Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C‑441/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour administrative d’appel de Douai (Franciország) a Bírósághoz 2005. december 12‑én érkezett 2005. december 1‑jei határozatával terjesztett elő az előtte

a Roquette Frères

és

a Ministre de l’Agriculture, de l’Alimentation, de la Pêche et de la Ruralité

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, P. Kūris, R. Silva de Lapuerta és L. Bay Larsen (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: M.‑A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. szeptember 7‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a Roquette Frères képviseletében N. Coutrelis ügyvéd,

– a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J.‑C. Niollet, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Unió Tanácsa képviseletében A. Gregorio Merino és A. Westerhof Löfflerová, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Nolin, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. október 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következők érvényességére vonatkozik:

– a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 1981. június 30‑i 1785/81/EGK tanácsi rendelet (HL L 177., 4. o.) 24. cikkének (2) bekezdése;

– a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 1999. szeptember 13‑i 2038/1999/EGK tanácsi rendelet (HL L 252., 1. o.) 27. cikkének (3) bekezdése;

– a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek a 2000/2001-es gazdasági évre vonatkozó csökkentéséről szóló, 2000. szeptember 29‑i 2073/2000/EK bizottsági rendelet (HL L 246., 38. o.) 1. cikke;

– a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2001. június 19-i 1260/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 17. o) 11. cikkének (2) bekezdése;

– a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek a 2002/2003-as gazdasági évre vonatkozó csökkentéséről szóló, 2002. szeptember 30‑i 1745/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 263., 31. o.) 1. cikke, és

– a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek a 2003/2004-es gazdasági évre vonatkozó csökkentéséről szóló, 2003. szeptember 30‑i 1739/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 249., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 89. o.) 1. cikke.

2. A jelen kérelmet a Roquette Frères, a Franciaországban (anyaország) székhellyel rendelkező egyetlen izoglükóz-termelő (a továbbiakban: Roquette), és a ministre de l’Agriculture, de l’Alimentation, de la Pêche et de la Ruralité [mezőgazdasági, élelmiszerügyi, halászati és vidékfejlesztési minisztérium] (a továbbiakban: a minisztérium) között folyamatban lévő, a cukorágazat piacának közös szervezése keretében a Roquette számára kiosztott izoglükóz-termelési kvóták tárgyát érintő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az 1293/79/EGK rendelettel módosított 1111/77/EGK rendelet

3. Az 1979. június 25‑i 1293/79/EGK tanácsi rendelettel (HL L 162., 10. o.) módosított, az izoglükózra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló, 1977. május 17‑i 1111/77/EGK tanácsi rendelet (HL L 134., 4. o.) 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Minden a Közösségen belül letelepedett, izoglükózt termelő vállalkozás alapkvótában részesül [az 1979. július 1‑jétől 1980. június 30‑ig tartó időszakra vonatkozóan].

[…] minden érintett vállalkozás alapkvótája az 1978. november 1‑jétől 1979. április 30‑ig tartó időszakra vonatkozóan az e rendelet szerint megállapított termelése kétszeresének felel meg.

(2). Minden alapkvótával rendelkező vállalkozás legmagasabb kvótában is részesül, amelynek mértéke az alapkvóta és egy együttható szorzata [nem hivatalos fordítás]. […]

[…]”

4. Ugyanezen cikk (4) bekezdése alapján minden érintett vállalkozás számára név szerint alapkvótát osztottak. Az 1239/99 rendelettel módosított 1111/77 rendelet II. melléklete a Roquette alapkvótáját 15 887 t‑ban állapította meg, amely szárazanyagra értendő.

5. A Roquette által benyújtott kereset következményeként a Bíróság az 1293/79 rendeletet lényeges eljárási szabályok megsértése miatt megsemmisítette (a 138/79. sz. Roquette Frères kontra Tanács ügyben 1980. október 29‑én hozott ítélet [EBHT 1980., 3333. o.]).

A 387/81/EGK és a 388/81/EGK rendelet

6. Az 1293/79 rendelet megsemmisítése miatt a Tanács elfogadta az 1111/77/EGK rendelet módosításáról szóló, 1981. február 10‑i 387/81/EGK tanácsi rendeletet (HL L 44., 1. o.), amely többek közt az 1979. július 1‑jétől 1980. június 30‑ig tartó időszak tekintetében – különösen az 1111/77 rendelet rendelkezéseire történő hivatkozás útján – visszaható hatállyal visszaállította a kvótarendszert.

