YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2007. március 22.¹(1)

C‑458/05. sz. ügy

Mohamed Jouini,

Okay Gönen,

Hasan Bajric,

Gerald Huber,

Manfred Ortner,

Sükran Karacatepe,

Franz Mühlberger,

Nakil Bakii,

Hannes Kranzler,

Jürgen Mörth,

Anton Schneeberger,

Dietmar Susteric,

Sascha Wörnhör,

Aynur Savci,

Elena Peter,

Egon Schmöger,

Mehmet Yaman,

Dejan Preradovic,

Andreas Mitter,

Wolfgang Sorger,

Franz Schachenhofer,

Herbert Weiss,

Harald Kaineder,

Ognen Stajkovski,

Jovica Vidovic

kontra

Princess Personal Service GmbH (PPS)

(Az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Vállalkozások átruházása – A »gazdasági egység« és az »üzletrész« fogalma – Két munkaerő‑kölcsönző vállalkozás közötti átruházás – A munkavállalók jogainak védelme”

1.     A jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróságot ismételten arra kérik, hogy értelmezze a „gazdasági egység” fogalmát a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv(2) alapján.

2.     Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy az adminisztratív személyzet egy része, valamint a kikölcsönzött munkavállalók egy része által alkotott csoport képezhet‑e gazdasági egységet, és így másik munkaerő-kölcsönző vállalkozásnak történő átruházás esetén alkalmazható‑e rá a 2001/23 irányelv.

I –    Jogi háttér

A –    A közösségi jog

3.     A 2001/23 irányelv (3) preambulumbekezdésének értelmében szükség van a munkavállalók védelmére a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására.

4.     Ez az irányelv a 77/187/EGK tanácsi irányelv(3) helyébe lépett, amelynek tartalmát az áttekinthetőség és a célszerűség érdekében módosították.

5.     A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében – amely lényegében átveszi a 77/187 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését – a 2001/23 irányelvet kell alkalmazni „valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén”. Ugyanezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében akkor van szó átruházásról, ha „olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson”(4).

6.     Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdése második albekezdésének c) pontja szerint a tagállamok nem zárhatják ki a 2001/23 irányelv hatálya alól a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszonyokat, amennyiben munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás átruházásáról van szó.

7.     A kedvezményezettel(5) fennálló szerződések, illetve munkaviszonyok folytatásának biztosítására az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja azt az elvet, amely szerint vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre(6).

B –    A nemzeti jog

8.     Ausztriában a 2001/23 irányelvet a munkaszerződésekre vonatkozó szabályozás kiigazításáról szóló törvény (Arbeitsvertragsrechts-Anpassungsgesetz, a továbbiakban: AVRAG)(7) hajtotta végre.

9.     Az AVRAG 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben az üzlet bizonyos részét más vállalkozóra ruházzák át, ez utóbbi válik munkáltatóvá, és átszáll rá az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyokból származó valamennyi jog és kötelezettség. Ebből következően a kedvezményezett felelős az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyokból származó, nyitott követelések tekintetében.

10.   Az Oberster Gerichtshof állandó ítélkezési gyakorlatának értelmében ezt a rendelkezést a 2001/23 irányelvnek megfelelően kell értelmezni, a Bíróság ehhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatának figyelembevételével.

II – A tényállás és az alapeljárás

A –    A ténybeli háttér

11.   A Mayer & Co. GmbH (a továbbiakban: Mayer) munkaerő-kölcsönző vállalkozás. Az alapügy tárgyát képező átruházás előtt a vállalkozás személyzetét az igazgató, azaz S., a vezetőségi asszisztens, aki S. házastársa, egy ügyvezető és vevőszolgálati alkalmazottak alkották.

12.   Mayer 180 kikölcsönzött munkavállalót is alkalmazott. Ebből a 180 főből mintegy 60‑at a Fa. Industrie Logistik Linz GmbH & Co. KG (a továbbiakban: ILL), a Mayer fő ügyfele számára végzett feladatokra alkalmaztak.

13.   2001‑ben az ILL azt javasolta S. asszonynak, hogy hozzon létre új munkaerő-kölcsönző vállalkozást, mivel a Mayer pénzügyi nehézségekkel küzdött. Az ILL igényeinek kielégítésére létrehozták tehát a Princess Personal Service GmbH‑t (a továbbiakban: PPS). S. és S. asszony ipari igazgató, illetve kereskedelmi igazgató lett a PPS‑ben. Az ILL megszakította a Mayerrel fennálló munkakapcsolatokat, és a PPS fő ügyfelévé vált.

