EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.5.23.

COM(2022) 241 final

2022/0165(NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a tagállamok közös érdekű ügynek tekintik gazdaságpolitikájukat és a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanácsban összehangolják. A Tanács foglalkoztatási iránymutatásokat fogad el (148. cikk), amelyeknek összhangban kell állniuk az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal (121. cikk).

Míg az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások időtállók, a foglalkoztatási iránymutatásokat évről évre újra meg kell határozni. Ezek az iránymutatások („integrált csomagként”) eredetileg 2010-ben kerültek elfogadásra az Európa 2020 stratégia alátámasztására. Az integrált iránymutatások 2014-ig változatlanok maradtak. 2015-ben felülvizsgált integrált iránymutatásokat fogadtak el. 2018-ban a foglalkoztatási iránymutatásokat hozzáigazították a szociális jogok európai pillérének elveihez, amelyeket az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki azzal a céllal, hogy ösztönözze a nemzeti szintű reformfolyamatokat és a jobb európai munka- és életkörülményeket célzó megújult, felfelé irányuló konvergenciafolyamat iránytűjeként szolgáljon Európa-szerte. 2019-ben az iránymutatások nem változtak. 2020-ban kiigazították őket annak érdekében, hogy integrálják a Covid19-válság következményeivel, a zöld és digitális kettős átállással, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival kapcsolatos elemeket. A szóban forgó iránymutatások 2021-ben is érvényben maradtak, jóllehet a preambulumbekezdéseket kiigazították, hogy azok tükrözzék a portói szociális csúcstalálkozó eredményeit és a szociális jogok európai pillérének megvalósítását célzó cselekvési tervet. 2022-ben a tagállamok foglalkoztatáspolitikai iránymutatásai a Covid19 utáni környezethez való igazodás jegyében módosultak; a narratívában helyet kaptak a zöld átállás méltányosságával kapcsolatos elemek, a szövegben pedig megjelentek a közelmúltbeli szakpolitikai kezdeményezések és az Ukrajna orosz inváziójával összefüggésben különös jelentőséggel bíró szakpolitikai elemek.

Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal együtt a foglalkoztatási iránymutatásokat a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozat (az integrált iránymutatások II. része) tartalmazza, és ezek képezik az országspecifikus ajánlások alapját az egyes területeken.

Az alábbi foglalkoztatási iránymutatások kerültek módosításra:

5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalási lehetőségek, a készségek és a kompetenciák egész életen át történő folyamatos elsajátításának javítása

7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása

8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás ösztönzése és a szegénység elleni küzdelem

2022/0165 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 148. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére 1 ,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 2 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 3 ,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére 4 ,

mivel:

(1)A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében megállapított, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra, a kiegyensúlyozott növekedésre, a környezet minőségének magas fokú védelmére és javítására vonatkozó célkitűzések elérése érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatásra és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a jövőorientált és a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok előmozdítására vonatkozóan. A tagállamoknak közös érdekű ügyként kell tekinteniük a foglalkoztatás előmozdítására, és az ez irányú fellépésüket össze kell hangolniuk a Tanács keretében, figyelembe véve a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlataikat.

(2)Az EUSZ 3. cikkében megállapítottak szerint az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogainak védelmét. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében megállapítottak szerint politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.

(3)Az EUMSZ-szel összhangban az Unió szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és hajt végre a gazdasági és foglalkoztatási politikákra vonatkozóan. Ezen eszközök részeként az e határozat mellékletében meghatározott, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások (a továbbiakban: az iránymutatások) az (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásban 5 meghatározott, a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokkal együtt képezik az integrált iránymutatásokat. Ezek iránymutatásul szolgálnak a tagállamok és az Unió szakpolitikáinak végrehajtásához, tükrözve a tagállamok közötti kölcsönös függőséget. Az ennek eredményeként létrejövő, összehangolt európai és nemzeti szakpolitikákból és reformokból álló csomagnak megfelelő, összességében fenntartható gazdasági és foglalkoztatáspolitikai keveréket kell képeznie, amelynek pozitív tovagyűrűző hatásokat kell elérnie.

(4)Az iránymutatások összhangban állnak a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a hatályos uniós jogszabályokkal és különböző uniós kezdeményezésekkel, beleértve a 2001. július 20-i tanácsi irányelvet 6 , a 2014. március 10-i tanácsi ajánlást 7 , a 2016. február 15-i tanácsi ajánlást 8 , a 2016. december 19-i tanácsi ajánlást 9 , a 2018. március 15-i tanácsi ajánlást 10 , a 2018. május 22-i tanácsi ajánlást 11 , a 2019. május 22-i tanácsi ajánlást 12 , a 2019. november 8-i tanácsi ajánlást 13 , a 2020. október 30-i tanácsi ajánlást 14 , a 2020. november 24-i tanácsi ajánlást 15 , a 2021. november 29-i tanácsi ajánlást 16 , a 2021. március 4-i bizottsági ajánlást 17 , a 2021. június 14-i tanácsi ajánlást 18 , a 2021. február 26-i tanácsi állásfoglalást 19 , a 2021. december 9-i bizottsági közleményt 20 , a 2021. december 22-i európai parlamenti és tanácsi határozatot 21 [, az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot 22 , a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot 23 , az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot segítő mikrotanúsítványokra vonatkozó európai megközelítésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot 24 , az egyéni tanulási számlákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot 25 , a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot 26 , a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot 27 és a környezeti fenntarthatóságot célzó tanulásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot 28 ].

(5)Az európai szemeszter e különböző eszközökből alakítja ki a gazdasági és foglalkoztatási szakpolitikák átfogó keretét, amely biztosítja ezek integrált, többoldalú koordinációját és felügyeletét. A környezeti fenntarthatóság, a termelékenység, a méltányosság és a stabilitás céljainak szem előtt tartásával az európai szemeszter integrálja a szociális jogok európai pillérének és nyomonkövetési eszközének, a szociális eredménytáblának az elveit, és szoros együttműködést ír elő a szociális partnerekkel, a civil társadalommal és más érdekelt felekkel. A szemeszter támogatja a fenntartható fejlődési célok megvalósítását. Az Unió és a tagállamok gazdasági és foglalkoztatási szakpolitikáinak kéz a kézben kell haladniuk Európa klímasemleges, környezeti szempontból fenntartható és digitális gazdaságra való méltányos átállásával, javítaniuk kell a versenyképességet, biztosítaniuk kell a megfelelő munkafeltételeket, ösztönözniük kell az innovációt, elő kell mozdítaniuk a társadalmi igazságosságot és az esélyegyenlőséget, valamint kezelniük kell az egyenlőtlenségeket és a regionális különbségeket.