7. Ezt követően a cukorra és az izogkülózra vonatkozó termelésikvóta-rendszernek az 1980. július 1‑től 1981. június 30‑ig tartó időszak tekintetében történő alkalmazásáról szóló 1592/80/EGK rendelet módosításáról szóló, 1980. február 10‑i 388/81/EGK tanácsi rendelet [nem hivatalos fordítás] (HL L 44., 4. o.) meghosszabbította az alapkvóták rendszerét az 1980. július 1‑től 1981. június 30‑ig tartó időszakra vonatkozóan.

Az 1785/81 rendelet

8. Az 1111/77 rendeletet az 1785/81 rendelet hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett. Ezen utóbbi rendeletben az izoglükóz-termelési kvótákat már nem minden egyes termelőre vonatkozóan név szerint határozták meg, hanem regionális alapon.

9. E rendelet tizennegyedik preambulumbekezdése szerint:

„[…] indokoltnak tűnik a kvóták […] izoglükóz-termelő vállalkozásonként történő kiosztására vonatkozó hatáskör mellett – különleges közösségi szabályok és kritériumok keretében – a tagállamok számára azt a hatáskört is biztosítani, hogy a meglevő vállalkozások kvótáit a későbbiekben módosíthassák, oly módon azonban, hogy a kvótákból levont teljes mennyiség az 1981. július 1‑jétől 1986. június 30‑ig tartó időszakra vonatkozóan nem haladhatja meg a kezdetben a kérdéses kritériumok alapján meghatározott kvóták 10%‑át, valamint azt a hatáskört, hogy a visszavont kvóták mennyiségeit más vállalkozások számára kiosszák [nem hivatalos fordítás]. […]”

10. Az 1785/81 rendeletet kezdetben az 1981/1982 és 1985/96 gazdasági évekre kellett alkalmazni. A 24. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1) A tagállamok, e fejezet feltételei alapján, A és B kvótát osztanak ki minden egyes, a területükön letelepedett, az 1980. július 1‑jétől 1981. június 30‑ig tartó időszakban […] az 1111/77/EGK rendelet által meghatározott alapkvótával rendelkező […] izoglukóz-termelő vállalkozásnak […].

[...]

(3) Valamennyi […] izoglükóztermelő vállalkozás A kvótája egyenlő az adott vállalkozás számára az 1980. július 1‑jétől 1981. június 30‑ig tartó időszakra vonatkozóan kiosztott alapkvótával.

[…]

(5) Valamennyi izoglükóztermelő vállalkozás B kvótája egyenlő az adott vállalkozás számára a (3) bekezdés alapján kiosztott A kvóta 23,55%‑ával [nem hivatalos fordítás]. […]

[…]”

11. Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében az említett kvóták kiosztására szolgáló alapmennyiségeket Franciaország (anyaország) esetében megfelelően 15 887 t‑ban (A alapmennyiségek), illetve 4 135 t‑ban (B alapmennyiségek) állapították meg, mely értékek szárazanyagra értendők.

12. Végezetül az 1785/81 rendelet 25. cikke lehetővé tette az A és B kvóták átruházását és csökkentését a következő feltételek mellett:

„(1) A tagállamok az A és B kvótákat a vállalkozások között az e cikkben meghatározott feltételek mellett és valamennyi érintett fél érdekének figyelembevételével átruházhatják […].

(2) A tagállamok valamennyi, a területükön [letelepedett] […] izoglükóztermelő vállalkozás A és B kvótáját az A vagy B kvóta – az adott esettől függően – 10%‑át meg nem haladó […] összmennyiséggel csökkenthetik […].

[…]

(3) A visszavont A és B kvóták mennyiségeit a tagállamok egy vagy több, akár kvótával már rendelkező, akár kvótában még nem részesített olyan más vállalkozás számára osztják ki, amely a 24. cikk (2) bekezdése értelmében ugyanabban a régióban rendelkezik székhellyel, mint azok a vállalkozások, amelyektől e mennyiségeket visszavonták [nem hivatalos fordítás].

