1. 

A jelen ügyben a Bizottság az EK 226. cikk alapján annak megállapítását kéri, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azáltal, hogy formálisan elutasította területén a „parmesan” elnevezésű olyan sajtok forgalomba hozatalának szankcionálását, amelyek nem felelnek meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés (a továbbiakban: OEM) termékleírásának, megsértette a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: alaprendelet) 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit.

2. 

Kiterjed-e a bejegyzett „Parmigiano Reggiano” OEM számára biztosított oltalom a német „Parmesan” szóra? Ez a kérdés áll a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás középpontjában, amelyet a Bizottság indított Németország ellen.

3. 

A jelen ügy továbbá felveti azt a kérdést, hogy a tagállamok milyen intézkedések megtételére kötelesek az alaprendelet által biztosított oltalom érvényesítése érdekében. Amennyiben a bejegyzett „Parmigiano Reggiano” OEM számára biztosított oltalom kiterjed a német „parmesan” szóra, úgy egy tagállam köteles-e hivatalból büntetni az alaprendelet azon megsértését, mint olyan sajtnak a „parmesan” elnevezés alatti forgalmazása, amelyik nem felel meg a „Parmigiano Reggiano” termékleírásának?

4.

A 2081/92 rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire e rendeletnek megfelelően lehet közösségi oltalmat szerezni.

(2)   E rendelet alkalmazásában:

5.

A rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket.

E rendelet alkalmazásában »szokásossá vált elnevezés« a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely – bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba – a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált.

Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált-e, vagy nem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen:

Amennyiben a 6. és 7. cikkben megállapított eljárást követően a bejegyzés iránti kérelmet azért utasítják el, mert az elnevezés szokásossá vált, a Bizottság az erre vonatkozó határozatot közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.”

6.

A 10. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy e rendelet hatálybalépését követően legkésőbb hat hónappal olyan felügyeleti rendszert léptetnek működésbe, amelynek szerepe annak biztosítása, hogy az oltalom alatt álló elnevezést viselő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eleget tegyenek a leírásokban megállapított követelményeknek.

[…]

(4)   Ha valamely tagállamban a kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet azt állapítja meg, hogy az abban a tagállamban oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nem felel meg a leírás feltételeinek, akkor megteszi az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A tagállamot tájékoztatni kell az ellenőrzés lefolytatása során hozott intézkedésekről. Az érintett feleket a meghozott határozatokról értesíteni kell.”

7.

A 13. cikk kimondja:

„(1)   A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat:

[…]

[…]

Amennyiben valamely bejegyzett elnevezés valamely mezőgazdasági termék nevét vagy élelmiszer szokásosnak minősülő elnevezését foglalja magában, ezen szokásos elnevezés használata a hozzá tartozó mezőgazdasági terméken vagy élelmiszeren nem minősül ellentétesnek az első albekezdés a) vagy b) pontjával.

[…]

(3)   Az oltalom alatt álló elnevezések nem válhatnak szokásossá.”

8.

A „Parmigiano Reggiano” elnevezést az 1107/96/EK bizottsági rendelet ( 3 ) (a továbbiakban: bejegyzési rendelet) 2. cikke és az említett rendelet mellékletének A. címe szerinti eredetmegjelölésként jegyezték be 1996. június 21-i hatállyal.

9.

A „Parmigiano Reggiano” elnevezés bejegyzése az alaprendelet 17. cikke szerinti egyszerűsített eljárásban történt. Ez az egyszerűsített eljárás csak az alaprendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül kérelmezett bejegyzések esetében volt lehetséges. Az eljárás célja azon elnevezések közösségi szintű oltalmának biztosítása volt, amelyek az alaprendelet hatálybalépése előtt már léteztek, vagy mert a tagállamok nemzeti joga alapján jogi oltalmat élveztek, vagy – védelmi rendszerrel nem rendelkező tagállamok esetében – mert az elnevezés a használat alapján volt elismert. Az egyszerűsített eljárás alapján történő bejegyzés esetében nem érvényesült az alaprendelet 7. cikke alapján az általános eljárás tekintetében szabályozott kifogásolási szakasz.

10.

Több gazdasági szereplőtől eredő panaszt követően a Bizottság 2003. április 15-i levelében arra kérte a német hatóságokat, hogy adjanak egyértelmű utasítást a csalások büntetésével megbízott hatóságoknak a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő „parmesan” elnevezésű termékek német területen való forgalmazásának megszüntetésére. Mivel a Bizottság szerint a „parmesan” kifejezés a „Parmigiano Reggiano” OEM kifejezés fordítása, a használata a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének minősül.

11.

A Németországi Szövetségi Köztársaság válaszában azt állította, hogy az eredetileg történelmileg kétségkívül Párma régiójához kötődő „parmesan” kifejezés a különböző földrajzi eredetű keménysajtokra, reszelt vagy reszelni való sajtokra vonatkozó szokásos, és ezek megjelölésére általánosan használt elnevezéssé vált. E tény miatt a „parmesan” kifejezés különbözik a „Parmigiano Reggiano” OEM-től, és annak használata nem minősül az alaprendelet megsértésének.

12.

Mivel a felek a pert megelőző eljárás során fenntartották álláspontjukat, a Bizottság úgy határozott, hogy keresetet indít a Bíróság előtt, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság

13.

A jelen ügyben először azt kell meghatározni, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését jelenti-e a „parmesan” kifejezés németországi gazdasági szereplők általi használata olyan termékek címkézésénél, amelyek nem felelnek meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának. E tekintetben Németország ellenkérelmében különösen arra hivatkozik, hogy a „parmesan” szó olyan szokásossá vált elnevezés, amelyre emiatt nem terjedhet ki a „Parmigiano Reggiano” OEM bejegyzésének oltalma.

14.

Majd azt fogom vizsgálni, hogy Németország megsértette-e az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit azáltal, hogy hivatalból nem lépett fel – a Bizottság nézete szerint – a közösségi jog magánfelek általi megsértését jelentő helyzet, vagyis a „parmesan” elnevezés olyan termékek címkézésénél történő használata ellen, amelyek nem felelnek meg a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának. Az e kérdésre adott válasz segítségével lehet majd tisztázni az alaprendelet által a tagállamokra rótt, a rendelet betartásának a területükön történő biztosítására irányuló kötelezettség terjedelmét.

15.

