C‑339/04. sz. ügy

Nuova società di telecomunicazioni SpA

kontra

Ministero delle Comunicazioni

és

ENI SpA

(a Consiglio di Stato [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Távközlési szolgáltatások – 97/13/EK irányelv – Egyedi engedélyekre vonatkozó illetékek és díjak”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keret – 97/13 irányelv

(97/13 parlamenti és tanácsi irányelv)

2.        Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keret – 97/13 irányelv

(97/13 parlamenti és tanácsi irányelv, 11. cikk)

1.        A távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló 97/13 irányelv elvben nem csak a nyilvános távközlési hálózatokra, illetve szolgáltatásokra, hanem a nagyközönség elől elzárt és a felhasználók zárt köre számára fenntartott magáncélú távközlési hálózatokra, valamint a magáncélú hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokra is kiterjed.

(vö. 28. pont)

2.        A távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló 97/13 irányelv 11. cikkével ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a nyilvános távközlési hálózat biztosítására vonatkozó egyedi engedéllyel rendelkező jogosult számára, aki e hálózatért olyan díjat fizetett, mint amelyet e cikk is említ, a fenti hálózat magáncélú használatára vonatkozó kiegészítő díj megfizetését írja elő, amelynek kiszámítása az e cikkben foglaltaknak meg nem felelő szempontok szerint történik.

A tagállamok ugyanis kizárólag a 97/13 irányelvben rögzített illetékeket és díjakat vethetik ki az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban.

(vö. 35., 38. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. július 18.(*)

„Távközlési szolgáltatások – 97/13/EK irányelv – Egyedi engedélyekre vonatkozó illetékek és díjak”

A C‑339/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (Olaszország) a Bírósághoz 2004. augusztus 9‑én érkezett, 2004. február 24‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Nuova società di telecomunicazioni SpA

és

a Ministero delle Comunicazioni, illetve

az ENI SpA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J.‑P. Puissochet, S. von Bahr (előadó), U. Lõhmus és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. szeptember 28‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Nuova società di telecomunicazioni SpA képviseletében A. Santa Maria és F. G. Scoca avvocati,

–        az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében E. Traversa és M. Shotter, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. október 27‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló, 1997. április 10‑i 97/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 117., 15. o.) értelmezésére vonatkozik.

2        A kérelmet a Nuova società di telecomunicazioni SpA (a továbbiakban: NST) és a Ministero delle Comunicazioni (Hírközlési Minisztérium) között egy távközlési hálózat magáncélú használatával kapcsolatos díj megfizetése tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        A 97/13 irányelv olyan közös szabályozási keretet állapít meg az engedélyezés rendszerére, amelynek célja az új szolgáltatók piacralépésének jelentős mértékű elősegítése.

4        Az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják a távközlési szolgáltatások és/vagy távközlési hálózatok engedéllyel vagy anélkül történő nyújtásának, illetve üzemeltetésének lehetőségét. Az irányelv két külön engedélytípusról rendelkezik, nevezetesen az általános felhatalmazásról és az egyedi engedélyről.

5        A 97/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése értelmében az általános felhatalmazás – függetlenül attól, hogy az „csoportengedélyen” vagy általános jogszabályi rendelkezésen alapul – mentesíti az érintett vállalkozást a nemzeti szabályozó hatóság kifejezett jóváhagyásának beszerzésére vonatkozó kötelezettsége alól.

6        A 97/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének megfelelően az egyedi engedély valamely nemzeti szabályozó hatóság által megadott olyan engedély, amely meghatározott jogokat biztosít valamely vállalkozás számára, illetve annak tevékenységét meghatározott kötelezettségek teljesítésétől teszi függővé.

7        A 97/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok kizárólag egyes meghatározott célokra adhatnak egyedi engedélyeket, így például az engedélyes rádiófrekvenciákhoz, illetve hívószámokhoz való hozzáférésének biztosítása céljából.

8        Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése mindazonáltal akként rendelkezik, hogy egyedi engedély adható a nyilvános távközlési hálózatok, valamint a rádiófrekvencia felhasználásán alapuló egyéb hálózatok kiépítésére és biztosítására.