14.   A PPS az ILL számára alkalmazott 60 kikölcsönzött munkavállalóból 40 főt vett át ugyanezen ügyfél számára. Ezenkívül a Mayer ügyvezetőjét, a vevőszolgálati munkatársakat, más ügyfeleket és ezen ügyfelek számára alkalmazott kikölcsönzött munkavállalókat áthelyezték az új vállalkozáshoz. Összefoglalva megállapítható, a PPS átvette a Mayer által alkalmazott személyzet egyharmadát.

15.   A Mayer és alkalmazottai között fennálló munkaviszonyokat 2002. november 30‑án szüntették meg, a PPS és ugyanezen alkalmazottak között pedig 2002. december 1‑jén keletkeztek munkaviszonyok.

16.   Egy 2002. december 19‑i végzés alapján a Mayerrel szemben csődeljárás indult.

B –    Az eljárási keret

17.   Mivel a Mayer nem fizette ki a PPS által átvett 25 alkalmazott munkabérét, ezen alkalmazottak úgy döntöttek, hogy a Landesgericht Wels előtt a bérek kifizetésére irányuló eljárást indítanak a PPS ellen.

18.   Az alkalmazottak a követelésüket arra alapozzák, hogy mivel a PPS átvette a Mayer adminisztratív alkalmazottait, ügyfeleit, továbbá az ezen ügyfelek részére munkát végző munkavállalókat, a Mayer egy részének a PPS‑re való átruházására került sor. Következésképpen ezek az alkalmazottak úgy vélik, hogy a Mayer korábbi munkaviszonyaiból eredő jogok és kötelezettségek a PPS‑re szállnak át, és ezért a PPS köteles a Mayer által ki nem fizetett munkabérek kifizetésére.

19.   A 2004. május 4‑i ítéletében a Landesgericht Wels helyt adott a felperesek keresetének. Az elsőfokú bíróság szerint az AVRAG 3. cikke (1) bekezdésének értelmében a vállalkozás egy részének az átruházására került sor. Következésképpen a PPS‑nek biztosítania kell a Mayer által ki nem fizetett bérek folyósítását.

20.   A PPS fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Linz‑hez, amely helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet.

21.   A PPS ezután felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz. Úgy véli, hogy a vállalkozás egy részének az átruházására nem került sor, mivel az átruházásnak egy állandó jelleggel megszervezett gazdasági egységre kell vonatkoznia, és csak ennek lehet következménye a fennálló munkaviszonyokból eredő jogok és kötelezettségek átruházása. Ebben az ügyben a PPS szerint nincs ilyen gazdasági egység.

III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

22.    Az Oberster Gerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Üzlet vagy üzletrész átruházásáról van‑e szó a [2001/23] irányelv 1. cikke értelmében, ha az első munkaerő-kölcsönző vállalkozás elhatárolható szervezeti felépítése hiányában két munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti együttműködés során az első munkaerő-kölcsönző vállalkozástól egy hivatali alkalmazott, a leányvállalat egy igazgatója, vevőszolgálati alkalmazottak, valamint az ügyvezető a második munkaerő-kölcsönző vállalkozáshoz kerül át, és ott hasonló tevékenységet folytat, továbbá ha velük együtt, szintén a két vállalkozás közti együttműködés során, a kikölcsönzött munkavállalók mintegy egyharmada, a hozzájuk tartozó ügyfelekkel együtt (három kikölcsönzött munkavállalótól 50 kikölcsönzött munkavállalóig terjedő különböző nagyságú megbízásokkal) részben, illetve egészben átkerül?”

IV – Elemzés

23.   A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazandó‑e arra az esetre, ha valamely munkaerő-kölcsönző vállalkozás adminisztratív személyzetének egy részét, valamint a kikölcsönzött munkavállalók egy részét valamely másik munkaerő-kölcsönző vállalkozás együttesen átveszi annak érdekében, hogy ott ugyanazokat a feladatokat lássák el ugyanazon ügyfelek részére.

24.   Az Oberster Gerichtshof tehát arra keresi a választ, hogy e csoport másik munkaerő-kölcsönző vállalkozás számára történő átruházása ezen irányelv értelmében tekinthető‑e gazdasági egység átruházásának.