A Bizottság olasz kormány által támogatott érvelése szerint a „parmesan” kifejezés a „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés helyes fordítása. A fordítás, éppen úgy, mint az oltalom alatt álló eredetmegjelölés a származási állam nyelvén, kizárólag a kötelező termékleírásnak megfelelő termékeknek van fenntartva. A „Parmigiano Reggiano” megjelölés fejlődésének története igazolja a sajt, annak előállítási régiója és a „parmesan” elnevezés közötti szoros összefüggést, amely miatt az utóbbi semmiképpen nem tekinthető szokásos elnevezésnek.

16.

Még ha azonban a „parmesan” kifejezést nem is tekintjük a teljes „Parmigiano Reggiano” OEM fordításának, a „parmesan” szó ezzel együtt a „Parmigiano” kifejezés szó szerinti francia fordítása, és a szó innen terjedt át évszázadokkal ezelőtt a német nyelvbe és más nyelvekbe egyaránt. A „Parmigiano” alkotóelem fordítása azért áll oltalom alatt, mert a közösségi jog szerint a több kifejezésből álló elnevezés bejegyzése ugyanolyan oltalmat biztosít mind az összetett elnevezés alkotóelemeire, mint annak egészére. Az alaprendelet tehát nem követeli meg valamely összetett elnevezés minden egyes, oltalomra alkalmas elemének bejegyzését, hanem abból az elvből indul ki, hogy az említett elemek mindegyike önmagában oltalmat élvez. Ez azt jelenti, hogy még ha a Parmesan kifejezést nem is a „Parmigiano Reggiano” OEM fordításának tekintjük, hanem csak annak „Parmigiano” alkotóeleme szó szerinti fordításának, úgy a „parmesan” fordítás a „Parmigiano Reggiano” megjelölés oltalma következtében szükségképpen oltalom alatt áll.

17.

Egy összetett elnevezés alkotóeleme önmagában csak akkor nem részesül az alaprendelet által biztosított oltalomban, ha egy összetett elnevezés bejegyzésére irányuló eljárás során az érintett tagállam azt jelzi a Bizottság felé, hogy az oltalmat az elnevezés bizonyos részeire nem kérik. Ez esetben a Bizottságnak ezt a bejegyzési rendelet elfogadásakor figyelembe kellett volna vennie, és lábjegyzetben kellett volna jeleznie, hogy egy összetett elnevezés valamely meghatározott alkotóelemére nem kértek oltalmat. A „Parmigiano Reggiano” elnevezés esetében azonban a két alkotóelem egyikére sem vonatkozott ilyen lábjegyzet.

18.

A Bizottság szerint nincs továbbá érvényes indoka Németország azon álláspontjának, amely szerint a „Parmigiano” kifejezést önmagában az alaprendelet 3. cikke értelmében olyan szokásossá vált elnevezésnek kellene tekinteni, amelyet a fogyasztó nem kapcsol össze valamely konkrét földrajzi területtel. A Bizottság álláspontja szerint továbbá a „parmesan” fordítás nem vált szokásos kifejezéssé.

19.

Valamely földrajzi elnevezés az idő során, a használat révén természetesen szokásos kifejezéssé válhat olyan értelemben, hogy a fogyasztók azt az áruk bizonyos fajtája jelzésének tekintik, nem pedig az áru földrajzi származása jelzésének, mint az például a „Camembert” és a „Brie” elnevezések esetében történt.

20.

A jelen ügyben azonban a Bizottság kiemeli, hogy Olaszország azon meghatározott földrajzi régiója, ahonnan ez a típusú sajt ered, és a „parmesan” kifejezés között a történelmileg mindig szoros összefüggés volt, ami azt bizonyítja, hogy a kifejezés egyetlen pillanatban sem vesztette el a földrajzi vonatkozását. Ezért a „parmesan” kifejezés nem olyan szokásos elnevezés, amelyet meg lehetne különböztetni a „Parmigiano Reggiano” OEM-től.

21.

Ha a „parmesan” elnevezés ténylegesen ilyen vonatkozással nem rendelkező, semleges kifejezés lenne, lehetetlen volna elfogadható módon megmagyarázni, hogy az utánzatok gyártói miért tartanak ki amellett, hogy a szavakon és képen keresztül kapcsolatot hozzanak létre az áruk és Olaszország között.

22.

Továbbá a Bizottság szerint azon tény, hogy a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő „parmesan”-nak nevezett sajtot 2000-ig olasz területen gyártották, nem jelenti azt, hogy e kifejezés Olaszországban a különböző eredetű reszelt sajtok szokásos elnevezése, hiszen az említett sajtot kizárólag azon országokba történő kivitelre szánják, ahol a „parmesan” kifejezés semmilyen egyedi oltalmat nem élvez a területiség elvének megfelelően. A „Parmigiano Reggiano” elnevezés egyébként csak 1996. június 21-e, a bejegyzési rendelet hatálybalépésének időpontja óta részesül közösségi szintű oltalomban.

23.

A „parmesan” elnevezés használata olyan sajt esetében, amelyik nem felel meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés termékleírásának, mindenképpen ezen OEM-re történő félrevezető utalást jelentene, amelyet az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja tilt.

24.

Ennek megfelelően a termékleírásnak nem megfelelő sajt „parmesan” elnevezés alatt történő forgalomba hozatala a rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését jelenti.

25.

A német kormánynak a dán és az osztrák kormány által támogatott érvelése szerint a „parmesan” nem a „Parmigiano Reggiano” OEM német fordítása, hanem azon keménysajtok, reszelt vagy reszelni való sajtok elnevezésére használt szokásos elnevezés, amelyeknek csak egyike a „Parmigiano Reggiano”.

26.

Valamely eredetmegjelölés az alaprendelet 13. cikke alapján csak pontosan abban a formában áll oltalom alatt, ahogyan bejegyezték. Nem vonható le ezzel ellentétes következtetés a Bíróság Chiciak és Fol egyesített ügyekben hozott ítéletéből sem. ( 4 )

27.

Mivel a „parmesan” szó még a Bizottság véleménye szerint is a „Parmigiano” kifejezés pontos fordítása, a német kormány álláspontja szerint a „parmesan” szó használata nem sérti az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja által a „Parmigiano Reggiano” elnevezés részére biztosított oltalmat.

28.

