás vagy sérülés kockázata ellen, és a feladó számára – adott esetben kérelmére – igazolja, hogy a küldeményt feladta, és/vagy azt a címzetthez kikézbesítették.

89      Egyébként szintén az ajánlati felhívás 2. pontja tartalmazza azt, hogy amennyiben az ajánlat nem felel meg az említett alaki feltételeknek, azt a felbontásakor el kell utasítani.

90      Az ajánlatbontó bizottság által 2004. augusztus 25‑én készített első jegyzőkönyv szerint az SSPA ajánlata – azaz a később nyertesnek nyilvánított ajánlat – esetében a postára adást nem igazolták, ezért ahhoz, hogy az ajánlatot megfelelőnek lehessen tekinteni, az ajánlattevőnek a postára adás tényéről írásbeli megerősítést kellett benyújtania. A 2004. szeptember 21‑i keltezésű második jegyzőkönyvből az derül ki, hogy az ajánlatbontó bizottság levele nyomán, amelyben az SSPA‑t arra hívta fel, hogy az említett írásbeli megerősítést nyújtsa be, az SSPA az EMSA részére egy svéd postai alkalmazott által adott igazolást küldött meg, amely azt igazolta, hogy az ajánlatot a határidőn belül postára adták. Ily módon az ajánlatbontó bizottság az SSPA ajánlatát megfelelőnek tekintette.

91      Az ez utóbbi jegyzőkönyvhöz mellékelt dokumentumokat az EMSA a Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedésre válaszul csatolta az ügy irataihoz. E dokumentumok között találhatók többek között az SSPA által megküldött ajánlatot tartalmazó, az EMSA részére kézbesített borítékok másolatai, az SSPA és az EMSA között történt levélváltás másolatai, valamint a göteborgi postahivatal 2004. augusztus 6‑i nyugtájának másolata és az ugyanezen postahivatal alkalmazottja által aláírt, 2004. szeptember 2‑i keltezésű nyilatkozat másolata, amely lényegében azt erősíti meg, hogy a feltehetően a kérdéses ajánlatot tartalmazó borítékot az említett postahivatalban 2004. augusztus 6‑án valóban postára adták.

92      Márpedig először is e dokumentumokból az tűnik ki, hogy az SSPA ajánlatát az EMSA 2004. augusztus 10‑én, vagyis egy nappal az ajánlatok benyújtására megállapított határidő lejárta után kapta meg, és hogy a szóban forgó ajánlatot tartalmazó borítékokban sem a feladást, sem a kézbesítést igazoló postai bélyegző nem volt.

93      Másodszor fontos megjegyezni azt, hogy bár az EMSA az SSPA‑nak 2004. augusztus 26‑án küldött levelében jelezte, hogy „a borítékon sem arra vonatkozó jelzés nem szerepelt, hogy azt ajánlott küldeményként adták fel, sem a postahivatalban történő feladás időpontja nem szerepelt”, és felhívta az SSPA‑t arra, hogy bocsásson rendelkezésére „bármely utólagos bizonyítékot [arra vonatkozóan, hogy ajánlatának az EMSA részére történő megküldése] az ajánlati felhívásban előírt határidőn belül és formában” történt, az SSPA az EMSA‑nak egyszerűen csak egy göteborgi postahivatal nyugtáját küldte meg.

94      E tekintetben nem fogadható el az EMSA által a tárgyaláson előterjesztett azon érv, miszerint a szóban forgó nyugta a levél nyilvántartásba vételét bizonyítja, amely nyilvántartásba vételt pedig tulajdonképpen az ajánlott küldeményként történő feladással lehetne azonosnak tekinteni. Először is, egy ilyen nyugta semmiképpen nem tekinthető azonosnak az ajánlott küldeményként történő feladást igazoló feladóvevénnyel, amelyet a postai bélyegző borítékon történő elhelyezésétől függetlenül főszabály szerint a feladó a postai küldemény feladásának bizonyítékaként kap meg, amint az a fenti 88. pontban kifejtésre került. Az ilyen nyugtán ugyanis sem a feladó neve, sem a címzett neve, sem a küldemény kézbesítésének helye, illetve semmilyen más olyan adat nem szerepel, amely igazolná, hogy ajánlott küldemény feladásáról van szó. Egyébként az ügy irataiból kiderül, hogy az EMSA egy másik ajánlattevő ajánlatát kizárólag azt követően tekintette megfelelőnek, hogy az ajánlattevő saját kezdeményezésre benyújtott egy olyan feladóvevényt, amelyen szerepelt az ajánlott küldemény feladásának időpontja és az azt az ajánlatot tartalmazó borítékhoz kapcsolódó számkód, miközben ezt az ajánlatot eredetileg azért zárták ki, mert az ajánlatot tartalmazó borítékon csak a kézbesítés dátumának bélyegzője szerepelt. Másodszor, ellentétben azzal, amit az EMSA a tárgyaláson próbált sugallni, az ügy irataiból egyértelműen kiderül, hogy nem a szóban forgó nyugta volt az, amely alapján végül az SSPA ajánlatát megfelelőnek minősítették, hanem a svéd posta alkalmazottjának nyilatkozata, miközben a fent említett ajánlattevő esetében az EMSA elegendő bizonyítéknak tekintette azt a feladóvevényt, amelyet ez utóbbi ajánlattevő az ajánlata elutasításáról való tudomásszerzését követően nyújtott be.

95      Harmadszor meg kell állapítani, hogy a göteborgi postahivatal alkalmazottja által adott igazolásban a következő szerepel: „A jelen nyilatkozatban igazolom […], hogy a […] mellékelt nyugta példányának és a kézbesített boríték fénymásolatának vizsgálata alapján ezt a borítékot a fent említett postahivatalban 2004. augusztus 6‑án adták fel”. A svéd postai alkalmazott ily módon arról nyilatkozott, hogy a feltehetően az SSPA ajánlatát tartalmazó boríték feladását 2004. augusztus 6‑án intézte, azonban egyrészt nem adott magyarázatot arra, hogy a szóban forgó borítékon miért nem volt postai bélyegző, másrészt nem tért ki arra, hogy ajánlott küldemény feladásáról volt‑e szó. A tárgyalás során erre vonatkozóan feltett kérdésre válaszolva az EMSA‑nak nem állt módjában kijelenteni, hogy a postára adás ajánlott küldeményként történt.

96      Az ügy irataiban tehát semmilyen utalás nincs arra, hogy az SSPA ajánlatának benyújtása ajánlott küldemény útján történt.

97      Ezért felmerül a kérdés, hogy az SSPA ajánlatát először is az ajánlatbontó bizottság felbonthatta‑e, majd pedig az értékelő bizottság megvizsgálhatta‑e, annak ellenére, hogy az az ajánlatok benyújtására vonatkozó végső határnapot követő napon érkezett meg az EMSA‑hoz.

98      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a hirdetmény szerint az ajánlatok átvételének határnapja és időpontja 2004. augusztus 9‑e 16 óra volt. Márpedig az ajánlati felhívás 2. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy főszabály szerint az ajánlatoknak legkésőbb a fent említett napon és időpontban kell megérkezniük az EMSA‑hoz, akár személyesen benyújtott ajánlatról, akár „futárszolgálat” útján kézbesített ajánlatról van szó, és e szabály alól csak az képez kivételt, ha ajánlott küldeményként postázzák az ajánlatot, amikor is a feladásnak legkésőbb az említett napon kell megtörténnie, azonban a kézbesítés történhet e napot követően is, a feladás napját pedig a postai bélyegző igazolja. Következésképpen az ajánlatnak az ajánlatok beérkezésére főszabályként megszabott határnapon és időponton túli megküldésére nyitva álló lehetőséget, mint kivételt, megszorítóan kell értelmezni.

99      Ezt követően rá kell mutatni arra, hogy az ajánlati felhívás 2. pontjának a) alpontja két külön alaki feltételt említ, amelyeket az ajánlatát postai úton benyújtani szándékozó ajánlattevőnek teljesítenie kell: egyrészt az ajánlat feladásának határidejére, másrészt az ajánlott küldeményként történő benyújtásra vonatkozó feltételt. E feltételek, bár egymást kiegészítik, mégis önálló szerephez jutnak annak elbírálásakor, hogy az ajánlat megküldése megfelel‑e az ajánlati felhívás dokumentumaiban szereplő rendelkezéseknek, valamint a végrehajtási rendelet 143. cikkének.

100    E két feltétel teljesítéséről − amelynek jelentőségére az EMSA az SSPA‑nak 2004. augusztus 26‑án küldött levelében kifejezetten emlékeztetett − az ajánlatkérő szervnek, pontosabban az ajánlatbontó bizottságnak az ajánlatok felbontása, majd azt követő megvizsgálása előtt kell meggyőződnie. Az ajánlatbontó bizottság e tekintetben semmilyen mérlegelési joggal nem rendelkezik: amint megállapítja, hogy a határidőn túl érkezett ajánlat megküldése nem az ajánlati felhívásban és a végrehajtási rendeletben szereplő követelményeknek megfelelően történt, nem tehet mást, mint hogy elutasítja az ajánlatot, amint az a fenti 86. pontban említést nyert.

