C‑247/02. sz. ügy

Sintesi SpA

kontra

Autorità per la Vigilanza sui Lavori Pubblici

(a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„93/37/EGK irányelv – Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések – Szerződések odaítélése – Az ajánlatkérő joga, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja és az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja közül válasszon”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 93/37 irányelv – Szerződések odaítélése – Odaítélési szempontok – Nemzeti szabályozás, amely az ajánlatkérő számára előírja, hogy csak a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontját alkalmazza – Megengedhetetlenség

(93/37 tanácsi irányelv, 30. cikk, (1) bekezdés)

Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37 irányelv 30. cikkének (1) bekezdése akként értelmezendő, hogy ellentétes vele az olyan nemzeti szabályozás, amely azt az általános és elvont követelményt írja elő az ajánlatkérők számára, hogy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés nyílt vagy meghívásos eljárás során történő odaítélésének céljából kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontját alkalmazzák.

Az ilyen szabályozás ugyanis megfosztja az ajánlatkérőket attól a lehetőségtől, hogy figyelembe vegyék az érintett, egyenként vizsgálandó szerződések természetét és sajátosságait, és mindegyik esetében azt a szempontot válasszák meg, amely a legalkalmasabb a szabad verseny biztosítására és annak garantálására, hogy a legjobb ajánlat kiválasztására kerül sor.

(vö. 40., 42. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. október 7.(*)

„93/37/EGK irányelv – Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések – Szerződések odaítélése – Az ajánlatkérő joga, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja és az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja közül válasszon”

A C‑247/02. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia (Olaszország) a Bírósághoz 2002. július 8-án érkezett 2002. június 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Sintesi SpA

és

az Autorità per la Vigilanza sui Lavori Pubblici,

között

az Ingg. Provera e Carrassi SpA

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.‑P. Puissochet, R. Schintgen (előadó), F. Macken és N. Colneric bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: M. Múgica Azarmendi főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. május 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Sintesi SpA képviseletében G. Gaia, V. Salvadori és N. Aicardi avvocati,

–        az Ingg. Provera e Carrassi SpA képviseletében M. Wongher avvocatessa,

–        az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Fiorilli avvocato dello Stato,

–        a görög kormány képviseletében S. Spyropoulos és D. Kalogiros, valamint D. Tsangkaraki, meghatalmazotti minőségben,

–        az osztrák kormány képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Wiedner, R. Amorosi és A. Aresu, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. július 1-jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1.     Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásának összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 30. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o., a továbbiakban: irányelv).

2.     A kérelem előterjesztésére a Sintesi SpA (a továbbiakban: Sintesi) és az Autoritá per la Vigilanza sui Lavori Pubblici (Közbeszerzési Felügyelet, a továbbiakban: Felügyelet) közötti, közbeszerzési szerződés meghívásos pályázati felhívás alapján történő odaítélésének tárgyában folytatott jogvitában került sor.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3.      Az irányelv második preambulumbekezdése értelmében „[...] a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának egyidejű megvalósulása az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény által a tagállamokban odaítélt, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában nemcsak a korlátozások megszüntetését, hanem az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó nemzeti eljárások összehangolását is eredményezi”.

4.      Az irányelv 30. cikke (1) bekezdésének rendelkezése szerint:

„(1)      Az ajánlatkérő a szerződések odaítéléséről a következő feltételek [helyesen: szempontok] alapján dönt:

a)      kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás; vagy

b)      ha az összességében legelőnyösebb ajánlat nyer, a szerződésnek megfelelően különböző feltételek [helyesen: szempontok]: pl. az ellenszolgáltatás összege, a kivitelezésre rendelkezésre álló idő, a működési költségek, a kifizetődőség, a műszaki érték.”

 A nemzeti jog

5.     Az irányelv 30. cikkének (1) bekezdését az építési beruházásra irányuló közbeszerzésekre vonatkozó olasz kerettörvény, az 1994. február 11-i 109. számú törvény 21. cikke (GURI 41. sz., 1994. február 19., 5. o., a továbbiakban: 109/1994. sz. törvény) ültette át az olasz jogba.

