AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2007. november 20.

T‑205/04. sz. ügy

Alessandro Ianniello

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szakmai előmeneteli jelentés – 2001/2002‑es értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”

Tárgy: Egyrészt a felperes 2001/2002‑es értékelési időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének, valamint a kinevezésre jogosult hatóság 2004. február 18‑i, a felperes panaszát elutasító határozatának megsemmisítése, másrészt az elszenvedett nem vagyoni kárért járó kártérítés megfizetése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 26. cikk, első és második bekezdés és 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelési vegyes bizottság – A bizottság szakmai előmeneteli jelentés elkészítésében közreműködő tagja ugyanezen jelentés érdemi vizsgálatában való részvételének tilalma

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok

(EK 230. cikk és EK 253. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebb értékelés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

6.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Késedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      Az Európai Közösségek személyi állományának értékelése terén a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó alapelvnek lehetővé kell tennie az érintett számára, hogy az értékelési eljárás során védekezhessen a vele szemben esetlegesen felróható tényállításokkal szemben. E célnak különösen a személyzeti szabályzat 26. cikkének első és második bekezdése tesz eleget, illetve a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései, amelyek az említett eljárás egésze során biztosítják a kontradiktórius jelleg tiszteletben tartását.

(lásd a 46. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑57. o. és II‑243. o.) 64. pontja.

2.      Annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a tisztviselők értékelési eljárásában való részvétellel megbízott értékelési vegyes bizottság tagjainak a feladatuk ellátásában tanúsítandó pártatlansága, a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 8. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy e bizottság tagjai kötelesek lemondani, és őket mással kell helyettesíteni, ha megállapítható, hogy értékelői, ellenjegyzői vagy fellebbviteli értékelői minőségükben a feladatukkal összeférhetetlen érdekekkel rendelkeznek.

Ebből következően az említett bizottságnak a valamely szakmai előmeneteli jelentés elkészítéséért felelős tagjai nem vehetnek részt a bizottság ülésein, ha a bizottság az említett jelentés ellen irányuló panaszt vizsgál.

Önmagában az a körülmény azonban, hogy a jelentés ellenjegyzője – aki számára a fent hivatkozott rendelkezések megtiltják, hogy ugyanezen jelentés bizottság általi vizsgálatában részt vegyen – nem tartózkodott az olyan bizottsági ülésen való részvételtől, amelynek témája volt az értékelt tisztviselő jogorvoslati kérelme vizsgálatának felfüggesztése, nem vonhatja kétségbe az említett bizottság pártatlanságát, amennyiben a szóban forgó ülésen a jogorvoslati kérelem érdemére vonatkozóan egyetlen szempont vizsgálatára sem került sor.

(lásd a 70–72. pontot)

3.      Azon jogalapokat illetően, amelyekre megsemmisítés iránti keresetben lehet hivatkozni, egyértelműen meg kell különböztetni az indokolási kötelezettség megsértésére, illetve a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapokat. Két különböző jogalapról van szó ugyanis, amelyek közül az első, amely az indokolási kötelezettség megsértésére vagy az indokolás elégtelenségére irányul, az EK 230. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül, és olyan közérdekkel kapcsolatos jogalapot jelent, amelyet a közösségi bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie, míg a másodikat, amely a vitatott határozat érdemi jogszerűségével kapcsolatos, a közösségi bíróságnak csak a felperes indítványára kell figyelembe vennie.

(lásd a 92. pontot)

Hivatkozás: T‑285/04. sz., Andrieu kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑161. o. és II‑A‑2‑775. o.) 90. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      Az adminisztráció köteles az értékelő jelentést kellően és részletesen indokolni, és az érdekelt számára lehetővé tenni, hogy ezzel az indokolással szemben észrevételeket tegyen; ezeknek a követelményeknek a tiszteletben tartása még fontosabb, ha az értékelés kedvezőtlenebb a korábbi értékelésnél.

Az analitikus értékelésekhez fűzött általános jellegű megjegyzéseknek lehetővé kell tenniük az értékelt számára az értékelés helytállóságának az ügy teljes ismeretében való megítélését, és adott esetben az Elsőfokú Bíróságnak a bírósági felülvizsgálat elvégzését, ennek érdekében az analitikus értékeléseknek és az azok igazolását szolgáló megjegyzéseknek koherensnek kell lenniük.

(lásd a 94. és 95. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑23/91. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1992. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2377. o.) 41. pontja; T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑81. o. és II‑389. o.) 27. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      Nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az érintett személy értékelésével megbízott személyek helyett elvégezze az értékelést. A közösség intézményei ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tisztviselőik munkájának értékelésére vonatkozóan. A tisztviselőről az értékelő jelentésben kialakított értékelés ki van zárva a bírósági felülvizsgálat alól, amely kizárólag az esetleges formai hibák, az adminisztráció által kialakított értékelést befolyásoló nyilvánvaló ténybeli tévedések, valamint a hatáskörrel való esetleges visszaélés vizsgálatára terjed ki.

(lásd a 100. pontot)

Hivatkozás: a fent hivatkozott Andrieu kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

6.      Az értékelő jelentést csak kivételes körülmények között lehet önmagában amiatt megsemmisíteni, hogy késedelmesen készítették el. Az értékelő jelentés elkészítése során felmerült késedelem ugyan kártérítéshez való jogot keletkeztethet az érintett tisztviselő javára, ez a késedelem nem érintheti az értékelő jelentés érvényességét, és ebből következően nem indokolhatja a megsemmisítését.

(lásd a 139. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑278/01. sz., den Hamer kontra Bizottság ügyben 2003. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑139. o. és II‑665. o.) 32. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.