9        A 97/13 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése az egyedi engedélyekre vonatkozó illetékek és díjak tekintetében akként rendelkezik, hogy ezek kizárólagos célja az egyedi engedélyek kibocsátásával, intézésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos igazgatási költségek fedezése. E bekezdés továbbá előírja, hogy e díjaknak arányosnak kell lenniük a szükséges munka mennyiségével, és azokat megfelelően és kellően részletes formában nyilvánosságra kell hozni annak érdekében, hogy az információk könnyen hozzáférhetők legyenek.

10      A 97/13 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok szűkös erőforrások esetén felhatalmazhatják a nemzeti szabályozó hatóságaikat arra, hogy az erőforrások optimális felhasználásának biztosítására vonatkozó követelményre figyelemmel díjakat rójanak ki.

 A nemzeti szabályozás

11      A távközlési piac liberalizációját megelőzően a közcélú szolgáltatás végzésére jogosult társaságok koncesszió keretében saját céljaikra használhatták a távközlési hálózatokat a Köztársasági Elnök 1973. március 29‑i, 156. sz. rendelete által jóváhagyott postai és távközlési kódexnek megfelelően (156. sz. testo unico delle disposizioni legislative in materia postale di bancoposta e di telecomunicazioni approvato con decreto del Presidente della Repubblica, GURI 113. sz., 1973. május 3., a továbbiakban: kódex).

12      A távközlési piac liberalizációjával összefüggésben a Köztársasági Elnök 1997. szeptember 19‑i, a távközlési piacra vonatkozó közösségi irányelvek végrehajtási szabályairól szóló 318. sz. rendelete (318. sz. decreto del Presidente della Repubblica, Regolamento per l’attuazione di direttive comunitarie nel settore delle telecomunicazioni, a GURI állandó melléklet, 221. sz., 1997. szeptember 22., a továbbiakban: 318/97 rendelet) előírta, hogy egyes társaságok egyedi engedélyt szerezhetnek a közcélú távközlési szolgáltatások nyújtására.

13      A 318/97 rendelet 6. cikke szabályozza az általános felhatalmazások és az egyedi engedélyek megadására vonatkozó eljárást, valamint a díjak beszedésének szabályait. E cikk szerint a szűkös erőforrások felhasználásának kivételével az egyedi engedélyekre vonatkozó eljárásokkal kapcsolatban a vállalkozásokra kiszabott díjak kizárólag az ügyintézéshez és az engedélyekre előírt feltételek folyamatos teljesítésének vizsgálatához, valamint a tevékenység ellenőrzéséhez kapcsolódó igazgatási költségeket fedezhetik.

14      A stabilizációs és fejlesztési közpénzügyi intézkedésekről szóló, 1998. december 23‑i 448. sz. törvény (legge n°448, Misure di finanza pubblica per la stabilizzazione e lo sviluppo, GURI állandó melléklet, 302. sz., 1998. december 29., a továbbiakban: 448/98 törvény) 20. cikke hatályon kívül helyezte a 318/97 rendelet 21. cikkének az új rendszert a magáncélú hálózatokra kiterjesztő (2)‑(5) bekezdését. A fenti 20. cikk azonban akként rendelkezett, hogy a kódexnek a magáncélú hálózatokhoz kapcsolódó pénzügyi terhek kiszámítására vonatkozó rendelkezései az e területen hozandó új rendeleti, illetve törvényi rendelkezések elfogadásáig továbbra is alkalmazandók.

15      A távközlési felügyeleti hatóság, valamint a távközlési, a rádiózási és televíziózási rendszerekre vonatkozó szabályok létrehozásáról szóló, 1997. július 31‑i 249. sz. törvény (legge n° 249, Istituzione dell’Autorità per le garanzie nelle comunicazioni e norme sui sistemi delle telecomunicazioni e radiotelevisivo, GURI állandó melléklet, 177. sz., 1997. július 31.) 4. cikkének (6) bekezdése értelmében azon közcélú szolgáltatás végzésére jogosult társaságok, amelyek saját céljaikra magáncélú hálózatokat alakítottak ki, kötelesek önálló társaság létrehozására valamennyi e területen végzett tevékenységük folytatása érdekében, és ezért a 448/98 törvény 20. cikkének megfelelően díjat kell fizetniük.

