C‑281/05. sz. ügy

Montex Holdings Ltd

kontra

Diesel SpA

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Védjegyek – 89/104/EGK irányelv – A védjegyjogosultnak az azonos megjelöléssel ellátott áruk azon tagállam területén való továbbításának megtiltásához való joga, ahol a védjegy oltalmat élvez – Jogellenes gyártás – Társult állam”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – A védjegyoltalom tartalma – Külső árutovábbítási eljárás alá vont, védjegyet viselő termékek – Az árutovábbítási tagállamban oltalom alatt álló, azonban a rendeltetési tagállamban oltalmat nem élvező védjegy

(89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) és (3) bekezdés)

A 89/104 első védjegyirányelv 5. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegyet viselő és külső árutovábbítási eljárás alá vont olyan áruk továbbítását abban a tagállamban, ahol e védjegy oltalom alatt áll, amelyek végállomása egy másik olyan tagállamban van, ahol nem áll fenn az oltalom, hacsak nem bizonyítja azt, hogy e termékek olyan cselekmény tárgyát képezik, amelyet harmadik fél végez, és amelynek során azokat olyan külső árutovábbítás alá vonják, ami szükségszerűen maga után vonja azok forgalomba helyezését az említett árutovábbítási tagállamban.

E tekintetben főszabály szerint nincs jelentősége annak, hogy az egyik tagállamba szánt áru társult államból vagy harmadik államból származik‑e, illetve annak, hogy az árut a származási országban jogszerűen vagy a védjegyjogosult ott érvényben levő, megjelöléshez fűződő jogai megsértésével gyártották‑e.

(vö. 23., 26–27., 41. pont, a rendelkező rész 1–2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. november 9.(*)

„Védjegyek – 89/104/EGK irányelv – A védjegyjogosultnak az azonos megjelöléssel ellátott áruk azon tagállam területén való továbbításának megtiltásához való joga, ahol a védjegy oltalmat élvez – Jogellenes gyártás – Társult állam”

A C‑281/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) 2005. június 2‑i, a Bírósághoz 2005. július 13‑án érkezett határozatával terjesztett elő az előtte

a Montex Holdings Ltd

és

a Diesel SpA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, P. Kūris (előadó), J. Makarczyk, és G. Arestis bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. május 4‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Montex Holdings Ltd képviseletében T. Raab Rechtsanwalt,

–        a Diesel SpA képviseletében N. Gross Rechtsanwalt,

–        a német kormány képviseletében M. Lumma és A. Dittrich, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Braun és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. július 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikke (1) és (3) bekezdésének, valamint az EK 28. és EK 30. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        A kérelmet a Diesel SpA (a továbbiakban: Diesel) és a Montex Holdings Ltd (a továbbiakban: Montex) közötti peres eljárás keretében nyújtották be, amely a német területen az utóbbi társaság tulajdonát képező azon áruk továbbításának megtiltása iránti kérelem kapcsán indult, amelyeken azonos megjelölés szerepel azzal a lajstromozott védjeggyel, amelynek jogosultja Németországban a Diesel.

 Jogi háttér

3        A 89/104 irányelv „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke (1) és (3) bekezdésének szövege a következő:

„(1)      A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

a)      a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;

[…]

(3)      Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a)      a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)      a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c)      a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d)      a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.

4        Az 1999. január 25‑i 241/1999/EK tanácsi rendelettel (HL L 27., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 148. o.) módosított, a hamisított és kalóz áruk szabad forgalomba bocsátását, kivitelét, újrakivitelét vagy felfüggesztő eljárás alá vonását tiltó intézkedések megállapításáról szóló, 1994. december 22‑i 3295/94/EK tanácsi rendeletnek (HL L 341., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet 5. kötet 318. o.; a továbbiakban: 3295/94 rendelet) az alapeljárásbeli tényállás időpontjában hatályos szövege a második és harmadik preambulum-bekezdésében kimondja:

