T‑477/04. sz. ügy

Aktieselskabet af 21. november 2001

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás –A TDK közösségi szóvédjegy bejelentése – A TDK korábbi közösségi ábrás védjegy – A TDK korábbi nemzeti szó- vagy ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Jó hírnév – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználása – A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (első tanács), 2007. február 6. 

Az ítélet összefoglalása

1.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

2.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

3.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

1.     Annak érdekében, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében – amely a korábban lajstromozott, jó hírnévvel rendelkező védjegyek számára oltalmat biztosít nem hasonló termékekre és szolgáltatásokra is kiterjedően – foglalt jó hírnévre vonatkozó feltétel megvalósuljon, a nemzeti vagy közösségi védjegyet az azt hordozó áruk vagy szolgáltatások által érintett vásárlóközönség jelentős részének ismernie kell. E feltétel vizsgálata során tekintetbe kell venni az ügy minden releváns elemét, többek között a védjegy által birtokolt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozása érdekében megvalósított beruházások jelentőségét.

(vö. 48–49. pont)

2.     A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése, amely a korábban lajstromozott, jó hírnévvel rendelkező védjegyek számára oltalmat biztosít nem hasonló termékekre és szolgáltatásokra is kiterjedően, lehetővé teszi többek között azt, hogy valamely jó hírnévvel rendelkező korábbi nemzeti védjegy jogosultja felszólalhasson azon védjegyek lajstromozása ellen, amelyek a korábbi védjegy jó hírnevét vagy megkülönböztető képességét tisztességtelenül kihasználhatják. A tisztességtelen kihasználást úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a megbecsülésnek örvendő védjegy nyilvánvalóan élősködő módon történő kizsákmányolását, valamint a jó hírnevének kihasználására irányuló kísérletet. Ebben a vonatkozásban minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége és jó hírneve, annál könnyebben állapítható meg a sérelem veszélye.

(vö. 65. pont)

3.     Fennáll annak a nem hipotetikus jövőbeni veszélye, hogy a TDK szómegjelölés használata, amely közösségi védjegyként történő lajtromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó „ruházati cikkek, cipők, kalapáruk” vonatkozásában kérték, tisztességtelenül kihasználja a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján, a fenti Megállapodás szerinti 9. osztályba tartozó „hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek” vonatkozásában korábban közösségi védjegyként lajstromozott TDK ábrás védjegy, valamint tizenkét tagállamban korábban lajstromozott TDK szóvédjegy és a TDK ábrás és szóvédjegy jó hírnevét. Ugyanis, mivel a korábbi védjegyek jó hírnevüknél fogva jelentős megkülönböztető képességgel rendelkeznek, a védjegyjogosult szponzori, különösen sportszponzori tevékenysége okán vélhető, hogy a bejelentett védjegynek sportruházati cikkeken történő és ki nem zárható használata azt a látszatot kelti, hogy e ruházati cikkeket az említett jogosult gyártja, vagy az ő engedélyével gyártják.

(vö. 66–67. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2007. február 6.(*)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás –A TDK közösségi szóvédjegy bejelentése – A TDK korábbi közösségi ábrás védjegy – A TDK korábbi nemzeti szó- vagy ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Jó hírnév – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználása – A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése”

A T‑477/04. sz. ügyben,

az Aktieselskabet      af 21. november 2001 (székhelye: Brande [Dánia], képviseli: C. Barret Christiansen ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal      (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: S. Laitinen és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt:

a TDK Kabushiki Kaisha (TDK Corp.) (székhelye: Tokió [Japán], képviseli: A. Norris barrister),

az OHIM első fellebbezési tanácsa által 2004. október 7‑én, a TDK Kabushiki Kaisha (TDK Corp.) és az Aktieselskabet af 21. november 2001 közötti felszólalás ügyében, hozott határozat (R‑364/2003‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(első tanács),

tagjai: R. García‑Valdecasas elnök, J. D. Cooke és I. Labucka bírák,

hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. december 14‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM-nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. április 18‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. április 18‑án benyújtott válaszbeadványára,

a 2006. szeptember 13‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1       1999. június 21‑én a felperes a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2       A lajstromoztatni kívánt védjegy a TDK szómegjelölés volt. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „ruházati cikkek, cipők, kalapáruk”. A védjegybejelentést a Közösségi védjegyértesítő 8/2000. számában tették közzé, 2000. január 24‑én.

3       2000. április 25‑én a TDK Kabushiki Kaisha (TDK Corp.) felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.

4       A felszólalás egy korábbi közösségi védjegyen, valamint 35 korábbi nemzeti védjegyen alapult, amelyek a 9. osztályba tartozó áruk (főként a „hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek”) tekintetében kerültek lajstromozásra.

5       A szóban forgó korábbi védjegy a TDK szóvédjegy, illetve az alábbi szó- és ábrás védjegy:

6       Felszólalása alátámasztásául a felperes a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és 8. cikkének (5) bekezdésére hivatkozott. A felszólalást a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áruval és szolgáltatással kapcsolatban tette. Korábbi védjegyei jó hírnevének megállapítása céljából a beavatkozó – A-tól R-ig jelölt – mellékleteket nyújtott be.

