52022IP0033

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52022IP0033 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52022IP0033

Az Európai Parlament 2022. február 16-i állásfoglalása az EUSZ 50. cikke végrehajtásának értékeléséről (2020/2136(INI))

HL C 342., 2022.9.6, p. 78–87 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
HL C 342., 2022.9.6, p. 67–76 (GA)

HTML

PDF

Official Journal

2022.9.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/78

P9_TA(2022)0033

Az EUSZ 50. cikke végrehajtásának értékelése

Az Európai Parlament 2022. február 16-i állásfoglalása az EUSZ 50. cikke végrehajtásának értékeléséről (2020/2136(INI))

(2022/C 342/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 50. és 8. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 218. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az Egyesült Királyság által az Európai Tanácsnak 2017. március 29-én az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikke alapján eljuttatott értesítésre, melyben bejelenti azon szándékát, hogy kilép az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből,

—

tekintettel az Európai Tanács (50. cikk) az Egyesült Királyság EUSZ 50. cikke szerinti bejelentését követő, 2017. április 29-i, a brexittárgyalások második szakaszára vonatkozó 2017. december 15-i, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 23-i iránymutatásaira,

—

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával az Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalásokra vonatkozó irányelveket megállapító, 2017. május 22-i tanácsi határozatra, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával a tagállam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2017. május 22-i tanácsi határozat kiegészítéséről szóló, 2018. január 29-i tanácsi határozatra,

—

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával egy új partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2020. február 25-i (EU, Euratom) 2020/266 tanácsi határozatra (1) és az ahhoz csatolt függelékben foglalt, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásra vonatkozó, nyilvánosságra hozott irányelvekre,

—

tekintettel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló értesítést követő tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására (2), az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására (3), az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására (4), az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására (5), az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének aktuális állásáról szóló, 2019. szeptember 18-i állásfoglalására (6), a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt, a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról és nyomon követéséről szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (7), valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra javasolt megbízatásról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására (9);

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2020. január 29-i jogalkotási állásfoglalására (10),

—	tekintettel az Európai Parlament 2019. április 16-i plenáris ülésére vonatkozó bizottsági nyilatkozatra,

—

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra (11) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás), valamint a megállapodást kísérő, az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozatra (12) (a továbbiakban: a politikai nyilatkozat),

—	tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/937 európai tanácsi határozatra (13),

—	tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2018. december 10-i, Andy Wightman és társai kontra az Európai Unióból való kilépésért felelős államtitkár ügyben hozott ítéletére, C-621/18, ECLI:EU:C:2018:999

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Az EUSZ 50. cikke a gyakorlatban: Hogyan alkalmazta az EU a kilépési záradékot” című, 2020 novemberi részletes elemzésére,

—	tekintettel az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által megrendelt, „Az EUSZ 50. cikkének értelmezése és végrehajtása – Jogi és intézményi értékelés” című, 2021. márciusi tanulmányra,

—	tekintettel az Egyesült Királyság kormánya, Írország kormánya és a többoldalú tárgyalások többi résztvevője között létrejött, 1998. április 10-i belfasti megállapodásra („nagypénteki megállapodás”),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0357/2021),

mivel ennek a jelentésnek az a célja, hogy elemezze az EUSZ 50. cikke rendelkezéseinek értelmezését és alkalmazását, valamint az Egyesült Királyság EU-ból való, e cikk szerinti kilépési eljárásának megszervezését és lefolytatását, beleértve az uniós jog és az Európai Unió működése szempontjából levont tanulságokat;

mivel az EUSZ 50. cikke végrehajtásának átgondolása hozzájárul az uniós alkotmányos identitás kulcsfontosságú elemeinek, az európai integrációt megalapozó elveknek, a döntéshozatali autonómia és a szabályozási jog fontosságának jobb megértéséhez, amelyeket mind figyelembe kell venni a jövőbeli szerződésváltoztatás során;

mivel az EUSZ 50. cikke azzal kezeli az Unióból való kilépés jogával kapcsolatos, korábban fennálló bizonytalanságot és kétértelműséget, hogy kifejezetten egyoldalú jogot biztosított a tagállamoknak arra, hogy – saját nemzeti alkotmányos követelményeik teljesítését leszámítva – feltétel nélkül kilépjenek;

D.	mivel az EUSZ 50. cikke – azzal, hogy konkrétan rendelkezik az uniós jog szerinti kilépésről – meghatározza az egyetlen jogszerű eljárást, amelynek keretében egy tagállam kiléphet az EU-ból;

E.	mivel az EUSZ 50. cikke nem rendelkezik vagy nem eléggé egyértelmű az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése során kezdődött eljárás több aspektusával kapcsolatban;

