T‑185/03. sz. ügy

Vincenzo Fusco

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ENZO FUSCO közösségi szóvédjegy bejelentése – ANTONIO FUSCO korábbi közösségi szóvédjegy – Összetéveszthetőség – A megjelölések hasonlósága – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (második tanács), 2005. március 1‑je . 

Az ítélet összefoglalása

1.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Közösségi védjegyből álló korábbi védjegy – A lajstromozásnak akár csak a Közösség területének egy részére korlátozódó viszonylagos kizáró ok fennállása miatti megtagadása

(40/94 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés, 7. cikk, (2) bekezdés és 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A védjegybejelentőnek az ütköző közösségi védjegynél korábbi és a bejelentett védjeggyel azonos nemzeti védjegye – Hatás hiánya

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk)

3.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Az ENZO FUSCO és az ANTONIO FUSCO szóvédjegyek

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.     Amikor a 40/94 rendelet 42. és azt követő cikkei alapján valamely közösségi védjegy lajstromozása ellen benyújtott felszólalás tekintetében folyamatban lévő eljárásban a korábbi védjegy közösségi védjegy, akkor az a terület, ahol a védjegy oltalom alatt áll, az Európai Közösség területe. Ugyanakkor a közösségi védjegynek a 40/94 rendelet 1. cikke (2) bekezdésében szabályozott egységes jellegéből következik, hogy a korábbi közösségi védjegy valamennyi tagállam területén azonos védelmet élvez. A korábbi közösségi védjegyek alapján tehát fel lehet szólalni valamennyi későbbi, a védelmüket érintő védjegybejelentéssel szemben, akár a Közösség területe egy részének fogyasztóiban keltett képre alapozva. Ebből következően a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elv, amely szerint a védjegy lajstromozásának elutasításához elegendő, hogy a feltétlen kizáró ok csak a Közösség egy részében álljon fenn, analógia útján ugyanígy alkalmazandó a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti viszonylagos kizáró ok esetén is.

(vö. 33. pont)

2.     A 40/94 rendelet 42. és azt követő cikkei alapján valamely közösségi védjegy lajstromozása ellen benyújtott felszólalás tekintetében folyamatban lévő eljárás keretében a védjegybejelentőnek az ütköző közösségi védjegynél korábbi és a bejelentett védjeggyel azonos nemzeti védjegye nem releváns ameddig az ütköző közösségi védjegy ténylegesen oltalom alatt áll. Ilyen esetben, a nemzeti védjegy jogosultjának feladata – amennyiben megalapozottnak hiszi és szándékában áll –, hogy felszólalási vagy törlési eljárás útján, vagy esetleg a 40/94 rendelet 106. cikkében szabályozottak keretében az illetékes nemzeti bíróság előtt keressen védelmet.

(vö. 62–63. pont)

3.     Fennáll az összetéveszthetőség az olasz és nem szakember átlagfogyasztó részéről a Nizzai Megállapodás szerinti 3., 9., 18., 24. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában közösségi védjegyként lajtromoztatni kívánt ENZO szómegjelölés és a korábban hasonló áruk tekintetében közösségi szóvédjegyként lajstromozott ANTONIO FUSCO szóvédjegy között, amennyiben egyrészt az említett fogyasztó a családnévnek általában nagyobb megkülönböztető képességet tulajdonít, mint a keresztnévnek, emlékezetében jobban megőrzi a „Fusco” elemet, mint az „Antonio” vagy „Enzo” keresztneveket, és másrészt a szóban forgó védjegyekkel ellátott áruk azonosak. Ilyen körülmények között a bejelentett védjeggyel ellátott áruval találkozó fogyasztó összetévesztheti a védjegyet a korábbi védjeggyel.