7       2003. március 28‑i határozatával a felszólalási osztály megállapította, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében nem áll fenn az összetévesztés veszélye. Ugyanakkor a rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján helyt adott a felszólalásnak, és elutasította a közösségi védjegybejelentést.

8       2003. május 27‑én a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be fenti határozat ellen.

9       2004. október 7‑i határozatával (R 364/2003‑1. sz. ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést, és ezzel megerősítette a felszólalási osztály határozatát.

 A felek kérelmei

10     A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–       az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.

11     Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el keresetet;

–       a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 Indokolás

 A felek érvei

 A felperes érvei

12     Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértéséből eredő jogalapra hivatkozik.

13     A felperes elsődlegesen úgy véli, hogy a beavatkozó nem bizonyította, hogy a korábbi védjegyek megkülönböztető képességgel vagy jó hírnévvel rendelkeznek, amely a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében értelmében nyújtott kiterjedt oltalomra jogosítaná őket.

14     Ezzel kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy a beavatkozó által a korábbi védjegye jó hírnevének bizonyítása végett benyújtott mellékletek nem bírnak bizonyító erővel. A beavatkozó által benyújtott piackutatást (O melléklet) közvetlenül az 1995‑ös, göteborgi atlétikai világbajnokságot követően, vagyis évekkel a szóban forgó védjegybejelentés benyújtását megelőzően végezték. Ennélfogva lehetséges, hogy a korábbi védjegyek ismertsége hamar csökkent a közönség körében. A felperes ehhez hozzáteszi, hogy a szóban forgó piackutatás, amelyet a beavatkozó rendelt meg, nem tekinthető független piackutatással azonos mértékben megbízhatónak. A tárgyalás során a felperes kiemelte, hogy az O melléklet nem tüntette fel a megkérdezett személyek mintacsoportját, sem a szóban forgó világbajnokságon jelen lévő személyek számát, továbbá nem vett tekintetbe bizonyos típusú válaszokat. A felperes hozzátette, hogy a beavatkozó az említett O mellékletből egyértelműen téves, mert a mellékletben nem szereplő következtetéseket vont le, amely szerint a korábbi védjegyek ismertsége a német, a svéd és a brit népesség körében a 85 %‑ot is eléri.

15     A felperes ugyancsak hangsúlyozza, hogy az OHIM állandó gyakorlata értelmében kizárólag a nagyon intenzív marketing tudja a védjegyeket megkülönböztető képességgel felruházni, vagy képes a védjegyek jó hírnevéhez hozzájárulni. Márpedig a beavatkozó által benyújtott mellékletek, noha bizonyítják a védjegy egyes uniós országokban, az áruk adott kategóriája tekintetében való használatát, nem tesznek eleget a védjegyeknek az érintett fogyasztók körében megszerzett jó hírnevének a meghatározására a Bíróság által előírt feltételeknek (a Bíróság C‑375/97. sz., General Motors ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5421. o.] 26. és 27. pontja).

16     Nem szabad továbbá megfeledkezni arról, hogy a beavatkozó által igazolt marketingkiadások a Közösség területének nagy részén oszlanak el. Így az A–R melléklet képes azt bizonyítani, hogy a korábbi védjegyeket meghatározott időszakban a közösségi terület nagy részén használták, és e védjegyek média-szereplés és szponzorálás tárgyát képezték, ugyanakkor nem képesek azt alátámasztani, hogy a szóban forgó korábbi védjegyek megkülönböztető képességre tettek szert, illetve intenzív vagy tartós jó hírnevet szereztek.

17     A tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság kérdésére adott válaszában a felperes elismerte, hogy az A–R mellékletet összességében kell vizsgálni. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a mellékletek ebben az esetben sem lennének alkalmasak a korábbi védjegyeknek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírnevének a megállapítására.

18     A felperes egyébiránt úgy véli, hogy – még ha feltételezzük is, hogy a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége vagy jó hírneve megállapítást nyer – a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének további alkalmazási feltételei nem teljesülnek.

19     Ezzel kapcsolatban a felperes azt állítja mindenekelőtt, hogy a beavatkozó nem bizonyította a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználását vagy az e védjegyeket ért sérelmet és a beavatkozó által emiatt elszenvedett kárt.

20     A beavatkozó által benyújtott mellékletek alapján úgy tűnik, hogy a beavatkozó az általa forgalmazott áruk széles körét szakképzett vásárlóközönség, vagyis az orvosi vagy ipari ágazat szakértői számára terjeszti, olyan területen tehát, ahol a felperes árui sem marketing, sem értékesítés tárgyát nem képezik. Noha egyes áruit a beavatkozó a nagyközönség végső fogyasztói körében forgalmazza, a felperes árui más típusú boltokban kerülnek forgalmazásra.