101    Egyébként az ajánlatok felbontásának szakaszát – amelynek a lefolytatására vonatkozó szabályokat a végrehajtási rendelet 145. cikke állapítja meg – éppen a formaiság jellemzi, célja pedig az, hogy lehetővé tegye egy legalább három személyből álló bizottság számára, hogy megítélje és garantálja a többek között az ajánlatok benyújtási módjaira vonatkozó szabályok tiszteletben tartását, tekintettel arra, hogy e szabályok milyen jelentőséggel bírnak a szerződés‑odaítélési eljárásokban. E bizottság tagjai többek között kézjegyükkel látják el az egyes ajánlatok feladásának napját és idejét igazoló dokumentumokat, valamint aláírják a beérkezett ajánlatok felbontásáról készített jegyzőkönyvet, amely tartalmazza a megfelelő ajánlatok és a nem megfelelő ajánlatok felsorolását, továbbá a végrehajtási rendelet 143. cikkében szereplő benyújtási feltételeknek való megfelelés hiánya miatt történt elutasítás indokolását. Olyan formai követelményekről van tehát szó, amelyek tiszteletben tartása a szerződés‑odaítélési eljárások során alapvető fontosságú.

102    A fenti megfontolásokra tekintettel, valamint az ajánlattevők közötti esélyegyenlőség elvére tekintettel, amelynek érvényesülését a fenti 85. pontban kifejtettek szerint a közbeszerzési eljárás minden egyes szakaszában biztosítani kell, az SSPA jelen esetben benyújtott ajánlatát az ajánlatbontó bizottság nem bonthatta volna fel és nem fogadhatta volna el, mivel hiteles postai bélyegző és az ajánlott küldeményként történő feladás bizonyítéka hiányában úgy kellett volna tekinteni, hogy ezt az ajánlatot az EMSA a kézbesítése időpontjában, nevezetesen 2004. augusztus 10‑én, vagyis elkésetten kapta meg. Ebből következik, hogy az ajánlatbontó bizottság hibázott, amikor az SSPA ajánlatát felbontotta, ezt követően pedig az értékelő bizottság hibázott, amikor az SSPA ajánlatát elbírálta és első helyre sorolta.

103    Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint, az eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után valamely határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítható, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna, és következésképpen a megtámadott határozat tartalma más lehetett volna (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑345/03. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑341. o.] 147. pontját és a fenti 85. pontban hivatkozott European Service Network kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 130. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

104    A jelen esetben, ha az SSPA ajánlatát az EMSA arra hivatkozva nem vette volna figyelembe, hogy az ajánlati felhívás 2. pontjában és a végrehajtási rendelet 143. cikkében szereplő benyújtási feltételeknek nem felelt meg, a közigazgatási eljárás kizárólag más eredményre vezethetett volna, mivel az SSPA ajánlatát az értékelő bizottság nem bírálta volna el, és az odaítélésről szóló határozat tartalma, amely többek között az ajánlatok összehasonlító vizsgálatán alapul, kizárólag más lehetett volna.

105    Egyébként, arra a körülményre tekintettel, hogy a jelen esetben az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 13.1. pontjának b) alpontjában szereplő alsó küszöböt csak két vállalkozás lépte túl, ha az SSPA ajánlatát már az ajánlatfelbontási szakaszban elutasították volna, a szóban forgó szerződés‑odaítélési eljárás végén egy ajánlat maradt volna. E körülmények között az ajánlatkérő szerv – mivel már nem lett volna módja a szerződésnek az összességében legelőnyösebb ajánlatot benyújtó részére történő odaítélése céljából a különböző ajánlatok árait és jellemzőit összehasonlítani – nem lett volna köteles az egyetlen, részvételre alkalmasnak ítélt ajánlattevő részére odaítélni a szerződést (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑27/98. sz., Fracasso és Leitschutz ügyben 1999. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5697. o.] 31–33. pontját). Mindenesetre e megfontolás alapján nem lehet kizárni azt, hogy az EMSA – amint azt a tárgyaláson a Törvényszék által e tárgyban feltett kérdésre válaszolva el is ismerte – semmissé nyilváníthatta volna a szóban forgó közbeszerzési eljárást, és új ajánlati felhívást tehetett volna közzé. Következésképpen jogilag megkövetelt módon bizonyított, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna.

106    Ebből következően meg kell semmisíteni az EMSA azon határozatát, amelyben a szerződést a nyertes ajánlattevőnek ítélte oda, mivel az megsértette a végrehajtási rendelet 143. cikkét és az ajánlati felhívás 2. pontját, nem szükséges ugyanakkor a felperes által a C–2/06/04. sz. közbeszerzési eljárásra vonatkozóan felhozott többi jogalap tárgyában dönteni.

107    Ennek megfelelően a Törvényszék a felperes által előterjesztett jogalapokat és érveket csak annyiban vizsgálja tovább, amennyiben azok az EMSA azon határozataira vonatkoznak, amelyekben a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás végén a felperes ajánlatát elutasította, és a szerződést egy másik ajánlattevőnek ítélte oda.

2.     Az EMSA által a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárásban hozott határozatok megsemmisítése iránti kérelemről

108    A fenti 108. pontban kifejtettek szerint a felperes a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására négy jogalapot hoz fel, amelyek közül az első a jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésén, a második a költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet és a 92/50 irányelv megsértésén, a harmadik nyilvánvaló mérlegelési hibákon, a negyedik pedig a releváns információk hiányán és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A Törvényszék úgy véli ésszerűnek, hogy először az első jogalapot, azután a második jogalapot, majd a negyedik jogalapot, és végül a harmadik jogalapot vizsgálja meg.

 A jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésére alapított első jogalapról

 A felek érvei

109    A felperes szerint az EMSA megsértette a jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elvét azáltal, hogy jelentős késedelemmel járt el, és az ajánlattevők által feltett kérdésekre ajánlataik benyújtása előtt nem adott megfelelő választ, ami az ítélkezési gyakorlat szerint a határozat megsemmisítésének indoka lehet, feltéve hogy e határozat a szabálytalanság hiányában eltérő lett volna.

110    A felperes emlékeztet arra, hogy kérdéseket tett fel az EMSA‑nak, amelyekre az arra hivatkozással nem válaszolt, hogy a kérdések előterjesztésére nem a határidőn belül, vagyis nem 2004. július 31‑e előtt került sor. E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy 2004. július 31‑én hiába próbálta telefax útján megküldeni e kérdéseket, azokat az EMSA – valószínűleg telefaxkészülékének meghibásodása miatt – nem kapta meg, amit az EMSA 2004. augusztus 2‑i elektronikus levelében el is ismert. Ezenkívül a felperes hangsúlyozza, hogy a kérdéseket az EMSA végül 2004. augusztus 1‑jén vasárnap megkapta. Mindenesetre tekintettel arra, hogy a kiegészítő információkérés benyújtásának határideje szombati napon telt le, az EMSA‑nak a következő munkanapig, vagyis 2004. augusztus 2‑ig, hétfőig, meg kellett volna hosszabbítania a határidőt. A felperes kérdései megválaszolásának elmulasztásával az EMSA nem csupán megsértette a jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elveit, hanem azt is megakadályozta, hogy a felperes versenyképesebb ajánlatot nyújtson be.

111    Végül a felperes kitér arra, hogy ellentétben azzal, amit az EMSA sugallni kíván, a felperes soha nem próbált olyan információkhoz jutni, amelyek a többi ajánlattevőnek nem álltak volna rendelkezésére, tekintve hogy – a felperes érvelése szerint – a kiegészítő információkérésre adott valamennyi választ az ajánlattevők mindegyikével közlik. E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy az ajnlatkérő szerv köteles válaszolni a kiegészítő információk iránti kérésekre, ha az ajánlattételhez szükséges dokumentációban pontatlan elemek szerepelnek.

112    A tárgyaláson a felperes ezenkívül első alkalommal állította azt, hogy az EMSA megsértette a végrehajtási rendelet 141. cikkét, mivel az ajánlati felhívásban az említett 141. cikkben megszabott határidőnél rövidebbet állapított meg a kiegészítő információkérések benyújtására.

113    Az EMSA vitatja a felperes által felhozott érveket.

 A Törvényszék álláspontja

114    A felperes egyrészt azt rója fel az EMSA‑nak, hogy jelentős késedelemmel járt el, másrészt azt, hogy az ajánlattevők kiegészítő információk iránti kéréseire nem adott megfelelő válaszokat. Ehhez a felperes hozzáteszi, hogy 2004. július 31‑én kérdéseket tett fel azzal a céllal, hogy az ajánlati felhívásokban szereplő, állítása szerint pontatlan elemekre vonatkozóan felvilágosítást kapjon, az EMSA azonban ezekre nem válaszolt.

115    Először is nem csupán azt kell megállapítani, hogy a felperes semmilyen módon nem támasztotta alá azon állítását, hogy az EMSA késedelemmel járt el, és az ajánlattevők kéréseire nem adott megfelelő válaszokat, hanem azt is, hogy arra sem tért ki, melyek voltak ezek a válaszok, és arra sem, hogy miért kellene azokat nem megfelelőnek tekinteni. Ebből következik, hogy e jogalapot – némileg pontatlan megfogalmazása ellenére – lényegében úgy kell érteni, hogy a felperes azt rója fel az EMSA‑nak, hogy az nem válaszolt a kérdéseire, jóllehet azokat határidőn belül tette fel, és ebből adódóan ez megakadályozta a felperest abban, hogy mind műszaki, mind pénzügyi szempontból versenyképesebb ajánlatot nyújtson be.

116    E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a felperes nem támasztotta alá állításait. Ugyanis, bár utal számos – mind július 31‑i, szombati, mind 2004. augusztus 1‑jei, vasárnapi – információkéréseinek elküldésére irányuló próbálkozására, nem mutat be egyetlen olyan küldésről szóló visszaigazolást sem, amely vagy e dokumentumok (teljes egészének vagy egy részének) EMSA részére történő megküldését, vagy pedig a küldésük során bekövetkezett küldési hibát bizonyítaná. A felperes azt sem fejtette ki, hogy ez az állítólagos szabálytalanság milyen szempontból lehetett volna hatással a szerződés odaítélésével kapcsolatos döntésre.