(vö. 38., 67. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2005. március 1‑je(*)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ENZO FUSCO közösségi szóvédjegy bejelentése – ANTONIO FUSCO korábbi közösségi szóvédjegy – Összetéveszthetőség – A megjelölések hasonlósága – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑185/03. sz. ügyben,

Vincenzo Fusco (lakóhelye: Sarmeola di Rubano [Olaszország], képviseli: B. Saguatti ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: O. Montalto és P. Bullock, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt:

az Antonio Fusco International SA Lussemburgo, succursale di Lugano (székhelye: Lugano [Svájc], képviselik: M. Bosshard, S. Verea és K. Muraro),

az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2003. március 17-én hozott (R 1023/2001‑4. sz. ügy) határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(második tanács),

tagjai: J. Pirrung elnök, A. W. H. Meij és N. J. Forwood bírák,

hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. május 27-én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM-nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. szeptember 17-én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. szeptember 10-én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a felperesnek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. november 5-én benyújtott válaszára,

a 2004. június 22-i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 Az eljárás előzményei

1       1998. január 21-én a felperes a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i, 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).

2       A lajstromoztatni kívánt védjegy az ENZO FUSCO szómegjelölés volt.

3       A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 3., 9., 18., 24. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, az alábbi leírással:

–       3. osztály: „szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”;

–       9. osztály: „szemüvegek, szemüvegtokok”;

–       18. osztály: „bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; utazótáskák és bőröndök; hátizsákok és táskák; esernyők, napernyők és sétapálcák;

–       24. osztály: „textíliák és textiláruk, amelyek nem tartoznak más osztályokba; ágy- és asztalneműk; ” 

–       25. osztály: „ruházati cikkek, cipők, kalapáruk.”

4       A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 1999. január 11-i, 2/1999. számában hirdették meg.

5       1999. április 8-án a beavatkozó a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalt a bejelentett megjelölés lajstromozása ellen.

6       A felszólalási kérelem alátámasztására az ANTONIO FUSCO közösségi szóvédjegyre hivatkozott, amelyet 1997. október 10-én nyújtottak be és 1999. március 8-án lajstromoztak.

7       Ezen korábbi védjegyet az alábbi termékek vonatkozásában lajstromozták:

–       3. osztály: „fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok; tisztító-, fényesítő-, súroló-, és csiszolószerek; szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”; 

–       9. osztály: „szemüvegek; tudományos célra szolgáló, tengerészeti, földmérő, villamos, fényképészeti, mozgóképi, optikai, súlymérő, egyéb mérő-, jelző-, ellenőrző (felügyeleti), életmentő és oktató berendezések és felszerelések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók; hanglemezek; automata elárusító berendezések és szerkezetek érmebedobással működő készülékekhez; regiszteres pénztárgépek; számológépek, adatfeldolgozó berendezések és számítógépek; tűzoltó készülékek;”;

–       14. osztály: „nemesfémek és ötvözeteik, valamint az ilyen anyagokból készült, vagy ezekkel bevont termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; ékszerek, drágakövek; órák és más időmérő eszközök;” 

–       18. osztály: „bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok, hámok, nyergek és lószerszámok”;

–       20. osztály: „bútorok, tükrök, keretek; fából, parafából, nádból, gyékényből, fűzfavesszőből, szaruból, csontból, elefántcsontból, halcsontból, kagylóhéjból, ámbrából, gyöngyházból, tajtékból, és mindezek pótanyagaiból, vagy műanyagokból készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba”;

–       24. osztály: „textíliák és textiláruk, amelyek nem tartoznak más osztályokba; ágy- és asztalneműk”;

–       25. osztály: „ruházati cikkek, cipők, kalapáruk”.

8       2001. szeptember 28-i határozatával a felszólalási osztály a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elutasította a lajstromozás iránti kérelmet.

9       2001. december 5-én a felperes fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

10     2003. március 17-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy a valamennyi megjelölésben szereplő, Olaszországban sem ritkának, sem különösebben elterjedtnek nem tekinthető „Fusco” családnév egyénibb jelleget nyer a gyakori „Antonio” és „Enzo” keresztnevek mellett. A fellebbezési tanács úgy határozta meg a megjelölések között fennálló hasonlóság szintjét, hogy az nem csekély, nem is jelentős, hanem átlagos. Miután a megjelölésekkel ellátott termékek azonosak, a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy a „Fusco” szóelemnek a mindkét megjelölésben való jelenléte olyan természetű, hogy az összetéveszthetőséget eredményezhet a referenciaközönség tudatában.

