C‑270/05. sz. ügy

Athinaïki Chartopoïïa AE

kontra

L. Panagiotidis és társai

(az Areios Pagos [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Csoportos létszámcsökkentés – A 98/59/EK tanácsi irányelv – Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja – A telephely tevékenységének a munkáltató elhatározásából történő megszüntetése – A »telephely« fogalma”

A Bíróság ítélete (első tanács), 2007. február 15. . 

Az ítélet összefoglalása

1.     Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv

(98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2.     Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – Csoportos létszámcsökkentés – 98/59 irányelv

(98/59 tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés)

1.     A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelvet és különösen az 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely társaság olyan külön termelőegysége, amely külön felszereléssel és betanított munkaerővel rendelkezik, amelynek a működését nem befolyásolja más egységek működése, valamint termelési igazgatóval rendelkezik, aki biztosítja a munka megfelelő ellátását, az egység létesítményei működése egészének felügyeletét, továbbá a műszaki kérdések megoldását, ezen irányelv alkalmazásában a „telephely” fogalma alá tartozik. Az a tény, hogy minden egyes egység működési költségeire, az anyagbeszerzésre és a termékköltség kiszámítására vonatkozó döntéseket a társaság székhelyén hozzák meg, ahol közös könyvelőiroda működik, e tekintetben nem releváns.

Ugyanis tekintettel azon megfontolásra, hogy a 98/59 irányelv által követett cél különösen azon gazdasági-társadalmi következményekre vonatkozik, amelyeket a csoportos létszámcsökkentések valamely meghatározott helyi összefüggésben és társadalmi környezetben kiválthatnak, a szóban forgó egységnek nem feltétlenül kell valamilyen jogi önállósággal, sem gazdasági, pénzügyi, igazgatási vagy technológiai önállósággal rendelkeznie ahhoz, hogy „telephelynek” minősülhessen. A „telephely” fogalmának meghatározásához nem lényeges az a körülmény sem, hogy a szóban forgó egység rendelkezik‑e olyan igazgatósággal vagy sem, amely a csoportos létszámcsökkentéseket önállóan végre tudja hajtani vagy hogy fennáll‑e a vállalat más egységeitől és létesítményeitől való földrajzi elkülönülés.

(vö. 28–29., 31–32. pont és a rendelkező rész)

2.     A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében előírt kivétel csak és kizárólag akkor alkalmazható, ha valamely vállalat vagy üzem tevékenységének megszüntetése bírósági határozat alapján történt. Minden egyéb esetben, és különösen akkor, ha a telephely tevékenységének megszüntetése kizárólag a munkáltató elhatározásából történt, ez utóbbi köteles a további határidőn belül folytatni a konzultációkat a munkavállalókkal az illetékes állami hatóság előtt.

(vö. 36. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2007. február 15.(*)

„Csoportos létszámcsökkentés – A 98/59/EK tanácsi irányelv – Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja – A telephely tevékenységének a munkáltató elhatározásából történő megszüntetése – A »telephely« fogalma”

A C‑270/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Areios Pagos (Görögország) a Bírósághoz 2005. július 1‑jén érkezett 2005. június 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Athinaïki Chartopoïïa AE

és

L. Panagiotidis és társai

között,

a Geniki Synomospondia Ergaton Elládas (GSEE)

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, Juhász E. (előadó), J. N. Cunha Rodrigues, K. Schiemann és E. Levits bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. október 26‑i tárgyalásra

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       az Athinaïki Chartopoïïa AE képviseletében I. ‑D. Filiotis, K. Keramefs, M. Merola és C. Santacroce dikigori,

–       L. Panagiotidis és társai képviseletében A. Vagias és E. Dibanidoy‑Vraka dikigori,

–       a Geniki Synomospondia Ergaton Elládas (GSEE) képviseletében A. Kazakos dikigoros,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Patakia és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20‑i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o.) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „telephely” fogalom értelmezésére irányul.