21     Az a körülmény, hogy a beavatkozó bizonyos ruházati termékeken már feltüntette a szóban forgó korábbi védjegyeket, nem képes a fenti értékelést módosítani, mivel a védjegy említett feltüntetése kizárólag a sportolók rajtszámán vagy más (pl. Adidas) márkájú pólón történt. Ilyen körülmények között a korábbi védjegyek a vásárlók tudatában nem képesek ruházati cikkekkel kapcsolatot teremteni, a vásárlók csakis a reklámkampányokkal vagy a szponzori tevékenységgel hozzák kapcsolatba őket.

22     Ilyen körülmények között a felperes úgy véli, hogy azon kizárólagos joga, amellyel a TDK védjegyet csupán „ruházati cikkek, cipők, kalapáruk” tekintetében használhatja, nem járhat azzal a lehetőséggel, hogy a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét tisztességtelenül kihasználja, illetve hogy a beavatkozó marketingterületen kifejtett erőfeszítései révén előnyhöz jut.

23     A beavatkozó által előterjesztett érvvel kapcsolatban, miszerint a TDK védjegy felperes által történő használata negatív hatással van rá, és a fogyasztók a beavatkozót a felperessel fogják kapcsolatba hozni, a felperes azt válaszolja, hogy a beavatkozó a szóban forgó védjegyeket kizárólag – jellegük és használatuk vonatkozásában – a bejelentett védjeggyel megjelölt áruktól egészen eltérő áruk tekintetében használja. Az áruk elosztóhálózata, az eladás helye és a használat is jelentősen különbözik, ugyanakkor a verseny fogalmai szerint az áruk között nem áll fenn kiegészítő jelleg. Következésképpen egyáltalán nincs szó képzettársításról, vagyis a felperes számára lehetetlen, hogy a korábbi védjegyek állítólagos megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét tisztességtelenül kihasználja.

24     A beavatkozó azon érvével kapcsolatban, miszerint ezt a jó hírnevet csökkentheti a korábbi védjegyek felhígulása vagy a TDK védjegy rossz minőségű áruk tekintetében történő használata, a felperes – anélkül, hogy az ellen tiltakozni tudna – azt válaszolja, hogy ez az érv nem megalapozott. Álláspontja szerint a fogyasztók tisztán meg tudják különböztetni egymástól a szóban forgó védjegyeket. Ráadásul a felperes arra hivatkozik, hogy kizárólag luxus minőségű árukat értékesít, és topmodelleket felvonultató, rangos reklámokban hirdet. Általánosságban a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk egyáltalán nem keltenek negatív vagy káros képet.

25     Végezetül a felperes rátér az A–R mellékletre. Ezek szerint a beavatkozó által benyújtott egyes mellékletek nem bizonyítják a TDK megjelölés védjegyként történő használatát. Egyébiránt a korábbi védjegyek használatának intenzitása csekélyebb, mint amelyet a beavatkozó tulajdonít neki. A tárgyalás során a felperes többek között arra hivatkozott, hogy a mellékletekben nem szerepel összegszerűen a beavatkozónak a szóban forgó árukra vonatkozó eladási volumene, sem az általa marketingre és szponzorálásra fordított összeg. Márpedig ezen információk alapvető fontosságúak.

 Az OHIM érvei

26     Az OHIM mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a fellebbezési tanács kimondta, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alkalmazható, és a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok alapján megállapította, hogy a beavatkozó alátámasztotta a megtámadott határozat 29. pontjában foglalt tényeket (lásd alább az 53. pontot). A fellebbezés tanács ennek alapján a megtámadott határozat 31. és 32. pontjában foglalt megállapításokra juthatott, amelyek szerint, amint azt a felszólalási osztály megállapította, a beavatkozó korábbi védjegyei a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése révén nyújtott kiterjedt oltalomra jogosultak, és jó hírnevüknél fogva jelentős megkülönböztető képességgel rendelkeznek.

27     Az OHIM fenntartja, hogy a fellebbezési tanács korábbi védjegyek jó hírnevére vonatkozó értékelése egyáltalában nem hibás. A beavatkozó által benyújtott bizonyítékokat illetően a fellebbezési tanács – helyesen – a 18 mellékletet azok összességében vizsgálta, és nem egymástól elkülönítve. Az említett mellékletek beható vizsgálata a felek ezekre vonatkozó megállapításait is magában foglalta.

28     Azon terület vonatkozásában, ahol a jó hírnév megállapítása szükséges, az OHIM úgy véli, hogy a beavatkozó sikerrel bizonyította, hogy a korábbi védjegyek különösen ismertek Franciaországban, Németországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban, így a nemzeti és a közösségi szintű jó hírnév feltételeit is teljesítik.

29     Ezenkívül az OHIM teljes egészében csatlakozik a fellebbezési tanács értékeléséhez, amely szerint a felszólalási eljárás folyamán benyújtott bizonyítékok hosszú távú, jelentős mértékű szponzori tevékenységből eredő jó hírnév létrejöttét és fennmaradását támasztják alá. Az OHIM hangsúlyozza azt is, hogy egyetért a fellebbezési tanács értékelésével, amely szerint jelentős kereskedelmi érték (goodwill) jött létre, maradt fenn és szolgál alapul a folyamatos terjeszkedéshez és beruházásokhoz.