117    Másodszor, fontos megállapítani, hogy az ajánlati felhívás 8. pontja értelmében kiegészítő információt minden esetben írásbeli kérésre lehet kapni, amely kérést az ajánlatok benyújtására vonatkozó határidő letelte előtt legkésőbb tíz nappal kell megküldeni. Márpedig ellentétben azzal, amit a felperes állít, az ajánlati felhívás e pontját nem lehet máshogyan értelmezni, mint úgy, hogy a határidő számításakor az ajánlatok benyújtásának napja nem vehető figyelembe. Mivel az ajánlati felhívás 2. pontja szerint e határidő 2004. augusztus 9‑e volt, a kiegészítő információkérés benyújtására vonatkozó határidő csak 2004. július 30‑án, pénteken járhatott le, és nem pedig – ahogyan a felperes állítja – 2004. július 31‑én, szombaton.

118    Márpedig, amint az EMSA joggal hangsúlyozza, a felperes – ahogyan írásban ő is elismerte – 2004. július 31‑étől próbálta kiegészítő információk iránti kérését elküldeni, tehát az annak benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártát követően. Mivel a szóban forgó kérés elkésett volt, az EMSA jogosan nem válaszolt rá, még ha azt megkapta is.

119    Végül ami a végrehajtási rendelet 141. cikke (2) bekezdésének állítólagos megsértését illeti, a Törvényszék rámutat arra, hogy e jogalap előterjesztésére a szóbeli szakaszban került sor első alkalommal. Az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Azon jogalap vagy érv azonban, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiegészítését jelenti, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, nem minősül az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a szerinti új jogalapnak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑40/01. sz., Scan Office Design kontra Bizottság ügyben 2002. november 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5043. o.] 96. pontját és a T‑495/04. sz., Belfass kontra Tanács ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑781. o.] 87. pontját).

120    A jelen esetben rá kell mutatni arra, hogy a felperes által a tárgyaláson felhozott, a végrehajtási rendelet 141. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, nem tekinthető egyrészt olyan kifogásnak, amely az írásbeli eljárás során felmerült jogi vagy ténybeli helyzetből származik, hiszen olyan állítólagos jogsértésen alapul, amelyről már a keresetindításkor tudni lehetett, és már akkor hivatkozni lehetett rá, másrészt nem tekinthető a korábban kifejtett jogalap kiegészítésének, hiszen a felperes az állítólagosan megsértett jogi normára csak a szóbeli szakaszban hivatkozott, és az ily módon kifejtett megsemmisítési ok a keresetlevélben sem közvetlenül, sem közvetve nem jelent meg, lévén, hogy a jelen jogalap a jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elvének állítólagos megsértésén alapul (lásd ebben az értelemben a Bíróság 108/81. sz., Amylum kontra Tanács ügyben 1982. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1981., 3107. o.] 25. pontját). Mindenesetre a felperes semmilyen olyan jogi vagy ténybeli helyzetre nem hivatkozik, amely az eljárás során merült volna fel, és amelyre e kifogást alapítani lehetne. Következésképpen ez a kifogás az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése értelmében elkésettség miatt elfogadhatatlan.

121    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárást illetően az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet és a 92/50 irányelv megsértésére alapított második jogalapról

 A felek érvei

122    E jogalap keretében a felperes lényegében azzal érvel, hogy az EMSA, mivel pontatlan és az ajánlati felhívásban nem helyesen meghatározott szempontokat alkalmazott, megsértette a költségvetési rendeletet, a végrehajtási rendeletet és a 92/50 irányelvet. Egyébként a felperes a válaszában azt hozza fel, hogy az értékelő bizottság, mivel az odaítélési szempontok alszempontokra való felosztásáról döntött, nem csupán nyíltan elismerte, hogy a szóban forgó szempontokat korábban nem határozták meg jól, és hogy azokat egyértelművé kell tenni és/vagy mással helyettesíteni – amit az EMSA is elismert ellenkérelmében –, hanem a költségvetési rendeletet is megsértette.

123    Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy az ajánlati felhívás egyes elemei, úgymint a szerződés tényleges időtartama, az alkalmazásokat korábban már bevezető tagállamok száma, a speciális szaktudású szakemberek (help desk) szerepe, az ő szolgáltatásaik tartalma és időtartama, stb., amelyek a versenyképes ajánlat benyújtásához szükségesek voltak, szintén pontatlan módon fogalmazódtak meg, megsértve ezzel a költségvetési rendelet 97. cikkének (1) bekezdését és a 92/50 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését. Érvelésének alátámasztása végett a felperes más intézmények olyan ajánlati felhívásaira hivatkozik, amelyek esetében a dokumentáció szerinte teljesebb és egyértelműbb volt.

124    Végül a felperes kifogásolja, hogy az EMSA 2004. december 16‑i levelében a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó rendelkezésekre hivatkozva nem volt hajlandó a felperessel közölni a nyertes ajánlattevő nevét, miközben néhány héttel később ugyanaz az alkalmazott, aki e levelet aláírta, azzal a javaslattal hívta fel a felperest, hogy személyes találkozó keretében vitassák meg a közbeszerzési eljárás eredményét, amit a felperes visszautasított.

125    Az EMSA vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

126    Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a felperes tévesen hivatkozik a 92/50 irányelv 17. cikkének megsértésére. A költségvetési rendelet 105. cikke alapján ugyanis 2003. január 1‑jétől – vagyis az említett rendelet alkalmazása kezdetének időpontjától – az árubeszerzésre, szolgáltatásnyújtásra és építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó eljárások összehangolásáról szóló irányelveket az intézmények és szervek által saját javukra odaítélt közbeszerzési szerződésekre az azon értékhatárokkal kapcsolatos kérdések tekintetében kell alkalmazni, amelyek meghatározzák a közzétételre vonatkozó intézkedéseket, az eljárások kiválasztását és a megfelelő határidőket. Következésképpen a jelen esetben, mivel egy ügynökség – úgymint az EMSA – által odaítélt, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésről van szó, a felperes által a vitatott szerződés odaítélési szempontjaira vonatkozóan felhozott kifogást – az intézmények esetében alkalmazandó szabályokhoz hasonlóan – kizárólag a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek fényében kell vizsgálni.

127    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a költségvetési rendelet 97. cikkének (1) bekezdése az ajánlatkérő szervre azt a kötelezettséget rója, hogy az eljárást megindító felhívásban előre meghatározza és ismertesse az odaítélési szempontokat. Ezt a kötelezettséget, amelynek lényege, hogy minden egyes szerződés esetében biztosítsa az arra irányadó szempontok és feltételek megfelelő szintű nyilvánosságát, tovább pontosítja a végrehajtási rendelet 138. cikke.

–       Az odaítélési szempontok pontatlanságára alapított kifogásról

128    Ami a felperes azon kifogását illeti, miszerint az EMSA a költségvetési rendeletet és a végrehajtási rendeletet megsértette annyiban, amennyiben olyan szempontokat alkalmazott, amelyeket nem helyesen határozott meg az ajánlati felhívásban, először is emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó szerződés esetében az odaítélés szempontja a költségvetési rendelet 97. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási rendelet 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően az összességében legelőnyösebb ajánlat volt (lásd az ajánlattételhez szükséges dokumentáció fenti 18. pontban idézett 13. pontját).

129    Ha a szerződés odaítélése az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történik, az ajánlatkérő szerv az ajánlattételhez szükséges dokumentációban köteles meghatározni és ismertetni az ajánlatok tartalmának értékelését lehetővé tevő odaítélési szempontokat. Emellett e szempontoknak a végrehajtási rendelet 138. cikkének (2) bekezdésével összhangban a szerződés tárgyát tekintve is indokoltnak kell lenniük. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése szerint az ajánlatkérő szervnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban azt is pontosan ismertetnie kell, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához alkalmazott egyes szempontokhoz milyen viszonylagos súlyt rendel. E rendelkezések célja, hogy az ajánlatok szerződés‑odaítélés céljából történő értékelése szakaszában biztosítsák az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság 31/87. sz. Beentjes‑ügyben 1988. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1988., 4635. o.] 21. és 22. pontját, valamint a C‑470/99. sz., Universale‑Bau és társai ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑11617. o.] 90–92. pontját; lásd úgyszintén ebben az értelemben a Törvényszék T‑406/06. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. november 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 85. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

130    E rendelkezések célja tehát az, hogy minden ésszerűen tájékozott és elvárható gondossággal eljáró ajánlattevő számára lehetővé tegye az odaítélési szempontok azonos módon történő értelmezését (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑19/00. sz., SIAC Construction ügyben 2001. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑7725. o.] 42. pontját), továbbá lehetővé tegye számukra, hogy ebből következően az ajánlatukban szereplő feltételek kidolgozása során azonos esélyekkel rendelkezzenek (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 129. pontban idézett Universale‑Bau és társai ügyben hozott ítélet 93. pontját).

131    Márpedig, ha igaz is, hogy az ajánlatkérő szervek által alkalmazható szempontokat a végrehajtási rendelet 138. cikkének (2) bekezdése nem kimerítően sorolja fel, és hogy e rendelkezés ezáltal az ajánlatkérő szervre bízza, mely szerződés‑odaítélési szempontokat kívánja alkalmazni, ezzel együtt e választási lehetőség csak olyan szempontokra terjedhet ki, amelyek célja az összességében legelőnyösebb ajánlat megtalálása (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑532/06. , Lianakis és társai ügyben 2008. január 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑251. o.] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd úgyszintén ebben az értelemben a Törvényszék T‑4/01. sz. Renco kontra Tanács ügyben 2003. február 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑171. o.] 66. pontját és a T‑183/00. sz., Strabag Benelux kontra Tanács ügyben hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑135. o.] 73. és 74. pontját).