Továbbá a Bíróság Bigi-ügyben ( 5 ) hozott ítéletével összefüggésben maga az olasz kormány kifejezetten megerősítette, hogy lemondott a „Parmigiano” elnevezés bejegyzéséről. Ilyen körülmények között a „Parmigiano” elnevezés – bejegyzés hiányában – önmagában nem tartozhat közösségi jogi oltalom alá.

29.

Ezzel kapcsolatban azt is ki kell emelni, hogy a „Parmigiano” kifejezés önmagában – amint azt az olaszországi és más tagállamokbeli helyzet, valamint a nemzeti és közösségi jogszabályok bizonyítják – az alaprendelet 3. cikke szerinti szokásos elnevezésnek tekintendő. Ezért a „Parmigiano” kifejezés az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján – szokásos jellege miatt – nem részesülhet az alaprendelet szerinti oltalomban.

30.

Mindenesetre a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban annak van döntő jelentősége, hogy a „parmesan” szó is Németországban szokásos kifejezésnek tekintendő-e, és hogy egyértelmű-e az, hogy a „parmesan” szó Németországban mindig is a keménysajtok, reszelt vagy reszelni való sajtok szokásos elnevezése volt.

31.

Másodlagosan a német kormány azzal érvel, hogy – még ha a „Parmigiano” kifejezés nem is tekinthető szokásos elnevezésnek – a „parmesan” fordítás használata automatikusan még mindig nem jelentene a „Parmigiano Reggiano” OEM-mel kapcsolatos visszaélést. Valamely OEM és a fortiori az OEM egyéni elemei fordításának használata csak akkor jelenti a 13. cikk (1) bekezdése b) pontjának megsértését, ha a fordítás valóban az adott OEM-mel kapcsolatos félrevezető utalásnak minősül.

32.

Nem történt ilyen félrevezető utalás a „parmesan” elnevezés esetében, amely a „Parmigiano Reggiano” elnevezéstől független fejlődésen ment keresztül, és évszázadok során a fogyasztók által használt szokásos elnevezéssé vált. Ez a – Németországban és más tagállamokban végbement – fejlődés erre az elnevezésre sajátosan jellemző. Ezért a „parmesan” kifejezés használata nem minősül az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelöléssel kapcsolatos visszaélésnek vagy félrevezető utalásnak.

33.

A „Parmigiano Reggiano” elnevezés bejegyzésének eredményeképpen annak használata kizárólag azon gyártók számára van fenntartva, akik Olaszország behatárolt földrajzi területén működnek és ezt a – szóban forgó OEM termékleírásának megfelelő – sajtot állítják elő.

34.

A közösségi jog széles körű oltalmat biztosít az OEM-ek részére. ( 6 ) Ezt az oltalmat az alaprendelet 13. cikke fekteti le. A 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint a bejegyzett elnevezések oltalmat élveznek bármely visszaéléssel, utánzással vagy félrevezető utalással szemben, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják, vagy ha például a „jellegű”, „típusú”, „eljárással készített”, „mint a -ban/-ben gyártott”, „utánzat” és „hasonló” kifejezéseket szerepeltetik mellette.

35.

A bejegyzett OEM-ek számára biztosított oltalom körének fontos korlátját jelenti az a tény, hogy a szokásossá vált elnevezések nem tartoznak az alaprendelet által biztosított oltalom körébe.

36.

Az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „e rendelet alkalmazásában »szokásossá vált elnevezés« a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely – bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba – a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált”.

37.

Földrajzi jelzések esetében ez tehát egy olyan elnevezés általánossá válásának vagy eróziójának folyamatát foglalja magában, amely egy konkrét helyre utal, mégpedig legjellemzőbben arra a helyre, ahol a szóban forgó élelmiszert eredetileg előállították. E folyamaton keresztül ment földrajzi elnevezésekre szolgál példaként a (franciaországi városról elnevezett) „Roquefort” vagy a (hollandiai városról elnevezett) „edami sajt”.

38.

Az alaprendelet valamely kifejezés szokásos jellegét három vonatkozásban említi. Először is a rendelet kimondja, hogy nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket (a 3. cikk (1) bekezdése); másodszor, hogy az oltalom alatt álló elnevezések nem válhatnak szokásossá (a 13. cikk (3) bekezdése); harmadszor pedig, hogy valamely bejegyzett elnevezés szokásos elemei nem állnak oltalom alatt (a 13. cikk (1) bekezdésének második mondata).

39.

A jelen ügyben a 3. cikk (1) bekezdésének, illetve a 13. cikk (3) bekezdésének hatályával kapcsolatos első és második kérdés nem vitatott, mert a bejegyzett elnevezés a „Parmigiano Reggiano” volt, amely, mint olyan, az előadott érvek szerint nem szokásos, és amelynek bejegyzését így nem kérdőjelezték meg.

40.

A jelen ügyben előadott érvek szerint a „parmesan” és a „Parmigiano” szavak szokásosak, azonban ilyen érv nem került előterjesztésre a bejegyzett „Parmigiano Reggiano” OEM mint egész vonatkozásában. A jelen ügyben a szokásos jelleg kérdése tehát a 13. cikk (1) bekezdésének második mondatával összefüggésben merül fel, amely rendelkezés kizárja az összetett OEM-ek szokásos elemeinek oltalmát. Ez a jogi összefüggés különbözik a Feta II-ügyekétől, ahol a bejegyezni kért elnevezés szokásos jellege volt a kérdés.

41.

Egy elnevezést rendszerint az OEM származási államának nyelvén jegyeznek be. Így például Franciaország a „Camembert de Normandie” OEM-et, Németország pedig az „Altenburger Ziegenkäse” OEM-et jegyezte be. Az OEM-eknek az EU hivatalos nyelveire történő fordításait csak akkor jegyzik be külön, ha az OEM-et viselő termékek előállításának területén több nyelvet használnak. Ez esetben az OEM-et rendszerint az azt viselő termékek előállításának területén használt több nyelven bejegyzik.

42.

Mivel az OEM-ek fordításait főszabály szerint nem jegyzik be, ez felveti azt a kérdést, hogy valamely OEM fordítása ugyanolyan oltalmat élvez-e, mint maga a bejegyzett OEM. A 13. cikk (1) bekezdése b) pontjának szövegezéséből kitűnik („akkor is, ha […] az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják”), hogy a bejegyzett OEM-ek fordításai főszabály szerint ugyanolyan oltalmat élveznek, mint az eredeti nyelvű OEM. Nézetem szerint e megközelítést támasztja alá továbbá a Bíróság Bigi-ügyben ( 7 ) hozott ítélete, amelyben a Bíróság úgy vélte, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja által biztosított oltalom ugyanúgy vonatkozik az OEM-ek fordításaira is.