F.	mivel az EUSZ 50. cikke nem ír elő formai követelményeket az Unióból való kilépési szándék bejelentésével, illetve az értesítés határidejével vagy visszavonásával szemben; mivel az 50. cikk nem rendelkezik kifejezetten az átmeneti intézkedések lehetőségéről;

G.	mivel az EUSZ 50. cikke nem határoz meg konkrét követelményeket az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kétéves időszak esetleges meghosszabbítására vonatkozóan, ami ezért rugalmasságot tesz lehetővé a tárgyalási folyamatban;

mivel az EUSZ 50. cikke megerősíti, hogy az uniós tagság önkéntes, ami azt jelenti, hogy a tagállamok nem kényszeríthetők sem maradásra, sem távozásra; mivel az Unióból való kilépésre vonatkozó döntés egy tagállam szuverén döntése, amelyet a kilépő állam belső alkotmányos rendjével összhangban hoznak meg;

I.	mivel a lojális együttműködés elve megköveteli az azonnali bejelentést, amint a kilépésre vonatkozó döntés megszületik;

emlékeztet az Európai Bíróság 2018. december 10-i, Andy Wightman és társai kontra az Európai Unióból való kilépésért felelős államtitkár ügyben hozott ítéletére, amelyben a Bíróság pontosította, hogy egy tagállam szabadon egyoldalúan visszavonhatja az Unióból való kilépési szándékáról szóló bejelentést, míg a Szerződések továbbra is vonatkoznak erre a tagállamra;

K.	mivel az EUSZ 50. cikke nem egyértelmű az EUMSZ 218. cikke (3) bekezdésétől eltérő részeinek alkalmazása tekintetében;

L.	mivel az Unió – a szabadság és a demokrácia EUSZ 2. cikkében említett értékeivel összhangban – tiszteletben tartotta a brit polgárok által kifejezett, az EU-ból való kilépésre irányuló akaratot, noha Skócia és Észak-Írország állampolgárainak többsége a maradás mellett szavazott;

mivel az Egyesült Királyságban tartott népszavazást nem kísérte elegendő számú figyelemfelkeltő kampány, mivel a polgárok soha nem kaptak egyértelmű képet arról, hogy hazájuk milyen kapcsolatot tart fenn az EU-val annak elhagyása után, és gyakran félrevezették őket a kilépés következményeivel kapcsolatban, különösen Észak-Írország tekintetében, ami felfedte a félretájékoztatásból eredő kockázatokat és kihívásokat;

N.	mivel az EUSZ 50. cikke egy adott tagállam kilépésének megszervezéséhez szükséges minden kérdésre kiterjedő megállapodásról folytatott tárgyalásokra vonatkozó kivételes horizontális hatáskört ruház az Unió intézményeire;

O.	mivel valamennyi uniós intézmény kilépési eljárásban betöltött szerepe kulcsfontosságú volt az EUSZ 50. cikke rendelkezéseinek értelmezése és végrehajtása, az intézményi zavarok minimalizálása, a tagállamok egységének megőrzése és a rendezett kilépés biztosítása terén;

P.	mivel Michel Barnier, a Bizottságot képviselő főtárgyaló által elfogadott kétszakaszos megközelítés helyesnek bizonyult;

mivel az EUSZ értelmében az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg; mivel a Parlament az EUSZ 50. cikke szerinti döntéshozatali eljárás részese, és az EUSZ 14. cikke értelmében általános politikai ellenőrzést gyakorol, ezért szorosan be kell vonni a kilépési tárgyalásokba annak érdekében, hogy az EUSZ 50. cikke értelmében egyetértését adhassa;

mivel az EUSZ 50. cikke szerinti eljárásban, valamint az EUMSZ 218. cikkének (3) bekezdésében foglalt eljárás szerint tárgyalt valamennyi nemzetközi megállapodás esetében a Parlament szerepe marginális, amely az esetleges kilépésről rendelkező megállapodás puszta jóváhagyására korlátozódik; mivel ezen korlátok ellenére a Parlament a kezdetektől fogva aktívan részt vesz a kilépési folyamatban, és elkötelezte magát az uniós polgárok érdekeinek és az Európai Unió integritásának védelme mellett az egész folyamat során;

S.	mivel a Parlament az eljárás során döntő szerepet játszott mind az 27 tagú EU, mind az Egyesült Királyság összes uniós polgára képviseletének terén;