 A felek kérelmei

11     A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       elsődlegesen helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács megtámadott határozatát;

–       állapítsa meg, hogy a bejelentett ENZO FUSCO közösségi védjegy lajstromozható;

–       másodlagosan, amennyiben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a védjegyek összetéveszthetők, jelölje meg a határozat pontos területi hatályát;

–       elsődlegesen határozzon arról, hogy a 40/94 rendelet 108. cikkében szabályozott átalakítási eljárásnak nincs akadálya, kivéve azokon a területeken, amelyeken az összetéveszthetőség kifejezett módon elismerést nyer;

–       az OHIM-ot és a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére, vagy, másodlagosan, rendelje el a költségek megtérítését. 

12     A tárgyalás során a felperes elállt második és harmadik kereseti kérelmétől, amit az Elsőfokú Bíróság tudomásul vett. Elismerte továbbá, hogy a negyedik kereseti kérelem jövőbeni kérdésre vonatkozik, amelyet csak abban az esetben lehet feltenni, ha a keresetet elutasítják.

13     Az OHIM és a beavatkozó azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet;

–       a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 Indokolás

 Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

14     A beavatkozó előadja, hogy a keresetlevélen szereplő ügyvédi aláírás és az eseti meghatalmazáson szereplő aláírás különböző. Továbbá a keresetlevél másolati példányai nem kerültek ellenjegyezésre valamely tagállam ügyvédi kamarájában bejegyzett ügyvéd által. Annak igazolására, hogy megvizsgálandó a felperes ügyvédje aláírásának valódisága, a beavatkozó a tárgyaláson három grafológiai szakvéleményt tartalmazó dokumentumot nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz.

15     Válaszában ‑ csakúgy, mint a tárgyalás során ‑ a felperes ügyvédje megerősítette, hogy a keresetlevélen, valamint az eseti meghatalmazáson szereplő aláírások tőle származnak, az egyik olvasható és teljes formában, míg a másik szignó alakban. Ezen túl a felperes a válaszhoz mellékelte a keresetlevél hét, ügyvédje által ellenjegyzett példányát.

16     A felperes cáfolta, hogy a három grafikai szakvélemény későn került volna benyújtásra. Az OHIM jelezte, hogy hajlandó osztani ezt az álláspontot.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

17     Miután a felperes ügyvédje megerősítette, hogy a keresetlevélen és az eseti meghatalmazáson szereplő aláírások is tőle származnak, és a grafológusok szakértői véleményeikben hangsúlyozták, hogy az általuk véleményezendő aláírásokról nem zárható ki, hogy ugyanattól a személytől származnának, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy nem lehet helyt adni a beavatkozó fél elfogadhatatlansági kifogásának, és ehhez az Elsőfokú Bíróságnak nem kell véleményt nyilvánítania a grafológiai szakvélemények benyújtásának megkésett vagy nem megkésett jellegéről.

18     Ami az ellenjegyzett másolatokat illeti, elégséges annyit megállapítani, hogy a felperes a keresetlevelet utóbb szabályossá tette.

 A törlési kérelemről

 A felek érvei

19     Törlési kérelme alátámasztására a felperes egyetlen jogalapra, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére hivatkozik.

20     A felek nem vitatják, hogy az ütköző megjelölésekkel ellátott termékek azonosak. Egyébiránt a felek kizárólag az olasz piacot veszik figyelembe.

21     A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács hibásan alkalmazta az összetéveszthetőség értékelésére vonatkozó elveket.

22     A felperes először is azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács hibásan alkalmazta azt az elvet, amely szerint az ütköző megjelölések összehasonlítását egységes és szintetikus módon, az általuk keltett együttes benyomás figyelembevételével kell elvégezni. Álláspontja szerint a fellebbezési tanács összehasonlító vizsgálatának középpontjában helytelenül kizárólag a „Fusco” elem állt.

23     Másodsorban a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács érvelését arra az előfeltevésre alapozta, amely szerint egy keresztnévből és egy családnévből álló védjegy esetében a domináns és megkülönböztető elem mindig a családnév. A felperes úgy véli, hogy e megjelölések értékelésének ugyanolyan elveken kell nyugodnia, mint amelyek a többi megjelölés összehasonlításánál irányadóak. A tárgyaláson a felperes német és spanyol bíróságok számos újabb ítéleteire hivatkozott, amelyekben a bíróságok úgy ítélték meg, hogy a mai átlagos fogyasztó a priori nem tekinti a családnevet domináns elemnek egy „keresztnév + családnév” összetételű védjegyben.