„mivel a hamisított és kalóz áruk forgalomba hozatala jelentős sérelmet okoz a törvényeket betartó gyártóknak és kereskedőknek, valamint a szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak, és félrevezeti a fogyasztókat; mivel amennyire csak lehetséges, meg kell akadályozni az ilyen áruk forgalomba hozatalát, és intézkedéseket kell bevezetni az ilyen jogellenes tevékenység hatékony kezelése céljából anélkül, hogy ezek a jogszerű kereskedelem szabadságát korlátoznák; mivel ez a tevékenység összhangban van az azonos célra irányuló nemzetközi erőfeszítésekkel;

mivel amennyiben hamisított vagy kalóz árukat és hasonló termékeket harmadik országból importálnak, fontos a Közösségben való szabad forgalomba bocsátásukat vagy felfüggesztő eljárás alá vonásukat megtiltani, és megfelelő eljárást bevezetni, amely lehetővé teszi a vámhatóságok intézkedését annak biztosításához, hogy az ilyen tiltás megfelelőképpen kikényszeríthető legyen”.

5        A 3295/94 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      E rendelet megállapítja:

a)      azokat a feltételeket, amelyek alapján a vámhatóságok intézkednek, amennyiben gyaníthatóan a (2) bekezdés a) pontjában említett árukat:

–        szabad forgalomba bocsátás, kivitel vagy újrakivitel céljából a Közösségi Vámkódexet létrehozó 1992. október 12‑i, 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: vámkódex) 61. cikke szerint jelentettek be,

–        – a [vámkódex] 37. cikke értelmében vámfelügyelet alatt álló árukon végzett ellenőrzés során találtak meg, az említett kódex 84. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében felfüggesztő eljárás alá vontak, azok bejelentési kötelezettség alá eső újrakivitelre kerültek, vagy azokat vámszabad területen, illetve vámszabad raktárban helyeztek el az említett kódex 166. cikke értelmében;

és

b)      azokat az intézkedéseket, amelyeket az illetékes hatóságok tesznek azon árukkal kapcsolatban, amelyekről megállapítják, hogy azok valóban a (2) bekezdés a) pontjában említett áruk.”

6        Ugyanezen 1. cikk (2) bekezdése előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

a)      a »szellemi tulajdonjogot sértő áruk« alatt a következőket kell érteni:

–               »hamisított áru«, nevezetesen:

–      olyan áruk, beleértve azok csomagolását is, amelyek engedély nélkül olyan védjeggyel vagy megjelöléssel vannak ellátva, amely megegyezik az ugyanolyan típusú árukra érvényesen bejegyzett védjeggyel, vagy amely lényeges jellemzőit tekintve nem különböztethető meg az ilyen védjegytől, és amely ezáltal sérti a kérdéses védjegy jogosultjának jogait a közösségi jog vagy annak a tagállamnak a jogszabályai alapján, amelyben a vámhatóság eljárása iránti kérelmet benyújtották,

[…]”

7        A Vámkódex 84. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„a »felfüggesztő eljárás« kifejezés nem közösségi áru esetében az alábbi intézkedéseket jelenti:

–        külső árutovábbítás,

[…]”

8        A Vámkódex 91. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi az alábbiakban meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra:

a)      nem közösségi áru anélkül, hogy arra behozatali vámok és más terhek, vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;

[…]”

9        Ugyenezen kódex 92. cikke értelmében:

„A külső árutovábbítási eljárás befejeződik, ha az árut és a szükséges okmányokat a rendeltetési vámhivatalnál a szóban forgó eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bemutatják.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatali kérdések

10      A Montex farmernadrágokat gyárt oly módon, hogy a különféle anyagdarabokat, az azokon szereplő megkülönböztető jelölésekkel együtt Lengyelországba exportálja, vámzár alatti eljárás útján, ahol azokat összevarratja, és a kész nadrágokat Írországba szállítja vissza. A Diesel ez utóbbi tagállam területén nem rendelkezik oltalommal a megjelölésre vonatkozóan.

11      2000. december 31‑én a Hauptzollamt Löbau – Zollamt Zittau (a löbaui fővámhivatal – a zittaui vámhivatal) visszatartotta azt a Montex-nek címzett szállítmányt, amely 5076 darab, DIESEL megnevezést viselő női nadrágból állt, amelyet egy magyarországi szállítócégnek kellett volna a részére kamionnal leszállítania a lengyel gyárból a német területen áthaladva. A nadrágokat megszakítás nélküli árutovábbítás útján kellett volna szállítani a lengyel vámhivataltól a dublini vámhivatalig, és azokat az esetleges lopások ellen vámzárral biztosították az árutovábbítás alatt a lengyel hatóság által a szállítóeszközön elhelyezett vámzár révén.