2       E kérelmet az elbocsátott munkavállalók és a korábbi munkáltatójuk, az Athinaïki Chartopoïïa AE társaság (a továbbiakban: társaság) között, az e társaság egyik termelőegysége tevékenységének a társaság határozata alapján történő megszüntetését követő csoportos létszámcsökkentés szabályszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3       A 98/59 irányelv (1) preambulumbekezdéséből következik, hogy az az áttekinthetőség és a célszerűség érdekében konszolidálta az 1992. június 24‑i 92/56/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 245., 3. o.) módosított, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 17‑i 75/129/EGK tanácsi irányelvet (HL L 48., 29. o.). A 98/59 irányelv a (2) preambulumbekezdése alapján „a munkavállalók védelmének biztosítás[ára irányul] a csoportos létszámcsökkentések esetén, figyelembe véve eközben a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális [helyesen: társadalmi] fejlődés szükségességét”.

4       A 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az irányelv hatályát ekként határozza meg:

„(1)      Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a)      csoportos létszámcsökkentések: az olyan elbocsátások, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít, és amelyeknél – a tagállamok választása szerint – az elbocsátottak száma:

i      vagy egy 30 napos időszak során:

–       a rendszerint 20‑nál több és 100‑nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben [helyesen: telephelyeken] legalább 10 fő,

–       a rendszerint legalább 100, de 300‑nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben [helyesen: telephelyeken] legalább a munkavállalók 10%‑a,

–       a rendszerint 300 vagy annál több munkavállalót foglalkoztató üzemekben [helyesen: telephelyeken] legalább 30 fő;

ii      vagy egy 90 napos időszak során legalább 20 fő, függetlenül attól, hogy hány munkavállalót foglalkoztatnak rendszeresen az érintett üzemben [helyesen: telephelyen];

[…]”

5       A 98/59 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése azon eseteket sorolja fel, amelyekben ezt az irányelvet nem lehet alkalmazni. A 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírta, hogy az irányelvet nem lehet alkalmazni „az üzem [helyesen: telephely] tevékenységének megszüntetése által érintett munkavállalókra, ha a megszüntetés bírósági határozat következtében történik”. Az említett d) pontot a 92/56 irányelv hatályon kívül helyezte, és a 98/59 irányelv nem vette át.

6       A 98/59 irányelv a 2. cikke (1)−(3) bekezdésében bizonyos kötelezettségeket ír elő azon munkáltatóra, aki csoportos létszámcsökkentéseket tervez végrehajtani. Mindenekelőtt köteles konzultációkat kezdeményezni a munkavállalók képviselőivel, amelyeknek ki kell terjedniük legalább az elbocsátások elkerülésének vagy csökkentésének, valamint azok következményei enyhítésének lehetőségeire. A munkáltató köteles továbbá írásban közölni velük az elbocsátás okait, az elbocsátandó munkavállalók számát és munkavállalói kategóriáját, a rendszerint alkalmazott munkavállalók számát és munkavállalói kategóriáját, azon időszakot, amelynek során az elbocsátásokat végrehajtani tervezi, az elbocsátandó munkavállalók kiválasztására tervezett ismérveket, valamint az esetleges végkielégítés kiszámításának tervezett módszerét.

7       A 98/59 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató minden tervezett csoportos létszámcsökkentésről köteles írásban értesíteni az illetékes állami hatóságot, és vele is közölni mindazokat az információkat, amelyeket a munkavállalók rendelkezésére kell bocsátania. E rendelkezés második albekezdése értelmében:

„A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy az üzem [helyesen: telephely] tevékenységének bírósági határozat következtében történt megszüntetése miatt tervezett csoportos létszámcsökkentés esetében a munkáltató csak akkor értesíti írásban az illetékes hatóságot [helyesen: illetékes állami hatóságot], ha az utóbbi ezt kéri.”

8       A 98/59 irányelv 4. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      Az illetékes állami hatóságnak bejelentett tervezett csoportos létszámcsökkentések […] legkorábban 30 nappal a 3. cikk (1) bekezdésében előírt értesítést követően léphetnek hatályba.

[...]

(2)      Az (1) bekezdésben előírt időszakot az illetékes állami hatóság arra használja fel, hogy megoldást keressen a tervezett csoportos létszámcsökkentések következtében felmerülő problémákra.

