EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62003CJ0072

A Bíróság (első tanács) 2004. szeptember 9-i ítélete.
Carbonati Apuani Srl kontra Comune di Carrara.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Commissione tributaria provinciale di Massa Carrara - Olaszország.
Vámmal azonos hatású díjak - Egy közigazgatási területen a márványra az azon kívülre való szállítás esetén kivetett adó.
C-72/03. sz. ügy

Határozatok Tára 2004 I-08027

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2004:506

C-72/03. sz. ügy

Carbonati Apuani Srl

kontra

Comune di Carrara

(a Commissione tributaria provinciale di Massa Carrara [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Vámmal azonos hatású díjak – A valamely közigazgatási területen kitermelt márványnak e terület határain túlra való szállítása esetén kivetett adó”

Az ítélet összefoglalása

Áruk szabad mozgása – Vámok – Azonos hatású díjak – Fogalom – Valamely tagállam közigazgatási területén szedett, és az áruk egy kategóriájára, az áruknak a közigazgatási terület határain túlra való szállítása esetén kivetett adó – Bennfoglaltság

(EK 23. cikk)

Az áruk meghatározott típusára kizárólag valamely tagállam adott közigazgatási területén, ezen árunak a közigazgatási terület határain túlra való szállítása esetén annak súlyával arányosan kivetett adó az EK 23. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül attól függetlenül, hogy az adót azon árura is kivetik, amelynek végső rendeltetési helye az adott tagállam területén található.

Elsősorban ugyanis, maga az EK 23. cikkben rögzített vámunió elve követeli meg, hogy általános jelleggel biztosítsák az áruk szabad mozgását, nemcsak az államok közötti kereskedelemben, hanem általában a vámunió teljes területén, és mind a tagállamok közötti, mind a tagállamokon belüli vámjellegű vagy azzal azonos hatású díjak felszámolása nélkülözhetetlen előfeltételét képezi ilyen vámunió megvalósításának. Másodsorban, mivel az említett adó az adott kategóriába tartozó minden olyan termékre vonatkozik, amely elhagyja annak az önkormányzatnak a közigazgatási területét, ahonnan származik, anélkül hogy megkülönböztetést tenne azon termékek között, amelyek rendeltetési helye a származási ország, illetve más tagállam, természetében és tartalmában érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(vö. 22., 24., 26., 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)




A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. szeptember 9.(*)

„Vámmal azonos hatású díjak – A valamely közigazgatási területen kitermelt márványnak e terület határain túlra való szállítása esetén kivetett adó”

A C‑72/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

amelyet a Commissione tributaria provinciale di Massa Carrara (Olaszország) a Bírósághoz 2003. február 18‑án érkezett 2002. december 10‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Carbonati Apuani Srl

és

a Comune di Carrara

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Rosas, S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. március 17‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Carbonati Apuani képviseletében G. Andreani et R. Diamanti avvocati,

–        a Comune di Carrara képviseletében A. Calamia, F. Batistoni Ferrara, L. Buselli, G. M. Roberti és A. Franchi avvocati,

–        az olasz kormány képviseletében M. Fiorilli avvocato dello Stato,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és R. Amorosi, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: G. Bambara avvocato,

a főtanácsnok indítványának a 2004. május 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az EK 23., EK 81., EK 85. és EK 86. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        A kérdés azon per során merült fel, amelyben vitatták a Comune di Carrara (a továbbiakban: Carrara önkormányzata) által a területén kifejtett, és ezután az önkormányzat területén kívülre elszállított márványra kivetett adó közösségi joggal való összeegyeztethetőségét.

 Az olasz jogi háttér

3        Az 1997. december 27-i 449. sz. törvény (GURI 302. sz., 1997. december 30.) 55. cikkének (18) bekezdése által módosított 1911. július 15-i 749. sz. törvény egyetlen cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A Carrara önkormányzatának területén kifejtett, és annak területéről elszállított márványt adó terheli ezen önkormányzat javára. Ezt az adót az önkormányzati képviselőtestület által a szociális partnerekkel való konzultációt követően hozott külön rendelet alapján az önkormányzat veti ki és szedi be, amikor a márvány elhagyja határait.