 Az alapeljárás

16      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltak szerint az alapeljárás körülményei az alábbiak szerint foglalhatók össze.

17      Az ENI SpA (a továbbiakban: ENI) a távközlési piac liberalizációját megelőzően, a kódex 213. cikke alapján jogosult volt több rádiófrekvencia saját célú használatára.

18      A különösen a 97/13 irányelvből következő fenti liberalizációt követően az ENI létrehozta az NST társaságot, amelyet megbízott az addig kizárólag a saját célra használt távközlési hálózatának működtetésével.

19      Az NST 1998. június 12‑én a 97/13 irányelvet a nemzeti jogrendbe átültető 318/97 rendelet alapján egyedi engedélyt kapott a közcélú távközlési szolgáltatásoknak a fenti hálózaton keresztül történő nyújtására.

20      A Ministerio delle Comunicazioni felhívta az NST‑t, hogy a fenti hálózatokkal kapcsolatban kétszer fizessen díjat, egyrészt a közcélú távközlési szolgáltatások nyújtása, másrészt a hálózat magáncélú használata után. E minisztérium az 1999. február 26‑i írásbeli közleményében az 1999. év tekintetében rótta ki a második díjat az ENI által a kódexnek megfelelően korábban megfizetett összegben.

21      Az NST vitatta a második díjat az olasz közigazgatási bíróságok előtt.

22      A Consiglio di Stato (Államtanács) kétségét fejezi ki az NST azon köztelezettségének a 97/13 irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, miszerint a társaságnak két külön díjat kell fizetnie a távközlési hálózat magáncélú, illetve közcélú használata után. A Consiglio di Stato másodsorban felveti a második díj kiszámításának ezen irányelv 11. cikkével való összeegyeztethetőségét.

23      Ilyen körülmények mellett a Consiglio di Stato akként határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Összeegyeztethető‑e a [97/13 irányelv] alapelveivel az a nemzeti rendszer, amely – miután arra kötelezte a közhasznú szolgáltatás nyújtására jogosult azon társaságokat, amelyek a múltban visszterhes koncesszió keretében magáncélú távközlési hálózatokat hoztak létre, hogy önálló társaságot alapítsanak a távközlési piacon végzett valamennyi tevékenységük folytatására –, előírja, hogy az önálló társaság, jóllehet rendelkezik a közcélú szolgáltatás folytatására vonatkozó engedéllyel, kiegészítő díjat fizessen, még ha átmeneti jelleggel is, a távközlési hálózatnak az anyavállalat által történt használata után?

2)      Összeegyeztethető‑e a (Bíróság C‑292/01. és C‑293/01. sz. Albacom és Infostrada egyesített ügyekben 2003. szeptember 18‑án hozott ítélete [EBHT 2003., I‑9449. o.] szerint értelmezett) közösségi joggal az a nemzeti rendelkezés, amely az anyavállalat érdekében végzett tevékenységek után fizetendő második, kiegészítő díjat (átmeneti jelleggel) az e társaság által az előzőleg hatályban lévő kizárólagos jogokon alapuló rendszerben korábban megfizetett összegek alapján határozza meg, amely rendszer különbséget tett közcélú és a magáncélú használatban álló távközlési rendszerekre vonatkozó koncesszió között?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

24      A Consiglio di Stato a két kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy összeegyeztethető‑e 97/13 irányelv 11. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügyben felmerült, amely valamely nyilvános távközlési hálózat biztosítására vonatkozó egyedi engedéllyel rendelkező társaság számára, amely e hálózatért olyan díjat fizetett, mint amelyet e cikk is említ, a fenti hálózat magáncélú használatára vonatkozó kiegészítő díj megfizetését írja elő.

25      Az olasz kormány előadja, hogy a 97/13 irányelv nem a magáncélú távközlési hálózatokra, illetve szolgáltatásokra, hanem kizárólag a nyilvános távközlési hálózatokra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik. Ezért úgy véli, hogy ezen irányelvvel nem ellentétes a távközlési hálózat magáncélú használatára vonatkozó olyan kiegészítő díj kiszabása, mint az alapügyben szereplő második díj.

26      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 97/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelv a távközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedélyek megadására irányuló eljárásokat szabályozza, anélkül hogy különbséget tenne a nyilvánosság számára elérhető és a magáncélú hálózatok között.