43.

Az alaprendelet azonban hallgat arról, hogy hogyan kell meghatározni azt, mi minősül az OEM fordításának. Ez a kérdés valószínűleg ritkán vet fel nehézségeket, mivel a legtöbb esetben vagy nem fordítják le az OEM-et, és az OEM származási országának nyelve szerinti formában használják, vagy a fordítás olyan pontos, hogy nem merülhet fel kétség.

44.

A jelen ügyben nem ez a helyzet. Jóllehet nem vitatott, hogy a „Parmigiano Reggiano” elnevezést az alaprendelet 17. cikkében lefektetett egyszerűsített eljárás szerint jegyezték be, és arra kiterjed az alaprendelet 13. cikke szerinti oltalom, az azonban vitatott, hogy a „parmesan” kifejezés az alaprendelet értelmében a „Parmigiano Reggiano” OEM fordításának tekintendő-e, és ezért, mint olyannak, részesülnie kell-e az alaprendelet által biztosított oltalomban.

45.

A Bigi-ügyben ( 8 ) elfogadhatatlansági kifogás révén került a Bíróság elé a kérdés, hogy a „parmesan” szó a „Parmigiano Reggiano” kifejezés pontos fordítása-e.

46.

Léger főtanácsnok álláspontja szerint az elnevezés történeti és etimológiai fejlődésére tekintettel úgy lehet vélni, hogy a „parmesan” nem pontos, hanem „hű” fordítása az OEM-nek, és hogy a „Parmigiano”, „parmesan” és „Parmigiano Reggiano” elnevezések egymással felcserélhetők vagy egyenértékűek ( 9 ).

47.

A Bíróság azonban pusztán azt jelezte, hogy az írásbeli észrevételeket előterjesztő tagállamok többsége ( 10 ) úgy vélte, hogy a „Parmigiano Reggiano” és a „parmesan” kifejezés egymással egyenértékű, és kifejtette, hogy korántsem egyértelmű az, hogy a „parmesan” szokásos elnevezéssé vált volna. ( 11 ) Ezen az alapon elutasította a Németország által benyújtott elfogadhatatlansági kifogást.

48.

A jelen ügy kapcsán kiemelhető, hogy nem vitatott a felek között, hogy a Parmesan nem a „Parmigiano Reggiano” kifejezés pontos német fordítása, hanem a „Parmigiano Reggiano” OEM egyik alkotóeleme, a „Parmigiano” kifejezés francia fordításából eredő elnevezés. Vitatott azonban az, hogy a „parmesan” szó – mint azt a Bizottság állítja – szintén a „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés francia nyelvből kölcsönzött német fordítása-e.

49.

Álláspontom szerint ahhoz, hogy a „parmesan” kifejezés a „Parmigiano Reggiano” kifejezés alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti fordításának legyen tekinthető, az szükséges, hogy a fogyasztók ezt a két kifejezést általában egyenértékűnek tekintsék.

50.

Míg a Bizottság által az eljárás során szolgáltatott hivatkozások bizonyítják azt, hogy a „parmesan” elnevezés eredetileg a Parma régiójában előállított sajtot jelölő „Parmigiano” elnevezésből származik, nem bizonyítják azt, hogy a „parmesan” szót a fogyasztók egyenértékűnek tekintetnék a „Parmigiano Reggiano” elnevezéssel, mely utóbbi kizárólag egy Emilia-Romagnában előállított, meghatározott típusú sajtra utal. A Bizottság által szolgáltatott csomagolóanyagok pusztán azt mutatják, hogy a fogyasztók a „parmesan” szót esetlegesen Olaszországhoz, a „Parmigiano Reggiano” OEM származási országához kapcsolhatják.

51.

Németország azonban – azon érvének alátámasztásául, amely szerint a „parmesan” szó nem a „Parmigiano Reggiano” OEM fordítása – különösen arra hivatkozik, hogy egy Olaszország és Ausztria közötti, 1954-es kétoldalú egyezményben a „Parmigiano Reggiano” kifejezést a „Parmigiano Reggiano”, és nem a „parmesan” kifejezéssel fordították németre. Jóllehet ez az egyezmény már nem hatályos (mivel az alaprendelet lépett a helyébe), ténybeli bizonyítékot jelent arra vonatkozóan, hogy a „Parmigiano Reggiano” elnevezést egy Olaszország és Ausztria közötti kölcsönös megállapodás alapján hogyan fordították németre, miután az olasz törvényhozás úgy döntött, hogy a „Parmigiano Reggiano” elnevezést jogi oltalomban részesíti.

52.

Nézetem szerint a felek által szolgáltatott bizonyítékok nem teszik lehetővé, hogy teljes bizonyossággal arra a következtetésre jussak, a „parmesan” szó a „Parmigiano Reggiano” kifejezés megfelelője, tehát annak fordítása. Csak az állapítható meg bizonyossággal, hogy a „parmesan” és „Parmigiano” kifejezés egymás megfelelői, tehát fordításai.

53.

Mindenesetre – függetlenül attól, hogy a „parmesan” szó a „Parmigiano Reggiano” OEM fordítása-e – véleményem szerint előfordulhat, hogy a „parmesan” szó a „Parmigiano Reggiano” OEM-re történő, a 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti félrevezető utalást jelent, és ezért arra kiterjed az alaprendelet által a „Parmigiano Reggiano” OEM részére biztosított oltalom.

54.

A 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja tiltja az OEM-re történő „félrevezető utalást”, „akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét”.

55.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja által hivatkozott „félrevezető utalás” kifejezés olyan helyzetet takar, amelyben valamely árut azért jelölnek egy oltalom alatt álló elnevezés valamely részével, hogy amikor a fogyasztó az áru nevével találkozik, azon áru képe idéződjék a tudatába, amelynek elnevezése oltalom alatt áll. ( 12 )

56.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint akkor is tehető félrevezető utalás egy oltalom alatt álló eredetmegjelölésre, ha az érintett áruk valószínűleg nem keverhetők össze, és ha nem terjed ki közösségi szintű oltalom az elnevezés azon részeire, amelyeket a vitatott terminológia átvesz. ( 13 ) Mint azt a 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten kimondja, a termék valódi eredetének csomagoláson történő feltüntetése nem bír jelentőséggel azon kérdés vonatkozásában, hogy történt-e visszaélés, utánzás vagy félrevezető utalás. ( 14 )

57.