30     Az OHIM álláspontja szerint tehát nyilvánvaló, hogy a korábbi védjegyek jó hírnévnek örvendenek azon ténynél fogva, hogy a Közösség vásárlóközönségének jelentős része ismeri e védjegyeket, amint ezt többek között az O melléklet tárgyát képező piackutatás is bizonyítja, még akkor is, ha a tárgyalás során az OHIM elismerte, amint arra a felperes is utalt (lásd a fenti 14. pontot), hogy az O melléklet nem teljesíti a piackutatáshoz az OHIM által szokásosan megkövetelt feltételeket.

31     Az OHIM úgy véli továbbá, hogy nem megalapozottak a felperes azon érvei, amelyek szerint a beavatkozó nem bizonyította, hogy a bejelentett védjegy használata tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, és – mivel a szóban forgó áruk igen különbözőek – azzal, hogy a felperes a TDK védjegyet feltüntette az általa forgalmazott ruházati cikkeken, még nem használhatta ki tisztességtelenül a védjegy megkülönböztető képességét vagy a beavatkozó által eszközölt beruházásokat.

32     Az OHIM azt állítja, hogy a fellebbezési tanács pontosan használta a korábbi védjegy megkülönböztető képessége vagy jó hírneve megsértésének vagy tisztességtelen kihasználásának fogalmát. Így a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok alátámasztják, hogy a vásárlóközönség jelentős része körében szert tett a neki tulajdonított jó hírnévre, főként mint egyes áruk gyártója, illetve mint olyan piaci szereplő, amely szponzorként működik a sport területén, valamint a popsztárok koncertjeinek területén.

33     Az OHIM álláspontja szerint a felperes arra vonatkozó érve, hogy a védjegyet kizárólag ruházati cikkek tekintetében áll szándékában használni (lásd a fenti 22. pontot), aminek következtében a védjegyet nem használhatja ki tisztességtelenül, és nem is sértheti, mivel a közönség különbséget tesz a szóban forgó védjegyek és áruk között, nem releváns és nem is megalapozott.

34     Ugyanis – noha maga a beavatkozó nem bizonyította, hogy a korábbi védjegyek jelen lennének a ruházati ágazatban, vagy a vásárlóközönség ismerné a korábbi védjegyeket ezen ágazattal összefüggésben – az áruk hasonlósága nem feltétele a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának. A korábbi védjegy jó hírnevét ért sérelem nem szükséges feltétel. Elegendő a megkülönböztető képesség megsértésének előidézése, amelyből nem következik feltétlenül a védjegy degradálása vagy elhomályosítása.

35     E tekintetben az OHIM álláspontja szerint nem kizárható, hogy a felperes a jövőben nem fog sportruházati cikkeket (vagy cipőket, illetve sporttevékenység során használatos kalapárukat) gyártani, és azokon nem tünteti fel a TDK megjelölést. Így – mivel a bejelentett védjegy azonos a beavatkozó egyik vagy másik korábbi védjegyével – ebből arra lehet következtetni, hogy a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a felperes által értékesített árukat a beavatkozó gyártja, illetve az ő engedélyével, sokrétű szponzori tevékenységének keretén belül készülnek.

36     Végezetül pedig, a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazási feltételéről, nevezetesen az „alapos ok”-ra vonatkozó kitételről szólva, az OHIM azt állítja, hogy, mivel a felperes nem igazolta, hogy a bejelentett védjegyet alapos okkal szándékozik használni, az OHIM osztja a fellebbezési tanács álláspontját, amely szerint a bejelentett védjegyek használata nem alapos okkal történt.

 A beavatkozó érvei

37     A beavatkozó lényegében osztja az OHIM érveit.

38     A korábbi védjegyek jó hírnevét illetően a beavatkozó az OHIM elé benyújtott bizonyítékok egyes aspektusait hangsúlyozza, például azt a tényt, hogy 1996-ban az Európában elért üzleti forgalma 628 millió amerikai dollár volt. Kiemeli továbbá azt is, hogy az Európában értékesített audio- és videokazetták egészét ott is gyártják.

39     Az első  – a General Motors ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletben meghatározott, piaci részesedéssel kapcsolatos – feltétellel kapcsolatban a beavatkozó bemutatja, hogy ő bír Európában az egyik legnagyobb piaci részesedéssel. A második  –a korábbi védjegyek használatának intenzitásával, földrajzi kiterjedésével és időtartamával kapcsolatos – feltétellel kapcsolatban lényegében bemutatja, hogy a korábbi védjegyek használatának intenzitása kapcsolatban áll az általa birtokolt jelentős piaci részesedéssel, valamint hogy tevékenységét Európában 1973-ban kezdte, és azóta továbbfejlesztette, és áruit a szóban forgó védjegyekkel ellátva az Európai Unió valamennyi országában reklámozta. Hangsúlyozza továbbá, hogy a vásárlóközönség a szóban forgó korábbi védjegyekkel nemcsak a védjegyeket viselő termékek értékesítésekor találkozhatott, hanem – sokkal szélesebb körben –a beavatkozó által szponzorált zenei, illetve sportrendezvényeken/sportrendezvények keretében is.