T.	mivel az Egyesült Királyság kilépése hatással volt az Európai Parlament összetételére, az (EU) 2018/937 európai tanácsi határozat 3. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően;

mivel a kilépési folyamat számos területen kiszámíthatatlansághoz vezetett, és nemcsak az EU és a kilépő tagállam számára jelentett kihívást, hanem még inkább a közvetlenül érintett polgárok és szervezetek számára; mivel e bizonytalanság gazdasági és társadalmi költségei nagyon magasnak bizonyultak, és nyomást gyakoroltak az EU és a kilépő tagállam közötti politikai kapcsolatokra is; mivel nagyobb bizonyosság érhető el a szétválási folyamat során többek között annak előírásával, hogy a kilépési döntésről szóló bejelentéshez csatolják a kilépő tagállam által elképzelt jövőbeli kapcsolat tervét;

mivel az uniós intézmények minden erőfeszítést megtettek a kilépési folyamat átpolitizálásának elkerülése érdekében, mindazonáltal az EUSZ 50. cikke szerinti kilépés eleve politikai jellegű, mivel az uniós tagsághoz és/vagy az Unióval fennálló kapcsolathoz fűződő alapvető döntésekből fakad és e döntések befolyásolják;

W.	mivel egy tagállam Európai Unióból való kilépése jelentős politikai, gazdasági és társadalmi sokkot jelent, amelynek negatív következményeit csak részben lehet enyhíteni egy gondosan megtervezett és megtárgyalt, rendezett kilépési megállapodás révén;

X.	mivel az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeni kapcsolat kereteit meghatározó politikai nyilatkozat meghatározza a külpolitikára, a biztonságra és a védelemre, valamint az együttműködés tágabb területeit is felölelő, ambiciózus, széles körű, mély és rugalmas partnerség paramétereit;

Y.	mivel a kilépési megállapodás hatálybalépése után az EUSZ 49. cikke kínálja az egyetlen jogszerű lehetőséget az Unióhoz való újbóli csatlakozásra;

Z.	mivel az EUSZ 8. cikke hangsúlyozza az EU és a vele szomszédos országok közötti különleges kapcsolatot;

AA.	mivel a Parlament eljárási szabályzata szerint az Alkotmányügyi Bizottság felel az Unióból való kilépés intézményi következményeiért;

Példa nélküli folyamat

felhívja a figyelmet arra, hogy az egyik tagállamának kilépése példa nélküli és rendkívül nehéz folyamat az Európai Unió számára;

elismeri ugyan, de sajnálatosnak tartja az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését;

hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság kilépésének történelmi jelentősége nem térítette, és nem téríti el az Uniót az integrációs folyamattól, mivel az 50. cikk garanciákat nyújt az EU jogrendjével kapcsolatban, és védi az európai integráció alapvető céljait;

hangsúlyozza, hogy az EUSZ 50. cikkének rendelkezései, valamint értelmezésük és végrehajtásuk módja tükrözik és fenntartják az Unió alapját képező közös értékeket és célokat, különösen a szabadságot, a demokráciát és a jogállamiságot;

úgy véli, hogy az EUSZ 50. cikke betöltötte célját, hogy megőrizze a tagállamoknak az Európai Unióból való kilépéshez való szuverén jogát, ezzel kifejezetten megerősítve az uniós tagság önkéntes jellegét, és biztosítsa az Egyesült Királyságnak az Unióból való rendezett kilépését, egyúttal lehetővé téve, hogy ezt követően megerősített kapcsolat épüljön ki az EU és az Egyesült Királyság mint harmadik ország között;

Az EU prioritásai

úgy véli, hogy az EUSZ 50. cikkének és az Egyesült Királysággal a kilépésről folytatott tárgyalások céljai általában véve teljesültek az Unióból való kilépés és a jogi stabilitás biztosítása, a fennakadások minimalizálása, valamint a polgárok és a jogi személyek számára világos jövőkép biztosítása révén, rendezett kilépést valósítva meg, ugyanakkor védve az Európai Unió, polgárai és tagállamai integritását és érdekeit;

úgy véli, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével összefüggésben a prioritások gyors és határozott meghatározása, és különösen az Egyesült Királyságban élő több millió uniós polgár és a kilépés által érintett egyesült királyságbeli állampolgárok jogainak védelme, az Ír-sziget sajátos körülményei és az egyszeri pénzügyi elszámolás kulcsfontosságúak voltak a folyamat strukturálásához és az Unióra gyakorolt hatásának stabilizálásához; a tárgyalások során azonban nagyobb egyértelműségre lett volna szükség az a kilépési megállapodás alkalmazása nyomán – különösen az EUB szerepét illetően – felmerülő esetleges viták rendezése tekintetében;

úgy véli, hogy az intézmények közötti egyértelmű feladatmegosztás, valamint a Bizottság és főtárgyalója – többek között a Parlament felé is tanúsított – példa nélküli, inkluzív és átlátható megközelítése kiemelkedő fontosságú az Unión belüli és tagállamai közötti koherencia és egységesség fenntartása, a tárgyalások során az EU prioritásainak és érdekeinek előmozdítása, valamint az uniós jogrend integritásának megőrzése szempontjából;

elismerését fejezi ki a fő intézményi szereplőknek, hogy a kilépés mint uniós folyamat jellegét tiszteletben tartva megőrizték az egységet a 27 tagállam között, valamint az uniós intézményeken belül és az intézmények között;

10.