6.     A 109/1994. sz. törvény 21. cikke (1) és (2) bekezdésének az alapügy tényállása idején hatályos szövege a következőképp fogalmaz:

„A szerződés odaítélésének feltételei – az odaítélésre jogosultak

1.      A szerződések nyílt vagy meghívásos eljárásban történő odaítélése a legalacsonyabb, az ajánlati felhívásban szereplő alapárnál alacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja alapján történhet, az alábbiak szerint:

[...]

2.      A szerződések nyílt pályázati felhívásos eljárás alapján, valamint a koncessziós szerződések meghívásos pályázati felhívásos eljárás alapján történő odaítélését az összességében gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint kell végezni, a megvalósítandó munkálatok függvényében az alábbi elemek figyelembevételével:

[...]”

 Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7.     1991. februárjában Brescia városa (Olaszország) koncessziós szerződésben a Sintesit bízta meg egy földalatti parkoló megépítésével és működtetésével.

8.      A Brescia város és a Sintesi által 1999. decemberében megkötött koncessziós szerződés kötelezi a koncesszió jogosultját, hogy az építési munkálatok elvégzését az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó közösségi szabályozásnak megfelelően európai szinten lefolytatott meghívásos eljárás útján biztosítsa.

9.     Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 1999. április 22-én közzétett felhívásában a Sintesi meghívásos pályázati felhívást bocsátott ki az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján. A pályázatot az ár, a műszaki érték és a kivitelezésre fordítandó idő alapján kellett elbírálni.

10.    Az előválogatás szakasza után a Sintesi az elfogadott vállalkozásoknak felhívást küldött ajánlattételre a kapcsolódó dokumentációval együtt. Az ajánlattételre felhívott társaságok között szereplő Ingg Provera e Carrassi SpA (a továbbiakban: Provera) az ajánlattételre nyitva álló határidő meghosszabbítását kérte, amit meg is kapott. Ezt követően azonban kinyilvánította, hogy nem kíván a pályázaton részt venni, mivel azt jogellenesnek tartja.

11.    2000. május 29-én a Sintesi az összességében legelőnyösebbnek értékelt ajánlat kiválasztásával ítélte oda a szerződést.

12.    A Provera újabb panasza következtében a Felügyelet 2000. július 26-i levelében tájékoztatta a Sintesit, hogy a szerződés odaítélésére lefolytatott kérdéses eljárást a 109/1994. sz. törvénnyel ellentétesnek ítéli, majd 2000. december 7-én meghozta 53/2000. sz. határozatát, amely a következőképpen szól:

„1)      Az építési beruházásra irányuló közbeszerzésekre vonatkozó 109/1994. sz. kerettörvény által létrehozott eljárásban az odaítélés kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja alapján történhet, az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja egyedül nyílt pályázatok esetén, valamint építési beruházásra és igazgatásra irányuló koncessziós szerződéseknél alkalmazható;

2)      a hivatkozott szabályokat bármilyen – akár a közösségi küszöbnél magasabb – összegű közbeszerzésnél alkalmazni kell, és a kérdéses eljárás nem lehet ellentétes a 93/37/EGK 30. cikke (1) bekezdésével […];

3)      ha a műszaki értéket az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja adott esetre történő alkalmazásának keretén belüli mérlegelését írják elő – azokban az esetekben, amikor a törvény ezt lehetővé teszi, tehát nem a jelen ügyben –, a versenytársaknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy módosíthassák a tervet e mérlegelés érdekében.”

13.    A Sintesi ezt a határozatot többek között az irányelv 30. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkozva megtámadta a kérdést feltevő bíróság előtt.

14.    Arra hivatkozott, hogy a fenti rendelkezésből következően a közbeszerzési szerződések odaítélésének két szempontja, azaz a „legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás” és az „összességében legelőnyösebb ajánlat” szempontja azonos szinten helyezkedik el. A Felügyelet megsértette az irányelv 30. cikke (1) bekezdését, amikor 109/1994. sz. törvény alapján kizárta a meghívásos közbeszerzési eljárásból az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontját.

15.    A kérdést feltevő bíróság megállapítja, hogy a 109/1994. sz. törvény 21. cikkének (1) bekezdése a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó eljárások átláthatóságára irányuló célkitűzést követ, azonban felveti a kérdést, hogy ez a rendelkezés alkalmas-e arra, hogy biztosítsa a szabad versenyt abban az esetben is, amikor az ár nem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy egymagában biztosítsa a legjobb ajánlat kiválasztását.