24     Harmadsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot pontatlan tényekre alapozta. Mindenekelőtt, ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács határozatában bemutatott, a „Fusco” családnév nem csekély mértékben, hanem közepes mértékben elterjedt. Ezt követően, ha igaz is, hogy az „Antonio” és „Enzo” keresztnevek gyakoriak Olaszországban, az az állítás sem állja meg kevésbé a helyét, hogy nagyon különböző keresztnevekről van szó. A felperes szerint a valamennyi szóban forgó megjelölésben szereplő családnév azonosságát gyengíti az „Enzo” és „Antonio” nevek közötti különbség, valamint az, hogy a „Fusco” családnév közepesen elterjedt Olaszországban.

25     Negyedsorban, a felperes álláspontja szerint a ruházati cikkek olasz fogyasztója különösen figyelmes és körültekintő, és tökéletesen képes arra, hogy az ütköző megjelölésekkel ellátott egyes termékeket két különböző tervezőnek tulajdonítsa anélkül, hogy eredetüket esetleg összetéveszthetné. A felperes vitatja a fellebbezési tanács következtetéseit, amelyek szerint az ilyesfajta megkülönböztetési képesség lehet esetleg az idők során szerzett gyakorlat eredménye, de a priori nem létezik.

26     Ötödsorban a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg az érintett védjegyek ismertségének relevanciáját. Mindenekelőtt, a korábbi védjegy nem örvend semmiféle jó hírnévnek. A korábbi védjegy jó hírnevének hiányában az ütköző megjelölések között fennálló hasonlóság mértéke nem elég jelentős ahhoz, hogy meg lehessen állapítani az összetéveszthetőséget. A fellebbezési tanácsnak továbbá tekintetbe kellett volna vennie azt a tényt, hogy az „ENZO FUSCO” védjegy Olaszországban 1982 óta oltalom alatt áll, és hogy a felperes jegyzett tervező, aki több mint harminc éve gyakorolja tevékenységét.

27     Az OHIM válaszában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fellebbezési tanács helyesen alkalmazta az ütköző megjelölések összehasonlítására vonatkozó elveket. Hangsúlyozza különösen, hogy a „Fusco” családnév ‑ a megtámadott határozatban kifejtett okoknál fogva ‑ valamennyi megjelölés domináns eleme.

28     A beavatkozó szerint a családnév a személy családi állapotának legfőbb megkülönböztető eleme, és mint ilyet, a fogyasztó a „keresztnév+családnév” összetételű védjegy domináns elemeként fogja érzékelni.  Ezen túl a beavatkozó úgy véli, hogy az ütköző védjegyekkel szembesülő fogyasztó azt hiheti, hogy a két védjegy jogosultja között családi kötelék áll fenn. A beavatkozó ezen álláspont alátámasztására olasz bíróságok hasonló tárgyban hozott különböző ítéleteire hivatkozik.

29     A szóban forgó megjelölések ismertségére vonatkozóan az OHIM és a beavatkozó álláspontja lényegében az, hogy a felperes által felhozott érvek nem használhatók.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

30     A 40/94 rendeletnek a korábbi védjegy jogosultja felszólalásáról szóló 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

31     Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében összetéveszthetőség áll fenn, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. 

32     Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o. ] 31-33. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

–       A célközönségről

33     Jelen ügyben a korábbi védjegy közösségi védjegy. Ebből következően az a terület, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, az Európai Közösség területe. Ugyanakkor a közösségi védjegynek a 40/94 rendelet 1. cikke (2) bekezdésében szabályozott egységes jellegéből következik, hogy a korábbi közösségi védjegy valamennyi tagállam területén azonos védelmet élvez. A korábbi közösségi védjegyek alapján tehát fel lehet szólalni valamennyi későbbi, a védelmüket érintő védjegybejelentéssel szemben, akár a Közösség területe egy részének fogyasztóiban keltett képre alapozva. Ebből következően a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szentesített elv, amely szerint a védjegy lajstromozásának elutasításához elegendő, hogy a feltétlen kizáró ok csak a Közösség egy részében álljon fenn, ennek megfelelően ugyanígy alkalmazandó a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti viszonylagos kizáró ok esetén is.