40     A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének a jó hírnévhez kapcsolódó feltételen kívüli egyéb feltételeiről szólva a beavatkozó azt állítja, hogy a felperes érve, amely szerint a korábbi védjegyeket semmi esetre sem érhette sérelem, mert a bejelentett védjegyet luxus ruházati cikkeken kívánják feltüntetni, nem bír relevanciával, és a sérelem fennáll, függetlenül attól, hogy a szóban forgó áruk luxusminőségűek‑e, vagy sem. A tárgyalás folyamán a beavatkozó rámutatott továbbá arra, hogy az sem zárható ki, hogy a felperes TDK megjelöléssel ellátott pólókat fog értékesíteni olyan eseményeken, amelyeket ő maga szponzorál.

41     A beavatkozó azt is kiemeli, hogy az összetéveszthetőség felperes által hivatkozott hiánya a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában nem meghatározó.

42     A beavatkozó végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy a felperes nem nyújtott be egyetlen bizonyítékot sem a bejelentett védjegy alapos okkal történő használatára vonatkozólag.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

43     A korábbi védjegy számára a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése által biztosított kiterjedt védelem több feltétel együttes fennállását feltételezi. Elsősorban az állítólagosan jó hírnévvel rendelkező védjegynek lajstromozott védjegynek kell lennie. Másodsorban e védjegynek és a bejelentett védjegynek azonosaknak vagy hasonlóaknak kell lenniük. Harmadsorban a védjegynek jó hírnévnek kell örvendenie a Közösség területén belül, amennyiben korábbi közösségi védjegyről van szó, illetve az érintett tagállam területén, amennyiben korábbi nemzeti védjegyről van szó. Negyedsorban a bejelentett védjegy használatának eredményeként az alábbi két feltétel közül legalább az egyiknek teljesülnie kell: i) a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználása ii) és a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének sérelme. Végezetül pedig a bejelentett védjegy e használatának alapos ok nélkül kell történnie.

44     Jelen ügyben nem vitatható, hogy a bejelentett védjegy azonos vagy hasonló a korábbi védjegyekkel (a megtámadott határozat 25. pontja), és e korábbi védjegyek lajstromozásra kerültek.

45     Egyébiránt a fellebbezési tanács – miután megállapította, hogy a bejelentett védjegy használata tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, és mivel a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazási feltételei alternatív feltételek – nem vizsgálta, hogy a fenti 43. pont ii) alpontjában foglalt feltétel teljesül‑e. Továbbá nem vitatható, hogy a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése szerinti alapos okra sem hivatkozott.

46     Ilyen körülmények között először is azt kell megvizsgálni, hogy a korábbi védjegyek jó hírnévnek örvendenek‑e, másodsorban pedig hogy a bejelentett védjegy használata tisztességtelenül kihasználja‑e a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

 A jó hírnévről

47     A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el a beavatkozó által a korábbi védjegyeknek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírnevének és megkülönböztető képességének a megállapítása végett benyújtott mellékletek bizonyító erejének értékelése során.

48     A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése nem határozza meg a jó hírnév fogalmát. Ugyanakkor a Bíróságnak a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából, amely rendelkezés normatív tartalma lényegében a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének felel meg, az következik, hogy a jó hírnév feltétele az, hogy a védjeggyel ellátott árukon vagy szolgáltatásokon keresztül az érintett vásárlóközönség jelentős része ismerje a korábbi védjegyet.

49     E feltétel vizsgálata során tekintetbe kell venni az ügy minden releváns elemét, többek között a védjegy által birtokolt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozása érdekében megvalósított beruházások jelentőségét (a General Motors ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 26. és 27. pontja). A Bíróság a General Motors ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletében kifejtette, hogy az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének sem a szövege, sem a szellemisége nem teszi lehetővé annak előírását, hogy a korábbi védjegy az érintett vásárlóközönség meghatározott százalékának körében ismert legyen (25. pont), és hogy a jó hírnévnek az érintett földrajzi terület jelentős részén fenn kell állnia (28. pont). A Bíróság ezen ítéletében kimondott feltételeket az Elsőfokú Bíróság két ítélete explicite (a T‑8/03. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Pucci [EMILIO PUCCI] ügyben 2004. december 13‑án hozott ítélet [EBHT 2004., II‑4297. o.] 67. pontja) vagy implicite (a T‑67/04. sz., Spa Monopole kontra OHIM – Spa-Finders Travel Arrangements [SPA‑FINDERS) ügyben 2005. május 25‑én hozott ítélet [EBHT 2005., II‑1825.o.] 34. pontja) is átveszi.

50     Az Elsőfokú Bíróság megállapítja mindenekelőtt, hogy a megtámadott határozat (26. pont) helyesen veszi át a General Motors ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletben a korábbi védjegyeknek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírnevének és megkülönböztető képességének a megállapítása végett meghatározott feltételeket.