Amikor az a kérdés merült fel, hogy a „Cambozola” védjegy használata a „Gorgonzola” OEM-re történő félrevezető utalásnak tekintendő-e, a Bíróság kimondta, hogy a vizuális hasonlóság (az ügy tárgyát képező termék egy kék erezetű lágy sajt volt, amely megjelenésében hasonlít a „Gorgonzola” nevű sajthoz) és a hangzásbeli hasonlóság (a termék elnevezésére használt kifejezés végén ugyanaz a két szótag található, és ugyanannyi szótagot tartalmaz) jelent lényeges tényezőt annak eldöntésekor, hogy történt-e félrevezető utalás. ( 15 )

58.

A jelen ügyben fennáll a hangzásbeli hasonlóság a „Parmigiano Reggiano” OEM és a „parmesan” szó között, mivel az utóbbi tartalmazza ugyanazt a négy betűt, továbbá az – mint abban a felek egyetértenek – az OEM egyik alkotórészének, nevezetesen a „Parmigiano” szónak a fordítása. A vizuális hasonlóság is fennáll, mivel a két szót ugyanazon fajtájú, reszelt vagy reszelni való keménysajtra használják.

59.

Ezért úgy tűnhet, hogy a „parmesan” kifejezés a „Parmigiano Reggiano” OEM-re történő félrevezető utalást jelent.

60.

A német kormány azonban azzal érvel, hogy a „parmesan” kifejezés azért nem tekinthető a „Parmigiano Reggiano” OEM-re történő félrevezető utalásnak, mert a „parmesan” elnevezés szokásossá vált. Következésképpen azt kell eldönteni, hogy Németország elégséges bizonyítékot szolgáltatott-e ezen érvelése alátámasztásához, amelynek alapja az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének második mondata, amely szerint az OEM-ek szokásossá vált elemei nem állnak oltalom alatt. ( 16 )

61.

A Dánia és társai kontra Bizottság ügyben („Feta I-ügyben”) a Bíróság kimondta, hogy az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése kifejezetten megköveteli, hogy annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált-e, vagy sem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen a kifejezetten felsorolt tényezőket, vagyis az azon tagállamban fennálló körülményeket, ahonnan az elnevezés ered, illetve a fogyasztási területen fennálló körülményeket, a többi tagállamban fennálló körülményeket, a vonatkozó nemzeti vagy közösségi jogszabályokat. ( 17 )

62.

A Németország és Dánia kontra Bizottság ügyben ( 18 ) („Feta II-ügyben”) a Bíróság különösen az alábbi tényezők alapján vizsgálta a „feta” elnevezés szokásos jellegét: i. az érintett termék gyártási helyzete az elnevezés származási országában és azon kívül; ii. a feta fogyasztása, és az a mód, ahogyan a fogyasztók értelmezik ezen elnevezést az elnevezés származási országában és azon kívül, iii. a fetára vonatkozó különös nemzeti szabályozás létezése, valamint iv. az a mód, ahogyan az említett elnevezést a közösségi jogban használják. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint több lényeges, figyelembe veendő tényező jelzi azt, hogy az elnevezés nem vált szokásossá. Lényegében úgy tűnik, hogy a releváns elemeket a görögországi termelés és fogyasztás, valamint a „feta” és a Görögországból származó sajt között a fogyasztók tudatában történő társítás alkotta.

63.

A jelen ügyben a felek gyakorlati bizonyítékokat terjesztettek elő a „parmesan” szó szokásos vagy nem szokásos jellegével kapcsolatban. A Bíróság nem kapott a „Parmigiano Reggiano” olaszországi, illetve a „parmesan” néven forgalmazott sajt németországi vagy más EU-tagállambeli előállítására vagy fogyasztására vonatkozó számadatokat.

64.

A felek pusztán szótárakból és a szakirodalomból terjesztettek elő hivatkozásokat, amelyek nem adnak áttekintést arra vonatkozóan, hogy a „parmesan” szót hogyan értelmezik a fogyasztók Németországban és azon kívül.

65.

További előterjesztett bizonyítékot jelentettek a különböző csomagoló- és reklámanyagok, amelyek azt mutatják, hogy a „parmesan” elnevezés alatt forgalmazott, viszont a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő sajtok bizonyos előállítói megpróbálnak kapcsolatot teremteni saját termékük és Olaszország (és nem a „Parmigiano Reggiano” előállításának konkrét régiója) között. Kétséges azonban, hogy a termék és az ügy tárgyát képező OEM származási tagállama közötti puszta képzettársítás a jelen ügyben ( 19 ) elegendő-e annak bizonyításához, hogy egy elnevezés szokásossá vált-e, vagy sem.

66.

Ami a „parmesan” elnevezésnek a tagállamok nemzeti joga szerinti helyzetét illeti, a Bíróság nem rendelkezik általános jellegű áttekintéssel a parmezánra vagy a „parmesan” szó használatára vonatkozó, más tagállam nemzeti jogi szabályozásának létezésével kapcsolatban. Németország csak egyetlen külföldi szabályozásról, nevezetesen az ausztriai szabályozásról szolgáltatott adatokat, ahol úgy tűnik, hogy a „parmesan” szót szokásos elnevezésként használják.

67.

Következésképpen Németország nem szolgáltatott semmiféle bizonyítékot azon érve alátámasztására, hogy a „parmesan” elnevezés Németországban szokásossá vált volna. E célból nézetem szerint hasznos lett volna, ha – például egy fogyasztói kérdőív formájában – átfogó információkat szolgáltat különösen a „parmesan” elnevezés fogyasztók általi értelmezéséről, továbbá ha a „Parmigiano Reggiano” és „parmesan” néven forgalmazott sajtokra vonatkozó fogyasztási és termelési adatokat szolgáltat. Irreális lenne azonban valamely tagállamtól annak teljes bizonyítását megkövetelni, hogy egy szó a saját területén kívül szokásos elnevezéssé vált.

68.