34     Noha a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 15. pontjában „közösségi fogyasztóra” utal, az ezt követő érvelés egészéből kiderül, hogy csupán az olasz piacot tanulmányozta. Így a megtámadott határozat 20. pontjában a „Fusco” családnév olasz területen való elterjedtségére vonatkozó statisztikákra hivatkozik. E határozat 22. pontjában azt vizsgálja, hogy az „olasz fogyasztó” miként érzékeli a korábbi védjegyet. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy a megtámadott határozat 23. pontja, noha nem szerepel benne kifejezett utalás az olasz piacra, kizárólag az olasz fogyasztókban keltett képet veszi figyelembe. Valójában ez a pont párhuzamos okfejtést tartalmaz az előző pontban szereplővel, amely viszont kifejezetten az olasz piacra utal.

35     Ezenfelül a felek által bemutatott érvek kizárólag az olasz területet veszik figyelembe.

36     Ebből következően a megtámadott határozat vizsgálatát az olasz fogyasztó tudatában fennálló összetévesztés veszélyére kell korlátozni. 

37     Sem a fellebbezési tanács, sem az OHIM felszólalási osztálya nem foglalt állást kifejezetten az érintett vásárlóközönség összetételéről. Ugyanakkor a felszólalási osztály határozatából kiderül, hogy az összetéveszthetőség értékelésekor szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót vett alapul. A fellebbezési tanács hallgatólagosan jóváhagyta ezt az álláspontot anélkül, hogy a felperes vagy a beavatkozó azt kétségbe vonta volna.

38     Ebből következőleg az Elsőfokú Bíróságnak az átlagos, nem szakavatott olasz fogyasztó szemszögéből kell az összetéveszthetőséget értékelnie. 

–       A termékek hasonlóságáról

39     A felek nem vitatták a fellebbezési tanács azon következtetését, amely szerint a szóban forgó védjegyekkel ellátott termékek azonosak. Ezáltal az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint ebből az előfeltevésből kell kiindulni.

–       A megjelölések hasonlóságáról

40     A felek egyetértenek abban, hogy az olasz fogyasztó a megjelöléseket azonos szerkezetű, egy keresztnévből és az azt követő családnévből álló („keresztnév + családnév”) megjelölésekként érzékeli.

41     Az ütköző megjelölések a „Fusco” név jelenlétének köszönhetően mind vizuálisan, mind hangzásban hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor az e nevet megelőző, vagyis az „Antonio” és „Enzo” (amely a Vincenzo név kicsinyítő képzős változata) keresztnevekben, különböznek egymástól. A felek egyetértenek abban, hogy e keresztnevek sem vizuálisan, sem hangzásban nem hasonlítanak egymásra.

42     Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy fogalmi szinten a fogyasztó abból a tényből, hogy a két keresztnév különbözik egymástól, általában azt a következtetést vonja le, hogy az „Enzo Fusco”, illetve az „Antonio Fusco” szavak két különböző személyt jelölnek.  A felek továbbá egyetértenek abban, hogy a megjelölések nem állnak semmiféle szemantikai kapcsolatban az őket hordozó termékekkel, a fogyasztók inkább tulajdonnevekként érzékelik azokat.

43     A fellebbezési tanács úgy véli, hogy a „Fusco” név a két megjelölés domináns és meghatározó eleme, egyrészt mivel családnévről van szó, másrészt mivel a név nem különösebben elterjedt Olaszországban, és harmadsorban pedig mivel sem az „Antonio”, sem az „Enzo” név nem szokatlan Olaszországban.

44     A jogvita középpontjában tehát az a kérdés áll, hogy jelen ügyben az egymástól különböző keresztnevek jelenléte elégséges-e ahhoz, hogy kizárható legyen az összetéveszthetőség az olasz fogyasztó tudatában, amely álláspontot a felperes képviseli, vagy ezzel ellenkezőleg, a szóban forgó megjelölésekben a „Fusco” szó a domináns elem, és mint ilyen, a fogyasztó észlelésében és emlékezetében alárendeli és elhomályosítja az „Enzo” és „Antonio” nevek jelenlétét, amelyek viszont teljességgel különböznek egymástól. 