Az önkormányzati képviselőtestület évente, az önkormányzat költségvetésének elfogadásakor határozza meg az adó mértékét a következő évre. Mindazonáltal, ha az önkormányzatnak hosszú távú kötelezettségeket kell vállalnia, amelyek fedezetét az adóból származó bevételek képezik, az önkormányzati képviselőtestület több évre előre rögzítheti az említett adó mértékét.

Az önkormányzat az önkormányzati képviselőtestület határozata útján az önkormányzati és tartományi jog által előírt módon és a Giunta provinciale amministrativa (tartományi közigazgatási tanács) jóváhagyásával úgy dönthet, hogy az adó bevételeinek egy részét a Marina di Carrara kikötő építési és üzemeltetési kiadásainak, valamint kötelezettségvállalásainak fedezésére fordítja, adott esetben az 1903. február 12-i 50. sz. törvény alkalmazásával, más részét pedig a márványipari munkások Cassa nazionale di previdenza per gli operai-tagdíjának (nemzeti munkás-önsegélyező pénztár) fedezésére. […]”

4        A módosításokkal az 1999. évi 75. sz. törvénnyé (GURI 72. sz., 1999. március 27.) átalakított 1999. január 26-i 8. sz. törvényrendelet 2. cikkének (2b) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A 749. sz. törvény egyetlen cikke […] úgy értelmezendő, hogy az […] adó tárgya a márvány és annak származékai, és azt a helyi márványipar tevékenységéhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó költségeknek megfelelően határozzák meg.”

5        E rendelkezések alapján Carrara önkormányzata helyi rendelet alapján adót vetett ki a területén kifejtett, és ezután onnét elszállított márványra. Az alapeljárás tényállásának megvalósulása idején a márványtömböket terhelő adó mértéke tonnánként 8 000 ITL volt.

6        Ezzel szemben az önkormányzat területén kifejtett, és ott felhasznált márvány mentes az adó alól. A kérdést előterjesztő bíróság végzése szerint emellett mentességek állapíthatók meg a Carrarával szomszédos közigazgatási területeken felhasznált vagy megmunkált márványra is.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

7        Az alapeljárás felperese a Commissione tributaria provinciale di Massa Carrara előtt megtámadta az adófizetési felszólítást, amelyben Carrara önkormányzata kivetette az adót a részére 2001 májusában átadott márványra. E bíróság előtt vetette fel az ezen adó EK‑Szerződéssel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést.

8        A Commissione tributaria provinciale di Massa Carrara – mivel megállapította, hogy a márványadó értelmezhető vámként vagy azzal azonos hatású díjként is, és alkalmas a verseny korlátozására – az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Az 1911. július 15-i 749. sz. törvényben, az 1997. december 27-i 449. sz. törvényben és a módosításokkal 1999. évi 75. sz. törvénnyé átalakított 1999. január 26-i törvényrendeletben foglalt olasz jogszabályok – adó kivetése a márványra Carrara önkormányzata területén – [összeegyeztethető-e] az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az Olaszország által az 1998. évi 209. sz. törvényben ratifikált Amszterdami Szerződést követően hatályos 23., 81., 85. és 86. cikkével?”

 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

9        A Bizottság szerint a kérdést előterjesztő bíróság végzése nem részletezi kellő pontossággal a ténybeli és jogi hátteret, amelyben a feltett kérdés felmerült. Álláspontja szerint tehát a kérelem elfogadhatatlan.

10      Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szüksége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdés ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdés alapul (lásd különösen a C‑320/90., C‑321/90. és C‑322/90. sz., Telemarsicabruzzo és társai egyesített ügyekben 1993. január 23-án hozott ítélet [EBHT 1993., I‑393. o.] 6. pontját, illetve a C‑157/92. sz. Banchero-ügyben 1993. március 19-én hozott végzés [EBHT 1993., I‑1085. o.] 4. pontját, a C‑128/97. és C‑137/97. sz., Testa és Modesti egyesített ügyekben 1998. április 30-án hozott végzés [EBHT 1998., I‑2181. o.] 5. pontját és a C‑9/98. sz. Agostini-ügyben 1998. július 8-án hozott végzés [EBHT 1998., I‑4261. o.] 4. pontját).

11      A Bíróság szintén rögzítette, hogy elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság minimális mértékben magyarázatot adjon az értelmezendő közösségi rendelkezések kiválasztásának okáról, valamint az e rendelkezések és a jogvita során alkalmazandó nemzeti jogszabály között általa megállapított összefüggésről (a C‑116/00. sz. Laguillaumie-ügyben 2000. június 28-án hozott végzés [EBHT 2000., I‑4979. o.] 16. pontja).

12      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság rendelkezik a szükséges felvilágosítással ahhoz, hogy hasznos választ adhasson a kérdést előterjesztő bíróságnak, ami a feltett kérdésnek az EK 23. cikk értelmezésére vonatkozó részét illeti. A kérdést előterjesztő bíróság végzése pontosan bemutatja a márványadó szabályozási hátterét, amely a kérdést előterjesztő bíróság szerint vámként vagy azzal azonos hatású intézkedésként értelmezhető. Másrészről, ami a ténybeli hátteret illeti, a kérdést előterjesztő bíróság végzéséből kitűnik, hogy az alapeljárás felperese, aki carrarai márványt szállított az önkormányzat területén kívülre, a nemzeti bíróság előtt vitatja az adófizetési felszólítást, amellyel az önkormányzat kivetette az adót a részére 2001 májusában átadott márványra.

13      Ezzel szemben, amint azt a főtanácsnok indítványának 18–21. pontjában hangsúlyozta, a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgáltat semmilyen hasznos magyarázatot az EK 81., EK 85. és EK 86. cikk és a jogvitában alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti összefüggésről. Egyedül arra hivatkozik, hogy az adó „hatással lehet a szabad versenyre”, anélkül hogy magyarázatot adna arra, milyen összefüggés lehet a márványadó és a vállalkozások versenykorlátozó magatartása között.

14      Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kizárólag az EK 23. cikk értelmezését illetően fogadható el.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

15      A kérdést előterjesztő bíróság érdemben arra vár választ, hogy vámmal azonos hatású díjnak minősül-e a márványadóhoz hasonlóan kizárólag valamely tagállam közigazgatási területén szedett, és az áruk meghatározott típusát – azaz az e közigazgatási területen kifejtett márványt – az adott közigazgatási terület határán kívülre való szállítása okán terhelő adó.

16      Az olasz kormány és Carrara önkormányzata szerint a márványadó megkülönböztetés nélkül vonatkozik a más tagállamokba exportált, valamint az egyéb olasz területekre elszállított márványra. Mivel az adó nem kizárólag az exportra szánt termékeket érinti, nem tekinthető úgy, hogy az EK 23. cikk hatálya alá tartozik. Ráadásul a vita tárgyává tett adó az EK 90. cikk szerinti belső adó, amely összeegyeztethető a Szerződéssel, mivel azonos módon és a forgalmazás azonos stádiumában érinti az olasz területen feldolgozott és forgalmazott, valamint a más tagállamokba exportált márványt (a C‑90/94. sz. Haahr Petroleum ügyben 1997. július 17-én [EBHT 1997., I‑4085. o.] és a C‑234/99. sz. Nygård-ügyben 2002. április 23-án [EBHT 2002., I‑3657. o.] hozott ítéletek).