(6)Az éghajlatváltozás és a környezettel kapcsolatos kihívások, az energiafüggetlenség gyorsabb megvalósításának és Európa nyitott stratégiai autonómiája biztosításának igénye, a globalizáció, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, az egyre terjedő távmunkavégzés, a platformalapú gazdaság és a demográfiai változások átalakítják Európa gazdaságát és társadalmait. Az Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük e strukturális fejlemények hatékony és proaktív kezelése és a meglévő rendszerek szükség szerinti kiigazítása érdekében, felismerve a tagállamok gazdaságainak, munkaerőpiacainak és kapcsolódó szakpolitikáinak szoros egymásrautaltságát. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten olyan összehangolt, ambiciózus és hatékony szakpolitikai fellépésre van szükség, amely megfelel az EUMSZ-nek és a gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós rendelkezéseknek, valamint végrehajtja a szociális jogok európai pillérét. E szakpolitikai fellépésnek magában kell foglalnia a fenntartható beruházások fellendítését, és az újbóli elköteleződést az olyan, megfelelően ütemezett reformok iránt, amelyek javítják a gazdasági növekedést, a minőségi munkahelyek létrehozását, a termelékenységet, a megfelelő munkafeltételeket, a társadalmi és területi kohéziót, a felfelé irányuló konvergenciát, a rezilienciát és a felelősségteljes költségvetési gazdálkodást, a meglévő uniós finanszírozási programok, különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a kohéziós politikai alapok (beleértve az Európai Szociális Alap Pluszt és az Európai Regionális Fejlesztési Alapot), valamint az Igazságos Átmenet Alap támogatásával. Ötvöznie kell a kínálati és keresleti oldali intézkedéseket, szem előtt tartva ugyanakkor azok környezeti, foglalkoztatási és társadalmi hatását.

(7)Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kihirdette a szociális jogok európai pillérét 29 . A pillér a jól működő és méltányos munkaerőpiacok és jóléti rendszerek alapjaként húsz elvet és jogot határoz meg, melyeket három kategóriába sorol: esélyegyenlőség és a munkaerőpiacra való belépés, méltányos munkafeltételek, valamint szociális védelem és társadalmi befogadás. Ezen elvek és jogok stratégiai irányt szabnak az Uniónak, biztosítva, hogy a klímasemlegességre és a környezeti fenntarthatóságra való átállás, a digitális átállás és a demográfiai átalakulás társadalmi szempontból igazságos és méltányos legyen. A szociális jogok európai pillére és az azt kísérő szociális eredménytábla referenciakeretként szolgál a tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményének nyomon követéséhez, a nemzeti, regionális és helyi szintű reformok ösztönzéséhez, valamint a mai modern gazdaságban a „szociális” és a „piaci” szempontok összeegyeztetéséhez, többek között a szociális gazdaság előmozdítása révén. A Bizottság 2021. március 4-én cselekvési tervet terjesztett elő a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozóan (a továbbiakban: a cselekvési terv), amely amellett, hogy 2030-ra ambiciózus, ugyanakkor reális kiemelt célokat és kiegészítő részcélokat tartalmaz a foglalkoztatás, a készségek és az oktatás területén, valamint a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatban, felülvizsgálja a szociális eredménytáblát.

(8)2021. május 8-án a portói szociális csúcstalálkozón az uniós állam-, illetve kormányfők elismerték, hogy a szociális jogok európai pillére a helyreállítás egyik alapvető tényezője, megjegyezve, hogy annak végrehajtása erősíteni fogja az Unió digitális, zöld és méltányos átállásra irányuló törekvéseit, valamint hozzá fog járulni a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia megteremtéséhez és a demográfiai kihívások kezeléséhez. Hangsúlyozták, hogy a szociális dimenzió, a szociális párbeszéd és a szociális partnerek aktív bevonása a magas versenyképességű szociális piacgazdaság központi eleme. Úgy találták, hogy a cselekvési terv hasznos iránymutatást nyújt a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához, többek között a foglalkoztatás, a készségek, az egészségügy és a szociális védelem területén. Üdvözölték a foglalkoztatásra (a 20–64 év közötti lakosság 78 %-a foglalkoztatottságának elérésére), a készségekre (évente az összes felnőtt 60 %-ának képzésben való részvételére) és a szegénység csökkentésére (legalább 15 millió fővel, köztük ötmillió gyermek) vonatkozó, 2030-ra kitűzött új kiemelt uniós célokat, valamint a felülvizsgált szociális eredménytáblát, amelynek célja a szociális jogok európai pillérét alkotó elvek végrehajtása terén elért eredmények nyomon követése az európai szemeszter keretében a szakpolitikai koordinációs keret részeként. A portói kötelezettségvállalás felszólította továbbá a tagállamokat, hogy határozzanak meg olyan ambiciózus nemzeti célokat, amelyek – kellően figyelembe véve az egyes országok kiindulási helyzetét – megfelelően hozzájárulnak a 2030-as európai célok eléréséhez. 
A portói csúcstalálkozó alkalmával az uniós állam-, illetve kormányfők megjegyezték továbbá, hogy ahogy Európa fokozatosan talpra áll a Covid19-világjárványt követően, a munkahelyek védelme helyett a munkahelyteremtés és a munkahelyek minőségének javítása lesz az elsődleges feladat, és hangsúlyozták, hogy a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek végrehajtása elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy az inkluzív helyreállítás keretében mindenki számára több és jobb munkahely jöjjön létre. Hangsúlyozták az egység és a szolidaritás melletti elkötelezettségüket, amely azt is jelenti, hogy mindenki számára biztosítani kell az esélyegyenlőséget, és senkit sem szabad hátrahagyni.
Kijelentették, hogy az Európai Tanács 2019–2024-es időszakra szóló stratégiai menetrendjében foglaltaknak megfelelően eltökélt szándékuk, hogy a hatásköröket, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét megfelelően tiszteletben tartva folytassák a szociális jogok európai pillére uniós és nemzeti szinten történő végrehajtásának elmélyítését. Végezetül hangsúlyozták annak fontosságát, hogy – a legmagasabb szinten is – szorosan nyomon kell követni a szociális jogok európai pillérének végrehajtása és a 2030-ra kitűzött uniós kiemelt célok megvalósítása terén elért eredményeket.