úgy véli, hogy a stratégiai szervezésnek és az eljárás különböző szakaszai közötti feltételességnek köszönhetően sikerült megvédeni az Unió érdekeit; emlékeztet különösen a tárgyalások sorrendjére, amely a kilépési szabályokról szóló megállapodással indult, majd áttért az átmeneti időszakra vonatkozó rendelkezésekre, végül – a polgárok jogairól, Írország és Észak-Írország kérdéséről, a pénzügyi elszámolásról, valamint az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében említett időszak meghosszabbításának indokolt és érdemi alkalmazásáról szóló tárgyalások jelentős előrehaladására alapozva – az EU és az Egyesült Királyság közötti új és szoros partnerségről szóló átfogó megállapodással zárult;

11.

nagyra értékeli, hogy az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásokon kiemelten kezelték a polgárok jogainak kérdését, ami jelenleg és a jövőben is jelentős ügy, és hogy a kilépésről szóló megállapodás ezen fejezetéről a tárgyalások korai szakaszában megállapodtak, mivel a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetének első, 2018. március 19-i verziója már tartalmazta a polgárok jogairól szóló második rész teljes egyetértésen alapuló szövegét, többek között a rendelkezések közvetlen hatályáról, valamint a polgárok jogaival kapcsolatos rendelkezések tekintetében az EUB joghatóságáról szóló rendelkezéseket;

12.

hangsúlyozza, hogy az Unió a folyamat kezdetétől fogva egyértelműen felismerte az ír sziget sajátos körülményeit, valamint a nagypénteki megállapodás védelmének és az Egyesült Királyság általi kilépés Ír Köztársaságra gyakorolt hatásai enyhítésének szükségességét;

13.

úgy véli, hogy a meglévő uniós szabályozási, költségvetési, felügyeleti, bírósági és végrehajtási eszközöket és struktúrákat a kilépést követően tovább alkalmazó, időben korlátozott átmeneti időszak mindkét fél érdekeit szolgálta, és elősegítette a jövőbeli kapcsolatra vonatkozó tárgyalást és az odavezető utat;

14.

emlékeztet arra, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét a kilépésről rendelkező megállapodást kísérő politikai nyilatkozat rögzítette, amely a két fél által elfogadott, egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz a külpolitika, a biztonság és a védelem területén folytatott együttműködésre vonatkozóan;

15.

fájlalja, hogy a politikai nyilatkozat jogilag nem kötelező jellegénél fogva az Egyesült Királyságnak jogalapja lett arra, hogy ne foglalkozzon tartalmának kulcsfontosságú részeivel, különösen a kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekkel, amelyek ezért nem képezték részét a tárgyalásoknak;

A kilépő tagállam

16.

úgy véli azonban, hogy a kilépési folyamatot az Egyesült Királyság részéről elhúzódó bizonytalanság jellemezte a kezdetektől fogva egészen a tárgyalások végéig, amit többek között a népszavazás és az EUSZ 50. cikke szerinti kilépési értesítés között eltelt idő hossza is tükrözött; úgy véli, hogy ez a bizonytalanság a polgárokra és a gazdasági szereplőkre is hatással volt, különösen az Ír-szigeten; úgy véli, hogy a megállapodás nélküli kilépés rémének felvillantása veszélyeztette a rendezett kilépés kilátásait;

17.

úgy véli e tekintetben, hogy az Unióból való kilépésre vonatkozó döntés jelentős politikai és gazdasági következményekkel jár; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság a kilépésről szóló döntést megelőzően nem elemezte nyíltan és teljes körűen e következményeket, ami az eljárásra való felkészülés hiányát eredményezte; úgy véli, hogy a brit polgárok hiányos ismeretekkel rendelkeztek az Európai Unióról, és nem kaptak megfelelő tájékoztatást az Unióból való kilépésre vonatkozó döntés messzemenő következményeiről;

18.

véleménye szerint az EUSZ 50. cikkének a bejelentésről és az EUSZ 50. cikke (3) bekezdése szerinti időszak meghosszabbításáról szóló rendelkezéseit az Egyesült Királyság kormányainak politikai tétovázásaira és következetlenségeire való reagálásként kellő rugalmassággal kezelték, megőrizve a kilépési folyamat integritását és fenntartva az Unió jogrendjét;

19.

emlékeztet arra, hogy a kilépésre vonatkozó döntés a tagállamok szuverén joga, és hogy az Unió köteles elismerni az adott állam szándékát; kiemeli, hogy az EUSZ 50. cikke nem határozza meg, ennélfogva nem korlátozza a kilépési szándék bejelentésének formáját; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy amennyiben valamely tagállam nem tartja tiszteletben az uniós jogot, és/vagy kifejezi azon szándékát, hogy nem alkalmazza a Szerződéseket, vagy nem ismeri el az EUB joghatóságát, és nem tartja tiszteletben ítéleteit, az egyértelműen az uniós tagsághoz kapcsolódó kötelezettségek elutasítását jelenti;

20.

rámutat arra, hogy az Európai Unióból való kilépés jellegénél fogva összetett folyamat, és hogy a kilépő tagállamnak az Unióval való jövőbeni kapcsolatai tekintetében hozott politikai döntései fokozhatják ezt az összetettséget;

A rendezett kilépés fontossága

21.