51     Az Elsőfokú Bíróság úgy véli továbbá, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát a beavatkozó által a korábbi védjegyek jó hírnevének megállapítása érdekében benyújtott bizonyítékok értékelése során.

52     A fellebbezési tanács helyesen vette tekintetbe a megtámadott határozat 27. pontjában az A–R melléklet egészét, amikor jelentőséget tulajdonított a szóban forgó korábbi védjegyek használatának intenzitására, időtartamára és földrajzi kiterjedésére vonatkozó megállapításoknak.

53     A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában bemutatja, hogy a beavatkozó a felszólalási osztály előtt folyó eljárásban bizonyította, hogy:

–       „kereskedelmileg 1973 óta van jelen Európában”;

–       „1988 óta gyárt Európában audio- és videokazetta alkotóelemeket”;

–       „kereskedelmi képviselete van Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Svédországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban”;

–       „egy közösségi védjegyen kívül nemzeti védjegyek, nevezetesen a TDK szóvédjegy, valamint a TDK szó- és ábrás védjegy, illetve mindkettő jogosultja az Európai Közösség tizenkét tagállamában, köztük az elsőnek 1969 óta”;

–       „1998 októbere és 1999 szeptembere között a TDK védjegyek használatával Nagy-Britanniában 49,5 %‑os, míg Európában 22,1 %‑os piaci részesedést szerzett a 8 mm‑es videokazetták tekintetében, és ugyanezen időszakban Nagy-Britanniában 64,1 %‑os, Európában pedig 39,3 %‑os részesedése volt az audiokazetták piacán”;

–       „védjegyei használatával öt európai turnét vagy zenei eseményt szponzorált, olyan fellépőkkel, mint a Rolling Stones (1990), Paul McCartney (1991), Phil Collins (1994), Tina Turner (1996) és Janet Jackson (1998); továbbá valamennyi atlétikai világbajnokságot 1983 óta; egyes időszakokban a finn nemzeti atlétikai és hoki válogattat, az olasz Milan AC labdarúgóklubot, a holland Ajax Amsterdam labdarúgóklubot, a spanyol TDK Manresa kosárlabdaklubot, a svéd Uppsala Gators kosárlabdaklubot és az angol Crystal Palace labdarúgóklubot”;

–       „a védjegyet vagy a versenyzők rajtszámán, vagy közvetlenül a sportruházati cikkeken tüntették fel, e ruházati cikkeket – amelyek főként sportruházati cikkeket foglaltak magukban, köztük labdarugó mezt és sortot, kosárlabda mezt és sortot, sport-felsőruházatot stb. – a TDK védjeggyel forgalmazták”;

–       „a védjegyek jelen voltak a stadionokban, reklámtáblákon, léggömbökön stb.”.

54     A megtámadott határozat 30. pontjában a fellebbezési tanács úgy véli, hogy a fenti pontban említett kereskedelemi, illetve szponzori tevékenységek egész Európára kiterjedtek, és jelentős anyagi és időráfordítást, valamint jelentős erőfeszítéseket igényeltek. A fellebbezési tanács megállapítja továbbá, hogy a szponzorált eseményeket gyakran közvetítették a televízióban, vagy rögzítették őket, így a közönség gyakrabban látta a korábbi védjegyeket.

55     A megtámadott határozat 31. és 32. pontjában a fellebbezési tanács értékeli a beavatkozó által benyújtott bizonyítékokat, és megállapítja a korábbi védjegyek jó hírnevének és megkülönböztető képességének meglétét. A fellebbezési tanács az alábbiakat ismerteti:

„A fellebbezési tanács álláspontja szerint a fentebb vizsgált bizonyítékok jelentős idő- és anyagi ráfordítás és jelentős erőfeszítések eredményei, amelyek meglehetősen és szokatlanul hosszú időszakra terjednek ki, a felszólaló audio- és videokazettáinak és a védjegy promóciójának vonatkozásában. Az, hogy a piackutatások a tényleges eladási mutatókat és rekláminformációkat veszik át, alátámasztja a felszólaló által a védjegyei jó hírneve és ismertsége tekintetében előterjesztett valamennyi érvet.