132    Ezenkívül az ajánlatkérő szerv által az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározásához alkalmazott szempontoknak nem kell feltétlenül mennyiségi jellegűnek vagy kizárólag az árra irányulónak lenniük. Még ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmaz is nem mennyiségben kifejezett szempontokat, az ilyen szempontok is alkalmazhatók objektíven és egységesen az ajánlatok összehasonlítása céljából, és egyértelműen relevánsak az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározását illetően (lásd ebben az értelemben a fenti 131. pontban hivatkozott Renco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 67. és 68. pontját).

133    A jelen esetben az EMSA a szerződési hirdetmény IV. 2. pontjában és az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 13. pontjában ismertette azokat a szempontokat, amelyeket a szerződésnek az összességében legelőnyösebb ajánlat benyújtója részére történő odaítélése érdekében alkalmazni kívánt, nevezetesen egyrészt három minőségi szempontot – feltüntetve mindegyik esetében, hogy annak milyen viszonylagos súlyt kíván tulajdonítani –, másrészt egy mennyiségi szempontot, azaz a teljes árat, feltüntetve annak is az ajánlat egészén belüli súlyát.

134    A három minőségi szempontnak és azok súlyozásának megfogalmazása a következő:

„1. A projektre vonatkozóan javasolt módszertan – amely magában foglalja a projekt megvalósításának módjára, a lényeges megvalósítási szakaszokra és a nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó részletes javaslatokat (az [ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő] 3. pontban meghatározottak szerint) (40%);

2. Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő leírások megértése és az e megértést alátámasztó tömör ismertetés (20%);

3. A működtetési szolgáltatások (Helpdesk) minősége (10%)».

135    Márpedig a felperes arra szorítkozik, hogy az említett szempontok pontatlanságát hozza fel, feltéve a kérdést, hogy az EMSA milyen módon tudta e szempontok fényében objektíven értékelni az ajánlatok minőségét. A felperes ezen állításai alátámasztására semmilyen meggyőző érvet nem terjeszt elő, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy az EMSA e szempontok meghatározása során figyelmen kívül hagyta az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elveit.

136    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó minőségi szempontok, úgymint a szolgáltatások nyújtásával összefüggésben elképzelt szervezés és módszertan, az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő leírások jó megértése és az igényelt szolgáltatások minősége, saját kontextusukban – vagyis az ajánlatéttelhez szükséges dokumentáció 3. pontjában szereplő részletesebb ismertetés (lásd a fenti 19. pontot) fényében – értelmezve hozzájárulhatnak a kínálandó szolgáltatások jó színvonalú teljesítéséhez és így maguknak az ajánlatoknak az értékéhez. Ezek tehát az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározása szempontjából releváns szempontok. Ráadásul, amint az a fenti 132. pontból kitűnik, pusztán abból a körülményből, hogy e szempontok nem mennyiségi jellegűek, még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az ajánlatkérő szerv azokat nem objektíven és egységesen alkalmazta (lásd ebben az értelemben a fenti 131. pontban hivatkozott Renco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 67. és 68. pontját). Végül meg kell jegyezni, hogy az EMSA az alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően, százalékarányok révén minden egyes minőségi szempont esetében feltüntette az ahhoz rendelt relatív súlyt, tájékoztatva ily módon az ajánlattevőket arról, hogy az ajánlatok összehasonlító értékelése során mely szempontnak milyen jelentőséget kíván tulajdonítani.

137    A felperes állításaival ellentétben az ügy iratainak egyetlen eleme alapján sem lehet felróni az EMSA‑nak azt, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározásához alkalmazandó odaítélési szempontok kiválasztásakor és meghatározásakor a fent említett szabályozó rendelkezésekből eredő korlátokat túllépte volna.

138    A fenti megfontolások alapján meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az EMSA megsértette arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az ajánlati felhívásban az odaítélési szempontokat az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elveinek megfelelően határozza meg és ismertesse.

139    E megállapítást nem gyengítheti a felperes arra vonatkozó állítása, hogy más szerződés‑odaítélési eljárások keretében más intézmények hogyan fogalmazták meg az ajánlati felhívást.

140    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogalkotó azáltal, hogy az ajánlatkérő szervek számára lehetővé tette az általuk alkalmazni kívánt szerződés‑odaítélési szempontok szabad megválasztását, azt kívánta biztosítani számukra, hogy az odaítélési szempontok megválasztása és megfogalmazása során az egyes szerződések egyedi jellegét, tárgyát és sajátosságait figyelembe vehessék. A felperes tehát a jelen esetben alkalmazott odaítélési szempontok pontatlanságának bizonyítása végett nem hivatkozhat érdemben arra, hogy más szerződés‑odaítélési eljárásokban bizonyos intézmények hogyan fogalmazták meg az általuk választott odaítélési szempontokat. A más szerződés‑odaítélési eljárások ajánlati felhívásaira való hivatkozás nem minősül e célból sem releváns, sem elegendő bizonyítéknak.

141    Végül azon érvet illetően, miszerint az értékelő bizottság azzal, hogy a választott odaítélési szempontok alszempontokra osztása mellett döntött, nyíltan elismerte, hogy azok nem voltak megfelelően meghatározva, és magyarázatra és/vagy helyettesítésre szorultak, rá kell mutatni arra, hogy függetlenül attól, hogy a jelen esetben valóban a szempontok felosztásához folyamodtak‑e, egy fő szempont alá tartozó alszempontok megléte semmiképpen sem bizonyítja azt, hogy a fő szempont pontatlan.

142    Következésképpen az odaítélési szempontok pontatlanságára alapított kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       Az ajánlati felhívás bizonyos elemeinek pontatlanságára alapított kifogásról

143    Az ajánlati felhívás bizonyos elemeinek állítólagos pontatlanságára alapított érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 78. pontban kifejtésre került – a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozni tudjon a keresetről. Márpedig a jelen esetben a felperes csupán a költségvetési rendeletnek az ajánlati felhívás bizonyos elemei pontatlanságából eredő állítólagos megsértésére hivatkozik, anélkül hogy e tézisének alátámasztására bármiféle érvelést adna elő, és ráadásul anélkül hogy pontosan ismertetné azt az ajánlati felhívást, amelyre utal. Következésképpen, a fent említett elvekre tekintettel, az érvet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

–       Az egyik odaítélési szempont alszempontokra történő felosztásának jogellenességére alapított kifogásról

144    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy bár ezt a kifogást a felperes a válaszában terjesztette elő, ez az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján mégis elfogadható, mivel olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, nevezetesen az engedélyezésre jogosult tisztviselő számára készített, 2004. november 19‑i jelentésből (Report to the authorising officer), valamint a műszaki értékelőlapokból, amelyeket az EMSA az ellenkérelmének mellékleteiként csatolt az ügy irataihoz.

145    Amint a fenti 129. pontban kifejtésre került, a költségvetési rendelet 97. cikke és a végrehajtási rendelet 138. cikke (3) bekezdésének értelmében, ha a szerződést az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint ítélik oda, az ajánlatkérő szervnek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a szerződési hirdetményben fel kell tüntetnie az alkalmazandó odaítélési szempontokat és azok súlyozását.

146    Ez utóbbi rendelkezések a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód és átláthatóság elveinek tükrében értelmezve megkövetelik, hogy a potenciális ajánlattevők az ajánlat elkészítésének időpontjában ismerjék az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározása során az ajánlatkérő által figyelembe vett összes szempontot és ezek relatív súlyát (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑331/04. sz. ATI EAC e Viaggi di Maio és társai ügyben 2005. november 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑10109. o.] 24. pontját és a fenti 131. pontban hivatkozott Lianakis és társai ügyben hozott ítélet 36. pontját).

147    Ebből következik, hogy az ajánlatkérő szerv nem alkalmazhat az odaítélési szempontokon belül olyan alszempontokat, amelyeket nem ismertetett előzetesen az ajánlattevőkkel (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 131. pontban hivatkozott Lianakis és társai ügyben hozott ítélet 38. pontját).

148    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanakkor lehetséges, hogy az ajánlatkérő szerv az ajánlatok benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártát követően határozza meg az előzetesen megállapított odaítélési szempontok alszempontjainak súlyszámát, amennyiben három feltétel teljesül, nevezetesen, hogy ez az utólagos meghatározás először is nem módosítja a szerződés odaítélésének az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben meghatározott szempontjait, másodszor, nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek ismerete az ajánlatok elkészítésének időpontjában befolyásolhatta volna azok elkészítését, és harmadszor, nem olyan szempontok figyelembevételével született meg, amelyek bármelyik ajánlattevőt hátrányosan megkülönböztethetik (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 146. pontban hivatkozott ATI EAC e Viaggi di Maio és társai ügyben hozott ítélet 32. pontját, valamint a fenti 131. pontban hivatkozott Lianakis és társai ügyben hozott ítélet 42. és 43. pontját).

149    A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 13.1. pontjában első odaítélési szempontként a „projektre vonatkozóan javasolt módszertan” szerepelt, amelynek magában kellett foglalnia a „projekt megvalósításának módjára […] vonatkozó részletes javaslatok[at]”, beleértve az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3. pontjában meghatározott lényeges megvalósítási szakaszokat és nyújtandó szolgáltatásokat. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció ehhez a szemponthoz 100 pontból 40 pontot rendelt.

