AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2007. február 7.

T‑175/04. sz. ügy

Donal Gordon

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Megsemmisítés iránti kérelem – Szakmai előmeneteli jelentés – Teljes és végleges rokkantság – Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése – Okafogyottság – Kártérítési kereset – Elfogadhatatlanság”

Tárgy: Egyrészt a felperesről a 2001. július 1‑je és 2002. december 31‑e közötti időszakra vonatkozóan készült szakmai előmeneteli jelentést megerősítő, 2003. április 28‑i határozat ellen benyújtott panaszt elutasító, 2003. december 11‑i határozat megsemmisítése, másrészt a felperes által állítólag elszenvedett kár megtérítése iránti kereset.

Határozat: A megsemmisítés iránti kérelemről már nem szükséges határozni. Az Elsőfokú Bíróság a kártérítési keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek

(Személyzeti szabályzat, 53., 78., 90. és 91. cikk; VIII. melléklet, 14. cikk)

2.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk és 53. cikk, első bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikk, 1. §, c) pont)

1.      A szakmai előmeneteli jelentés az értékelt személy érdekeit főszabály szerint csak szolgálati viszonyának végleges megszűnéséig érinti, és e megszűnés után a tisztviselőnek többé nem fűződik érdeke az ilyen jelentés elleni keresetindításhoz, kivéve ha a tisztviselő a kérdéses jelentés megsemmisítésére irányuló személyes és meglévő érdeket igazoló különleges körülményt bizonyít.

A teljes és végleges rokkantsága miatt – amely főszabály szerint a szakmai pályafutásának végét jelenti – a peres eljárás során nyugdíjazott tisztviselő esetében a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 14. cikke értelmében vett szolgálatba való visszahelyezésének esetleges lehetősége csak egyszerű, feltételezett érdeket létrehozó bizonytalan körülménynek minősül, amely tehát elégtelen annak megállapításához, hogy a vitatott jelentés megsemmisítésének hiánya hatással van a jogi helyzetére. Ebben a vonatkozásban az eljárási érdek fennállása értékelésének szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szolgálati jogviszony megszűnése önkéntes volt‑e, vagy sem.

A hatékony bírói jogvédelemhez való jog egyebekben nem biztosíthat a felperes számára arra vonatkozó igényt, hogy a közösségi bíróság határozzon az ilyen megsemmisítés iránti kérelemről, mivel a hatékony bírói jogvédelemhez való jog csupán a közösségi intézmények olyan aktusainak bíróság előtti megtámadásához való jogot foglalja magában, amelyek a felperes érdekeit érintik, és számára sérelmet okoznak.

(lásd a 28., 32–34. és 37. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 204/85. sz., Stroghili kontra Számvevőszék ügyben 1987. január 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 389. o.) 11. pontja; C‑379/03. P. sz., Pérez Escolar kontra Bizottság ügyben 2004. október 1‑jén hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 41. és 42. pontja; T‑97/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1998. november 30‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑621. o. és II‑1879. o.) 26. és 27. pontja; T‑276/02. sz., Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2003. június 2‑án hozott végzésének (EBHT 2003., II‑2075. o.) 50. pontja; T‑105/03. sz., Dionyssopoulou kontra Tanács ügyben 2005. május 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑137. o. és II‑621. o.) 20. pontja; T‑200/03. és T‑313/03. sz., V kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑15. o. és II‑A‑2‑57. o.) 184. pontja.

2.      A Bíróság alapokmányának 21. cikkében és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában szereplő követelmények teljesítése érdekében a valamely közösségi intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítése iránti keresetnek tartalmaznia kell azokat a tényeket, amelyek alapján meghatározható a közösségi intézmény felperes által kifogásolt magatartása, azokat az okokat, amelyek miatt a felperes úgy véli, hogy ok-okozati összefüggés van a magatartás és az állítólagos kár között, valamint e károk jellegét és mértékét. A valamely kártérítésre irányuló kérelem azonban nem kellőképpen meghatározott, és ezért elfogadhatatlannak kell tekinteni.

Ez a helyzet valamely tisztviselő azon keresete esetében, amelyben az előmenetelében, az egészségében és a jólétében okozott kár megtérítésének követelésére szorítkozik, anélkül hogy összegszerűen megjelölné a kárt, kellő pontossággal közölné a kár mértékének meghatározását lehetővé tévő körülményeket, és olyan körülmények fennállását bizonyítaná vagy állítaná, amelyek a felperest mentesíthették volna ezen pontos adatok szolgáltatása alól.

A nem vagyoni kárt illetően – függetlenül attól, hogy annak megtérítését jelképes vagy tényleges kártérítésként kérik – a felperes köteles pontosan meghatározni az állítólagos nem vagyoni kárt, tekintettel a Bizottság terhére rótt magatartásra, továbbá meghatározni, még ha megközelítőlegesen is, e kár összegzett értékét.

(lásd a 42–45. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 5/71. sz., Zuckerfabrik Schöppenstedt kontra Tanács ügyben 1971. december 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1971., 975. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑64/89. sz., Automec kontra Bizottság ügyben 1990. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑367. o.) 75–77. pontja; T‑37/89. sz., Hanning kontra Parlament ügyben 1990. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑463. o.) 82. pontja; T‑505/93. sz., Osório kontra Bizottság ügyben 1994. július 1‑jén hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑179. o. és II‑581. o.) 33. és 35. pontja; T‑112/94. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1995. február 15‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑37. o. és II‑135. o.) 32., 37. és 38. pontja; T‑157/96. sz., Affatato kontra Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑41. o. és II‑97. o.) 38. pontja.