(3)      Amennyiben az (1) bekezdésben előírt eredeti időszak 60 napnál rövidebb, a tagállamok feljogosíthatják az illetékes állami hatóságot, hogy az eredeti határidőt az értesítés megtételétől számított 60 napig meghosszabbítsa, ha fennáll annak a veszélye, hogy a tervezett csoportos létszámcsökkentések következtében felmerülő problémákat az eredeti határidőn belül valószínűleg nem lehet megoldani.

A tagállamok az illetékes állami hatóságot további hosszabbításokra jogosíthatják fel.

A meghosszabbítást és annak indoklását az (1) bekezdésben előírt eredeti határidő lejárta előtt közölni kell a munkáltatóval.

(4)      A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk ezt a cikket az üzem [helyesen: telephely] tevékenységének bírósági határozat alapján történt megszüntetése miatt tervezett csoportos létszámcsökkentés esetében.”

9       A 98/59 irányelv 5. cikke végül úgy rendelkezik, hogy az irányelv „nem korlátozza a tagállamoknak azt a jogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el, vagy a munkavállalókra nézve kedvezőbb kollektív szerződések alkalmazását engedélyezzék vagy segítsék elő”.

 A nemzeti szabályozás

10     A 75/129 irányelvet az 1387/1983. sz. törvény ültette át a görög jogba. A 92/56 irányelv által véghezvitt módosításokat, valamint a 98/59 irányelv által bevezetett egységes szerkezetbe foglalt változatot a görög jogba az 1387/1983. sz. törvényt módosító 2736/1999. és 2874/2000. sz. törvény (a továbbiakban: az 1387/1983. sz. törvény) ültette át. Az 1387/1983. sz. törvény 3. §‑a előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalókat teljes körűen, írásban tájékoztatni a tervezett csoportos létszámcsökkentésekről, köteles a munkavállalók képviselőivel konzultációkat kezdeményezni, valamint köteles az illetékes állami hatóságot értesíteni és tájékoztatni.

11     Az 1387/1983. sz. törvény 1. §‑ának (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Csoportos létszámcsökkentések az olyan elbocsátások, amelyeket a 20-nál több munkavállalót foglalkoztató telephelyek vagy üzemek nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosítanak, és amelyek minden naptári hónapban meghaladják a következő bekezdésben előírt maximumokat.”

12     Az 1387/1983. sz. törvény 5. §‑ának (2)–(4) bekezdése előírja, hogy ha a munkavállalók és a munkáltató között megállapodás jön létre az említett felek közötti tárgyalásokra a jogszabály által előírt 20 napos határidőn belül, a csoportos létszámcsökkentések e megállapodás tartalmának megfelelően történnek, és 10 nappal az említett megállapodásról készült jegyzőkönyvnek a kormányzat területi képviselője vagy a munkaügyi miniszter részére történt átadásának időpontját követően lépnek hatályba. A felek közötti megállapodás hiányában a kormányzat területi képviselője vagy a munkaügyi miniszter − miután megvizsgálta az ügyirat elemeit, és értékelte a munkaerőpiac adatait, a telephely helyzetét és a nemzetgazdaság érdekét − további 20  nappal meghosszabbíthatja a konzultációkat, vagy jogosult a tervezett elbocsátások jóváhagyását egészben vagy részben megtagadni. A munkáltató a kormányzat területi képviselője vagy a munkaügyi miniszter határozatában megállapított arányokban hajthat végre csoportos létszámcsökkentést.

13     E törvény 5. §‑a (5) bekezdésének megfelelően:

„A jelen § (2)–(4) bekezdése nem alkalmazható a telephely vagy üzem tevékenységének bírósági határozat következtében történt megszüntetése miatti csoportos létszámcsökkentés esetében.”

14     Végül, az 1387/1983. sz. törvény 6. §‑ának (1) bekezdése előírja, hogy az e törvény rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott csoportos létszámcsökkentés semmis.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

15     Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a társaság három eltérő településen három külön termelőegységgel rendelkezik, azaz egy 420 munkavállalót foglalkoztató, írópapírt, nyomtatópapírt, facsiszolatot, forgácslemezt és alumínium-szulfátot előállító első termelőegységgel, egy puha konyhai papírt, egészségügyi papírt, zacskókat stb. előállító második termelőegységgel és egy puha papírt feldolgozó harmadik egységgel.

