C-42/01. sz. ügy

Portugál Köztársaság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„A vállalkozások közötti összefonódások közösségi ellenőrzése – A 4064/89/EGK  tanácsi rendelet 21. cikkének (3) bekezdése – Jogos érdekek tagállami védelme – A Bizottság hatásköre”

Az ítélet összefoglalása

1.        Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy tájékoztatást adjanak a 4064/89/EGK rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében említett minden közérdekről – A Bizottság arra vonatkozó hatásköre, hogy a tájékoztatás hiánya ellenére elbírálja egy ilyen érdek közösségi joggal való összeegyeztethetőségét

(4064/89 tanácsi rendelet, 21. cikk, (3) bekezdés, második és harmadik albekezdés)

2.        Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A címzett által ismert összefüggésbe illeszkedő határozat – Rövidített indokolás megengedhetősége

(EK 253. cikk)

1.        A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89 rendelet 21. cikkének (3) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az e bekezdés második albekezdésében felsoroltaktól eltérő, nemzeti rendelkezések által védett érdekekről való tájékoztatás hiányában a Bizottság nem dönthet határozattal az említett érdekeknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről.

Ugyanis amennyiben az érintett tagállam tájékoztatása hiányában a Bizottság csak az EK 226. cikk szerinti tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújthatna be, lehetetlen volna a közösségi határozatnak a 4046/89 rendeletben előírt rövid határidőn belül történő kibocsátása, aminek következtében megnövekedne annak veszélye, hogy egy ilyen határozat csupán azután születik meg, hogy a nemzeti intézkedések véglegesen meggátolták a közösségi léptékű összefonódást. Ráadásul ez az értelmezés megfosztaná hatékony érvényesülésétől a rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését, mivel lehetőséget biztosítana a tagállamoknak arra, hogy könnyedén kivonják magukat az e rendelkezésben szereplő ellenőrzések alól.

Ebből az következik, hogy a rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplőktől eltérő közérdekeknek – az említett bekezdés harmadik albekezdése értelmében – a Bizottság által végzendő ellenőrzésének hatékonysága érdekében a Bizottság számára hatáskört kell biztosítani arra, hogy határozattal döntsön az érdekeknek a közösségi jog alapelveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről, tekintet nélkül arra, hogy az említett érdekekről tájékoztatták-e, vagy sem.

Noha igaz, hogy a tájékoztatásnak az érintett tagállam általi elmulasztása bizonytalanabbá és összetettebbé teheti a Bizottság feladatát, amennyiben a Bizottságnak nehézségei támadhatnak a nemzeti intézkedésekkel védett érdekek megállapítása során, nem kevésbé igaz az, hogy a Bizottságnak mindig lehetősége van arra, hogy az érintett tagállamtól információkat kérjen. Amennyiben az érintett tagállam egy ilyen kérés dacára sem adja meg a kért információt, a Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján hozhat határozatot.

(vö. 54–58. pont)

2.        Az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára az intézkedés indokai megismerését és a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni.

Ily módon a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89 rendelet 21. cikke alapján indult eljárásra vonatkozó bizottsági határozat, mivel az érintett tagállam által jól ismert körülmények között, egy ellene indított, tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányuló eljárással összefüggésben fogadták el, amely eljárás során ez a tagállam halvány említést sem tett a határozat tárgyát képező intézkedésekkel védeni kívánt közérdekeknek a közösségi joggal való összeegyeztethetősége tekintetében, indokolható rövidítetten.

(vö. 66., 69–70. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (teljes ülés)

2004. június 22.(*)

„A vállalkozások közötti összefonódások közösségi ellenőrzése – A 4064/89/EGK tanácsi rendelet 21. cikkének (3) bekezdése – Jogos érdekek tagállami védelme – A Bizottság hatásköre”

A C-42/01. sz. ügyben,

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. I. Fernandes és L. Duarte, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Marques Mendes advogado, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: P. Oliver és M. França, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet 21. cikke alapján indult eljárásra vonatkozó, 2000. november 22-i C(2000) 3543 final-PT bizottsági határozat (COMP/M.2054 sz. – Secil/Holderbank/Cimpor ügy) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában

A BÍRÓSÁG (teljes ülés),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, C. Gulmann, J.-P. Puissochet és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, valamint A. La Pergola, R. Schintgen, N. Colneric és S. von Bahr (előadó) bírák,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a felek szóbeli előadásainak a 2003. szeptember 9-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2004. január 22-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bíróság Hivatalához 2001. február 1-jén benyújtott keresetlevelében a Portugál Köztársaság az EK 230. cikk első bekezdése alapján a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet 21. cikke alapján indult eljárásra vonatkozó, 2000. november 22-i C(2000) 3543 final-PT bizottsági határozat (COMP/M.2054. sz. – Secil/Holderbank/Cimpor ügy) (a továbbiakban: a megtámadott határozat) megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

 Jogszabályi háttér

 Közösségi szabályozás

2        Az 1997. június 30-i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.; a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet) 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az e rendeletben megjelölt, közösségi léptékű összefonódásokat a Bizottságnál a megállapodás megkötését, vagy a nyilvános ajánlat bejelentését, vagy ellenőrző részesedés megszerzését követő egy héten belül be kell jelenteni. Ez a hét az említett események közül az első megtörténtével kezdődik.”

3        Az összefonódásokról szóló rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értemében a Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja.