úgy véli, hogy bár a kilépés nincs a kilépő tagállam és az Unió közötti megállapodás feltételéhez kötve, az Egyesült Királyság kilépésének folyamata igazolja a kilépés szabályairól szóló megállapodás megkötésének fontosságát, különösen az érintett polgárok jogainak és jogos elvárásainak védelme céljából;

22.

úgy véli, hogy az uniós intézmények minden tőlük telhetőt megtettek, és teljesítették a megállapodás megkötésére vonatkozó kötelezettségüket; elismerését fejezi ki a megállapodás nélküli brexit elkerülése érdekében tett erőfeszítésekért; e tekintetben rámutat, hogy amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni, az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésével összhangban a kilépés a Tanács értesítését követő két év elteltével lép hatályba; hangsúlyozza, hogy az EUSZ nem tartalmaz rendelkezéseket a megállapodás nélküli forgatókönyv és a rendezetlen kilépés kezelésére;

23.

hangsúlyozza, hogy az EU egységes piacának nagyfokú integráltsága miatt a tagállamok valamelyikének kilépése a gazdasági tevékenység összes területét érinti, és jogi és adminisztratív kiigazításokra van szükség minden uniós, tagállami és helyi szinten; ismételten hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok által a közigazgatás minden szintjén, valamint a polgárok és a magánszektor figyelmének felhívása és felkészítése terén az érdekelt felek felkészítésére irányuló számos egyedi közlemény közzététele, valamint egyoldalú és átmeneti rendkívüli intézkedések időben történő elfogadása révén végzett munka fontosságát a megállapodás nélküli forgatókönyv és a rendezetlen kilépés lehetőségének megakadályozása érdekében;

24.

megállapítja, hogy az EUMSZ nem határoz meg érdemi követelményeket a kilépő tagállam és az Unió közötti jövőbeli kapcsolat kerete és annak a kilépés szabályaival való kapcsolata tekintetében; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése értelmében a kilépésről rendelkező megállapodásnak figyelembe kell vennie a kilépő állam Unióval való jövőbeli kapcsolatainak keretét;

25.

megállapítja, hogy az Egyesült Királyság kilépése esetében a kilépésről szóló bejelentés időpontjától számított, az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kétéves időszak – amelynek lejárta után a Szerződések már nem alkalmazandók a kilépő tagállamra – túl rövidnek bizonyult a rendezett kilépéshez, mivel ezen időszakot háromszor meg kellett hosszabbítani, és ezt követően szükség volt még egy átmeneti időszakra is; emlékeztet arra, hogy ez az időszak az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghosszabbítással növelhető; úgy véli, hogy ez a hosszabbítás lehetővé teszi a tárgyalások folytatását, hogy el lehessen kerülni a radikális szétválást; emlékeztet azonban arra, hogy a kétéves időszak és annak további meghosszabbításai során a polgárok, a gazdasági szereplők, a tagállamok és a harmadik országbeli kereskedelmi partnerek példátlan mértékű jogi bizonytalansággal szembesültek;

26.

megjegyzi, hogy a tagállamok egyikének kilépése példátlan jogi következményekkel járt az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaira nézve, különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szintjén elfogadott vámkontingensek újratárgyalásának szükségessége tekintetében, figyelembe véve a kilépő tagállam által felhasznált kontingenshányadot, ami ezáltal lehetővé tette a harmadik országok számára, hogy további piaci hozzáférést kérhessenek; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság kilépésével az uniós vámkontingensek arányos felosztását elvben jól kezelték azáltal, hogy először egy újonnan felosztott uniós kvótahányadot meghatározó, belső jogalkotási aktust fogadtak el (különösen az (EU) 2019/216 rendelet (14) formájában), majd azt a harmadik országokkal a WTO szintjén folytatott tárgyalások révén nyomon követték, noha ezen a szinten nincsenek olyan jogi rendelkezések, amelyek a vámunió felbomlásával foglalkoznának;

Rugalmasság az EUSZ 50. cikke alapján

27.