Mivel Németország, amely a jelen eljárás során előterjesztett ellenkérelmében a „parmesan” kifejezés szokásos jellegére hivatkozott, még Németország tekintetében sem szolgáltatott semmiféle bizonyítékot azon érve alátámasztására, hogy a „parmesan” elnevezés szokásossá vált, a „parmesan” szó olyan sajtok esetében történő használatát, amelyek nem felelnek meg a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának, a jelen eljárás szempontjából úgy kell tekinteni, hogy az sérti az OEM részére az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján biztosított oltalmat.

69.

Ezért szükséges azt vizsgálni, hogy Németország köteles-e hivatalból büntetni az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését, amely a jelen ügyben olyan sajt „parmesan” elnevezés alatti forgalomba hozatalát jelenti, amely nem felel meg a „Parmigiano Reggiano” oltalom alatt álló eredetmegjelölés („OEM”) termékleírásának.

70.

A Bizottság azzal érvel, hogy Németország megsértette az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kötelezettségeit azáltal, hogy formálisan elutasította a „parmesan” elnevezés használatának saját területén történő büntetését. Különösen azzal érvel, hogy az alaprendelet 13. cikkének megsértéseivel szemben hivatalból megtett intézkedésekkel kell fellépni, és nem pusztán a nemzeti bíróságok előtt megindított egyedi perekkel.

71.

A tagállamoknak hivatalból kell fellépniük annak biztosítása érdekében, hogy az alaprendelet valamennyi célkitűzése, nevezetesen az OEM alá tartozó termékeket előállító személyek érdekeinek védelme, az előállító vidékek gazdasági fejlődésének előmozdítása, valamint a fogyasztóvédelem megvalósuljon. A hivatalból tett intézkedések annak biztosításához szükségesek, hogy az alaprendelet követelményeinek nem megfelelő termékek ne kerüljenek forgalomba. Ennek érdekében a tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő igazgatási intézkedéseket, és megfelelő büntetőjogi szankciókról is gondoskodniuk kell.

72.

A bíróságok előtti, egyedi perindítási lehetőség nem megfelelő, mert e perek pusztán az egyéni gazdasági érdekek védelmét célozzák, ezáltal kockára teszik az alaprendelet egyéb célkitűzéseit.

73.

A Bizottság úgy véli, irreleváns Németország azon érvelése, mely szerint a német bíróságok előtt nem folyt eljárás a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő sajtok forgalmazása miatt, mert az alaprendelet tényleges érvényesülése érdekében a tagállamoknak minden esetben hivatalból kellett volna büntetniük a „parmesan” nevű, a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának azonban nem megfelelő termékek jogellenes forgalmazását, anélkül, hogy egy magánszemély vagy fogyasztóvédelmi egyesület által előterjesztett panaszra vagy bírósági keresetre lett volna szükség.

74.

A hivatalból való intézkedések megtétele útján történő beavatkozási kötelezettség egyértelműen következik az alaprendelet 10. cikkének szóhasználatából, amely megköveteli, hogy a tagállamok olyan felügyeleti rendszert léptessenek működésbe, amelynek szerepe az OEM-ekkel kapcsolatos visszaélések megakadályozásának biztosítása. Továbbá számos tagállamban e rendszerek feladata az alaprendelet 13. cikkének való megfelelés felügyelete. A közigazgatási és büntetőjogi szankciók biztosítására vonatkozó kötelezettség megerősíti a hivatalból történő eljárás kötelezettségét.

75.

Mivel Németország nem így tett, nem teljesítette az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségét, ugyanúgy, ahogyan a Bizottság kontra Franciaország ügyben ( 20 ) elkövetett mulasztásával Franciaország is megszegte kötelezettségeit.

76.

Németország azzal érvel, hogy az alaprendelet 13. cikke, amely megállapítja a bejegyzett földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmának hatályát, közvetlenül alkalmazandó, és olyan jogokat biztosít a jogosultak vagy a jogszerű használók számára, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védeniük kell. E tekintetben a védjegyekre, élelmiszerekre és a tisztességtelen versenyre vonatkozó jogszabályok alapján indítható kereset az OEM megsértése miatt.

77.

A jelen ügyben tehát a német bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a termékek címkéjén használt „parmesan” elnevezés eltér-e a „Parmigiano Reggiano” elnevezés termékleírásától, és ezáltal sérti-e az alaprendelet rendelkezéseit.

78.

Németország azáltal, hogy a magánúton történő jogérvényesítést ily módon lehetővé tette, minden szükséges intézkedést megtett annak biztosítása érdekében, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése teljes mértékben érvényesüljön. Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazásának biztosítása érdekében nem követelik meg e jogsértések állami hatóságok általi, hivatalból történő büntetését.

79.

A tagállamok felügyeleti rendszer életbeléptetésére vonatkozó, 10. cikk szerinti kötelezettsége nem követeli meg a 13. cikk németországi gazdasági szereplők általi lehetséges megsértéseinek eseti alapon történő felügyeletét. Jóllehet az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének kifejezései nem teljesen egyértelműek, a különböző nyelvű változatainak összehasonlításából kitűnik, hogy az elnevezés használatakor – tekintettel az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés olasz eredetére – az elnevezésnek való megfelelés biztosítása a „Consorzio del Formaggio Parmigiano Reggiano”, nem pedig a német felügyelő hatóságok feladata.

80.

A német jog bírósági jogorvoslati rendszere elégséges az alaprendelet által kitűzött célok tényleges németországi megvalósulásának biztosítására. Továbbá a nemzeti bíróságok előtti, a bejegyzett eredetmegjelölés vonatkozásában biztosított oltalommal ellentétes magatartásokkal szembeni jogorvoslat nincs fenntartva az adott elnevezés jogszerű használója számára, hanem ez a lehetőség a versenytársak, a gazdasági társaságok és a fogyasztói egyesületek előtt is nyitott. A kereshetőségi joggal rendelkező személyek széles köre azt mutatja, hogy a Németországban az alaprendelet érvényesülésének biztosítása érdekében meglévő intézkedések általános és hatékony rendszert alkotnak az alaprendelet 13. cikke megsértéseinek megelőzésére és szankcionálására.

81.

Míg az alaprendelet valóban több célt követhet, nevezetesen a gazdasági érdekek és a fogyasztók védelmét, abban semmi nem sugallja azt, hogy a magánfelek által indítható bírósági perek formájában létező német védelmi és jogérvényesítési rendszer elégtelen lenne az eredetmegjelölések megfelelő védelmének biztosítására. Sőt, a német védelmi rendszer összhangban áll a szellemi tulajdon érvényesítésének és a fogyasztók tisztességtelen versennyel szembeni védelmének közösségi jogi módjával is.