12      A Montex panaszt nyújtott be a szóban forgó áruk visszatartásának elrendelése miatt. Úgy véli, hogy az áruk német területen keresztül történő egyszerű továbbítása nem sérti a védjegyhez fűződő jogok egyikét sem.

13      A Diesel úgy véli, hogy az említett árutovábbítás az ő szóban forgó védjegyjogainak megsértését képezi, azon veszély miatt, hogy az áruk az árutovábbítással érintett tagállamnak a piacára kerülhetnek. Egyben azt is kérte, hogy tiltsák meg a Montexnek azt, hogy ez utóbbi áruit német területen keresztül továbbítsa, vagy ne tegyék lehetővé ezen árutovábbítást. Ezen felül azt kérte, hogy a Montexet kötelezzék a lefoglalt áruk megsemmisítésére, vagy választása szerint azokról a címkék eltávolítására és azok megsemmisítésére, valamint a DIESEL megnevezést viselő más megkülönböztető jelölések megsemmisítésére és eltávolítására, és a Montex viselje e megsemmisítés költségeit.

14      Miután a Montexet első- és másodfokon elmarasztalták, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz. Ez utóbbi bíróság (a Bundesgerichtshof) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő döntéshozatali kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Feljogosítja‑e a lajstromozott védjegy a jogosultat arra, hogy megtiltsa a megjelöléssel ellátott áruk továbbítását?

2)      Ha igen: eredményezhet‑e sajátos megítélést az, hogy a megjelölés nem élvez oltalmat a rendeltetési országban?

3)      Különbséget kell‑e tenni – az a) kérdésre adott igenlő válasz esetén és a b) kérdésre adott választól függetlenül – aszerint, hogy az egyik tagállamba szánt áru tagállamból, társult államból vagy harmadik államból származik? Figyelembe kell‑e venni e tekintetben azt, hogy az árut a származási országban jogszerűen vagy a védjegyjogosult ott érvényben levő, megjelöléshez fűződő jogai megsértésével gyártották?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 Az első és a második kérdésről

15      A nemzeti bíróság együttesen vizsgálandó első két kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az a védjegyjogosultnak biztosítja azt a jogot, hogy az megtiltsa azon harmadik államban gyártott áruk továbbítását, amelyeken azzal azonos megjelölés szerepel, annak a tagállamnak a területén keresztül, amelyben e védjegy oltalom alatt áll, amikor az áruk végállomása egy olyan tagállam, ahol az áruk szabadon forgalmazhatók annál fogva, hogy ott az említett védjegy nem áll oltalom alatt.

16      A beküldő végzésből következően először is a Hauptzollamt Löbau – Zollamt Zittau által 2000. december 31‑én megállított kérdéses áruk a Vámkódex 84. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében külső árutovábbítási felfüggesztő eljárás alatt álltak; másodszor azok a Lengyel Köztársaságból származtak, amely az Európai Unió társult tagállama volt az egyrészről az Európai Közösségek és annak tagállamai, másrészről a Lengyel Köztársaság között a Közösség nevében az 1993. december 13‑i 93/743 Euratom‑ESZAK‑EK tanácsi és bizottsági határozattal (HL L 348, 1. o.) megkötött és elfogadott európai megállapodás alkalmazásában; harmadszor az említett áruk megállításuk időpontjában nem voltak szabad forgalomban a Közösségen belül, mivel azokat a vámzár alól csak Írországban mentesítették volna, amely tagállamban azok szabad forgalomba bocsátásra kerültek volna.

17      A Bíróság egyrészt kimondta, hogy a nem közösségi áruk külső árutovábbítási eljárása egy jogi vélelmen alapul. Lényegében az ilyen eljárás alá vont árukat nem terhelik sem a megfelelő behozatali vámok, sem más kereskedelempolitikai intézkedések; ezeket úgy kell tekinteni, mintha a Közösség területére be sem léptették volna őket (lásd a Bíróság C‑383/98. sz., Polo kontra Lauren ügyben 2000. április 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑2519. o.] 34. pontját).