(9)Ukrajna orosz invázióját követően az Európai Tanács 2022. február 24-i következtetéseiben elítélte Oroszország azon lépéseit, amelyek az európai és globális biztonság és stabilitás aláásására irányulnak, és szolidaritását fejezte ki az ukrán nép iránt, hangsúlyozva a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek megsértését. A jelenlegi helyzetben a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek beáramlásának léptéke fényében szükség van az átmeneti védelemről szóló irányelv 30 aktiválásáról szóló, 2022. március 4-i tanácsi határozatban 31 biztosított átmeneti védelemre. Az átmeneti védelem lehetővé teszi az ukrán menekültek számára, hogy Unió-szerte harmonizált jogokat élvezzenek, amelyek megfelelő szintű védelmet nyújtanak, ideértve a tartózkodási jogokat, a munkavállalási jogot, a munkaerőpiaci integrációt, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést, a lakhatáshoz, valamint a szociális biztonsági rendszerekhez, az egészségügyi, szociális és egyéb ellátáshoz való hozzáférést, továbbá a megélhetéshez szükséges eszközök biztosítását. Az európai munkaerőpiacokon való megjelenésükkel az ukrán menekültek hozzájárulhatnak az EU gazdaságának megerősítéséhez, és egyúttal hazájukat és az otthon maradtakat is támogathatják. A megszerzett tapasztalatok és készségek hozzájárulhatnak majd Ukrajna jövőbeli újjáépítéséhez. A kísérő nélküli gyermekek és tizenévesek esetében az átmeneti védelem biztosítja a törvényes gyámsághoz való jogot, valamint a gyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést. A tagállamoknak be kell vonniuk a szociális partnereket azon szakpolitikai intézkedések kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe, amelyek célja az Ukrajna orosz megszállása nyomán kialakult, foglalkoztatással és készségekkel kapcsolatos kihívások kezelése. A szociális partnerek kulcsszerepet játszanak a háború által a foglalkoztatás és a termelés fenntartására gyakorolt hatás enyhítésében.

(10)A munkaerőpiaci reformoknak – beleértve a nemzeti bérmegállapítási mechanizmusokat is – követniük kell a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos tagállami gyakorlatot, annak érdekében, hogy tisztes megélhetést és fenntartható növekedést lehetővé tevő méltányos béreket biztosítsanak. Lehetővé kell tenniük továbbá az olyan társadalmi-gazdasági tényezők átfogó mérlegelését, mint például a fenntarthatóságnak, a versenyképességnek, az innovációnak, a minőségi munkahelyek teremtésének, a munkafeltételeknek, a dolgozói szegénységnek, az oktatásnak és a készségeknek, a népegészségügynek és a befogadásnak, valamint a reáljövedelmeknek a javítása. Ebben az összefüggésben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és más uniós pénzeszközök támogatják a tagállamokat olyan reformok és beruházások végrehajtásában, amelyek összhangban vannak az uniós prioritásokkal, fenntarthatóbbá, reziliensebbé, valamint a zöld és digitális kettős átállásra felkészültebbé téve az európai gazdaságokat és társadalmakat. Az ukrajnai orosz invázió tovább súlyosbította a Covid19-válság nyomán már korábban is fennálló társadalmi-gazdasági kihívásokat. A tagállamoknak és az Uniónak továbbra is biztosítaniuk kell a társadalmi, foglalkoztatási és gazdasági hatások enyhítését, valamint azt, hogy az átállás társadalmilag méltányos és igazságos legyen, figyelembe véve azt is, hogy a fokozott nyitott stratégiai autonómia és a felgyorsult zöld átállás hozzá fog járulni az energia és más stratégiai termékek/technológiák behozatalától – így különösen az orosz importtól – való függőség enyhítéséhez. Alapvető fontosságú a reziliencia megerősítése, valamint egy olyan befogadó és reziliens társadalom irányába történő elmozdulás, amelyben az emberek védelmet élveznek, és képesek a változást előre felmérni és kezelni, illetve amely lehetővé teszi a társadalomban és a gazdaságban való aktív részvételt. Az (EU) 2021/402 ajánlásban [és a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlásban] kiemelteknek megfelelően a munkaerőpiaci átmenet támogatása érdekében az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák koherens csomagjára van szükség, amely magában foglalja az ideiglenes munkaerő-felvételt és az átmenetet támogató ösztönzőket, a készségekkel kapcsolatos szakpolitikákat és a jobb foglalkoztatási szolgáltatásokat.

(11)A megkülönböztetés minden formája ellen fel kell lépni, biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget és támogatni kell a fiatalok foglalkoztatását. Egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni mindenki számára, továbbá csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, a gyermekek és a roma háttérrel rendelkező emberek esetében is, különösen a munkaerőpiacok és a megfelelő és inkluzív szociális védelmi rendszerek 32 hatékony működésének biztosításával, valamint az inkluzív és jövőorientált oktatást, illetve a képzést és a munkaerőpiaci részvételt gátló akadályok megszüntetésével, többek között a kisgyermekkori nevelésbe és gondozásba, valamint a digitális és a zöld készségekbe történő beruházások révén. A megfizethető tartós ápolás-gondozási és egészségügyi szolgáltatásokhoz való időben történő és egyenlő hozzáférés, beleértve a betegségmegelőzést és az egészségfejlesztést is, különösen releváns a 2020-ban megjelent Covid19-világjárvány fényében, csakúgy mint az elöregedő társadalmak kontextusában. Jobban ki kell aknázni azt a potenciált, amelyet a fogyatékossággal élő személyek a gazdasági növekedéshez és a társadalmi fejlődéshez való hozzájárulás tekintetében képviselnek. Ahogy az Unió munkahelyein új gazdasági és üzleti modellek honosodnak meg, a munkaviszonyok is változóban vannak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az új munkavégzési formák nyomán kialakuló munkaviszonyok fenntartsák és erősítsék az európai szociális modellt.