4        Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy egy hónapos határidő áll a Bizottság rendelkezésére annak eldöntésére, hogy az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetősége vizsgálatára irányuló eljárást megindítja-e, vagy sem. Ugyanezen cikk (3) bekezdése szerint a bejelentett összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kimondó határozatot legkésőbb az eljárás megindításának napjától számított négy hónapon belül meg kell hozni.

5        Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke szerint:

„(1) A Bíróság felülvizsgálatát fenntartva kizárólag a Bizottság rendelkezik joghatósággal az e rendeletben előírt határozatok meghozatalára.

(2) A tagállamok nem alkalmazhatják a piaci versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat közösségi léptékű összefonódásra.

[…]

(3) Az (1) és (2) bekezdéstől függetlenül a tagállamok az e rendeletben figyelembe vetteken kívüli egyéb jogos érdekeik védelmére megfelelő intézkedéseket hozhatnak a közösségi jogrend általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel összhangban.

A közbiztonságot, a média pluralitását és a prudenciális szabályokat az első albekezdés értelmezése szerinti jogos érdekeknek kell tekinteni.

Az érintett tagállam köteles bármely egyéb közérdekről a Bizottságot tájékoztatni, és azt a közösségi jogrend általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségének kiértékelése után a Bizottsággal ismertetni, mielőtt a fentiekben említett intézkedések meghozatalára sor kerülhetne. A fent említett közlést követő egy hónapon belül a Bizottság az érintett tagállamot tájékoztatja határozatáról. [Helyes fordítás: Az érintett tagállam köteles bármely egyéb közérdekről a Bizottságot tájékoztatni; és a Bizottságnak a közösségi jogrend általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségének kiértékelése után el kell azt ismernie, mielőtt a fentiekben említett intézkedések meghozatalára sor kerülhetne. A Bizottság az említett tájékoztatástól számított egy hónapon belül közli határozatát az érintett tagállammal.] ”

 A nemzeti szabályozás

6        A privatizáció jelen eljárásban releváns jogi szabályozását a portugál jogrendszerben a privatizációról szóló kerettörvényt jelentő, 1990. április 5-i 11/90. sz. törvény (Diário da República I, A sorozat, 80. sz., 1990. április 5., 1664. o.) és a végrehajtására kibocsátott 1993. november 15-i 380/93. sz. törvényrendelet (Diário da República I, A sorozat, 267. sz., 1993. november 15., 6362. o.) tartalmazza. A 380/93. sz. törvényrendelet olyan különleges eljárást vezet be és szabályoz, amely lehetővé teszi az államnak a privatizáció alatt álló vállalkozások részvényesi szerkezete alakulásának nyomon követését. A törvényrendelet 1. cikke értelmében a még nem teljesen privatizált vállalkozások jegyzett tőkéjéből 10%-nál nagyobb szavazati jogot biztosító hányad megszerzése a pénzügyminiszter jóváhagyását igényli.

 A jogvita alapját képező tényállás

7        2000. június 15-én a portugál jog szerinti Secil-Companhia Geral de Cal e Cimento SA társaság (a továbbiakban: Secil) 100%-os ellenőrzése alatt álló, spanyol jog szerinti Secilpar SL társaság (a továbbiakban: Secilpar) a portugál jog szerinti Cimpor-Cimentos de Portugal SGPS SA társaságra (a továbbiakban: Cimpor) vonatkozó nyilvános vételi ajánlatot tartalmazó előzetes hirdetményt tett közzé. A Cimpor egy 1994 elején privatizált egykori állami vállalat, melyben a portugál állam – miután részesedését fokozatosan eladta – az előzetes hirdetmény közzétételekor a részvények 12,7%-át birtokolta, melyből 10% elsőbbségi jogokat testesített meg. Az előzetes hirdetmény jelezte, hogy a svájci jog szerinti Holderbank Financière Glaris, SA társaság (a továbbiakban: Holderbank) a Secilparral és a Secillel együtt lép fel.

8        Az előzetes hirdetmény szerint a nyilvános vételi ajánlatra irányadó feltételek különösen a következők voltak:

–        az ajánlatnak az összes Cimpor-részvény legalább 67%-át birtokló részvényesek általi elfogadása,

–        a portugál államot Cimpor-részvényesként megillető elsőbbségi jogok megszűnése,

–        a szavazati jog gyakorlására a Cimpor alapszabályában előírt korlátozások megszüntetése.

9        2000. június 16-án, a 380/93. sz. törvényrendeletnek megfelelően a Secilpar és a Holderbank a portugál pénzügyminiszter jóváhagyását kérte ahhoz, hogy az előzetes hirdetményben meghatározott kikötésekkel és az ott jelzett feltételek függvényében nyilvános vételi ajánlat útján megszerezze a Cimpor jegyzett tőkéjének legfeljebb 100%-át elérő, szavazati jogot biztosító részesedést.

10      A kérelem utalt arra, hogy a nyilvános vételi ajánlat az első szakaszban a Cimpor-részvények 100%-ának a kifejezetten erre a célra létrehozott Secilpar közvetítésével történő megszerzését irányozta elő. A második szakaszban a Secil és a Holderbank úgy osztoznának a Cimpor eszközein, hogy annak eredményeként végül a Secil szerezné meg a Cimpor spanyolországi és egyiptomi tevékenységét, valamint brazíliai tevékenységének egy részét, és a Holderbank szerezné meg a Cimpor portugáliai, marokkói, tunéziai és mozambiki tevékenységét, valamint brazíliai tevékenységének másik részét.

11      2000. július 4-én érkezett a Bizottsághoz az összefonódási tervről szóló, az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikkének megfelelően tett bejelentés, mely szerint a Holderbank és a Secil a 2000. június 15-én közzétett nyilvános vételi ajánlattal – az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében – megszerzik a Cimpor közös ellenőrzését (lásd az összefonódás előzetes bejelentéséről szóló hirdetményt, HL C 198., 5. o., a továbbiakban: 2000. július 4‑i bejelentés).

12      2000. július 5-i határozatával a pénzügyminiszter elutasította a 2000. június 16-i kérelmet, és jelezte, hogy a portugál államnak nem áll szándékában lemondani az őt Cimpor-részvényesként megillető elsőbbségi jogokról, és hogy ellenzi a szavazati jog gyakorlására a Cimpor társasági szerződésében előírt korlátozások megszüntetését.

13      2000. július 7-i levelével, mellyel egy előző napi levélre válaszolt, a Secil tájékoztatta a Comissão do Mercado de Valores Mobiliários t (Tőkepiaci Bizottság, a továbbiakban: CMVM) a nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos szándékairól. Ugyanazon a napon a Secilpar és a Holderbank – a 380/93. sz. törvényrendeletnek megfelelően – a Cimpor-részvények több mint 10%-nak főleg piaci megszerzése végett újabb kérelmet nyújtott be a pénzügyminiszterhez. Ebben a kérelemben lemondtak arról, hogy a nyilvános vételi ajánlatot a portugál államot Cimpor-részvényesként megillető elsőbbségi jogok megszüntetésétől tegyék függővé.

14      2000. július 20-án a Bizottság – mivel úgy vélte, hogy a 2000. július 4-i bejelentés hiányos volt – 2000. augusztus 28-ig terjedő határidőt szabott a feleknek a bejelentés kiegészítésére. A felek kérelmére e határidőt 2000. szeptember 15-ig meghosszabbították. Mivel a felek kért információkat mégsem közölték a Bizottsággal, ez utóbbi felfüggesztette az összefonódás vizsgálatát.

15      2000. augusztus 11-i határozatával a pénzügyminiszter egyfelől jelezte, hogy a Cimpor közgyűlése elvetette a szavazati jog gyakorlása korlátozásának megszüntetésére irányuló javaslatot, így a nyilvános vételi ajánlat hatályát vesztettnek tűnik. Másfelől ismételten elutasította a Secilpar és a Holderbank kérését, kifejtve, hogy a felek célkitűzései általában véve ellentétben állnak a reprivatizációs célkitűzésekkel. A 2000. augusztus 11-i határozat rögzítette, hogy az elutasítás indokai a következők: i) a részesedésszerzés a Cimpornak a portugál tőkepiacról való kivonásával járt volna; ii) a kérelmezők ipari terve összeegyeztethetetlen a portugál kormánynak az ágazat szerkezetátalakítására vonatkozó stratégiájával; iii) a részesedésszerzés gátolta volna a portugál állam Cimporban fennálló részesedésének kedvező gazdasági és pénzügyi feltételek mellett történő megszüntetését, valamint iv) a részesedésszerzés az egyenlő bánásmód elvének a Cimpor privatizációs folyamatának utolsó szakaszában történő megsértésével járt volna.

16      Szintén 2000. augusztus 11-én a Secilpar – a portugál hatóságok által megfogalmazott aggályokra válaszul – bizonyos, a Cimpor-részvényekre vonatkozó nyilvános vételi ajánlatot tartalmazó előzetes hirdetményben eszközölt módosításokat közölt a CMVM-mel.

17      Ugyanazon a napon kelt levelével a CMVM – figyelemmel a 2000. augusztus 11-i határozatra, és azon az alapon, hogy az előzetes hirdetmény módosításai okafogyottá váltak – tájékoztatta a Secilpart a társaság által előzetesen közzétett nyilvános vételi ajánlat visszavonását elrendelő határozatáról.

18      2000. augusztus 16-i levelével a pénzügyminiszter kabinetfőnöke – magánemberként – a 2000. augusztus 11-i határozat egy példányát megküldte a versenypolitikáért felelős biztos kabinetfőnökének.

19      2000. szeptember 21-i levelében ez utóbbi tájékoztatta a pénzügyminisztert a 2000. július 4-i bejelentésről, és jelezte, hogy a Bizottság első reakciója az volt, hogy a Portugál Köztársaság megszegte az összefonódások ellenőrzésére irányadó közösségi szabályokból fakadó azon kötelezettségét, hogy előzetesen tájékoztassa a Bizottságot egy összefonódás elutasítására vonatkozó szándékáról, valamint az intézkedéssel védelmezni kívánt érdekekről.

20      Az említett levél kifejtette még, hogy úgy tűnt: a Portugál Köztársaság megszegte az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkének (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségeit, amikor anélkül döntött a Secil és a Holderbank Cimporban történő részesedésszerzésre tett javaslatának elutasítása mellett, hogy indokairól a Bizottságot tájékoztatta volna, és hogy lehetővé tette volna számára a közérdekre alapított indokok közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőségének a szóban forgó intézkedések elfogadását megelőző vizsgálatát. Amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jutna, hogy a Portugál Köztársaság által megjelölt indokok az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésében szereplő három feltétel közül egynek sem felelnek meg, a Bizottság meghozhatja azon intézkedéseket, amelyek az említett rendelkezés alapján szükségesek. A Portugál Köztársaságot felhívták, hogy legkésőbb 2000. október 5-ig küldje meg a kérdésre vonatkozó észrevételeit.

21      Végül, ezen 2000. szeptember 21-i levelében a Bizottság jelezte, hogy megteszi a megfelelő intézkedéseket, amennyiben arra a következtetésre kéne jutnia, hogy a pénzügyminiszteri határozatok az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkének (3) bekezdése szerinti egyéb jogos érdekek védelmével nem indokolhatók. Felhívta a Portugál Köztársaságot, hogy e kérdésre vonatkozó észrevételeit is terjessze elő legkésőbb 2000. október 5-ig.

22      2000. október 3-i levelében a pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy nem a portugál versenyszabályozást, hanem a 380/93. sz. törvényrendeletet alkalmazta a Secilpar és a Holderbank nyilvános vételi ajánlatára. Azt is jelezte, hogy a reprivatizáció utolsó szakaszára a közeli jövőben sor kerül, minek következtében a portugál állam által Cimpor-részvényesként élvezett elsőbbségi jogok megszűnnek, és a Cimporban való részesedésszerzés nem tartozik már a 380/93. sz. törvényrendelet hatálya alá.

23      2000. november 22-én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

24      2001. január 11-én visszavonták a 2000. július 4-i bejelentést.

25      A C-367/98. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2002. június 4-én hozott ítéletében (EBHT 2002., I-4731. o.) a Bíróság helyt adott a Bizottság által 1998. október 14-én benyújtott, az EK-Szerződés 73B. cikke (jelenleg EK 56. cikk) megsértésére alapított, tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek. A Bíróság megállapította, hogy a 11/90. sz. törvény és a 380/93. sz. törvényrendelet elfogadásával és hatályban tartásával a Portugál Köztársaság megszegte az említett cikkből fakadó kötelezettségeit.

 A megtámadott határozat

26      A megtámadott határozat indokolásának 1. és 2. pontjából kitűnik, hogy a határozat a 2000. július 5-i és augusztus 11-i határozatoknak az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkével való összeegyeztethetőségét érinti.

27      A megtámadott határozat indokolásának 11. pontjában a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett művelet a Secilnek és a Holderbanknek a Cimporban történő részesedésszerzéséből áll, melynek célja a megszerzett eszközök azonnali felosztása. E részesedésszerzés tehát két összefonódást érint, amelyek révén mindkét vállalkozás megszerezné a Cimpor egy-egy részét.

28      „A portugál hatóságok intézkedéseinek a[z összefonódás-ellenőrzési] rendelet 21. cikkével való összeegyeztethetősége” cím alatt a Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 49. pontjában rögzítette, hogy a portugál hatóságok nem közöltek vele egyetlen olyan közérdeket sem, amelyeknek a 2000. július 5-i és augusztus 11-i határozatokkal történő védelmét szükségesnek látták volna.

29      A megtámadott határozat indokolásának 50. pontjában a Bizottság megállapítja, hogy „a privatizáció alatt lévő vállalkozások részvényesi szerkezetének a vállalati teljesítőképesség érdekében történő fejlődése és a nemzeti termelőeszközöknek Portugália gazdaságpolitikai céljaival összhangban álló hatékonysága a [2000. július 5-i és augusztus 11-i] határozatokban mint a 380/93. sz. törvényrendelet közismert célkitűzése szerepelt”.

30      A Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 55. pontjában megállapítja, hogy ezen célkitűzés nem tartozik azon érdekek (a közbiztonság, a média pluralitása és a prudenciális szabályok) közé, amelyek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint önmagukban jogosnak tekintendők.

31      A megtámadott határozat indokolásának 56. és 57. pontjában a Bizottság megállapítja, hogy a Portugál Köztársaság, mivel az érintett érdeket nem közölte vele, megszegte az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkéből eredő kötelezettségeit. Mindazonáltal megállapítja, hogy a 2000. július 5-i és augusztus 11-i határozatok alapjául szolgáló indokok világosan kitűnnek magukból a határozatokból.

32      E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 58. pontjában rögzíti, „hogy az összefonódást megtiltó két határozat alapjául szolgáló érvek szerepelnek a második határozat szövegében; eszerint a határozat a privatizáció alatt lévő vállalkozások részvényesi szerkezetének a vállalati teljesítőképesség érdekében történő fejlődése és a nemzeti termelőeszközöknek Portugália gazdaságpolitikai céljaival összhangban álló hatékonysága érdekében szükséges. A két határozat korlátozza a letelepedés szabadságát és a tőke szabad áramlását, melyeket a Szerződés garantál, és nem indokolható a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismert közérdekű indokokkal; mindenesetre a Portugál Köztársaság nem jelölt meg semmiféle ilyen indokot. Ráadásul az egyenlő bánásmód elve, amelynek alapján a Portugál Köztársaság az első határozatot elfogadta, érdemben semmit sem tesz hozzá az említett érvekhez”.

33      A Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 59. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy „függetlenül attól, hogy a Portugál Köztársaság elmulasztotta a[z összefonódás-ellenőrzési] rendelet 21. cikke (3) bekezdésével összhangban megfelelő időben tájékoztatni a Bizottságot határozatai indokairól, a Bizottságnak meg kell tagadnia ezek jogszerűségének elismerését”.

34      A megtámadott határozat indokolásának a „Következtetés” című részben szereplő 60. pontjában a Bizottság rögzíti, hogy a 10%-ot meghaladó mértékű Cimpor-részvények megszerzésének engedélyezését megtagadó határozatok elfogadásával a Portugál Köztársaság valójában megtiltotta, hogy a bejelentő felek ellenőrzést biztosító részesedést szerezzenek a Cimporban.

35      A megtámadott határozat indokolásának 61. pontjában a Bizottság megállapítja: mivel úgy tűnik, hogy a 2000. augusztus 11-én újrafogalmazott 2000. július 5-i, a 10%-ot meghaladó mértékű Cimpor-részvények megszerzését megtagadó határozat nem a közbiztonságon, a média pluralitásán vagy a prudenciális szabályokon alapul, „a portugál hatóságoknak nem volt joga beavatkozni, és egy közösségi léptékű összefonódást megtiltani, anélkül hogy a jelen határozat tárgyát képező intézkedések elfogadását megelőzően – a[z összefonódás-ellenőrzési] rendelet 21. cikkének (3) bekezdésének megfelelően – tájékoztatták volna a Bizottságot az általuk védeni kívánt valamennyi egyéb közérdekről”.

36      A Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 62. pontjában megjegyzi, hogy „[az összefonódás-ellenőrzési rendelet] 21. cikkének (3) bekezdését minden hatékony érvényesüléstől megfosztanák, ha tájékoztatás hiányában a Bizottság nem vizsgálhatná, hogy egy tagállam által elfogadott intézkedést indokolja-e a 21. cikk (3) bekezdésében kifejezetten jogosnak minősített érdekek valamelyike. A tagállamok könnyedén elkerülhetnék a Bizottság értékelését azáltal, hogy nem tájékoztatják őt az ilyen intézkedésekről. A 21. cikk szerkezete egyensúlyoz egyfelől a tagállamokat terhelő azon kötelezettség, hogy az általuk jogosnak állított érdekről a Bizottságot előzetesen tájékoztassák, másfelől a Bizottság azon kötelezettsége között, hogy egy hónapos határidőn belül határozatot hozzon az állítólagos érdek közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről”.

37      A megtámadott határozat indokolásának 63. pontja szerint a Bizottság úgy véli, hogy ebből az következik, hogy „a 21. cikk akként értelmezendő, hogy függetlenül attól, hogy egy intézkedésről tájékoztatták-e, vagy sem, a Bizottságnak joga van olyan határozatot hozni, amelyben megállapítja, hogy az intézkedés a[z összefonódás-ellenőrzési] rendeletben szereplő kizárólagos hatáskör elvébe ütközik-e”.

38      A Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 64. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy „a portugál hatóságok által a bejelentett művelet vonatkozásában tett intézkedések, különösen [a 2000. július 5-i és augusztus 11-i határozatok], nem tekinthetők a közösségi jog alapelveivel és egyéb rendelkezéseivel összeegyeztethető jogos érdekek védelmére irányuló intézkedéseknek. Következésképpen ezek az intézkedések ellentétesek a közösségi joggal, különösen a 4064/89 rendelet 21. cikkével”.

39      A megtámadott határozat indokolásának 65. pontja rögzíti, hogy „[e]zért a Portugál Köztársaság a szóban forgó határozatok visszavonásával köteles meghozni a közösségi jogszabályok tiszteletben tartásához szükséges intézkedéseket”.

40      A megtámadott határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A portugál pénzügyminiszter 2000. július [5]-i, 2000. augusztus 11-én újrafogalmazott határozata alapjául szolgáló, a[z összefonódás-ellenőrzési] rendelet 21. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek megsértésével a Bizottságnak be nem jelentett érdekek összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal.”

 A keresetről

41      A Portugál Köztársaság mindenek előtt a megtámadott határozat hatálytalanságát érintő kérdést vet fel. Ezután keresete alátámasztására hat jogalapot jelöl meg, amelyek rendre a következők:

–      az EK 253. cikk megsértése a megtámadott határozat jogalapjának pontos és elégséges feltüntetésének hiánya miatt;

–      az EK 253. cikk megsértése a nemzeti intézkedéseknek a közösségi joggal való állítólagos összeegyeztethetetlensége indokolásának hiánya miatt;

–      az EK 7. cikk (1) bekezdésének, valamint az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése harmadik albekezdésének megsértése, amennyiben a Bizottságnak – a nemzeti intézkedésekkel védett érdekekre vonatkozó, a Portugál Köztársaság által történő tájékoztatása hiányában – nem volt hatásköre a megtámadott határozat elfogadására;

–      az EK 220. cikk és az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (1) bekezdésének megsértése, amennyiben a megtámadott határozatnak – az említett tájékoztatás hiányában történt – elfogadásával a Bizottság megsértette a bírói felülvizsgálat fenntartását;

–      az EK 5. cikk harmadik bekezdésének és az arányosság elvének megsértése, egyrészt amennyiben a Bizottság nem korlátozta értékelését az egyetlen közösségi léptékű összefonódásra, nevezetesen a Holderbank/Cimporra, másrészt amennyiben a bejelentő felek tétlensége ellenére végleges és visszafordíthatatlan intézkedést fogadott el;

–        eljárási visszaélés, amennyiben a Bizottság – a Portugál Köztársaság általi fenti tájékoztatás hiányában – egy tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek az EK 226. cikk alapján történt előterjesztése helyett hozta meg a megtámadott határozatot.

 A megtámadott határozat hatálytalanságát érintő előkérdésről

42      A Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat meghozatalára a 2000. július 4-i bejelentéssel megindult eljárás nyomán és annak keretében került sor. Így a bejelentés 2001. január 11-i, a megtámadott határozat elfogadását követő visszavonásával az eljárás befejeződött, miáltal eltűnt az a jogalap, amelyre a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke alapján történő fellépésre vonatkozó hatáskörét alapíthatta volna. Ennélfogva a megtámadott határozat hatálytalanná vált.

43      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy – a főtanácsnok indítványának 32. és 33. pontjában megjelölt indokoknak megfelelően – a bejelentésnek a megtámadott határozat elfogadását követő visszavonása semmi esetre sem teheti hatálytalanná a határozatot. A megtámadott határozat tehát továbbra is létezik, és a Portugál Köztársaság által benyújtott kereset tárgyát képezi.

 A harmadik, a negyedik és a hatodik jogalapról

44      A harmadik, a negyedik és a hatodik jogalappal – melyeket együttesen és első helyen kell megvizsgálni – a portugál kormány lényegében azt állítja, hogy a Bizottságnak – a Portugál Köztársaság általi, a 2000. július 5-i és augusztus 11-i határozatokkal védett érdekekre vonatkozó tájékoztatás hiányában – nem volt hatásköre a megtámadott határozat elfogadására.

45      Mindenekelőtt elismerve azt, hogy a 2000. július 5-i és augusztus 11-i határozatok alapjául szolgáló érdekek a jogos érdekeknek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében kifejezetten előírt egyetlen kategóriájának sem felelnek meg, a portugál kormány emlékeztet arra, hogy az említett bekezdés harmadik albekezdése – a Bizottság felé teljesítendő tagállami tájékoztatási kötelezettség előírása mellett –egyéb közérdekek nemzeti védelmét is megengedi.

46      A Bizottság kizárólag abban az esetben közölhetné határozatát az érintett tagállammal, ha ez utóbbi tájékoztatja arról a szándékáról, hogy ilyen egyéb közérdekekre kíván hivatkozni. Amennyiben a tagállam nem adott ilyen tájékoztatást, a Bizottságnak sincs hatásköre arra, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő érdekekről határozzon.

47      A portugál kormány ezenkívül előadja, hogy tájékoztatás hiányában fennáll annak a veszélye, hogy a Bizottság olyan közérdekről határoz, amely nem felel meg a nemzeti határozat kibocsátója által valójában szolgálni kívánt közérdeknek.

48      Ezután a portugál kormány azt állítja, hogy tekintettel arra, hogy az érintett tagállam általi tájékoztatás hiányában a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében nem fogadhat el határozatot, az ellenőrzési funkció és a törvényesség garantálása a Bíróságra és – a hazai jogorvoslati lehetőségek keretében – a nemzeti bíróságokra hárul. A megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság tehát az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdése és az EK 220. cikk megsértésével elvonta ez utóbbiak hatáskörét.

49      Végül a portugál kormány szerint – a Bizottságnak az összefonódás-ellenőrzési rendelet e kormány által értelmezett 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott esetekben történő határozathozatalra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül – az EK 226. cikk alapján a tájékoztatási kötelezettségnek vagy a közérdekek megfelelősége tárgyi korlátainak tagállamok általi bármilyen esetleges megsértése tekintetében tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet kell indítani. Ennélfogva a megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság közvetlenül megsértette az említett cikket, és eljárási visszaélést követett el.

50      Egyfelől emlékeztetni kell, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet a nemzeti és közösségi ellenőrzési hatóságok közötti pontos hatáskörmegosztáson nyugszik. Huszonkilencedik preambulumbekezdése úgy szól, hogy „az e rendelettel nem érintett összefonódások elvben a tagállamok joghatósága alá tartoznak”. Ezzel szemben kizárólag a Bizottság rendelkezik hatáskörrel a közösségi léptékű összefonódásokkal kapcsolatos valamennyi határozat meghozatalára (a C‑170/02. P. sz., Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 25-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 32. pontja).

51      Másfelől az összefonódás-ellenőrzési rendelet olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek célja az, hogy a jogbiztonság végett és az érintett vállalkozások érdekében korlátozzák a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárásának tartamát. Ezért van az, hogy – az említett rendelet 4. cikke értelmében – a közösségi léptékű összefonódást egyhetes határidőn belül be kell jelenteni a Bizottságnak. A rendelet 6. cikke és 10. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Bizottság haladéktalanul elvégzi vizsgálatát, és hogy főszabályként egy hónapos határidő áll rendelkezésére annak eldöntésére, hogy megindítja-e az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányuló alakszerű eljárást, vagy sem. Ugyanezen jogszabály 10. cikkének (3) bekezdése szerint a Bizottságnak elvileg legkésőbb az eljárás megindításának napjától számított négy hónapon belül határozatot kell hoznia az ügyben. Ugyanezen cikk (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság […] nem hozott döntést […] határidőn belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az összefonódást […] a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították” (a fent hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ítélet 33. pontja).

52      Ezért van az is, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében az érintett tagállamnak az ugyanezen bekezdés második albekezdésében felsorolt három érdektől eltérő valamennyi közérdekről tájékoztatnia kell a Bizottságot, és ez utóbbinak az említett tájékoztatást követő egy hónapos határidőn belül közölnie kell határozatát.

53      Ebből arra kell következtetni, hogy a közösségi jogalkotó világosan szét akarta választani a nemzeti és közösségi hatóságok fellépését, és biztosítani kívánta, hogy az összefonódások ellenőrzése megfeleljen mind a gondos ügyintézés, mind az üzleti élet követelményeinek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ítélet 34. pontját).

54      Ezért az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének a portugál kormány által előadott értelmezése, miszerint a 2000. július 5-i és augusztus 11-i rendeletekkel védett érdekekről való tájékoztatás hiányában a Bizottság nem dönthetett határozattal az említett érdekeknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről, nem fogadható el.

55      Ugyanis – ahogy arra a főtanácsnok indítványának 51. pontjában helyesen rámutatott – amennyiben az érintett tagállam tájékoztatása hiányában a Bizottság csak az EK 226. cikk szerinti tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújthatna be, lehetetlen volna a közösségi határozatnak az összefonódás-ellenőrzési rendeletben előírt rövid határidőn belül történő kibocsátása, aminek következtében megnövekedne annak veszélye, hogy egy ilyen határozat csupán azután születik meg, hogy a nemzeti intézkedések véglegesen meggátolták a közösségi léptékű összefonódást.

56      A portugál kormány értelmezése ráadásul megfosztaná hatékony érvényesülésétől az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdését, mivel lehetőséget biztosítana a tagállamoknak arra, hogy könnyedén kivonják magukat az e rendelkezésben szereplő ellenőrzések alól.

57      Ebből az következik, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplőktől eltérő közérdekeknek – az említett bekezdés harmadik albekezdése értelmében – a Bizottság által végzendő ellenőrzésének hatékonysága érdekében a Bizottság számára hatáskört kell biztosítani arra, hogy határozattal döntsön az érdekeknek a közösségi jog alapelveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről, tekintet nélkül arra, hogy az említett érdekekről tájékoztatták-e, vagy sem.

58      Noha igaz, hogy a tájékoztatásnak az érintett tagállam általi elmulasztása bizonytalanabbá és összetettebbé teheti a Bizottság feladatát, amennyiben a Bizottságnak nehézségei támadhatnak a nemzeti intézkedésekkel védett érdekek megállapítása során, nem kevésbé igaz az – ahogy arra a főtanácsnok indítványának 55. pontjában rámutatott –, hogy a Bizottságnak mindig lehetősége van arra, hogy az érintett tagállamtól információt kérjen. Amennyiben az érintett tagállam egy ilyen kérés dacára sem adja meg a kért információt, a Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján hozhat határozatot (lásd értelemszerűen az állami támogatások vonatkozásában a Franciaország kontra Bizottság, ún. „Boussac Saint Frères”-ügyben 1990. február 14-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-307. o.] 22. pontját).

59      Egyébként, egy jelen ügyhöz hasonló helyzetben, amikor a tagállam nem adott tájékoztatást az érintett nemzeti intézkedésekkel védett érdekekről, elkerülhetetlen, hogy a Bizottság először azt vizsgálja, hogy az említett intézkedéseket indolják-e az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő érdekek. Amennyiben ugyanis ennek során azt állapítja meg, hogy a tagállam a szóban forgó intézkedéseket az említett albekezdésben felsorolt jogos érdekek valamelyikének védelmére fogadta el, a Bizottságnak nem szükséges folytatnia a vizsgálatot, és azt megállapítania, hogy a harmadik albekezdésben szereplő egyéb közérdekek indolják-e az említett intézkedéseket.

60      Ennélfogva, tekintettel arra, hogy – mint az a jelen ítélet 57. pontjából következik – a Bizottságnak az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése alapján akkor is van hatásköre egy tagállam által védett, az említett bekezdés második albekezdésében felsoroltaktól eltérő közérdekeknek a közösségi jog alapelveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozat elfogadására, ha az érintett tagállam az érdekekről nem tájékoztatta, arra a következtetésre kell jutni, hogy a megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság nem vonta el a Bíróság vagy a nemzeti bíróságok hatáskörét, és így nem sértette meg sem az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkének (1) bekezdését, sem az EK 220. cikket. A Bizottság az EK 226. cikket sem sértette meg, és hatáskörrel való visszaélést sem követett el.

61      Ebből az következik, hogy a harmadik, negyedik és hatodik jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

 Az első jogalapról

62      Az első jogalappal a portugál kormány azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettséget, amikor nem jelölte meg kellő pontossággal a megtámadott határozat jogalapját.

63      Elegendő megállapítani, hogy a megtámadott határozat szövegéből, különösen indokolása 60–64. pontjából világosan kitűnik, hogy a határozat az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésén alapul.

64      Így a portugál kormány által felhívott első jogalapot, mint megalapozatlant, szintén el kell utasítani.

 A második jogalapról

65      A második jogalappal a portugál kormány azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem indokolta kellően a nemzeti intézkedések közösségi joggal való állítólagos összeegyeztethetetlenségét. Nevezetesen: a megtámadott határozat a portugál hatóságok által elfogadott intézkedések alapjául szolgáló érdekek semmiféle – a releváns közösségi keret fényében kellően kifejtett ténybeli és jogi alapokon nyugvó – különös érdemi értékelését nem tartalmazza.

66      Emlékeztetni kell arra, hogy a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára az intézkedés indokainak megismerését és a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (lásd különösen a 296/82. és 318/82. sz., Hollandia és Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság ügyben 1985. március 13-án hozott ítélet [EBHT 1985., 809. o.] 19. pontját, a C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1719. o.] 63. pontját és a C-301/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 87. pontját).

