A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Nyolcadik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról

(2022/C 498/09)

Előadó: Nathalie SARRABEZOLLES (FR/PES), Finistère megye tanácsának tagja Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – a 8. kohéziós jelentésről: Kohézió Európában 2050-ig COM(2022) 34 final SWD(2022) 24 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA,

1.

örömmel fogadja a 8. kohéziós jelentést, amely bemutatja az európai régiókban az elmúlt évtizedben megfigyelhető fő fejleményeket és területi különbségeket, és amely megalapozza továbbá a kohézió 2027 utáni jövőjéről szóló vitát;

2.

egyetért az Európai Bizottság elemzésével azon történelmi kontextust illetően, mellyel az EU-nak szembe kell néznie: a Covid19-világjárvány és a kohéziós jelentésben meghatározott új fő tendenciák – például az éghajlatváltozás és a digitális hiperkonnektivitás – a területi különbségek újabb forrásait jelentik és táptalajt adnak az „elégedetlenségi földrajznak” Európában;

3.

megjegyzi, hogy a konvergencia folyamatának az utóbbi években tapasztalható lassú fellendülése mögött nagyon eltérő tendenciák húzódnak meg: Európa déli és északnyugati részének egyes kevésbé fejlett régióiban és átmeneti régióiban alacsony vagy negatív növekedés volt megfigyelhető. A keleten megfigyelhető regionális növekedést pedig olykor a fővárosi régiók és a többi régió közötti jelentős eltérések jellemzik;

4.

kiemeli a brexit európai gazdaságra kifejtett hatását, különösen a régiók közötti együttműködés, a kutatási és képzési ökoszisztémák és számos európai régió demográfiája szempontjából;

5.

megjegyzi, hogy az ukrajnai háborús helyzet miatt, amely Európa határainál alakult ki, még nagyobb szükség van az európai kohézióra;

6.

ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy indítson el egy nyílt és stratégiai gondolkodási folyamatot a 2027 utáni kohéziós politikának az uniós szakpolitikák összességében betöltött szerepéről;

A kohéziós politika mint hosszú távú fejlesztési politika

7.

úgy véli, hogy a kohéziós jelentésben megállapított területi különbségek teljes mértékben megerősítik a kohéziós politika legitimitását a Szerződésekben meghatározottak szerint, nevezetesen azt, hogy e politika csökkenti a jólét és fejlődés tekintetében az Európai Unió egyes régiói között fennálló különbségeket;

8.

következésképpen örömmel fogadja a kohéziós jelentésben bemutatott elemzést arról, hogy a kohéziós politika a 2014–2020-as időszakban milyen hatással volt az Európai Unió régióiban megvalósuló beruházásokra;

9.

megjegyzi, hogy a kohéziós politika gyakran kiemelt szerepet játszott az állami beruházások megfelelő szinten tartásában a hazai beruházások csökkenésével szemben;

10.

rámutat arra, hogy a kohéziós politika által támogatott beruházások pozitív hatása hosszú távon nyilvánul meg, amint azt a kohéziós jelentés 9. fejezete hangsúlyozza;

11.

rámutat továbbá arra, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó programozási intézkedések lehetővé teszik, hogy egyes projektek finanszírozása a programozási időszak végétől számított három évig tartson – így ezeket lehetetlen összehasonlítani más, közvetlen irányítás alá tartozó európai programokkal;

12.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika hatékonynak bizonyult a Covid19-világjárvány okozta válság kezelésében, különösen a 2020 áprilisától kezdődően bevezetett rugalmassági intézkedéseknek köszönhetően [„A koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés” (CRII) két csomagja];

13.

fontosnak tartja azonban, hogy a kohéziós politika irányvonala továbbra is az európai területi, gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése legyen;

A „ne árts a kohéziónak” elv meghatározása

14.

látja azokat a lehetőségeket, amelyeket egy új fogalom bevezetése jelent a kohéziós jelentésben – a fogalom a kohéziós politika átfogó megközelítését kiterjesztené az összes területi hatású európai politikára;

15.

hangsúlyozza, hogy ez a fogalom teljes mértékben támogatja a Régiók Európai Bizottságának azt a kezdeményezését, amely a gazdasági, társadalmi és területi kohézió mint az Európai Unió alapvető értéke szerepének a bemutatására irányul;

16.