27      Emellett az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy kialakítsák a nyilvános távközlési hálózatok, valamint a rádiófrekvencia felhasználásán alapuló egyéb hálózatok kiépítésére és biztosítására vonatkozó egyedi engedélyek rendszerét.

28      Ebből következően a fenti irányelv elvben nem csak a nyilvános távközlési hálózatokra, illetve szolgáltatásokra, hanem a nagyközönség elől elzárt és a felhasználók zárt köre számára fenntartott magáncélú távközlési hálózatokra, valamint a magáncélú hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokra is kiterjed.

29      A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban az alapügyben érintett hálózat a 97/13 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően elérhető volt a nyilvánosság számára a nyilvános távközlési hálózat biztosítására az NST részére adott egyedi engedély alapján.

30      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló, 1997. június 30‑i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ötödik preambulumbekezdése szerint a „nyilvános” kifejezés a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott és harmadik személyek számára elérhető hálózatra, illetve szolgáltatásra utal.

31      Másfelől az 1997. október 6‑i 97/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 295., 23. o.) módosított, a távközlési szolgáltatások belső piacának a nyílt hálózatellátás bevezetése révén történő létrehozataláról szóló, 1990. június 28‑i 90/387/EGK tanácsi irányelv (HL L 192., 1. o.) 2. cikke 2. pontjának második bekezdéséből kitűnik, hogy „nyilvános távközlési hálózat” alatt a „részben vagy teljes mértékben a nyilvánosság számára elérhető szolgáltatások nyújtása céljából használt” távközlési hálózat értendő.

32      Ebből következően a 97/13 irányelv szerinti nyilvános távközlési hálózatnak kell tekinteni az olyan hálózatot, mint amely az alapügyben felmerült, és, amelyet a hálózat kizárólagos magáncélú használatát követően a nyilvánosság rendelkezésére bocsátottak.

33      Ezért az ilyen távközlési hálózat, valamint az azon keresztül nyújtott valamennyi szolgáltatás egységesen az irányelv hatálya alá tartozik.

34      Ilyen körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy a nyilvános távközlési hálózat biztosítása, illetve e hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó két külön díj megállapítása megfelel‑e az irányelvben foglaltaknak.

35      E tekintetben szem előtt kell tartani, hogy a tagállamok kizárólag a 97/13 irányelvben rögzített illetékeket és díjakat vethetik ki az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Albacom és Infostrada egyesített ügyekben hozott ítélet 41. pontját).

36      Az irányelv 11. cikke kifejezetten akként rendelkezik, hogy a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen eljárásokkal kapcsolatban a vállalkozásokra kivetett díjak kizárólag az engedélyezéssel járó munka mennyiségével összefüggő igazgatási költségek fedezetéül szolgálnak (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Albacom és Infostrada egyesített ügyekben hozott ítélet 33. pontját).

37      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a Bírósághoz benyújtott észrevételekből azonban kitűnik, hogy a második díj kiszámítása a kódexben a távközlési piac liberalizációját megelőzően rögzített olyan szempontok szerint történt, amelyek nem egyeznek meg a 97/13 irányelv 11. cikkében foglaltakkal.

38      A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 97/13 irányelv 11. cikkével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügyben felmerült és amely a nyilvános távközlési hálózat biztosítására vonatkozó egyedi engedéllyel rendelkező jogosult számára, aki e hálózatért olyan díjat fizetett, mint amelyet e cikk is említ, a fenti hálózat magáncélú használatára vonatkozó kiegészítő díj megfizetését írja elő, amelynek kiszámítása az e cikkben foglaltaknak meg nem felelő szempontok szerint történik.

 A költségekről

39      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló, 1997. április 10‑i 97/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügyben felmerült, és amely a nyilvános távközlési hálózat biztosítására vonatkozó egyedi engedéllyel rendelkező jogosult számára, aki e hálózatért olyan díjat fizetett, mint amelyet e cikk is említ, a fenti hálózat magáncélú használatára vonatkozó kiegészítő díj megfizetését írja elő, amelynek kiszámítása az e cikkben foglaltaknak meg nem felelő szempontok szerint történik.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: olasz.