45     Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 4. cikke úgy rendelkezik, hogy közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, beleértve a személyneveket is. E rendelet lajstromozást kizáró viszonylagos okokra vonatkozó 7. és 8. cikke nem tesz különbséget a különböző jellegű megjelölések között. Az e megjelölések között a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló összetéveszthetőség értékelését tehát ugyanazon elvek alapján kell elvégezni, mint az egyéb megjelölések vonatkozásában. Ez egyáltalában nem zárja ki, hogy az a tény, hogy valamely megjelölés egy személynévből áll, befolyásolhatja azt, hogy az érintett közönség azt miként érzékeli.

46     Ahogyan az állandó ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében az ezek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑292/01. sz.,  Phillips-Van Heusen/OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel [BASS] ügyben 2003. október 14-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4335. o.] 47. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A fogyasztónak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (e vonatkozásban lásd az Elsőfokú Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 26. pontját). Általában a megjelölés domináns és megkülönböztető elemeit a legkönnyebb megjegyezni (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto [Fifties] ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑4359. o.]  47. és  48. pontját). Azonban az, hogy a megjelölés által keltett benyomásokat együttesen kell értékelni, nem zárja ki, hogy a domináns elemek meghatározása végett valamennyi alkotórész megvizsgálásra kerüljön.

47     Ebből következően a fellebbezési tanács nem sértette meg az ítélkezési gyakorlat által szentesített elveket, amikor egyrészt az ütköző megjelölések hasonló és különböző elemeit kereste, másrészt pedig azt, hogy létezik-e olyan domináns elem, amelyet a fogyasztó könnyebben megjegyezhet.

48     Mindazonáltal részletesebben meg kell vizsgálni, hogy helytálló-e a fellebbezési tanács álláspontja, amely szerint a „Fusco” családnév a szóban forgó megjelölések domináns eleme.

49     E vonatkozásban mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy első ránézésre a szóban forgó két megjelölésben a „Fusco” szó nem emelkedik ki sem vizuális téren, sem hangzásban. A korábbi védjegy esetében az „Antonio” keresztnév a megjelölés elején szerepel. Ezenfelül ez a szó mind vizuálisan, mind hangzásban hosszabb, mint az ezt követő „Fusco” szó. A bejelentett megjelölés elején szereplő „Enzo” keresztnév vizuálisan kissé rövidebb, mint a „Fusco” szó, míg hangzásban a kétszótagos „Enzo” és „Fusco” szavak egyforma hosszúságúak.

50     Az OHIM és a beavatkozó a fellebbezési tanács megtámadott határozata nyomán ugyanakkor úgy véli, hogy egy keresztnévből és családnévből álló megjelölésben ez utóbbi nyújtja a védjegy megkülönböztető képességét, vagyis ez a domináns elem, hacsak nem egy nagyon elterjedt családnévről van szó, amelynek ebből következően nyilvánvalóan kisebb a megkülönböztető képessége.

51     Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy egyik fél sem vonta kétségbe a fellebbezési tanács értékelését, amely szerint a vásárlóközönség sem az „Enzo”, sem pedig az „Antonio” keresztnevet nem úgy érzékeli, mint amely fontosabb, jellegzetesebb vagy meghatározóbb lenne a „Fusco” szónál.

52     Továbbá meg kell állapítani, hogy a nevekből álló megjelölések által keltett kép az Európai Közösség egyes országaiban változhat. Arra a kérdésre, hogy valamely meghatározott országban az érintett vásárlóközönség általában a családnévnek vagy a keresztnévnek tulajdonít-e megkülönböztető képességet, az adott ország ítélkezési gyakorlata szolgálhat hasznos útmutatással, noha közösségi fórumok előtt ez nem bír kötelező erővel.

53     Jelen ügyben a szóban forgó megjelölések olasz vásárlóközönségben keltett képét kell tekintetbe venni. E vonatkozásban az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, ahogyan arra a beavatkozó is rámutatott, hogy az olasz ítélkezési gyakorlat egy keresztnévből és családnévből álló megjelölés magvának általában a családnevet tekinti. Ezenfelül egyik fél sem vitatja, hogy a „Fusco” név nem tartozik Olaszország legelterjedtebb családnevei közé.