25.   Az említett bíróság kétségét fejezi ki a gazdasági egység fogalmának egy munkaerő-kölcsönző vállalkozásra történő alkalmazásával kapcsolatban, mivel ez a fajta vállalkozás – mint szervezeti egység – a jellegénél fogva kevés saját alkalmazottal rendelkezik, és a gazdasági tevékenysége főként az ezen alkalmazottakat alkalmazó vállalkozások részére történő munkaerő-közvetítésen alapul.

26.   A 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházásához három feltétel szükséges. Mindenekelőtt az átruházásnak gazdasági egységre kell vonatkoznia. Az egységnek ezenfelül az átruházás után meg kell őriznie az azonosságát. Harmadszor az így létrejött átruházásnak szerződésen kell alapulnia.

27.   Ennélfogva felmerülnek a kérdések, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozás adminisztratív személyzetének egy része, valamint a kikölcsönzött munkavállalók egy része képezhet‑e gazdasági egységet, ez az egység az átruházás után meg tudja‑e őrizni az azonosságát – az alapügyben szereplőhöz hasonlóan –, és az átruházás szerződésen alapul‑e.

A –    Az ítélkezési gyakorlatból származó feltételek

1.      A gazdasági egység fennállása

28.   Amint azt már jeleztem, a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni „valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén”.

29.   A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része fogalmának értelmezése érdekében a Bíróság ezeket a „gazdasági egység”(8) egyetlen fogalma alá vonta. Megjegyzem, hogy a vállalkozás egy része, illetve az üzletrész szintén gazdasági egységként került meghatározásra.

30.   A Bíróság ezek után kifejtette, hogy a gazdasági egységnek az állandó jelleggel megszervezett gazdasági egységre kell vonatkoznia, amelynek tevékenysége nem korlátozódik egy meghatározott munka elvégzésére. Az egység kifejezés így a személyek és erőforrások szervezett csoportjára utal, amely lehetővé teszi elkülönült célú gazdasági tevékenység kifejtését(9).

31.   A Bíróság azt is megállapította, hogy „az ilyen egységnek – bár kellően felépítettnek és önállónak kell lennie – nem kell szükségszerűen jelentős tárgyi vagy immateriális eszközöket magában foglalnia”(10).

32.   A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kiderül, hogy az átruházás feltételei fennállásának értékelésekor a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet fajtáját. Ebből arra következtetek, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett különböző feltételeknek tulajdonított fontosság szükségszerűen a végzett tevékenység, vagy akár az alkalmazott termelési vagy üzemeltetési módszerek függvényében változik(11).

33.   E tekintetben a Bíróság elfogadta, hogy azon ágazatokban, amelyekben a tevékenység alapvetően az emberi munkaerőre épül, más termelési tényezők hiányában gazdasági egységnek tekinthető az olyan munkavállalók csoportja, akik különös és tartós jelleggel valamely közös feladatot látnak el(12).

34.   Sőt, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a körülmény, amely szerint a szóban forgó tevékenységet egyetlen alkalmazott biztosítja, nem elegendő a 77/187 irányelv alkalmazásának kizárására(13). Tehát egyetlen alkalmazott is alkothat gazdasági egységet.

35.   Ennélfogva úgy vélem, hogy olyan vállalkozás vagy annak egy része átruházásának esetében, amelynek tevékenysége alapvetően az emberi munkaerőre épül, nem az egység szervezeti jellege, hanem inkább az önálló gazdasági tevékenység a meghatározó.

2.      A gazdasági egység azonosságának megőrzése

36.   Annak eldöntéséhez, hogy a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházásról van‑e szó vagy sem, meg kell vizsgálni, hogy a kérdéses egység megőrzi‑e azonosságát, ami különösen abból a tényből következik, ha ugyanazokkal vagy hasonló gazdasági tevékenységi körrel történő működtetését a kedvezményezett ténylegesen folytatja vagy újrakezdi(14).

37.   Az átruházás feltételei fennállásának, valamint a gazdasági egység azonossága megőrzésének meghatározásához figyelembe kell venni a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet sajátosságait, és ellenőrizni kell, hogy a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges eszközöket átruházták‑e(15).