82.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az alaprendelet megsértéseit az állami hatóságok által hivatalból indítandó keresettel büntetik, de a közösségi jog jelen állapotában erre nem kötelesek.

83.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EK 226. cikk alapján benyújtott tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretén belül a Bizottság feladata, hogy az állítólagos kötelezettségszegés fennállását bizonyítsa. A Bizottság feladata, hogy a Bíróság elé terjessze az állítólagos kötelezettségszegés fennállásának bizonyításához szükséges információkat, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna. ( 21 )

84.

Nem vitatott, hogy a német jogrendszer számos bírósági keresetet biztosít az eredetmegjelölések alaprendelet szerinti oltalmának érvényesítésére. Ráadásul a gazdasági szereplők széles köre indíthat ilyen keresetet a nemzeti bíróságok előtt.

85.

A jelen ügyben a Bizottság arra hivatkozik, hogy Németország „formálisan elutasította” területén a „parmesan” elnevezésű olyan sajtok forgalomba hozatalának „szankcionálását”, amelyek nem felelnek meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés termékleírásának, ezáltal megszegte az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit. A jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tehát egyetlen nemzeti jogszabály közösségi jognak való megfelelését sem kérdőjelezi meg. A Bizottság inkább a német hatóságok közigazgatási fellépését kérdőjelezi meg, mivel azok nem jártak el azon magatartással szemben, amely állítólag a közösségi jog gazdasági szereplők általi megsértését jelenti egy tagállam területén.

86.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint eltérő természetű bizonyítékok bemutatása szükséges a tagállami kötelezettségszegés bizonyításához, ha a kereset a tagállami rendelkezés alkalmazását érinti, mint amelyek egy kizárólag a tagállami rendelkezés tartalmát érintő tagállami kötelességszegés megállapítása iránti kereset esetén általában figyelembe veendők. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ilyen körülmények között, a kötelezettségszegést csak akkor lehet megállapítani, ha a tagállam terhére róható kifogasolt közigazgatási gyakorlat dokumentumokkal kellőképpen és részletesen alátámasztható. ( 22 )

87.

A jelen ügy szempontjából, amelynek tárgya nem valamely tagállam közigazgatásának tevőleges cselekménye, hanem mulasztása, a kötelezettségszegés EK 226. cikk szerinti megállapításához nézetem szerint az szükséges, hogy a Bizottság bizonyítsa, hogy a német közigazgatás köteles lett volna hivatalból cselekedni, és ezt elmulasztotta.

88.

A Közösség alapját képező és a Közösség és a tagállamok közötti viszonyokat szabályozó általános elveknek megfelelően a tagállamoknak kell biztosítaniuk területükön a közösségi jogszabályok végrehajtását. ( 23 ) A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha a közösségi jog – általános elveit is beleértve – e tekintetben nem tartalmaz közös szabályokat, a közösségi rendeletek végrehajtása során a nemzeti hatóságok saját nemzeti joguk anyagi és eljárási szabályaiknak megfelelően járnak el. ( 24 )

89.

Az alaprendelet tartalmaz néhány közös szabályt a végrehajtására vonatkozóan. Az alaprendelet 10. cikke kifejezetten rendelkezik annak ellenőrzéséről, hogy az előállítók betartják-e az OEM-ek leírásait.

90.

A 10. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha egy OEM-et viselő élelmiszer nem felel meg az adott OEM-re vonatkozó leírás feltételeinek, meg kell tenni a rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének szövegezése azonban nem egyértelmű a tekintetben, hogy melyik tagállam felügyelő hatóságai kötelesek fellépni, ha egy OEM-et viselő élelmiszer nem felel meg az adott OEM-re vonatkozó leírás feltételeinek. A rendelet német változatából ( 25 ) úgy tűnik, hogy annak a tagállamnak a felügyelő hatósága köteles megtenni a szükséges lépéseket, ahonnan a jogsértő termék származik. Ugyanezen rendelkezés egyéb nyelvi változatai azonban nem támasztják alá ezt az értelmezést, és úgy rendelkeznek, hogy a beavatkozásra nem a jogsértő termék származási tagállamának felügyelő hatósága köteles, hanem azon tagállam felügyelő hatósága, ahonnan az oltalom alatt álló eredetmegjelölés származik. ( 26 ) E nyelvi változatok alapján csak az olasz hatóságok lennének kötelesek fellépni a „Parmigiano Reggiano” OEM leírásának nem megfelelő termékekkel szemben.

91.

Érdemes felidézni az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdését is, amely úgy rendelkezik, hogy „az e rendeletben foglalt vizsgálatok költségeit az oltalom alatt álló elnevezést használó termelők viselik”. Ez is azt sugallja, hogy a 10. cikk szerinti felügyelet kizárólag azon termelők tekintetében utal a leírások érvényesítésére, akik az oltalom alatt álló elnevezést abban a tagállamban használják, ahonnan az származik.

92.

Jóllehet a fentiekből az következik, hogy az alaprendelet 10. cikkének szövegezése nem teljesen egyértelmű, úgy vélem, hogy az alaprendelet célja és általános rendszere azt jelzi, hogy a vizsgálatok lefolytatásának kötelezettsége túlmegy azon, hogy a termékek OEM termékleírásának való megfelelését csak az OEM származási tagállamában lehetne ellenőrizni.

93.

Az alaprendelet által felállított védelmi rendszerből az következik, hogy az alaprendelet megfelelő végrehajtásához kétféle vizsgálatra lehet szükség. Egyrészt rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az OEM-et viselő termékek előállítási területének termelői betartják-e az adott OEM termékleírását. Másrészt fel kell lépni az OEM-ekkel kapcsolatos, az előállítási területen kívüli visszaélésekkel szemben. Felmerül azonban a kérdés, hogy az utóbbi célból milyen intézkedéseket kell megtenni.

94.

A német jogrendszer olyan bírósági kereset formájában biztosítja az OEM-ek érvényesítését, amelyet számos felperes, így különösen fogyasztóvédelmi szervezetek és gazdasági társaságok is igénybe vehetnek. A bírósági per útján történő jogérvényesítést potenciálisan tehát olyan felperesek vehetik igénybe, akik az OEM által védett áruk termelőinek érdekképviseleténél sokkal szélesebb körű érdekek képviseletét látják el.

95.