A benyújtott bizonyítékok nyilvánvalóvá teszik, hogy a jelentékeny időszakban folytatott szponzori tevékenységhez kapcsolódva a védjegy megszerezte és fenntartotta jó hírnevét, kialakult és továbbra is fennáll a védjegy jelentős ismertsége, továbbá számottevő kereskedelmi értékkel bír, amely igazolja a ráfordítások folytatását. A benyújtott iratokból és a felszólaló által a védjegyének szponzorálás révén történő promóciója érdekében megvalósított beruházásaiból kiderül, hogy a védjegy jelentős jó hírnévnek örvend, amely minden bizonnyal azon alapul, hogy a védjegy a közösségbeli érintett közönség jelentős része körében ismert. Mivel az olyan tevékenységek, mint az atlétika, a kosárlabda, a labdarúgás és a zenei rendezvények erősítik a „rajongók”, a popsztárok, a labdarúgók és az adott sport megszállott imádóinak ragaszkodását és hűségét, a fellebbezési tanács meg van győződve arról, hogy a felszólaló védjegye és tevékenysége közötti kapcsolat igen jelentős ismertséget eredményezett, és jó hírnevet szerzett, amely túlmutat a védjeggyel megjelölt árukhoz egyszerűen kapcsolt hírnéven. Következésképpen a felszólalónak jogában áll védjegye számára igényelni a [40/94 rendelet] 8. cikk[ének] (5) bekezdése szerinti minél kiterjedtebb oltalmat, amint azt a felszólalási osztály megállapította. Tehát a védjegy – az esetleges benne rejlő megkülönböztető képességétől függetlenül, és mivel a TDK megjelölés nincs semmiféle kapcsolatban a vitatott árukkal – az általa megszerzett jó hírnév folytán jelentős megkülönböztető képességgel rendelkezik.”

56     Az Elsőfokú Bíróság az iratok alapján úgy véli, hogy a megtámadott határozat 29–32. pontjának helyt kell adni. Ugyanis a beavatkozó az egészében figyelembe vett A–R melléklet alapján bizonyította az 1988 óta Európában – többek között igen népes tagállamokban – folytatott kereskedelmi tevékenységei természetét és kiterjedését, úgy a gyártás, mint a forgalmazás, a szponzorálás és a szóban forgó korábbi védjegyekkel kapcsolatos promóció vonatkozásában.

57     Meg kell állapítani továbbá, hogy a szóban forgó korábbi védjegyekkel megjelölt áruk – mint például az európai háztartásokban igen elterjedt audio- vagy videokazetták – eladásának mértéke, valamint a számos nézőt vonzó szponzorált események nagysága, gyakorisága és szabályossága, amelyek folyamán e védjegyet használták, alátámasztják a fellebbezési tanács értékelését, amely szerint a szóban forgó korábbi védjegyek teljesítik az ítélkezési gyakorlat által a jó hírnév vonatkozásában felállított feltételt, nevezetesen azt, hogy a védjegyek a közönség meghatározó részének körében ismertek legyenek.

58     Azzal kapcsolatban, hogy a beavatkozó által a korábbi védjegyeinek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírnevének a megállapítása végett benyújtott egyes mellékletek, különösen az O melléklet, nem bírnak bizonyító erővel (lásd a fenti 14. és 15. pontot), meg kell állapítani, hogy, még ha feltételezzük is, hogy ennek bizonyító ereje nem elégséges, ez a helyzet még nem képes gyengíteni a fenti 56. és 57. pontban foglalt megállapításokat. A fellebbezési tanács ugyanis a szóban forgó korábbi védjegyek jó hírnevének vizsgálatát a beavatkozó által benyújtott mellékletek összességére alapozta. Ezek együttes olvasatából az következik, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát az összességében vizsgált mellékletek bizonyító erejének értékelése során.

59     A megtámadott határozatot tehát a korábbi védjegyeknek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírnevének a meglétével kapcsolatos részében nem kell hatályon kívül helyezni.

 A korábbi védjegyek megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználásáról

60     Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a bejelentett védjegy tisztességtelenül kihasználja‑e a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

61     A fellebbezési tanács e tekintetben rámutatott (a megtámadott határozat 33–39. pontjában) azon okokra, amelyek folytán megvalósul a tisztességtelen kihasználás, és többek között a következőket állapította meg:

„37      A fellebbezési tanács álláspontja szerint a felszólaló által benyújtott bizonyítékok alátámasztják, hogy az általa – nemcsak az egyes áruk gyártójaként, hanem főként sporteseményeket és nagy zenei rendezvények szervezését érintő szponzori tevékenységeinek következtében is – megszerzett jó hírnév a vásárlóközönség jelentős körében fennáll.

38      Tagadhatatlan, hogy szponzori tevékenységeinek keretén belül a felszólaló a védjegyét megjelenítő ruházati cikkeket gyárt, vagy ezek gyártásával foglalkozik. Noha az áruk elsődleges rendeltetése a védjegy promóciója, igaz, hogy a szóban forgó vásárlóközönség hozzá van szokva, hogy sport- vagy zenei rendezvények során a védjegyet ezen árukon megjelenítve lássa.