38.   Az olyan gazdasági egység átruházásának keretén belül, amely működtetésének eszközei alapvetően az emberi munkaerőre épülnek, ellenőrizni kell, hogy az alkalmazó a létszám és a feladatkör tekintetében átvette‑e az elődje által konkrétan a gazdasági tevékenységére alkalmazott személyzet lényeges részét(16).

39.   Szintén figyelembe kellene venni az átruházás előtt és után végzett tevékenységek hasonlóságát(17).

3.      Szerződés alapján történő átruházás

40.   A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a „szerződés alapján történő átruházást” a 77/187 irányelv felépítésének és céljának fényében kell értékelni(18). Ezen irányelv rendelkezései hatékony érvényesülésének megőrzése céljából a Bíróság meglehetősen tágan értelmezte a szerződés alapján történő átruházás fogalmát.

41.   A Bíróság számos és különböző esetekben ítélkezett úgy, hogy ez az irányelv alkalmazandó(19). A Bíróság például megállapította, hogy a 77/178 irányelv alkalmazása szempontjából sem az átadó és a kedvezményezett közötti szerződéses kapcsolat hiánya, sem pedig a tulajdonátruházás hiánya nem lehet meghatározó(20).

42.   Ugyanígy a Bíróság úgy véli, hogy ez az irányelv alkalmazandó minden olyan esetben, amikor szerződéses viszonyok keretében változás történik a vállalkozás vagy üzlet működtetéséért felelős természetes vagy jogi személyben, aki e tényből adódóan a munkáltatói kötelezettségeket a vállalkozásnál vagy üzletnél dolgozó alkalmazottakkal szerződésben rögzíti(21).

43.   A szerződés alapján történő átruházás megállapításának meghatározó kritériuma tehát nem az átadó és a kedvezményezett közötti szerződéses kapcsolat, hanem a vállalkozás működtetéséért felelős személy megváltozása.

44.   Ezek kifejtése után azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó átruházás megfelel‑e a 2001/23 irányelv alkalmazásához előírt minden feltételnek.

B –    Az ítélkezési gyakorlat alkalmazása a jelen ügyre

1.      A gazdasági egység fennállásáról

45.   A 91/383/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének 2. pontja(22) a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyt úgy határozza meg, mint a vállalkozás – az alkalmazó – és a munkavállaló közötti viszonyt, amelyben ez utóbbit az őt kölcsönvevő ügyfél rendelkezésére bocsátják, és a munkavállaló az ő ellenőrzése alatt dolgozik. Az ilyen vállalkozás különleges jellege tehát az alkalmazó, a munkavállaló és az ügyfél közötti háromoldalú kapcsolat.

46.   A munkaerő-kölcsönző vállalkozás másik különlegessége ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a szolgáltatásnyújtási tevékenysége – amely a munkaerő-közvetítést jelenti – csak kevés saját alkalmazottat, és nagyon kevés lekötött eszközt igényel.

47.   Véleményem szerint e különlegességek ellenére nem kétséges, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozás gazdasági egységnek tekinthető.

48.   Emlékeztetni szeretnék ugyanis arra, hogy mindenekelőtt a 2001/23 irányelv 2. cikke (2) bekezdése második albekezdésének c) pontja előírja a tagállamok számára, hogy nem zárhatják ki annak hatálya alól a munkaszerződéseket vagy a munkaviszonyokat csak azért, mert munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszonyokról van szó, vagy mert a vállalkozást munkaerő-kölcsönző vállalkozásra ruházták át.

49.   Ezután – amint azt korábban már jeleztem – a gazdasági egység fennállása gazdasági tevékenység végzését feltételezi. Márpedig ebben az ügyben ez a helyzet, mivel a munkaerő-közvetítő vállalkozás adminisztratív személyzetének egy része és a kikölcsönzött személyzet egy része által alkotott csoportdíjazás ellenében munkaerőt közvetít az alkalmazó vállalkozásoknak, és így lehetővé teszi a Mayer üzleti forgalma egy részének felszabadítását(23).

50.   Végezetül számomra úgy tűnik, hogy az adminisztratív és a kikölcsönzött személyzet által alkotott egység teljesen önállóan folytatta a működését a PSS‑en belül. A Mayertől áthelyezett ezen egység a PSS vállalkozásnál ugyanis folytatta a gazdasági tevékenységét. Az említett egység tehát ugyanúgy működhet a Mayer, mint a PSS keretében. Önállóan működik, és ezért ténylegesen a Mayertől elkülönülten létezik.