54     Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy jelen ügyben nem kell a fellebbezési tanács − felszólalási osztály által is elfogadott − értékelését kétségbe vonni, amelynek értelmében általános szabály szerint az olasz fogyasztó nagyobb megkülönböztető képességet tulajdonít a családnévnek, mint a szóban forgó védjegyekben szereplő keresztnévnek.

55     Ebből következően az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a szóban forgó megjelölések bizonyos hasonlóságot mutatnak azon ténynél fogva, hogy legjellemzőbb elemük azonos. A megjelölésekben szereplő többi elem, vagyis az „Antonio” és „Enzo” keresztnevek között viszont semmiképp nem áll fenn sem csekély, sem jelentős hasonlóság.

–       Az összetéveszthetőségről

56     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka (lásd értelemszerűen a Bíróság C‑39/97. sz. Canon-ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontját és a 40/94 rendelet alkalmazásának vonatkozásában a GIORGIO BEVERLY HILLS ítélet [hivatkozás fent] 32. pontját). Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (lásd értelemszerűen a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191.o.]  24. pontját, a Canon-ítélet [hivatkozás fent] 18. pontját és a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet [hivatkozás fent] 20. pontját).

57     Jelen ügyben a felperes elsőként arra hivatkozik, hogy a célközönség a szóban forgó termékek vásárlása során különösen figyelmes.

58     E tekintetben az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy a fogyasztó figyelmének szintje változhat a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások kategóriájának függvényében (lásd értelemszerűen a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet [hivatkozás fent] 26. pontját). Ugyanakkor, ahogyan azt az OHIM helyesen állapította meg, nem elegendő, hogy a felperes általános módon és anélkül, hogy e megállapítást részletesen kifejtené vagy bizonyítékokkal támasztaná alá, kijelenti, hogy a szóban forgó termékek fogyasztóinak figyelmi szintje jelentős. Következésképpen a felperes álláspontjának, amely szerint a célfogyasztó különösen figyelmes, nem adható hely.

59     A felperes másodsorban úgy véli, hogy a fellebbezési tanácsnak tekintetbe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a korábbi védjegy nem örvend semmiféle jó hírnévnek.

60     Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a beavatkozó nem állítja, hogy a korábbi védjegy az olasz piacon való ismertségének köszönhetően jelentős megkülönböztető képességgel rendelkezik. Mindazonáltal az OHIM és a beavatkozó helyesen mutatják be, hogy a felperes félreérti a korábbi védjegy jó hírnevének esetleges hiányából származó következményeket, amikor azt állítja, hogy a korábbi védjegy ez esetben csupán csekély védelmet élvez. Hiszen a korábbi védjegy benne rejlő tulajdonságaiból vagy jó hírnevéből eredő megkülönböztető képességét annak értékelése során kell számításba venni, hogy a két védjeggyel ellátott termékek vagy szolgáltatások közötti hasonlóság elégséges-e ahhoz, hogy fennálljon az összetéveszthetőség (lásd a Canon-ítélet [hivatkozás fent] 18. és 24. pontját). Ugyanakkor a jó hírnév megléte nem előzetes feltétele a korábbi jogi oltalomnak.

61     Harmadsorban a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanácsnak tekintetbe kellett volna vennie azt a tényt, hogy az ENZO FUSCO védjegy Olaszországban 1982 óta oltalom alatt áll, illetve hogy a felperes jegyzett tervező több mint harminc éve.

62     Ezzel kapcsolatban a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. pontjában rámutatott, hogy az ENZO FUSCO védjegy vonatkozó jogainak Olaszországban 1982-ben történő megszerzése nem bír gyakorlati relevanciával a jogvita kimenetele szempontjából, mivel csupán a két szóban forgó közösségi védjegyet kell tekintetbe venni.

