C‑522/03. sz. ügy

Scania Finance Franciország SA

kontra

Rockinger Spezialfabrik für Anhängerkupplungen GmbH & Co.

(az Oberlandesgericht München [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Brüsszeli Egyezmény – Elismerés és végrehajtás – Elutasítási indokok – A »szabályszerű kézbesítés vagy közlés« fogalma”

L. A. Geelhoed főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. március 17.  

A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. október 13.  

Az ítélet összefoglalása

A joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény — Elismerés és végrehajtás — Kizáró okok — Az eljárást megindító iratnak a mulasztó alperes részére szabályszerűen és megfelelő időben történő kézbesítése vagy közlése hiánya — A szabályszerű kézbesítés vagy közlés fogalma — Az áttevő állam és az átvevő állam között alkalmazandó nemzetközi egyezmény rendelkezései szerinti értékelés

(1968. szeptember 27‑i egyezmény, 27. cikk, 2) pont és jegyzőkönyv, IV. cikk)

A 1978. évi, 1982. évi, 1989. évi, 1996. évi csatlakozási egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény 27. cikke 2. pontjának és az említett egyezményhez mellékelt jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése úgy értelmezendő, hogy amennyiben az áttevő állam és az átvevő állam között nemzetközi egyezmény alkalmazandó – mint a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratoknak külföldön történő kézbesítéséről szóló Hágai Egyezmény – úgy az eljárást megindító irat mulasztó alperes részére történő kézbesítésének szabályszerűségét – a határozat minisztériumi tisztviselők közötti közvetlen megküldésének esetét kivéve – ezen egyezmény rendelkezései alapján kell megítélni, feltéve, hogy a jegyzőkönyv IV. cikkének második bekezdésének megfelelően ez ellen az átvevő állam hivatalosan nem tiltakozik. Ugyanis az egyezményhez mellékelt jegyzőkönyv IV. cikkében előírt két fajta továbbítási mód kimerítő jellegű abban az értelemben, hogy csak akkor lehetséges az áttevő állam bírósága előtt alkalmazandó jog szerinti továbbítás, ha a két lehetőség egyike sem alkalmazható.

(vö. 22., 28., 30. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. október 13.(*)

„Brüsszeli Egyezmény – Elismerés és végrehajtás – Elutasítási indokok – A »szabályszerű kézbesítés és közlés« fogalma”

A C‑522/03. sz. ügyben,

a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezmény Bíróság által történő értelmezéséről szóló 1971. június 3-i jegyzőkönyv alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht München (Németország) a Bírósághoz 2003. december 15-én érkezett 2003. október 31-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Scania Finance France SA

és

a Rockinger Spezialfabrik für Anhängerkupplungen GmbH & Co.

között folyamatban levő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann (előadó) tanácselnök, K. Schiemann, K. Lenaerts, Juhász E. és M. Ilešič, bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       a Scania Finance Franciország SA képviseletében W. Hildmann, Rechtsanwalt,

–       a Rockinger Spezialfabrik für Anhängerkupplungen GmbH & Co. képviseletében A. Vigier, Rechtsanwalt,

–       a Németországi Szövetségi Köztársaság képviseletében R. Wagner, meghatalmazotti minőségben,

–       a Francia Köztársaság képviseletében A. Bodard‑Hermant és A. L. Hare, valamint G. de Bergues, meghatalmazotti minőségben,

–       az Osztrák Köztársaság képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A.‑M. Rouchaud-Joët és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. március 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel (HL L 304., 1. o. és – módosított szöveg – 77. o.), a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel (HL L 388., 1. o.), a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26-i egyezménnyel (HL L 285., 1. o.), valamint az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29-i egyezménnyel (HL 1997. C 15., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 27. cikke 2. pontjának és az egyezményhez csatolt jegyzőkönyv IV. cikkének értelmezésére irányul.

2       A kérdés a Scania Finance France SA (a továbbiakban: Scania, székhelye: Angers [Franciaország]) és a Rockinger Spezialfabrik für Anhängerkupplungen GmbH & Co (a továbbiakban: Rockinger, székhelye: München [Németország]) közötti, a cour d'appel d'Amiens (Franciaország) által hozott, a Rockingert 615 566,72 FRF Scaniának való megtérítésére kötelező ítélet németországi végrehajtásával kapcsolatos jogvitában merült fel.

 Jogi háttér

 A Brüsszeli Egyezmény

3       A Brüsszeli Egyezmény „Joghatóság” elnevezésű II. címének 20. cikke kimondja:

„Amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes ellen másik szerződő állam bíróságán indítanak peres eljárást, és az alperes a bíróság előtt nem jelenik meg, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha ezen egyezmény rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik.

A bíróság mindaddig felfüggeszti az eljárást, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védelméről történő gondoskodáshoz megfelelő időben kézhez vehette az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, illetve valamennyi szükséges intézkedést megtették ennek érdekében.

Az előző bekezdés rendelkezései helyébe a bírósági és bíróságon kívüli iratoknak polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő kézbesítéséről szóló 1965. november 15-i Hágai Egyezmény 15. cikke lép, amennyiben az eljárást megindító iratot az említett egyezmény alapján kellett továbbítani.”

4       A Brüsszeli Egyezmény „Elismerés és végrehajtás” elnevezésű III. címe 26. cikkének első bekezdése értelmében:

„A szerződő államokban hozott határozatokat a többi szerződő államban bármilyen külön eljárás nélkül elismerik.”

5       Az említett egyezmény 27. cikkének 2. pontja azonban kimondja, hogy valamely szerződő államban hozott határozatokat nem ismerik el valamely másik szerződő államban, „ha az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelően és kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson”.

6       A Brüsszeli Egyezményhez csatolt jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) IV. cikke – amely az egyezmény 65. cikke értelmében annak szerves részét képezi – kimondja:

„A szerződő állam területén hozott azon bírósági és bíróságon kívüli iratokat, amelyeket egy másik szerződő állam területén tartózkodó személynek kell kézbesíteni, a szerződő államok között létrejött egyezményekben foglaltak szerint kell továbbítani.

Ezen iratokat a határozatot hozó állam minisztériumi tisztviselői közvetlenül is megküldhetik azon állam minisztériumi tisztviselőinek, amelynek területén a határozat címzettje tartózkodik, kivéve, ha ez ellen az átvevő állam az Európai Közösségek Tanácsának főtitkárságához intézett nyilatkozattal tiltakozik. Az előbbi esetben a határozatot hozó állam minisztériumi tisztviselője megküldi a határozat egy másolatát az átvevő állam minisztériumi tisztviselőjének, akinek feladata azt a címzetthez eljuttatni. Ez az átvevő állam jogszabályaiban előírt módon történik. A határozat címzettnek való kézbesítését a határozatot hozó állam minisztériumi tisztviselőjének küldött tanúsítvány igazolja.”

 A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1965. november 15-i Hágai Egyezmény (a továbbiakban: Hágai Egyezmény)

7       Első cikke értelmében a Hágai Egyezményt kell alkalmazni a polgári és kereskedelmi ügyekben, amennyiben bírósági és bíróságon kívüli iratokat külföldre kell továbbítani kézbesítés céljából.

8       Az említett egyezmény 15. cikke értelmében:

„Amennyiben e rendelet rendelkezései alapján idézést vagy azzal egyenértékű iratot kézbesítés céljából egy másik államba kellett továbbítani, és az alperes nem jelent meg, határozat mindaddig nem hozható, amíg megállapítást nem nyer, hogy:

a) az iratot annak az átvevő államnak a belső joga szerint előírt módon kézbesítették vagy küldték meg, amelyet felkértek az iratoknak a területén tartózkodó személyek részére a hazai eljárások alapján történő kézbesítésére; vagy

b) az irat ténylegesen átadásra került az alperes számára vagy lakóhelyére e rendelet által előírt más módon;

és hogy mindkét esetben a kézbesítés vagy az átadás megfelelő időben megtörtént ahhoz, hogy az alperes védekezhessen.

[…]”

 A nemzeti szabályozás

9       A francia jogban a polgári eljárásról szóló új törvénykönyv 684. cikke értelmében valamely határozat külföldön lakóhellyel rendelkező személy részére történő kézbesítése az ügyészségen keresztül történik. A törvénykönyv 685. cikke értelmében a bírósági végrehajtó a határozat két példányát átadja az ügyésznek. Az ügyész ellenjegyzi az áttevő határozatot, és a másolatokat továbbítás céljából megküldi az igazságügyi miniszternek. A törvénykönyv 686. cikke értelmében a bírósági végrehajtó köteles ugyanaznap, illetve legkésőbb a következő munkanapon tértivevényes ajánlott levélben megküldeni a címzettnek a határozat hiteles másolatát. Ugyanezen törvénykönyv 683. cikke értelmében e rendelkezések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy valamely szerződés eltérő kézbesítési módot írjon elő.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10     A Scania a tribunal de commerce d'Amiens elé idézte a Rockingert. Az idézés kézbesítésére az ügyészségen keresztül került sor.

11     Egy bírósági alkalmazott feladata volt megküldeni az idézést a Rockingernek. A Rockinger a kézbesítés ellen elsősorban arra hivatkozva tiltakozott, hogy az említett határozatot nem fordították le német nyelvre. Ezt követően a Rockinger részére postai úton is kézbesítették az idézést, fordítást azonban továbbra sem mellékeltek.

12     2000. szeptember 8-i ítéletében a cour d'appel d'Amiens 616 566,72 FRF egy összegben történő megfizetésére kötelezte a Rockingert.

13     A Scania keresetet nyújtotta be a Landgericht München I-hez, amely 2002. április 3-i határozatával elrendelte a cour d'appel d'Amiens ítéletének végrehajtását. A Rockinger az Oberlandesgericht München-hez fellebbezett, amely felfüggesztette az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket intézte a Bírósághoz:

„1)      A [Brüsszeli] Egyezmény 27. cikkének 2. pontja és az ahhoz csatolt jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése […] úgy értelmezendő-e, hogy valamely bírósági határozatnak az – eljárást megindító irat kézbesítése idején az eljáró bíróságétól eltérő szerződő állam területén tartózkodó – alperes részére való kézbesítése csak ezen szerződő államok között létrejött egyezmények vagy megállapodások előírásai alapján történhet?

2)      Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén az EK 12. cikk értelmében érvénytelen-e az a nemzeti rendelkezés, amely valamely bírósági határozatnak valamely másik tagállamban lakó alperes részére történő kézbesítését belső kézbesítésnek vélelmezi, amennyiben a bíróság megbízásából eljáró végrehajtó az eljárást megindító iratot az ügyészségnek megküldi, amelynek kötelessége azokat diplomáciai úton vagy a nemzetközi egyezményekben előírt módon továbbítani, a bírósági végrehajtó pedig tértivevényes ajánlott levélben tájékoztatja a külföldi felet a kézbesítés megtörténtéről?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

14     Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja és a mellékelt jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése úgy értelmezendő-e, hogy – amennyiben az áttevő állam és az átvevő állam között nemzetközi egyezmény alkalmazandó – úgy az eljárást megindító irat alperes részére való kézbesítésének szabályszerűségét kizárólag ezen egyezmény alapján kell-e megítélni, vagy az az áttevő államban hatályos nemzeti szabályozás alapján is lehetséges, feltéve, hogy ezt az említett egyezmény nem zárja ki.

15     Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy bár a Brüsszeli Egyezmény célja – mint az preambulumából is következik – a bírósági iratok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó előírások egyszerűsítése, ez a cél azonban – mint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából is következik – nem járhat a védelemhez való jogok bármilyen módon történő gyengítésével (a 49/84. sz., Debaecker és Plouvier ügyben 1985. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1779. o.] 10. pontja, a C‑305/88. sz. Lancray-ügyben 1990. július 3-án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑2725. o.] 21. pontja és a C‑7/98. sz. Kromback-ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑1935. o.] 43. pontja).

16     Erre tekintettel a Brüsszeli Egyezmény 27. cikke 2. pontjának célja biztosítani, hogy a határozatokat ne az egyezmény alapján ismerjék el vagy hajtsák végre, ha az alperesnek nem áll módjában az áttevő állam bírósága előtt gondoskodni védelméről (a 166/80. sz. Klomps-ügyben 1981. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 1953. o.] 9. pontja).

17     Ezzel kapcsolatban az említett 27. cikk 2. pontja kimondja, hogy valamely másik szerződő államban hozott határozatokat nem ismerik el, ha az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem „megfelelően” és „kellő időben” kézbesítették az alperes részére.

18     A Brüsszeli Egyezmény nem hangolja össze a bírósági iratok külföldre történő kézbesítésének a szerződő államokban hatályos rendszereit (a 228/81. sz., Pendy Plastic-ügyben 1982. július 15-én hozott ítélet [EBHT 1982., 2723. o.] 13. pontja és a Lancray-ítélet [hivatkozás fent] 28. pontja). A jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése azonban kimondja, hogy a szerződő állam területén hozott bírósági határozatok, amelyeket valamely másik szerződő államba kell kézbesíteni, az említett államok között létrejött egyezményekben előírt módon kerülnek megküldésre.

19     E rendelkezés szövegezéséből következik, hogy amennyiben az áttevő állam és az átvevő állam között létezik egyezmény a bírósági határozatok kézbesítéséről, úgy az eljárást megindító iratról szóló kézbesítés szabályszerűségét ezen egyezmény rendelkezései alapján kell megvizsgálni.

20     A Scania és a német kormány arra hivatkozik, hogy a jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése úgy értelmezendő, hogy az szintén az érintett államoknak a kézbesítési módokra vonatkozó szabályozására hivatkozik, mivel azok alkalmazását nem zárják ki az említett államok között létrejött egyezmények.

21     Ez az értelmezés nem fogadható el.

22     A jegyzőkönyv IV. cikke két bekezdésében lényegében az iratok két fajta megküldési módját szabályozza: az első a szerződő államok között létrejött egyezményekben foglalt módra, a második a átvevő állam hivatalos tiltakozásának hiányában a minisztériumi tisztviselők közötti közvetlen kapcsolatra vonatkozik. A jegyzőkönyv IV. cikkének második bekezdésében használt „is megküldhetik” kifejezés egyértelműen jelzi, hogy e két megküldési lehetőség kimerítő jellegű abban az értelemben, hogy csak akkor lehetséges az áttevő állam bírósága előtt alkalmazandó jog szerinti megküldés, ha a két lehetőség egyike sem alkalmazható.

23     A jegyzőkönyv IV. cikkében foglalt felsorolás kimerítő jellegét erősíti az is, hogy az alperes hatékony jogi védelmének biztosítása céljából a Brüsszeli Egyezmény az eljárást megindító irat kézbesítése szabályszerűségének ellenőrzését – az elismerést és végrehajtást illetően – nemcsak az átvevő állam bíróságára, hanem az illetékesség vizsgálata során az áttevő állam bíróságára is rábízza, akik az említett egyezmény 20. cikke értelmében kötelesek ezt az ellenőrzést elvégezni (a Pendy Plastic ítélet [hivatkozás fent] 13. pontja és a Lancray-ítélet [hivatkozás fent] 28. pontja).

24     Ezzel kapcsolatban a Brüsszeli Egyezmény 20. cikkének második bekezdésében kimondja, hogy amennyiben a valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező alperes ellen másik szerződő állam bírósága előtt indítanak peres eljárást, és az alperes a bíróság előtt nem jelenik meg, a bíróság mindaddig felfüggeszti az eljárást, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védelméről történő gondoskodáshoz megfelelő időben kézhez vehette az eljárást megindító iratot. Az említett 20. cikk harmadik bekezdése értelmében ez utóbbi rendelkezések helyébe a Hágai Egyezmény 15. cikke lép, ha az eljárást megindító iratot ezen egyezmény alapján kellett továbbítani.

25     A Brüsszeli Egyezmény 20. cikkének második bekezdéséhez hasonlóan – azonban több részletszabály tekintetében átfogóbban és pontosabban – a Hágai Egyezmény 15. cikke is felsorolja azokat a feltételeket, amelyek alapján valamely eljárást megindító iratot az idézésre meg nem jelenő, külföldön lakó alperes részére kézbesítettnek vagy átadottnak lehet tekinteni (a Pendy Plastic ítélet [hivatkozás fent] 12. pontja).

26     Mivel a Brüsszeli Egyezmény által létrehozott rendszer alapján az áttevő állam és a határozat címzettje szerinti állam bírósága egyaránt köteles az eljárást megindító irat kézbesítésének szabályszerűségét ellenőrizni, ezért – mint arra a Bizottság is hivatkozik – e rendszer felépítése alapján az ellenőrzést a lehető legteljesebb mértékben ugyanazon jogrend keretében kell elvégezni. Mivel nem éltek a jegyzőkönyv IV. cikkének második bekezdésében felkínált lehetőséggel, így az áttevő és az átvevő állam közötti kapcsolatra a Hágai Egyezmény alkalmazandó, ezért az áttevő állam és az átvevő állam bírósága egyedül annak – a Brüsszeli Egyezmény 20. cikkének harmadik bekezdésében hivatkozott – 15. cikkében foglalt rendelkezések alapján köteles mérlegelni az eljárást megindító irat kézbesítésének szabályszerűségét.

27     Az alapügy esetében a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a Francia Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság a szóban forgó kézbesítés időpontjában egyaránt részese volt a Hágai Egyezménynek.

28     Ebből következően ahhoz, hogy az említett kézbesítést a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja értelmében szabályszerűnek lehessen tekinteni, azt a Hágai Egyezménnyel összhangban kellett volna megtenni.

29     Az áttevő államban hozott bírósági határozat elismerése és végrehajtása céljából az alapügyben eljáró bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az áttevő állam bírósága előtti eljárás során tiszteletben tartották-e a Hágai Egyezmény 15. cikkében foglalt, az eljárást megindító irat alperesnek történő kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseket (a Pendy Plastic ítélet [hivatkozás fent] 13. és 14. pontja).

30     A fenti megállapítások összességéből következően az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja és a mellékelt jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése úgy értelmezendő, hogy amennyiben az áttevő állam és az átvevő állam között nemzetközi egyezmény alkalmazandó, úgy az eljárást megindító irat alperes részére történő kézbesítésének szabályszerűségét – a határozat minisztériumi tisztviselők közötti közvetlen megküldésének esetét kivéve – a jegyzőkönyv IV. cikkének második bekezdésének megfelelően ezen egyezmény alapján kell megítélni, feltéve, hogy ez ellen az átvevő állam hivatalosan nem tiltakozik.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

31     Az első kérdésre adott válaszra figyelemmel a többi kérdésre nem kell választ adni.

 A költségekről

32     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel, a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26-i egyezménnyel, valamint az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29-i egyezménnyel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény 27. cikke 2. pontjának és a mellékelt jegyzőkönyv IV. cikkének első bekezdése úgy értelmezendő, hogy amennyiben az áttevő állam és az átvevő állam között nemzetközi egyezmény alkalmazandó, úgy az eljárást megindító irat mulasztó alperes részére történő kézbesítésének szabályszerűségét – a határozat minisztériumi tisztviselők közötti közvetlen megküldés esetét kivéve – a jegyzőkönyv IV. cikkének második bekezdésének megfelelően ezen egyezmény alapján kell megítélni, feltéve, hogy ez ellen az átvevő állam hivatalosan nem tiltakozik.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: német.