17      Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az adott teher nem vámmal azonos hatású díjat, hanem az EK 90. cikk szerinti belső adót képez, amennyiben a termékek származási és rendeltetési helyétől függetlenül, objektív szempontok szerint, általános jellegű belső teherként következetesen érint bizonyos terméktípusokat (ebben a tekintetben lásd a 90/79. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1981. február 3-án hozott ítélet [EBHT 1981., 283. o.] 14. pontját és a C‑163/90. sz., Legros és társai ügyben 1992. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 1992., I‑4625. o.] 11. pontját).

18      A jelen esetben meg kell említeni, hogy a vitatott adó a carrarai márványt terheli, amikor azt Carrara önkormányzata területének határain kívülre elszállítják. Az adókötelezettséget keletkeztető tény tehát e határok átlépése. A carrarai önkormányzat területén felhasznált márvány mentes az adó alól, egészen pontosan annak helyi céljai miatt, és nem olyan objektív feltételek alapján, amelyek a közigazgatási területről elszállított márványra ugyanúgy alkalmazhatók lehetnének. Ezek az elemek kizárják, hogy a vitatott adó az EK 90. cikk szerinti belső adónak minősüljön (lásd a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítélet 12. pontját).

19      Meg kell vizsgálni, hogy a márványadóhoz hasonló adó az EK 23. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül-e.

20      Amint azt a Bíróság már számos alkalommal megállapította, a belföldi vagy külföldi árura valamely határ átlépésekor egyoldalúan, bármilyen elnevezéssel és módszerrel kivetett adóterhek, ha nem is minősülnek kifejezetten vámnak, az EK 23. cikk értelmében azzal azonos hatású díjnak tekintendők, legyenek azok bármilyen alacsonyak (lásd a 158/82. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1983. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1983., 3573. o.] 18. pontját, a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítélet 13. pontját, a C‑426/92. sz. Deutsches Milch-Kontor ügyben 1994. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑2757. o.] 50. pontját, a C‑485/93. és C‑486/93. sz., Simitzi egyesített ügyekben 1995. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑2655. o.] 15. pontját, valamint a C‑347/95. sz. UCAL-ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4911. o.] 18. pontját).

21      Mindazonáltal az olasz kormány és Carrara önkormányzata szerint az EK 23. cikkben megfogalmazott, és az EK 25. cikkben megismételt tilalom csak a „tagállamok közötti” forgalom tekintetében vonatkozik a vámokra vagy az azokkal azonos hatású díjakra.

22      Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilalmát azok az akadályok indokolják, amelyeket a határok átlépése okán kivetett adóterhek az áruk szabad mozgása előtt képeznek (lásd különösen a 2/69. és 3/69. sz., Brachfeld és Chougol ügyben 1969. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 1969., 211. o.] 14. pontját és a C‑363/93., C‑407/93–C‑411/93. sz., Lancry és társai egyesített ügyekben 1994. augusztus 9-én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑3957. o.] 25. pontját). Maga az EK 23. cikkben rögzített vámunió elve követeli meg, hogy általános jelleggel biztosítsák az áruk szabad mozgását, nemcsak az államok közötti kereskedelemben, hanem általában a vámunió teljes területén. Ha az EK 23. és EK 25. cikk kifejezetten csak a tagállamok közötti kereskedelmi forgalmat említi, az azzal magyarázható, hogy a Szerződés alkotói feltételezték, hogy a tagállamokon belül nem léteznek vámjellegű díjak (lásd a fent hivatkozott Lancry és társai ügyben hozott ítélet 29. pontját).

23      Szintén meg kell említeni, hogy 1986-ban az Egységes Európai Okmány az EGK‑Szerződést kiegészítette a 8a. cikkel (a módosítást követően EK 7a. cikk, majd EK 14. cikk), amely rögzítette a közös piac 1992. december 31-ig történő létrehozásának célját. Az EK 14. cikk (2) bekezdése úgy határozza meg a belső piacot, mint „olyan, belső határok nélküli térség, amelyben… biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”, anélkül hogy ez a rendelkezés megkülönböztetne államok közötti, illetve államokon belüli határokat.