51.   Következésképpen úgy vélem, hogy a munkaerő-közvetítő vállalkozás adminisztratív személyzetének egy része és a kikölcsönzött személyzet egy része által alkotott, önálló gazdasági tevékenységet végző csoport az üzletrész tekintetében gazdasági egységet képez.

2.      A gazdasági egység azonosságának megőrzéséről

52.   Láttuk, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján annak meghatározásához, hogy az átruházás után fennmaradt‑e a működtetési eszközeit lényegében a munkaerőre építő gazdasági egység azonossága, ellenőrizni kell, hogy az alkalmazó a létszám és a feladatkör tekintetében átvette‑e az elődje által kifejezetten a gazdasági tevékenységére alkalmazott személyzet lényeges részét.

53.   Az alapügyben a hivatali alkalmazottakra, a vevőszolgálati alkalmazottakra, valamint a munkavállalókra – akik az ügyfelek részére külön feladatokat végeznek – ugyanazon feladatok elvégzését bízták ugyanazon ügyfelek részére. Ezenkívül az iratanyagból az is kiderül, hogy a Mayertől a PPS‑hez áthelyezett munkavállalók mindegyikét olyan különleges szakértelmet igénylő feladatokkal bízták meg, mint a darukezelés vagy az emelőtargonca-vezetés. Ennélfogva arra kell következtetni, hogy a munkavállalókat a szakértelmük miatt helyezték át.

54.   A munkavállalók közössége így az alapügyben szóban forgó átruházás után megmaradt, mivel az adminisztratív és a kikölcsönzött személyzetet megtartották a munkakörükben, ahogy azok az ügyfelek is megmaradtak, akiknél a kiküldött munkavállalók a feladatukat végezték.

55.   Következésképpen úgy vélem, hogy a gazdasági egység megőrzi az azonosságát az átruházás után.

3.      A szerződés alapján történő átruházásról

56.   Amint azt már jeleztem, a 2001/23 irányelv értelmében vett, szerződés alapján történő átruházás feltételezi a vállalkozás működtetéséért felelős személy megváltozását, mivel a Bíróság az irányelv hatékony érvényesülésének biztosítására tágan értelmezte a szerződés alapján történő átruházás fogalmát.

57.   Az alapügy tényei megfelelnek a Bíróság ezen értelmezésének, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy a Mayer egyik gazdasági egysége tevékenységének átvételével és annak működtetésének azonos formában történő folytatásával a PPS felelőssé vált e gazdasági egység tekintetében, és új munkaszerződéseket kötött az eredetileg a Mayer által foglalkoztatott alkalmazottakkal és munkavállalókkal.

58.   Végeredményben a szerződésen alapuló átruházás fogalmának szűk értelmezése ebben az ügyben ugyanazon megoldáshoz vezetne. A Bíróságnak feltett kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság ugyanis jelzi, hogy az alapügy tárgyát képező átruházás „két munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti együttműködés” keretében történik.

59.   Egyébként még ha lenne is ok kételkedni az ilyen, szerződésen alapuló átruházás fennállásában, más olyan elemeket kellene figyelembe venni, amelyek azonos eredményt hoznának.

60.   Egyezést lehet ugyanis megállapítani a Mayerrel szembeni csődeljárás megindítása és a megelőzően leírt vállalat-átruházás létrejöttének időpontja között.

61.   Ennélfogva nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a feltételezést, hogy a művelet célja egy gazdasági tevékenység visszaszerzése és jövedelmező módon történő működtetése, a korábban felhalmozott és nem rendezett források felszabadítása után.

62.   Ha a nemzeti bíróságnak ezt így kell értékelni, a „fraus omnia corrumpit” elvének értelmében az ilyen helyzet nem járhat a munkavállalók jogai megsértésének következményével, bármilyen jogi érvelést alkalmaznak a vonatkozó szabályok – különösen a 2001/23 irányelv szabályainak – megkerülésére.

63.   A fenti tények fényében úgy vélem, hogy a 2001/23 irányelvet kell alkalmazni arra az esetre, ha az adminisztratív személyzet egy részét, valamint a kikölcsönzött munkavállalók egy részét valamely másik munkaerő-kölcsönző vállalkozás átveszi annak érdekében, hogy ott ugyanazokat a feladatokat lássák el ugyanazon ügyfelek részére.