16.    A kérdést feltevő bíróság ugyanakkor kiemeli, hogy a kérdéses parkoló Brescia városának történelmi központjában létesül. Következésképp a megvalósítandó kivitelezés rendkívül összetett, és szükségessé teszi az ajánlattevő által biztosítandó technikai elemek mérlegelését ahhoz, hogy annak a vállalkozásnak a kiválasztására kerülhessen sor, akit azért bíznak meg a kivitelezés megvalósításával, mert erre a legalkalmasabb.

 17.   Ennek megfelelően a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Az [...] irányelv 30. cikkének (1) bekezdése – annyiban, amennyiben az egyes ajánlatkérőkre bízza a döntést, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot írják-e elő egy szerződés odaítélésének szempontjaként – következetesen alkalmazza-e a szabad verseny alapelvét az EK‑Szerződés 85. cikkének (jelenleg EK 81. cikk) megfelelően, amely szerint a közös belső piacon kiírt pályázat keretein belül minden ajánlatot azok összehasonlításának akadályozása, korlátozása, illetve torzítása nélkül kell elbírálni?

2)      Elfogadhatatlan-e ennélfogva az [...] irányelv 30. cikkének (1) bekezdése alapján, hogy az 1994. február 11-i 109. számú törvény 21. cikkének (1) bekezdése építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés nyílt vagy meghívásos eljárással történő odaítélésénél megtiltja az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történő döntést azáltal, hogy minden esetre a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontját írja elő?”

 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

18.    Az olasz kormány vitatja az előzetes döntéshozatalra utalt kérdés elfogadhatóságát azzal az indokkal, hogy a feltett kérdések tisztán elméleti jellegűek.

19.   Az Európai Közösségek Bizottsága az elfogadhatóság kapcsán azt a kérdést veti fel, hogy egyáltalán alkalmazható-e az alapügyben az irányelv 30. cikke, amennyiben a pályázati eljárást egy koncesszió jogosultja indította.

20.    Kiemeli, hogy az irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében kizárólag a koncesszió azon jogosultja, aki maga is az 1. cikk b) pontjában említett ajánlatkérő, köteles harmadik személyek által elvégzendő építési beruházások tekintetében is megfelelni ezen irányelv rendelkezéseinek. Ugyanakkor a koncesszió azon jogosultjainak, akik nem ajánlatkérők, csupán az irányelv 11. cikkének (4), (6), (7) és (9)–(13) bekezdésében és a 16. cikkében meghatározott közzétételi szabályokat kell betartaniuk.

21.   E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EK 234. cikk által létrehozott eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze (lásd többek között a C‑343/90. sz., Lourenço Dias ügyben 1992. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I‑4673. o.] 14. pontját, a C‑314/01. sz., Siemens és ARGE Telekom ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 33. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

22.    Ezen együttműködés keretében az ügyben eljáró, az alapügy tényeit egyedül közvetlenül ismerő és a meghozandó döntésért felelős nemzeti bíróság a legalkalmasabb arra, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mindazt, hogy szükség van-e ítéletének meghozatalához előzetes döntéshozatalra, mind pedig a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját (lásd többek közt a fent hivatkozott Lourenço Dias ügyben hozott ítélet 15. pontját, a C‑390/99. sz., Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑607. o.] 18. pontját és a fent hivatkozott Siemens és ARGE ügyben hozott ítélet 34. pontját).

23.    Ebben az esetben egyáltalán nem egyértelmű, hogy az irányelv 30. cikkének értelmezése nem használható fel az alapügy megoldására, mivel – amint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésből kitűnik – a Brescia város és a Sintesi között létrejött megállapodás arra kötelezte ez utóbbit mint a koncesszió jogosultját, hogy az alapügyben szereplő munkálatok kivitelezésére az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó közösségi szabályozásnak megfelelően európai szinten meghívásos eljárást indítson.