16     E termelőegységek mindegyike külön felszereléssel és betanított munkásokkal, valamint termelési igazgatóval rendelkezik, aki biztosítja a munka megfelelő végrehajtását, az egység létesítményei működése egészének felügyeletét és a műszaki kérdések megoldását. Egyik termelőegység működését sem befolyásolja a többi működése. Továbbá, a működésük költségeire, az anyagbeszerzésre és a termékköltség kiszámítására vonatkozó döntéseket a kérdéses egységek által megküldött információk alapján a társaság székhelyén hozzák meg, ahol közös könyvelőiroda biztosítja a bérek kifizetését, valamint a bizonylatok kiállítását és az egységes mérleg elkészítését.

17     2002. július 18‑án a társaság igazgatótanácsa a veszteségek miatt az első termelőegység tevékenységének megszüntetése és ezen egység majdnem minden munkavállalójának elbocsátása mellett döntött. Továbbá, 2002. július 22‑i levelében felhívta a munkavállalók képviselőit, hogy folytassanak jogszabály által előírt konzultációkat, és e felhívást megküldte a kormányzat területi képviselőjének és az illetékes munkafelügyeleti szervnek. Nem adta át azonban a munkavállalók képviselőinek a mérlegeket, és minden, a szóban forgó egység működése megszüntetésének szükségességét igazoló, a társaságra vonatkozó általános adatot, hanem csupán ezen egység elmúlt három üzleti évi, azaz az 1999 és 2001 közötti negatív eredményeire szorítkozott.

18     Ebben a szakaszban, és mivel a tárgyalások nem vezettek semmilyen megállapodásra a határidőkön belül, a munkaügyi miniszter további 20 nappal meghosszabbította a tárgyalásokat. A társaság azonban nem vett részt a tárgyalásokon, felmondta a munkavállalók határozatlan idejű munkaszerződéseit, és kifizette ez utóbbiak részére a törvény által előírt végkielégítéseket.

19     A munkavállalóknak az elbocsátásokra vonatkozó döntéssel szembeni keresetét első fokon siker koronázta. A társaság fellebbezett az Efeteio Thrakis (trákiai fellebbviteli bíróság) előtt, amely mindenekelőtt megállapította, hogy a szóban forgó, a tevékenységét megszüntető termelőegység nem volt önálló a fellebbező társasághoz képest, és hogy ezért nem tartozik az 1387/1983. sz. törvény 5. §‑ának (5) bekezdésében előírt kivétel hatálya alá. Bár a szövege szerint csak azon esetekre vonatkozik, amikor a tevékenység megszüntetése bírósági határozat következtében történik, ez utóbbi rendelkezést a nemzeti bíróságok valójában úgy értelmezik, mint amely akkor is alkalmazandó, ha az említett megszüntetés a munkáltató egyoldalú döntése alapján történik.

20     Az Efeteio Thrakis továbbá a következőket állapította meg:

–       a fellebbező társaság nem teljesítette a munkavállalók tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét a fent említett törvény 3. §‑ának megfelelően, és

–       a konzultációk meghosszabbításának időszaka alatt mondta fel a munkaszerződéseket, megsértve ezzel az 1387/1983. sz. törvény 5. §‑a (3) bekezdésének rendelkezéseit. Következésképpen, a munkaszerződések felmondása a szóban forgó törvény 6. §‑a (1) bekezdésének megfelelően semmis.

21     A társaság által benyújtott felülvizsgálati kérelem ügyében eljáró Areios Pagos − tekintettel arra, hogy valamely közösségi intézmény jogi aktusára vonatkozó értelmezési kérdés merült fel, és hogy a határozata ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség − felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Az Efeteio által megállapított fenti tények a »telephely« közösségi jogi fogalma alá tartoznak‑e, a jelen végzés indokolásában említett tanácsi irányelvek, valamint »a csoportos létszámcsökkentések ellenőrzéséről és egyéb rendelkezésekről« szóló 1387/1983. sz. törvény alkalmazásában?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22     A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével az Efeteio Thrakis azon ítéletére utal, amely szerint az alapügyben szóban forgó termelőegység nem volt önálló a társasághoz képest, és lényegében arra vár választ, hogy az ilyen termelőegység a „telephely” fogalma alá tartozik‑e a 98/59 irányelv alkalmazásában.