150    Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3. pontja szerint az ajánlattevőknek ajánlatukban részletes információkat kellett megadniuk a projekt megvalósítási tervére vonatkozóan, amelyben minden egyes munkaszakaszt egyértelműen meg kellett határozni, és e tervnek legalább bizonyos információkat tartalmaznia kellett (lásd a fenti 19. pontot). Ezek között szerepeltek különösen a horizontális tevékenységek (3.1. pont), a projektirányító csoport és feladatköreinek leírása (3.2. pont), a projektirányítással összefüggő szolgáltatások (3.4. pont), valamint a munkaszakaszok és összefüggéseik leírása (3.5. pont). Konkrétan, a 3.2. pontban a projektirányító csoport leírásával kapcsolatosan szerepelt az, hogy az ajánlattevőknek „az ajánlatban egyértelműen meg” kell „határozniuk a konkrét szolgáltatásokat és […] részletes információkat” kell „szolgáltatniuk a válaszidővel kapcsolatban, [valamint] csatolniuk kell ajánlatukhoz a munka elvégzéséért felelős személyzet minden tagjának részletes önéletrajzát, kitérve abban tanulmányaira, felsőfokú végzettségére és diplomáira, szakmai tapasztalatára, kutatási munkáira, publikációira és nyelvtudására”. A 3.4. pontban a projektirányítással összefüggő szolgáltatásokra vonatkozóan ezenkívül szerepelt az, hogy az ajánlattevőnek ajánlatában részletesen ismertetnie kell az ugyanazon pontban felsorolt feltételeket, valamint a projekt szervezését ábrázoló Gantt‑diagramot kell benyújtania. Végül a 3.5. pont előírta, hogy minden munkaszakaszra vonatkozóan teljes összképet kell adni az embernapok számáról és költségéről.

151    Márpedig az engedélyezésre jogosult tisztviselő számára készített, 2004. november 19‑i jelentésből kitűnik, hogy az értékelő bizottság úgy rendelkezett, hogy az első szempontot, amely a projektre vonatkozóan javasolt módszertannal volt kapcsolatos (amelynek magában kellett foglalnia a projekt megvalósításának módjára vonatkozó részletes javaslatokat, valamint az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3. pontjában meghatározott lényeges megvalósítási szakaszokat és nyújtandó szolgáltatásokat), két alszempontra kell osztani: „feladatmegosztás, a felajánlott munkaerő minősége és az embernap (roadmap): 20%; nyújtandó szolgáltatások: 20%”.

152    Ellentétben azzal, amit a felperes állít, az értékelő bizottság az említett bírálati szempontot nem olyan alszempontokra osztotta fel, amelyeket az ajánlattevők nem ismerhettek volna meg előzetesen. Ezek az alszempontok ugyanis lényegében a módszertanra vonatkozó, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3. pontjával együttesen értelmezett 13.1. pontjában kifejtett első szempont leírásának felelnek meg (lásd a fenti 149. és 150. pontot). Meg kell tehát állapítani, hogy az értékelő bizottság nem tett mást, mint az első odaítélési szemponthoz rendelendő 40 pontot a két alszempont között méltányosan elosztva súlyozta.

153    E megfontolásokra tekintettel azt kell megállapítani, hogy az értékelő bizottság e súlyozás előírásával megsértette‑e a költségvetési rendeletet és végrehajtási rendeletét.

154    Márpedig a fenti 148. pontban említett ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy az ajánlatkérő szerv nem sértheti meg a költségvetési rendeletet és a végrehajtási rendeletet azzal, ha valamely odaítélési szempont előzetesen megállapított alszempontjai között az ajánlattételhez szükséges dokumentáció készítésekor az adott szemponthoz rendelt pontok számának megosztását módosítja, feltéve hogy ez a módosítás nem módosítja az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben meghatározott odaítélési szempontokat, nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek, ha az ajánlatok elkészítésének időpontjában ismertek lettek volna, befolyásolhatták volna azok elkészítését, és nem olyan szempontok figyelembevételével született meg, amelyek bármelyik ajánlattevőt hátrányosan megkülönböztethetik.

155    A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes, mivel pusztán általánosságban utalt arra a körülményre, hogy az ajánlatkérő szerv egy szempontot két alszempontra osztott, nem bizonyította, hogy az ajánlatkérő szerv e megosztásra vonatkozó döntése a szerződés tekintetében az ajánlati felhívásban előzetesen meghatározott odaítélési szempontok módosítását eredményezte volna, sem pedig azt, hogy ez a döntés olyan elemeket tartalmazott, amelyek az ajánlatok elkészítését befolyásolhatták volna, sem pedig azt, hogy e döntésnek a felperessel vagy valamelyik ajánlattevővel szemben hátrányosan megkülönböztető hatása lett volna.

156    E megfontolásokra tekintettel ezt a kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

157    Végül azon kifogást illetően, miszerint lényegében késve történt meg a nyertes ajánlattevő nevének közlése – amelyre ahelyett, hogy azt az EMSA a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésével összhangban a felperes kérelmétől számított tizenöt napon belül közölte volna, csak néhány héttel később a szerződés odaítéléséről szóló, a Hivatalos Lapban közzétett hirdetmény útján került sor, amelyet az EMSA 2005. január 6‑i leveléhez mellékelt –, meg kell állapítani, hogy ez a késedelem, jóllehet sajnálatos és indokolatlan, mégsem korlátozta a felperes lehetőségét arra, hogy jogait a Törvényszék előtt érvényesítse, és ezért ez önmagában nem vonhatja maga után a megtámadott határozat megsemmisítését (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Törvényszék T‑465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 52. pontját). Egyébként a felperes nem tesz utalást arra, hogy e körülmény milyen következménnyel járhatna az odaítélésről szóló határozat jogszerűségét illetően, sem arra, hogy e körülmény milyen konkrét hatással lehetett volna az őt megillető védelemhez való jogra.

158    A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a második jogalapot a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás tekintetében teljes egészében el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére és a releváns információk hiányára alapított negyedik jogalapról

 A felek érvei

159    A felperes azzal érvel, hogy az EMSA‑nak az ő ajánlatát elutasító és a szerződést egy másik ajánlattevő részére odaítélő határozatból hiányzik a megfelelő indokolás.

160    Először is a felperes azt rója fel az EMSA‑nak, hogy megfosztotta őt a jogi aktusai jogszerűsége megítélésének lehetőségétől, mivel nem válaszolt határidőn belül az általa feltett kérdésekre, és nem adta meg számára az írásban számtalan alkalommal kért felvilágosítást.

161    Másodszor a felperes azzal érvel, hogy az EMSA nem bocsátott rendelkezésére minden, az ajánlata elutasításának indokával kapcsolatban általa kért információt. Ennek kapcsán a felperes emlékeztet arra, hogy az EK 253. cikknek és a 92/50 irányelv 8. cikkének megfelelően az ajánlatkérő szerv köteles kellő módon indokolni az ajánlattevő ajánlatának elutasításáról hozott határozatát, ha az ajánlattevő ezen elutasítás okainak közlését kéri tőle, és ezt a kérés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell megtennie.

162    Márpedig a jelen esetben az EMSA nem fejtette ki világosan azon okokat, amelyek miatt a felperes ajánlatát elutasította, hanem arra szorítkozott, hogy – jelentős késedelemmel és csupán emlékeztető levél nyomán – az információk töredékét bocsássa a felperes rendelkezésére, amelyek nem feleltek meg a költségvetési rendelet rendelkezéseinek és a közbeszerzési tárgyú ítélkezési gyakorlatnak. Továbbá az EMSA a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről sem nyilatkozott, ezáltal megfosztotta a felperest attól a lehetőségtől, hogy érdemben kommentálja és vitassa az EMSA választását, valamint attól a lehetőségtől, hogy esetlegesen jogorvoslatért folyamodjon.

163    Érvelésének alátámasztása végett a felperes példaként egy értékelő bizottság által egy másik szerződés‑odaítélési eljárásban készített jelentés másolatát terjeszti elő, amelyet a Bizottság egyik főigazgatósága küldött meg a részére. E dokumentumnak és az EMSA 2004. december 16‑i levelének egyszerű összehasonlítása a felperes szerint elegendő annak bizonyítására, hogy ez utóbbi nem felel meg a közbeszerzési tárgyú jogszabályok és ítélkezési gyakorlat által megkövetelt indokolási kötelezettségnek.

164    Ezt követően a felperes cáfolja az EMSA azon érvét, amely szerint csak az indokolás megtagadásáról szóló határozatot semmisítheti meg a Törvényszék, magukat a megtámadott határozatokat nem. Az ilyen érv elfogadása felérne annak kimondásával, hogy az ajánlatkérő szervek indokolás nélküli, önkényes határozatokat hozhatnak, majd pedig aláírhatják a szerződést.

165    Az EMSA vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

166    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy első kifogásával a felperes azt rója fel az EMSA‑nak, hogy az nem volt hajlandó megvitatni vele ajánlatának a nyertes ajánlat pozitívumaihoz viszonyított pozitívumait. Márpedig e tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az ajánlatkérő szerv valamely ajánlatot elutasító határozatára vonatkozó indokolási kötelezettsége címén nem köteles ilyen vitát folytatni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑211/07. sz., AWWW kontra FEACVT ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 43. pontját). Egyébként ez a körülmény önmagában nem teheti kérdésessé a szóban forgó határozat jogszerűségét (a fenti 85. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítélet 78. pontja). A felperes ezért nem róhatja fel az EMSA‑nak, hogy az nem teljesítette indokolási kötelezettségét, mert nem válaszolt azon kérdésekre és felvilágosításkérésekre, amelyeket a felperes a 2004. december 16‑i levél kézhezvétele után intézett hozzá.

167    Ami a felperes által konkrétan az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozóan felhozott második kifogást illeti, miszerint az EMSA nem volt hajlandó közölni vele az ajánlata elutasításának okaival kapcsolatban kért információkat, fontos megállapítani, hogy az olyan közbeszerzési szerződés‑odaítélési eljárásban, mint amilyen a szóban forgó, az ajánlatkérő szervet a nem nyertes ajánlattevővel szemben terhelő indokolási kötelezettség tartalmát meghatározó rendelkezések a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 149. cikke, nem pedig a 92/50 irányelv rendelkezései, amint azt a felperes állítja (lásd a fenti 126. pontot).

168    A fent említett cikkekből következik, hogy a közbeszerzési szerződések esetében az ajánlatkérő szerv teljesíti az indokolási kötelezettségét azáltal, ha először csupán arra szorítkozik, hogy haladéktalanul tájékoztat minden elutasított ajánlattevőt az ajánlata elutasításának indokairól, majd pedig azon ajánlattevőket, amelyek elfogadható ajánlatot nyújtottak be, kifejezett kérésükre – az írásbeli kérés kézhezvételétől számított tizenöt naptári napon belül – tájékoztatja a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint közli velük a nyertes ajánlattevő nevét (lásd a fenti 85. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítélet 68. pontját és a fenti 157. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítélet 47.  pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

169    Ez az eljárási mód megfelel az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettség céljának, amely szerint világosan és egyértelműen kell megjeleníteni a jogi aktus szerzőjének érvelését oly módon, hogy ez egyrészt lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy jogaik érvényesítése érdekében a hozott intézkedés indokait megismerjék, másrészt lehetővé tegye a bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását (lásd a fenti 157. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

170    Hozzá kell tenni, hogy az indokolási kötelezettség tiszteletben tartását azon információelemek tükrében kell megítélni, amelyek egy adott keresetindításkor a felperes rendelkezésére állnak (a fenti 131. pontban hivatkozott Strabag Benelux kontra Tanács ügyben hozott ítélet 58. pontja; a fenti 131. pontban hivatkozott Renco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 96. pontja, valamint a fenti 129. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. november 12‑én hozott ítélet 50. pontja).

171    Meg kell jegyezni továbbá, hogy az indokolás követelményét az adott ügy körülményei tükrében kell megítélni, különösen a jogi aktus tartalmának, a felhozott indokok jellegének, és annak tükrében, hogy a címzetteknek és a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyeknek milyen érdekük fűződhet a magyarázatok megismeréséhez (lásd a Bíróság C‑367/95 P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

172    A jelen esetben végül emlékeztetni kell arra, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a 13.1. pontjában három odaítélési szempontot írt elő a következő címszavak alatt: „a projektre vonatkozóan javasolt módszertan” – amely kifejezetten visszautalt az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3. pontjára, megemlítve, hogy bizonyos részletes információkat az ajánlattevőknek rendelkezésre kell bocsátaniuk (lásd a fenti 19. pontot) –, „az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő leírások megértése”, valamint „a működtetési szolgáltatások minősége”. Az ajánlatoknak egyenként mindhárom odaítélési szempont alapján történő elbírálása céljából pontrendszer kidolgozására került sor. Minden egyes szempont tekintetében minimális ponthatárt (60%) állapítottak meg, és összesített minimumeredményként a 70%‑ot követelték meg. A szerződés odaítélése szempontjából csak azon ajánlatokat lehetett figyelembe venni, amelyek a megkívánt minimális ponthatárokat elérték.

173    Annak megállapításához tehát, hogy az EMSA teljesítette‑e a költségvetési rendeletben és a végrehajtási rendeletében foglalt indokolási kötelezettséget, 2004. december 6‑i, illetve 2004. december 16‑i levelét kell megvizsgálni, amely utóbbit a felperes 2004. december 7‑i, a kérdéses szerződés odaítélésére és az ő ajánlata elutasítására vonatkozó kiegészítő információk iránti kifejezett kérésére válaszul küldött.

174    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2004. december 6‑i levél arról tájékoztatta a felperest, hogy ajánlata az odaítélési szakaszban azért nem nyert, mert annak minőség‑ár aránya elmaradt a nyertes ajánlattevő ajánlatáétól. Ebben a levélben az EMSA arról is tájékoztatta a felperest, hogy kiegészítő információkat kérhet ajánlata elutasításának indokairól, a nyertes ajánlattevő ajánlatának jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a nyertes ajánlattevő nevéről, amit a felperes 2004. december 7‑i telefaxüzenetében meg is tett.

175    Ami az EMSA 2004. december 16‑án kelt levelét illeti, először is meg kell jegyezni, hogy a felperes állítása szerint azt csak 2005. január 7‑én kapta meg, az EMSA által aznap küldött telefaxüzenet mellékleteként, amely utóbbit az EMSA a felperes 2005. január 5‑i telefaxüzenetére válaszul küldött, amely üzenetben a felperes azt kifogásolta, hogy a szóban forgó szerződés odaítéléséről semmiféle tájékoztatást nem kapott. E tekintetben a Törvényszéknek nincs oka kétségbe vonni azt, hogy az EMSA az említett levelet 2004. december 16‑án valóban elküldte – amely körülményt egyébként a felperes nem vitatja kifejezetten –, és a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az EMSA a kérdéses szerződés odaítélésére irányuló eljárást szabályozó egyetlen rendelkezés alapján sem volt köteles az effajta információközlés során olyan postázási alakiságokat betartani, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy meggyőződjön az ajánlattevők általi tényleges kézhezvételről, jóllehet sajnálatos, hogy az EMSA nem tartotta helyénvalónak ilyen kommunikációs módozatok alkalmazását, amelyek révén lehetősége lett volna valóban meggyőződni a kézhezvételről (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑69/05. sz., Evropaïki Dynamiki kontra EFSA ügyben 2007. október 19‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 56. pontját). Mindenesetre ez a késedelem nem korlátozta a felperes lehetőségét arra, hogy jogait a Törvényszék előtt érvényesítse, és önmagában nem vonhatja maga után a megtámadott határozat megsemmisítését. Az ügy irataiból ugyanis kitűnik, hogy a felperes az e levélben szereplő valamennyi információt felhasználta jelen keresetének megfogalmazása során.

176    Ezt követően meg kell jegyezni, hogy e levélben az EMSA feltüntette az egyes odaítélési szempontok tekintetében a felperes ajánlatának adott pontszámokat, valamint az ajánlatának minőség‑ár arányára vonatkozó végeredményt is, amely 100‑ból 68,89 pont lett, míg a nyertes ajánlattevő ajánlata 100‑ból 79,33 pontot ért el. A nyertes ajánlattevő ajánlatát illetően a levél – amelynek tartalmát a fenti 27. pont idézi – a szóban forgó ajánlat részletes elemzését tartalmazza.

177    Az ügy irataiból kitűnik, hogy a projekt irányítása során követendő módszertannal, a feladatok leírásával, a javasolt embernapok számával, valamint a nyújtandó szolgáltatásokkal összefüggő információk a nyertes ajánlattevő ajánlatának az első szempont alapján történő értékelése tekintetében relevánsak, míg a projekt megértésével, illetőleg a szolgáltatás színvonalára vonatkozóan javasolt megállapodással összefüggő információk a második, illetőleg a harmadik odaítélési szempont tekintetében relevánsak.

178    Egyébként ezen információkat az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 3. pontjának fényében kell értelmezni, amely felsorol bizonyos, az ajánlatban pontosan ismertetendő elemeket, többek között a hozzárendelt erőforrásokat, a Gantt‑diagrammot, a feladatmegosztást, a javasolt embernapok számát, valamint a feladattípusonként meghatározott, nyújtandó szolgáltatásokat (lásd a fenti 150. pontot). Mivel a felperes az ajánlattételhez szükséges dokumentációt mélységében ismerte – amint azt ajánlatának megfogalmazása tanúsítja –, ennélfogva ki tudta következtetni a nyertes ajánlat viszonylagos előnyeit.

179    Márpedig mindezen információk fényében, valamint a felperesi ajánlatnak az egyes szempontok tekintetében szerzett pontszámaira vonatkozó információk fényében, a felperesnek nemcsak arra volt módja, hogy saját ajánlatának gyenge pontjait és ezáltal elutasításának okait megállapítsa – nevezetesen, hogy két odaítélési szempont tekintetében nem érte el a szükséges minőségi színvonalat –, hanem arra is módja nyílt, hogy saját ajánlata értékelésének összeredményét (100‑ból 68,89 pont) a nyertes ajánlattevőével (100‑ból 79,33 pont) összehasonlítsa (lásd ebben az értelemben a fenti 85. pontban hivatkozott, Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítélet 75. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

180    Egyébként a szóban forgó levélben szereplő információk összességéből világosan kiderül, hogy a felperes ajánlata nemcsak hogy nem kapta meg a minimálisan megkövetelt pontszámot az első („a projektre vonatkozóan javasolt módszertan”) és a harmadik („a működtetési szolgáltatások minősége”) odaítélési szempont tekintetében, hanem a minimálisan megkövetelt összpontszámot, vagyis 100‑ból 70‑et sem érte el, ugyanakkor az ajánlattételhez szükséges dokumentációban foglaltak szerint a szóban forgó szerződés odaítélése szempontjából csak azon ajánlatokat lehet figyelembe venni, amelyek elérték az alsó ponthatárt.

181    A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy az ilyen indokolás lehetővé tette a felperes számára azt, hogy a Törvényszék előtt a jogait érvényesítse, a Törvényszék számára pedig azt, hogy az ajánlatot elutasító határozat tekintetében a jogszerűség vizsgálatára vonatkozó jogkörét gyakorolja. Ebből következően ezt a jogalapot a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás vonatkozásában mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 Az EMSA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított harmadik jogalapról

 A felek érvei

182    Keresetlevelében a felperes azt állítja, hogy az EMSA nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor nem értékelte helyesen és objektíven a felperes ajánlatának minőségét, és úgy ítélte meg, hogy az e tekintetben elmarad a nyertes ajánlattevő ajánlatától.

183    A felperes továbbá azt állítja, hogy annyiban, amennyiben az EMSA nem objektív, előre meghatározott és az ajánlattevők által ismert módszert alkalmazott, nyilvánvaló, hogy az értékelő bizottság döntése téves feltételezéseken alapult.

184    A válaszában a felperes mindenekelőtt vitatja az EMSA azon állítását, miszerint az értékelési módszer meghatározása egyes ajánlattevőket előnyben részesíthetett volna. A felperes szerint a világos módszer nem befolyásolja az ajánlattevők jogait, hanem éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi számukra, hogy a legjobb minőség‑ár arányú ajánlatot nyújtsák be, a Törvényszék számára pedig lehetővé teszi felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Egyébként már maga az a tény is, hogy az értékelő bizottság az odaítélési szempontokat alszempontokra osztotta, azt erősíti meg, hogy e szempontok nem voltak kellőképpen meghatározva.

185    A felperes ezenkívül az EMSA által az ügy irataihoz ellenkérelmének mellékleteiként csatolt értékelőbizottsági iratokkal kapcsolatban hoz fel kifogásokat.

186    E tekintetben a felperes úgy véli, hogy az értékelő bizottság abból adódóan, hogy az első odaítélési szempontot két alszempontra osztotta, az ajánlati felhívás két olyan különös aspektusára összpontosított, amelyeket az ajánlattevők ajánlatuk benyújtása előtt nem ismertek.

187    Ami az értékelő jelentést illeti, a felperes először is azzal érvel, hogy bár e jelentésből az derül ki, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatában „kisebb hibák” voltak, neki nem volt lehetősége arra, hogy e hibákról nyilatkozzon, mivel az említett jelentés e hibák jellegéről nem szól. Másodszor, a felperes ajánlatában lévő gyenge pontok értékelését homályosan fogalmazták meg, a kommentárok pedig túl általánosak voltak.

188    A felperes az egyes értékelők által kitöltött értékelőlapokban szereplő bizonyos konkrét megjegyzéseket is kifogásol. A nyertes ajánlattevő ajánlatát illetően hangsúlyozza, hogy az értékelők egyikének azon állítása, miszerint a nyertes ajánlattevő ajánlata „kisebb hibákat tartalmazott a SafeSeaNet‑rendszer által kezelendő adatok áramlása és a támogatott adattípusok tekintetében”, elletmondásban van azon megállapítással, miszerint e hibák „a leírások nyertes ajánlattevő általi megértését közvetlenül nem befolyásolták”. A felperes továbbá arra is rávilágít, hogy az egyik értékelő szerint a nyertes ajánlattevőnek a tengeri projektek irányítása terén jelentős tapasztalata van, holott a tapasztalat megléte nem szerepelt az értékelési szempontok között.

189    A felperes a saját ajánlata értékelésével kapcsolatban is vitatja az értékelők bizonyos megjegyzéseit. Konkrétan az első odaítélési szempont a) pontját illetően az első értékelő azon megjegyzését, amely szerint a 833,5 embernap számadat – a Help Desk‑et nem számítva – eltúlzott, továbbá a második, illetőleg a harmadik értékelő azon megjegyzéseit, amelyek a Gantt‑diagram egyértelműségének hiányára, e diagram „A” és „B” szakasza megkülönböztetésének hiányára, illetőleg az elemzési és tervezési szakasz túl hosszú időtartamára vonatkoznak. A felperes szerint ajánlatából világosan kiderült, hogy a Help Deskre szánt erőforrásokon kívül a projekt személyzete mérnök szakemberek szolgáltatásait is igénybe vette volna, ami a 833,5 embernapba beleértendő volt. Ajánlata emellett részletesen ismertette a Help Desk működését, annak világos módszertanát, az alkalmazott informatikai platformot, az iratkezelést, a megkövetelt „szolgáltatási színvonalról szóló szerződés” alkalmazását. Az értékelők nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el azáltal, hogy nem vették figyelembe ezen elemeket.

190    A második nyilvánvaló mérlegelési hibát akkor követték el az értékelők, amikor úgy ítélték meg, hogy a felperes ajánlatában leírt, úgynevezett „elemzési és tervezési” szakasz túl hosszú. E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy mivel az ajánlattételhez szükséges dokumentáció internetorientált (web-oriented) alkalmazást kívánt meg, így a valamennyi intézmény által és a piac egésze által is követett módszertannak megfelelően az UML (Unified Modeling Language) elvei szerinti, iteratív modellre épülő SSN‑alkalmazást kellett kidolgozni. Így a felperes ajánlatából 150 oldalt a „szoftverfejlesztési módszertan” magyarázatának szentelt, amelyből jelentős rész az UML elveinek részletes kifejtését tartalmazta. Az értékelők ezért nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el, hiszen nem megfelelően értékelték a felperes ajánlatát, és azt sem vették figyelembe, hogy az UML módszertanát kellett alkalmazni.

191    Ezenkívül, ami a Gantt‑diagram egyértelműségének hiányát illeti, a felperes hangsúlyozza, hogy Gantt‑diagramjának tartalma az UML használatával és a folyamat iteratív megközelítésével magyarázható. Konkrétan, amint azt a felperes ajánlatának a „megvalósítás módszertanára” vonatkozó részében részletesen kifejtette, a megvalósítási szakasz egy hónapot vett volna igénybe, és a hitelesítésnek a megvalósítással egy időben kellett volna megkezdődnie. Három hónap tehát bőségesen elegendő lett volna a hitelesítésre. Ezen időszak folyamán a felperes az „elemzést és tervezést” is elvégezte volna, amelynek során hasznosította volna a hitelesítési szakaszban beérkező információkat. Az alkalmazási szakasz a felperes szerint ugyanekkor kezdődött volna meg. Az első két hónapban a felperes személyzete az alkalmazás környezetének megteremtése érdekében az előkészítő munkálatokra koncentrált volna. Klasszikus megközelítésről lett volna szó, amelyet az értékelők nem tekinthettek volna szabálytalannak, ezzel tehát újabb nyilvánvaló mérlegelési hibát vétettek.

192    Végül ami a felperes ajánlatában a Gantt‑diagramon belül az „A” és a „B” szakasz megkülönböztetésének hiányát illeti, amelyet az értékelők még megállapítottak, a felperes emlékeztet arra, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció szerint a két szakasz egymással összefügg, és ezért azokat egyetlen projektként kell kezelni. Az értékelők e tekintetben is nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el.

193    Az első odaítélési szempont b) pontja vonatkozásában a felperes vitatja az első, a második, illetőleg a harmadik értékelőnek a konkrét módszertan teljes hiányával, a szakmai értekezletekre vonatkozó információk hiányával, illetőleg a nyújtandó szolgáltatások egyértelműségének hiányával kapcsolatos megjegyzéseit. E tekintetben azt állítja, hogy ajánlatában minden megrendezendő értekezletet feltüntetett, világosan felsorolta a nyújtandó szolgáltatásokat, és részletezte az ajánlati felhívás minden egyes aspektusa tekintetében az általa alkalmazni javasolt módszert, valamint a megvalósítandó projektek mindegyike tekintetében az alkalmazott módszertant és megközelítést. Nem kétséges tehát, hogy az értékelők e ponton is nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el.

194    Végül a harmadik odaítélési szempont kapcsán a felperes kitér arra, hogy az első értékelő szerint a Help Desk tevékenységének szerepét nem határozta meg, illetve a Help Desk megszervezésére és irányítására vonatkozóan semmilyen konkrét javaslatot nem fogalmazott meg, míg a második értékelő szerint nem volt elegendő a Help Desk tekintetében megadott embernapok száma és a tagállamoknak szánt terméktámogatás, és nem jelent meg világos módszertan a beérkező hívások kezelésére és a válaszidő‑csökkentési eljárásokra vonatkozóan. E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy ajánlatából világosan kitűnt, hogy a Help Desk szolgáltatása a 833,5 embernap – amely számadatot az értékelő bizottság eltúlzottnak tartotta – egy részének szolgáltatásaira épült, és hogy ráadásul az ajánlat a folyamat irányításához alkalmazandó csúcseljárásokra és korszerű informatikai eszközökre alapozott módszertan világos leírását tartalmazta.

195    Az EMSA vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

196    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ajánlatkérő szerv széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó határozat meghozatala során figyelembe veendő körülmények tekintetében, és a Törvényszék felülvizsgálatának a súlyos és nyilvánvaló hibák hiányáról való meggyőződésre kell korlátozódnia (a Bíróság 56/77. sz., Agence européenne d'intérims kontra Bizottság ügyben 1978. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1978., 2215. o.] 20. pontja; a Törvényszék T‑148/04. sz., TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2627. o.] 47. pontja, valamint a fenti 119. pontban hivatkozott Belfass kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 63. pontja).

197    A jelen esetben rá kell mutatni arra, hogy a felperes által írásbeli beadványaiban a nyilvánvaló mérlegelési hibák fennállásának bizonyítása céljából előterjesztett érvelés lényegében három fő elemre épül.

198    Először is a felperes azt állítja, hogy a végső elbírálás során hiányzott az objektív, előre meghatározott és az ajánlattevők által ismert módszertan. Továbbá azt állítja, hogy az ajánlattevőknek nem volt tudomásuk a szempontok alszempontokra történő felosztásáról, és hogy az odaítélési szempontok általános jellegűek és elvontak voltak, majd ebből arra a következtetésre jut, hogy az ajánlatok értékelésének szükségképpen szubjektívnek és téves feltételezéseken alapulónak kellett lennie.

199    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes csupán általános állításokat fogalmaz meg, amelyeket semmilyen bizonyító erejű ténnyel nem támaszt alá, illetve erősít meg. Ezen érveléssel a felperes lényegében a második jogalap keretében már kifejtett érvelést próbálja a jelen jogalap keretében ismét előadni, amelyet a Törvényszék már elutasított. Egyébiránt a felperes semmilyen módon nem bizonyítja, hogy az ajánlatkérő szerv mindezen állítólagos, általa felhozott hiányosságai hogyan vezették az ajánlatkérő szervet téves feltételezésekre és az ajánlatok szubjektív értékelésére. Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy az értékelő bizottság által az ajánlatok végső elbírálása során alkalmazott módszertant a hirdetmény IV.2. pontja és az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 13. pontja előre meghatározta és ismertette, és az utóbbiban az EMSA feltüntette az ajánlatok kiválasztása vonatkozásában figyelembe veendő szempontokat, valamint az egyes szempontokhoz hozzárendelő súlyszámokat.

200    Ezért tehát meg kell állapítani, hogy az érvelés ezen első kategóriájára a jelen jogalap nem alapítható.

201    Másodszor a felperes vitatja a nyertes ajánlattevő ajánlatának az értékelő bizottság által végső jelentésében történt értékelését, mivel e bizottság annak ellenére, hogy a szóban forgó ajánlatban kisebb hibákat talált, e hibák jellegét nem határozta meg.

202    E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy az értékelő bizottság fent említett megjegyzése a második odaítélési szempontra vonatkozik, és a következőképpen szól: „az ajánlattevő a SafeSeaNet‑diagramban lévő kisebb hibák ellenére a projekt kiváló megértéséről tesz tanúbizonyságot”. Márpedig önmagában egy ilyen megjegyzés nem alkalmas arra, hogy hibára vagy akár belső ellentmondásra világítson rá. Teljesen elképzelhető ugyanis, hogy egy ajánlakérő szerv úgy tekintse, hogy valamely ajánlat, jóllehet kisebbnek minősített hibákban szenved, a projekt kiváló megértéséről tanúskodik. Mindenesetre a felperes nem bizonyította az ilyen megjegyzés téves jellegét, és azt még kevésbé, hogy ez az állítólag téves megjegyzés a nyertes ajánlattevő ajánlatának elbírálása során nyilvánvaló mérlegelési hibához vezetett.

203    Harmadszor a felperes azon érveit illetően, amelyekkel a saját ajánlatára vonatkozó azon konkrét megjegyzéseket támadja, amelyek a minden egyes értékelő által kitöltött műszaki értékelőlapokon szerepelnek a szóban forgó ajánlati felhívás első odaítélési szempontja a) és b) pontjával, valamint harmadik odaítélési szempontjával kapcsolatban (lásd a fenti 188‑194. pontokat), meg kell állapítani, hogy ezek hatástalanok.

204    Rá kell mutatni ugyanis arra, hogy a legalább három személyből álló értékelő bizottságot a végrehajtási rendelet 146. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő jelöli ki arra a célra, hogy szakvéleményt adjon. E bizottság készíti el az értékelésről szóló jegyzőkönyvet, amelyet e bizottság valamennyi tagja aláír, és amely tartalmazza többek között az elutasított ajánlattevők nevét és ajánlatuk elutasításának okait, valamint a javasolt ajánlattevő nevét és kiválasztásának indokolását. A szerződés odaítéléséről szóló végső határozatot ezt követően az ajánlatkérő szerv hozza meg a végrehajtási rendelet 147. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

205    Következésképpen a műszaki értékelőlapoknak – amelyek rendeltetése az, hogy egybegyűjtsék a különböző, nyilvánvalóan esetlegesen eltérő álláspontot képviselő értékelők által készített értékeléseket – nincs önálló jogi hatályuk. Ezért a jelen esetben e műszaki értékelőlapokat, egyenként tekintve, a felperes nem használhatja fel olyan esetleges ellentmondások bizonyítására, amelyek az egyik, illetve másik értékelőlapon szereplő értékelések között tapasztalhatók, mivel az ajánlatokat értékelő bizottság mindezen értékeléseket összesítette, és így fogadta el végső álláspontját, amely egyébként az ajánlatkérő szerv irányában továbbra is szakvéleményként jelenik meg.

206    Az említett bizottságnak a leendő szerződő félre vonatkozó javaslatát és e választás indokolását tartalmazó határozata csak kollektív jellegű lehet, mivel a bizottság egyes tagjai által készített értékeléseket a végső jelentésben összesítették. Ezért nyilvánvaló, hogy bármilyen, nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállása mellett felhozott érv adott esetben csak az értékelő bizottság által elfogadott értékelő jelentés ellen irányulhat, és kizárólag abban az esetben, ha az ajánlatkérő szerv végső határozata ténylegesen e jelentésen alapszik.

207    Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a jelen esetben a felperes nem bizonyította, hogy az értékelő bizottság végső jelentésében tükröződtek‑e, és hogyan tükröződtek a műszaki értékelőlapokon az értékelők által egyénileg tett ezen megjegyzések, valamint hogy e megjegyzések az ő ajánlatának az ajánlatkérő szerv általi elbírálása során nyilvánvaló mérlegelési hibát idéztek‑e elő, és ha igen, hogyan. E tekintetben a felperesnek legalább azt kellett volna bemutatnia, hogy az állítólagosan téves megjegyzések milyen módon befolyásolták azon pontszámokat, amelyeket ajánlata az első és a harmadik odaítélési szempont tekintetében kapott, mivel e szempontok voltak azok, amelyek tekintetében ajánlata nem érte el az ajánlattételhez szükséges dokumentációban megkövetelt alsó ponthatárt, és e szempontok voltak azok, amelyekkel kapcsolatban kifogást emelt. Márpedig elegendő megállapítani, hogy a felperes nem adott elő ilyen magyarázatot.

208    A fenti megfontolásokra tekintettel ezt a kifogást szintén el kell utasítani.

209    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes nem bizonyította az ajánlatkérő szerv által akár a nyertes ajánlattevő ajánlatának értékelése keretében, akár az ő ajánlatának értékelése keretében feltételezetten elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák fennállását.

210    A harmadik jogalapot tehát a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás vonatkozásában mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

3.     Az EMSA későbbi határozatainak megsemmisítése iránti kérelemről

211    Kereseti kérelmének második pontjában a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék az EMSA‑nak az érintett ajánlati felhívásokkal kapcsolatos valamennyi későbbi határozatát semmisítse meg.

212    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy amint az a fenti 78. pontban már kifejtésre került, minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül gyakorolhassa bírósági felülvizsgálati jogkörét. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása végett szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek magából a keresetlevél szövegéből.

213    A jelen esetben a felperes nem nevezi meg azon jogi aktusokat, amelyekre a kereseti kérelem második pontja irányul, továbbá kérelmét semmilyen érveléssel nem támasztja alá.

214    Következésképpen a kereseti kérelem második pontját mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A bizonyításfelvétel iránti kérelemről

215    A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék szólítsa fel az EMSA‑t az értékelő bizottság által készített jelentés egy példányának és az azzal összefüggő releváns iratanyagnak a benyújtására.

216    Mivel az EMSA az ellenkérelmének mellékleteként csatolta az ügy irataihoz a felperes által kért dokumentumokat, és a felperes e tekintetben nem adott elő egyéb észrevételeket, a továbbiakban nem szükséges e kérelem tárgyában dönteni.

 A költségekről

217    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján a Törvényszék részleges pernyertesség esetén elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. A jelen körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy igazságos értékelésének felel meg, ha a felek mindegyike maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) azon határozatát, amellyel az „EMSA C‑2/06/04.” sz. közbeszerzési eljárásban a szerződést a nyertes ajánlattevőnek ítélte oda.

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A felek mindegyike maga viseli saját költségeit.

Azizi

Cremona

Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 2‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita előzményei

1.  EMSA C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárás

2.  EMSA C–2/06/04. sz. közbeszerzési eljárás

Az eljárás és a felek kérelmei

Az elfogadhatóságról

1.  A Törvényszéknek az EMSA által hozott jogi aktussal szemben az EK 230. cikk alapján indított kereset tárgyában fennálló hatásköréről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

2.  A homályos megfogalmazásra vonatkozó kifogásról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Az ügy érdeméről

1.  Az EMSA által a C–2/06/04. sz. közbeszerzési eljárásban hozott határozatok megsemmisítése iránti kérelemről

A nyertes ajánlattevő által benyújtott ajánlat nemmegfelelőségére alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

2.  Az EMSA által a C‑1/01/04. sz. közbeszerzési eljárásban hozott határozatok megsemmisítése iránti kérelemről

A jóhiszeműség, a gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésére alapított első jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet és a 92/50 irányelv megsértésére alapított második jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

–  Az odaítélési szempontok pontatlanságára alapított kifogásról

–  Az ajánlati felhívás bizonyos elemeinek pontatlanságára alapított kifogásról

–  Az egyik odaítélési szempont alszempontokra történő felosztásának jogellenességére alapított kifogásról

Az indokolási kötelezettség megsértésére és a releváns információk hiányára alapított negyedik jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Az EMSA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

3.  Az EMSA későbbi határozatainak megsemmisítése iránti kérelemről

A bizonyításfelvétel iránti kérelemről

A költségekről

---

* Az eljárás nyelve: angol.