(12)Az integrált iránymutatásoknak kell képezniük azon országspecifikus ajánlások alapját, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intézhet. A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk a REACT-EU forrásokat, amelyeket az (EU) 2020/2221 rendelet 33 hozott létre. A rendelet 2023-ig megerősítette a 2014–2020-as kohéziós politikai forrásokat, valamint a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot (FEAD) és a jelenlegi ukrán válság miatt további fellépésekkel egészült ki: az Európában lévő menekültekre irányuló kohéziós fellépésről (CARE) szóló rendelettel 34 , valamint a közös rendelkezésekről szóló rendelet 35 ismételt – az Ukrajnát elhagyók uniós integrációjának felgyorsítása érdekében a REACT-EU forrásokból származó előfinanszírozás növelése és egy új egységköltség megállapítása tekintetében történő – módosításával 36 . Ezenfelül a 2021–2027-es programozási időszak vonatkozásában a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az (EU) 2021/1057 rendelettel 37 létrehozott Európai Szociális Alap Pluszt, az (EU) 2021/1058 rendelettel 38 létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az (EU) 2021/241 rendelettel 39 létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt és az egyéb uniós alapokat, beleértve az (EU) 2021/1056 rendelettel 40 létrehozott Igazságos Átmenet Alapot és az (EU) 2021/523 rendelettel 41 létrehozott InvestEU-t a foglalkoztatás, a szociális beruházások, a társadalmi befogadás és az akadálymentesség ösztönzése, valamint a munkaerő tovább- és átképzési lehetőségei, a mindenki számára hozzáférhető egész életen át tartó tanulás és a magas szintű – többek között a digitális jártasság és készségek területén folytatott – oktatás és képzés előmozdítása céljából. A tagállamoknak emellett teljes mértékben ki kell használniuk az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló, az (EU) 2021/691 rendelettel 42 létrehozott Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azon munkavállalók támogatása érdekében, akiket például a Covid19-világjárvány okán, illetve a globális tendenciák összességének, vagy a technológiai és környezeti változásoknak betudható társadalmi-gazdasági átalakulásokból adódóan bekövetkezett jelentősebb szerkezetátalakítások miatt bocsátottak el. Bár az integrált iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselői szoros bevonásával kell történnie.

(13)A Foglalkoztatási Bizottságnak és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak – a Szerződés szerinti megbízatásaikkal összhangban – nyomon kell követniük, hogy a vonatkozó szakpolitikákat a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fényében miként hajtják végre. E bizottságoknak és a Tanács azon egyéb előkészítő szerveinek, amelyek részt vesznek a gazdasági és szociális politikák koordinációjában, szorosan együtt kell működniük. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti szakpolitikai párbeszédet fenn kell tartani, különösen a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások tekintetében.

(14)A szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal konzultációra került sor,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács elfogadja a mellékletben meghatározottak szerinti, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokat (a továbbiakban: az iránymutatások). Az iránymutatások az integrált iránymutatások részét képezik.

2. cikk

A tagállamok figyelembe veszik az iránymutatásokat foglalkoztatáspolitikáikban és reformprogramjaikban, amelyekről az EUMSZ 148. cikkének (3) bekezdésével összhangban jelentést tesznek.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    HL C , , . o.

(2)    HL C , , . o.

(3)    HL C , , . o.

(4)    HL C , , . o.

(5)    A Tanács (EU) 2015/1184 ajánlása (2015. július 14.) a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról ( HL L 192., 2015.7.18., 27. o. ).

(6)    A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 0012. o.).

(7)    A Tanács ajánlása (2014. március 10.) a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről ( HL C 88., 2014.3.27., 1. o. ).

(8)    A Tanács ajánlása (2016. február 15.) a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról ( HL C 67., 2016.2.20., 1. o. ).

(9)    A Tanács ajánlása (2016. december 19.) a kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára ( HL C 484., 2016.12.24., 1. o. ).

(10)    A Tanács ajánlása (2018. március 15.) a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről ( HL C 153., 2018.5.2., 1. o. ).

(11)    A Tanács ajánlása (2018. május 22.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról ( HL C 189., 2018.6.4., 1. o. ).

(12)    A Tanács ajánlása (2019. május 22.) a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről ( HL C 189., 2019.6.5., 4. o. ).

(13)    A Tanács ajánlása (2019. november 8.) a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről ( HL C 387., 2019.11.15., 1. o. ).

(14)    A Tanács ajánlása (2020. október 30.) az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítése” témájában és az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás felváltásáról ( HL C 372., 2020.11.4., 1. o. ).

(15)    A Tanács ajánlása (2020. november 24.) a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről ( HL C 417., 2020.12.2., 1. o. ).

(16)    A Tanács ajánlása (2021. november 29.) a magas színvonalú és inkluzív alap- és középfokú oktatást előmozdító vegyes tanulási megközelítésekről (HL C 66., 2021.2.26., 1. o.).

(17)    A Bizottság (EU) 2021/402 ajánlása (2021. március 4.) a Covid19-válságot követően a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) ( HL L 80., 2021.3.8., 1. o. ).

(18)    A Tanács (EU) 2021/1004 ajánlása (2021. június 14.) az európai gyermekgarancia létrehozásáról ( HL L 223., 2021.6.22., 14. o. ).

(19)    A Tanács állásfoglalása az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) (2021/C66/01) (HL C 66., 2021.2.26., 1. o.).

(20)    A Bizottság (EU) 2021/778 közleménye (2021. december 9.) az emberközpontú gazdaság kiépítéséről: a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv.

(21)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2316 határozata (2021. december 22.) az ifjúság európai évéről (2022) (HL L 462., 2021.12.28., 1. o.).