24      Mivel az EK 23. és az azt követő cikkeket az EK 14. cikk (2) bekezdésével összhangban kell értelmezni, mind a tagállamok közötti, mind a tagállamokon belüli vámjellegű vagy azzal azonos hatású díjak felszámolása nélkülözhetetlen előfeltételét képezi az olyan vámunió megvalósításának, amelyben biztosított az áruk szabad mozgása.

25      Ezzel az indokkal határozott úgy a Bíróság a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítélet 18. pontjában, a Lancry és társai ügyben hozott ítélet 32. pontjában és a Simitzi-ügyben hozott ítélet 17. pontjában, hogy a valamely tagállamon belüli területi határ átlépésekor kivetett adó vámmal azonos hatású díjnak minősül.

26      Másrészről hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárásban érintett probléma nem tűnik olyan helyzetnek, amelynek minden eleme teljes mértékben az adott tagállam területén belül rögzülne. Nem vitatott, hogy a márványadó vonatkozik minden carrarai márványra, amely elhagyja ezen önkormányzat közigazgatási területét, anélkül hogy megkülönböztetést tenne az olaszországi rendeltetési hellyel rendelkező és a más tagállamokba szánt márvány között. A márványadó tehát természetében és tartalmában érinti a tagállamok közötti kereskedelmet (lásd a fent hivatkozott Lancry és társai ügyben hozott ítélet 30. pontját; lásd ugyanebben az értelemben a mennyiségi korlátokkal azonos hatású intézkedések tekintetében a 286/81. sz., Oosthoek’s Uitgeversmaatschappij ügyben 1982. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1982., 4575. o.] 9. pontját, a C‑277/91., C‑318/91. és C‑319/91. sz., Ligur Carni és társai egyesített ügyekben 1993. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑6621. o.] 36. és 37. pontjait, a C‑254/98. sz. TK-Heimdienst-ügyben 2000. január 13-án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑151. o.] 27–31. pontját és a C‑448/98. sz. Guimont-ügyben 2000. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10663. o.] 21‑23. pontját).

27      Carrara önkormányzata szerint mindazonáltal különböző körülmények szólnak a márványadó vámmal azonos hatású díjként való minősítése ellen. Arra hivatkozik, hogy a fent hivatkozott Legros és társai, Lancry és társai, illetve a Simitzi-ügyben hozott ítéletek tárgyát képező adóktól eltérően az alapeljárásban érintett adót egy kisméretű területi közösség veti ki, és az kizárólag az áruk adott típusát – a carrarai márványt – terheli, és nem az önkormányzat közigazgatási határait átlépő áruk összességét.

28      Ezek az érvek alaptalanok. Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 23. cikk – csakúgy mint az EK 25. cikk – tilt minden, a kereskedelmi forgalom tarifális akadályát képező adóterhet, amit valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága egyoldalúan vet ki, legyen az akármilyen alacsony (lásd a fenti 20. pontot). Az adónak vámmal azonos hatású díjként való minősítése szempontjából közömbös az azt beszedő területi közösség mérete, amíg az említett adó a belső piacon belüli kereskedelem akadályát képezi.

29      Továbbá, mivel az EK 23. és 25. cikk célja a kereskedelem valamennyi tarifális akadályának megszüntetése, közömbös, hogy az alapeljárásban vitatott adó kizárólag az áruk meghatározott körét (lásd a C‑109/98. sz., CRT France International ügyben 1999. április 22-én [EBHT 1999., I‑2237. o.] és a C‑441/98. és C‑442/98. sz. Michaïlidis-ügyben 2000. szeptember 21-én [EBHT 2000., I‑7145. o.] hozott ítéleteket) vagy az érintett közösség közigazgatási határát átlépő összes árut érinti (lásd a fent hivatkozott Legros és társai, illetve Lancry és társai ügyben hozott ítéleteket).

30      Az alapeljárás felperese emellett hangsúlyozza az említett adó különös célját. Az ez utóbbiból származó bevételek a carrarai önkormányzat területén végzett márványipari tevékenységgel kapcsolatos kiadásokra fordítandók. Az adó ezen iparág valamennyi vállalkozásának érdekeit szolgálja, ideértve azokat is, akik külföldön forgalmazzák az érintett termékeket.

31      A Bíróság már megállapította, hogy a vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilosak függetlenül bevezetésük céljától csakúgy, mint az azokból származó bevételek rendeltetésétől (lásd 24/68. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1969. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 1969., 193. o.] 7. pontját és a fent hivatkozott Simitzi-ügyben hozott ítélet 14. pontját). Mindazonáltal a Bíróság elismerte, hogy a gazdasági szereplő által a részére nyújtott szolgáltatás ellenértékeként, e szolgáltatással arányos összegben fizetendő terhek nem minősülnek vámmal azonos hatású díjnak (a 63/74. sz. Cadsky-ügyben 1975. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1975., 281. o.] 8. pontját, a 158/82. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1983. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1983., 3573. o.] 19. pontját és a fent hivatkozott CRT France International ügyben hozott ítélet 17. pontját).

32      A jelen esetben azonban nem ez a helyzet. Valójában legfeljebb közvetett kapcsolat áll fenn az alapeljárásban vitatott adó és az általa érintett gazdasági szereplők részére nyújtott szolgáltatások között. Carrara önkormányzata észrevételeiből megállapítható, hogy ezen adó célja különösen az, hogy fedezze az úthálózat javításával és karbantartásával, a kikötői infrastruktúra kialakításával, egy múzeum fenntartásával, a bányabiztonsági kutatásokkal, a bányamérnöki képzéssel vagy a munkásoknak nyújtott szociális segélyekkel összefüggő – egyébként az önkormányzatot terhelő – költségeket. E szolgáltatások közül több nem kifejezetten azon vállalkozások javát szolgálja, amelyek Carrara önkormányzata területén kívülre szállítanak márványt.

33      Ami azt az érvet illeti, hogy a „helyi” gazdasági szereplők, akik helyi adókat fizetnek, már hozzájárulnak a márványipar által okozott önkormányzati költségek fedezetéhez, emlékeztetni kell arra, hogy az adókötelezettséget keletkeztető tény a márvány átlépése az önkormányzat közigazgatási határán, függetlenül attól, hogy az érintett gazdasági szereplő a helyi adó alanya-e.

34      Mindazonáltal az a tény, hogy valamely adót, amelyet a tagállamok közötti vagy tagállamon belüli határ átlépésekor szednek be, azért vezettek be, hogy kompenzáljanak valamely hasonló belső terméket érintő helyi terhet, nem elegendő ahhoz, hogy azt kivonják a vámmal azonos hatású díjként való minősítés alól. Amennyiben ez lehetséges lenne, ez kiürítené a vámmal azonos hatású díjak tilalmának tartalmát és hatályát (lásd ebben a tekintetben a 132/78. sz. Denkavit-ügyben 1979. május 31-én hozott ítélet [EBHT 1979., 1923. o.] 8. pontját és a fent hivatkozott Michaïlidis-ügyben hozott ítélet 23. pontját).

35      Következésképpen az áruk meghatározott típusára kizárólag valamely tagállam adott közigazgatási területén, ezen árunak a közigazgatási terület határain túlra való szállítása esetén annak súlyával arányosan kivetett adó az EK 23. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül attól függetlenül, hogy az adót azon árura is kivetik, amelynek végső rendeltetési helye az adott tagállam területén található.

 A jelen ítélet időbeli hatályáról

36      Carrara önkormányzata kéri a Bíróságtól, hogy abban az esetben, ha úgy ítélné meg, hogy az alapeljárásban vitatotthoz hasonló adók nem egyeztethetők össze a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel, korlátozza a jelen ítélet időbeli hatályát. Egyrészről a kérdéses adó kivetésének jogi hátteréhez kapcsolódó bizonytalanságokra, másrészről pedig azon súlyos pénzügyi következményekre hivatkozik, amelyek az ítélet időbeli hatályának korlátozása hiányában Carrara önkormányzatának költségvetését terhelik.

37      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kizárólag kivételes esetben, a közösségi jogrend szerves részét képező jogbiztonság elvének alkalmazásával korlátozhatja a jóhiszeműen létrejött jogviszonyokat vitató érintett azon jogát, hogy valamely, már értelmezett rendelkezésre hivatkozhasson (a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítélet 30. pontja és a C‑104/98. sz., Buchner és társai ügyben 2000. május 23‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑3625. o.] 39. pontja).

38      Ebben a tekintetben a Bíróság a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítélet 30–36. pontjában akként határozott, hogy a jogbiztonság alapvető követelményéből eredő megfontolások alapján a Szerződésnek az importvámokkal azonos hatású díjakra vonatkozó rendelkezéseire nem alapozhatók az ezen ítélet keltét, azaz 1992. július 16-át megelőzően megfizetett kikötői illetékhez hasonló díj visszafizetésére irányuló követelések, kivéve ha a jogosult e napot megelőzően keresetet indított, vagy azzal egyenértékű panaszt tett (lásd a fent hivatkozott Simitzi-ügyben hozott ítélet 30. pontját).

39      A vitatott adót – mint tagállamon belüli területi határ átlépésekor kivetett díjat – ugyanolyan díjnak kell minősíteni, mint a fent hivatkozott Legros és társai ügyben vitatott kikötői illetéket. Ezért el kell ismerni, hogy 1992. július 16-ig Carrara önkormányzata ésszerűen feltételezhette, hogy a vitatott adó összeegyeztethető volt a közösségi joggal.

40      Ennek megfelelően e jogbiztonsággal kapcsolatos megfontolások figyelembevételével meg kell állapítani, hogy az időbeli hatálynak a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítéletben rögzített korlátozása ugyanúgy irányadó az alapeljárás tárgyát képező adó jogcímén beszedett összegek visszatérítésére irányuló követelések tekintetében.

41      Ezzel szemben nem lehet korlátozni a jelen ítélet időbeli hatályát a fent hivatkozott Legros és társai ügyben hozott ítélet keltét, 1992. július 16‑át követő időszakban. E naptól kezdve Carrara önkormányzata nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a vitatott adó nem volt összeegyeztethető a közösségi joggal.

42      Következésképpen rögzíteni kell, hogy a Szerződésnek a vámokkal azonos hatású díjakra vonatkozó rendelkezéseire nem alapozhatók a vitatott adó jogcímén 1992. július 16-át megelőzően beszedett összegek visszafizetésére irányuló követelések, kivéve, ha a kérelmező e napot megelőzően keresetet indított vagy azzal egyenértékű panaszt tett.

 A költségekről

43      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) az alábbiak szerint határozott:

1)      Az áruk meghatározott típusára kizárólag valamely tagállam adott közigazgatási területén, ezen árunak a közigazgatási terület határain túlra való szállítása esetén annak súlyával arányosan kivetett adó az EK 23. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül attól függetlenül, hogy az adót azon árura is kivetik, amelynek végső rendeltetési helye az adott tagállam területén található.

2)      Az EK 23. cikkre nem alapozhatók a márványadó jogcímén 1992. július 16‑át megelőzően beszedett összegek visszafizetésére irányuló követelések, kivéve, ha a kérelmező e napot megelőzően keresetet indított vagy azzal egyenértékű panaszt tett.

Aláírások.


* Az eljárás nyelve: olasz.

Top