18      Ebből következően, ahogyan arra a főtanácsnok úr indítványának 16. pontjában rámutatott, minden úgy történik, mintha az áruk szabad forgalomba bocsátását megelőzően, amelynek Írországban kellene megtörténnie, azokat sohasem léptették volna be közösségi területre.

19      Másrészt a Bíróság azt is megállapította, hogy az árutovábbítás, amely abból áll, hogy a valamely tagállamban jogszerűen gyártott árukat egy harmadik államba szállítják valamely tagállam vagy tagállamok területén áthaladva, nem vonja maga után az érintett áruk forgalmazását, és ezért nem jelent veszélyt a védjegyoltalom tárgyára (lásd egy Spanyolországból származó és Lengyelországba szánt áruszállítmány Franciaországon keresztül történő továbbítása kapcsán a Bíróság C‑115/02. sz., Rioglass és Transremar ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑12705. o.] 27. pontját).

20      A Bíróság egyébként kimondta, hogy a védjegyjogosult nem akadályozhatja meg a külső árutovábbítási eljárás vagy a vámraktározási eljárás során az ezzel a védjeggyel ellátott olyan eredeti termékek Közösségbe való beléptetését, amelyeket korábban nem ő hozott vagy nem az ő beleegyezésével hoztak forgalomba a Közösségben (lásd a Bíróság C‑405/03. sz., Class International ügyben 2005. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑8735. o.] 50. pontját).

21      A védjegyek terén a védjeggyel ellátott nem közösségi áruk olyan felfüggesztő eljárás alá vonása, mint a külső árutovábbítás ezért önmagában nem jelenti a védjegyjogosult arra vonatkozó jogának megsértését, hogy az ellenőrizze az áruk Közösségen belüli első forgalomba hozatalát (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Class International ügyben hozott ítélet 47. pontját).

22      Ezzel szemben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a védjegyjogosult tiltakozhat a nem közösségi áru vámjogi helyzetével rendelkező, védjeggyel ellátott eredeti termékek felkínálása, illetve eladása ellen, ha a felkínálás és/vagy az eladás azalatt megy végbe, amíg az áruk külső árutovábbítási vagy vámraktározási eljárás alatt vannak, ami magában foglalja azt az esetet is, ha az szükségszerűen kapcsolódik a védjeggyel ellátott áru Közösségben történő forgalomba hozatalához (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Class International ügyben hozott ítélet 61. pontját).

23      Ebből következik, hogy a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegyet viselő és külső árutovábbítási eljárás alá vont olyan áruk továbbítását abban a tagállamban, ahol e védjegy oltalom alatt áll, jelen esetben a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyek végállomása egy másik olyan tagállamban, jelen esetben Írországban van, ahol nem áll fenn az oltalom, hacsak e termékek olyan cselekmény tárgyát nem képezik, amelyet harmadik fél végez, és amelynek során azokat olyan külső árutovábbítás alá vonják, ami szükségszerűen maga után vonja azok forgalomba helyezését az említett árutovábbítási tagállamban.

24      E tekintetben nem fogadható el a Diesel által hivatkozott azon tézis, miszerint annak puszta veszélye, hogy az áruk nem érkeznek meg rendeltetési helyükre, nevezetesen Írországba, abba a tagállamba, ahol a védjegy nem áll oltalom alatt, és azok így elméletileg csempészforgalom tárgyává válhatnak Németországban, elegendő annak megállapításához, hogy az árutovábbítás veszélyezteti a védjegy alapvető funkcióit Németországban.

25      Valójában, ahogyan arra a főtanácsnok úr indítványának 29. pontjában szintén rámutatott, az ilyen tézis elfogadása azt jelentené, hogy minden külső árutovábbítás, amely a megjelöléssel kapcsolatos, úgy tekintendő, mint a védjegy üzleti életben történő használata a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdése értelmében. Ezért tehát ahogyan arra a jelen ítélet 17-22. pontjaiban felhívtuk a figyelmet, a Bíróság ítélkezési gyakorlata ezzel szemben azt mondja ki, hogy az ilyen külső árutovábbítás, annál a ténynél fogva, hogy az nem vonja maga után az érintett áruk forgalmazását, nem képez olyan védjegyhasználatot, amely veszélyeztetheti a védjegyjogosult azon jogát, hogy ellenőrizze a Közösségben annak forgalomba kerülését.