23     E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a „telephely” fogalma, amelyet az irányelv nem határoz meg, közösségi jogi fogalomnak minősül, és nem határozható meg a tagállamok jogszabályaira való utalással (a C‑449/93. sz. Rockfon‑ügyben 1995. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4291. o.] 23. és 25. pontja). Önálló és egységes értelmezést kell tehát kapnia a közösségi jogrendben.

24     A Bíróság azt is megállapította, hogy a 98/59 irányelv különböző nyelvi változataiban a „telephely” fogalom megjelölésére használt kifejezések egy kissé különböznek, és hogy eltérő árnyalattal bírnak, vagyis esetenként telephely, vállalat, munkaközpont, helyi egység vagy munkahely (lásd a fent hivatkozott Rockfon‑ügyben hozott ítélet 26. és 27. pontját).

25     E megállapítások fényében és ezen irányelv célja alapján, amely − amint az kitűnik a (2) preambulumbekezdéséből − többek között a munkavállalók védelmének biztosítására törekszik csoportos létszámcsökkentések esetén, a Bíróság a 98/59 irányelvben, és különösen az 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „telephely” fogalmat úgy értelmezte, hogy az – a körülmények szerint – azon egységet jelöli, ahova az elbocsátással érintett munkavállalókat a munkavégzésre beosztották (a fent hivatkozott Rockfon‑ügyben hozott ítélet 31. és 32. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26     Ezáltal a Bíróság a „telephely” fogalmát nagyon tágan értelmezte annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a csoportos létszámcsökkentés azon eseteit, amelyek az e fogalomra nemzeti szinten alkalmazott jogi minősítés miatt nem tartoznának a 98/59 irányelv hatálya alá (lásd többek között a C‑187/05–C‑190/05. sz., Agorastoudis és társai egyesített ügyekben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑7775. o.] 37. pontját). Figyelemmel azonban e meghatározás általános jellegére, ez önmagában nem lehet meghatározó az alapügy konkrét körülményeinek értékelésénél.

27     A 98/59 irányelv alkalmazásában így többek között „telephelynek” minősülhet valamely vállalat keretében különálló, bizonyos állandóságot és stabilitást mutató egység, amelyet egy vagy több meghatározott feladat végrehajtására rendeltek, és amely az e feladatok ellátását lehetővé tevő munkavállalókkal és műszaki eszközökkel, valamint bizonyos szervezeti felépítéssel rendelkezik.

28     Tekintettel azon megfontolásra, hogy a 98/59 irányelv által követett cél különösen azon gazdasági-társadalmi következményekre vonatkozik, amelyeket a csoportos létszámcsökkentések valamely meghatározott helyi összefüggésben és társadalmi környezetben kiválthatnak, a szóban forgó egységnek nem feltétlenül kell valamilyen jogi önállósággal, sem gazdasági, pénzügyi, igazgatási vagy technológiai önállósággal rendelkeznie ahhoz, hogy „telephelynek” minősülhessen.

29     A Bíróság egyébként ebben a szellemben állapította meg, hogy a „telephely” fogalmának meghatározásához nem lényeges az a körülmény, hogy a szóban forgó egység rendelkezik‑e olyan igazgatósággal vagy sem, amely a csoportos létszámcsökkentéseket önállóan végre tudja hajtani (a fent hivatkozott Rockfon‑ügyben hozott ítélet 34. pontja és a rendelkező rész 2. pontja). A vállalat más egységeitől és létesítményeitől való földrajzi elkülönülés sem szükséges.

30     E megfontolásokra tekintettel mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy az 1387/1983. sz. törvény felváltva használja a „telephely” és üzem” fogalmakat, önmagában nem ellentétes a 98/59 irányelvvel, feltéve hogy a Bíróság által a „telephely” fogalmának adott értelmezést követik, és hogy e két kifejezés használata nem vezet arra, hogy munkavállalói kategóriákat zárjon ki az ezen irányelv által biztosítani kívánt védelemből.

