This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62003CC0046
Opinion of Advocate General Stix-Hackl delivered on 9 June 2005. # United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland v Commission of the European Communities. # Structural funds - Decommitment of amounts - Conditions - Manchester/Salford/Trafford 2 ('MST 2') Programme. # Case C-46//03.
Stix-Hackl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. június 9.
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Közösségek Bizottsága.
FStrukturális alapok - Összegek szabaddá tétele - Feltételek - Manchester/Salford/Trafford 2 program (»MST 2«).
C-46//03. sz. ügy
Stix-Hackl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. június 9.
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Közösségek Bizottsága.
FStrukturális alapok - Összegek szabaddá tétele - Feltételek - Manchester/Salford/Trafford 2 program (»MST 2«).
C-46//03. sz. ügy
Határozatok Tára 2005 I-10167
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2005:369
CHRISTINE STIX‑HACKL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. június 9.1(1)
C‑46/03. sz. ügy
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
támogatja: az Európai Közösségek Tanácsa
„Európai Regionális Fejlesztési Alap – A Manchester/Salford/Trafford (»MST 2«) program – Kötelezettségvállalás – Az 1260/1999 tanácsi rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti határidő – Visszavonásra vonatkozó bizottsági határozat“
Tartalomjegyzék
I – Bevezetés
II – Jogi háttér
III – Tényállás
IV – Eljárás
V – Értékelés
A – A kereset elfogadhatósága az EK 230. cikk és az EK 231. cikk értelmében
B – Megalapozottság
1. Az első jogalap: Jogban való tévedés, értelmezési- és értékelési hiba a 2002. november 22‑i határozatban
a) Az Egyesült Királyság érvei
b) A Bizottság érvei
c) Jogi értékelés
i) A rendeletek egymáshoz való viszonyáról
ii) Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti kérelem határidőn belüli benyújtását állító érvről
iii) A mérlegelési jogkör gyakorlásának állítólagos elmulasztásáról
iv) Az arányosság elvének állítólagos megsértéséről
v) A jogbiztonság elvének állítólagos megsértéséről
vi) A gondos ügyintézés, a közösségi szolidaritás és a regionális partnerség, valamint a Közösség iránti lojalitás elvének állítólagos megsértése
2. Második jogalap: A Bizottság magatartása
a) Fő érvek
b) Jogi értékelés
i) Az érvek hatásosságáról
ii) A Bizottságnak a 1260/1999 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége
iii) A Bizottság magatartásáról részletesen
3. Harmadik jogalap: A C (92) 1358/8 bizottsági határozat indokolásának hiánya
a) Az Egyesült Királyság érvei
b) A Bizottság érvei
c) Jogi értékelés
VI – Végkövetkeztetések
I – Bevezetés
1. A jelen keresettel az Egyesült Királyság azt kéri a Bíróságtól, hogy az EK 230. cikk és az EK 231. cikk értelmében semmisítse meg a Bizottság 2002. november 22‑i határozatát, amellyel visszavonja az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a Manchester/Salford/Trafford 2 (a továbbiakban: MST 2) operatív programra lekötött 11 632 600 euró maradványösszeget. Az Egyesült Királyság lényegében azzal érvel, hogy ez a határozat az 1260/1999/EK rendelet(2) 52. cikke (5) bekezdésének, valamint a C (92) 1358/8 határozat melléklete 10. pontjának téves értelmezésén alapul.
2. Az Egyesült Királyság továbbá abban az esetben, ha az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének, és/vagy a C (92) 1358/8 határozat melléklete 10. pontjának a Bizottság általi értelmezése helyes, arra kéri a Bíróságot, hogy az EK 241. cikk értelmében állapítsa meg, hogy az említett jogi aktusok nem alkalmazhatóak az Egyesült Királyságra. Ezt a kereseti kérelmét azonban az Egyesült Királyság 2005. március 23‑i levelében visszavonta.
II – Jogi háttér
3. A különböző strukturális alapok tevékenységének egymás között, valamint az Európai Beruházási Bankkal és egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében a 2052/88/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19‑i 4253/88/EGK tanácsi rendelet(3) 21. cikke a „Kifizetések” címet viseli. E cikk (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az egyes kötelezettségvállalások záró kifizetéseire akkor kerül sor, ha:
– az (1) bekezdésben említett kijelölt hatóság az érintett év végét követő vagy az érintett művelet tényleges befejezését követő hat hónapon belül kifizetés iránti kérelmet nyújt be a Bizottsághoz;
– a 25. cikk (4) bekezdésében említett beszámolókat benyújtják a Bizottságnak;
– a tagállam megküldi a Bizottságnak a kifizetés iránti kérelemben és a beszámolókban szolgáltatott információk megerősítésére vonatkozó igazolást.“
4. A 4253/88/EGK rendeletet hatályon kívül helyezte a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 1260/1999 rendelet, amely 2000. január 1‑jén lépett hatályba.(4)
5. Az 1260/1999 rendelet 52. cikke az „Átmeneti rendelkezések” címet viseli. E cikk (5) bekezdése a következőket írja elő:
„Azokat a részösszegeket, amelyeket a Bizottság által 1994. január 1‑je előtt jóváhagyott műveletekre vagy programokra kötöttek le, de amelyek tekintetében 2001. március 31‑ig a Bizottság nem vett kézhez utolsó részlet kifizetése iránti kérelmet, legkésőbb 2001. szeptember 30‑ig automatikusan vissza kell vonni és a jogtalanul kifizetett összegeket ez alapján vissza kell fizetni, a bírósági eljárás miatt felfüggesztett műveletek, illetve programok sérelme nélkül.”
III – Tényállás
6. 1992. július 6‑án a Bizottság az Egyesült Királyság 1991. szeptember 20‑i kérelmére elfogadta az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Szociális Alapból (ESZA) Manchestert, Salfordot és Staffordot érintő integrált operatív program javára nyújtandó közösségi támogatásra vonatkozó C(92) 1358/8 határozatot, amely az Egyesült Királyság északnyugat-angliai régiójának 2. sz. célkitűzésére vonatkozó 1991. december 18‑i közösségi strukturális támogatásokon alapult (a továbbiakban: MST 2 program).
7. E határozatban a Bizottság az MST 2 programot az 1992. január 1‑jétől 1993. december 31‑ig tartó időszakra fogadta el, és az ERFA hozzájárulásának összegét a finanszírozási tervvel összhangban 56,51 millió ECU‑ben határozta meg. Ezenfelül a műveletek végrehajtásával az Egyesült Királyság által nemzeti szinten megbízott végső kedvezményezettek számára történő kifizetések határidejének lejártaként 1995. december 31‑ét rögzítette azzal, hogy az Egyesült Királyság időben benyújtott és indokolt kérelmére a Bizottság e határidőt meghosszabbíthatja.
8. Ugyanezen határozat 6. cikkében a Bizottság kifejezetten utalt arra, hogy a strukturális alapokból nyújtott támogatáshoz teljesíteni kell a határozat mellékletének 10. pontjában foglalt különleges feltételeket, amelyek a határozat szerves részét képezik. E feltételek megsértése a támogatás felfüggesztésének következményével járhat.
9. A C (92) 1358/8 határozat mellékletének 10. pontja a következőképpen rendelkezik:
„az egyes kötelezettségvállalások záró kifizetéseire az alábbi feltételek együttes teljesülésekor kerül sor:
– a kijelölt hatóság az érintett év végét követő vagy az érintett művelet tényleges befejezését követő hat hónapon belül benyújtotta a kifizetés iránti kérelmet a Bizottsághoz; a kérelmet a végső kedvezményezettek részéről ténylegesen felmerült és igazoló dokumentumokkal bizonyítható kiadások alapján kell benyújtani;
– a 4253/88/EK rendelet 25. cikkének (4) bekezdésében említett vonatkozó jelentést a megfelelő formanyomtatványon benyújtották a Bizottsághoz;
– a tagállam megküldte a Bizottságnak a kifizetés iránti kérelemben és a jelentésekben található adatok megerősítésére vonatkozó igazolást.”
10. Az 1993. december 17‑i C (93) 3804 határozattal a Bizottság felemelte az ERFA hozzájárulását 58, 163 millió ECU összegre, és ennyiben megfelelően módosította a C (92) 1358/8 határozatát.
11. 1993. december 22‑én a Government Office for the North West (illetékes regionális hatóság, a továbbiakban: GONW) tisztviselője levelet írt a támogatásfelügyeleti bizottság tagjainak, valamint a Bizottságnak, amelyhez az új bizottsági határozat alapján átdolgozott pénzügyi táblázatokat mellékelt. E levélben az ERFA-támogatás teljes összegeként tévesen 58,76 millió ECU‑t vett alapul.
12. 1994. február 14‑i faxában a Bizottság erre válaszként elküldte a GONW‑nek a táblázat egy olyan másolatát, amelyben a teljes összeget kézzel 58,163 millió ECU‑re javították át, és kérte e hatóság megerősítését. Az utóbbi 1994. február 21‑i faxában azt írta a Bizottságnak, hogy a Bizottság 1994. február 14‑i faxában foglalt pénzügyi táblázatok számadatai helyesek.
13. A Bizottság 1996. március 4‑i C (96) 461 határozatával az Egyesült Királyság által a végső kedvezményezettek részére történő kifizetések határidejét meghosszabbította, és a lejáratot 1995. december 31. helyett 1996. december 31‑re változtatta, a C (92) 1358/8 határozatot pedig ismét megfelelően módosította.
14. 1999. június 11‑én a GONW közölte a Bizottsággal az MST 2 program végső jelentésének tervezetét. 2000. július 31‑én a GONW ismét elküldte a Bizottságnak a végső jelentés tervezeteinek naprakésszé tett változatát.
15. 2001. február 26‑i levelében a GONW tájékoztatta a Bizottságot, hogy folyamatban van az MST 2 program végső pénzügyi táblázatainak előkészítése. A GONW tájékoztatása szerint e táblázatokat elektronikus posta útján küldi meg a Bizottságnak, amint azok elkészültek, de mindenképpen a 2001. március 31‑i határidő előtt, amelynek lejártát követően a kötelezettségvállalások automatikusan visszavonásra kerülnek.
16. 2001. március 15‑i levelével a GONW ezt követően megküldte az MST 2 program végső jelentését a Bizottságnak, hozzátéve, hogy a tényleges kiadások igazolásait a lehető leghamarabb küldi e-mailben, amint a Manchester City Council-lal a még függőben lévő kérdések tisztázásra kerülnek, éspedig szintén az automatikus visszavonás határidejének lejárta előtt.
17. A GONW 2001. március 21‑én elektronikus posta útján négy pénzügyi táblázatot küldött a Bizottságnak, hozzátéve, hogy ezek lehetővé teszik a Bizottság számára az MST 2 program lezárását. Ugyanakkor az ügyért felelős tisztviselő arra kérte a Bizottságot, hogy további kérdés esetén hívja fel, mivel tudatában van a szoros határidőknek.
Az „Excel” formátumú táblázatok tartalma a következő:
Elfogadott projektek kérelmező szerint (3. melléklet)
Elfogadott projektek prioritás szerint (4. melléklet)
A finanszírozás maximális összegei a műveletek szerint (5. melléklet, 1A, 1B, 1C, valamint 3A és 3B táblázat, melyekből az 1C és 3A táblázatok tartalma azonos)
A támogatásra alkalmas kiadások prioritás szerint naptári évek szerinti bontásban (5. melléklet, 2A és 2B táblázat)
A tervezett, a lekötött és a biztosított támogatási összegek áttekintése műveletek szerint (szintén 3. melléklet)
A lekötött éves részletek áttekintése (5. melléklet, 4. táblázat).
18. A 3. melléklet (Elfogadott projektek kérelmező szerint) és a 4. melléklet táblázatai szerint az összes projekt tekintetében a támogatásra alkalmas kiadás teljes összege 111 735 335 GBP. Az 5. melléklet 2A táblázatának kimutatása szerint ezzel szemben a teljes összeg 107 746 599 GBP, prioritás szerinti bontásban, de az 1996‑os tervezési év 3. és 5. prioritásához tartozó adatok e táblázatból hiányoznak.
19. Az 5. melléklet 1A és 1B táblázata szerint az ERFA pénzügyi hozzájárulásának összege 56,51 millió ECU, míg az 1C és 3A táblázat szerint a hozzájárulás 58,76 millió ECU.
20. A 3. melléklet szerint a teljes összeg szintén 58,76 millió ECU. E tekintetben a 3. melléklet kifejezetten hivatkozik a Bizottság 1993. decemberi határozatára.
21. AZ ERFA-ból származó finanszírozás teljes összegére vonatkozóan a táblázatokban szereplő ellentmondásos adatok miatt ezt követően mindkét részről bizonytalanság állt fenn az ERFA‑ból származó végül jóváhagyott pénzügyi támogatás szintjére vonatkozóan. A GONW azonban ettől kezdve nyilvánvalóan azt feltételezte, hogy a C (93) 3804 határozathoz mellékelt finanszírozási terv a kötelező.
22. 2001. május 8‑án a Bizottság elektronikus posta útján kérte az MST 2 program átdolgozott mellékleteit. Ezt követően az érintettek között email-váltás folyt 2001. júliusa és augusztusa során, amelynek során a GONW a Bizottságnak többszörösen javított számadatokat továbbított, mégpedig 2001. június 14‑én, július 19‑én, augusztus 6‑án és augusztus 13‑án. Ezalatt a Bizottság nem hivatkozott a 2001. március 31‑ig tartó határidő lejártára. 2001. szeptember 5‑én elektronikus posta útján két dokumentum benyújtását is kérte, amelyek közül az egyik „az MST 2 program kiadásaira vonatkozó végleges nyilatkozat másolata”, amelyet a Bizottság érintett szolgálatai szerint már 1997‑ben benyújtottak.
23. A Bizottság 2001. október 24‑én e‑mailben megismételte felhívását, ezt követően a Bizottság és a GONW közötti e‑mailváltás 2001. december 20‑án és 2002. január 15‑én folytatódott.
24. 2002. január 18‑án elektronikus posta útján a Bizottság végül tájékoztatta a GONW‑t, hogy elsődlegesen azt kell megállapítani, hogy a kiadásokra vonatkozó aláírt nyilatkozat megérkezett‑e 2001. március 31. előtt. A végső finanszírozási terv másolatát, amely még nem érkezett meg, másolatban fogják beszerezni. A Bizottság nyilvántartásai szerint a végső finanszírozási terv az volt, amely a C (93) 3804 határozat mellékletét képezte. A GONW 2002. január 25‑én azt válaszolta e‑mailben, hogy az e‑mail időpontjáig nem nyújtottak be az MST 2 programra vonatkozó zárónyilatkozatot, és ezt azzal indokolta, hogy még tájékoztatásra vár arra vonatkozóan, hogy a nyilatkozatnak mely bizottsági határozat képezze az alapját.
25. Ennek ellenére a Regionális Politikai Főigazgatóság főigazgatója 2002. január 24‑én kelt, az Egyesült Királyság állandó EU‑képviselőjéhez címzett levelével megerősítést kért arra vonatkozóan, hogy 2001. március 31‑ig sem a kiadások végleges igazolását, sem a végső kifizetés iránti kérelmet nem nyújtották be, és a válasz határidejeként 2002. február 7‑ét határozta meg.
26. 2002. február 4‑én a GONW a 2002. január 24‑i levélre hivatkozva elektronikus posta útján tájékoztatta a Bizottságot, hogy várja a 2001. augusztus 13‑án benyújtott pénzügyi táblázatokban foglalt számadatok megerősítését. Ezt követően benyújtja a kiadások végleges igazolását, valamint a záró kifizetés iránti kérelmet.
27. Miután a Bizottság rámutatott, hogy ez nem képez választ a 2002. január 24‑i kérdésre, a GONW 2002. február 4‑én, valamint 2002. február 6‑i értesítésével azt válaszolta, hogy a régi programok tekintetében hátrány, hogy nehézséget jelent az eredeti dokumentumok kikeresése, és ezért munkájuk során szorosan együttműködtek a Bizottsággal. Amíg a Bizottság nem nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy a számadatokkal egyetért, a hatóság nem tudja benyújtani a kiadásokat véglegesen alátámasztó igazolásokat.
28. A Bizottság 2002. február 6‑án e‑-mailben rámutatott, hogy a Bizottság részéről nem adhatók meg számadatok a tényleges kiadások összegének ismerete nélkül. Ennek megfelelően a Bizottság kérte az eredeti, aláírt formanyomtatványok mielőbbi benyújtását.
29. Ugyanezen a napon a GONW aláírta a Bizottság formanyomtatványát, amelyben igazolja felmerült kiadásokat és felkéri a Bizottságot a kifizetésre, és megküldte azt a Bizottságnak. E formanyomtatvány szerint az összes kiadás 111 735 335 GBP. A formanyomtatványhoz mellékelt kiadásokra vonatkozó táblázat az 1992‑től 1995‑ig tartó időszakra prioritás szerinti bontásban ugyanazokat a számadatokat tartalmazza, mint a 2001. március 21‑i e‑mailhez csatolt 5. melléklet 2A táblázata. Az 1996‑ra megadott kiadások azonban az egyes prioritások szerint eltérnek, azaz nem csupán kiegészülnek a 3. és 5. prioritási szintre vonatkozó adatokkal.(5)
30. 2002. április 18‑i, az Egyesült Királyság állandó EU‑képviselőjéhez címzett levelével a Regionális Politikai Főigazgatóság főigazgatója többek között azt közölte, hogy a 2002. február 6‑i dokumentumot nem lehet elfogadni kifizetés iránti kérelemnek, mivel az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése e dokumentum benyújtására határidőként 2001. március 31‑jét írja elő. E rendelkezés értelmében a maradványösszeg automatikusan visszavonásra kerül. Ezenfelül a Bizottság a levél kézhezvételétől számított két hónapos határidőt tűzött a válaszra, és a határidő leteltéig felfüggesztette a kifizetési eljárást. A határidőn belül történő válaszadás elmulasztása esetén a Bizottság a korábban jelzettek szerint lezárja a programot, és ennek megfelelően jár el.
31. Az Egyesült Királyság állandó képviselője 2002. június 12‑i levelével azt a választ adta, hogy a lényeges információkat 2001. március 31‑ig benyújtották, és hogy feltételezték, hogy a 2001. március 21‑én benyújtott pénzügyi táblázatok megfelelnek kiadásokra vonatkozó nyilatkozatnak a Bizottsággal fennálló arra vonatkozó véleménykülönbség tisztázásáig, hogy melyik finanszírozási tervet kell a végleges tervnek tekinteni. A GONW végig azt az álláspontot képviselte, hogy a C (93) 3804 határozat a végleges, de a Bizottság ezt csak 2002. január 18‑án erősítette meg. A kérelem benyújtása tekintetében felmerült késedelem ezért elkerülhetetlen volt. Ezenfelül értelmetlen lett volna a kérelmet olyan számadatok alapján benyújtani, amelyeket a Bizottság a maradványösszeg engedélyezéséhez nem fogadott volna el.
32. 2002. november 22‑i levelével, amely a jelen eljárásban a jogvita tárgyát képezi (a továbbiakban: a megtámadott határozat), a Bizottság vitatja a kérelem késedelmes benyújtásának állítólagosan elkerülhetetlen jellegét. A végső kérelem és a kiadásokra vonatkozó nyilatkozat attól függött, hogy nemzeti szinten milyen kötelezettségvállalások merültek fel. Ezeket a kötelezettségvállalásokat ezt követően sem lehetett módosítani. A finanszírozási tervre vonatkozó érv nem elfogadható. Amennyiben a GONW végig azt a nézetet képviselte, hogy a C (93) 3804 határozat a végleges, maga mondott ellent saját álláspontjának, amelyet az 5. melléklet 3A táblázatába foglalt. Ezért az általa előterjesztett egyik érv sem képezheti akadályát az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében foglalt, a kérelem késedelmes benyújtására vonatkozó jogkövetkezménynek. A főigazgatóság megfelelő egysége utasítást kapott az 11 632 600 EUR maradványösszeg visszavonására. A Bizottság továbbá köteles megkövetelni 9 272 767,82 EUR visszafizettetését.
33. 2002. december 6‑i levelével a GONW többek között azt közölte a Bizottsággal, hogy ebben az esetben az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottságnak a maradványösszeget 2001. szeptember 30‑ig vissza kellett volna vonnia. A Bizottság maga is következetlenül járt el e tekintetben.
IV – Eljárás
34. A keresetet 2003. január 31‑jén vették nyilvántartásba a Bíróság Hivatalánál. A Bíróság elnökének 2003. március 25‑i végzésével engedélyezték a Tanács beavatkozóként való részvételét a Bizottság kérelmeinek támogatójaként.
35. Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság
1. az EK 230. cikk és az EK 231. cikk értelmében semmisítse meg a következő jogi aktusokat:
a) a 2002. november 22‑i levélben közölt bizottsági határozatot, amellyel visszavonja a 11 632 600 euró összegű kiadásra vonatkozó kötelezettségvállalást;
b) későbbi, az Egyesült Királyság által nem ismert időpontban, 2002 decemberében vagy 2003 januárjában hozott határozatát, ezen összeg visszavonásáról;
c) az e határozat alapján tett összes intézkedését, beleértve ezen összeg visszavonását is;
d) a Bizottság 2002. november 22‑i levelében található, az Egyesült Királyságnak az MST 2 keretén belül felmerült kiadások címén kifizetett 9 272 767 euró összeg visszakövetelésére irányuló bizottsági határozatot, és
e) minden, e határozat alapján tett intézkedést;
2. állapítsa meg az EK 231. cikk alapján, hogy az összes említett határozat és intézkedés semmis;
3. amennyiben a Bizottság által az 1260/1999/EK tanácsi rendelet 52. cikke (5) bekezdésének és/vagy a C(92) 1358/8 sz. bizottsági határozat melléklete 10. pontjának tulajdonított értelmezés helytálló, állapítsa meg az EK 241. cikk alapján, hogy ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók az Egyesült Királyságra;
4. kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.
36. Miután a Bizottság 2003. március 13‑án azt nyilatkozta, hogy a 9 272 767,82 EUR összeg visszafizetésére vonatkozó követelését visszavonja, az Egyesült Királyság a keresetet ebben a részében (az első kérelem d) és e) pontja) visszavonta. Az Egyesült Királyság a 2005. március 23‑i levelével, amelyet tévesen 2004. március 24‑re kelteztek, visszavonta harmadik kereseti kérelmét.
37. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet, mint részben elfogadhatatlant, a fennmaradó részében pedig, mint megalapozatlant,
– másodlagosan, utasítsa el a keresetet, mint teljes mértékben megalapozatlant,
– kötelezze a felperest az eljárás költségeinek viselésére.
38. A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy az Egyesült Királyságnak az EK 241. cikkre alapított kérelme elfogadhatatlan, és másodlagosan, hogy megalapozatlan;
– kötelezze a felperest az eljárás költségeinek viselésére.
39. Mivel az Egyesült Királyság 2005. március 23‑i levelével visszavonta az EK 241. cikkre alapított kereseti kérelmét, annak a kérdésnek mindenestre nincs jelentősége, hogy a kérelem elfogadható volt‑e. A Tanács és a Bizottság megfelelő észrevételei ennek megfelelően nem kerülnek közelebbi vizsgálatra. A Tanács és a Bizottság erre vonatkozó kérelmét okafogyottnak kell tekinteni.
V – Értékelés
A – A kereset elfogadhatósága az EK 230. cikk és az EK 231. cikk értelmében
40. A Bizottság vitatja az Egyesült Királyság azon kérelmeinek elfogadhatóságát, amelyek valamennyi olyan határozat és intézkedés – beleértve magát a visszavonást is – semmisségének megállapítására irányulnak, amelyeket a 2002. november 22‑i levelet követően fogadtak el. Ezt azzal indokolja, hogy ezek csupán a 2002. november 22‑i levél elkerülhetetlen következményei.
41. A kereseti kérelmek elfogadhatósága tekintetében először is meg kell állapítani a kereset tárgyát. Az EK 230. cikk értelmében a megsemmisítés iránti kérelem tárgya lehet a Bizottság bármely jogi aktusa, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket. Ebből következően jogi aktus csak akkor lehet a kereset tárgya, ha joghatások kiváltására irányult, azaz, amennyiben tartalmát tekintve konkrét tényállásokra vonatkozó kötelező szabályok megállapítására irányul.(6)
42. A jelen ügyben kérdéses, hogy – a tagállamnak küldött arra vonatkozó értesítésen felül, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti visszavonás elmaradásának feltételei nem teljesültek – maga a visszavonás belső utasítás formájában elfogadható‑e a kereset tárgyaként.
43. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a visszavonás a költségvetési kötelezettségvállalás „másik oldala”. Költségvetési kötelezettségvállalásnak kell tekinteni egy olyan határozatot, amely meghatározott program vagy terv finanszírozására vonatkozik. Az ilyen határozat a költségvetés végrehajtását szolgálja, és e határozatok esetében meg kell különböztetni a (belső) költségvetési kötelezettségvállalást(7) és a kifizetések iránti kérelmekre vonatkozó, harmadik személyek felé irányuló határozatokat. A visszavonás alapján megszűnik a lehetőség arra, hogy az érintett forrásokat újabb kötelezettségvállalás nélkül kifizessék. E háttér alapján meg kell állapítani, hogy a bizottsági határozat, amely szerint az automatikus visszavonás feltételei teljesülnek, harmadik személyek felé irányuló jogi aktus, míg maga a visszavonás belső eljárás, és mint ilyen, nem megtámadható.
44. A Bizottság először 2002. április 18‑i levelével utalt arra, hogy az engedélyezett ERFA-támogatás maradványösszegét vissza kell vonni. Amikor az Egyesült Királyság válaszára két hónapos határidőt határozott meg, amelynek során az eljárást felfüggesztik, a Bizottság ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ezáltal még nem hozott kötelező rendelkezést.
45. 2002. november 22‑i levelével a Bizottság ezt követően megerősítette a visszavonásra vonatkozó, 2002. április 18‑i megfontolásokat, és közölte, hogy az illetékes belső egységet időközben utasította a maradványösszeg visszavonására.
46. Ez a határozat ezért harmadik személyek tekintetében joghatást váltott ki, mivel az Egyesült Királysággal kötelező jelleggel közlik, hogy a 11 632 600 EUR maradványösszeg nem kerül kifizetésre.
47. A kereset tárgya következésképpen ez a bizottsági határozat. Ezért valamennyi későbbi határozat és jogi aktus, amely e határozatot megerősíti, csupán ténybeli következmény, amelyek nem rendelkeznek önálló normatív tartalommal.(8)
48. Az első kérelem b) és c) pontja ezért elfogadhatatlan.
49. A kereset a fennmaradó részében elfogadható.
B – Megalapozottság
50. Az Egyesült Királyság a 2002. november 22‑i határozat megsemmisítése iránti keresetét három jogalapra alapítja. Az első jogalappal a megtámadott határozatban a Bizottság részéről fennálló jogban való tévedésre, értelmezési hibára, valamint értékelési hibára hivatkozik. A második jogalappal az Egyesült Királyság a Bizottság magatartását kifogásolja. Állítása szerint a Bizottság tétlensége a felperes tekintetében jogos bizalmat keletkeztetett aziránt, hogy a kérelmet megfelelő formában és módon nyújtotta be. A harmadik jogalappal az Egyesült Királyság a megtámadott határozat indokolásának hiányát kifogásolja.