(22)    COM/2020/682 final

(23)    COM/2021/801 final

(24)    COM/2021/770 final

(25)    COM/2021/773 final

(26)    COM/2021/93 final

(27)    COM/2021/762 final

(28)    COM/2022/11 final

(29)    A szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozat ( HL C 428., 2017.12.13., 10. o. ).

(30)    A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről.

(31)    A Tanács (EU) 2022/382 végrehajtási határozata (2022. március 4.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek Ukrajnából való tömeges beáramlása tényének a 2001/55/EK irányelv 5. cikke értelmében történő megállapításáról és átmeneti védelem bevezetéséről.

(32)    A Tanács ajánlása (2019. november 8.) a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről (HL C 2019., 2019.11.15., 01. o.).

(33)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/2221 rendelete (2020. december 23.) az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) ( HL L 437., 2020.12.28., 30. o. ).

(34)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/562 rendelete (2022. április 6.) az 1303/2013/EU és a 223/2014/EU rendeletnek az Európában lévő menekültekre irányuló kohéziós fellépés (CARE) tekintetében történő módosításáról.

(35)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1060 rendelete (2021. június 24.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról (HL L 231., 2021.6.30., 159. o.).

(36)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/613 rendelete (2022. április 12.) az 1303/2013/EU és a 223/2014/EU rendeletnek a REACT-EU forrásokból származó előfinanszírozás növelése és egy egységköltség megállapítása tekintetében történő módosításáról.

(37)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1057 rendelete (2021. június 24.) az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról és az 1296/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről ( HL L 231., 2021.6.30., 21. o. ).

(38)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1058 rendelete (2021. június 24.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról (HL L 231., 2021.6.30., 60. o.).

(39)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(40)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1056 rendelete (2021. június 24.) az Igazságos Átmenet Alap létrehozásáról ( HL L 231., 2021.6.30., 1. o. ).

(41)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/523 rendelete (2021. március 24.) az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról ( HL L 107., 2021.3.26., 30. o. ).

(42)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/691 rendelete (2021. április 28.) az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről ( HL L 153., 2021.5.3., 48. o. ).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.5.23.

COM(2022) 241 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA

a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

MELLÉKLET

5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

Tekintettel a foglalkoztatásra vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célra, a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a fenntartható szociális piacgazdaságot, valamint meg kell könnyíteniük és támogatniuk kell a minőségi munkahelyek megteremtésébe történő beruházásokat, kihasználva a digitális és zöld kettős átállásban rejlő potenciált is. Ennek érdekében csökkenteniük kell a munkaerőfelvétel terén a vállalkozások előtt álló akadályokat, ösztönözniük kell a felelős vállalkozói tevékenységet és a valódi önfoglalkoztatást, továbbá különösen támogatniuk kell a kis- és középvállalkozások létrehozását és növekedését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés révén. A tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a szociális gazdaság fejlesztését és teljes potenciáljának kiaknázását, ösztönözniük kell a szociális innovációt és a szociális vállalkozásokat, valamint bátorítaniuk kell azokat az üzleti modelleket, amelyek helyi szinten minőségi munkalehetőségeket és társadalmi előnyöket teremtenek, különösen a körforgásos gazdaságban és azokon a területeken, amelyeket ágazati szakosodásuk miatt a zöld gazdaságra való átállás leginkább érint.

A Covid19-válságot követően a jól megtervezett csökkentett munkaidős foglalkoztatási lehetőségek és hasonló intézkedések – adott esetben a foglalkoztatás megőrzése mellett – várhatóan megkönnyítik és támogatják a szerkezetátalakítási folyamatokat is, elősegítve a gazdaság korszerűsítését, többek között a kapcsolódó készségfejlesztés révén. Jól megtervezett munkaerő-felvételt és átmenetet támogató ösztönzőket, valamint továbbképzési és átképzési intézkedéseket kell mérlegelni a munkahelyteremtés és az átállás támogatása, továbbá a munkaerő- és szakemberhiány kezelése érdekében, többek között a digitális és zöld kettős átállás, valamint Ukrajna orosz inváziója által kiváltott hatás figyelembevételével.

Az adóztatást a munkáról más, a foglalkoztatást és az inkluzív növekedést fokozottabban támogató, valamint az éghajlatpolitikai és környezetvédelmi célkitűzésekkel összhangban álló adóbevételi forrásokra kell áthelyezni, figyelemmel az adórendszer újraelosztási hatására, ugyanakkor megóvva a megfelelő szociális védelmi és növekedésserkentő kiadásokhoz szükséges bevételeket.

A tagállamoknak – beleértve azokat is, ahol létezik jogszabályban meghatározott minimálbér – a bérmegállapítás érdekében ösztönözniük kell a kollektív tárgyalásokat és biztosítaniuk kell a szociális partnerek hatékony, átlátható és kiszámítható módon történő bevonását, lehetővé téve a bérek megfelelő reagáló képességét a termelékenységi fejleményekre, és előmozdítva a tisztességes életszínvonalat lehetővé tévő méltányos béreket, különös figyelmet fordítva ugyanakkor az alsó és középső jövedelmű csoportokra a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia megerősítése érdekében. A bérmegállapítási mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a társadalmi-gazdasági körülményeket, ideértve a regionális és ágazati fejleményeket. A tagállamoknak és a szociális partnereknek – a nemzeti gyakorlatoknak és a szociális partnerek önrendelkezésének tiszteletben tartásával – biztosítaniuk kell, hogy minden munkavállalónak méltányos bére legyen azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül részesül a kollektív szerződések vagy a jogszabályban meghatározott megfelelő minimálbérek kínálta előnyökben, figyelembe véve ezeknek a versenyre, a munkahelyteremtésre és a dolgozói szegénységre gyakorolt hatását.