26      Ami a bizonyítási terhet illeti, a fent hivatkozott Class international ügyben hozott ítélet 74. és 75. pontjából következően az ilyen helyzetekben, mint az alapeljárásbeli, a védjegyjogosultat terheli azoknak a körülményeknek a bizonyítása, amelyek alapján gyakorolható a 89/104 irányelv 5. cikke (1) és (3) bekezdésében foglalt tilalmi jog, vagy a védjegyét viselő nem közösségi áruknak valamely olyan tagállamban való szabad forgalomba bocsátásának bizonyítása útján, ahol a védjegy oltalom alatt áll, vagy valamely más olyan cselekmény bizonyítása útján, amely szükségszerűen maga után vonja az ilyen tagállamban történő forgalomba kerülést.

27      Az előzőekben kifejtettekre tekintettel, az első és a második kérdést ebben az értelemben úgy kell megválaszolni, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegyet viselő és külső árutovábbítási eljárás alá vont olyan áruk továbbítását abban a tagállamban, ahol e védjegy oltalom alatt áll, jelen esetben a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyek végállomása egy másik olyan tagállamban, jelen esetben Írországban van, ahol nem áll fenn az oltalom, hacsak e termékek olyan cselekmény tárgyát nem képezik, amelyet harmadik fél végez, és amelynek során azokat olyan külső árutovábbítás alá vonják, ami szükségszerűen maga után vonja azok forgalomba helyezését az említett árutovábbítási tagállamban.

 A harmadik kérdésről

28      A harmadik kérdés első részében a nemzeti bíróság arra kér választ, hogy az első kérdés megválaszolása szempontjából releváns‑e az a tény, hogy olyan árukról volt szó az alapeljárásbeli tényállás időszakában, amelyek társult államból, nevezetesen a Lengyel Köztársaságból származtak, még annak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt, és nem olyan harmadik államból származó árukról, amelyek nem társult államokból származtak, azaz nem közösségi árukról volt szó.

29      E tekintetben a jelen ítélet 19. pontjában említett ítélkezési gyakorlat azokra az árukra vonatkozik, amelyek közösségi eredetűek, és valamely harmadik államba szánt árutovábbítás tárgyát képezik, egy vagy több tagállam területén keresztül áthaladva, azonban azoknak a Közösségen belüli forgalmazása nélkül, ami miatt a védjegyoltalom tárgya nem kerülhet veszélybe.

30      Tehát a Lengyel Köztársaságnak az alapeljárásbeli tényállás időszakában fennálló társult állami státusza semmiképpen sem vonja maga után azt, hogy az ezen országból származó termékeket valamely tagállamból származónak kellene tekinteni. Ezért az alapeljárásban felmerült, közösségi árukra vonatkozó feltevés nem releváns, és azt nem kell vizsgálni.

31      Mint nem közösségi áruk, a Lengyelországból származó termékek külső árutovábbítási eljárás alá vonhatók voltak. E szempontból nincs jelentősége annak, hogy e termékek valamely olyan társult államból származtak, mint a Lengyel Köztársaság, az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően, és nem valamely harmadik, nem társult államból.

32      Ebből következően az első kérdésre adandó válasz szempontjából nem releváns, hogy olyan árukról volt szó az alapeljárásbeli tényállás időszakában, amelyek társult államból, nevezetesen a Lengyel Köztársaságból származtak, még annak az Unióhoz történő csatlakozása előtt, és nem olyan harmadik államból származó árukról, amelyek nem társult államok.

33      Ami – az első kérdésre adandó válasz szempontjából lényeges – a harmadik kérdés azon második felét illeti, hogy a szóban forgó áruk Lengyelországban történő gyártása jogszerű‑e vagy jogellenes, a Diesel, a német kormány és az Európai Közösségek Bizottsága fenntartják, hogy valamely terméknek egy harmadik államban azon jogok megsértésével történő gyártása, amelyet a védjegy a jogosultjának ezen államban biztosít, lehetővé teszi ez utóbbi számára, hogy az tiltakozzon az áruk bárminemű továbbítása ellen, beleértve a külső árutovábbítást is.

34      Ez az érvelés nem fogadható el. Ahogyan az a jelen ítélet 27. pontjában lényegében már megállapításra került, a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegyet viselő és külső árutovábbítási eljárás alá vont olyan áruk továbbítását abban a tagállamban, ahol e védjegy oltalom alatt áll, jelen esetben a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyek végállomása egy másik olyan tagállamban, jelen esetben Írországban van, ahol nem áll fenn az oltalom, hacsak e termékek olyan cselekmény tárgyát nem képezik, amelyet harmadik fél végez, és amelynek során azokat olyan külső árutovábbítás alá vonják, ami szükségszerűen maga után vonja azok forgalomba helyezését az említett árutovábbítási tagállamban. Az érintett termékek gyártásának jogszerű vagy jogellenes mivolta e tekintetben irreleváns.

35      A Diesel állításával ellentétben, a 89/104 irányelv 5. cikkének ezen értelmezését a Bíróság C‑60/02. sz. X‑ügyben 2004. január 7‑én hozott ítélete (EBHT 2004., I‑651. o.) sem kérdőjelezi meg, különösen a 3295/94 rendelet 2. és 11. cikkének értelmezése kapcsán.

36      Az említett ítéletben a Bíróság emlékeztetett arra az 54. pontban, hogy a 3295/94 rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az akkor alkalmazandó, amikor a valamely harmadik államból behozott árukat a másik harmadik államba irányuló árutovábbítás során valamely tagállamban ez utóbbi állam vámhatóságai az említett rendelet értelmében valamely olyan jogosult cég kérelmére várakoztatják átmenetileg, amelynek a jogait állítólagosan megsértették (lásd még a fent hivatkozott Polo kontra Lauren ügyben hozott ítélet 26. és 27. pontját).

37      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 3295/94 rendelet 1. cikke elsőként megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján a vámhatóságok intézkednek, amennyiben a vélhetően hamisított árukat a Vámkódex 37. cikke értelmében vámfelügyelet alatt álló árukon végzett ellenőrzés során találják meg, az ugyanezen kódex 84. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében felfüggesztő eljárás alá vonják, azok bejelentési kötelezettség alá eső újrakivitelre kerültek, vagy azokat vámszabad területen, illetve vámszabad raktárban helyezték el az említett kódex 166. cikke értelmében.

38      Másodszor, a 3295/94 rendelet említett 1. cikke megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyeket az illetékes vámhatóságok tehetnek az ilyen árukkal kapcsolatban.

39      Harmadszor, ugyanezen rendeletnek a jelen ítélet 4. pontjában idézett második és harmadik preambulum-bekezdése kifejezetten utal a hamisított áruk forgalmazására, illetve azok forgalomba hozatalára, sőt, még azoknak a Közösségben való szabad forgalomba bocsátásának megtiltásának szükségességére is.

40      Ebből következően a 3295/94 rendelet semelyik rendelkezése nem állapít meg új feltételt az arról való meggyőződéshez, hogy fennáll‑e a védjegyjog sérelme, vagy annak megállapításához, hogy olyan védjegyhasználatról van‑e szó, amely megtiltható annak folytán, hogy az veszélyezteti e jogot.

41      Tekintettel az előbbiekben kifejtettekre, a harmadik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy az első két kérdés megválaszolása szempontjából főszabály szerint nincs jelentősége annak, hogy az egyik tagállamba szánt áru társult államból vagy harmadik államból származik‑e, illetve annak, hogy az árut a származási országban jogszerűen vagy a védjegyjogosult ott érvényben levő, megjelöléshez fűződő jogai megsértésével gyártották‑e.

 A költségekről

42      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 5. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegyet viselő és külső árutovábbítási eljárás alá vont olyan áruk továbbítását abban a tagállamban, ahol e védjegy oltalom alatt áll, jelen esetben a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyek végállomása egy másik olyan tagállamban, jelen esetben Írországban van, ahol nem áll fenn az oltalom, hacsak e termékek olyan cselekmény tárgyát nem képezik, amelyet harmadik fél végez, és amelynek során azokat olyan külső árutovábbítás alá vonják, ami szükségszerűen maga után vonja azok forgalomba helyezését az említett árutovábbítási tagállamban.

2)      E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a valamely tagállamba szánt áru társult államból vagy más harmadik államból származik‑e, illetve, hogy azt a származási országban jogszerűen vagy az említett országban a védjegyjogosult érvényben lévő jogának megsértésével gyártották‑e.

Aláírások

---

*Az eljárás nyelve: német.