1. Az első jogalap: Jogban való tévedés, értelmezési- és értékelési hiba a 2002. november 22‑i határozatban
a) Az Egyesült Királyság érvei
51. Az Egyesült Királyság az első jogalappal annak az álláspontjának ad hangot, hogy a Bizottság azon megállapítása, amely szerint az Egyesült Királyság az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdését megsértette, jogban való tévedés, valamint értelmezési- és értékelési hiba miatt jogellenes.
52. Álláspontját azzal indokolja, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése nem írja elő a kérelmek meghatározott formában történő benyújtását. Az 52. cikk (5) bekezdése különösen nem írja elő, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük az adatokat. A C (92) 1358/8 határozat mellékletének 10. pontjában foglalt feltételek a jelen ügyben nem alkalmazhatóak, mivel kizárólag az 1260/1999 rendelet rendelkezései alkalmazandóak, így az ERFA egységes formanyomtatványának használata sem kötelező.
53. Az 1260/1999 rendelet 54. cikke a 4253/88 rendeletet 2000. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte, aminek eredményeképpen ez utóbbi a jelen eljárás tárgyidőszakában már nem volt hatályban. Ezzel szerinte a C (92) 1358/8 határozat mellékletének 10. pontját egyidejűleg szintén hatályon kívül helyezték. Az 1260/1999 rendelet teljesen új jogi rendszert hozott létre.
A szóbeli szakasz során az Egyesült Királyság Kormánya utalt a bizottság és a tanács jogi álláspontja közötti állítólagos eltérésre: míg a Bizottság többek között a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik, a Tanács az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének az e rendelet 32. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben történő értelmezését javasolja.
54. Az Egyesült Királyság azon szándéka, hogy az egységes formanyomtatvány felhasználása nélkül nyújtsa be a maradványösszeg kifizetése iránti kérelmet, a GONW és a Bizottság közti levélváltásból is egyértelmű. Végül valamennyi információt benyújtottak, amelyet az egységes formanyomtatványban be kell nyújtani.
55. 2001. március 31‑ig a Bizottság megfelelő kérelmet kapott kézhez. Ezt a kérelmet a 2001. február 26‑án, március 15‑én és március 21‑én benyújtott dokumentumok tartalmazták, amelyek magukban foglaltak valamennyi információt, amelyre a Bizottságnak szüksége volt az MST 2 programról való végső határozathoz. A zárójelentést 2001. március 15‑én nyújtották be, és az állam jóváhagyására már nem volt szükség, mivel a regionális hatóságot felhatalmazták arra, hogy kötelező adatokat szolgáltasson. A kiadásokra vonatkozó nyilatkozatot 2001. március 21‑én elektronikus posta útján a határidőn belül benyújtották.
56. A 111 735 335 GBP helyett 107 766 705 GBP összegű összes kiadásra vonatkozó helytelen információnak nincs semmilyen következménye, mivel a helyes összeg a 4. mellékletből következik. Az Egyesült Királyság azonban még a helytelen összeg alapulvétele esetén is jogosult a maradványösszegre, mivel a helytelen összeg alapján is ki lehetett volna fizetni a maradványösszeget.
57. A Bizottság általi értelmezés sérti továbbá a jogbiztonság elvét, mivel az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének a szövege semmilyen követelményt nem ír elő a megkövetelt kérelem formájára vonatkozóan. Az. 52. cikk (5) bekezdése által előírt drasztikus szankció csak abban az esetben alkalmazható, ha valamely világos és egyértelmű rendelkezést minden kétséget kizáróan megsértettek.
58. Végezetül a szankció drasztikus jellegére tekintettel az EK 5. cikkben foglalt arányosság elvét is sérül. Az alap működőképessége ugyanis semmilyen időpontban nem került veszélybe.
59. A melléklet 10. pontjának követelményei mindenesetre nem kötelezőek. A Bizottság e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelyet a C (92) 1358/8 határozat 6. cikke is érzékeltet. E rendelkezés szerint a kérelemre vonatkozó követelmények be nem tartása nem von maga után automatikusan egy meghatározott szankciót.
60. Hasonló módon a melléklet 10. pontja előírja, hogy meg kell egyezni a benyújtandó jelentések formájára vonatkozóan. Ebből következően ezek rugalmas eljárási szabályok. A Bizottság ezért jogban tévedett, amikor 2002. november 22‑i levelében azt nyilatkozta, hogy nincs mérlegelési jogköre a C (92) 1358/8 határozat melléklete 10. pontja követelményeinek állítólagos be nem tartása tekintetében.
61. A Bizottság megsértette továbbá a gondos ügyintézés, a közösségi szolidaritás és a regionális partnerség elvét, valamint a Közösség iránti lojalitás elvét az EK 10. cikk értelmében.
b) A Bizottság érvei
62. A Bizottságnak ezzel szemben az az álláspontja, hogy az 52. cikk (5) bekezdésének értelme és célja szerint 2001. március 31‑ig minden olyan dokumentumot a Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsátani, amely a program lezárására vonatkozó határozathoz szükséges. Ezen időpontig ezért használható formában be kellett nyújtani a Bizottság számára minden szükséges dokumentumot. A kiadásokra vonatkozó nem hiteles nyilatkozat, amelyet „Excel” dokumentumként e-mail útján küldtek el, semmilyen körülmények között nem fogadható el megfelelő kifizetés iránti kérelemnek, és nemcsak azért, mert nem a szokásos formanyomtatványt alkalmazták, hanem azért sem, mert az ilyen kérelmet a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdése szerint alá kell írni, és hitelesíteni kell.
63. Amennyiben e dokumentumokat kötelezőnek ismerné el, a Bizottság megsértené az EK 274. cikket, amely szerint köteles a közösségi pénzügyek felelősségteljes kezelésére.
64. Bár a 4253/88 rendeletet az 1260/1999 rendelet 54. cikke hatályon kívül helyezte, ezt a 1260/1999 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel továbbra is alkalmazni kell. Az 52. cikk (1) bekezdése értelmében az 1999. december 31‑én hatályban levő jogot kell alkalmazni továbbra is az 1989-1993 közötti és 1994-1999 közötti tervezési időszakok programjaira. Ezért a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdése továbbra is alkalmazandó az MST 2 programra.
65. A Bizottság szerint az általa történő értelmezés a jogbiztonság elvét sem sérti. A C (92) 1358/8 bizottsági határozat mellékletének 10. pontja egyértelműen meghatározza a maradványösszeg kifizetésének feltételeit. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése megállapítja a határidőt, amelynek lejártáig az 1994. január 1‑jét megelőzően engedélyezett programokra vonatkozó kifizetés iránti kérelmet be kell nyújtani. Ezenfelül e rendelkezés az automatikus visszavonás jogkövetkezményét is pontosan meghatározza.
66. A Bizottság szerint az arányosság elvét sem sértették meg. A kérelem határidőn belüli benyújtása a strukturális alapok megfelelő működése érdekében lényeges kötelezettség. Ennek megsértése ellentétes lenne a Bizottságnak az EK 274. cikk alapján fennálló kötelezettségével. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése sem biztosít a Bizottság számára mérlegelési jogkört, mivel kötelező jogkövetkezményt ír elő.
67. Igaz ugyan, hogy a Bizottság a C (92) 1358/8 határozat 6. cikke szerint mérlegelési jogkörrel rendelkezik a határozat rendelkezéseinek módosítása tekintetében. Ez azonban nem biztosít ugyanakkor mérlegelési jogkört a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő jogi norma módosítására.
68. Az a kifogás, mely szerint a Bizottság az általa alkalmazott értelmezéssel megsértette a gondos ügyintézés, a közösségi szolidaritás és a regionális partnerség elvét, valamint a Közösség iránti lojalitás elvét az EK 10. cikk értelmében, nem felel meg a Bíróság alapokmányának 21. cikkében, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt feltételeknek, mivel az Egyesült Királyság csupán elveket sorol fel anélkül, hogy alátámasztaná, hogy ezek az elvek hogyan sérülhettek volna.
c) Jogi értékelés
69. Az elsődlegesen tisztázandó jogkérdés az, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdését lehet‑e, és mennyiben lehet úgy értelmezni, hogy az helyébe lépett a 4253/88 rendelet 21. cikke (4) bekezdése rendelkezéseinek, valamint az e rendelet alapján elfogadott C (92) 1358/8 határozatnak, az MST 2 programot érintő mellékletét is beleértve, a közösségi pénzügyi támogatás maradványösszegének kifizetése iránti kérelemnek a jelen ügyben vitatott formája, valamint tartalma vonatkozásában.
70. Amennyiben az ilyen értelmezést el kell utasítani, azt kellene megvizsgálni, hogy az Egyesült Királyság által benyújtott dokumentumok mennyiben voltak alkalmasak arra, hogy megakadályozzák az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében előírt, az automatikus visszavonásra vonatkozó jogkövetkezmény beálltát, figyelembe nem véve az ezen feltételezés szerint továbbra is alkalmazandó 4253/88 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének, illetve a C (92) 1358/8 határozat melléklete megfelelő 10. pontjának rendelkezéseiben foglalt alaki és anyagi jogi követelmények esetleges betartását.
i) A rendeletek egymáshoz való viszonyáról
71. Az 1260/1999 rendelet 54. cikke értelmében a rendelet a hatálybalépésével hatályon kívül helyezte a 2052/88 és a 4253/88 rendeletet. Ez azonban kifejezetten az 1260/1999 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül érvényes.
72. Az 52. cikk címének megfelelően „átmeneti rendelkezéseket” tartalmaz, és (1) bekezdésében előírja, hogy az 1260/1999 rendelet nem érinti különösen a hatályon kívül helyezett rendeletek alapján jóváhagyott támogatás folytatását. Az 52. cikk (2) bekezdése például lehetővé teszi, hogy új támogatásokat hagyjanak jóvá a hatályon kívül helyezett rendeletek alapján, ha a kérelmeket ezek alapján nyújtották be.
73. Ezen átmeneti rendelkezések alapján a közösségi jogalkotó előírta, hogy a már jóváhagyott támogatások az eredeti jogalapjuk alapján folytatódnak, és hogy meghatározott esetekben az új támogatásokat a régi jog alapján lehet vizsgálni és jóváhagyni. A jelen ügy tárgyát képező MST 2 program tekintetében a 2052/88 rendelet és a 4253/88 végrehajtási rendelet, valamint a C (93) 3804 és C (96) 461 határozatokkal módosított C (92) 1358/8 határozat képezi a vonatkozó jogalapot.
74. Ezért az Egyesült Királyság azon álláspontja, amely szerint e rendelkezéseknek az 1260/1999 rendelet lépett a helyébe, helytelennek tűnik. Kérdéses marad azonban az 1260/1999 rendelet és az MST 2 program eredeti jogalapja közötti viszony. Az eredeti jogalap alapján már jóváhagyott támogatás folytatása főszabály szerint nem akadályozza az MST 2 programra is kétségtelenül alkalmazandó 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti automatikus visszavonást. Ezért kérdéses, hogy az e rendelkezésben meghatározott jogkövetkezmény konkrétan mely feltételekhez kapcsolódik.
75. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) cikke szerinti automatikus visszavonás intézménye az e rendelet által bevezetett újítás a 4253/88 rendelethez képest. Az utóbbi rendelet kizárólag a hozzájárulás csökkentését, felfüggesztését, vagy törlését alkalmazta, amennyiben a Bizottság a hozzájárulást megvizsgálta, és szabálytalanságot, vagy a művelet vagy intézkedés végrehajtási feltételeinek vagy módjának olyan jelentős módosítását állapította meg, amelyet a Bizottság nem hagyott jóvá.(9) Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ezek a jogkövetkezmények a közösségi jogi támogatás végső kedvezményezettjének magatartását szankcionálják,(10) míg a jelen ügy tárgyát képező visszavonás (csupán) a tagállam magatartását érinti.
76. Az újonnan bevezetett automatikus visszavonás tekintetében a jogalkotói cél a közösségi forrásokkal való hatékony gazdálkodás érdekében a kiadások előrejelzésének és teljesítésének javítása.(11)
77. Egyrészt az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése az utolsó részlet kifizetése iránti kérelem benyújtásának határidejét meghosszabbítja 2001. március 31‑ig, amely hosszabb határidő, mint a 4263/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésében megállapított, az érintett év végétől vagy a művelet befejezésétől számított hat hónap után lejáró időszak. Másrészt bevezeti az automatikus visszavonás jogkövetkezményét a határidő elmulasztása esetére.
78. Meg kell állapítani, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésével bevezetett jogkövetkezmény „az utolsó részlet kifizetése iránti kérelem” benyújtásának határidejéhez kapcsolódóan tekinthető‑e a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésében, vagy a C (92) 1358/8 határozat mellékletének e tekintetben azonos 10. pontjában foglalt követelmények megsértése szankciójának.(12)
79. Az ilyen módon történő értelmezésnek kétségtelenül ellentmond a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményekre történő kifejezett hivatkozás hiánya az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében. E tekintetben az Egyesült Királyság a Németország kontra Bizottság ügyben(13) 1982. május 26‑án hozott ítéletre hivatkozik, amely szerint „a jogbiztonság elve […] azonban [megköveteli], hogy a jogvesztő határidőt megállapító rendelkezés, különösen abban az esetben, ha ahhoz vezethet, hogy valamely tagállam elveszíti a pénzügyi támogatást, amelyet már jóváhagytak, és amelyre tekintettel az állam már jelentős kiadásokat eszközölt, egyértelműen és pontosan kerüljön megfogalmazásra annak érdekében, hogy a tagállamok a jogi helyzet teljes mértékű ismeretében felmérhessék, mekkora a jelentősége e határidő betartásának”. Ez az ítélkezési gyakorlat jelentősnek tűnik annyiban, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében foglalt határidő az automatikus visszavonás jogkövetkezménye tekintetében jogvesztő határidő, és annak túllépése az érintett tagállamra nézve a támogatás elvesztésével jár.
80. Az 52. cikk (5) bekezdésében foglalt automatikus visszavonás valóban a szankciók jelentős szigorítását jelenti a korábbi jogi helyzethez képest,(14) így az idézett ítélkezési gyakorlat fényében ki kell zárni a 4253/88 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének olyan értelmezését, hogy azt az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése – a jogvesztő határidőhöz fűzött új jogkövetkezménnyel történő kiegészítéssel – módosította.
81. Ebből azonban nem következhet, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti utolsó részlet kifizetése iránti kérelem benyújtása céljából a tagállamok által szolgáltatandó információ tekintetében semmilyen követelményt nem lehet támasztani. Ez ezen átmeneti rendelkezés fent említett céljából is következik.(15) Ha a Bizottság a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésben, illetve a C (92) 1358/8 határozat mellékletének 10. pontjában foglalt egyes követelmények betartását az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése keretében nem is követelhette meg, nem fosztható meg attól a jogosultságtól, hogy követelményeket támasszon az Egyesült Királyság által a 2001. március 31‑jei határidőt megelőzően benyújtott adatok helyességére és megbízhatóságára vonatkozóan.(16) A Bizottság ezen jogosultságát annál inkább el kell ismerni, ha meggondoljuk például azt, hogy végső soron az automatikus visszavonási mechanizmus által nyilvánvalóan követett cél az elsődleges jogban, nevezetesen az EK 274. cikkben foglalt hatékony és eredményes gazdálkodás elvének a másodlagos jogban történő végrehajtása.
Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében „az utolsó részlet kifizetése iránti kérelem” kifejezés olyan értelmezésének, amely során nem veszik figyelembe az 1260/1999 rendelet és a 4253/88 rendelet egyéb rendelkezéseit, szintén ellentmond, hogy a 4253/88 rendelet 21. cikke 4) bekezdésének alapvető normatív tartalmát az 1260/1999 rendelet 32. cikkének (4) bekezdése megismételte. A két rendelkezés időbeli hatályának kérdésétől függetlenül a megismétlésből egyértelműen következik, hogy az 1260/1999 rendelet az utolsó részlet kifizetése iránti kérelem formájának, tartalmának és funkciójának kérdését érintetlenül hagyta, amiből az következik, az Egyesült Királyság képviselője által a szóbeli szakasz során előadottakkal ellentétben, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése semmi esetre sem értelmezhető a többi rendelkezés kellő figyelembevétele nélkül, akár a 4253/88 rendelet, akár az 1260/1999 rendelet rendelkezéseiről van szó.
E tekintetben szükségtelen megvizsgálni, hogy a Tanács azon álláspontja, amely szerint az 52. cikk (5) bekezdését az 1260/1999 rendelet 32. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, összeegyeztethető‑e a Bizottság jogi álláspontjával.
82. Mindezekből következik, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelmények be nem tartása önmagában nem von maga után automatikus visszavonást, de a felmerült kiadásokra vonatkozó, nem meghatározott formában benyújtott információ tekintetében a Bizottságnak valóban joga van értékelni, hogy az információ elismerhető‑e utolsó részlet kifizetése iránti kérelemnek az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában.
83. A Bizottság ezért a megtámadott határozatát ennyiben az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének jogilag téves értelmezésére alapozta, mivel az automatikus visszavonás e rendelkezésben előírt szankcióját a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésében, és/vagy a C (92) 1358/8 bizottsági határozat mellékletének 10. pontjában foglalt követelmények be nem tartásához kapcsolta.
84. A jelen ügy tekintetében a Bizottság által képviselt jogi állásponttal ellentétben ezért jelentéktelennek tűnik az a tény, hogy az Egyesült Királyság nem alkalmazta a Bizottság által kibocsátott formanyomtatványt, amelyet szokás szerint az alapokból történő kifizetések iránti kérelmek benyújtására, valamint a kiadásokra vonatkozó adatok igazolására szolgáló nyilatkozatok leadására használnak.
85. Az 1260/1999 rendelet 52. cikke (5) bekezdésének e jogilag téves értelmezése azonban figyelmen kívül hagyható, amennyiben a Bizottság a jelen ügy körülményei alapján jogosan feltételezhette, hogy az Egyesült Királyság a határidőn belül nem nyújtott be kérelmet az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerint.
ii) Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti kérelem határidőn belüli benyújtását állító érvről
A zárójelentés
86. A GONW az MST 2 programra vonatkozó zárójelentést 2001. március 15‑én elektronikus posta útján, „Excel”-dokumentum formájában küldte el a Bizottságnak. Ezeket az adatokat azonban az Egyesült Királyság 2001. március 31‑ig nem erősítette meg.
87. Az Egyesült Királyság azon álláspontja, hogy a tagállam semmilyen megerősítése nem kötelező az adatokra vonatkozóan, mivel a kijelölt hatóság nemzeti szinten felhatalmazással rendelkezett arra, hogy a Bizottság számára önállóan adatokat szolgáltasson, nem elfogadható.
88. Mind a 4253/88 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének harmadik francia bekezdése, mind a C (92) 1358/8 határozat melléklete 10. pontjának megfelelő rendelkezése kifejezetten megköveteli a tagállam tanúsítványát az adatok igazolása érdekében. Ezzel szemben az első és a második franciabekezdés követelményeit a kijelölt nemzeti hatóságnak kell teljesítenie.(17)
89. Ez a különbségtétel megfelel az előírás értelmének és céljának is. A programtervezési szakasz során a tagállam és a Bizottság jár el, míg e szakasz befejezését követően, azaz, a közösségi támogatási keret elfogadásától a tagállam megbíz egy hatóságot a programok végrehajtásával(18). Ennek az az előnye, hogy a helyi hatóságok lényegesen könnyebben tudják igazgatni a programokat. A tagállam ugyanakkor továbbra is felelős a programok végrehajtásának a felügyeletéért.(19)
90. Még ha az itt képviselt jogi álláspont szerint a 4253/88 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének harmadik franciabekezdésében, vagy a C (92) 1358/8 határozat melléklete 10. pontjának harmadik franciabekezdésében foglalt követelmények be nem tartása önmagában nem is alkalmas az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében előírt jogkövetkezmény kiváltására, meg kell állapítani mindazonáltal, hogy a helyi hatóság által benyújtott, meg nem erősített pénzügyi jelentés nem jelent elégséges biztosítékot a megbízhatóság tekintetében. Különösen nem következik egy ilyen jelentésből, hogy a tagállam felelősséget vállal a szolgáltatott információk ténybeli és számítási pontosságáért. Ebből a nézőpontból kiindulva hiányzik a kérdéses tagállam jogilag kötelező megerősítő nyilatkozata, amely, a fent említett, közvetlenül nem alkalmazandó követelményektől eltekintve, ebben az összefüggésben elengedhetetlennek tűnik.(20)
91. A hatóságnak a tagállam által adott állítólagos felhatalmazás nem igazol semmilyen ettől eltérő következtetést. Valamely nemzeti jogi rendelkezés nem alkalmas semmilyen közösségi jogi kötelezettség egyoldalú módosítására vagy hatályon kívül helyezésére.
A kiadásokra vonatkozó nyilatkozat
92. A GONW szintén benyújtott a határidőn belül, mégpedig 2001. március 21‑én, egy kiadásokra vonatkozó nyilatkozatot táblázat formájában. A Bíróság rendelkezésére álló iratok tanúsága szerint azonban a felmerült kiadásokra vonatkozó adatok egymással nem egyeztek és hibásak voltak.
93. Az összes kiadás az egyik helyen 111 735 335 GBP, a másik helyen pedig 107 746 599 GBP. Igaz ugyan, hogy a vélhetően helyes összeg, a 111 735 335 GBP szerepelt a GONW 2001. március 21‑i e-mailjének 4. mellékletében. Ez az összeg azonban ellentmondott az 5. melléklet 2A táblázatában szereplő adatoknak, így e tekintetben bizonytalanság keletkezett.
94. Még abban az esetben is, ha – amint a felperes érvelt – , mindkét összeg alátámasztaná a kifizetést, továbbra is fennáll a bizonytalanság az ellentmondó adatok kötelező erejére vonatkozóan. Az a nyilatkozat, amely szerint a kiadások legalább egy meghatározott tartományban maradnak, nem megfelelő az adatoknak adott esetben a benyújtandó dokumentumok alapján történő ellenőrzéséhez.
95. A Bizottságnak ezenfelül az EK 274. cikk értelmében biztosítania kell a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást. Ez megkívánja az alapokból nyújtott támogatások kifizetésére vonatkozó határozathozatal során az adatoknak a lehető legpontosabb vizsgálatát a visszaélések megakadályozása érdekében. A Bizottság azonban nincs abban a helyzetben, hogy ennek megfeleljen, amennyiben a kiadásokra vonatkozóan bizonytalan adatok állnak a rendelkezésére, amelyek végső soron szintén nem rendelhetők hozzá pontosan egy művelethez.
96. Végezetül vitathatatlan, hogy a kérdéses adatokat csak a határidő lejártát követően korrigálták, mégpedig 2001. június 14‑én, július 19‑én és augusztus 6‑án és 13‑án, tehát mindenképpen késedelmesen. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében foglalt jogvesztő határidő értelme és célja megkívánja, hogy a Bizottság határozata szempontjából lényeges valamennyi adatot e határidő lejártáig benyújtsanak. Az utólagos javítás lehetősége, amelyet az Egyesült Királyság javasol, összeegyeztethetetlennek tűnik e rendelkezés céljával.
Közbenső következtetések
97. A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a Bizottság az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében előírt kifizetés iránti kérelem adatainak ellenőrzésére vonatkozó jogát nem gyakorolta nyilvánvalóan téves módon.
98. Még ha egyet is kell érteni az Egyesült Királysággal abban, hogy a részben helytelen adatok és nyilatkozatok benyújtása önmagában nem alkalmas az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében előírt jogkövetkezmény kiváltására, mégpedig mindenekelőtt azért, mert a támogatásnak az esetleges maradványösszeg kifizetése útján történő gyors és hatékony lezárása céljából elegendő az eltérő – helyes – összegeket a határidő lejárta után figyelmen kívül hagyni, amennyiben ez a közösségi költségvetés terhére történne, meg kell állapítani azonban, hogy a jelen ügyben az ilyen téves adatok benyújtása a zárójelentés megerősítésének elmulasztásával járt együtt. A kockázati források ilyen kumulálódása esetén a Bizottság az ügyet nem hagyhatta annyiban.
99. E háttér alapján a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, hogy a tagállam nem nyújtja be határidőn belül az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti utolsó részlet kifizetése iránti kérelmet, amennyiben a szolgáltatott adatok a kifizetés iránti kérelem adatainak megbízhatóságára vonatkozó – hallgatólagos, de elengedhetetlen – követelményeknek nem felelnek meg, és a releváns időszak lejártáig megerősítetlenek maradnak. Ennek megfelelően a megtámadott határozat, legalábbis e tekintetben, jogilag megalapozottnak tűnik.(21)
iii) A mérlegelési jogkör gyakorlásának állítólagos elmulasztásáról
100. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése kötelező előírás, és nem biztosít mérlegelési jogkört a Bizottság számára. Ez a rendelkezés a támogatás kötelező visszavonását írja elő, amennyiben 2001. március 31‑ig nem nyújtották be az utolsó részlet kifizetése iránti kérelmet. A Bizottság e jogkövetkezményt konkretizáló határozata ezért nem jogellenes értékelési hiba miatt.(22)
101. Az Egyesült Királyság ugyan jogosan mutat rá, hogy a C (92) 1358/8 határozat 6. cikke, amely szerint a kifizetés iránti kérelem követelményeinek be nem tartása a támogatás felfüggesztésének következményét vonhatja maga után, a Bizottság számára e tekintetben mérlegelési jogkört enged.
102. Amint már korábban megállapításra került,(23) az automatikus visszavonás intézménye az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése által bevezetett újítás. E jogkövetkezmény drasztikus jellegére tekintettel e rendelkezést önállóan kell értelmezni. Következésképpen itt nincs jelentősége annak, hogy a 4253/88 rendelet, vagy az erre alapított C (92) 1358/8 határozat szerint más összefüggésben biztosított volt‑e a mérlegelési jogkör, vagy sem.
103. Ezért meg kell állapítani, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti automatikus visszavonás alkalmazásának mérlegelésére a Bizottságnak nem volt hatásköre, amennyiben a Bizottság a benyújtott dokumentumok vizsgálatát követően megállapította az utolsó részlet kifizetése iránti kérelem hiányát.
iv) Az arányosság elvének állítólagos megsértéséről
104. A bizottsági határozat nem sértette meg az EK 5. cikk szerinti arányosság elvét, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében megkívánja, hogy a közösségi intézmények jogi aktusai által előírt intézkedések alkalmasak legyenek a követett cél elérésére, és ne lépjék túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.(24)
105. Az 52. cikk (5) bekezdésében meghatározott határidő szigorú betartása szükséges a strukturális alapok működőképességének fenntartásához és azok gazdaságos kezeléséhez az EK 274. cikk értelmében. Mivel a strukturális alapok tevékenységeit decentralizált módon a tagállamok hajtják végre, a Bizottság számára csak a kifizetés iránti kérelmek időben történő benyújtása esetén lehetséges, hogy vizsgálja a felmerült kiadásokat, amelyek végső soron igazolják a kifizetéseket a kötelezettségvállalások keretében.
106. Az alapok megfelelő működése szükségessé teszi azt is, hogy a késedelmes kiegészítések és javítások, amelyek lényegesek és érintik az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése értelmében a kifizetés iránti kérelmeket, ne akadályozhassák meg az automatikus visszavonást, mivel ellenkező esetben a források kezelését gátolnák a nehezen vizsgálható kérelmek.
v) A jogbiztonság elvének állítólagos megsértéséről
107. Az Egyesült Királyság azon állítása, amely szerint az 52. cikk (5) bekezdésének a Bizottság általi értelmezése sérti a jogbiztonság elvét, megalapozatlan.
108. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az utolsó részlet kifizetése iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejártának időpontja 2001. március 31., és e határidő be nem tartása esetére jogkövetkezményként egyértelműen előírja az automatikus visszavonást.
109. A Bíróság rendelkezésére álló iratok szerint az Egyesült Királyság – a GONW szintjén is – tisztában volt azzal, hogy mely adatokat kell megadni az ilyen utolsó részlet kifizetése iránti kérelemben. Maga a GONW számos alkalommal egyértelműen azt nyilatkozta, hogy tisztában van a határidővel. Ezenfelül egyértelműen megkísérelte a zárójelentést a nyilatkozatokkal együtt a határidőn belül elkészíteni. E tekintetben hivatkozni kell a 2001. február 26‑i és március 15‑i, valamint 21‑i levelekre, amelyekben a GONW kifejezetten említi a 2001. március 31‑i határidőt, vagy azt nyilatkozza, hogy tudatában van a szoros határidőknek.
vi) A gondos ügyintézés, a közösségi szolidaritás és a regionális partnerség, valamint a Közösség iránti lojalitás elvének állítólagos megsértése
110. Az Egyesült Királyság azon érvét, amely szerint a rendelkezéseknek a Bizottság általi értelmezése és alkalmazása sérti a gondos ügyintézés, a közösségi szolidaritás és a regionális partnerség, valamint a Közösség iránti lojalitás elvét az EK 10. cikk értelmében – mint megalapozatlant – el kell utasítani. Az Egyesült Királyság nem mutatja be ezen állítólagos jogsértéseket. A Bíróság alapokmányának 21. cikke, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke 1. §‑ának c) pontja ugyanis megköveteli legalábbis a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ehhez szükséges, hogy az állítólagos jogsértéseket érthető és követhető módon bemutassák.
111. Következésképpen az első jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
2. Második jogalap: A Bizottság magatartása
a) Fő érvek
112. Második jogalapjával az Egyesült Királyság lényegében úgy érvel, hogy a Bizottság nem kifogásolhatja a kifizetés iránti kérelem formáját és módját, mivel nem tájékoztatta az Egyesült Királyságot az előírt határidő lejárta előtt, hogy a kérelem nem felel meg az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételeknek.
113. A Bizottság továbbá köteles lett volna tájékoztatni az Egyesült Királyságot, hogy a kérelem formája álláspontja szerint nem felel meg a hatályban lévő követelményeknek.
114. Azáltal, hogy a Bizottság a 2001. március 15‑én és 21‑én benyújtott dokumentumokra 2001 nyaráig nem adott választ, a felperesben jogos bizalmat keletkeztetett aziránt, hogy teljesítette a maradványösszeg kifizetése iránti kérelemre vonatkozó valamennyi feltételt.
115. A Bizottság ezzel szemben a tények szintjén azt állítja, hogy szolgálatai semmilyen időpontban nem ébresztettek olyan benyomást, hogy a határidőn belül benyújtott dokumentumok elegendőek a program lezárásához. A Bizottság továbbá hangsúlyozza, hogy saját magatartásának az automatikus visszavonással kapcsolatban mindenesetre nincs jelentősége.
b) Jogi értékelés
i) Az érvek hatásosságáról
116. Ezt a jogalapot – mint hatástalant – el kell utasítani. Még ha az érvek helyesek is, a jogalap nem alkalmas arra, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését eredményezze.
117. Ahogy a Bíróság a C‑-46/98. P. sz. ügyben(25) 200. szeptember 21‑én hozott ítéletében megállapította, a felhozott jogalap hatásos jellege a megsemmisítés iránti kereset keretében a jogalap arra való alkalmasságára utal, hogy megalapozottsága esetén a felperes által kívánt megsemmisítést eredményezze.
118. Még ha fenn is állna a tájékoztatási kötelezettség, és a Bizottság ezt a kötelezettséget meg is megsértette volna, ebből nem következik szükségszerűen, hogy az Egyesült Királyság határidőn belül nyújtott volna be utolsó részlet kifizetése iránti kérelmet.
ii) A Bizottságnak a 1260/1999 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége
119. A teljesség kedvéért meg kell vizsgálni a Bizottság tájékoztatási kötelezettségét, amelyet kifejezetten bevezet az 1260/1999 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése, amely szerint a Bizottság mindenképpen kellő időben tájékoztatja a tagállamot és a kifizető hatóságot, ha fennáll a veszélye a második albekezdés szerinti automatikus visszavonás alkalmazásának.
120. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a jelen ügy tárgyát képező programra. Az 1260/1999 rendelet 52. cikkének átmeneti rendelkezései szerint azokat a támogatásokat, amelyeket a 2052/88 rendelet és az azt végrehajtó 4253/88 rendelet alapján engedélyeztek, nem érinti az 1260/1999 rendelet. A Bizottságnak az 1260/1999 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése szerinti azon kötelezettsége, hogy felhívja a figyelmet az előrelátható visszavonásra, csupán a jövőbeni programokra vonatkozik.
121. Ez nem vezet azonban az Egyesült Királysággal szembeni hátrányosabb bánásmódhoz az 1260/1999 rendelet 52. cikkének átmeneti rendelkezései miatt, mivel az 52. cikk (5) bekezdésének eredményeképpen az utolsó részlet kifizetése iránti kérelmek benyújtásának határideje jelentősen meghosszabbodik az eredeti, a 4253/88 rendelet 21. cikkének (4) bekezdésében foglalt határidőhöz képest.
iii) A Bizottság magatartásáról részletesen
122. A teljesség kedvéért a következőkben meg kell vizsgálni a Bizottság magatartására vonatkozó kifogásokat.
123. Bár a Bizottság magatartása nem képezi az egyértelműség példáját, különösen mivel a határidő lejártát követően továbbra is tájékoztatást kért a tagállam, illetve a GONW által szolgáltatott ellentmondó adatokra vonatkozóan, és nyilvánvalóan már saját maga számára sem volt tisztában a végső finanszírozási tervvel, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az Egyesült Királyság volt alapvetően felelős azért, hogy a határidő lejártáig a Bizottság rendelkezésére bocsásson minden megbízható információt a kiadásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy a Bizottság végleges határozatot hozhasson.
124. A Bizottság ezenfelül semmilyen időpontban nem próbálta az automatikus visszavonás következményét kevésbé súlyosként feltüntetni vagy rosszhiszeműen elhallgatni. Ellenkezőleg, már 2000. július 31‑én közölte, hogy le kívánja zárni azMST 2 programot. Ezzel az Egyesült Királyságot először szólitotta fel közvetetten cselekvésre.
125. Végezetül a jogalapokból semmilyen kötelezettség nem következik a Bizottságra nézve arra vonatkozóan, hogy a határidő lejártát az egyedi esetekben megerősítse. Az EK 10. cikkből, amely szerint a közösségi intézmények is kötelesek a tagállamokkal való lojális együttműködésre,(26) szintén nem következik ettől eltérő álláspont. Nem minősül a lojalitást sértő magatartásnak, ha a Bizottság elmulasztja a határidő lejártára történő figyelmeztetést, amennyiben a tagállamnak nyilvánvalóan tudomása van a határidő betartására vonatkozó kötelezettségről.(27)
126. Az esetleges jogos bizalom keletkeztetésére tekintettel továbbá meg kell jegyezni, hogy a megtámadott bizottsági határozat alapja egy tanácsi rendelet, melynek eredményeképpen a Bizottság magatartása semmiképpen nem tekinthető a saját maga által meghatározott alaki követelményekről való lemondásnak.
3. Harmadik jogalap: A C (92) 1358/8 bizottsági határozat indokolásának hiánya
a) Az Egyesült Királyság érvei
127. A harmadik jogalappal az Egyesült Királyság azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk szerinti indokolási kötelezettségét, mivel a 2002. november 22‑i határozat nem tartalmazta az indokolás megértéséhez szükséges fő jogi és ténybeli okokat.
128. Különösen hiányzik mindenfajta magyarázat arra vonatkozóan, hogy a 2001 februárjában és márciusában megküldött információk miért nem voltak megfelelőek az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti kérelemhez. A Bizottság továbbá nem adott magyarázatot arra, hogy a program lezárását miért akadályozta meg a határidő lejárta előtt teljesítendő követelmények állítólagos be nem tartása. A Bizottság azon nyilatkozata, amely szerint „az ügyért felelős ügyintézők […] nem értenek egyet a végső finanszírozási tervvel kapcsolatosan előterjesztett érvvel”, egyáltalán nem kielégítő és nem is érthető.
b) A Bizottság érvei
129. A Bizottság álláspontja szerint ezzel szemben a határozat szabályszerűen indokolt, mivel megfelel az EK 253. cikk követelményeinek. A 2002. november 22‑i levelet az Egyesült Királysággal folytatott levelezés kontextusában kell értelmezni, különös tekintettel a 2002. január 24‑i, április 18‑i és június 12‑i levelekre. A Bizottság azon álláspontja, mely szerint 2001. március 31‑ig nem került benyújtásra maradványösszeg kifizetése iránti kérelem, e levelezés során végig kifejeződik.
130. Az Egyesült Királyság 2002. június 12‑i levelében végül elismerte, hogy 2001. március 31‑ig nem nyújtottak be hivatalos kérelmet. Ezért az Egyesült Királyság ismerte a határozat indokait, még akkor is, ha e tekintetben nem állt fenn egyetértés.
c) Jogi értékelés
131. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogi aktusok az EK 253. cikk szerinti indokolásának világosan és egyértelműen meg kell jelölnie a jogi aktust elfogadó közösségi hatóság megfontolásait oly módon, hogy az érintett személyek jogaik védelme érdekében megismerhessék az intézkedés okait, a közösségi bíróság számára pedig lehetővé váljon a felülvizsgálati jogkörének gyakorlása. Az indokolási kötelezettség terjedelme az érintett jogi aktus jellegétől, az elfogadásának körülményeitől, valamint az adott területre irányadó valamennyi jogszabálytól függ.(28)
132. A valamely közösségi támogatás törlésére vonatkozó határozat indokolásának különösen egyértelműen meg kell jelölnie a határozatot igazoló okokat, tekintettel a támogatásban részesülő személyeket érintő súlyos következményekre.(29)
133. Igaz ugyan, hogy a jelen ügyben nem közösségi támogatás törléséről van szó. A jelen ügyben azonban egy már jóváhagyott támogatásnak – nevezetesen az ERFA‑ból azMST 2 programra lekötött eszközök maradványösszege kifizetésének – az utólagos megtagadásáról van szó.
134. A 2002. november 22‑i megtámadott levélben a Bizottság lényegében azt nyilatkozta, hogy köteles volt a visszavonás mellett határozni, mivel az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti kifizetés iránti kérelmet nem nyújtották be 2001. március 31‑ig.
135. A határozat elfogadásának körülményei megerősítik, hogy ez az indokolás elégséges. Az indokolási kötelezettség mindig kevésbé részletes magyarázatot igényel, ha a határozat címzettje már ismeri a határozat jogalapját és annak követelményeit(30). Amint már kifejtettem(31), az Egyesült Királyság legalábbis egyértelműen azt nyilatkozta a határidő lejárta előtt, hogy tudatában van az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdése szerinti szoros határidőknek. Feltételezni kell ezért, hogy az Egyesült Királyság számára világos volt, a C (92) 1358/8 határozat mellékletének 10. pontjában foglalt követelmények a felek között vitatott hatályban maradásától függetlenül, hogy az 1260/1999 rendelet 52. cikkének (5) bekezdésében foglalt határidő elmulasztása a visszavonás következményét vonja maga után.
136. Végezetül az ellentmondó álláspontokat a felek a hosszú időn keresztül folytatott levelezés során, különösen a 2002. január 24‑i, április 18‑i és június 12‑i levélben megtárgyalták, és az Egyesült Királyság tudomására hozták a visszavonás okait.
137. A fentiekből következik, hogy a Bizottság 2002. november 22‑i határozatát a jelen ügy konkrét körülményei között megfelelő indokolással látta el.
138. A harmadik jogalapot ezért – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
VI – Végkövetkeztetések
139. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:
– Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának keresetét teljességében utasítsa el;
– kötelezze Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát az eljárás költségeinek viselésére.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet 31. o.; a továbbiakban: 1260/1999 rendelet).
3 – HL. L 374, 1. o. (a továbbiakban: 4253/88 rendelet).
4 – Lásd az 1260/1999 rendelet 54. cikkét.
5 – Lásd a fenti 18. pontot.
6 – Lásd még a C‑123/03. P sz., Bizottság kontra Greencore Group ügyben 2004. december 9‑én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 44. pontját: „az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak vagy határozatoknak minősülnek a felperes érdekeit érinteni képes, annak jogi helyzetét jelentős mértékben módosító, kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések”.
7 – Lásd a 190/84. sz., Parti écologiste „Les Verts“ kontra Parlament ügyben 1988. február 25‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 1017. o.) 7. és azt követő pontját: „[A jelen kereset] …kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalásra … irányuló jogi aktusok ellen irányul….Az ilyen jogi aktusok joghatást csak a közigazgatás belső szférájában váltanak ki, harmadik személyek irányában nem keletkeztetnek jogokat, illetve kötelezettségeket. Nem minősülnek tehát sérelmet okozó határozatnak.”.
8 – A 23/80. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1980. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 3709. o.), valamint a C‑123/03. P. sz. ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 39. pontja.
9 – Ld. A 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdését.
10 – Az adott esetben ezzel kapcsolatban felmerülő alkotmányossági problémára nézve lásd Nehl, Europäisches Verwaltungsverfahren und Gemeinschaftsverfassung, Berlin, 2002.
11 – A 44. preambulumbekezdés értelmében e célból a pénzügyi lebonyolításban bekövetkező minden késedelemnek a kötelezettségvállalások automatikus visszavonásához kell vezetnie.
12 – A maradványösszeg kifizetése iránti kérelem határidőn belül történő benyújtása, az előírt jelentés benyújtása, az adatok igazolásainak benyújtása.
13 – A 44/81. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 1982., 1855. o.) 16. pontja.
14 – Lásd a fenti 75. pontot.
15 – Lásd a fenti 76. pontot.
16 – Itt emlékeztetni kell arra, hogy a C‑84/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑6547. o.) 57. pontjában a Bíróság már értelmezte az „utolsó részlet kifizetése iránti kérelem” fogalmát, bár más jogalappal összefüggésben, és e tekintetben megállapította, hogy az érintett információk bármely megerősítésének kérdésétől függetlenül „a tagállamok által benyújtott utolsó részlet kifizetése iránti kérelmeknek tartalmazniuk kell legalább azt az információt, amely e projekteknek, illetve a kérelmezett összegek kifizetéseinek a végső lezárását lehetővé teszi a Bizottság számára“.
17 – A rendelkezés tehát különbséget tesz a hatóság által teljesítendő, valamint a tagállam által teljesítendő követelmények között.
18 – A 4253/88 rendelet 10. és 14. cikke.
19 – A 4253/88 rendelet 23. cikke.
20 – Lásd még az 1260/1999 rendelet 43. preambulumbekezdését: „…a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást azzal kell biztosítani, hogy a kiadásokat megfelelően indokolják és igazolják…”.
21 – Itt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében (a C‑86/98. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1990. november 6‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑3891. o.] 20. pontja) egy határozat jogszerű létrejöttéhez elegendő, hogy lényegi indokolása megalapozott legyen. Más hiányosságok, amelyek a határozat egyéb okai tekintetében fennállnak, nem érintik a határozat jogszerűségét.
22 – Az automatikus visszavonásra vonatkozóan a mérlegelési jogkör hiánya tekintetében lásd még a C‑84/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1999. október 5‑én hozott ítéletet (hivatkozás a 16. lábjegyzetben).
23 – Lásd a fenti 75. pontot.
24 – Lásd a 116/82. sz., Bizottság kontra Németország, („minőségi bor”) ügyben 1986. szeptember 18‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 2519. o.) 21. pontját.
25 – A C‑46/98. P. sz., European Fertilizer Manufacturers Association (EFMA) kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I‑7079. o.) 38. pontja.
26 – Ld. a 230/81. sz., Luxemburg kontra Parlament ügyben 1983. február 10‑én hozott ítéletet (EBHT 1983., 255. o.), és a 2/88-IMM. sz. Zwartfeld ügyben 1990. július 13‑án hozott végzést (EBHT 1990., I‑3365. o.).
27 – Lásd e tekintetben a fenti 109. pontot.
28 – A C‑350/88. sz., Delacre és társai ügyben 1990. február 14‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑395. o.) 15. és azt követő pontja.
29 – Lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑46/98. és T‑151/98. sz. RGRE kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. február 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., II‑167. o.) 48. pontját.
30 – Ebben az értelmben hivatkozni kell a Bíróság ítélkezési gyakorlatára az EMOGA- elszámolásokra vonatkozóan, mely szerint a tagállam közreműködése a határozat meghozatalának folyamatában releváns az indokolási kötelezettség terjedelme tekintetében. Lásd a 819/79. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1981. január 14‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 21. o.) 19–21. pontját.
31 – Lásd a fenti 109. pontot.