Mindazonáltal úgy vélem, hogy az alaprendelet hatékony végrehajtása érdekében e jogi eszközök létezése nem mentesíti a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy a bírósági keresettől független, megfelelő felügyeleti mechanizmusokat is biztosítsanak. A 10. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy „biztosít[s]ák, hogy […] olyan felügyeleti rendszert léptetnek működésbe, amelynek szerepe annak biztosítása, hogy az oltalom alatt álló elnevezést viselő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eleget tegyenek a leírásokban megállapított követelményeknek”. Tekintettel az általános megfogalmazásra, az alaprendelet hatékony végrehajtásának biztosítására irányuló kötelezettség általános jelleggel kötelezi a tagállamokat arra, hogy megfelelő felügyeleti rendszerről gondoskodjanak annak ellenőrzése érdekében, hogy egy meghatározott tagállamban forgalmazott, és egy meghatározott OEM-et viselő termék megfelel-e az adott OEM termékleírásának, tekintet nélkül az OEM származási helyére. Ilyen vizsgálat például az egyéb élelmiszer-jogszabályok betartásának biztosítása érdekében végrehajtott hivatalos ellenőrzések keretében is lefolytatható. ( 27 )

96.

Nézetem szerint azonban nem vezethető le a rendeletből az, hogy ezeknek a felügyeleti rendszereknek bármilyen kezdeményezés (például az OEM-et jogszerűen viselő termékeket előállító termelők, fogyasztók vagy bármely más termelő által előterjesztett panaszok) hiányában hivatalból kellene eljárniuk.

97.

Ezt megerősítik a Bizottság által a témában kiadott anyagok. „A földrajzi jelzések, az eredetmegjelölések és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek sajátos jellegéről kiállított bizonyítványok oltalmára vonatkozó közösségi rendeletekről szóló iránymutatás” című dokumentumban a Bizottság megállapítja, hogy „[a] kizárólagos jogok érvényesítését a tagállamok szervezik és végzik. Ezért a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy az érvényesítést célzó szolgálatok a saját kezdeményezésük alapján (hivatalból) vagy az OEM/OFJ/HKT jogosultjai által előterjesztett panaszok alapján járnak el” ( 28 ).

98.

Következésképpen a tagállamok az alaprendelet végrehajtása során mérlegelési joggal rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogy lefolytatnak-e vizsgálatot valamely konkrét esetben, majd tesznek-e intézkedéseket, ha az OEM-et sértő árukat találnak.

99.

A jelen ügyet meg kell különböztetni azoktól a helyzetektől, amelyekben a veszélyeztetett érdek miatt a tagállam hivatalból történő eljárással kapcsolatos mérlegelési jogköre sokkal korlátozottabb. Például közösségi jogi előírás és külső ráhatás nélkül is kötelező az állami hatóságok hivatalból történő eljárása – beleértve az ellenőrzéseket és a lehetséges büntetések kiszabását – olyan helyzetekben, amikor a magánszemélyeket vagy gazdasági szereplőket nem ösztönzik panasztételre, ( 29 ) vagy ha bármilyen késedelem jóvátehetetlen kárral járhatna, így például amikor az elővigyázatosság elve azonnali cselekvést követel meg a veszélyes élelmiszerek forgalomból történő kivonásával vagy olyan magatartás befejezésével kapcsolatban, amely jóvátehetetlen környezeti károkat okozhat. A jelen ügy azonban e helyzetek egyikéhez sem hasonlítható.

100.

A tagállamok bizonyos körülmények között még egy olyan helyzetben is kötelesek lehetnek cselekedni, ahol a tagállamok főszabály szerint viszonylag széles körű mérlegelési joggal bírnak azon intézkedések tekintetében, amelyeket a közösségi jog hatékonyságának védelme érdekében el kell fogadniuk, és hatékonyan kell alkalmazniuk. A Bizottság kontra Franciaország ügyben ( 30 ) a Bíróság kimondta, hogy abban az ügyben a francia állami hatóságok túllépték a szabad mérlegelési jogkörüket azáltal, hogy a bírói szervekhez benyújtott panaszok ellenére sem léptek fel az éveken át ismétlődő, a rendőrség által megtűrt bűncselekményekkel szemben.

101.

A jelen ügy tényállása azonban az aktából kitűnően ettől eltér. A Bizottság különösen nem szolgáltatott időbeli szempontból lényeges bizonyítékot a jelen eljárásban ( 31 ) egyetlen panaszra vagy jogvédelem iránti kérelemre vonatkozóan sem a „Parmigiano Reggiano” OEM-mel kapcsolatos németországi visszaélések tekintetében, még kevésbé arra vonatkozóan, hogy az ilyen panaszokkal vagy kérelmekkel kapcsolatos fellépés rendszeresen elmaradna.

102.

E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy a gyakorlatban a Bizottság szinte kizárólag Németországnak a jelen eljárás pert megelőző szakaszában adott válaszából indul ki, amely szerint a „parmesan” szokásossá vált elnevezés, azon érvelésének alátámasztása érdekében, hogy Németország nem tette meg a megfelelő lépéseket a megjelölés jogellenes használatának megelőzése érdekében. Nézetem szerint a felek között a pert megelőző szakaszban történt, a „parmesan” megjelölés szokásos jellegével kapcsolatos vagy egyéb levélváltást egy jogi eljárásban előterjesztett védekezésként kell értelmezni, amely önmagában nem értelmezhető a bejegyzett „Parmigiano Reggiano” OEM oltalmának formális elutasításaként.

103.

A Bizottság ezért nem szolgáltatott okiratokkal kellőképpen és részletesen alátámasztható bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a német hatóságok kötelesek lettek volna a jelen ügyben hivatalból eljárni, és ezt nem tették meg.

104.

A fentiek alapján úgy vélem, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja ugyanezen rendelet 10. cikkére tekintettel nem követelte meg Németországtól, hogy hivatalból büntesse azon sajtok „parmesan” elnevezés alatti, saját területén történő forgalmazását, amelyek nem felelnek meg a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának. A Bizottság különösen annak bizonyítását mulasztotta el, hogy Németország elégséges és megfelelő külső kezdeményezés hiányában is köteles lett volna ilyen intézkedés megtételére.

105.

Ezért úgy vélem, hogy a Bizottság keresetét el kell utasítani.

106.

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Németország azonban nem kérte a Bizottság költségekben történő marasztalását.

107.

Javasolom tehát, hogy a Bíróság: