C-319/03. sz. ügy

Serge Briheche

kontra

Ministre de l'Intérieur és társai

(a tribunal administratif de Paris [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociálpolitika – Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód – Az EK 141. cikk (4) bekezdése – 76/207/EGK irányelv – A közszolgálatban történő foglalkoztatás feltételei – Az ilyen állások felvételi korhatára alóli mentesség kedvezményét az újra nem házasodott özvegy nők számára fenntartó rendelkezések”

Az ítélet összefoglalása

Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Munkavállalás és munkafeltételek – Egyenlő bánásmód – Eltérések – A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elősegítését célzó intézkedések – Kizárólag az újra nem házasodott özvegy nők számára fenntartott, felvételi korhatár alóli mentesség kedvezménye közszolgálatban történő foglalkoztatásnál – Megengedhetetlenség

(EK 141. cikk, (4) bekezdés; 76/207 tanácsi irányelv, 2. cikk, (4) bekezdés és 3. cikk, (1) bekezdés)

A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 2. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárja az olyan tagállami előírások alkalmazását, amely az újra nem házasodott, munkavállalásra kényszerülő özvegy nőknek tartja fenn a köztisztviselők felvételére szervezett nyílt versenyvizsgán való részvétel korhatára alóli mentesség kedvezményét, kizárva ezzel az ugyanilyen helyzetben lévő özvegy férfiakat.

Egyrészről ugyanis ez a rendelkezés ellentétes a 76/207 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével, mivel nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Másrészről az említett irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján nem megengedhető, mivel az kizárólag azon intézkedések megtételére jogosít fel, amelyek ugyan látszólag hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, de ténylegesen a nők és a férfiak között a társadalmi életben fennálló egyenlőtlenségek kiküszöbölését vagy csökkentését célozzák. Ennélfogva olyan intézkedés, amely a női pályázókat részesíti előnyben az előmenetel során a közszolgálat ágazataiban, nem egyeztethető össze a közösségi joggal, ha az automatikusan és feltétel nélkül ad elsőbbséget egyes csoportokhoz tartozó női jelentkezőknek, kizárva ezáltal az ugyanilyen helyzetben lévő férfiakat.

(vö. 20., 22–23., 27., 32. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. szeptember 30. (*)

„Szociálpolitika – Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód – Az EK 141. cikk (4) bekezdése – 76/207/EGK irányelv – A közszolgálatban történő foglalkoztatás feltételei – Az ilyen állások felvételi korhatára alóli mentesség kedvezményét az újra nem házasodott özvegy nők számára fenntartó rendelkezések”

A C‑319/03. sz. ügyben,

a Bírósághoz az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

amelyet a Tribunal administratif de Paris (Franciaország) a Bírósághoz 2003. július 24-én érkezett 2003. július 3-i határozatával terjesztett elő az előtte

Serge Briheche

és

a Ministre de l'Intérieur,

a Ministre de l'Éducation nationale,

valamint

a Ministre de la Justice

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann és R. Schintgen, F. Macken (előadó) és N. Colneric bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által benyújtott írásbeli észrevételeket:

–      Serge Briheche,

–      a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Bergeot‑Nunes, meghatalmazotti minőségben,

–      az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M.‑J. Jonczy és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. június 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.; a továbbiakban: irányelv) értelmezésére vonatkozik.

2        A kérdést egyrészről Serge Briheche, másrészről a ministre de l’Intérieur (belügyminiszter), a ministre de l’Éducation nationale (közoktatási miniszter) és a ministre de la Justice (igazságügyi miniszter) közti eljárásban vetették fel, amely azért indult, mert a felperes az adminisztratív asszisztens köztisztviselők és a titkárok felvételére kiírt versenyvizsgákra történő jelentkezését többször elutasították azon az alapon, hogy nem felel meg a korhatárnak, amelyet a francia szabályozás a versenyvizsgákra való jelentkezés feltételeként előír.

 A jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        Az EK 141. cikk (4) bekezdése a következőket írja elő:

„Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék.”

4        Az irányelv 2. cikke (1) és (4) bekezdésének értelmében:

„(1) A következő rendelkezések alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással.”

[…]

 „(4) Ez az irányelv nem érinti a férfiak és a nők esélyegyenlőségét elősegítő intézkedéseket, különösen, ha azokat a fennálló egyenlőtlenségeket szüntetik meg, amelyek az 1. cikk (1) bekezdésében említett területeken a nők lehetőségeit érintik.”

5        Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében:

„Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nemi alapon semmiféle megkülönböztetés nem állhat fenn a munkakörök vagy állások betöltésének a kiválasztást is magában foglaló feltételeiben, függetlenül a tevékenység területétől vagy a gazdasági ágazattól, illetve a foglalkoztatási hierarchia szintjétől.”

 A nemzeti szabályozás

6        A köztisztviselői karra vonatkozó közös személyzeti szabályzatról szóló, 1990. augusztus 1-i 90‑713. sz. rendelet (JORF 1990. augusztus 11., 9795. o.) 5. cikke e köztisztviselők nyílt versenyvizsga útján történő felvételének korhatárát 45 évben állapítja meg.

7        A „B, C és D” besorolási osztályú köztisztviselők versenyvizsga útján történő felvételének korhatáráról szóló, 1975. augusztus 14-i 75‑765. sz. rendelet (JORF 1975. augusztus 19., 8444. o.) 1. cikke szintén úgy rendelkezik, hogy a nyílt versenyvizsgán való részvétel korhatára 45 év, kivéve ha más jogszabály magasabb korhatárt állapít meg.

8        A túlélő házastársak, anyák és idősek számára kifizetett nyugdíjak és ellátások javítására és egyszerűsítésére vonatkozó intézkedésekről szóló, 1975. január 3-i 75‑3. sz.  itörvény (JORF 1975. január 4., 198. o.) 8. cikkének első bekezdése értelmében „a közszolgálatban való foglalkoztatás korhatára nem irányadó olyan nők esetében, akik férjük halálát követően rákényszerülnek arra, hogy dolgozzanak”.

9        Ezt a kivételt a nők egyes csoportjai számára a közszolgálatban való foglalkoztatás korhatárának eltörléséről szóló, 1979. július 7-i 79‑569. sz. törvény módosította (JORF 1979. július 8.), amennyiben kiterjesztette a mentességet a következőkre: három vagy több gyermekes anyák, újra nem házasodott özvegy nők, újra nem házasodott elvált nők, jogilag külön élő nők, hajadon nők legalább egy eltartott gyermekkel, amennyiben rákényszerülnek arra, hogy dolgozzanak.

10      A férfiak és nők szakmai egyenlőségéről szóló, 2001. május 9-i 2001‑397. sz. törvény (JORF 2001. május 10., 7320. o.) 34. cikke az előző pontban hivatkozott személyek listáját kiegészítette a nőtlen férfiak azon csoportjával, akik legalább egy eltartott gyermeket nevelnek, ha rákényszerülnek arra, hogy dolgozzanak

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11      Serge Briheche 48 éves, egy eltartott gyermeket nevelő, újra nem házasodott özvegy férfi, aki több, a francia államigazgatás által szervezett versenyvizsgára jelentkezett, egyebek mellett a belügyminisztérium által 2002-ben a központi közigazgatás adminisztratív asszisztens köztisztviselők felvételére kiírt versenyvizsgára.

12      2002. január 28-án a versenyvizsgára való jelentkezését határozati úton elutasították azon az alapon, hogy nem felel meg a korhatárnak, amelyet a 90‑713. sz. rendelet 5. cikkének első bekezdése a versenyvizsgára való jelentkezés feltételeként előír.

13      A jelentkezését elutasító határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a 2001‑397. sz. törvény hatálybalépését követően vele szemben a 45 éves korhatárra nem hivatkozhatnak.

14      2002. március 8-i határozatával a belügyminiszter elutasította fellebbezését, amelyben a miniszter egyrészt megismétli a 2002. január 28-i határozatának tartalmát, másrészt kijelenti, hogy a nők bizonyos csoportjain kívül csak a nőtlen, legalább egy eltartott gyermeket nevelő férfiak – akik rákényszerülnek arra, hogy dolgozzanak – részesülhetnek a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség kedvezményében.

15      Serge Briheche jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Tribunal administratif de Paris-hoz (párizsi közigazgatási bíróság), többek közt a fent említett versenyvizsgára való jelentkezését elutasító 2002. január 28-i és március 8-i határozatok hatályon kívül helyezését kérve. Kérelmében arra hivatkozott, hogy a 2001‑397. sz. törvényekkel módosított 75‑3. sz. francia törvény 8. cikkének első bekezdése összeegyeztethetetlen az irányelv célkitűzéseivel, amennyiben „az újra nem házasodott özvegy nőknek” tartja fenn a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség kedvezményét. Bár az irányelv nem érinti azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalás terén a nők lehetőségeit érintő, fennálló egyenlőtlenségeket szüntetik meg, a tagállamok kötelesek felülvizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek esetében már nem áll fenn a védelmi célkitűzés, amely eredetileg indokolta alkalmazásukat.

16      Ilyen körülmények között a Tribunal administratif de Paris amellett döntött, hogy felfüggeszti az eljárást és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv megakadályozza-e Franciaországot abban, hogy olyan az újra nem házasodott özvegy nőkre vonatkozó előírásokat tartson hatályban, mint az 1979. július 7-i 79‑569. sz. és a 2001. május 9-i 2001‑397. sz. törvényekkel módosított 1975. január 3-i 75‑3. sz. francia törvény 8. cikke,?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

17      A nemzeti bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 2. cikkének (4) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az kizárja az az alapeljárás tárgyát képező olyan előírások alkalmazását, amely az újra nem házasodott özvegy nőknek tartja fenn a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség kedvezményét, kizárva ezzel az ugyanilyen helyzetben lévő özvegy férfiakat.

18      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az irányelv általánosan hatállyal rendelkezik, így alkalmazandó a közszolgálatban történő foglalkoztatásra (lásd különösen a Bíróság C‑285/98. sz. Kreil-ügyben 2000. január 11-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑69. o.], 18. pontját és a C‑476/99. sz. Lommers-ügyben 2002. március 19-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑2891. o.] 25. pontját).

19      Ezen elv jelentését az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése határozza meg: „nemi alapon semmiféle megkülönböztetés nem állhat fenn a munkakörök vagy állások betöltésének a kiválasztást is magában foglaló feltételeiben, függetlenül a tevékenység területétől vagy a gazdasági ágazattól, illetve a foglalkoztatási hierarchia szintjétől”.

20      Az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti rendelkezés, amely a köztisztviselők felvételére szervezett nyílt versenyvizsgán való részvétel vonatkozásában előírja, hogy a korhatár nem irányadó az újra nem házasodott, a munkavállalásra kényszerülő özvegy nők esetében, a 76/207 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével ellentétes, nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést valósít meg az ugyanilyen helyzetben lévő újra nem házasodott özvegy férfiakkal szemben.

21      Ilyen körülmények között még azt is meg kell fontolni, hogy a 76/207 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján megengedhető-e a kérdéses jogszabály, amely szerint „ez az irányelv nem érinti a férfiak és a nők esélyegyenlőségét elősegítő intézkedéseket, különösen, ha azokat a fennálló egyenlőtlenségeket szüntetik meg, amelyek az 1. cikk (1) bekezdésében említett területeken a nők lehetőségeit érintik”.

22      Ahogyan a Bíróság korábban meghatározta, a 76/207 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése kifejezetten és kizárólag azon intézkedések megtételére jogosít fel, amelyek – látszólag hátrányos megkülönböztetést megvalósítva –a társadalmi életben ténylegesen a nők és a férfiak között fennálló egyenlőtlenségek kiküszöbölését vagy csökkentését célozzák (a Bíróság C‑409/95. sz. Marschall-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6363. o.] 26. pontja).

23      Egy olyan intézkedést, amely a női pályázókat részesíti előnyben az előmenetel során a közigazgatás azon ágazataiban, ahol a nők alulreprezentáltak, a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amikor az nem automatikusan és nem feltétel nélkül ad elsőbbséget a férfi versenytársaikkal azonos képzettséggel rendelkező női pályázóknak, és amikor a jelentkezések olyan objektív értékelés tárgyát képezik, amely valamennyi pályázó sajátos személyes helyzetét figyelembe veszi (lásd ilyen értelemben a Bíróságnak, a C‑158/97. sz., Badeck és társai ügyben 2000. március 28-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑1875. o.] 23. pontját).

24      Ezeket a feltételeket az a tény indokolja, hogy az arányosság elvét megfelelően tekintetbe kell venni annak meghatározásakor, hogy milyen mértékben korlátozhatóak a személyek olyan jogai, mint amilyen a nők és férfiak közti egyenlő bánásmód elve; az arányosság elve megköveteli, hogy a korlátozásnak az elérni kívánt célnak megfelelő és ahhoz szükséges keretek közt kell maradnia, és hogy az egyenlő bánásmód elvét a lehető legjobban össze lehessen egyeztetni az elérni kívánt céllal (a fent hivatkozott Lommers-ügy 39. pontja).

25      Az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése így a munkavállalás területén felhatalmazást ad olyan nemzeti intézkedések meghozatalára, amelyeknek – kifejezetten a nők előnyben részesítésével – az a célja, hogy javítsa versenyképességüket a munkaerőpiacon és biztosítsa a férfiakkal egyenlő alapon történő karrierépítési lehetőségeiket. Ezen előírás célja a névleges egyenlőség helyett érdemi egyenlőség létrehozása a társadalomban ténylegesen előforduló egyenlőtlenségek csökkentése révén, és hogy az EK 141. cikk (4) bekezdésével összhangban az érintett személyek szakmai előmenetelében őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék (lásd a Bíróság C‑450/93. sz. Kalanke-ügyben 1995. október 17-én hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑3051. o.] 19. pontja és a C‑407/98. sz., Abrahamsson és Anderson ügyben 2000. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5539. o.] 48. pontja).

26      A francia kormány észrevételeiben fenntartja, hogy a kérdéses jogszabályt a férfiak és nők közti egyenlőtlenségek korlátozására alkották, főként arra a tényre való tekintettel, hogy a házimunka jelentős részét a nők végzik, különösen a gyermekes családokban, valamint azért, hogy a nők munkaerő-piaci beilleszkedését elősegítsék.

27      Ahogy a Bizottság arra helyesen rámutatott, az ilyen előírás automatikusan és feltétel nélkül ad elsőbbséget bizonyos csoporthoz tartozó női jelentkezőknek – így az újra nem házasodott, munkavállalásra kényszerülő özvegy nőknek – azzal, hogy nekik tartja fenn a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség kedvezményét, és ezáltal kizárja az ugyanilyen helyzetben lévő özvegy férfiakat.

28      Következésképpen az olyan előírás, amely szerint a közszolgálatba való felvétel korhatára nem érvényesíthető a nők bizonyos csoportjával szemben, ugyanakkor az vonatkozik az ugyanilyen helyzetben lévő férfiakra, az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján nem engedhető meg.

29      Ilyen körülmények között még azt is meg kell vizsgálni, hogy az EK 141. cikk (4) bekezdése alapján megengedhető-e az olyan előírás, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi.

30       Az EK 141. cikk (4) bekezdése felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy megakadályozzák vagy kiegyenlítsék a szakmai előmenetel terén keletkezett hátrányokat, a férfiak és nők teljes és tényleges egyenlőségének a munka világában történő megvalósítása végett.

31      Függetlenül attól, hogy az irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szerint nem engedélyezett támogató intézkedés az EK 141. cikk (4) bekezdése alapján megengedhető lehet, elegendő azt megállapítani, hogy ezen utóbbi rendelkezés nem teszi lehetővé a tagállamok számára azt, hogy a közszolgálatba való felvételhez – az alapeljárás tárgyát képező – olyan feltételeket fogadjanak el, amelyek semmi esetre sem arányosak az elérendő céllal (lásd a fent hivatkozott Abrahamsson és Anderson ügyet).

32      Mindebből az következik, hogy az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 2. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárja az az alapeljárás tárgyát képező olyan tagállami előírások alkalmazását, amely az újra nem házasodott, munkavállalásra kényszerülő özvegy nőknek tartja fenn a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség kedvezményét, kizárva ezzel az ugyanilyen helyzetben lévő özvegy férfiakat.

 A költségekről

33      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a BÍRÓSÁG (második tanács) a következőképpen határozott:

A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 2. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárja az alapeljárás tárgyát képező olyan tagállami előírások alkalmazását, amely az újra nem házasodott, munkavállalásra kényszerülő özvegy nőknek tartja fenn a közszolgálatba való felvétel korhatára alóli mentesség kedvezményét, kizárva ezzel az ugyanilyen helyzetben lévő özvegy férfiakat.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.