39      A bejelentő azt tervezi, hogy a védjegyet ruházati cikkeken, cipőkön és kalapárukon fogja használni, megszorítás nélkül. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztás magában foglal mindenféle ruházati cikket, beleértve a sportruházati cikkeket is. Nem feltételezhető, hogy a bejelentő nem használja a TDK betűket pólókon, sortokon, felsőruházaton vagy hasonló sportfelszerelésen. Ugyanezen megállapításokat kell alkalmazni a sporteseményeken használt cipők és kalapáruk vonatkozásában is. Mivel a bejelentett védjegy azonos a felszólaló egyik védjegyével, a szóban forgó vásárlóközönség azt fogja feltételezni, hogy a ruházati cikkeket, cipőket és kalapárukat a felszólaló gyártotta, vagy a TDK engedélyével gyártották őket, a TDK szponzori tevékenységének keretében. Más szóval: a bejelentő a saját árui irányába fog vonzani minden olyan vásárlót, aki jelenleg a felszólalóhoz mint atlétikai világrendezvények és európai zenei események szponzorához kötődik, amely eseményekre a felszólaló rengeteg időt, fáradtságot és pénzt fordított, amint azt a megtámadott határozat megállapítja. Itt egyszerre van szó a jó hírnévvel rendelkező védjegyeken való „élősködésről” és a jó hírnévből eredő kereskedelmi haszon kihasználásának kísérletéről. A fellebbezési tanács álláspontja szerint ez megfelel annak, hogy tisztességtelenül kihasználják a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét, illetve jó hírnevét.”

62     A fellebbezési tanács tehát lényegében az alábbi megállapításokra alapozta álláspontját. A korábbi védjegyek megállapított jó hírneve, valamint megkülönböztető képessége elhalványul a beavatkozó sport- és zenei eseményekkel kapcsolatos szponzori tevékenységének keretében végzett promóciós és reklámtevékenységének folytán. Különösen ami a sporteseményeket illeti, a vásárlóközönség hozzá van szokva, hogy látja a TDK védjegyet az ezen eseményekhez kötődő ruházati cikkeken. Ezenkívül a bejelentett védjegy felperes általi használata – általában ruházati cikkek, különösen a beavatkozó által a sportszponzori tevékenységeinek keretében szokásosan használt áruk vonatkozásában – alkalmas arra, hogy a vásárlóközönségben azt a képet keltse, hogy e ruházati cikkeket a beavatkozó vagy mások az ő engedélyével gyártották. A rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a fellebbezési tanács megállapította, hogy a bejelentett védjegy felperes által történő használata alkalmas arra, hogy a TDK védjegy és a korábbi védjegyek jó hírnevéhez és megkülönböztető képességéhez kötődő kereskedelmi érték közötti valószínű képzettársítás folytán a vásárlókban azt a képet keltse, hogy a felperes áruit vásárolják.

63     A felperes lényegében kétségbe vonja a fellebbezési tanács álláspontjának kiindulópontját képező iratok bizonyító erejét. Különösen azt emeli ki, hogy az általa a vásárlóközönségnek eladni kívánt áruk forgalmazása egészen eltérő elosztási hálózaton történik, és a sportolók rajtszámán és pólóján feltüntetett korábbi védjegyek (pl. Adidas) a vásárlóközönség tudatában nem társulnak a beavatkozó szponzori tevékenységéhez (lásd a fenti 33. és 21. pontot).

64     Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a korábbi védjegy jogosultja nem köteles bizonyítani védjegyének tényleges és aktuális veszélyeztetését. Ugyanakkor olyan bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyekből prima facie következtetni lehet a tisztességtelen kihasználás vagy sérelem nem csupán feltételezett jövőbeni veszélyére (a SPA‑FINDERS-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 40. pontja).

65     A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználását úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a megbecsülésnek örvendő védjegy nyilvánvalóan élősködő módon történő kizsákmányolását, valamint a jó hírnevének kihasználására irányuló kísérletet (lásd a SPA‑FINDERS-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 51. pontját). Az Elsőfokú Bíróság megállapítja továbbá, hogy minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége és jó hírneve, annál könnyebben állapítható meg a sérelem veszélye (a General Motors ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 30. pontja, valamint a SPA‑FINDERS-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 41. pontja).

66     Jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a beavatkozó bizonyította a korábbi védjegyeinek a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírnevét, és a fellebbezési tanács megállapította (a megtámadott határozat 32. pontjában), anélkül, hogy e tekintetben bárki ellentmondott volna neki, hogy a korábbi védjegyek jó hírnevüknél fogva jelentős megkülönböztető képességgel rendelkeznek. Ezt a megállapítást egyébiránt a korábbi védjegyek referenciapiacokon történő jelentős térhódítása is alátámasztja.

67     Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélhette úgy, a beavatkozó szponzori, különösen sportszponzori tevékenysége okán, hogy a bejelentett védjegynek a felperes általi, sportruházati cikkeken történő és ki nem zárható használata azt a látszatot kelti, hogy e ruházati cikkeket a beavatkozó gyártja, vagy az ő engedélyével gyártják. Ezen helyzet önmagában olyan tényező, amely lehetővé teszi prima facie annak megállapítását, hogy fennáll azon, nem csupán feltételezett veszély, hogy a felperes tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegyek jó hírnevét, amely a beavatkozó által több mint húsz éve folytatott tevékenységek, erőfeszítések és ráfordítások eredménye.

68     A fentiekből az következik, hogy a felperes egyetlen jogalapját és – ezzel–  a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

69     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)      Az Elsőfokú Bíróság a felperest, az Aktieselskabet af 21. november 2001-et kötelezi a költségek viselésére.

García-Valdecasas

Cooke

Labucka

Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. február 6‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon

J. D. Cooke

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: angol.