úgy véli, hogy az EUSZ 50. cikke megfelelő egyensúlyt teremt a jogilag megalapozott kilépési folyamat biztosítása és az egyedi körülményekhez való alkalmazkodáshoz szükséges politikai rugalmasság megőrzése között; megállapítja azonban, hogy az EUSZ 50. cikkének rendelkezései nem kellően részletesek a következő szempontok tekintetében:

—	a kilépési szándékról szóló bejelentés formai követelményei és a bejelentés visszavonásának kifejezett lehetősége;

—	megfelelő keret az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kétéves időszak meghosszabbítására, amely rugalmasságot biztosít a tárgyalások során, a lojális együttműködés elvének tiszteletben tartása mellett,

—	a jövőbeli kapcsolat kereteinek figyelembevételére vonatkozó kötelezettség következményei;

—	az EUMSZ 218. cikke (3) bekezdésében foglalt – különösen az Európai Parlament és az Európai Unió Bíróságának szerepére vonatkozó – rendelkezések alkalmazása;

—	a lehetséges átmeneti intézkedések;

28.

sajnálja, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése az uniós polgárok egész közösségének távozásával járt; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament különösen aktívan kiállt és szerepet vállalt a parlamenti bizottságok és a brexittel foglalkozó irányítócsoport által szervezett konzultációk, meghallgatások és ülések keretében folytatott aktív párbeszédben a polgárokkal és az őket képviselő szervezetekkel, és igyekezett hangot adni a polgárok aggályainak és elvárásainak a kilépési folyamat során; úgy véli azonban, hogy az uniós intézmények többet tehettek volna annak érdekében, hogy tájékoztassák a polgárokat a kilépési folyamat különböző szakaszaiban;

29.

úgy véli, hogy a kilépési folyamat kiszámíthatatlansága miatt az EUSZ kilépésre vonatkozó rendelkezéseinek az uniós jog alapján szerzett jogaik garantálása és hatékony jogérvényesítési rendszer biztosítása révén – a nyomon követési mechanizmusok és tájékoztató kampányok létrehozásának kizárása nélkül – jogbiztonságot kell biztosítaniuk a kilépésben érintett rengeteg ember – uniós polgárok és a kilépő tagállam állampolgárai – számára; hangsúlyozza, hogy az érintett polgárokat, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévőket időben és megfelelő módon tájékoztatni kell a kilépéssel kapcsolatos jogaikról és kötelezettségeikről;

30.

úgy véli, hogy tekintettel az Unióból való kilépésről szóló döntés jellegére és ennek a távozó tagállam polgáraira gyakorolt alapvető hatásaira, fontos demokratikus biztosíték lehet egy olyan népszavazás megrendezése, amely megerősíti a végleges kilépési döntést; úgy véli, hogy e végleges döntés polgárok általi megerősítése döntő fontosságú abban az esetben is, ha a kilépési megállapodásról szóló tárgyalások eredménytelenül zárulnak, és megállapodás nélküli forgatókönyv valósul meg; úgy véli, hogy e folyamat során minden lehetséges lépést meg kell tenni a dezinformáció, a külföldi beavatkozás és a finanszírozási szabálytalanságok elkerülése érdekében;

Az intézmények szerepe a kilépési folyamatban

31.

úgy véli, hogy az uniós intézmények és a tagállamok közösen reagáltak, és koherens és egységes megközelítést alkalmaztak, kellő időben, világos és jól strukturált módon meghatározva a kilépési folyamat szempontjait, beleértve azokat is, amelyekről az EUSZ 50. cikke nem rendelkezik kifejezetten, különös tekintettel a tárgyalások célkitűzéseire és általános elveire, az EU-nak a kilépéssel, a tárgyalások ütemezésével, a kilépésről rendelkező megállapodás hatályával, az átmeneti szabályokkal és a jövőbeli viszony keretével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó hatásköreire;

32.

hangsúlyozza, hogy a Parlament az uniós tagságról szóló brit népszavazás előkészületeitől kezdve döntő szerepet játszott a kilépés teljes folyamatában, és megfelelően megalapozott állásfoglalásaival aktívan hozzájárult a stratégiák azonosításához, valamint az EU és polgárai érdekeinek és prioritásainak védelméhez; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Parlament elsősorban az Elnökök Értekezlete által 2017. április 6-án, a Parlament bizottságainak és az Elnökök Értekezletének támogatásával és szoros bevonásával létrehozott, brexittel foglalkozó irányítócsoporton keresztül szervezte a folyamathoz való hozzájárulását;

33.

hangsúlyozza, hogy a Parlamentet egészében és egységesen mozgósították a kilépési folyamat nyomon követésére politikai szervein és bizottságain keresztül, amelyeket a korai szakasztól fogva felhívtak arra, hogy saját felelősségi körükön belül azonosítsák az Egyesült Királyság kilépésének a szakpolitikai területekre és a jogalkotásra gyakorolt hatásait; megismétli az ágazati politikákért felelős bizottságok folyamatos bevonásának fontosságát a tárgyalások során; dicséri a bizottságok hosszú és kimerítő előkészítő munkáját, amelyet azok a bizonyítékok, a tanácsok és a szakértelem meghallgatások, műhelymunkák és tanulmányok révén történt összegyűjtése során végeztek a kilépéssel vagy az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatával kapcsolatos valamennyi kérdést illetően;

34.

úgy véli, hogy az Európai Tanács összefogó és stabilizáló szerepet játszott a folyamatban, többek között az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése szerinti iránymutatásain keresztül, az EUSZ 50. cikke rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása révén – ideértve azokat az elemeket is, amelyekről a rendelkezések nem szólnak –, valamint egyértelmű politikai irányvonalat határozott meg az Unió érdekeivel összhangban a tárgyalási feltételek meghatározása és a Bizottság uniós főtárgyalóvá történő kinevezése tekintetében;

35.

hangsúlyozza, hogy az EUSZ 50. cikkének (4) bekezdése szerint az Európai Tanács vagy a Tanács kilépő tagállamot képviselő tagja nem vehet részt az Európai Tanács vagy a Tanács kilépési folyamattal kapcsolatos megbeszélésein vagy határozatok meghozatalában, míg a kilépő tagállamban megválasztott európai parlamenti képviselők továbbra is európai parlamenti képviselők maradnak, és minden jogukkal és kötelezettségükkel rendelkeznek, amíg a kilépés hatályba nem lép;

36.

elismeri az EUSZ 50. cikkének végrehajtása során tapasztalt példátlan intézményközi együttműködést és átláthatóságot, ezen belül a tárgyalásokon alkalmazott munkamódszereket és struktúrákat, információs csatornákat, a tárgyalási dokumentumok közzétételét és az üléseken – különösen a serpák ülésein és az Általános Ügyek Tanácsának ülésein – való részvételt;

37.

elismeri az Európai Parlament által javasolt és az Európai Tanács által az egymást követő tárgyalási iránymutatásokban bevezetett, majd a tárgyalások során alkalmazott alábbi alapelvek lényeges voltát:

—	a polgárok uniós polgári jogállásukból fakadó jogainak védelme;

—	eljárás az Unió érdekében és alkotmányos integritásának és döntéshozatali autonómiájának megőrzése;

—	az Európai Unió Bírósága szerepének garantálása;

—	az Unió pénzügyi stabilitásának megőrzése;

—	a kilépő állam Szerződésekből eredő valamennyi joga gyakorlásának valamennyi kötelezettsége teljesítésének védelme, a lojális együttműködés elvét is beleértve;

—	a tagállamok és a harmadik országok közötti egyértelmű jogállásbeli különbség védelme, mivel az Unióból kilépett államnak nem lehetnek ugyanolyan jogai és kötelezettségei, mint a tagállamoknak;

38.

továbbra is teljes mértékben támogatja ezeket az elveket;

39.

véleménye szerint ezek az elvek túlmutatnak az EUSZ 50. cikkének összefüggésein, mivel az európai integráció alapját képezik, és az EU alkotmányos identitásának és az uniós jogrendnek kulcsfontosságú elemeivé váltak annak ellenére, hogy nem részei a EUSZ-nak;

40.

megállapítja, hogy e tekintetben az EUSZ 50. cikke szerinti kilépési eljárás arra késztette az Uniót és tagállamait, hogy újból megerősítsék az Unió alkotmányos identitását;

Az EU és a kilépő tagállam jogai és kötelezettségei

41.

megismétli, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépéséig, illetve ennek hiányában az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves vagy meghosszabbított időszak lejártáig a kilépő állam továbbra is tagállam marad, és kivétel nélkül élvezi a Szerződésekből eredő valamennyi jogot és rá háruló kötelezettséget, beleértve az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvét, valamint az európai parlamenti választások megrendezésére, képviselőinek az Unió intézményeibe és szerveibe történő kinevezésére és a polgárok valamennyi joga teljes körű védelmének biztosítására és pénzügyi kötelezettségeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget;

Parlamenti ellenőrzés

42.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament politikai felügyeleti szerepe a parlamentáris demokrácia rendszerében elengedhetetlen, és garantálja az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot; e tekintetben kitart amellett, hogy az ellenőrzési szakasszal kapcsolatos parlamenti hatásköröket a nemzetközi megállapodások megkötése, többek között az ideiglenes alkalmazások – különösen az Európai Unióból való kilépéssel összefüggésben megkötött megállapodások – tekintetében garantálni kell, és kellő időt kell biztosítani gyakorlásukra; e tekintetben rámutat a kilépéssel kapcsolatos parlamenti előjogok tekintetében az EUMSZ 218. cikk (10) bekezdése teljes körű alkalmazásának fontosságára, amely kimondja, hogy az Európai Parlamentet az Unió és harmadik országok közötti tárgyalási eljárás minden szakaszában tájékoztatni kell; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a Tanáccsal egyenrangú félként kell tájékoztatnia a Parlamentet;

43.

úgy véli, hogy mind a brexittel foglalkozó irányítócsoport, mind az Egyesült Királysággal foglalkozó koordinációs csoport Európai Parlament által létrehozott struktúrája az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások minden szakaszában rendkívül fontos volt abból a szempontból, hogy garantálta a Parlament általi nyomon követést és a tárgyalásokban való részvételt; úgy véli, hogy az EUSZ 50. cikkének végrehajtása jó példát kínált az uniós érdekeket támogató, intézmények közötti kollektív koordinációra, amelyet célszerű lenne alkalmazni a nemzetközi megállapodásokra irányuló valamennyi tárgyalás során;

44.

ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Parlament szerepe elengedhetetlen az Unióra és az uniós polgárok jogaira ilyen intézményi hatást gyakorló eljárás parlamenti és demokratikus dimenziójának megőrzésében; úgy véli, hogy meg kell erősíteni és őrizni politikai felügyeleti szerepét, hogy a folyamat minden fontos vonatkozásában szükség legyen az egyetértésére.

45.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy bár az EUSZ 50. cikke szerinti folyamat lezárult, és az EU-ból való kilépés hatályba lépett, az uniós tagság tényleges megszűnése és a kilépési megállapodás végrehajtása hosszú távú folyamat; ezzel összefüggésben megerősíti, hogy a Parlament maradéktalanul eleget tesz szerepének a kilépési megállapodás végrehajtásának nyomon követésében;

Vitatémák

46.

úgy véli, hogy az EUSZ 50. cikke eljárási szempontból kezeli a tagállami kilépést és teszi lehetővé annak megoldását, de nem oldja meg valamely tagállam Unióból való kilépésének tagállamokon belül, tagállamok között és nemzetközi szinten jelentkező jelentős politikai, gazdasági és társadalmi következményeit és zavaró hatásait;

47.

megismétli a mélyreható reflexióra irányuló felhívását az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről és annak az EU jövőjére gyakorolt hatásáról; úgy véli, hogy ennek a mérlegelésnek nyílt és széles körű párbeszédet kell biztosítania azokról a reformokról, amelyekre az Uniónak szüksége van ahhoz, hogy megerősítse a demokráciát és képességét a polgárok igényeinek és elvárásainak teljesítésére; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében az Unió saját jövőjéről zajló, példa nélküli gondolkodási folyamatra; hangsúlyozza, hogy ebben a reflexióban a civil társadalom és a polgárok jogaival foglalkozó szervezetek képviselői is részt vesznek;

48.

úgy véli, hogy az Unió és a tagállamok felelőssége és szerepe, hogy többet tegyenek az európai integrációs folyamat megőrzéséért, az európai értékek és elvek – ezen belül a lojális együttműködés elve – megvédéséért és az Unióból való újabb kilépés megelőzéséért; ebben az összefüggésben sajnálatosnak tartja az Európai Parlament és bizottságai által az Egyesült Királyság népszavazását megelőzően tanúsított visszafogottságot és korlátozott részvételt, amelynek eredményeként az Egyesült Királyság polgárainak – akik akkor európai polgárok is voltak – nem volt teljes hozzáférésük az EU működésével és a kilépési folyamat következményeivel kapcsolatos információkhoz; hangsúlyozza, hogy biztosítékokat kell kialakítani annak biztosítására, hogy az EUSZ 50. cikkének valamely tagállam általi alkalmazását megelőző nyilvános vita lehetővé tegye az érintett polgárok számára a tájékozott döntéshozatalt; szorgalmazza, hogy a tagállamok és az EU következetesen nyújtsanak széles körű tájékoztatást az uniós polgároknak az Európai Unió működéséről, tevékenységi területeiről, döntéshozatali folyamatairól, az uniós polgárok jogairól és az Unióból való kilépés következményeiről; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben az Európa jövőjéről szóló konferencia lehetőséget kínál a polgárokkal és a civil társadalommal folytatott megerősített párbeszédre az Európai Unióról és fejlődésének további irányáról; bátorítja a Bizottságot egy olyan javaslat előterjesztésére, amely lehetővé teszi az európai politikai pártok számára az EUSZ vagy az EUMSZ végrehajtásával összefüggő népszavazási kampányok finanszírozását;

o o

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 58., 2020.2.27., 53. o.

(2) HL C 298., 2018.8.23., 24. o.

(3) HL C 346., 2018.9.27., 2. o.

(4) HL C 369., 2018.10.11., 32. o.

(5) HL C 162., 2019.5.10., 40. o.

(6) HL C 171., 2021.5.6., 2. o.

(7) HL C 270., 2021.7.7., 21. o.

(8) HL C 294., 2021.7.23., 18. o.

(9) HL C 362., 2021.9.8., 90. o.