[…]”

A 2038/1999 és 2073/2000 rendelet

13. A Tanács a 2038/1999 rendelettel a cukorágazat piacának új közös szervezését fogadta el, és egységes szerkezetbe foglalta a hatályon kívül helyezett 1785/81 rendeletet.

14. A 2038/1999 rendelet 26. cikke (5) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A kvóta alapján [termelt] […] izoglukóz […] értékesítésének garanciáit – a Közösségnek a Szerződés 300. cikkének (2) bekezdése alapján kötött mezőgazdasági megállapodásból fakadó kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében – egy vagy több, meghatározott gazdasági évre csökkenteni lehet”.

15. Az említett rendelet 27. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:

„A tagállamok, e fejezet feltételei alapján, A és B kvótát osztanak ki minden egyes, a területükön letelepedett […] izoglükóz-termelő vállalkozás számára, amely:

– […] az 1994/1995 gazdasági évben A és B kvótában részesült.

[…]”

16. Az említett A és B kvóták kiosztására vonatkozóan az ugyanezen cikk (3) bekezdésében meghatározott alapmennyiségek megegyeztek a korábban az 1785/81 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében a 1981/1982‑től 1985/1986‑ig terjedő gazdasági évekre meghatározott alapmennyiségekkel.

17. Végezetül a 2038/1999 rendelet 30. cikke az A és B kvóták átruházására és csökkentésére vonatkozóan az 1785/81 rendelet 25. cikkében korábban előírtaknak megfelelő feltételeket írt elő.

18. A 2038/1999 rendelet 26. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott 2073/2000 rendelet a 2000/2001 gazdasági évre vonatkozóan előírta a 2038/1999 rendeletben kiosztott kvóták csökkentését. A rendelet 1  cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott [498 800 t mértékű] különbözet az I. melléklet szerint termékenként és régiónként újraelosztásra kerül.

Azokat az alapmennyiségeket, amelyek a különbözet levonását követően a 2000/2001 gazdasági évre vonatkozóan a termelési kvótáknak a termelő vállalkozások között történő elosztására szolgálnak, a II. melléklet határozza meg.

(3) A tagállamok minden olyan termelő vállalkozás tekintetében, amely 2000/2001 gazdasági évre vonatkozóan termelési kvótában részesült, meghatározzák a csökkentés megfelelő mértékét, valamint az e különbözet alkalmazásának eredményeképpen módosult A és B kvótát. [nem hivatalos fordítás] […]”

A 1260/2001, 1745/2002 és 1739/2003 rendelet

19. Az 1260/2001 rendeletet a 2001/2002‑től 2005/2006‑ig terjedő gazdasági évekre kellett alkalmazni.

20. Az említett rendelet 10. cikkének (2) bekezdése, valamint 11. cikkének (2) bekezdése szerint az izoglükóz-termelési alapmennyiségek mértéke Franciaország (anyaország) tekintetében 15 747,1 t (A alapmennyiségek) és 4 098,6 t (B alapmennyiségek) volt, mely szárazanyag tonnáira értendő.

21. E rendelet 11. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A 10. cikk (3), (4), (5) és (6) bekezdésének, valamint a 12. cikknek a sérelme nélkül, […] az izoglukóz-termelő vállalkozások […] A és B kvótái megegyeznek a 2038/1999/EK rendelet 26. cikke (5) bekezdésének alkalmazása előtt a 2000/2001‑es gazdasági évre […] a tagállamok által kiosztott kvótákkal.”

22. Az 1260/2001 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése a 2038/1999 rendelet 26. cikkének (5) bekezdéséhez hasonlóan lehetővé tette a garanciamennyiségeknek a termelésikvóta-rendszer keretében történő csökkentését a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítése érdekében.

23. Végezetül, amint az 1785/81 rendelet 25. cikke és a 2038/1999 rendelet 30. cikke, az 1260/2001 rendelet 12. cikke szintén előírta, hogy a tagállamok az A és B kvótákat a vállalkozások között átruházhatják.

24. Az 1260/2001 rendelet 10. cikke alapján a Bizottság elfogadta az 1745/2002 rendeletet, amely a 2002/2003 gazdasági évre vonatkozóan előírta a garanciamennyiségeknek a termelésikvóta-rendszer keretében történő csökkentését. 1. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőket írta elő:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott [862 475 t mértékű] különbözet az I. melléklet szerint termékenként és régiónként újraelosztásra kerül.