úgy ítéli meg, hogy ez a fogalom lehetővé teszi, hogy valamennyi európai politika figyelembe vegye az Európai Unió különböző regionális viszonyainak a sokféleségét, fokozza hatékonyságát és javítsa az uniós fellépés láthatóságát a polgárok körében;

17.

ellenzi azonban, hogy a fogalmat túl szűken értelmezzék, és csak az operatív programokra alkalmazzák, de még a partnerségi megállapodásokra sem; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a „ne sérüljön a kohézió” elvét valamennyi uniós politikára alkalmazza, hogy csökkentse egyes uniós politikák és programok kohézióellenes hatását;

18.

kiemelten támogatja a kohéziós jelentésben említett arra vonatkozó igényt, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz támogassa az európai kohéziót;

19.

kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és esetleges utódja közvetlenül alkalmazza a kohéziós politika többszintű kormányzáson és partnerségen alapuló megközelítését;

20.

hangsúlyozza továbbá, hogy jobban össze kell hangolni és növelni kell a kohéziós politika és a Horizont Európa közötti szinergiákat az innováció összes európai régióban történő megerősítése és ezáltal a régiók kutatási és innovációs kapacitásának a fejlesztése céljából, mivel ez lehetővé teszi az EU számára, hogy a regionális kiválóságba való befektetés révén globális szinten versenyképes legyen, továbbá megoldást jelenthet arra a fejlődési csapdára, amelyben a közepes jövedelmű régiók vannak;

21.

ezért rámutat arra, hogy a fejlődési csapdában lévő, közepes jövedelmű régióknak érdekük, hogy egyedi kísérő intézkedésekkel segítsék őket, akár annak alapján, hogy a közepes jövedelmű régiók kategóriájába tartoznak, akár azáltal, hogy megkönnyítik számukra a területi együttműködési eszközökhöz való hozzáférést az innováció területén;

22.

a versenyképesség és a területi stratégiákon alapuló innovációs ökoszisztéma megerősítése érdekében kéri az intelligens szakosodási stratégiákon alapuló megközelítés megszilárdítását és a területi együttműködés megerősítését;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy határozza meg a „ne árts a kohéziónak” fogalmát, és alakítsa valódi mechanizmussá, amely lehetővé teszi az európai politikák európai kohézióra gyakorolt hatásának az értékelését; javasolja a „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára” című közleményben a vidéki térségekre előirányzott szempontok integrálását ebbe a mechanizmusba a térségek sajátosságainak a figyelembevétele érdekében; konkrét iránymutatások kidolgozására kéri az Európai Bizottságot a fogalom gyakorlati megvalósítására vonatkozóan, többek között az RB-vel való konzultációt követően kialakítandó jogalkotási aktus révén;

A kohéziós politika egy hosszú távú európai stratégia középpontjában

24.

megjegyzi, hogy bár a kohéziós politika az európai zöld megállapodás és a szociális jogok európai pillére megvalósításának középpontjában áll, nem képezi részét egy önálló, hosszú távú uniós stratégiának, ellentétben a 2014–2020-as kohéziós politikával, amely közvetlenül kapcsolódott az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához;

25.

következésképpen egy új, 2030-ig tartó hosszú távú európai stratégia kidolgozására kéri az Európai Bizottságot, amely összekapcsolja a zöld és digitális átállás követelményeit, ugyanakkor erősíti az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját; hangsúlyozza, hogy ezt a stratégiát ki kell terjeszteni a kohéziós jelentésben bevezetett „ne árts a kohéziónak” elv alapján történő beruházásokat támogató valamennyi európai politikára és alapra;

26.

sajnálja, hogy nincsenek koordinációs mechanizmusok a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a kohéziós politika között, és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből eredő finanszírozásoknál az addicionalitás elvének érvényesülését ellenőrző valódi mechanizmus hiányában átfedések és kiszorítási hatások kockázata áll fenn;

27.

hangsúlyozza, hogy a különböző európai politikák közötti verseny megelőzése érdekében egyenlő feltételeket kell teremteni az európai beruházási politikák számára, mivel az állami támogatásokra vonatkozó szabályok jelenleg más politikákhoz képest akadályozzák a kohéziós politika végrehajtását;

28.

ennek keretében az állami támogatásokra vonatkozó európai jogalkotási keret fejlesztésére irányuló alapos vizsgálatra kéri az Európai Bizottságot annak a biztosítása érdekében, hogy a különböző európai programok és alapok által támogatott projektekre azonos szabályok vonatkozzanak;

A kohéziós politika európai szemeszterbe történő jobb beépítése

29.

megállapítja, hogy a kohéziós jelentés nem hivatkozik a kohéziós politika és az Unió gazdaságirányítási kerete közötti kapcsolatra, jóllehet a 2021–2027-es programozási időszak kohéziós politikájának a megvalósításában az európai szemeszter nagyobb szerepet kapott;

30.