V –    Végkövetkeztetések

64.   Ilyen körülmények között azt javasolom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichthof által előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

„A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelvet alkalmazni kell arra az esetre, ha az adminisztratív személyzet egy részét, valamint a kikölcsönzött munkavállalók egy részét valamely másik munkaerő-kölcsönző vállalkozás átveszi annak érdekében, hogy ott ugyanazokat a feladatokat lássák el ugyanazon ügyfelek részére.”

---

1 – Eredeti nyelv: francia.

---

2 – HL L 82., 16. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.

---

3 – A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek és ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14‑i 77/187/EGK tanácsi irányelv (HL L 61., 26. o.).

---

4 – A 2001/23 irányelv (8) preambulumbekezdése szerint annak 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja az átruházás jogi fogalmát tisztázza, a Bíróság esetjogának fényében. Ez nem módosította a 77/187 irányelv hatályát.

---

5 – A 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében „kedvezményezett: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az […] átruházás következtében tulajdonossá válik a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része tekintetében”.

---

6 – A 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „átadó: minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek az […] átruházás következtében tulajdonosi minősége megszűnik a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része tekintetében”.

---

7 – BGBl. 456/1993.

---

8 – Láttuk, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja később átvette azt a fogalmat.

---

9 – Lásd különösen a C‑48/94. sz. Rygaard-ügyben 1995. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑2745. o.] 20. pontját; a C‑13/95. sz. Süzen ügyben 1997. március 11‑én hozott ítéletet (EBHT 1997., I‑1259. o.) 13. pontját, valamint a C‑232/04. és C‑233/04. sz. Güney‑Görres és Demir egyesített ügyekben 2005. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑11237. o.) 32. pontját.

---

10 – Lásd különösen a C‑127/96., C‑229/96. és C‑74/97. sz., Hernández Vidal és társai egyesített ügyekben 1998. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8179. o.] 27. pontját.

---

11 – Lásd különösen a C‑173/96. és C‑247/96. sz. Hidalgo és társai egyesített ügyekben 1998. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑8237. o.) 31. pontját.

---

12 – A fent hivatkozott Süzen-ítélet 21. pontja.

---

13 – Lásd a C‑392/92. sz. Schmidt ügyben 1994. április 14‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑1311. o.), 15. pontját.

---

14 – Lásd különösen a 24/85. sz. Spijkers ügyben 1986. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 1119. o.) 11. és 12. pontját, valamint a fent hivatkozott Rygaard ítélet 15. pontját, és a Süzen ítélet 10. pontját.

---

15 – Lásd különösen a fent hivatkozott Hidalgo és társai ítéletet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

16 – Lásd különösen a fent hivatkozott Hidalgo és társai ítéletet 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

---

17 – Lásd különösen a C‑340/01. sz. Abler és társai ügyben 2003. november 20‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑14023. o.) 33. pontját.

---

18 – Lásd különösen a 135/83. sz. Abels ügyben 1985. február 7‑én hozott ítélet (EBHT 1985., 469. o.) 12. és 13. pontját.

---

19 – Lásd különösen Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok a C‑234/98. sz. Allen és társai ügyre vonatkozó indítványának a 30. pontját (1999. december 2‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑8643. o.]).

---

20 – Lásd a fent hivatkozott Hidalgo és társai ítéletet 22. és 23. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot a szerződéses kapcsolat tekintetében, valamint a 287/86. sz. Ny Molle Kro ügyben 1987. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 5465. o.,) 12. pontját a tulajdonátruházás hiánya tekintetében.

---

21 – Lásd különösen a 101/87. sz. Bork International ügyben 1988. június 15‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 3057. o.) 13. pontját, valamint a C‑171/94. és C‑172/94. sz. Merckx és Neuhuys egyesített ügyekben 1996. március 7‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑1253. o.) 28. pontját, az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

22 – A határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről szóló 1991. június 21‑i irányelv (HL L 206., 19. o.).

---

23 – E tekintetben a Bíróság egyébként a C‑55/96. sz. Job Centre ügyben 1997. december 11‑én hozott ítéletben (EBHT 1997., I‑7119. o.) úgy ítélte meg, hogy a versenyjog értelmében a vállalkozás fogalma magában foglal minden, gazdasági tevékenységet folytató egységet, és a munkaerő-közvetítési tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül (21. és 25. pont).