6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalási lehetőségek, a készségek és a kompetenciák egész életen át történő folyamatos elsajátításának javítása

Tekintettel a készségekre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célra, a digitális és zöld kettős átállás, a demográfiai átalakulás és az Ukrajnában zajló háború kontextusában a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fenntarthatóságot, a termelékenységet, a foglalkoztathatóságot és a humán tőkét, minden életszakaszban ösztönözve a készségek és kompetenciák elsajátítását, valamint megfelelve az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci szükségleteknek. A tagállamoknak továbbá adaptálniuk kell oktatási és képzési rendszereiket és beruházásokat kell tenniük ezekbe, hogy biztosítsák a magas szintű és inkluzív oktatást – beleértve a szakképzést és a képzést is –, valamint a digitális tanuláshoz és a nyelvtanuláshoz való hozzáférést (pl. többek között az ukrán menekültek esetében). A tagállamoknak – többek között a zöld és digitális kettős átállás előmozdítása érdekében – együtt kell működniük szociális partnerekkel, oktatási és képzési szolgáltatókkal, vállalkozásokkal és más érdekelt felekkel az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeinek kezelése, valamint azok színvonalának és munkaerőpiaci relevanciájának javítása céljából, továbbá kezelniük kell a strukturális munkaerőhiányt és meg kell előzniük az újonnan kialakuló szakemberhiányt, különösen a REPowerEU tervhez kapcsolódó olyan tevékenységek vonatkozásában, mint például a megújuló energiaforrások hasznosítása vagy az épületfelújítások. Különös figyelmet kell fordítani a tanári szakma előtt álló kihívásokra, többek között a tanárok és oktatók digitális kompetenciáiba való beruházás révén. Az oktatási és képzési rendszereknek minden tanulót fel kell vértezniük kulcskompetenciákkal, többek között alapvető és digitális készségekkel, valamint transzverzális kompetenciákkal, hogy lefektessék a minden életszakaszban szükséges alkalmazkodóképesség és reziliencia alapjait. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy fokozottan bocsássanak rendelkezésre egyéni képzési jogosultságokat, és pályamódosítások alkalmával biztosítsák azok átvihetőségét, adott esetben akár egyéni tanulási számlák alkalmazása és a képzések minőségének megbízható értékelőrendszere révén. A tagállamoknak ki kell aknázniuk a mikrotanúsítványokban rejlő lehetőségeket az egész életen át tartó tanulás és a foglalkoztathatóság támogatása érdekében. E rendszereknek mindenkit képessé kell tenniük arra, hogy előre felmérhesse a munkaerőpiaci igényeket és jobban alkalmazkodhasson azokhoz, különösen folyamatos tovább- és átképzések, valamint integrált iránymutatás és tanácsadás nyújtása révén, a mindenki szempontjából méltányos és igazságos átállás támogatása érdekében, erősítve a társadalmi eredményeket, kezelve a munkaerőpiaci hiányokat és a strukturális munkaerőhiányt, javítva a gazdaság sokkhatásokkal szembeni általános rezilienciáját, és megkönnyítve az esetleges kiigazításokat.

A tagállamoknak az oktatási és képzési rendszereken belüli egyenlőtlenségek kezelése révén ösztönözniük kell az esélyegyenlőséget mindenki számára. Az európai gyermekgaranciával összhangban különösen biztosítani kell a gyermekek számára a színvonalas koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést. A tagállamoknak növelniük kell a képzettség általános szintjét, csökkenteniük kell a korai iskolaelhagyók számát, támogatniuk kell a távoli területekről származó gyermekek oktatásba való bejutását, növelniük kell a szakképzés vonzerejét és a felsőoktatáshoz való hozzáférést és az ilyen tanulmányok sikeres befejezését, színvonalas gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések révén meg kell könnyíteniük a fiatalok számára az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenetet, valamint növelniük kell a felnőttek részvételét a folyamatos tanulásban, különösen a hátrányos hátterű és a legkevésbé képzett tanulók körében. Figyelembe véve a digitális, zöld és elöregedő társadalmak új követelményeit, a tagállamoknak meg kell erősíteniük a szakképzési rendszereikben a munkaalapú tanulást, többek között minőségi, hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések révén, valamint növelniük kell a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén végzett személyek – különösen a nők – arányát mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. A tagállamoknak fokozniuk kell továbbá a felsőoktatás és adott esetben a kutatás munkaerőpiaci relevanciáját; javítaniuk kell a készségek nyomon követését és előrejelzését; láthatóbbá kell tenniük a készségeket és összehasonlíthatóbbá a képesítéseket, beleértve a más országokban szerzett képesítéseket is; valamint növelniük kell a formális oktatáson és képzésen kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit. Fejleszteniük és növelniük kell a rugalmas folyamatos szakképzések kínálatát és kihasználtságát. A tagállamoknak támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is hosszú távú foglalkoztathatóságuk fenntartásában vagy fejlesztésében azáltal, hogy a kompetenciafejlesztési pályákról szóló ajánlás végrehajtása révén javítják a színvonalas tanulási lehetőségekhez való hozzáférést és azok kihasználtságát, beleértve a készségek felmérését, a munkaerőpiaci lehetőségekhez igazodó oktatási és képzési kínálatot, valamint a megszerzett készségek érvényesítését és elismerését.

A tagállamoknak a munkanélküli és inaktív személyek számára hatékony, időszerű, összehangolt és személyre szabott segítséget kell nyújtaniuk, amely munkakeresési, képzési és átképzési támogatáson, valamint egyéb támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésen alapul, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, valamint a zöld és digitális kettős átállás által különösen érintett személyekre. A tartós és strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése és megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni minél hamarabb, de legkésőbb 18 munkanélküliként eltöltött hónap után, amelyek magukban foglalják a munkanélküli személyek mélyreható egyéni értékelését is. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliséggel és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) kérdésével a korai iskolaelhagyás megelőzése és az iskolából a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között a megerősített ifjúsági garancia teljes körű végrehajtásával, ami a világjárvány utáni helyreállítás összefüggésében várhatóan jelentős támogatást nyújt a színvonalas ifjúsági foglalkoztatási lehetőségek terén. Emellett, valamint az ifjúság európai éve (2022) fényében a tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, különösen annak hangsúlyozása érdekében, hogy a zöld és digitális kettős átállás hogyan kínál egyrészt megújult perspektívát a jövőre nézve, másrészt lehetőségeket a világjárvány fiatalokra gyakorolt negatív hatásainak ellensúlyozására.

A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy felszámolják a munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat és visszatartó tényezőket, és hogy ösztönzőket nyújtsanak a munkaerőpiacon való részvételhez, különösen az alacsony jövedelműek, a második keresők és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek, többek között a migráns háttérrel rendelkezők és a marginalizált romák számára. Tekintettel az egyes foglalkozásokban és ágazatokban tapasztalható jelentős munkaerőhiányra, a tagállamoknak hozzá kell járulniuk a munkaerő-kínálat bővítéséhez, különösen a megfelelő bérek és a tisztességes munkafeltételek, valamint a hatékony aktív munkaerőpiaci politikák előmozdítása révén. A tagállamoknak ezenfelül támogatniuk kell az adaptált munkakörnyezetet a fogyatékossággal élő személyek számára, többek között célzott pénzügyi támogatással és olyan szolgáltatásokkal, amelyek képessé teszik őket a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételre.

Foglalkozni kell a nemek közötti foglalkoztatási és bérkülönbségekkel. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőséget és a nők fokozott munkaerőpiaci részvételét, többek között egyenlő esélyek és szakmai előmenetel biztosításával, valamint a döntéshozatal minden szintjén a vezetői pozíciókhoz való hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésével. Biztosítani kell az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért az egyenlő bért és a bértranszparenciát. Mind a nők, mind a férfiak számára elő kell mozdítani a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését, különösen a megfizethető, színvonalas tartós ápolás-gondozáshoz és kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és más, gondozási kötelezettségekkel rendelkező személyek számára megfelelő családi szabadság és rugalmas munkafeltételek álljanak rendelkezésre a munka, a családi élet és a magánélet egyensúlyban tartása érdekében, és elő kell mozdítaniuk e jogosultságoknak a nők és a férfiak közötti kiegyensúlyozott igénybevételét.

7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása

A dinamikus és termelékeny munkaerőből, valamint az új munkavégzési mintákból és üzleti modellekből fakadó előnyök kihasználása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel a méltányos, átlátható és kiszámítható munkafeltételek kapcsán, egyensúlyt teremtve a jogok és a kötelezettségek között. Csökkenteniük kell és meg kell akadályozniuk a munkaerőpiacokon belüli szegmentációt, küzdeniük kell a be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, és ösztönözniük kell a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formákra való átállást. A foglalkoztatásvédelmi szabályoknak, a munkajognak és az intézményeknek egyrészről biztosítaniuk kell mind a megfelelő környezetet a munkaerő-felvételhez, mind a megfelelő rugalmasságot a munkaadók számára ahhoz, hogy a gazdasági kontextusban bekövetkező változásokhoz gyorsan alkalmazkodhassanak, másrészről védeniük kell a munkavállalói jogokat, és biztosítaniuk kell a szociális védelmet, minden munkavállaló megfelelő szintű biztonságát, valamint az egészséges, biztonságos és jól kialakított munkakörnyezetet. A világjárvány utáni környezetben a rugalmas munkafeltételek – például a távmunka – alkalmazásának előmozdítása hozzájárulhat a magasabb foglalkoztatási szintekhez és a befogadóbb munkaerőpiacokhoz. Ugyanakkor fontos biztosítani a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását a munkaidő, a munkafeltételek, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében. Meg kell akadályozni a bizonytalan munkafeltételekhez vezető munkaviszonyokat, többek között a platform-munkavállalók esetében – különösen ha alacsonyan képzettek –, és ennek részeként küzdeni kell az atipikus szerződésekkel való visszaélés ellen. A méltánytalan elbocsátások esetében biztosítani kell a hatékony, pártatlan vitarendezéshez való hozzáférést, valamint a jogorvoslathoz való jogot, beleértve a megfelelő kártérítést is.

A szakpolitikáknak törekedniük kell arra, hogy javítsák és támogassák a munkaerőpiaci részvételt, a kereslet és a kínálat összehangolását és a pályamódosításokat, többek között a hátrányos helyzetű régiókban is. A tagállamoknak hatékonyan mozgósítaniuk kell és fel kell készíteniük a munkaerőpiaci részvételre képes személyeket, különösen a kiszolgáltatott csoportokat, például az alacsonyan képzetteket, a migráns háttérrel rendelkezőket, köztük az átmeneti védelemben részesülő személyeket és a marginalizált romákat. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák alkalmazhatóságát és hatékonyságát azáltal, hogy növelik azok célirányosságát, ismertségét és hatókörét, és jobban összekapcsolják azokat a munkanélkülieknek az álláskeresés időszakában – jogaik és kötelezettségeik alapján – nyújtott szociális szolgáltatásokkal, képzésekkel és jövedelemtámogatással. A tagállamoknak fejleszteniük kell az állami foglalkoztatási szolgálatok kapacitását az álláskeresők támogatását célzó, időszerű és személyre szabott segítségnyújtás, az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci igényekre való reagálás és a digitalizáció révén is támogatott teljesítményalapú irányítás megvalósítása érdekében.

A tagállamoknak a munkanélküliek számára észszerű időtartamra szóló, megfelelő munkanélküli ellátást kell nyújtaniuk, az általuk befizetett hozzájárulásokkal és a nemzeti jogosultsági szabályokkal összhangban. A munkanélküli ellátás nem tarthatja vissza a foglalkoztatásba való gyors visszatérést és aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel kell együtt járnia.

A tanulói és dolgozói mobilitást megfelelően támogatni kell az érintettek készségfejlesztése és foglalkoztathatóságának javítása, valamint az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása érdekében, méltányos feltételeket biztosítva ugyanakkor a határokon átnyúló tevékenységet folytató személyek számára, és fokozva a nemzeti közigazgatások közötti igazgatási együttműködést a mobil munkavállalók tekintetében, támaszkodva az Európai Munkaügyi Hatóság általi segítségnyújtásra. Ideiglenes határlezárások alkalmával támogatni kell a kulcsfontosságú munkakörökben dolgozó, valamint a határt átlépő munkavállalók, az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók mobilitását, figyelemmel a népegészségügyi megfontolásokra is.

A tagállamoknak arra is törekedniük kell, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek az új munkavégzési formák számára, kiaknázva munkahely-teremtési potenciáljukat, ugyanakkor biztosítva, hogy azok megfeleljenek a meglévő szociális jogoknak. A tagállamoknak ezért tanácsadást és iránymutatást kell nyújtaniuk az atipikus szerződésekkel és az új munkavégzési formákkal – például a digitális platformokon keresztül történő munkavégzéssel – összefüggésben alkalmazandó jogokról és kötelezettségekről. E tekintetben a szociális partnerek fontos szerepet játszhatnak, és a tagállamoknak támogatniuk kell őket az atipikus és platformalapú munkavégzésben részt vevő emberek megszólításában és képviseletében. A tagállamoknak emellett támogatniuk kell a munkaszervezés új formáiból – például az algoritmusalapú irányításból, az adatfelügyeletből és a folyamatos vagy részleges távmunkából – eredő kihívásokkal kapcsolatos jogérvényesítést, például a munkaügyi felügyelőségek számára kialakított iránymutatások vagy célzott képzések révén.

A meglévő nemzeti gyakorlatokra építve, valamint a hatékonyabb szociális párbeszéd és a jobb társadalmi-gazdasági eredmények elérése érdekében – többek között az olyan válságidőszakokban is, mint az ukrajnai háború – a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szociális partnerek időszerű és érdemi részvételét a foglalkoztatási, a szociális és adott esetben a gazdasági reformok és szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában, többek között a szociális partnerek kapacitásnövelésének támogatása révén. A tagállamoknak ösztönözniük kell a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat. A szociális partnereket – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek.

Amennyiben releváns, a tagállamoknak a meglévő nemzeti gyakorlatokra építve figyelembe kell venniük az érintett civil társadalmi szervezetek foglalkoztatási és szociális kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatait is.

8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás ösztönzése és a szegénység elleni küzdelem

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacokat, a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre és a mindenki – különösen a munkaerőpiacon alulreprezentált csoportok – számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítására irányuló hatékony intézkedések bevezetésével, kellő figyelmet fordítva a regionális és területi dimenzióra is. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, nemtől, faji vagy etnikai hovatartozástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól és szexuális irányultságtól függetlenül.

A tagállamoknak korszerűsíteniük kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy megfelelő, hatékony, eredményes és fenntartható szociális védelmet nyújtsanak mindenki számára, valamennyi életszakaszban, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt, támogatva a szociális beruházást, fellépve a szegénység ellen és kezelve az egyenlőtlenségeket, többek között adó- és ellátórendszereik kiigazítása révén, valamint értékelve a szakpolitikák elosztási hatását. Az univerzális megközelítések szelektívekkel történő kiegészítése javítani fogja a szociális védelmi rendszerek hatékonyságát. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítése során törekedni kell arra, hogy e rendszerek sokrétű kihívásokkal szembeni rezilienciája is javuljon.

A tagállamoknak ki kell alakítaniuk és integrálniuk kell az aktív befogadás három ágát, melyek a következők: megfelelő jövedelemtámogatás, befogadó munkaerőpiacok és a minőségi támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés az egyéni szükségletek kielégítése érdekében. A szociális védelmi rendszereknek megfelelő minimumjövedelem-juttatást kell biztosítaniuk mindenkinek, akinek nincs elégséges forrása, valamint az aktív munkaerőpiaci és a társadalmi részvétel ösztönzésével elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást, többek között a szociális szolgáltatások célzott nyújtása révén.

A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások – így például a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás – rendelkezésre állása szükséges feltétele az esélyegyenlőség biztosításának. Tekintettel a szegénység elleni küzdelemre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célra, különös figyelmet kell fordítani a szegénység – így a dolgozói szegénység – és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre. Különösen a gyermekszegénységet kell átfogó és integrált intézkedésekkel kezelni, elsősorban az európai gyermekgarancia teljes körű végrehajtása révén.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhessen, a gyermekeket is beleértve. A rászorulók és a kiszolgáltatott helyzetben levők esetében a tagállamoknak gondoskodniuk kell megfelelő szociális bérlakáshoz jutásról vagy lakhatási támogatásról. Biztosítaniuk kell a tiszta és méltányos energetikai átállást, és kezelniük kell az energiaszegénységet – ami az emelkedő energiaárak miatt, részben az ukrajnai háborúhoz kapcsolódóan a szegénység egyre jelentősebb formája –, adott esetben például célzott ideiglenes jövedelemtámogatási intézkedések révén. Inkluzív lakásfelújítási politikákat is végre kell hajtani. E szolgáltatások kapcsán a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit – beleértve az akadálymentességet – is figyelembe kell venni. A hajléktalansággal külön kell foglalkozni. A tagállamoknak a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett kell a megfelelő időben történő hozzáférést biztosítaniuk a megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz, valamint a jó minőségű tartós ápolás-gondozáshoz.

Az átmeneti védelemről szóló irányelv 1 aktiválásával összhangban a tagállamoknak megfelelő szintű védelmet kell kínálniuk az ukrajnai menekülteknek, ideértve a tartózkodási jogokat, a munkavállalási jogot, a munkaerőpiaci integrációt, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést, a lakhatáshoz, valamint a szociális biztonsági rendszerekhez, az egészségügyi, szociális és egyéb ellátáshoz való hozzáférést, továbbá a megélhetés biztosítását. Az európai gyermekgaranciával összhangban biztosítani kell a gyermekek számára a gyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A kísérő nélküli gyermekek és tizenévesek esetében a tagállamoknak érvényesíteniük kell a törvényes gyámsághoz való jogot.

A növekvő élettartam és a demográfiai átalakulás kontextusában a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyugdíjrendszerek megfelelőségét és fenntarthatóságát a munkavállalók és az önfoglalkoztatók számára, egyenlő esélyeket biztosítva a nőknek és a férfiaknak a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a megfelelő időskori jövedelmet biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat a nemek között a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló szakpolitikákkal és a munkával töltött életszakaszt meghosszabbító intézkedésekkel – így például a tényleges nyugdíjkorhatár emelésével, elsősorban az idősek munkaerőpiaci részvétel – kell támogatni, és azokat a tevékeny időskorra vonatkozó stratégiák keretébe kell foglalni. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell folytatniuk a szociális partnerekkel és más releváns érdekelt szereplőkkel, és lehetővé kell tenniük a reformok kellően fokozatos bevezetését.

(1)

     A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről.