AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2004. október 28.

T‑219/02. és T‑337/02. sz. egyesített ügyek

Olga Lutz Herrera

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – A vizsgára bocsátás megtagadása – Versenyvizsga-kiírás – Korhatár”

Teljes szöveg spanyol nyelven II‑0000

Tárgy:         A COM/A/6/01 versenyvizsga-bizottság által 2001. július 31‑én, illetve a COM/A/10/01 versenyvizsga-bizottság által 2001. december 20‑én hozott, a felperes versenyvizsgára való bocsátását azzal az indokkal megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelmek, hogy a felperes nem tett eleget a korhatárra vonatkozó követelménynek, valamint másodlagosan a COM/A/6/01 és a COM/A/10/01 versenyvizsga-bizottság határozatai ellen a felperes által benyújtott közigazgatási panasz elutasításának megsemmisítése iránti kérelmek tárgyában előterjesztett kereset.

Határozat:         Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.     Tisztviselők – Kereset – Vizsgára bocsátást megtagadó versenyvizsga-bizottsági határozat elleni kereset – A vizsgára bocsátás megtagadásának vitatása érdekében a versenyvizsga-kiírás szabálytalanságára való hivatkozás lehetősége – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.     Tisztviselők – Felvétel – Felvételi eljárás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

3.     Tisztviselők – Versenyvizsga – Szervezés – Részvételi feltételek és módozatok – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Korhatár kikötése – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, 27. cikk, első bekezdés és 29. cikk,, (1) bekezdés; III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, g) pont)

4.     Közösségi jog – Alapvető jogok – Az Európai Unió alapjogi chartája – Terjedelem

5.     Tisztviselők – Felvétel – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelve – Korhatár kikötése – A jogszerű célokra tekintettel fennálló megengedhetőség

(2000/78 tanácsi irányelv)

6.     Tisztviselők – Versenyvizsga – A versenyvizsgára bocsátás megtagadása – Az érdekelt más versenyvizsgák részvételi feltételeire való hivatkozásának lehetetlensége

1.     A versenyvizsga pályázója vizsgára bocsátást megtagadó versenyvizsga-bizottsági határozat elleni keresetének alátámasztására a megfelelő időn belül meg nem támadott versenyvizsga-kiírás állítólagos szabálytalanságára alapított jogalapokat hozhat fel, amennyiben szoros összefüggés van a tárgybeli jogalapok és a megtámadott határozat indokolása között.

(lásd a 45. és 47. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑60/92. sz., Noonan kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 16‑án hozott ítélete (EBHT 1993. II‑911. o.), amelyet a Bíróság C‑448/93 P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítélete (EHBT 1995. I‑2321. o.) megerősített.

2.     A felvételi eljárás keretében hozott határozatok vonatkozásában az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálatának terjedelme – a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogkörére figyelemmel – az adminisztráció által alkalmazott eljárások szabályszerűségének, az adminisztráció határozatának meghozatalához alapul vett tények helytállóságának, a nyilvánvaló értékelési hiba hiányának, a téves jogalkalmazásnak, valamint a hatáskörrel való visszaélésnek a vizsgálatára korlátozódik, amelyek érinthetik az igazgatási határozatot.

(lásd az 59. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑1/90. sz., Perez‑Mínguez Casariego kontra Bizottság ügyben 1991. március 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑143. o.) 56. pontja.

3.     A személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének g) pontjából következik, hogy a személyzeti szabályzat felhatalmazza a közösségi intézményeket arra, hogy a felvételi eljárásuk során a versenyvizsga-kiírásban saját belátásuk szerint felső korhatárt állapítsanak meg, illetve arra, hogy e korhatárt alkalmazzák azokra az alkalmazottakra, akik megfelelnek annak a feltételnek, hogy legalább egy éve az intézmény szolgálatában állnak. Következésképpen a személyzeti szabályzat nem tiltja meg a korhatár alkalmazását, sőt éppen ellenkezőleg: olyan lehetőséget állapít meg, amelynek alkalmazása az egyes intézmények diszkrecionális jogkörébe tartozik.