24.    Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést elfogadhatónak kell tekinteni.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

25.   Kérdéseivel – amelyeket együtt célszerű vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése úgy értelmezendő-e, hogy kizárja az olyan nemzeti szabályozást, amely az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan a nyílt vagy meghívásos pályázati eljárás végén arra kötelezi az ajánlatkérőt, hogy kizárólag a legalacsonyabb ellenszolgáltatás szempontja alapján járjon el. Külön felteszi a kérdést, hogy a fenti rendelkezés által követett célkitűzés, amely a közbeszerzési szerződések terén tényleges verseny megteremtésére irányul, szükségképpen megköveteli-e, hogy e kérdésre igenlő legyen a válasz.

 A Bírósághoz benyújtott észrevételek

26.    A Sintesi szerint az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése, amely az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésénél szabad választást enged az ajánlatkérőnek a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás és az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja között, a szabad verseny elvét alkalmazza. Ezen jogosultság döntéshozatali terének az ajánlattevők által ajánlott árak egyszerű elemzésére történő leszűkítése, amint azt a 109/1994. sz. törvény 21. cikkének (1) bekezdése előírja, megakadályozza a lehető legjobb ajánlat kiválasztását, és ezért ellentétes az EK 81. cikkel.

27.   A Provera és az olasz kormány arra hivatkoznak, hogy a nemzeti jogalkotót a 109/1994. sz. törvény elfogadásakor többek között a közbeszerzési eljárásokban folytatott korrupcióellenes harc célja vezette, amikor eltörölte a közigazgatás diszkrecionális jogosultságát a közbeszerzési szerződés odaítélésében, és a szabad verseny biztosítására alkalmas átlátható eljárásokat írt elő.

28.   Az irányelv 30. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásából ugyanakkor kiderül, hogy egyáltalán nem biztosítja az ajánlatkérő részére azt a lehetőséget, hogy az egyik szempontot válassza a másikkal szemben, de nem is írja elő, hogy az adott körülmények között az egyik vagy másik szempontot alkalmazzák. Ez a rendelkezés a két alkalmazandó szempont meghatározására korlátozódik, anélkül hogy pontosítaná azokat az eseteket, amelyekben használni kell őket.

29.    Ráadásul a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontjának a nemzeti jogalkotó által történő kiválasztása a meghívásos vagy nyílt pályázati eljárásokban nem sérti az ajánlattevők jogait, amennyiben valamennyiükre ugyanaz az előzetesen meghatározott szempont alkalmazandó.

30.    A görög és osztrák kormány osztja ezt az értelmezést.

31.    Az osztrák kormány szerint az irányelv 30. cikke nem tartalmaz semmilyen útmutatást az ajánlatkérő számára arra nézve, hogy az egyenlő szinten megfogalmazott két szempont közül melyik alapján kellene dönteni. Az irányelv így az ajánlatkérőre bízza annak a szempontnak a kiválasztását, amely alapján a szükségleteire tekintettel a legjobb minőség/ár arányt véli kapni. Mindazonáltal az említett rendelkezés nem tiltja, hogy a kérdéses szerződés jellege szerint a nemzeti jogalkotó maga válasszon akár mindkét szempont, akár csak egyikük engedélyezésével, mivel az irányelv semmilyen alanyi joggal nem ruházza fel az ajánlatkérőt ezen választás tekintetében.

32.   A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az irányelv egyáltalán nem részesíti előnyben az egyik vagy másik, az irányelv 30. cikke (1) bekezdésében meghatározott szempontot. Ez utóbbi rendelkezés kizárólag arra irányul, hogy elkerülje azt, hogy az ajánlatkérő más, a rendelkezésben nem említett szempontot fogadjon el az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésekor. Ezen ajánlatkérők önkényes eljárásának elkerülése és a vállalkozások közötti egészséges verseny biztosítása szempontjából elvileg közömbös, hogy a szerződés a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy az összességében legelőnyösebb ajánlat alapján köttetik-e meg. Ehhez az szükséges még, hogy az odaítélés említett szempontjait világosan feltüntesse a pályázati kiírás, és objektív módon, hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazzák őket.

33.   Az alkalmazandó szempont kiválasztása az ajánlatkérőt illeti, aki az adott szerződés odaítélése során esetről esetre megvizsgálja azt, vagy a nemzeti jogalkotót, amelynek módjában áll akár minden építési beruházásra irányuló szerződésre, akár a szerződések bizonyos típusaira alkalmazandó rendelkezések elfogadása.