31     Továbbá, ami az alapügyben szóban forgó termelőegység természetét illeti, az ügy irataiból kiderül, hogy ez az egység egyike azon három külön termelőegységnek, amely a társaság tulajdonában van. 420 munkavállalót foglalkoztat, külön felszereléssel és betanított munkaerővel rendelkezik, a működését nem befolyásolja más egységek működése, valamint termelési igazgatóval rendelkezik, aki biztosítja a munka megfelelő ellátását, az egység létesítményei működése egészének felügyeletét, továbbá a műszaki kérdések megoldását.

32     Ezek a tények az ilyen egységet nyilvánvalóan a „telephely” természetével ruházzák fel a 98/59 irányelv alkalmazásában, a Bíróság által a jelen ítélet 27−29. pontjában kifejtett megfontolásoknak megfelelően, és a szóban forgó egységet e közösségi fogalom alá rendelik. Az a tény, hogy e három egység mindegyikének működési költségeire, az anyagbeszerzésre és a termékköltség kiszámítására vonatkozó döntéseket a társaság székhelyén hozzák meg, ahol közös könyvelőiroda működik, e tekintetben nem releváns.

33     Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznosan lehessen válaszolni, még azt is meg kell állapítani − amint az az ügy irataiból kiderül −, hogy az Efeteio Thrakis úgy ítélte meg, hogy mivel az alapügyben szóban forgó termelőegység nem volt önálló a társasághoz képest, nem minősül „telephelynek”, és következésképpen nem tartozik az 1387/1983. sz. törvény 5. §‑ának (5) bekezdésében − amely a 98/59 irányelv 4. cikke (4) bekezdésétől való eltérés belső jogba való átültetését biztosítja − előírt kivétel hatálya alá.

34     Más szóval, e bíróság meglátása szerint, ha e termelőegység önálló lenne és „telephelynek” minősülne, a fent említett kivételt kellene alkalmazni, amennyiben az említett egység tevékenységének megszüntetése kizárólag a munkáltató elhatározásából történt.

35     Ez az álláspont ugyanazon nemzeti ítélkezési gyakorlat szerinti megközelítés keretébe illeszkedik, amely a fent hivatkozott Agorastoudis és társai egyesített ügyekben hozott ítélet kiindulópontjául szolgált, és a 98/59 irányelv szerint nem megalapozott. E tekintetben tehát szükséges pontosítani − amint azt az Európai Közösségek Bizottsága jogosan jegyzi meg −, hogy ha az alapjogvitában szóban forgó egység önállóságát megállapítják, és az „telephelynek” minősülne, a fent említett kivétel akkor sem lenne alkalmazható.

36     Ugyanis ugyanazon okok miatt, amelyek a fent hivatkozott Agorastoudis és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 25−45. pontjában kifejtésre kerültek, a szóban forgó kivétel csak és kizárólag akkor alkalmazható, ha valamely vállalat vagy üzem tevékenységének megszüntetése bírósági határozat alapján történt. Minden egyéb esetben, és különösen akkor, ha a telephely tevékenységének megszüntetése kizárólag a munkáltató elhatározásából történt, ez utóbbi köteles a további határidőn belül folytatni a konzultációkat a munkavállalókkal az illetékes állami hatóság előtt.

37     Végül meg kell jegyezni, hogy a Bíróság előtti eljárás során több ízben felvetették azt a kérdést, hogy a nemzeti állami hatóságoknak, azaz a kormányzat területi képviselőjének vagy a munkaügyi miniszternek az 1387/1983. sz. törvény 5. §‑a (3) bekezdésében előírt beavatkozása a 98/59 irányelvvel és az EK 43. cikkel összeegyeztethető‑e. E kérdés azonban nem képezte tárgyát a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek.

38     Az előző megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre adandó válasz az, hogy a 98/59 irányelvet és különösen az 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan termelőegység, mint az alapügyben szóban forgó, ezen irányelv alkalmazásában a „telephely” fogalma alá tartozik.

 A költségekről

39     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20‑i 98/59/EK tanácsi irányelvet és különösen az 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan termelőegység, mint az alapügyben szóban forgó, ezen irányelv alkalmazásában a „telephely” fogalma alá tartozik.

Aláírások

---

*Az eljárás nyelve: görög.