63     Ezt az állítást helyben kell hagyni. Ha a felperes jogosultja egy, az ANTONIO FUSCO védjegynél korábbi közösségi védjegynek, amely legalábbis alapjában véve azonos a bejelentett védjeggyel, az ő feladata, amennyiben megalapozottnak hiszi és szándékában áll, hogy felszólalási vagy törlési eljárás útján, vagy esetleg a 40/94 rendelet 106. cikkében szabályozottak keretében az illetékes nemzeti bíróság előtt keressen védelmet. Ugyanakkor, amíg az ANTONIO FUSCO korábbi közösségi védjegy oltalmat élvez, valamely ennél korábbi nemzeti lajstromozás nem döntő a közösségi védjegy elleni felszólalás keretében, még akkor sem, ha a bejelentett közösségi védjegy azonos a felperesnek az ütköző közösségi védjegynél korábbi nemzeti védjegyével (lásd e tekintetben a korábbi védjegy lajstromozása feltétlen kizáró okának vonatkozásában, az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002.,  II‑4335. o.]  55. pontját).

64     Amennyiben a felperes érvelése annak bemutatására irányul, hogy a korábbi közösségi védjegy megkülönböztető képességét csökkentette az a tény, hogy ez, valamint az állítólag 1982 óta oltalom alatt álló ENZO FUSCO olasz védjegy békésen létezett egymás mellett, meg kell állapítani, hogy, még ha elfogadnánk is ezt az álláspontot, a két védjegy egymás melletti létezésének ideje túlságosan rövid volt ahhoz, hogy befolyásolhassák az olasz fogyasztóban keltett képzetet. Valójában az ügy irataiból kiderül, hogy a korábbi közösségi védjegyre vonatkozó bejelentési kérelmet 1997. október 10-én nyújtották be, és a védjegyet 1998. március 8-án lajstromozták. Mivel az ügy tárgyát képező lajstromozás iránti kérelmet 1998. január 21-én nyújtották be, az érintett időszak alig négy hónapra terjedt ki.

65     Végül, az Elsőfokú Bíróság a felperes szakmai és személyes pályafutásával, valamint az „Enzo Fusco” név esetleges jó hírnevével kapcsolatban megállapítja, hogy a felperes nem nyújtott be elégséges bizonyítékelemet annak értékeléséhez, hogy ezek ténylegesen fennállnak-e, és helytállóak-e. Különösen elmulasztotta annak bemutatatását, hogy ezen elemek mennyiben befolyásolják a szóban forgó megjelölések olasz fogyasztóban keltett képzetét.

66     Az összetéveszthetőség átfogó értékelése során a megjelölések csekély hasonlóságát kompenzálhatják egyéb érdemi tényezők, mint a termékek jelentős hasonlósága.

67     Jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy az olasz fogyasztó, azon ténynél fogva, hogy a családnévnek általában nagyobb megkülönböztető képességet tulajdonít, mint a keresztnévnek, emlékezetében jobban megőrzi a „Fusco” elemet, mint az „Antonio” vagy „Enzo” keresztneveket. Továbbá a szóban forgó termékek azonosak. Ilyen körülmények között a fellebbezési tanács jogban való tévedés nélkül vélhette úgy, hogy a fogyasztó összetévesztheti a bejelentett ENZO FUSCO védjeggyel ellátott terméket a korábbi ANTONIO FUSCO védjeggyel, vagyis fennáll az összetévesztés veszélye.

68     A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből eredő egyetlen jogalap tehát nem megalapozott, a felperes elsődleges kereseti kérelmét el kell utasítani.

 Az annak megállapítására irányuló másodlagos kereseti kérelemről, hogy a védjegy-átalakítási eljárásnak nincs akadálya

69     A 40/94 rendelet 108. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a közösségi védjegybejelentés vagy a közösségi védjegy jogosultja közösségi védjegybejelentésének vagy közösségi védjegyének nemzeti védjegybejelentéssé való átalakítását kérheti, feltéve, hogy a közösségi védjegybejelentést elutasították.

70     Jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes még nem kérte közösségi védjegybejelentésének átalakítását. A másodlagos kérelem lényegében arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság előzetesen ‑ a 40/94 rendelet 63. cikke értelmében megtámadható határozattól teljesen függetlenül ‑ állapítson meg kötelezettséget az OHIM részéről.

71     Ennek megállapítása nem tartozik az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe, a másodlagos kereseti kérelmet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A költségekről

72     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felperest kötelezi a költségek viselésére.

Pirrung

Meij

Forwood

Kihirdetve Luxemburgban, a 2005. március 1-jei nyilvános ülésen.

H. Jung

J. Pirrung

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: olasz.