üdvözli egy új, a területi egyenlőtlenségekkel foglalkozó szakasz megjelenését a 2022 májusában közzétett, az európai szemeszterrel kapcsolatos tavaszi csomag országjelentéseiben, azzal a feltétellel, hogy a szakasz megjelenése kizárólag az európai területi kohézió megerősítésére irányul, és nem a kohéziós politika hosszú távú célkitűzéseitől teljesen független strukturális reformok bevezetésére;

31.

kéri, hogy az Európai Bizottság folytassa az európai területeket és régiókat érintő, az országspecifikus jelentésekben és a megfelelő országspecifikus ajánlásokban szereplő területi kohéziós kihívásokra irányuló figyelem megerősítését célzó erőfeszítéseit;

32.

átfogóbb gondolkodásra szólít fel a jelenlegi gazdaságpolitikai koordinációs keret megreformálásával kapcsolatban annak érdekében, hogy az európai szemeszter különböző szakaszai beépíthessék a „ne árts a kohéziónak” elvet és jobban bevonhassák a regionális és helyi hatóságokat;

33.

a 8. kohéziós jelentés alapján megállapítja, hogy a közberuházások hiánya az Európai Unióban rejtett adósságot jelent; ezért megismétli a már gyakran kifejezett kérését a társfinanszírozás aranyszabályára vonatkozóan, amely arra irányul, hogy a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok által a strukturális és beruházási alapok társfinanszírozása keretében, az ezekre vonatkozó uniós társfinanszírozási szabályokat tiszteletben tartva eszközölt kiadásokat ne sorolják a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott strukturális, állami vagy azzal egyenértékű kiadások közé; hangsúlyozza, hogy az állami beruházások, például a zöld, digitális és társadalmilag fenntartható átállásra és az európai versenyképesség megőrzésére irányuló beruházások fontosak a jövő generációi számára, ezért megfelelő módon kell őket kezelni, többek között az európai számviteli szabályok módosítása révén;

34.

megismétli azt a korábbi véleményeiben (1) már megfogalmazott felhívását, hogy dolgozzanak ki egy magatartási kódexet a helyi és regionális önkormányzatoknak az európai szemeszterbe való bevonására vonatkozóan. A magatartási kódexre azért van szükség, hogy az európai szemeszter a helyi és regionális önkormányzatok bevonása révén átláthatóbbá, inkluzívabbá és demokratikusabbá, ugyanakkor hatékonyabbá is váljon. Ez növeli a helyi és regionális szintű felelősségvállalást, és ezáltal javítja a kívánt gazdasági reformok végrehajtását a tagállamokban;

Az európai strukturális és beruházási alapok új stratégiai keretrendszere felé…

35.

megállapítja, hogy európai szinten megfigyelhető a beruházási alapok megsokszorozódása, melyek egy része közvetlen irányítás vagy megosztott irányítás alá tartozik (mint például az európai strukturális és beruházási alapok), vagy az állam vállal vezető szerepet a végrehajtásukban (a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által támogatott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek);

36.

aggasztónak tartja a jelenlegi trendet, amely az esb-alapok más politikákba vagy programokba – például nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe vagy közvetlen irányítás alá tartozó programokba, például a Horizont Európába – történő átcsoportosítására irányul; ennek alapján határozottan ellenzi a kohéziós politikai alapok és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközbe történő átcsoportosítását: az EUMSZ 175. cikkén alapuló Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz célja a kohéziós politika erőfeszítéseinek a kiegészítése az EUMSZ 174. cikkében meghatározott célok eléréséhez, és nem fordítva; továbbá megjegyzi, hogy a kohéziós politika már jelentős mértékben hozzájárul az európai zöld beruházásokhoz és az EU energiafüggetlenségét támogató beruházásokhoz; megállapítja tehát, hogy nem indokolt az európai alapok újbóli központosítása a fent említett alapoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközbe való átcsoportosítása révén;

37.

megjegyzi, hogy ez a tendencia kettős káros hatást vált ki – egyrészről csökkenti a kohéziós politika mint hosszú távú fejlesztési politika hatékonyságát, másrészről egyszerű költségvetési tétellé fokozza azt le az Európai Unió többéves pénzügyi keretében;

38.

ezért az Európai Bizottságot egy új keretstratégia kidolgozására kéri a 2027 utáni időszakra vonatkozóan, amely a többszintű partnerségre és kormányzásra összpontosítana, és általános rendelkezéseket állapítana meg a területi dimenzióval rendelkező uniós beruházási alapok összességére – azaz az esb-alapokra, a lehetséges jövőbeli szociális klímaalapra, az EMVA-ra és adott esetben a jövőbeli Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre – vonatkozóan;

39.

különösen szükségesnek tartja, hogy az EMVA-t ismét építsék be ebbe az új keretstratégiába;

40.

kéri továbbá, hogy fordítsanak különös figyelmet az Európai Szociális Alap jövőjére azért, hogy nagyobb legyen a területi dimenziója és hogy értékelve legyen a helyi és regionális önkormányzatok végrehajtásban betöltött szerepe;

… amely az esb-alapok végrehajtásának tényleges egyszerűsítésére irányul…

41.

megjegyzi, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika jogszabályi keretében jelentős egyszerűsítési intézkedések vannak: például az egyszerűsített költségelszámolási opcióknak a kiterjesztése, amit a 2021–2027-es programozás szerinti végrehajtás után értékelni kell;

42.

emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az alapok és szabályok, valamint a megosztott irányítású alapok végrehajtására vonatkozó határidők és mérföldkövek megsokszorozódása a közelmúltban megnövelte az alapokat irányító – gyakran regionális szintű – hatóságok adminisztratív terheit;

43.

megállapítja, hogy ez az adminisztratív teher késedelmet okoz az esb-alapok végrehajtásában, amelyért gyakran a régiókat teszik felelőssé, és amely árt a kohéziós politika hatékony beruházási politikaként történő megítélésének az európai polgárok szemében;

44.

emlékeztet arra, hogy a régióknak kulcsfontosságú szerepük van az esb-alapok végrehajtásában tapasztalható elszigeteltség megszüntetésében és az alapok területi logikával való összekapcsolásában a területi fejlesztési stratégiák támogatása érdekében;

45.

kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy az esb-alapokat regionális szinten irányító hatóságok bevonásával kezdjen meg egy hosszú távú gondolkodási folyamatot az irányítási, ellenőrzési és auditszabályok egyszerűsítése érdekében – ez egy valódi reformot jelentene, a 2027 utáni időszak kohéziós politikájára vonatkozó jogalkotási csomagra figyelemmel;

46.

annak érdekében, hogy az esb-alapok újra vonzóak legyenek a célközönség számára, megismétli a Régiók Európai Bizottságának arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre bizalmi megállapodást az Európai Bizottság és a kohéziós politika irányító hatóságai között azért, hogy a 2021–2027-es programozási időszak alatt nagyon alacsony kontroll utáni szabálytalan támogatásfelhasználási rátát mutató programokra egyszerűsített irányítási, ellenőrzési és auditszabályok vonatkozhassanak a következő programozási időszakban;

… és a régiókkal és a területi önkormányzatokkal kialakult valódi bizalmi partnerségen alapul…

47.

megállapítja, hogy a 2021–2027-es kohéziós politikában bizonyos fokú központosítás észlelhető, valamint hogy háttérbe szorult a partnerség elve és a regionális önkormányzatok szerepe a beruházási igények operatív programok keretében történő meghatározásában;

48.

pozitívan fogadja a kohéziós jelentésben kifejtett, a többszintű kormányzás és a partnerség elvének megerősítésére irányuló szándékot;

49.

támogatja a közelmúltban e tekintetben indított kezdeményezést az európai gyakorlati közösség 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozására vonatkozóan, amelynek észrevehető javulást kell eredményeznie a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex tekintetében;

50.

hangsúlyozza a kohéziós politika egyedi megközelítését, amelyben az esb-alapok operatív programjai a helyi szinten megállapított területi igények elemzésén alapulnak és egy teljes mértékben demokratikus és részvételi folyamatot követnek, ellentétben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által támogatott nemzeti gazdaságélénkítő tervekkel, amelyek nagyrészt a régiók bevonása nélkül lettek kidolgozva;

51.

kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a régiók strukturális és beruházási alapok irányításában betöltött szerepét, valamint erősítse meg a partnerséggel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket, különösen a 2027 utáni időszakra vonatkozóan;

A kohéziós politika mint a demográfiai hanyatlás visszafordításának eszköze a szárazföldi, vidéki és hegyvidéki területeken

52.

aggodalmát fejezi ki a népesség fokozatos elöregedése, a születések számának csökkenése és a szárazföldi területek, különösen a vidéki és hegyvidéki területek elnéptelenedése miatt;

53.

megállapítja, hogy a gazdasági és társadalmi zavarok – legutóbb a Covid19-világjárvány és az ukrajnai konfliktus okozta zavarok – befolyással vannak a fiatalok jövőbeli kilátásaira;

54.

kiemeli egy uniós demográfiai stratégia meghatározásának fontosságát, figyelembe véve különösen az Unión belüli legális bevándorlási áramlások által kínált lehetőségeket; ugyanakkor megerősítve az illegális bevándorlással kapcsolatos koordinációt, valamint támogatást és védelmet nyújtva a menekülteknek;

Az állandó földrajzi hátrányokkal küzdő régiókra fordított különös figyelem

55.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kohéziós jelentés csak felületes figyelmet fordít az állandó földrajzi hátrányokkal küzdő régiók és a legkülső régiók előtt álló kihívásokra;

56.

kéri, hogy a kohéziós politika jövőjét érintő valamennyi reformtervezetben fordítsanak különös figyelmet az EUMSZ 174. cikkében meghatározott állandó földrajzi hátrányokkal küzdő régiókra, különösen a szigeti, gyéren lakott, határokon átnyúló és hegyvidéki régiókra, valamint a legkülső régiókra;

57.

hangsúlyozza az Európai Parlamentben a szigetek kohéziójának kérdésében végzett fontos munkát, és elismeri az európai szigetekre vonatkozó paktum jelentőségét;

58.

a vidéki térségek tekintetében üdvözli, hogy a kohéziós jelentés elismeri, hogy a demográfiai változások potenciálisan negatív hatással lehetnek az európai kohézióra; emiatt kéri, hogy az Európai Bizottság a harmonikus területfejlesztés érdekében erősítse meg a jövőben a kohéziós politika és a KAP-stratégiai tervek támogatását és eszközeit, különösen minimális küszöbértékek révén – figyelembe véve a vidéki térségek népesség- és területarányát az EU egészéhez viszonyítva – a 174. cikkben elismert területekre és a városi és vidéki területek közötti együttműködésre vonatkozóan, melyek mindegyike komparatív és kiegészítő előnyöket nyújt;

59.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jólét és az előnyök adott területen belüli elosztása, valamint a városi és vidéki területek közötti hatékonyabb kapcsolatok megteremtése révén a nagyvárosi területek pozitív szerepet játszanak a koherens fejlődés biztosításában. Megismétli, hogy az egy főre jutó GDP nem ad teljes képet a szóban forgó területek fejlettségi szintjéről, és javasolja a társadalmi fejlődés indexe módszertanának alkalmazását azon legsürgetőbb kihívások azonosítására, amelyeket a nagyvárosi területeken a kohéziós politika forrásaiból kell finanszírozni (2);

A területi együttműködés elmélyítése

60.

emlékeztet arra, hogy a 2021–2027-es időszak kohéziós politikájának a „területi együttműködés” elemeihez rendelt költségvetése jelentős mértékben csökkent az előző időszakhoz képest, aláásva az Európa Unió képességét a határokon átnyúló területeken jelentkező kohéziós kihívások kezelésére;

61.

üdvözli, hogy a kohéziós jelentés említi a határokon átnyúló, valamint a régiók közötti együttműködés erősítését; kéri, hogy a 2027 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika teljes mértékben tükrözze a kohézió megerősítésére, az Európai Unió területei között meglévő együttműködési mechanizmusok állandósítására és a jelenlegi kontextusban felmerülő új együttműködési kihívások kezelésére való növekvő igényt;

62.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az említett költségvetés-csökkentés leginkább az EUMSZ 174. cikkében felsorolt régiókat érinti, amelyeknek tartós természeti hátrányaik miatt különösen szükségük van az Európai Unió többi régiójával való területi, gazdasági és társadalmi kohéziójuk megerősítésére.

---

(1)  A Régiók Bizottsága véleménye: „Európai helyreállítási terv a Covid19-világjárvánnyal szemben: Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és technikai támogatási eszköz” (HL C 440., 2020.12.18., 160. o.),

a Régiók Bizottsága véleménye: „Az európai szemeszter és a kohéziós politika: a strukturális reformok és a hosszú távú beruházások összehangolása” (HL C 275., 2019.8.14., 1. o.),

a Régiók Bizottsága véleménye: „Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex” (HL C 306., 2017.9.15., 24. o.).

(2)  A Régiók Bizottsága véleménye: „A nagyvárosi régiók előtt álló kihívások és helyzetük a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli kohéziós politikában” (HL C 79., 2020.3.10., 8. o.).