67      Igaz, hogy a megtámadott határozat röviden jelöli meg azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2000. július 5-i és augusztus 11-i rendeletek alapjául szolgáló érdekek összeegyeztethetetlenek a közösségi jog alapelveivel és egyéb rendelkezéseivel.

68      Mindazonáltal – ahogy arra a főtanácsnok indítványának 66. és 67. pontjában rámutatott – a nemzeti intézkedésekkel védett érdekek azonosítását és annak megállapítását követően, hogy azok nem tartoznak az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján maguktól jogosnak minősülő érdekek közé, a Bizottság a megtámadott határozat indokolásának 58. pontjában magyarázatot adott, amely – noha rendkívül vázlatos – feltárja az érvelése alapjául szolgáló megállapításokat.

69      Ráadásul – ahogy a főtanácsnok indítványának 68. pontjában hangsúlyozta – a megtámadott határozat meghozatalára a portugál kormány által jól ismert körülmények között – nevezetesen a tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányuló, a hivatkozott, Bizottság kontra Portugália ítélethez vezető eljárás során – került sor, és a portugál kormány halvány említést sem tett a Bizottság felé az érintett intézkedésekkel védeni kívánt közérdekeknek a közösségi joggal való összeegyeztethetősége tekintetében, még a Bizottság 2000. szeptember 21-i levelére adott válaszában sem.

70      Ezekre a körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolható volt rövidítetten (lásd e tekintetben a 73/74. sz., Groupement des fabricants de papiers peints de Belgique és társai kontra Bizottság ügyben 1975. november 26-án hozott ítélet [EBHT 1975., 1491. o.] 31. pontját és a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6857. o.] 105. pontját), és hogy a megtámadott határozat ezért kellően megindokolt volt (lásd a Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30-án hozott, fent hivatkozott ítélet 92. és 93. pontját).

71      Ebből következően a portugál kormány által megjelölt harmadik jogalap nem megalapozott.

 Az ötödik jogalapról

72      Az arányosság elvének megsértésére alapított ötödik jogalap első részében a portugál kormány azt állítja, hogy a Bizottság túllépett a közösségi jog betartatásához szükséges mértéken, amikor a megtámadott határozatban kimondta, hogy a Portugál Köztársaságnak a 2000. július 5-i és augusztus 11-i rendeleteket teljes egészükben vissza kell vonnia, és a határozat rendelkező részében általános jelleggel megerősítette, hogy az említett rendeletek alapjául szolgáló érdekek nem egyeztethetőek össze a közösségi joggal, annak ellenére, hogy a megtámadott határozatból az következik, hogy a bejelentett művelet két összefonódásból, nevezetesen a Secil/Cimpor és a Holderbank/Cimpor összefonódásból állt, és ezek közül csak a második közösségi léptékű.

73      A jogalap második részében a portugál kormány előadja, hogy tekintettel arra, hogy a bejelentő felektől kért információk hiányában a bejelentett összefonódás vizsgálata a megtámadott határozat elfogadásakor fel volt függesztve, és hogy ezért a megtámadott határozat elfogadására olyan időszakban került sor, amikor az eljárás további folytatása tekintetében bizonytalanság állt fenn, a Bizottságnak gondosabban kellett volna eljárnia, és nem kellett volna végleges intézkedéseket hoznia. A 2000. július 5-i és augusztus 11-i rendeletek visszavonására történő kötelezés nem szolgálja az elérni kívánt célokat, és nem is egyeztethető össze azokkal; ezért sérti az arányosság elvét.

74      A jogalap első részéről szólva meg kell állapítani, hogy a két összefonódás – ahogy azt a Bizottság is megjegyezte – elválaszthatatlanul összekapcsolódott, mivel a Cimpor-részvényeknek a Secilpar általi megvételére vonatkozó nyilvános vételi ajánlat megtételének célja a Cimpor eszközeinek a Secil és a Holderbank közötti felosztása volt. Így a megtámadott határozat hatályát nem lehetett a Holderbank/Cimpor összefonódásra korlátozni. Következésképpen a Bizottság helyesen járt el, amikor a megtámadott határozatban a Portugál Köztársaságot a 2000. július 5-i és augusztus 11-i rendeletek teljes egészükben történő visszavonására kötelezte, és általános jelleggel kimondta az említett rendeletek alapjául szolgáló érdekeknek a közösségi joggal való összeegyeztethetetlenségét.

75      Ami ugyanezen jogalap második részét illeti, elegendő megállapítani – ahogy arra a főtanácsnok indítványának 74. pontjában utalt –, hogy a Bizottság úgy vélhette, hogy a bejelentő felek tétlensége – legalábbis részben – a 2000. július 5-i és augusztus 11-i rendeletek elfogadásának következménye volt, és hogy következésképpen különösen fontos és sürgős volt, hogy végleges jelleggel lépjen fel.

76      A fenti megfontolásokból az következik, hogy a kereset ötödik jogalapja sem megalapozott.

77      A keresetet, mivel egyetlen jogalapja sem bizonyult megalapozottnak, el kell utasítani.

A költségekről

78      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (teljes ülés)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Skouris

Jann

Timmermans

Rosas

Gulmann

Puissochet

Cunha Rodrigues

La Pergola

Schintgen

Colneric

von Bahr

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. június 22-i nyilvános ülésen.

R. Grass

V. Skouris

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: portugál.