—

tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2021. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkére és 100. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint V. mellékletére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0114/2023),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208–210. cikkében említett uniós fejlesztési együttműködés az Egyesült Nemzetek Szervezete 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend) és annak fenntartható fejlődési céljai által meghatározott globális kontextusban működik;

B.

mivel az Unió számos fejlődő országgal ápol együttműködési kapcsolatot azzal a fő célkitűzéssel, hogy a kedvezményezett országoknak biztosított fejlesztési segély és technikai segítségnyújtás révén segítse a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődést, elsődlegesen abból a célból, hogy hosszú távon csökkentse és megszüntesse a szegénységet.

C.

mivel az uniós fejlesztési együttműködés célja az Unió értékeinek és érdekeinek világszerte történő védelme és előmozdítása az Unió külső tevékenységére vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésében, valamint 8. és 21. cikkében meghatározott célkitűzések és elvek követése érdekében;

D.

mivel 1959-től 2020-ig az Európai Fejlesztési Alapok (EFA) fejlesztési együttműködési támogatást nyújtottak az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országoknak és a tengerentúli országoknak és területeknek (TOT-ok); mivel az AKCS-országokkal és a TOT-okkal fenntartott uniós kapcsolatokat szabályozó keretet a 2000. június 23-án Cotonouban aláírt, 20 évre szóló, később 2022. június 30-ig meghosszabbított partnerségi megállapodás (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) képezte;

E.

mivel a 11. EFA a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés 2020. december 31-i hatálybalépésével a végső szakaszába ért, és 2021-től az EFA-programok bekerültek az Unió többéves pénzügyi keretébe; mivel azonban a meglévő finanszírozási megállapodásokra vonatkozó egyedi szerződéseket 2023. december 31-ig még aláírják;

F.

mivel a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben az AKCS-országoknak nyújtandó fejlesztési együttműködési támogatás a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközbe (Globális Európa), a tengerentúli országoknak és területeknek nyújtandó fejlesztési együttműködési támogatás pedig a Grönlandot is magában foglaló tengerentúli társulási határozatba (1) épül be;

G.

mivel a 8., 9., 10. és 11. EFA nem része az Unió általános költségvetésének, végrehajtásuk és a róluk szóló beszámolás lezárásukig továbbra is külön történik;

H.

mivel az EFA-kat szinte teljes egészében a Bizottság Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága (DG INTPA) (2) irányítja, a 2021. évi EFA-kiadások kis részét (0,25 %) pedig az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága kezeli;

I.

mivel a fejlesztési együttműködés a hagyományosabban a szociális ágazatokra való összpontosítástól a kölcsönös érdekeknek, többek között a beruházásoknak, a kereskedelemnek és a magas hozzáadott értékű gazdasági ágazatok fejlesztésének, a fenntartható fejlődésnek, az oktatás és a nemek közötti egyenlőségnek a hangsúlyosabbá válása felé halad;

J.

mivel strukturális változásokra van szükség a fejlődő partnerországok mezőgazdasági ágazatában, különösen a helyi mezőgazdasági kistermelők szerepének megerősítése, az új mezőgazdasági technológiák alkalmazásában való segítségnyújtás, a korszerű vízgazdálkodási módszerek alkalmazása és a piacra jutás megkönnyítése révén;

K.

mivel az Unió az „Európa együtt” megközelítés (3) révén helyi szintű együttműködést folytat a tagállamokkal, a helyi kedvezményezettekkel és a többi adományozóval annak érdekében, hogy kézzelfogható hatást és átalakulást érjen el a partnerországokban; emlékeztet arra, hogy a költségvetés-támogatásnak meg kell felelnie a partnerországok igényeinek, valamint a főbb uniós szakpolitikáknak; emlékeztet arra, hogy mérni kell a programok teljesítményét és a partnerországokban és a civil lakosság körében kifejtett hatásukat is;

L.

mivel a fejlesztési együttműködés a tagállamok és az Unió megosztott hatáskörébe tartozik, és az EUMSZ 208. cikke kifejezetten kimondja, hogy „az Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikája kiegészíti és megerősíti egymást”;

M.

mivel az Unió és a tagállamok közös fellépéseket hajthatnak végre, és tájékoztatniuk kell egymást a fejlesztési együttműködés területén folyamatban lévő fellépésekről;

N.

mivel a fenntarthatóság kulcsfontosságú a kitűzött célok és eredmények eléréséhez, különösen a fejlesztési támogatás hosszú távú hatásainak megvalósulásához;

O.

mivel az EFA végrehajtása és általában a fejlesztés hagyományosan kockázatos, összetett és gyorsan változó környezetben zajlik, amelyet 2021-ben a Covid19-világjárvány és az Unió egyes partnerországaiban tapasztalható instabil politikai helyzet súlyosbított, akadályozva az EFA és a vonatkozó ellenőrzési tevékenységek végrehajtását;

P.

mivel az egyre mélyülő éghajlati, éhezési, adósság-, humanitárius és egyéb válságokra való reagáláshoz szükséges és rendelkezésre álló források közötti egyre növekvő szakadék évtizedek óta először növekvő egyenlőtlenséget idéz elő az iparosodott és a kevésbé fejlett nemzetek között és növekvő szegénységet eredményez;

Q.

mivel – a korábbi nyilatkozat ellenére – az átláthatóság, az elszámoltathatóság, az emberi jogi átvilágítás, valamint a korrupció és a csalás elleni küzdelem előmozdítása kulcsfontosságú az uniós költségvetés-támogatási műveletek sikere szempontjából;

R.

mivel a humanitárius és fejlesztési segély a Szerződésekben rögzített és az uniós értékek középpontjában álló tényleges globális szolidaritás kifejeződése;