15.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/13

1)

Az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a belföldi illetőségű társaság által más belföldi illetőségű társaságtól kapott osztalékra társaságiadó-mentességet nyújt, jóllehet társaságiadó-kötelezettséget ír elő a belföldi illetőségű társaság által más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságtól – amelyben a belföldi illetőségű társaság az e társaság döntéseinek befolyásolására, annak tevékenységei meghatározására jogosító részesedéssel rendelkezik – kapott osztalékra, miközben az osztalékfizető társaság által az illetékessége szerinti tagállamban ténylegesen megfizetett adó tekintetében adójóváírást nyújt, amennyiben a külföldi osztalékokra vonatkozó adómérték nem haladja meg a belföldi osztalékokra alkalmazott adómértéket, és az adójóváírás legalább a kedvezményezett társaság illetékessége szerinti tagállamban felszámított adóösszeg erejéig eléri az osztalékfizető társaság illetékessége szerinti tagállamban megfizetett összeget.

Az EK 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a belföldi illetőségű társaság által más belföldi illetőségű társaságtól kapott osztalékra társaságiadó-mentességet nyújt, jóllehet társaságiadó-kötelezettséget ír elő a belföldi illetőségű társaság által más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságtól – amelyben a belföldi illetőségű társaság a szavazati jogok legalább 10 %-ával rendelkezik – kapott osztalékra, miközben az osztalékfizető társaság által az illetékessége szerinti tagállamban ténylegesen megfizetett adó tekintetében adójóváírást nyújt, amennyiben a külföldi osztalékokra vonatkozó adómérték nem haladja meg a belföldi osztalékokra alkalmazott adómértéket, és az adójóváírás legalább a kedvezményezett társaság illetékessége szerinti tagállamban felszámított adóösszeg erejéig eléri az osztalékfizető társaság illetékessége szerinti tagállamban megfizetett összeget.

Az EK 56. cikket ugyanakkor úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a belföldi illetőségű társaság által más belföldi illetőségű társaságtól kapott osztalékra társaságiadó-mentességet nyújt, jóllehet társaságiadó-kötelezettséget ír elő a belföldi illetőségű társaság által más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságtól – amelyben a szavazati jogok kevesebb mint 10 %-ával rendelkezik – kapott osztalékra, és az osztalékfizető társaság által az illetékessége szerinti tagállamban ténylegesen megfizetett adó tekintetében nem nyújt adójóváírást.

2)

Az EK 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely társasági adómentességet nyújt a belföldi táraságok által belföldi biztosítósárságoktól kapott egyes osztalékokra, kizárja azonban ezen adómentességet a külföldi illetőségű társaságok által kapott hasonló osztalékok tekintetében, mivel az utóbbi osztalékokat ily módon kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik.

3)

Az EK 43. és az EK 48. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság adóalapját növeli a valamely másik tagállamban ellenőrzött külföldi illetőségű társaság nyeresége, amennyiben e nyereségeket az előbbi tagállamban alkalmazandó adómértéknél kisebb adómérték terheli, kivéve, ha az adóalap-növelés kizárólag a szokásosan esedékes belföldi adó kijátszására irányuló összegeket érinti.

Ezen adójogi intézkedés alkalmazását el kell tehát kerülni, ha objektív és harmadik személyek által ellenőrizhető adatok alapján kiderül, hogy az adójogi indokolás ellenére a hivatkozott külföldi illetőségű ellenőrzött társaság valójában a fogadó tagállamban rendelkezik illetőséggel és ott ténylegesen gazdasági tevékenységet folytat.

Mindazonáltal az EK 43. és az EK 48. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely bizonyos követelményeket ír elő abban az esetben, ha a belföldi illetőségű társaság az ezen ellenőrzött társaság nyereségére az illetékessége szerinti államban már felszámított adó tekintetében mentességet kíván igénybe venni, amennyiben e követelmények célja, hogy – túlzott adminisztratív követelmények támasztása nélkül – ellenőrizze a külföldi illetőségű ellenőrzött társaság tényleges letelepedését és az általa folytatott gazdasági tevékenységek tényleges jellegét.

4)

Az EK 56. és az EK 58. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a belföldi illetőségű társaság által más belföldi illetőségű társaságtól kapott osztalékra társaságiadó-kedvezményt nyújt, kizárja azonban ezen adóelőnyből a harmadik országban illetőséggel rendelkező társaságok által kapott osztalékot, különösen ha a hivatkozott adóelőny nyújtását az e tagállam illetékes hatóságai által kizárólag az osztalékfizető társaság illetékessége szerinti harmadik országtól kapott tájékoztatás révén ellenőrizhető feltételeknek rendelik alá.

5)

Közösségi szabályozása hiányában minden egyes tagállam belső jogrendje határozza meg az illetékes bíróságokat és a jogalanyok számára biztosított közösségi jogok védelmének biztosítására irányuló bírósági felülvizsgálatra vonatkozó eljárási szabályokat, a nemzeti bíróságok előtt jogsérelmet szenvedett személyek által indított keresetek minősítését is ideértve. A tagállamok legalábbis kötelesek biztosítani, hogy a jogalanyok hatékony jogorvoslattal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi a jogtalanul beszedett adó és az ezen adóval közvetlen kapcsolatban e tagállamnak fizetett vagy általa felszámított összegek visszatéríttetését. A valamely személy által a tagállamra nézve kötelező közösségi jog megsértése miatt elszenvedett egyéb jogsértések tekintetében az utóbbi a C-46/93. és C-48/93. sz., Brasserie du pêcheur et Factortame egyesített ügyekben 1996. március 5-én hozott ítélet 51. pontjában foglalt feltételek mellett köteles orvosolni a magánszemélyeknek okozott károkat, ez azonban nem zárja ki, hogy a nemzeti jog alapján kevésbé szigorú feltételekkel vonják felelősségre az államot.

Amennyiben kiderül, hogy valamely tagállam szabályozása korlátozza az EK 43. cikkben foglalt letelepedési szabadságot vagy a tőke EK 56.cikkben előírt szabad mozgását, a kérdést előterjesztő bíróság a megtérítendő kár összegének meghatározása keretében vizsgálhatja, hogy a jogsérelmet szenvedett személyek a tőlük elvárható gondossággal jártak-e el a veszteség elkerülése vagy mértékének enyhítése érdekében, és különösen, hogy kellő időben igénybe vették-e a rendelkezésükre álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget. Mindazonáltal annak elkerülése érdekében, hogy az EK 43. és az EK 56. cikk által a magánszemélyeknek biztosított jogok gyakorlása lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé váljon, a kérdést előterjesztő bíróság meghatározhatja, hogy e szabályozásnak adott esetben a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények vonatkozó rendelkezéseivel együtt való alkalmazása mindenképpen az alapügy felperesének az érintett tagállam adóhatóságaihoz benyújtott kérelmei elutasításához vezetett-e volna.