Azokat az alapmennyiségeket, amelyek a különbözet levonását követően a 2002/2003 gazdasági évre vonatkozóan a termelési kvótáknak a termelő vállalkozások között történő elosztására szolgálnak, a II. melléklet határozza meg.

(3) A tagállamok minden olyan termelő vállalkozás tekintetében, amely 2002/2003 gazdasági évre vonatkozóan termelési kvótában részesült, meghatározzák a csökkentés megfelelő mértékét, valamint az e különbözet alkalmazásának eredményeképpen módosult A és B kvótát. [nem hivatalos fordítás] […]”

25. Végezetül az 1739/2003 rendelet 1. cikke alapján a 2003/2004‑es gazdasági évre vonatkozóan az izoglükóztermelési-kvótákat újra csökkentették.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

26. 2000. június 28‑i határozatával a mezőgazdasági minisztérium gazdaságpolitikai és nemzetközi politikai osztályának vezetője a Roquette számára megerősítette, hogy a vállalkozás részére az 1785/81 rendelet és a 2038/1999 rendelet alapján az 1981/82‑es gazdasági évtől kezdődő időszakra vonatkozóan kiosztott izoglükóz-termelési éves kvóták mértéke 15 887 t az A izoglükóz esetében, és 4 135 t a B izoglükóz esetében.

27. Ezt követően a miniszter 2000. október 26‑i utasításával a 2073/2000 rendelet alapján az említett, a Roquette számára kiosztott kvótákat 606,6 t A izoglükózzal és 157,9 B izoglükózzal csökkentette, így e kvótákat a 2000/2001‑es gazdasági évre vonatkozóan 15 280,4 t‑ban, illetve 3 977,1 t‑ban állapította meg.

28. Az 1260/2001 rendelet alkalmazásával elfogadott, 2001. július 13‑i utasításával a miniszter a 2001/2002‑től 2005/2006‑ig terjedő gazdasági évekre vonatkozóan a Roquette termelési kvótáit 15 747,1 t A izoglükózban és 4 098,6 t B izoglükózban állapította meg.

29. Az 1745/2002 rendelet és az 1739/2003 rendelet alkalmazásával elfogadott, 2002. október 23‑i utasításával a miniszter a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozóan „visszasorolt” 1 048,9 t A izoglükózt és 273 t B izoglükózt, így a Roquette termelési kvótáit 14 698,2 t‑ban, illetve 3 825,6 t‑ban határozta meg. A miniszter a 2003. október 17‑i utasítással hasonló módon „leminősített” 262,1 t A izoglükózt és 68,2 t B izoglükózt a 2003/2004 gazdasági évre vonatkozóan, így ettől kezdődően e gazdasági évre az említett kvótákat 15 485 t‑ban, illetve 4 030,4 t‑ban határozta meg.

30. A Roquette a tribunal administratif de Lille [lille-i közigazgatási bíróság] előtt kereseteket indított a 2000. június 28‑i határozat, valamint a négy fent említett utasítás megsemmisítése iránt a határozat, valamint az utasítások alapját képező hat rendelet jogellenességére hivatkozva.

31. Az öt kereset egyesítését követően az említett bíróság azokat 2004. március 11‑i ítéletével elutasította, megállapítva, hogy a Roquette-nek az 1785/81 rendelet, valamint az öt későbbi rendelet ellen a közösségi bíróságok előtt kellett volna megsemmisítés iránti keresetet indítania.

32. A bíróság tehát valamennyi kereseti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasította el, a C‑239/99. sz. Nachi Europe ügyben 2001. december 15‑én hozott ítéleten (EBHT 2001., I‑1197. o.) alapuló ítélkezési gyakorlat alkalmazásával, amely szerint a felperes a nemzeti bíróság előtt nem hivatkozhat kifogás útján az olyan közösségi jogi aktus jogellenességére, amelyet a keresetindításra előírt határidőn belül nem támadott meg közvetlenül a közösségi bíróságok előtt.

33. A Roquette ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Cour administrative d’appel de Douai-hoz [Douai közigazgatási fellebbviteli bírósága].

34. E körülmények között a Cour administrative d’appel Douai úgy határozott, hogy felfüggeszti az előtte folyamatban levő eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1) Minden kétséget kizáróan jogosult volt‑e a Société Roquette Frères arra, hogy közvetlenül [a Bíróság] előtt vitassa a 1785/81 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének, a 2038/1999 rendelet 27. cikke (3) bekezdésének, a 2073/2000 rendelet 1. cikkének, a 1260/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének, a 1745/2002 rendelet 1. cikkének és a 1739/2003 rendelet 1. cikkének jogszerűségét?

2) Abban az esetben, ha a Société Roquette Frères jogosult lenne arra, hogy [a nemzeti bíróságok előtt] kifogásolja az említett rendelkezések jogellenességét, érvényes‑e a 1785/81 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése, a 2038/1999 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése, a 2073/2000 rendelet 1. cikke, a 1260/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése, a 1745/2002 rendelet 1. cikke és a 1739/2003 rendelet 1. cikke annyiban, amennyiben anélkül határozzák meg Franciaország (anyaország) számára az izoglukóz termelés maximális alapmennyiségét, hogy figyelembe vennék a más, értékesítésre szánt termékek előállítására szolgáló köztes termékként 1978. november 1‑je és 1979. április 30‑a között e tagállamban termelt izoglukózt?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

35. A kérdéseket előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében azt szeretné megtudni, hogy az olyan természetes vagy jogi személy, mint a Roquette, olyan ténybeli és jogi körülmények között, mint amelyek az alapügy tárgyát képezik, minden kétséget kizáróan jogosult lett volna‑e az EK 230. cikk alapján az első kérdésben megjelölt rendelkezések (a továbbiakban: a vitatott rendelkezések) megsemmisítése iránt keresetet indítani.

36. E bíróság tehát arról kíván megbizonyosodni, hogy a Roquette – tekintettel különösen a fent hivatkozott Nachi Europe ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlatra – a vitatott rendelkezések jogellenességére hivatkozhat‑e a bíróság előtt annak ellenére, hogy a közösségi bíróságok előtt az EK 230. cikkben előírt határidőn belül nem indított keresetet e rendelkezések megsemmisítése iránt.

37. E tekintetben a francia kormány és az Európai Közösségek Bizottsága azzal érvel, hogy a Roquette minden kétséget kizáróan jogosult volt megsemmisítés iránti keresetet indítani a vitatott rendelkezések ellen, mivel a rendelkezések közvetlenül és személyében érintették, különösen azon tény okán, hogy a Roquette volt az egyetlen francia izoglükóz-termelő, és így a Franciaország (anyaország) számára juttatott valamennyi alapmennyiségben a Roquette részesült.

38. A Roquette és az Európai Unió Tanácsa ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy a vitatott rendelkezések az alapügy felperesét nem érintették közvetlenül és személyében, és hogy az e rendelkezések megsemmisítése tekintetében fennálló perindítási jogát illetően legalábbis fennmarad bizonyos mértékű kétely. Következésképpen a fent hivatkozott Nachi Europe ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a jelen ügyre oly módon, hogy az alapügy felperese a vitatott rendelkezések esetleges érvénytelenségére hivatkozhatna, és hogy ezért a Bíróságnak kell megítélnie e rendelkezések érvényességét.

39. Először is fel kell idézni, hogy az EK 241. cikk olyan általános jogelv kifejeződése, amely biztosítja a kérelmező számára azt a jogot, hogy a nemzeti jog alapján indított kereset keretében a kérelmének elutasításával szemben az ellene elfogadott nemzeti határozat alapjául szolgáló közösségi jogi aktus érvénytelenségére hivatkozzon, így e közösségi jogi aktus érvényességének a kérdése előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság elé terjeszthető (a fent hivatkozott Nachi Europe ítélet 35. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40. Ez az általános elv azonban, amelynek célja annak biztosítása, hogy mindenki rendelkezzen – jelenleg vagy a múltban – az ellene hozott határozat alapjául szolgáló közösségi jogi aktus megtámadásának lehetőségével, semmilyen módon nem akadályozza, hogy valamely rendelet jogerőre emelkedjen az olyan magánszemély viszonylatában, aki tekintetében a rendeletet olyan egyéni határozatnak kell tekinteni, amelynek megsemmisítése iránt az EK 230. cikk alapján minden kétséget kizáróan keresetet indíthatott volna, és ez a tény az ilyen magánszemélyt akadályozza abban, hogy a nemzeti bíróságok előtt e rendelet érvénytelenségét kifogásolja (a fent hivatkozott Nachi Europe ítélet 37. pontja).

41. Felmerül tehát a kérdés, hogy a Roquette-nek az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján a vitatott rendelkezések ellen benyújtott keresete minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna‑e, mivel e rendelkezések a Roquette‑t közvetlenül és személyében érintik (lásd ebben az értelemben a C‑241/95. sz. Accrington Beef és társai ügyben 1996. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑6699. o.] 15. pontját.).

42. E tekintetben meg kell állapítani, hogy azok a rendeletek, amelyekből az említett rendelkezések származnak, többek közt létrehozzák a tagállamok számára kiosztott termelési alapmennyiségek rendszerét, amely alapmennyiségeknek a tagállamok területén letelepedett különböző vállalkozások között történő elosztása a tagállamok feladata.

43. Márpedig az olyan rendszerben, amelyben a tagállamokra hárul a részükre kiosztott termelési alapmennyiségeknek a termelő vállalkozások között történő elosztása, és amelyben a tagállamoknak lehetőségük van a kvótáknak a vállalkozások között történő átruházására, meg kell állapítani, hogy minden termelő kvótáját a saját tagállamának határozata állapítja meg közvetlenül és véglegesen.

44. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy ebben a rendszerben a tagállamok rendelkeznek bizonyos mozgástérrel, mivel a közösségi szabályozásban előírt feltételek mellett a termelő vállalkozások között újraoszthatják a kvótákat különösen annak érdekében, hogy lehetővé tegyék új piaci szereplőknek az izoglükóz-termelésbe való bekapcsolódását.

45. Következésképpen a termelő vállalkozások főszabály szerint nem lehetnek az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érintettek a termelési alapmennyiségeknek a tagállamok számára történő olyan kiosztása által, mint amelyet közösségi szinten a vitatott rendelkezések előírnak.

46. Végezetül az a tény, hogy a Roquette volt a Franciaországban (anyaország) székhellyel rendelkező egyetlen izoglükóz-termelő vállalkozás, és hogy mint ilyen, a Roquette részesült a Franciaország (anyaország) számára kiosztott teljes termelési alapmennyiségben, semmilyen mértékben nem változtat ezen a következtetésen, mivel ilyen értelmű nemzeti határozat hiányában, kizárólag a közösségi rendeletek alapján valójában semmi nem biztosította az említett vállalkozás számára a kvóták e mértékét, a kvóták egy részét az érintett tagállam ugyanis újraoszthatta volna, különösen egy esetlegesen megjelenő új izoglükóz-termelő részére.

47. A fenti megállapításokból az következik, hogy a Roquette-hez hasonló vállalkozást nem lehetett az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében a vitatott rendelkezések által közvetlenül érintettnek tekinteni. Következésképpen nem helytálló, hogy a Roquette minden kétséget kizáróan jogosult volt arra, hogy e rendelkezések megsemmisítése iránt a közösségi bíróságok előtt keresetet indítson.

48. Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az olyan természetes vagy jogi személy, mint a Roquette, olyan ténybeli és jogi körülmények között, mint amelyek az alapügy tárgyát képezik, nem volt minden kétséget kizáróan jogosult arra, hogy az EK 230. cikk alapján a vitatott rendelkezések megsemmisítése iránt keresetet indítson. Következésképpen az ilyen személy a nemzeti jog szerint indított kereset keretében hivatkozhat e rendelkezések jogellenességére még abban az esetben is, ha az említett rendelkezések megsemmisítése iránt nem indított keresetet a közösségi bíróságok előtt az EK 230. cikkben előírt határidőn belül.

A második kérdésről

49. E kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság a Bíróságot a vitatott rendelkezések érvényességének értékelésére kéri annyiban, amennyiben e rendelkezések anélkül határozzák meg Franciaországra (anyaország) vonatkozóan az izoglukóz-termelés maximális alapmennyiségét, hogy figyelembe vennék a más, értékesítésre szánt termékek előállítására szolgáló köztes termékként 1978. november 1‑je és 1979. április 30‑a között (a továbbiakban: a referenciaidőszak) e tagállamban termelt izoglukózt.

50. E tekintetben a Roquette azt állítja, hogy a vitatott rendelkezések érvénytelenek. Előadja, hogy az izoglükóz-kvótáknak a 387/81 rendelettel módosított 1111/77 rendelet keretében történt kezdeti meghatározása – tekintettel a C‑210/90. sz. Roquette Frères ügyben 1993. február 13‑án hozott ítéleten (EBHT 1993., I‑731. o.) alapuló ítélkezési gyakorlatra – jogellenes volt annyiban, amennyiben a köztes termékként termelt izoglükóz-mennyiségeket nem számították bele a referenciaidőszakra vonatkozó, a kezdeti kvóták meghatározásához alapul szolgáló termelésbe, amely kvóták a későbbiekben az alapját képezték a tagállamok számára kiosztott termelési alapmennyiségek a vitatott rendelkezések útján történő meghatározásának.

51. A referenciaidőszakra vonatkozó adatok tekintetében a Roquette álláspontja az, hogy a hatályos szabályozás semmilyen jelzést nem tartalmazott azt illetően, hogy a termelők által az illetékes hatóságok részére továbbítandó adatokba a köztes termékként termelt izoglükózt is bele kell számítani. Ezt a bizonytalanságot fokozta a tagállamok, valamint végső soron a Bizottság magatartása, amely kiegészítő pontosítás nélkül, szűkszavúan mindössze annyit követelt meg, hogy az izoglükóz-termelők termelési kapacitására vonatkozó adatokat továbbítsák a számára. A Roquette ezért azt állítja, hogy nem lehet vele szemben kifogásolni, hogy a köztes termékként termelt izoglükóz-mennyiségeket nem számította bele azokba az adatokba, amelyek a kezdeti kvóták meghatározásához alapul szolgáltak.

52. A francia kormány, a Tanács, valamint a Bizottság ezzel szemben annak az álláspontnak adnak hangot, hogy a vitatott rendelkezések érvényesek. Különösen azt adják elő, hogy éppen az izoglükóz-termelés célja szerinti különbségtételnek az akkor alkalmazandó jogban fennálló hiánya az, aminek a Roquette‑t arra kellett volna késztetnie, hogy ne alkalmazzon különbségtételt, és az izoglükóz-termelésre vonatkozó valamennyi adatot továbbítsa, beleértve a köztes termékként termelt izoglükózra vonatkozó adatokat is. Következésképpen nem állapítható meg a Tanács terhére a vitatott rendelkezések által előírt alapmennyiségek meghatározásakor elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba.

53. Először is fel kell idézni, hogy a Tanács a 387/81 rendelettel módosított 1111/77 rendeletében a Roquette számára kezdeti alapkvótát osztott ki az 1979. július 1‑jétől 1981. június 30‑ig tartó időszakra. Amint e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdéséből kitűnik, ennek a kvótának a Roquette a referenciaidőszakra vonatkozóan megállapított termelésének a kétszeresével kellett egyenlőnek lennie.

54. A valamennyi érintett vállalkozás az említett időszakra vonatkozó termelésének meghatározásához a Bizottság a vállalkozások az egyes naptári hónapokra vonatkozó termelésének adatait alkalmazta, amelyeket a tagállamok a Bizottságnak a tagállamoknak az izoglükózra vonatkozó közleményeiről szóló, 1977. június 30‑i 1271/77 bizottsági rendelet (HL L 162., 13. o.) 1. cikke alapján továbbítottak. Ezeket az adatokat a tagállamok olyan nyilatkozatok útján szerezték be, amelyeket maguk a termelő vállalkozások készítettek el.

55. Ennek alapján a Tanács a 387/81 rendelettel módosított 1111/77 rendelet II. mellékletében foglalt táblázatban a Roquette alapkvótáját szárazanyagra értve 15 887 t‑ban határozta meg, amely a vállalkozás a referenciaidőszakra vonatkozóan a jelen ítélet előző pontjában leírt eljárás szerint megállapított termelésének a kétszerese. E tekintetben kétségtelen, hogy a Roquette a köztes termékként termelt izoglükóz-mennyiségeket nem számította bele az illetékes nemzeti hatóságok számára továbbított termelési adatokba.

56. A vitatott rendelkezésekből kiderül, hogy a későbbiekben az alapmennyiségeket ugyanazon mértékekben határozták meg, mint a kezdetben kiosztott alapkvótákat, fenntartva ugyanakkor a Közösség által vállalt nemzetközi kötelezettségekből eredő csökkentések lehetőségét.

57. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1979. július 1‑jétől 1980. június 30‑ig terjedő időszakra vonatkozó kezdeti kvótákat a 387/81 rendelettel módosított 1111/77 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően a termelő vállalkozások a referenciaidőszakra vonatkozóan megállapított termelése alapján határozták meg, és ez a meghatározás azokon az adatokon alapult, amelyeket maguk a vállalkozások továbbítottak a tagállamoknak, a tagállamok pedig, miután az adatokat tudomásul vették és az esetleges ellenőrzéseket elvégezték, az 1471/77 rendelet 1. cikkének megfelelően közölték a Bizottsággal. Mivel a Tanács úgy határozott, hogy az említett kvótákra hivatkozik, az alapügyben vitatott rendelkezések elfogadásakor az említett adatokat n em kellett újra begyűjtenie.

58. Következésképpen az a tény, hogy a Tanács a vitatott rendelkezések tekintetében továbbra is a kezdeti alapkvótákat vette alapul, önmagában nem vezethet ahhoz a megállapításhoz, hogy a vitatott rendelkezések érvénytelenek.

59. Mindenesetre észrevételezni kell, hogy a Roquette – mivel a 387/81 rendelettel módosított 1111/77 rendeletet az alapkvóták számítása tekintetében nyilvánvalóan jogosult lett volna az EK 230. cikk alapján a közösségi bíróságok előtt megtámadni – nem vitathatja az alapügy keretében e rendelet érvényességét.

60. A fenti megfontolások alapján a második feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kérdés vizsgálata során egyetlen olyan tényező sem merült fel, amely a vitatott rendelkezések érvényességét érinthetné.

A költségekről

61. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az olyan természetes vagy jogi személy, mint a société Roquette Frères, olyan ténybeli és jogi körülmények között, mint amelyek az alapügy tárgyát képezik, nem volt minden kétséget kizáróan jogosult arra, hogy az EK 230. cikk alapján a következő rendelkezések megsemmisítése iránt keresetet indítson:

– a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 1981. június 30‑i 1785/81/EGK tanácsi rendelet 24. cikkének (2) bekezdése;

– a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 1999. szeptember 13‑i 2038/1999/EGK tanácsi rendelet 27. cikkének (3) bekezdése;

– a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek a 2000/2001‑es gazdasági évre vonatkozó csökkentéséről szóló, 2000. szeptember 29‑i 2073/2000/EK bizottsági rendelet 1. cikke;

– a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2001. június 19‑i 1260/2001/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése;

– a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozó csökkentéséről szóló, 2002. szeptember 30‑i 1745/2002/EK bizottsági rendelet 1. cikke, és

– a cukorágazatbeli termelési kvóták szerinti garantált mennyiségek és a preferenciális import keretében a cukorfinomítók feltételezett maximális ellátási igényeinek a 2003/2004‑es gazdasági évre vonatkozó csökkentéséről szóló, 2003. szeptember 30‑i 1739/2003/EK bizottsági rendelet 1. cikke.

Következésképpen az ilyen személy a nemzeti jog szerint indított kereset keretében hivatkozhat e rendelkezések jogellenességére még abban az esetben is, ha az említett rendelkezések megsemmisítése iránt nem indított keresetet a közösségi bíróságok előtt az EK 230. cikkben előírt határidőn belül.

2) A második feltett kérdés vizsgálata során egyetlen olyan tényező sem merült fel, amely az 1785/81 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének, a 2038/1999 rendelet 27. cikke (3) bekezdésének, a 2073/2000 rendelet 1. cikkének, az 1260/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének, az 1745/2002 rendelet 1. cikkének, vagy az 1739/2003 rendelet 1. cikkének az érvényességét érinthetné.