A személyzeti szabályzat a versenyvizsgák megszervezésének területén széles mérlegelési jogkört biztosít az intézményeknek. A személyzeti szabályzat rendelkezéseinek – különösen a 27. cikk első bekezdésének és a 29. cikk (1) bekezdésének – betartása mellett a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő munkakörhöz megkívánt képesítési követelmények, valamint – e követelményekre és a szolgálat érdekeire tekintettel – a versenyvizsga részvételi feltételeinek és módozatainak meghatározásában.

A közösségi felvételi eljárásokra vonatkozó követelmények közül a személyzeti szabályzat 27. cikke nem határoz meg olyan követelményt, amely szerint biztosítani kell, hogy a pályázó személyeket az életkoruk alapján történő különbségtétel nélkül vegyék fel. A személyzeti szabályzatnak az álláshely betöltése érdekében alkalmazandó eljárás kereteit meghatározó 29. cikkének (1) bekezdése sem állapít meg semmilyen ilyen értelmű kötelezettséget.

A versenyvizsgák megszervezésének területén az intézményeket megillető mérlegelési jogkör gyakorlása – különösen ami a korhatárnak a versenyvizsga különös felvételi feltételeként történő kikötését illeti – összeegyeztethető a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével és 29. cikkének (1) bekezdésével.

(lásd a 78. és 80–84. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 90/74. sz., Deboeck kontra Bizottság ügyben 1975. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1975., 1123. o.) 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑132/89. sz., Gallone kontra Tanács ügyben 1990. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑549. o.) 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑56/89. sz., Bataille és társai kontra Parlament ügyben 1990. november 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑597. o.) 42. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑214/99. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑257. és II‑1169. o.) 52. pontja.

4.     Az Európai Unió alapjogi chartája a közösségi polgárok jogai védelmének garantálása érdekében létrehozta az Európai Unióban biztosított emberi jogok katalógusát. Bár a közösségi bíróságok többször is hivatkoztak a chartára – mint a polgárok jogai elismerésének és védelmének forrására, valamint a közösségi jogrend által biztosított jogok viszonyítási pontjára –, ettől még a charta jelenleg (azaz 2004 októberében) olyan nyilatkozat, amely nem rendelkezik jogi kényszerítő erővel.

(lásd a 87. és 88. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑377/00., T‑379/00., T‑380/00., T‑260/01. és T‑272/01. sz., Philip Morris International és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. január 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑1. o.) 122. pontja.

5.     A Bizottság, amikor felvételi eljárásaiban korhatárokat köt ki, azt a célt követi, amely lehetővé teszi, hogy szakmai távlatokat biztosítson mind azon tisztviselők számára, akik a Bizottságon belül hosszú pályafutás előtt állnak, mind pedig a idősebb korú felvettek számára, valamint azt, amely – a személyzeti szabályzat által meghatározott nyugdíjjogosultságokkal összefüggésben – biztosítja, hogy a tisztviselők legalább valamilyen minimális időtartamig ellássák tevékenységüket, vagyis biztosítja a közösségi nyugdíjalapok pénzügyi egyensúlyának fenntartását. E célokhoz képest a korhatárkikötés ésszerűnek és arányosnak minősül. Következésképpen nem lehet azt felhozni, hogy a Bizottság megsértette volna a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét, illetve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelvet.

(lásd a 95–100. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑A‑43. és II‑167. o.) 83. pontja.

6.     Az egyenlő bánásmód elvére alapított jogalapjuk alátámasztására valamely másik intézmény tisztviselői – a személyzeti szabályzatból fakadó bármilyen jogi kötelezettség hiányában – nem hivatkozhatnak olyan intézkedésekre, amelyeket bizonyos személyek meghatározott csoportja érdekében fogadtak el.

Ugyanígy: egy adott versenyvizsga pályázója, akinek a vizsgára bocsátását megtagadták, nem hivatkozhat eredményesen más – eltérő módszerek szerint szervezett és különböző célokat követő – versenyvizsgák részvételi feltételeire.

(lásd a 110. és 112. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑193/87. és C‑194/87. sz., Maurissen és Union syndicale kontra Számvevőszék egyesített ügyekben 1990. január 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑95. o.) 26. és 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑82/92. sz., Cortes Jiménez és társai kontra Bizottság ügyben 1994. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑69. és II‑237. o.) 44. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑101/96. sz., Wolf kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 1997. I‑A‑351. és II‑949. o.).