34.   A Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó esetben a 109/1994. sz. törvény 21. cikkének (1) bekezdése a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja szerinti vizsgálatot írja elő annak érdekében, hogy biztosítsa az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos műveletek lehető legnagyobb átláthatóságát, ami összhangban van az irányelvnek a tényleges verseny megteremtésére irányuló célkitűzésével is. Egy ilyen rendelkezés nem ellentétes tehát az irányelv 30. cikkének (1) bekezdésével.

 A Bíróság válasza

35.    Meg kell állapítani, hogy az irányelv tizedik preambulumbekezdése a közbeszerzési szerződések területén a tényleges verseny megteremtésére irányul (lásd a C‑27/98. sz., Fracasso és Leitschutz ügyben 1999. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑5697. o.] 26. pontját, a C‑285/99. és C‑286/99. sz., Lombardini és Mantovani ügyben 2001. november 27-én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑9233. o.] 34. pontját és a C‑470/99. sz., Universale-Bau és társai ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑11617. o.] 89. pontját.

36.    E célkitűzést kifejezetten megemlíti az irányelv 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy amikor az ajánlatkérők meghívásos eljárásban kötik meg a szerződést, az ajánlattételre felhívott jelentkezők számának minden körülmények között elegendőnek kell lennie a tényleges verseny biztosításához.

37.    Ahhoz, hogy eleget tegyen a tényleges verseny létrehozására irányuló célkitűzésnek, az irányelv oly módon kívánja rendezni a szerződések odaítélését, hogy az ajánlatkérő összehasonlíthassa a különböző ajánlatokat, és objektív szempontok alapján választhassa ki a legelőnyösebbet (a fent hivatkozott Fracasso és Leitschutz ügyben hozott ítélet 31. pontja).

38.    Ennek megfelelően az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése előírja azokat a szempontokat, amelyek alapján az ajánlatkérő odaítéli a szerződéseket, azaz vagy kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást, vagy – amikor az odaítélés az összességében legelőnyösebb ajánlat számára történik – a kérdéses szerződéstől függően változó különböző szempontokat, mint az ár, a kivitelezésre rendelkezésre álló idő, a működési költségek, a kifizetődőség, a műszaki érték.

39.   Egy olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen az alapügyben szerepel, és amely a nyílt vagy meghívásos pályázati eljárások keretében a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja kizárólagos alkalmazásának előírásával korlátozza az ajánlatkérők választási szabadságát, nem akadályozza meg, hogy ezek az ajánlatkérők összehasonlítsanak különböző ajánlatokat, és előre rögzített, objektív és az irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében szereplő szempont alapján kiválasszák a legjobbat.

40.    Mindazonáltal a nemzeti jogalkotó, amikor az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélésének egyetlen kizárólagos szempontját általános és elvont módon rögzíti, megfosztja az ajánlatkérőket attól a lehetőségtől, hogy figyelembe vegyék az ilyen, egyenként vizsgálandó szerződések természetét és sajátosságait, és mindegyik esetében azt a szempontot válasszák meg, amely a legalkalmasabb a szabad verseny biztosítására és annak garantálására, hogy a legjobb ajánlat kiválasztására kerül sor.

41.    A kérdést előterjesztő bíróság éppen a megvalósítandó beruházás műszakilag rendkívül összetett voltára világított rá az alapügyben, ezért célszerű lett volna, ha az ajánlatkérő a szerződés odaítélése folyamán figyelembe vehette volna ezt az összetettséget azáltal, hogy választ az irányelv 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában példálózó jelleggel felsorolt objektív szempontok közül.

42.    A fenti megállapításokból következően a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése akként értelmezendő, hogy ellentétes vele az olyan nemzeti szabályozás, amely azt az általános és elvont követelményt írja elő az ajánlatkérők számára, hogy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés nyílt vagy meghívásos eljárás során történő odaítélésének céljából kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontját alkalmazzák.

 A költségekről

43.   Mivel ez az eljárás az alapeljárásban szereplő felek számára a kérdést feltevő bíróság előtt függőben lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 30. cikkének (1) bekezdése akként értelmezendő, hogy ellentétes vele az olyan nemzeti szabályozás, amely azt az általános és elvont követelményt írja elő az ajánlatkérők számára, hogy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés nyílt vagy meghívásos eljárás során történő odaítélésének céljából kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontját alkalmazzák.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: olasz.